|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 10
|
|
|
|
|
|
2023-01-08 07:43:31, vasárnap
|
| |
| |
Egészen különleges a hólepte Mátra csendje. Aki egyszer hallotta biztos, hogy soha nem felejti el. Gondolatban sokszor végig járom kedvenc helyeimet hóban, esőben, napsütésben. Emlékezem a régi túratársakra, a sztorikra, a nevetésekre. Húsz évig minden évszakban együtt az erdővel és velük. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: A nap képe |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-01-08 07:32:30, vasárnap
|
| |
| |
Ritkán láthatunk albínó állatot, mint ez a szarvas a képen. Állítólag nem mindig fogadják be a tőlük különbözőt, ez esetben nem így történt. Mátrában kapták lencsevégre.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: A nap képe |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-01-08 01:00:42, vasárnap
|
| |
| |
Jusson eszünkbe minden nap, minden percben, minden másodpercben, és kiváltképp jusson eszünkbe minden reggel, amikor felkelünk, hogy ha önmagunk számára elfogadjuk a békét, akkor a világon minden eleven lélek egy kis békéhez jut."
(Gerald G. Jampolsky)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kellemes napot, hetet,stb. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-01-08 00:47:34, vasárnap
|
| |
| |
Mindig egyedül éltem, Én is, de a magány, az nem egyedüllét, a magány az, amikor már nem tudunk örülni valakinek vagy valaminek, ami bennünk van, a magány, az nem egy fa a pusztaság közepén, hanem a távolság a nedvek és a száraz héj között, a levél és a gyökér között [...] Valaki azt mondta, egyedül járok az emberek között, Ennél is rosszabb, egyedül lenni valahol, ahol ott sem vagyunk, Ma különösen rossz hangulatban van, Vannak ilyen napjaim is, Én nem erről a magányról beszéltem, hanem arról a másikról, amelyik mindig kísér bennünket, amelyik elviselhető, Nem mindig, olykor nem tudjuk elviselni, és rimánkodunk, hogy legyen velünk valaki; egy hang, amitől nem foszlik le rólunk a magány, csak újra élhetővé válik [...]
José Saramago: Ricardo Reis halálának éve
299-300. oldal
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézet özön |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-01-08 00:41:04, vasárnap
|
| |
| |
Lesznai Anna (1885-1966):
Ujév napján
Egy egész évet múlttá éltem
S ma megbocsátom minden vétkem.
Ma megbocsátom a szivemnek,
Hogy lanyha volt s nem verte végig
Sohsem a nótát könnyig, vérig.
- Még vannak holnapok és évek -
A sok letünt perc tetemére
Erős inakkal hágva lépek.
Jó hogy olyan nyomtalan halnak
Hangjai a csirátlan dalnak,
Hogy vézna örömek eldőlnek
Tág utat tárva a jövőnek.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-01-08 00:35:24, vasárnap
|
| |
| |
Bánki Éva - Téli vendég
Ha szeretsz,
csendben érkezel.
Kikötöd a lovadat, és feltűnés nélkül,
lábujjhegyen osonsz a szobádba.
Nem zörögsz, nem csattogsz, nem feleselsz.
Nem mondogatod, hogy üzenetet hoztál.
És nem, nem zajongsz semmiért sem.
Nem mentegetőzöl. Nem mesélgetsz,
hogy álmodtál rólam, hogy az adósom vagy,
csak hagyod, hogy az ajtószárnyak becsukódjanak.
Mint a hóesés. Lassan, méltósággal. Tudom,
hogy közben mégis el akarnád mondani. Hogy
ugyanúgy, mint mások. Hogy te mégis.
Ám hidd el,
nekem minden vendégem különleges.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Bánki Éva |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-01-08 00:31:20, vasárnap
|
| |
| |
Álljunk meg, és emlékezzünk a mögöttünk álló évre! Emlékezzünk a sikereinkre és a kudarcainkra, a megszegett és betartott ígéreteinkre. Arra, amikor a legjobb kalandokban volt részünk, és amikor bezárkóztunk, hogy elkerüljük a csalódásokat. Valójában erről szól a szilveszter. Kapunk még egy esélyt, hogy megbocsássunk, hogy jobbak legyünk, többet adjunk, többet szeressünk, éljünk. Ne töprengjünk azon, mi lett volna, ha, örüljünk annak, ami jönni fog. Fogadjuk meg, hogy jobban odafigyelünk egymásra, jót adjunk, és nem csak ma éjjel, hanem egész évben."
(Szilveszter éjjel c. amerikai romantikus filmből..)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézet özön |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-01-08 00:25:46, vasárnap
|
| |
| |
Mindig csak az tűnik el, aminek ideje távoznia.
Mindig az érkezik, aminek itt kell lennie.
Ez az élet egyik alaptörvénye."
(Dalai láma)
Tudd, hogy csak azt veszítheted el, ami már nem szolgálja a fejlődésed.
Ami távozni akar Tőled, engedd el jószívvel. Ne nehezítsd tisztulásodat, fejlődésedet a ragaszkodás csapdájával. Kizárólag az egó ragaszkodik emberekhez, helyzetehez, illúziókhoz, hamis énképekhez.
Ne azonosulj az egóval, tanulj meg hallgatni szíved szavára.
Egyedül jöttél ebbe a világba, egyedül fogsz távozni is. SENKIÉRT és semmiért nem vagy felelős, kizárólag a saját boldogságodért.
Ne más emberek életének megoldásán fáradozz. Inkább nézz szembe végre a sajátoddal.
Az igazi bölcsesség ott kezdődik, amikor megadod a lehetőséget a másik embernek (lehet akár a gyermeked vagy édesapád), hogy Ő saját maga oldja meg helyzetét.
Ha mindenáron segíteni akarsz, elveszed tőle a fejlődés lehetőségét, és egyre mélyebbre taszítod őt.
A valódi segítség a másik embernek az, ha kinézed belőle, hogy képes megoldani azokat a feladatokat, melyeket magára vállalt.
Erőt csupán ebből tud meríteni. Te nem cipelheted más emberek terheit, mert összeroppansz a súlya alatt.
Ezzel mindkettőtöket a mélybe taszítod.
Neked egyetlen feladatod van embertársaiddal: az elfogadás. Akár a felemelkedést, akár a pusztulást választja Ő, Te elfogadod a szabad akaratát. Ez az emberi lét csodája, szabadon dönthetünk.
Senkit nem tudsz megmenteni önmagától. Senkinek nem tudsz segíteni, aki önmagán nem segít. Ja, hogy ez nehéz, vagy fájdalmas? Mindannyiónknak.
De nem lehet, hogy nekünk ezáltal kell megtanulni az elfogadást?"
(Guzsik-Mohácsi Viktória)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézet özön |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-01-08 00:18:16, vasárnap
|
| |
| |
Reményik Sándor - Sziklák
A kősziklákat mindíg irigyeltem,
Kik állnak büszkén, mozdulatlanul,
Állják a villámot, ha rájok sujt,
S a harmat csöppjét, ha fejökre hull.
Számukra soha sincs "talán", se "hátha",
Mint dogmák állnak, oly konok-keményen,
Mint zord, erős és önhitt férfiak,
És hófuvásos, sivatag-nagy télben
Fejükön csipkés jégből a sisak.
A kősziklákat mindíg irigyeltem.
A kemény szót most megtanulom én is,
De szívem bánja, mit kimond a szám,
Ajkamon éles az ige, mint a kard,
De belül egy hang kérdez: "igazán?"
S a lélek ernyedt, tompa, szárnyszegett.
Már megtanulok én is síkraszállni,
S nem hajigálni kő helyett kenyeret,
S lenni kőszírt, mely int és fenyeget,
Kőszikla, mit meg nem ingat semmi.
Kőszikla, min a csákány eltörik.
Ó, de belül fáj keménynek lenni!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Remenyik Sándor |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 10
|
|
|
|
2023. Január
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
229 db bejegyzés |
| e év: |
2071 db bejegyzés |
| Összes: |
10102 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1411
- e Hét: 5227
- e Hónap: 14813
- e Év: 83733
|
|
|
Offline
