|
2023-02-01 10:10:53, szerda
|
| |
| |
"Az Istennek pedig legyen hála az ő kimondhatatlan ajándékáért!" (2Kor 9,15)
"Isten Fia megkezdte az ember üdvösségéért való terv teljesítését, tudva minden lépést, amelyet meg kell tennie, és mind lejjebb szállva annak érdekében, hogy engesztelést szerezzen a bűnei miatt megterhelt, nyögve sóhajtozó világnak.
Micsoda megalázkodás! Ámulatba ejtette az angyalokat. Nyelv nem írhatja le, a képzelet nem ragadhatja meg: az örök Ige beleegyezett abba, hogy testté legyen; Isten emberré lett.
De még ennél is alább szállt: mint embernek meg kellett aláznia magát, hogy elviselje a sértést, a szidalmazást, a szégyenletes vádakat és a durva bántalmazást. Nem volt elegendő meghalnia, hogy szembetalálkozzon a megszegett törvény ítéletével, szükséges volt, hogy szégyenletes halállal haljon meg.
Önmaga felől mondja a próféta által: nem fedeztem be arcomat a gyalázat és a köpdösés elől. (Ésa 50,6). Mint helyettes, az ember helyére állt, aki árulóként és lázadóként kerül a törvény ítélete alá. Ennélfogva Krisztus gonosztevőként halt meg a hitszegők helyett, úgy, hogy isteni lelkére halmozódott azok minden bűne. A bűnösök közé számláltatott. (Ésa 53,12)
A bűnös, elítélt emberért történt a menny Fenségének minden megalázkodása. Lejjebb és lejjebb szállt megalázottságában, hogy kiemelje az embert erkölcsi lealacsonyodottságából, míg végül már nem volt nagyobb mélység, amit elérhetett volna." (1901. 141. sz. kézirat) |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Ellen Gould White Könyvtár |
|
|
|
|
|
Offline
