|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 12
|
|
|
|
|
|
2023-02-19 21:42:32, vasárnap
|
| |
| |
Az Úr angyala szólt Zakariáshoz
,,Ekkor megjelent neki az Úr angyala, és megállt az illatáldozati oltár mellett jobb felől. Amikor Zakariás meglátta, megrettent, és félelem szállta meg. De az angyal így szólt hozzá: Ne félj, Zakariás, meghallgatásra talált a te könyörgésed: feleséged, Erzsébet fiút szül neked, akit nevezz Jánosnak. Örömöd lesz ő és vigasságod, és sokan örülnek majd az ő születésének, mert nagy lesz ő az Úr előtt, bort és részegítő italt nem iszik, és már anyja méhétől fogva betelik Szentlélekkel, Izráel fiai közül sokakat visszatérít majd az Úrhoz, az ő Istenükhöz, és őelőtte jár Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a gyermekekhez térítse, és az engedetleneket az igazak lelkületére, hogy felkészült népet állítson az Úr elé." (Lukács 1,11-17)
Zakariás egyike volt a több száz papnak, akik az Abijjá papi rendhez tartoztak, és amikor ennek az rendnek eljött az ideje, hogy évente két hétig a templomban szolgáljon, az ő nevét sorshúzással választották ki. Hogy mi történt ez alkalommal, amikor Zakariás belépett a szentélybe, és füstölőszert öntött a füstölőjéből a templom kárpitja előtti aranyoltárra, azt a szövegünk mondja el nekünk. Miközben az illatszer égett, és az illatfelhő betöltötte a levegőt, Isten küldötte jött, és megállt az oltár jobb oldalán, hogy beszéljen hozzá.
1.Isten az Ő küldöttei által szól az emberekhez.
Bár Lukács pogányoknak írja ezt az evangéliumot, nem próbálja meg tompítani vagy elhallgatni az elbeszélés természetfeletti elemét, épp ellenkezőleg. Tíz versszak után egy angyallal ismerkedünk meg. Lukács már az elején közli az olvasóival, hogy a világegyetem hatalmas Teremtője részt vett Jézus Krisztus születésében. Erre minden olvasójának szüksége van, ugyanis ezt az elbeszélést kezdettől fogva csak úgy lehet megérteni, hogy Isten kapcsolatba lépett velünk. Az összes evangéliumíró ugyanolyan megalkuvás nélkül kezdte, mint Lukács. János azt mondja: "Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és az Ige Isten volt". Márk így kezdi: "Jézus Krisztus, az Isten Fia evangéliumának kezdete". Máté Immánuelről ( Velünk az Isten), és a szűztől való születéséről beszél a nyitó fejezetében. Mindez természetfeletti, és azt gondolom, hogy van aki szemében ez babonás dolog, de Lukács számára Isten egyedülálló és rendkívüli módon avatkozott be az emberi történelembe, átalakítva hétköznapi emberek életét. Jézus Krisztus eljövetele száz százalékban természetfeletti esemény, és az emberi filozófiában nem volt semmi, ami a görögöket egy ilyen eseményre felkészíthette volna.
Az Úr angyala megjelent Zakariásnak a templomban. Nem ez volt az első alkalom, hogy angyal jelent meg egy embernek a jeruzsálemi templomban. Ézsaiás próféta a szolgálata kezdetén egy nap a templomban volt, és hirtelen "látta az Urat, amint egy trónon ült. Magasztos volt és felséges; palástja betöltötte a templomot. Szeráfok álltak mellette, hat-hat szárnya volt mindegyiknek: kettővel az arcát takarta el, kettővel a lábát takarta el, kettővel pedig repült. Ezt harsogták egymásnak felváltva: Szent, szent, szent a Seregek URa, dicsősége betölti az egész földet!" (Ézs 6,1-3). Azok a kerubok, akik egykor az Édenkertbe vezető utat őrizték, megakadályozva első lázadó szüleink visszatérését oda, ott imádták az Urat, akinek palástja betöltötte a templomot. Tökéletes szentségében ujjongtak az ő templomában.
Isten szólt Zakariáshoz az Ő küldötte által. Azon a napon, amikor az összes angyal megjelent az Úr előtt, hogy megkapja az aznapi parancsot, Gábriel, aki Isten színe előtt állt, ezt a megbízást kapta: "Menj Jeruzsálembe, menj be a templomomba, és mondd ezeket a szavakat egy Zakariás nevű papnak az imádság idején, amikor az egész nép kint van és csendben imádkozik, és amikor ő a füstölőszert az oltárra önti. Menj oda ahhoz az oltárhoz, és add át neki ezt az üzenetet." És Gábriel azonnal teljesítette Isten parancsát, közvetítve Zakariásnak mindazt, amit mondott neki, minden apró részletre kiterjedően, semmit sem hagyva ki, és semmit sem szépítve. Ez a jelenet áll előttünk.
2.Isten szuverén módon (tőlük függetlenül) szól az emberekhez.
Isten teljesen független abban, hogy megismertesse magát az emberekkel. Gondoljatok Mózesre, aki apósa juhaira vigyázott a pusztában. Negyven éven át végezte ezt a munkát távol a népétől, amely Egyiptomban volt. Aztán egy nap hirtelen meglát egy lángoló, de el nem égett bokrot, és hallja, hogy az Úr beszél hozzá a lángokból. Vagy gondoljatok az ágyban fekvő gyermek Sámuelre, aki hirtelen, minden figyelmeztetés nélkül hallja Isten hangját: "Sámuel, Sámuel!". Vagy gondoljatok Jeremiásra, Ámosra és Jónásra akik hallották Isten hangját, parancsokat kaptak tőle és akik bizonyos vonakodással hallgatták Őt. Ők nem tusakodtak imádságban, nem gyötrődtek és nem kiáltottak Istenhez, hogy szóljon hozzájuk. Távol állt ez tőlük. Isten hívatlanul lépett be az életükbe, és szavai által forradalmasította a jövőjüket. Az Isten, aki független (szuverén) a teremtésben, független a kinyilatkoztatásban is. Elküldi angyalát, Gábrielt, hogy szóljon Zakariáshoz.
Megszoktuk, hogy kéznél van a Bibliánk; bármikor elővehetjük, és olvashatjuk, mit üzen nekünk Isten. Képzeljük el, milyen lenne a gyülekezetben lenni az Újszövetség nélkül; 2023-at írunk, és tanácstalanok lennénk a menny csendje miatt. Istent a teremtésben látott dicsőségéből és istenségéből ismernénk, és a lelkiismeretünkben hallható hangjából. Istent onnan ismernénk, hogy a próféták által szólt atyáinkhoz, de képzeljük el, hogy négy évszázadra megszűnt a próféták utánpótlása. Az égből csend szállna az országra. Nem támadtak új próféták az Ószövetségben szereplő Malakiás és ez a Zakariás pap között eltelt idő óta Izráelben. Malakiás ideje volt az utolsó alkalom, amikor Isten szólt a népéhez; számunkra ez olyan lenne, mint az 1623-as év, és azután egy hosszú, megszakítás nélküli csend. Így volt ez Isten népe számára Lukács korában. 400 év telt el azóta, hogy Isten prófétát támasztott és kinyilvánította akaratát a népnek; négy évszázadnyi csend.
Aztán véget ért a csend. Miközben Zakariás, életében talán először és utoljára állva a szent helyen, nem akarva, hogy bármi rosszul süljön el, és arra koncentrálva, hogy egy arany füstölőből az arany oltárra öntse a füstölőszert, egyszer csak észreveszi , hogy egy angyal csatlakozott hozzá, aki beszél hozzá. A semmiből (váratlanul) Isten megtöri a csendjét (hallgatását), és megszólítja őt - éppen őt - név szerint a hatalmas Gábriel angyal által: "Ne félj Zakariás" (13. v.). A továbbiakban a hamarosan megszülető fiáról beszél neki, akinek figyelemre méltó szolgálata lesz, aki közvetlenül megelőzi az Urat aki szintén hamarosan meg fog jelenni; a fia "az Úr előtt fog járni" (17. v.).
Ez figyelemre méltó, de ami ugyanilyen rendkívüli volt ebben az eseményben, az az, hogy Isten felvette a négyszáz évvel korábban mondott szavait, és folytatta a párbeszédet népével. Fogalmazzunk mai fogalmakkal; ez olyan, mintha Isten mondott volna valami nagyon fontosat 1623-ban, és aztán hallgatott volna az évszázad hátralévő részében, és az azt követő évszázadban, és az azt követő évszázadban, és az azt követő évszázadban is. Négy évszázad, amelyben az ég olyan, mint a réz. Aztán 2023-ben Isten megtöri a csendet, és amikor megszólal, ott folytatja, ahol évekkel azelőtt abbahagyta.
Van egy csigás történet amely tökéletesen szemlélteti a mondanivalómat. Egy csiga bemegy egy kávézóba, és kér a tulajdonostól egy csésze kávét. A tulajdonos felkapja, és az utca túlsó végére dobja. Három hónappal később a csiga visszatér, bemegy a kávézóba, és azt kérdezi a tulajdonostól: "Miért csináltad ezt?". A csigának ez a megaláztatás olyan volt, mintha tíz perccel azelőtt történt volna.
Nézzétek. Egészen az Ószövetség végén van Malakiás próféciája, az Ószövetség utolsó prófétája, és próféciája végén ezeket a szavakat mondta: "Ímé, én elküldöm néktek Illést, a prófétát, mielőtt eljön az Úrnak nagy és félelmetes napja. És az atyák szívét a fiakhoz fordítja, a fiak szívét pedig az atyákhoz, hogy el ne jőjjek és meg ne verjem e földet átokkal" (Mal 4:5-6). Ezekkel a szavakkal véget ér az Ószövetség, és most Lukács négyszáz évvel később mondja el ezt a nagy pillanatot, amikor Zakariás a templomban, az oltárnál áll a kárpit előtt, és Gábriel eljön hozzá, akit Isten küldött. Nem sorolja fel Zakariás előtt Isten tulajdonságait: "Szent, szent, szent, a Seregek Ura". Nem. Olyan teljes és átfogó próféciával fordul hozzá, amilyet évszázadok óta nem hallott az ország. Azt mondja a fiúról, aki születik neki: "Őelőtte jár Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a gyermekekhez térítse, és az engedetleneket az igazak lelkületére, hogy felkészült népet állítson az Úr elé" (17. v.). Isten pontosan ott töri meg ezt a hosszú csendet, ahol Malakiás könyvének végén abbahagyta a beszédet. Felveszi ezeket az elvarratlan szálakat, és újra elkezdi szőni az isteni kinyilatkoztatás gyönyörű ruháját. Továbbra is beszél az emberhez ebben a pillanatban, a templomban, Zakariás papnak, egy új prófétáról, aki a következő évben fog születni. Talán egy csiga elméjében egy három hónapos időszak tíz percnek tűnhet. Tudjuk, hogy Isten szemében ezer év olyan, mint egy nap, és négyszáz év pedig olyan mint egy reggel. "Ahogy ma reggel mondtam Malakiásnak..." mondja Isten. Ez egy új szakasz kezdete Isten kegyelmi és üdvösséges bánásmódjában a bűnösökkel. Malakiás próféciájának témái éppen Zakariás fiának születésében fognak beteljesedni.
Lukács az evangéliumi elbeszélését Isten kegyelmének ezzel a tettével kezdi, amikor az alázatos Zakariáshoz szól a követén keresztül az Úr eljöveteléről, a Megváltóról, akit megígért népének. Lukács ezt mondja Teofilosznak: "Hadd kezdjem azzal, hogy elmondom neked Jézus Krisztus eljövetelének előkészületeit és az eljövetelét". Aztán ezekben az első fejezetekben azokon a szavakon keresztül, amelyeket Gábriel Zakariáshoz és Máriához intéz, majd amelyeket az angyalok intéznek a pásztorokhoz, és az angyalok dicsőítő énekén keresztül szembesülünk Isten Fiának, az Úr Jézusnak a világba való eljövetelével. Dávid városában megszületett számunkra a Megváltó, aki a Messiás, az Úr.
Gábriel e szavai egy vallásos, de csalódott paphoz szóltak, akit a sorsvetés hozott a templomba ez alkalommal, egy olyan emberhez, aki megkülönböztethetetlen volt több száz más istenfélő paptól, akik Áron leszármazottai voltak. De a vele közölt üzenet egy másik, dicsőségesebb Papról szólt, aki hamarosan megszületik, aki él, meghal és feltámad. Lukács egy másik papi témával fejezi be evangéliumát: "Ezután kivitte őket Betániáig, felemelte a kezét, és megáldotta őket. És miközben áldotta őket, eltávolodott tőlük, és felvitetett a mennybe. Azok pedig leborulva imádták őt, majd nagy örömmel visszatértek Jeruzsálembe; mindig a templomban voltak, és áldották Istent" (Lk 24,50-53). Lukács evangéliuma a templomban kezdődik és a templomban végződik. Egy pappal kezdődik, és azzal végződik, hogy a mi nagy főpapunk, Jézus felemeli a kezét, és megáldja a tanítványait. Ez a pap feladata, hogy megáldja a népet. Talán a mennybemenetel pillanatában Jézus megismételte a tulajdonképpeni ároni áldást, ahogy az egy paphoz illik: "Az Úr áldjon meg téged és őrizzen meg téged; az Úr ragyogtassa rád az ő orcáját és legyen kegyelmes hozzád; az Úr fordítsa feléd az ő orcáját és adjon neked békességet" (4Móz 6,24-26). Megváltónk, amikor felemelkedett, megáldotta őket. Amikor Zakariás és négy társa kijöttek a templomból, hogy találkozzanak a nagy oltár körül az udvaron összegyűlt imádkozó hívőkkel, Zakariás nem tudta kimondani rájuk az ároni áldást, mert hitetlensége miatt Isten elvette tőle a beszéd erejét. Lukács, evangéliuma elején egy dacos és gyanakvó papot mutat be nekünk, aki képtelen volt Isten áldását közvetíteni a nép felé, de az evangélium végén ott van Jézus, a mi nagy főpapunk, aki mindent megtett, amit Isten kért tőle, aki képes és kész arra, hogy szövetségi áldásokat mondjon ki népére, és hogy megvalósítsa ezeket az áldásokat mindegyikünk számára.
3.Milyen gyengéden képes Isten az emberekhez beszélni.
A. Amikor Isten utasításokat adott Gábrielnek, hogy mit mondjon Zakariásnak, az első dolog, amit az angyalnak mondott, ez volt. "Gondoskodj róla, hogy rögtön azt mondd neki: 'Ne félj. Nem azért küldelek, hogy félelmet kelts benne. Nyugtasd meg a félelmeit. Nyugtasd meg, és mondd meg neki, hogy meghallgattam az összes imádságát." Hát nem ez lenne a legnagyobb vigasztalás számodra? Ha tudnád, hogy a világegyetem hatalmas Teremtője törődött az érzéseiddel, hogy megérintette, hogy félelem fogta el a lelkedet, és hogy az volt az első gondja, hogy megnyugtasson téged. Nem igaz, hogy némelyikőtök félelmet érez bizonyos problémák miatt? Nagyon komolyan és sokáig imádkoztatok értük, talán egy terhességért vagy azért, hogy nem vagy terhes, vagy azért, hogy munkát találjál, vagy bizonyos fenyegetésekért, amelyek ellened hangzottak el, vagy az egyház jövőjéért, az élettársért, a házasságért, a vizsgákért és így tovább. Talán úgy viselkedsz mint aki bátor miközben félsz, és talán senki sem ismeri a félelmeidet. A legjobb barátod elől is elrejtetted őket, de Isten tudja, és te is tudod, mit mond az Úr Jézus: "Ne nyugtalankodjék a te szíved. Higgyél Istenben, higgyél énbennem. Bennem bízhatsz, ne félj. Miért félsz? Én mindent tudok, és örökké tartó szeretettel szeretlek téged. Soha nem hagylak el téged." Az Isten, aki négyszáz év hallgatás után szólt Zakariáshoz, először is ezeket a szavakat mondta neki: "Ne félj". Ő ilyen mennyei Atya; népének belső érzései fontosak számára. Egy szülő megöleli és bátorítja a gyermekét: "Ne félj! Minden rendben lesz".
B.Aztán Isten biztosította a küldöttén keresztül Zakariást, hogy minden istentiszteletét, a zsoltárokat, himnuszokat és lelki énekeket, amelyeket az Úrnak énekelt, minden fogadalmát és felajánlását, gondolatait, imádságait és vágyait feljegyezte. "Könyörgésed meghallgatásra talált" (13. v.). Vajon nem jön az ördög hozzánk, és nem mondja nekünk, hogy a vallásunk valótlan, hogy az egész csak színjáték? "Az egész csak szavak", mondja az ördög, "hiábavaló ismétlés". Nem! Az egyetlen igaz és élő Isten kifejezetten azt mondta Zakariásnak, hogy meghallgatta az imádságait, és vajon Isten nem hallgatta-e meg a mi imádságainkat is? A mi egyszerű kisgyermeki imádságainkat régen, amikor megköszöntük neki anyut és aput, amikor azt kértük tőle, hogy kapjunk jegyet a moziba, vagy azt a különleges babát karácsonykor. Későbbi imádságainkat, amikor a legáltalánosabban kértük, hogy áldja meg az aznapi istentiszteletet, és segítse a prédikátort, vagy hogy tegyen minket igazi szülővé és szerető házastárssá - mindezt a legáltalánosabban. Isten itt biztosít minket arról, hogy imádságaink nem a plafonig jutottak. Aztán ott vannak a szívünkből fakadó buzgó, komoly imádságaink, a bűnvallás és az elveszettekért való közbenjárás imádságai, és a hálaadás az Ő nagyszerű megváltásáért; "milyen csodálatos, Uram, hogy igazi keresztény vagyok" - "imádságod meghallgatásra talált". Gyakran buzdítanak bennünket alulról, imádkozó embertársunk és a lelkészünk a szószékről, hogy imádkozzunk. Gyakran halljuk egy keresztény társunk bizonyságtételét, hogy Isten meghallgatta az imádságait, de ez a bizonyságtétel fentről, magából a mennyből jön, ahol az imádság ihletője azt mondja nekünk, hogy meghallgatja imádságainkat.
Nem bátorít ez arra, hogy könyörögjél, és könyörögjél, és könyörögjél, hogy igazi keresztény lehessél, aki megmenekül a bűntől, és Isten családjába kerül? Addig imádkozzátok ezt az imádságot, amíg meggyőződtetek, hogy Isten válaszolt nektek, majd imádkozzatok hozzá hálaadással, hogy válaszolt nektek. Imádkoztál már így? Az imádság döntő szerepet játszott egy 44 éves nemesember megtérésében, akiből később hatalmas evangélista lett, akit Isten nagy ébredésekben használt, különösen Észak-Írországban. A megtérése emberi beavatkozás nélkül történt. Az egész egy művelet volt közte és Isten között. Egyszer az Edinburgh-i Egyetemen egy csoport diák előtt beszélt, és ezt mondta nekik: "Egy este, amikor kártyáztam, Istennek tetszett, hogy a lelkem miatt aggódjak. Hirtelen rosszul lettem, és ez arra késztetett, hogy azt higgyem, meg fogok halni. Azt mondtam a fiamnak: 'Halott ember vagyok, vigyél fel az emeletre. Amint ez megtörtént, levetettem magam az ágyra. Az első gondolatom ekkor az volt: "Most mit fogok nyerni azzal, hogy negyvennégy éven át a saját szívem mesterkedéseit követtem? Néhány perc múlva a pokolban leszek, és mi hasznom lesz mindebből, amiért eladtam a lelkemet?". Ebben a pillanatban úgy éreztem, hogy imádkoznom kell, de ez csupán egy gyáva imádsága volt, egy könyörgés kegyelemért. Egyáltalán nem sajnáltam, amit tettem, de féltem a bűneimért járó büntetéstől. És mégis volt egy különös dolog, ami megakadályozott abban, hogy térdre ereszkedjek, hogy Istenhez könyörögjek kegyelemért, mégpedig az, hogy egy szolgálólány volt jelen a szobában, aki meggyújtotta a tüzet. Akkor azt hittem, hogy már csak tíz percem van hátra, és tudtam, hogy nincs más remény számomra, mint Isten irgalmassága, és ha nem keresem ezt az irgalmat, nem számíthatok rá, hogy megkapom. Szívem és lelkem természete azonban olyan volt, hogy egy hajszálon múlott, hogy kérem-e Istentől a megmentésemet vagy sem. Várjam meg, amíg az a nő elhagyja a szobát - tíz perccel az életem végétől? Vagy térdre boruljak ott és akkor, és kegyelemért kiáltsak, miközben a nő meghallja? Isten kegyelméből térdre estem a lány mellett, aki tüzet rakott a szobában.
"Azt hiszem, ez volt életem fordulópontja. Hiszem, hogy ha akkoriban ellenálltam volna a Szentléleknek, az már túl sok lett volna. Persze ezt nem tudom biztosan megmondani, hiszen ki tudja korlátozni a Szentlelket? De ma is az a meggyőződésem, hogy ha akkor ellenállok az már túl gyakori ellenállás lett volna Istennel szemben. Imádkoztam; Isten kegyelméből semmi nem akadályozott meg az imádkozásban. Imádkoztam, és bár nem vagyok az, aminek lennem kellene, mégis az vagyok ma, ami vagyok - legalábbis nem az, ami valaha voltam. Azért említem ezt, mert hiszem, hogy minden ember életében megvan a fordulópont. Hiszem, hogy a Szentlélek elleni bűn az, ha egyszer túl gyakran megszomorítjuk a Lelket". Ez ennek a nemesembernek a bizonyságtétele arról, hogy az Istenhez intézett személyes imádság milyen helyet foglalt el megtérésében. Az ördög el akarta volna tántorítani az imádkozástól a szobában jelenlévő szolgálólány által, de a férfi eljutott életének fordulópontjához. Nem merte abbahagyni az Istenhez kiáltást. Megalázkodott a kamaszlány előtt, és hangosan imádkozott. Mikor hagytad abba az imádkozást? Milyen gyenge kifogás késztetett arra, hogy abbahagyd a kegyelemért való könyörgést? Nem arról a rövid imádságról beszélek amit elmondasz elalvás előtt. Nem azokról a hiábavaló ismételgetésekről beszélek. Hanem rólad beszélek, aki rendelkezel lélekkel, aki foglalkozol Istennel, aki válaszol az imádságra. Az ítéletnapi őszinteségről beszélek Isten jelenlétében - te és Ő. Mikor kezdtél el hallgatni az ördög hangjára, aki azt mondta neked, hogy az imádkozás csak szavak, csak szavak, amelyek nem jutnak magasabbra a plafonnál? Itt, Lukács evangéliumában Isten beszél, és azt mondja Zakariásnak, hogy nem kell félnie, és hogy meghallgatta az imádságait.
C. Aztán Isten azt mondja neki, hogy a feleségének kisfia lesz, és a fiú neve János lesz. Látjuk, hogy ez nem valami magánjellegű dolog volt. A mennyei angyalok előbb tudták, mint bármelyik szülő. A tényleges fogantatás előtt történt ez a bejelentés. Itt van egy angyal kijelentése, aki Zakariás mellett állt. Itt van egy bejelentés magától Istentől, aki közli Zakariással, hogy a feleségének fia lesz, és hogy "János" lesz a neve. Az egész születési bejelentés olyannyira tele volt jelentőséggel. Ez a fiú nem egy átlagos fiú volt, ugye? Miben volt más?
4.Mennyire rendkívüli volt Isten ajándéka János
Ezt többféleképpen látjuk:
A.János nagy lesz, mert a mérhetetlen öröm forrása lesz. "Örömöd lesz ő és vigasságod, és sokan örülnek majd az ő születésének" (14. v.). Istenfélő szülők voltak, mindketten igazak az Úr előtt. Ez az öröm tehát az igazak öröme. Vajon nem örültek annak, amikor látták a fiuk céltudatosságát, hogy teljes szívéből, lelkéből, elméjéből és erejéből szereti az Urat? Talán soha nem élték meg János életének teljes időtartamát, még körülbelül harminchárom évet. Talán Isten megkímélte őket attól, hogy halljanak a szörnyű haláláról; nem tudjuk, de micsoda öröm lehetett számukra, hogy hallhatták, amint egyetlen fiuk a mennyből leküldött Szentlélekkel hirdeti az evangéliumot. Micsoda öröm hallani, hogy olyan emberek, mint Joel Beeke Budapestre jönnek, és hirdetik nekünk Isten igéjét! Volt-e ehhez fogható öröm - tudni, hogy Isten közel van, és hogy itt van, hogy megáldjon minket? Sokan hallották Keresztelő Jánost prédikálni, és áldották Istent a születéséért. Hadd buzdítsalak benneteket, fiatalemberek, akiknek az élete a tégelyben van, hogy komolyan fontoljátok meg Isten hívását, hogy az evangélium hirdetői legyetek, hogy tartoztok hívőtársaitoknak egy ilyen vizsgálattal a kegyelem trónjánál. Mindegyikőtöknek meg kellene kérdeznie Istentől, hogy az életetek sok kereszténynek örömet és gyönyörködést szerezzen-e azzal, hogy az új szövetség szolgái lesztek. Képzeljétek el, milyen lenne az életünk, ha minden héten nem lenne senki, aki hirdetné nekünk az evangéliumot, és csak elolvasnánk néhány oldalt és elmondanánk néhány imádságot, de soha nem ébresztene fel bennünket Isten embere, és nem szólítana fel, nem alázna meg, nem tanítana, nem dorgálna meg, nem javítana ki és nem oktatna az igazságra. Képzeljük el, hogy soha nem hallottunk olyan prédikátort, aki Jézus Krisztus nevét magasztalta volna. Milyen örömtelen élet lenne ez nekünk, akik szeretjük az Ő nevét!
B. János nagy lesz az egyetlen szemében, aki számít - Isten szemében (15. v.). A Bibliában nem találunk olyan Istent, aki mindenkit egyformán nagynak lát, a drogdílert, a hazugot, a bálványimádót, a gátlástalan üzletembert, az öngyilkos merénylőt, a rablót és az erőszaktevőt, nem, nem ilyen a menny Istene. Ő különbséget tesz. Kit tart ő nagynak? Azokat, akik minden megváltott erejükkel szolgálják őt. Azokat, akik megbocsátanak azoknak, akik kegyetlenül gyilkolják őket. Vagy a feleségeiket, akik azt mondják, hogy felajánlják a bocsánatukat azoknak a kínzóknak. Nagyok Isten előtt az ilyen emberek. Lehetsz nagyszerű az iskoládban, és nagyszerű a vállalkozásodban, és nagyszerű a munkatársaid szemében, és nagyszerű a családod szemében, de milyen vagy Isten szemében? Mit gondol Isten rólad? Amikor előtte állsz, a jobb kezénél lévő bárányokkal vagy a bal kezénél lévő, pokolra szánt kecskékkel leszel-e?
Sok olyan ember van, akit a tömegek "nagynak" tartanak. Heródes királyt 'Nagy Heródesnek' nevezték, és a fiát is. A második Heródes megölette Keresztelő Jánost úgy, hogy levágatta a fejét, de ma az emberek még a kutyájukat sem hívják 'Heródesnek', hanem a fiaikat 'Jánosnak'. Ki az igazán nagy? János volt a nagy.
C. János azért lesz nagy, mert teljesen Istennek szenteli magát. Figyeljetek! "bort és részegítő italt nem iszik" (15. v.). Vannak, akik egyetlen napot vagy hetet sem tudnak kibírni alkohol nélkül. Vannak ismerőseitek akik alkoholistaként fejezik be az életüket. Hogyan ünnepelnek ők? Isznak. Hogyan töltenek el egy nagyszerű hétvégét? Isznak. Hogyan szórakoznak? Isznak. Mit csinálnak szerda este? Isznak. Mit csinálnak péntek és szombat este? Isznak. Mit csinálnak minden alkalommal? Isznak, isznak, isznak és isznak, mert azt hiszik, hogy ez a nagyszerű élet. De 2000 évvel azután, hogy János ebben a világban élt, még mindig róla beszélünk. Ki fog beszélni rólad és az ivásodról 200 év múlva?
Most hadd magyarázzam el ennek a hivatkozásnak a jelentőségét. Izraelben 2000 évvel ezelőtt mindenki bort ivott. A víz gyakran tisztátalan volt, és a Bibliában nincs tiltás a borivásra - ellentétben a későbbi Koránnal. De Isten megtiltotta a papoknak, hogy szolgálat közben bort igyanak, és amikor egy nazarénus nevű vallásos személy fogadalmat tett, hogy Istent szolgálja, akkor ez idő alatt nem ivott bort. János esetében az a jelentőségteljes dolog, hogy soha nem ivott bort vagy erjesztett italt, más szóval mindig szolgálatban volt, hogy Istent szolgálja. Mindig fogadalom alatt állt, hogy az Urat szolgálja. Tudatában volt annak, hogy egész élete teljesen és maradéktalanul Istennek van szentelve, és ezt külsőleg az alkoholtól való tartózkodás jelképezte.
Nem vagyok benne biztos, hogy mi lenne a tanulság számunkra azon kívül, hogy mivel minden keresztény Isten prófétája, mindannyian nagyon elkötelezettek legyünk abban, hogy következetes 24 órás/7 napos keresztények legyünk, kövessük az Úr Jézust tűzőn-vizen át, és ne engedjük, hogy bármi veszélyeztesse azt a módot, ahogyan szeretjük és szolgáljuk az Urat.
D. János azért lesz nagy, mert már születésétől fogva Szentlélekkel lesz telve (15. v.). Ez pedig azt jelenti, hogy már életének kezdetétől fogva tudatában volt annak, hogy rendelkezik a karizmával, a prófétaság lelki ajándékával és hivatásával. Ahogy az öntudata nőtt, ahogy kisfiúvá, majd tinédzseré, majd fiatal férfivá vált, János minden egyes szakaszban egyre nagyobb belátással tudta, milyen következményekkel jár, ha felnőttként próféta lesz, és János csakis az Úr prófétája akart lenni. Ugyanakkor János bűnös volt, és szüksége volt újjászületésre és megtérésre - akárcsak Izrael királyainak. Saul király, akire Isten Lelke a vezetés ajándékaként szállt, mégis elveszett ember volt. Volt karizmája a Lélek által, és mégis szüksége volt arra, hogy a Lélek által újjászülessen. Pál azt mondja nekünk, hogy egy ember "rendelkezhet a prófétálás ajándékával, és ismerhet minden titkot és birtokában lehet minden bölcsességnek" (I Kor 13:2), és mégis hiányozhat belőle az üdvözítő kegyelem, és akkor olyan mint egy zengő érc vagy egy pengő cimbalom. Az utolsó napon sokan fognak tiltakozni az Úr előtt, hogy az ő nevében prófétáltak, és Jézus nem fog velük vitatkozni. Valóban próféták voltak, akik a prófétálás karizmájával rendelkeztek, akik mindig is próféták akartak lenni, és azt mondogatták a haveroknak az iskolában, hogy ha felnőnek, próféták lesznek, de hiányzott belőlük az Isten Lelke általi megújulás. Soha nem születtek felülről. János nagyon különbözött Ámos prófétától, aki tiltakozhatott ilymódon: "Nem vagyok próféta vagy prófétatanítvány." Ámos pásztor és fügetermesztő volt Tekóa-ban, aki később vonakodó próféta lett. Mózes arra hivatkozott, hogy nem lehet próféta és nem beszélhet az Úr nevében. Jeremiás arra hivatkozott, hogy ő csak egy gyermek volt. Keresztelő János mindannyiuktól különbözött, születésétől fogva a prófétálás Szentlelkével volt betöltve. Egész életében egyetlen kinyilvánított szándéka volt, hogy próféta legyen. Nem volt más tudatos törekvése, mint hogy már egészen fiatal korától kezdve az ő Uráért szóljon, amikor eljön az ideje, és addig a világtól távol, Isten jelenlétében készült.
E. János nagy lesz, mert üdvözítő szolgálatot fog végezni. "Izráel fiai közül sokakat visszatérít majd az Úrhoz, az ő Istenükhöz" (16. v.). Ők a világ egyetlen olyan népéhez tartoztak, amely az Urat vallotta Istenének. Az Úr elismerte, hogy ők az ő népe, bár gyakran borzalmas lelki állapotban voltak. Rendelkeztek a Szentírással, a szövetségekkel és az ígéretekkel. Körül voltak metélve. Sok ismerettel rendelkeztek, és sokan külsőleg feddhetetlenek voltak, mint a tarzuszi Saul, de messze elkalandoztak Istentől. A világ és a világ dolgainak szerelmesei lettek. Egy külső vallásos mázt öltöttek magukra. Megtartották a szombatot, és jártak a zsinagógába, de nem volt bennük üdvözítő bűnbánat és üdvözítő bizalom az Úr Isten kegyelmében. Jánosnak el kellett mennie hozzájuk és evangéliumi megtérést kellett hirdetnie nekik, sürgetnie kellett őket, hogy térjenek meg a bűneikből és a hitetlenségükből Istenhez, mert közel volt az Isten országa, és a segédkezése életbevágóan sikeres volt. Isten Lelke rajta volt a szolgálatában. Izrael népe közül Isten sokakat visszavezetett a Vele való élő kapcsolatra János prédikációi által.
F. János azért lesz nagy, mert Illés lelkével és erejével jár az Úr előtt (17. v.). Ez a fiú tehát nem volt a Messiás. Az angyalt hallgatva azt hihetnénk, hogy végre megjelent az asszony magva. Ezt nézzétek - Gábriel Isten küldötte megjelenik Zakariásnak, hogy bejelentse az ő eljövetelét; nagy lesz az Úr előtt; születése természetfeletti, idős szülők gyermekeként születik; születésétől fogva Szentlélekkel van betöltve. Ez kell, hogy legyen a megtestesült Úr! Nem! Ő az Úr előtt fog menni. Ő készíti elő az utat az Úrnak, hogy megjelenjen, a Messiás hírnöke és előfutára. Ő az, aki Illés lelkével és erejével megy - ahogyan Malakiás megjövendölte. Természetesen nem szó szerint Illés volt, vagyis nem Illés reinkarnációja. Amikor Keresztelő Jánost megkérdezték János evangéliuma első fejezetének huszonegyedik versében: "Te vagy Illés?", őszintén válaszolhatta: "Nem vagyok". Ő János volt, de sok hasonlóság volt közöttük! Láthatjátok a párhuzamokat; mindkettőjük bátorságát, ahogyan szembeszálltak az uralkodókkal, ahogyan egyedül álltak ki egy hanyatló nemzet ellen, azt, hogy milyen bizonytalanságban osztoztak mindketten a végén - János sok mindenben hasonló Illéssel! Jézus nagyon világosan kimondja: "Illés eljött". Ha János olyan nagy, de végül is csak hírnök, akkor mennyivel nagyobb az a király, akiről János azt mondja: "én arra sem vagyok méltó, hogy saruja szíját megoldjam. Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem".
G. János azért lesz nagy, mert " az atyák szívét a gyermekekhez téríti, és az engedetleneket az igazak bölcsességére" (17. v.). Milyen kegyetlen volt sok apa az ókori világban, túlzásba vitték a fegyelmezést, bántalmazták gyermekeiket. A kép, ahogy mi látjuk, teljesen borzalmas volt, de János szolgálata meg fogja érinteni az apákat; az érett férfiak bűnbánatot fognak tanúsítani, és szeretetben fordulnak gyermekeik felé. Az engedetlen apa, Ádám engedetlen fiait János a bölcs, igaz életre téríti. Láthatjátok, hogy mik az igazi ébredés gyümölcsei - és János szolgálata igazi hitébresztés volt -, hogy ez hatással van a családi életre, és megbékélést ér el az otthonban, és bölccsé teszi a bolond embereket, és igazzá az engedetlen embereket. Képzeljetek el egy nemzetet, amelyre mélyen hatott a Lélek erejével hirdetett Ige, úgy, hogy számtalan ezer emberre és családjukra volt jó hatással. Nem csoda, hogy János nagy volt az Úr előtt.
H. Végül János azért lesz nagy, mert élete és igehirdetése olyan hatékony lesz, hogy "felkészült népet állít az Úr elé" (17. v.). Miután az emberek meghallgatták Jánost, készen álltak és türelmetlenül várták a Krisztus megjelenését. János azt mondta nekik: "aki utánam jön, erősebb nálam, arra sem vagyok méltó, hogy a saruját vigyem. Ő majd Szentlélekkel és tűzzel keresztel titeket" (Mt 3,11). Ismét ezt olvassuk: "János így tett bizonyságot, amikor a zsidók papokat és lévitákat küldtek hozzá Jeruzsálemből, hogy megkérdezzék tőle: Ki vagy te? Ő megvallotta, és nem tagadta. Ezt vallotta: Én nem a Krisztus vagyok. Erre megkérdezték tőle: Hát akkor? Te vagy Illés? Ő azt mondta: Nem az vagyok. - A próféta vagy? Így válaszolt: Nem. Ezt mondták tehát: Ki vagy? - hogy választ adhassunk azoknak, akik elküldtek minket: mit mondasz magadról? Erre ő így felelt: ,,Én kiáltó hang vagyok a pusztában: egyengessétek az Úr útját", ahogyan Ézsaiás próféta megmondta"" (Jn 1,19-23). Ez volt az egész szolgálata, hogy felkészült népet állítson az Úr elé. Az Ige azt mondja nekünk: "Másnap János látta, hogy Jézus hozzá jön, és így szólt: Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét! Ő az, akiről én megmondtam: Utánam jön egy férfi, aki nagyobb nálam, mert előbb volt, mint én. Én nem ismertem őt, de azért jöttem, és azért keresztelek vízzel, hogy ismertté legyen Izráel előtt" (Jn 1,29-31). János, az előfutár, nagy volt az Úr előtt hiszen felkészítette a népet az Úr eljövetelére. Arra gondoltam, hogy Isten ugyanezt a szolgálatot adta Ferencnek és nekem is, mint előfutároknak, akik felkészítünk benneteket az Úr Jézus Krisztusnak, Isten Fiának áldott, dicsőséges visszajövetelére. Isten áldja meg szolgálatainkat az életeitekben és személyes életünkben és készítsen fel bennünket a maga számára, hogy lehessünk az Ő tökéletes népe. Ámen.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Hosszú építő írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-02-19 21:26:41, vasárnap
|
| |
| |
Hogyan juthatunk el idáig? Onnan, hogy érdekből, odáig, hogy önmagáért szeretjük Istent? Attól tartok, ennek elsődleges módja, ha nehézségek adódnak az életünkben. A szenvedés során először is önvizsgálatot tartunk, és felismerjük, hogy érdekből szerettük Istent. Amikor elveszítjük legdrágább kincseinket, kísértést érezhetünk, hogy dühösen hátat fordítsunk Istennek. A szenvedés azonban nagyszerű lehetőséget rejt magában: ahelyett, hogy lemondanánk Istenről, és eltávolodnánk tőle, olyan közel kerülhetünk hozzá, mint azelőtt soha.
Timothy Keller |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézetek, gondolatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-02-19 21:18:21, vasárnap
|
| |
| |
Nem mindegy, hogy külsőségekben nyilvánul-e meg a vallásosságunk, vagy a szívünk legmélyén szeretjük Istent és vagyunk hűségesek hozzá.
Timothy Keller |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézetek, gondolatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-02-19 21:16:19, vasárnap
|
| |
| |
A sátán élvezi, ha fájdalmat okozhat, és boldogan szemléli az emberek szenvedését.
Timothy Keller |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézetek, gondolatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-02-19 21:15:10, vasárnap
|
| |
| |
A nyomorúság nem Jób jósága ellenére, hanem épp amiatt köszöntött rá.
Timothy Keller |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézetek, gondolatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-02-19 21:12:40, vasárnap
|
| |
| |
Isten nem aranyos. Ő nem a bácsikánk. Isten egy földrengés.
Abraham Heschel |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézetek, gondolatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-02-19 21:11:04, vasárnap
|
| |
| |
Bár utam sötét, ő vezetőm,
Én követem, ő gondviselőm,
Imában küzdök, ő figyel rám,
Krisztussal hajózom, vihar nem bánt.
John Newton |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézetek, gondolatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-02-19 21:01:43, vasárnap
|
| |
| |
Hálaáldozat
Köszönnivalóm sok van, Uram,
de nincs rá erőm, nincs hozzá szavam,
hogy mindent, mindent megköszönjek Néked...
Rút életemhez oly irgalmas volt
szerető szíved,
annyi áldás szállt minden nap reám,
vele úgy betelt a szívem, a szám,
kezem, életem s üdv után vágyó,
remegő lelkem,
hogy szólni sem tudok. Csak remeg ajkam,
s keblemben a szív hevesen dobog.
De ha nem is tudok szólani, Uram,
ha meghálálni sok jóságodat
nincs elég szavam,
ne vess el engem, hisz szeretlek Téged,
add meg, amit kérek:
hassa át lelkem áldott, szent lényed,
dicső, diadalmas égi fényed,
hogy hála fejében:
legyek az elveszett világ számára
kegyelmed ragyogó fénysugára,
az evangélium trombitája,
élő lelkiismeret az emberek keblén,
vigasz betegek ágya szélén,
igaz felebarát, hű testvér,
aki csak szent célokért él...
Özvegyek, árvák, nyomorgó aggok
felkarolója, simogatója,
s szeretetednek lelkekre hulló
irgalomcsókja.
S ha megfutottam itt lent a pályám,
s szakadás áll be életem fonalán,
és halk üteme fáradt szívemnek
végképp elnémul:
legyek egy forró bűnbánati könnycsepp,
mely az emberiség fájdalomtengeréből
áldott kebledre hull!
Dénes Ferenc |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-02-19 20:47:17, vasárnap
|
| |
| |
Este
Este, ha lehunyom szemem,
Imádlak, áldott Istenem!
Megköszönöm a szép napot,
S hogy kegyed oly erőt adott:
Elvégezhettem dolgomat.
Áldom érte irgalmadat.
Munkámhoz Te adtál erőt,
Nem álltam le idő előtt,
Nem győzött rajtam a gonosz,
E napon nem ért semmi rossz.
Énvelem voltál, Istenem,
Megadtad, mi kellett nekem...
De kérlek, légy az éjjel is
Oltalom, árnyék és paizs,
S amíg így alszom csendesen,
Vigyázz reám kegyelmesen!
Dénes Ferenc |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 12
|
|
|
|
2023. Február
| | |
|
|
| ma: |
6 db bejegyzés |
| e hónap: |
98 db bejegyzés |
| e év: |
2155 db bejegyzés |
| Összes: |
35916 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 2285
- e Hét: 10997
- e Hónap: 22872
- e Év: 210674
|
|
|
Offline
