Belépés
menusgabor.blog.xfree.hu
"A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / Honoré de Balzac / Menus Gábor
1940.08.11
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 19 
Háború van,válság van,drága az élet,de kacagni soha ne felej
  2023-03-30 22:30:40, csütörtök
 
 







HÁBORÚ VAN, VÁLSÁG VAN, DRÁGA AZ ÉLET, DE KACAGNI SOHA NE FELEJTSÜNK EL


Mottó:
Szeretettel és humorral kell élni az életet:
- a szeretet a megértéshez,
- a humor az elviseléshez KELL!



A feleség reggel így szól a férjéhez:
- Egész éjszaka engem szidtál álmodban!
Mire a férj:
- Honnan veszed, hogy aludtam?

A féltékeny feleség egy cetlit talál a férje zsebében, rajta egy telefonszámmal. Felveszi a telefont, beüti a számot, majd amikor felveszik, köszönés és bemutatkozás nélkül belevisít:
- Mindent tudok, te cafka!
Mire a válasz a kagylóból:
- Rendben van, de akkor miért tetszett a tudakozót hívni?

A fiatal zsidó házasodna, de nagy dilemmába van. Felkeresi a bölcs rabbit:
- Rabbi! Házasodni akarok, de mondd, mit tegyek? Vegyek el egy bomba jó nőt, aki egész életemben megcsal fűvel-fával, vagy pedig egy rusnyát, ez esetben tudom, hogy csak az enyém lesz örökre.
Mire a rabbi:
- Hát dönts fiam, mi jobb. Megosztani egy tortát a barátaiddal, vagy megenni egy kalap szart egyedül?

A fifikás cigány
A párttitkár meglátja a cigányt, aki szintén párttag.
- Te cigány, azt mondják, hogy jársz a templomba!
- De járok én a taggyûlésre is!
- De azt mondják, hogy pénzt is dobtál a perselybe!
- De fizsetem én a tagdíjat is!
- De azt mondják, hogy megcsókoltad Krisztus lábát a kereszten!
- Megcsókolom én a magáét is, ha ott lesz!

A háziorvos megvizsgálja a panaszokkal jelentkező hölgybeteget, majd azt mondja:
- Felírok egy gyógyszert, ebből vegyen be naponta 3 × 2 tablettát, és három hónapig nem szabad zongoráznia.
Amikor a beteg elmegy, az asszisztensnő megkérdezi a háziorvost:
- Nem értem doktor úr, mi összefüggés van a betegség és a zongorázás között?
- Semmi, csak a hölgy pont felettem lakik.

A moziban épp elkezdődik a film, amikor a sor közepén egy szőke nő feláll, és sűrű bocsánatkérések közepette elkezd kievickélni a sorból. Az egyik néző megkérdi tőle:
- Mi az, miért megy ki, most kezdődik a film!
- Mert pont az előbb mondták be, hogy kapcsoljuk ki a mobiltelefonokat, én meg az enyémet kint hagytam a kocsiban.

A skót kisfiú megkérdezi az apjától:
- Apa, mi lesz karácsonykor a fa alatt?
- Parketta, kisfiam, parketta...

A súlyos beteg otthon fekszik az ágyában. Mellette van az orvosa, az ügyvédje, a felesége és a gyerekei. Egyszer csak a beteg felül, szétnéz, és mérgesen így szól:
- Gyilkosok, tolvajok, kurvák, szégyentelenek!
Aztán újból álomba merül. A doktor szólal meg először:
- Azt hiszem jobban van, felismert mindannyiunkat.

A teremtés:
Isten megteremtette a férfit, és megpihent.
Majd Isten megteremtette a nőt, és azóta senki sem pihen.







Az ifjú feleség meghízott, és a férje folyton szekálja:
- Olyan nagy a feneked, mint egy betonkeverő!
A feleség csak hallgat, de amikor eljön a lefekvés ideje, a férj kezd hozzábújni. Erre ő:
- Csak nem gondolod, hogy azért a két vacak kavicsért beindítom a betonkeverőt?

Az orosz új milliárdos elmegy a fogorvoshoz. A doki megvizsgálja, majd azt mondja neki:
- Hiszen önnek vadonatúj, gyönyörű aranyfogai vannak... Mit csináljak velük?
- Hogyhogy mit? Szereljen fel egy riasztót!

Az orvos fejcsóválva nézi a félmeztelen beteget.
- Nem ártana, ha néha megfürödne!
- De doktor úr, én naponta fürdök!
- Akkor a vizet kellene néha cserélni!

Az ausztrál farmer egy vödörrel a kezében elindul a közeli gyümölcsösébe. Az útja egy tavacska mellett visz el. Arra lesz figyelmes, hogy a tóban három meztelen nő fürdik, a ruháik szétdobálva a parton. A lányok észreveszik és kikiabálnak neki:
- Ne leskelődjön, addig úgysem megyünk ki a vízből, amíg el nem megy innen!
A farmer egy kicsit felemeli a vödröt és visszakiált:
- Nem leskelődni akartam, a krokodilt jöttem megetetni!

Az öregedés jelei:
1. Külön alszol a fogaidtól.
2. Megpróbálod kihúzni a redőket a zoknidból, amikor rájössz,hogy nincs is rajtad a zokni.
3. Ha reggel felébredsz, pont úgy nézel ki, mint a fényképed a jogsidban.
4. Csak a második próbálkozásra tudsz kikelni az ágyból.
5. A "kimaradok éjszakára" számodra azt jelenti, hogy a kertben alszol.
6. A "boldog órák" szunyókálással telnek.
7. Nyaralni mész, de előbb fáradsz el, mint ahogy a pénzed elfogy.
8. A gyerekednek olyat mondasz,amit az anyád mondott neked, és amit mindig is utáltál.
9. A tornázásról alkotott elképzelésed a "felállás a székből".
10. Jóval hosszabb idő alatt pihened ki magad, mint amennyi idő alatt elfáradtál.
11. Emlékezeted rövidül, panaszaid hosszabbodnak.
12. A noteszodban a legtöbb név úgy kezdődik, hogy "Dr".
13. Csak ülsz a hintaszékben, de nem tudod beindítani.
14. A gyógyszerész a legújabb barátod.
15. Akkor nevezed magad szerencsésnek, ha megtalálod a kocsit a parkolóban
16. Kétszer annyi ideig tart, hogy feleannyit láss.
17. Minden fáj. Ami meg nem, az nem működik.
18. Két órán át keresed a szemüveged, ami a fejeden van.
19. Belemélyíted a fogaidat a húsba, és azok ott maradnak..
20. Már feladtad az összes rossz szokásodat, de semmi sem lett jobb.
21. Türelmesebb lettél, de ez tulajdonképpen csak fásultság.
22. Végre összeszeded a gondolataidat, de akkor meg a tested esik szét
/Ha ezt nem küldöd tovább legalább öt régi ismerősödnek, annyival kevesebben fognak nevetni a Földön./
*Ezzel nem akarom azt állítani, hogy öreg vagy, csak mások fiatalabbak.*







Az öregember elmegy az orvoshoz és elpanaszolja, hogy baj van a szerszámával, nagyon összement.
- Mutassa! - mondja az orvos.
Az öreg előveszi.
- De jóember, magának igen tekintélyes a micsodája. Még az is rá van tetoválva, hogy RÓZA.
- Hát ez a baj, doktor úr. Tudja, hogy mi volt rátetoválva? VITÉZ NAGYBÁNYAI HORTHY MIKLÓS MATRÓZA.

Anno 1950
A tanító bácsi az 1950-es években megkérdezi a gyerekektől, ki melyik hadseregbe vonulna be szívesen. Döncike azt mondja:
- Én a francia idegenlégióba...
- Ejnye Döncike , az egy imperialista, gyarmatosító hadsereg. Hát te, Jencike?
- Én az amerikai haditengerészetbe.
- Szégyelld magad, fiam!
Pistike is jelentkezik:
- Én a szovjet Vörös Hadseregbe.
- Nagyon jól van, fiam! Mondd meg a társaidnak, hogy miért.
- Tudjátok, nem mindegy, hogy milyen fogságba esem.







- Anyu, az angyalok repülnek?
- Igen kisfiam.
- Pedig tegnap délután apu angyalkámnak szólította a bejárónőt, és nem repült.
- De mindjárt fog kisfiam

- Asszonyom, önnek gyönyörű, lángvörös hajú gyermeke született!
- Doktor úr, kérem segítsen! Látja, én fekete vagyok, és a férjem is az! Te jó ég, amint meglátja a gyereket, azonnal rá fog jönni, hogy megcsaltam! - sír-rí az asszonyka. Az orvos megsajnálja ..
Kimegy Apukához, aki tűkön ül a folyosón. Behívja az orvosi szobába és nagy komolyan megszólítja:
- Uram, lenne egy pár kérdésem mielőtt láthatja a gyermekét. Mondja, hányszor szeretkezik ön a feleségével? Naponta, esetleg naponta többször?
- Annyira nem sűrűn, doktor úr.
- Hetente?
- Hát azért annyira sem sűrűn, doktor úr. - Akkor mégis hányszor???
- Hát havonta-kéthavonta talán...- vallja be szégyenkezve a férj.
- Na akkor kedves Apuka most bemegy a szülőszobába, és megnézi mit művelt azzal az elrozsdásodott szerszámával!

- Azért hoztam el önhöz a férjemet, professzor úr, mert azt mondják, ön kiváló diagnoszta. Csak azt szeretném megkérdezni: Ön még sohasem tévedett? Annyi esetet hall az ember, hogy valakit ve­sebajjal kezeltek, és mégis tüdőrák vitte el...
- Sose aggódjon, asszonyom! Akit én vesebajjal kezelek, az vesebaj­ban is hal meg.

Arisztid megáll a kirakat előtt, és megakad a szeme egy táblán:
"Amit nem lát a kirakatban, megtalálja a boltban!"
Bemegy és megkérdezi:
- Tessék mondani, a Tasziló itt van?
- Már miért lenne itt?
- Mert a kirakatban nem látom

Április 1-én Móricka felhívja az anyukáját:
- Anyu, gyere gyorsan haza, a szobalányon egy idegen bácsi fekszik meztelenül!
Az anya persze szalad haza, és ahogy belép az ajtón, feldúltan, Móricka vigyorogva mondja neki:
- Hehe, anyu, ez csak áprilisi tréfa volt! Nem is egy idegen az a bácsi, hanem az apu!

Bíróságon:
- Miért nem segített, amikor látta, hogy a gyilkos ki akarja lökni az anyósát az ablakon?
Vádlott:
- Mert láttam, hogy a gyilkos egyedül is ki tudja lökni!

Bízzuk szakemberre:
- Jaj, doktor úr, szörnyen beteg vagyok! Reménytelen a helyzetem... Szeretnék véget vetni az életemnek!
- Nana! Ne hamarkodja el, ba­rátom! Bízza csak énrám!







- De jó, hogy jöttél nagyi! Legalább te is meglátod apu új mutatványát!
- Miféle mutatványt tud apád?
- Azt mondta. ha megint átjössz, a falra mászik.

- Doktor úr, attól félek, hogy élve temetnek el.
- Ettől nem kell félnie, amíg én ke­zelem.

- Doktor úr! Azt hiszem a férjemnek agy-érelmeszesedése van! - panaszolja egy asszony a rendelőben. - Órák hosszat beszélek hozzá, és a végén, amikor rákérdezek kiderül, hogy fogalma sincs miről van szó.
- Ez nem agy-érelmeszesedés, asszonyom! - feleli az orvos. - Ez áldás!

- Doktor úr, azt hiszem új szemüvegre lenne szükségem!
- Az biztos, mert ez egy hentesüzlet!

Egy amerikai dicsekszik a magyar barátjának:
- Képzeld, nekem akkora kocsim van, hogy gyalog járok benne!

Egy amerikai, egy német és egy orosz nő beszélget.
AMERIKAI:
- Amikor férjhez mentem kijelentettem, hogy nem fogok mosni. Nem láttam a férjemet egy napig aztán hozott egy mosógépet.
NÉMET:
- Amikor férjhez mentem kijelentettem, hogy nem fogok mosogatni. Nem láttam a férjemet egy napig, két napig aztán hozott egy mosogatógépet.
OROSZ:
- Amikor férjhez mentem kijelentettem hogy nem fogok semmit sem csinálni. Nem láttam egy napig, nem láttam két napig, harmadnapra már kezdtem látni a fél szememre.







Egy csinos nő otthonába a szeretőjével van, miközben a férje dolgozik. A nő már meztelen volt, amikor hirtelen a kulcsok csörgését hallotta. A szeretője bebújt a ruhásszekrényébe és ott várt. Belép a férj:
- Szia édes... Hát te miért vagy meztelen?
- Áhh nincs egy normális göncöm sem.

Egy férfi és egy nő szerelmeskedik az ágyban, amikor meghallják, hogy megnyikordul a bejárati ajtó.
- Ó, gyorsan tűnj el, ez biztosan a férjem! - suttogja a nő.
A férfi felugrik, felkapja a ruháit és már indulna az ablak felé, amikor megáll és így szól:
- Hé, álljon meg a menet! ÉN vagyok a férjed!

Egy férfi felad egy társkereső hirdetést: "Feleséget keresek!"
Másnap kap egy csomó levelet, mindegyikben ez áll:
- "Mit szólna az enyémhez?

Egy férfi meséli a barátjának:
- A múltkor, amikor hazamentem a munkából, a feleségem szexi fekete fehérneműben fogadott, két fekete bársonypánttal a kezében, és azt mondta: "Kötözz meg és azt tehetsz, amit csak akarsz!"
- És? - kérdezi türelmetlenül a barát.
- Hát megkötöztem és elmentem golfozni.

Egy férfinak amputálni kellett az egyik lá­bát. Műtét után bemegy hozzá az orvos, és azt mondja:
- Van magának egy jó és egy rossz hírem. Melyiket mondjam előbb?
- A rosszat.
- Az a rossz hír, hogy tévedésből a jó lábát vágtuk le.
- Na, és mi a jó hír?
- Gyógyul a rossz.

Egy fiatal, csinos szőke hölgy ül az állatorvosi rendelőben és egy palotapincsit simogat a kezében. Odamegy hozzá egy férfi és ezt mondja:
- Szívesen lennék a kutyája helyében!
- Nem hiszem, épp kiheréltetni viszem...

Egy gimnazista fiú felkér egy bulin egy 20 év körüli lányt.
- Gyerekkel nem táncolok! - felel gőgösen az ifjú hölgy.
Mire a fiú:
- Bocs nem tudtam, hogy terhes vagy.

Egy házaspár szafarin vesz részt. Egyszer csak az asszonyt egy óriási hím gorilla kezdi kerülgetni. Látszik rajta, hogy rájött a párzási kedv. Az asszony felmenekül előle egy fára, a gorilla utána. Az asszony kétségbeesetten sikoltozni kezd a férjének:
- Béla csinálj már valamit! Ez a gorilla meg akar erőszakolni!
A férj röhögve:
- Na ennek próbáld bemagyarázni, hogy fáj a fejed!

Egy kisfiú odamegy egy álló rendőrautóhoz, és beszól a sofőrnek:
- Rendőr bácsi, lehetek rendőr? De sajnos, még csak hetedikes vagyok.
A rendőr kinyitja az ajtót és megszólal:
- Szálljon be, főnök.

Egy műsorba meghívtak egy házaspárt, néni is, bácsi is 100 éves volt. A műsorvezető - a bácsihoz fordulva - nem hagyta ki az ilyenkor szokásos kérdést:
- Bácsi, maga szerint mi a hosszú élet titka?
Mire az:
- Tudja, amikor a feleségemmel összeházasodtunk, már vagy 75 éve, megegyeztünk, hogy ha elkezdünk veszekedni, nem folytatjuk tovább, hanem az egyikünk kimegy a házból. Hosszú életemet annak tulajdonítom, hogy rengeteget voltam friss levegőn!







Egy nő éppen hempereg a szeretőjével a 20. emeleti lakásukban, amikor hallja, hogy a férje hazaérkezik. Gyorsan szól a szeretőnek, hogy merevedjen szobor formába és meg ne mozduljon.
A férj belép és azonnal kérdőre vonja:
- Ki ez a pasas ?...
- Ez egy szexrobot. Azért vettem, hogy amikor úton vagy, akkor legyen akivel szexeljek.
Oké. Akkor most szexeljünk!
- Nem drágám. Most nem lehet, hiszen pont tegnap jött meg nekem. Inkább kimegyek a konyhába és főzök neked egy kávét.
Miután az asszony kimegy a konyhába a férj hangosan mondja magának:
- A francba! Pedig olyan kanos vagyok. Na nem baj, majd én megdugom a robotot! És hozzá is lát a szexhez. Ekkor a szerető megszólal egy robot fémes hangján:
RENDSZER HIBA! ROSSZ LUK! RENDSZER HIBA! ROSSZ LUK!
Mire a férj újra hangosan:
- A francba! Ez a robot nem működik. Kivágom az ablakon!
A szerető azonnal átlátja a bajt, hogy a 20.emeleten vannak és újra megszólal a robot fémes hangján:
SZOFTVER FRISSÍTVE! PRÓBÁLJA ÚJRA!!!

Egy öreg ül az út szélén és keservesen sír. Odamegy hozzá egy rendőr:
- Miért sír, bátyám?
- Mert elveszett a kutyám.
- Ne sírjon! Biztosan hazatalál majd.
- Ő biztosan.

Egy szőke sír az utcán. Megszólítja egy úr:
- Mért sír hölgyem?
- Eltűnt a kutyám! - felel a szőke.
Az úr:
- Nem kell aggódnia, az egy nagyon okos állat. Meglátja, hogy hazatalál.
- És én??

Egy pasi minden este kukkolja a szomszéd lányt az ablakon át, ahogy az vetkőzik a szobájában. Egyik nap aztán csörög a telefon, és a szomszéd lány az:
- Helló! Én vagyok a szomszéd lány, akivel szemben lakik. Nem találom a bugyimat, nem látta véletlenül, hogy hova tettem?

Egy orvosnál csőtörés van, így hát hív egy vízvezeték szerelőt. A szerelő ki is jön. Egy fél óra alatt kicseréli a hibás csőszakaszt, majd benyújtja a számlát 30.000 forintról. Az orvos teljesen elképed
- Ez hihetetlen! Ennyit én, mint elismert orvos sem keresek! A szerelő csak mosolyog:
- Tudom, én sem kerestem ennyit, amíg orvos voltam!

Egy rab dúdolgat a cellájában. Az őr rászól:
- Mit képzel, egy börtönben énekel?
- Dobjon ki ha nem tetszik!

- Elmondom a feleségednek, hogy megcsalod a titkárnőddel.
- Nem tudnál várni a hónap végéig?
- Miért?
- Mert akkor lesz a születésnapja, és semmi meglepetésem sincs a számára.

- Elnézést, ne haragudjon, az állomást keresem...
- Nem haragszom, keresse.

- Édesanyám, megvolt az első komoly veszekedés közöttünk! - mondja az ifjú feleség anyjának.
- Ne keseregj leányom, minden házasságban előfordul az ilyesmi.
- Jó, jó, de mit csináljak a hullájával?

Férj és feleség beszélget
- Drágám, én bevallom őszintén, hogy már kétszer megcsaltalak. Egyszer a szomszédasszonnyal, egyszer pedig a titkárnőmmel - mondja a férj.
- Én, én is kétszer csaltalak meg, mondja a feleség. Egyszer a községi focicsapattal, egyszer pedig a helyőrségi ezreddel.

Férj:
- Drágám, ma kereken egy hónapja, hogy nem szeretkeztünk.
Feleség:
- Te!

A férj csak hajnalban ér haza. A neje vészjósló hangsúllyal kérdezi:
- Hol voltál egész éjszaka?
- Képzeld, drágám, az új titkárnőm munkaidő végén behozott nekem egy kávét, sejtelmesen rám mosolygott, majd amikor lerakta a kávét az asztalra, szétnyílt a blúza, én nem bírtam visszafogni magam, és belecsókoltam a nyakába, erre ő teljesen megvadult, egymásnak estünk, elvesztettük a fejünket, végül a lakásán kötöttünk ki, és egész éjjel szeretkeztünk.
- Hazudsz! Fogadjunk, hogy már megint azt a qrva Windowst akartad felinstallálni a gépedre!

Feleség kétségbe esve rohan a férjhez:
- Drágám, anyám leesett a sámliról, most mit csináljak?
- Paprikás krumpli jó lesz.


A férj éjjel álmában azt mondja, hogy Claudia, Claudia. A feleség reggel felelősségre vonja, hogy kinek a nevét mondogatta álmában?
- Csak a ló neve, akit megtettem az ügetőn - mondja a férj.
Másnap délután a férj későn jön haza, a felesége pedig hidegen fogadja.
- Mi van drágám, miért vagy ilyen kimért?
- Á semmi, csak telefonált a lovad - mondja a feleség.

- Gazsi, ti hová jártok szilveszterezni?
- Tavalyelőtt Pásztón vótunk.
- Oszt mi történt?
- Asszonyt hárman megerőszakolták, engem félholtra vertek.
- Hát tavaly?
- Pásztón.
- És mi volt?
- Az asszonyt öten megerőszakolták, nekem eltörték a kezem, meg három bordám.
- És idén hova mentek?
- Hát az asszony Pásztóra akarna.

- Géza! Hogy kell úszni tanítani a lányokat?
- Lágyan átkarolod a derekát, alul meg a melle alatt, aztán sétálsz vele a vízben és a mellúszást gyakoroljátok.
- Jaj, ne hülyéskedj! A húgomról van szó.
- Ja, az más! Lökd be a vízbe és kész!

- Gyerekek, ki tudna mondani egy példát a harmonikus házaséletre? - kérdezi a tanárnő.
Móricka jelentkezik:
- Az én nagyszüleim harmonikusan élnek. A nagypapa horkol, a nagymama meg süket.

Hazaérkezik a férj, és egy idegen férfit talál a feleségével az ágyban. Megragadja a pasast, és kidobja a harmadik emelet ablakából.
- Megőrültél? - sikoltja a feleség.
A férj rezignáltan:
- Aki turbékolni tud, az repülni is tud

Hazaérve mondja az asszony a férjének:
- Most jövök a szépségszalonból.
- Zárva volt?

Hazamegy a férj és újságolja a feleségének:
- Képzeld, azt hallottam, hogy a postás egy kivételével minden nőt lefektetett az utcánkban!
- Igen? Fogadni mernék, hogy az a beképzelt Erzsi lehet az a szomszédból!


- Hát öregem, mesélj, hogy vagy megelégedve az új feleségeddel?
- Barátom, ez a nő mindenben kiváló. Otthon van a zenében, a festészetben, az irodalomban, a sportban. Csak otthon nincs soha.

Hárman állnak egy Ádám és Éva kiűzetését ábrázoló festmény előtt: egy angol, egy francia és egy magyar.
- Nézzék ezt az elegáns, tartózkodó kifejezést az arcukon - mondja az angol. - Teljesen biztos, hogy Ádám és Éva angol volt.
- Ugyan, nézzék, milyen szépek. Emellett teljesen meztelenek, így biztos, hogy mindketten franciák voltak - így a francia.
- Önök tévednek. Nézzék meg jobban a képet! - mondja a magyar. - Nincsen ruhájuk, egyetlen ételük van, az alma. Ennek ellenére azt hiszik, hogy ez a Paradicsom, így biztos, hogy magyarok!

3 barátnő (1 fiatal lány, egy menyasszony és egy 20 éve férjezett asszony) elhatározzák, hogy este kiöltözve fogják várni párjukat otthon úgy, hogy mindhárman magas sarkú cipőt, fekete bőrmelltartót és fekete maszkot öltenek.
Másnap megbeszélik, hogy melyikük barátja, férje hogyan fogadta a jelmezt.
A legfiatalabb ezt meséli:
- Tegnap este felvettem a fekete bőr alsóneműt meg a maszkot, és amikor ajtót nyitottam a barátomnak, azonnal lerohant.
Wow, csajok, fantasztikus estét töltöttünk együtt!
Menyasszony:
- Én is bőrmelltartóban, bőrsortban és maszkban fogadtam a
vőlegényemet, és amikor meglátott, azt mondta:
"Imádlak baby, te vagy álmaim nője!"
Aztán egész éjjel szerelmeskedtünk.
Mire a férjes asszony:
- Tegnap, mikor hazaért a férjem, én is bőrmelltartóban, fekete
harisnyában, tűsarkúban, maszkban vártam, mikor meglátott, szakadva a röhögéstől csak annyit kérdezett:
"Mi van vacsorára, Batman?"







3 nyugdíjas beszélget az öregkorról:
Az első:
- Kimentem a kertbe kapálni, de csak lihegtem, nem bírtam semmit csinálni. A szívem nem bírja, tudjátok, a szív, a szív már nem a régi.
A második:
- Kimentem én is a kertbe kapálni, de amikor lehajoltam, alig bírtam felegyenesedni. Tudjátok, az ízületek, az ízületek már nem a régiek.
A harmadik:
- Rápillantottam a hitvesemre és olyan erős férfiúi késztetést éreztem, hogy muszáj volt házastársi együttlétet kezdeményeznem. Intim közeledésemre azonban úgy válaszolt:
- Hülye vagy papa? Most fejeztük be 5 perce!
- Tudjátok, a memória, a memória már nem a régi!

Három professzor megbeszéli, hogy kipróbálnak egy nudista strandot. Vígan napozgatnak, újságot olvasnak, mikor ijedten felkiált az egyik:
- Ajaj! Itt jön a Molnárné a fizika tanszékről!
Mindhárman felugranak, ketten az ágyékuk elé teszik az újságot, a harmadik professzor viszont a fejére. Üdvözlik Molnárnét, majd miután távozott, megkérdik a harmadiktól:
- Te, hogyhogy a fejedre tetted az újságot?
- Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de engem általában az arcomról ismernek meg!

Hova jutok?
A föld gömb alakját akarja érzékeltetni a tanár a diákokkal.
- Móricka! Ha én itt a tanterem közepén elkezdek ásni, és ások, ások, hova jutok?
- A diliházba.

Idős házaspárok közös nyelve:
Nagypapa kinyitotta az egyik szekrény ajtaját, és keresgélni kezdett a polcokon. A nagymama megkérdezte:
- Mit keresel?
- Semmit!
- Az nem ott van, hanem az ágy alatt!

Ifjú házasok beszélgetnek:
- Szeretsz drágám?
- Szeretlek.
- Imádsz?
- Imádlak.
- Mire gondolsz?
- Arra, amire Te...
- Király, akkor hozz egy üveggel nekem is!

Így szól a férj a feleségéhez:
- Tíz évvel fiatalabbnak érzem magam, amikor reggelente megborotválkozom.
Mire a feleség:
- Nem borotválkoznál meg néha inkább lefekvés előtt?

- Jean, begyújtotta már az autót?
- Igen uram, már a garázs is ég.

- Jean! Hol a feleségem?
- Meghalt, uram!
- Hogyhogy? Egy órával ezelőtt beszéltem vele!
- Igen uram, de pár perce rászállt egy darázs és azt mondta, hogy üssem agyon!

- Jean, kóstolja meg ezt a konyakot! Mit talál benne furcsának?
- Azt, hogy megkínált vele uram!

- Jean, kössön egy spárgát az anyósomra!
- Miért, uram?
- Sárkányt akarok eregetni!

Katika egy nap hazajön az iskolából, és van nála egy ezres.
- Hát ez honnan van, Kati? - kérdezi az anyukája.
- A fiúk azt mondták, ha felmászom a fára, kapok egy ezrest.
- Ugyan, Kati, csak a bugyidat akarják látni!
Hát másnap ugyanez lejátszódik egy ötezressel is, majd mikor Kati egy tízezressel jön haza, és anyja megint megdorgálja, Katika így szól:
- De mama, ma túljártam az eszükön: nem vettem bugyit!

Két informatikus beszélget:
- Képzeld, tegnap az éjszakai klubban megismerkedtem egy csinos szőke nővel.
- Szerencsés fickó!
- Felhívtam a lakásra, ittunk egy kicsit, átöleltem...
- És aztán, mi volt még?
- Egyszer csak azt mondja: "vetkőztess le!"
- Nahát...
- Levettem a szoknyáját, aztán a bugyiját is, aztán lefektettem az új laptopom mellé az asztalra...
- Nocsak vettél egy új laptopot? Milyen processzorral?

Két kuki
Az anyuka füröszti a kisfiát, amikor az megkérdi:
- Anyu! Ha megnövök, nekem is két kukim lesz, mint apunak?
- Ugyan már Pistike, honnan vetted, hogy apunak kettő lenne?
- Amikor pisil, akkor mindig a kicsit veszi elő. Amikor meg megjön a bejárónő, akkor a nagyobbikat...

Két nő utazik vonatfülkében. Velük szemben ül egy őszes szakállas férfi.A szőke súgva kérdezi a barnát:
- Te, ez nem István a király?
A barna súgva válaszol:
- Hülye vagy, az ezer éve meghalt!
...Kis idő múlva belép egy férfi a fülkébe.
- Hello István! Hogy vagy? Ezer éve nem láttalak.
Erre a szőke:
- Na, ki a hülye?

Két rabló betör egy bankba. Nagy nehezen kinyitják az első széfet, de csak vaníliafagyit találnak benne. Azért megeszik. A második széfet is kinyitják, abban is vaníliafagyit találnak és megeszik. Így tesznek a harmadikkal is.
- Pénzt nem találtunk, de legalább ettünk egy jót. - mondják.
Másnap reggel ezt olvassák az újságban: "Ismeretlen tettesek kiraboltak egy spermabankot."

Két részeg nézegeti az italát a kocsmában. Felkiált az egyik:
- Öregem, láttál már jégkockát lyukkal a közepén?!
- Persze, 15 éve vagyok nős..

- Ki az abszolút bátor?
- ???
- Aki egyszerre veszi be az altatót és a hashajtót!.

- Ki az abszolút hülye?
- ???
- Aki egymaga indul egy szellemi vetélkedőn, de csak második helyezést ér el.

- Ki az abszolút kancsal?
- ???
- Akinek síráskor a hátán folynak végig a könnyei.







Ki mit mondd a nászéjszakán?
1. Orvos: kérem a következőt!
2. Varrónő: Jól fog állni!
3. Kalauznő: Beljebb, beljebb, a közepe még üres!
4. Cipész: Kicsit szűk, de ki fog tágulni!
5. Ejtő ernyős: jól fog esni!
6. Fogorvos: csak kicsit fog fájni!
7. Órás: Ezt már valaki babrálta!

- Kisasszony, ismét szeretnék szeretkezni Önnel!
- Mi az, hogy "ismét"?!
- Már tegnap is szerettem volna..

- Ki terelgeti a babokat?
- ???
- A babgulyás.

Kis testvér:
- Tudod, hogy kis testvéred lesz? - kérdezi a szomszéd néni a kislánytól.
A kislány boldogan rohan haza, és megkérdezi:
- Anyu, hol van a kis testvérem?
- Itt a hasamban.
A kislány szomorúan megy vissza a szomszédba.
- Nem lesz kis testvérem - mondja -, az anyu megette.

Kíváncsiság:
A múltkor csengettek, kinyitom az ajtót, és ott áll egy magas, jóképű pasas, és azt kérdi, itthon van-e a férjem.
Mondom, nincs, erre felkap, bevisz a szobába, lerak a franciaágyra, és jól megdug.
Utána egy héten át minden egyes nap ugyanez történt... Na most már megöl a kíváncsiság, hogy vajon mit akarhat ez a pasas a férjemtől?

Kocsmában mesél a seregben történtekről egy srác a barátainak:
- Egyszer meg a táborban beleestem a pöcegödörbe...
- Hát ez szar ügy... és meddig ért neked a szar?
- Egészen a térdemig süllyedtem...
- Még szerencse hogy ilyen kevés volt benne.
- A fenét! Fejjel lefele estem bele!

Kohnt beviszik az ÁVH-ra, mert nem volt nála a személyi. Jól meg-verik, aztán megkérdik:
- Na, hol laksz, te disznó?
- Kérem, én a Síp utca 6-ban.
- Menjen csak ki két nyomozó - utasítja a tiszt a beosztottait -, és ellenőrizze!
Két bőrkabátos el, addig is verik Kohnt. Rövidesen visszajön a két ÁVH-s:
- Főnök, a megadott címen semmilyen Kohn nem lakik!
- Szóval hazudtál, te szemét!?
Kohnt egész éjszaka verik, de ő ragaszkodik ahhoz, hogy a Síp utcában lakik. És mivel nem merült fel ellene semmi, hajnalban elengedik. Kohn kékre-zöldre verve befordul a Síp utcába, meglátja a házmester:
-- Kohn úr, Kohn úr, tegnap kereste két ÁVH-s, de nem árultam el, hogy itt lakik...

Kovács és felesége kirándulni megy. Kovács megkérdi a vámostól:
- Aranyat lehet átvinni?
- Lehet.
- És 120 kilót?
- Azt nem.
Ekkor odafordul a feleségéhez:
- Hallod aranyom? Te itthon maradsz.

- Kovács úr! Van egy jó meg egy rossz hírem.
- Tudja mit, kezdje a jóval!
- A leletek szerint önnek már csak 24 órája van vissza.
- Uramisten! Mi lehet az, ami ennél is rosszabb?
- Az, hogy elfelejtettem tegnap szól­ni...

Kómában van a férj, lóg a lélegeztető gépen. A feleség sírva kérdezi:
- Doktor úr, meddig lesz így az uram?
- Az első áramszünetig...

A leprást és az elmebeteget a dutyiban egy cellába zárják. Első nap lerohad a leprás keze, megfogja, kidobja az ablakon. Másnap a lába rohad le, azt is kidobja a rácsok között, és így megy ez napról napra. Egyszercsak megszólal az elmebeteg:
- Mi van leprás, szökünk, szökünk?

Megy a kocsis a kutyájával a szekéren. Lassan megy a ló, ezért a kocsis elkezdi csapni az ostorral, hogy gyorsabban menjen. Erre a ló megszólal:
- Jaj édes gazdám! Miért bántasz mindig? Lehetnél velem egy kicsivel kedvesebb is!
A kocsis megrémül, leugrik a szekérről, és fut a kutyájával, el az erdő-be. Ott egy fa tövénél kifújják magukat. Mire a kutya megszólal:
- Hú, te is megijedtél, mikor a ló megszólalt!!

Mi a hosszú élet titka:
- Az evésnél előredőlni. Az ivásnál hátradőlni. A munkánál félreállni!

- Mi az? Cukros, és szobahőmérsékleten köt?
- Nagymama.

- Mi az, semmit se lőttél? - kérdezi a feleség a vadászatból hazajövő férjét.
- De, de...
- Akkor miért nem hoztad haza?
- Ugyan már, nem vagyunk mi kannibálok...

- Miért beszélnek az orvosok a műtőben latinul?
- Nem tudom.
- Hogy a beteg szokja a holt nyelveket.

- Miért van a menyasszonynak fehér ruhája?
- Mert minden nagyobb háztartási gép fehér...

- Miért van a Parlamenten kupola?
- ???
- Ki látott már lapos tetejű cirkuszt?!

- Milyen a hangulat az intenzív osztályon?
- ???
- Eszméletlen!

- Mit mondanak a szakácsnők, ha meglátnak egy kupac krumplit?
- Na pucoljunk!

- Mit penget az ügyvéd?
- ???
- Joghúrt.

- Mit szólt a feleséged, amikor hajnalban hazaértél?
- Egy árva szót sem! Azt a két fogamat meg úgyis ki akartam húzatni







Moldova György: Lefelé a lejtőn
Egy még fiatalos, a gondokban megszőkült ötvenhét éves asszony meséli:
- Mikor nyugdíjba mentem, úgy éreztem, kinyílt előttem a világ. Se kutyám, se macskám, csak magammal kellett foglalkoznom, megvalósítottam életem két nagy vágyát: vettem egy piros kalapot,
és megtanultam síelni. A piros kalapot aztán elraktam a szekrény mélyére, mert a barátnőim "hamiskártyásnak" kezdtek becézni, tudniillik, tökre pirosat teszek, de a síelés fokozatosan a szenvedélyemmé vált. A Normafa laposabb lejtőin kezdtem, a trénerem eleinte nem sokat várt tőlem,
azt ajánlotta, hogy vegyek néhány erős edzést, és hagyjam abba, de énkitartottam, egyre meredekebb lejtőkre is kimerészkedtem, végül tavaly úgy döntöttem, hogy kimegyek Ausztriába, és megpróbálkozom a nagy alpesi pályákkal. Befizettem egy kilencnapos tiroli útra, és vettem kéz alatt egy csodálatos egybeszabott kék síoverált, csupa zseb, csupa cipzár, térdben párnázva, bokában raffolva, mit mondjak, gyönyörű darab volt. És este - mert azért nem akartam túl sok szemtanút, ott álltam a tubenthali pályán.
Istenem, én, Kovács Valéria a Népszínház utcából, hátsó udvar, csiga lépcső, vettem egy mély lélegzetet, aztán elindultam. Az első szakasz simán ment, a nagy meredek előtt egy kis pihenőrészen megálltam egyet lihegni. De nemcsak lihegni kellett, hanem egyebet is, úgy látszik, felfázhattam, mivel a dolog igen sürgősnek látszott, már nem tudtam volna visszamenni a szállásunkra, körülnéztem, és nem láttam senkit, lekuporodtam. Egy baj volt, a szuper overálomat nem lehetett szétkapcsolni, csak egyben húzhattam le, a pulóvert fel, a nyakamba, így válltól bokáig teljes natúr szépségemben mutatkoztam. Egyszóval lekuporodtam, és a költővel szólva a munka éppen dandárjában volt, mikor legnagyobb megdöbbenésemre a síléc megindult alattam - úgy látszik, rosszul vágtam le a hóekehelyzetet.
Először csak szép lassan csúsztam, aztán felgyorsultam, és kísérteties sebességgel vágtattam lefelé a meredek lejtőn. Ha nem akartam kitörni a nyakam, fel kellett állnom és felvennem a szabályszerű testtartást, a pulóverem a nyakamban, a bugyi, az overál a bokámon. Mit mondjak, voltam már boldogabb is, végig azt hajtogattam magamban:
- Istenem, ha túlélem, adok ezer forintot az új Nemzeti Színházra.
Végül megcéloztam egy bokrot, a bokor már nem tudott kitérni, kificamítottam a csuklóm, de az ép kezemmel végre fel tudtam húzni a bugyimat.
A hegyi mentők értem jöttek, és lekísértek az elsősegélyhelyre. A bőrkanapén egy öregfiú feküdt ideiglenes kötéssel a törött lábán, síléce roncsaival akkor gyújtottak be a kályhába. Míg az orvosra vártunk, beszélgetésbe elegyedtünk.
- Ön szintén kezdő, uram?
- Én, nagyságos asszonyom? Negyven éve síelek. Alsó-Ausztria többszörös lesiklóbajnoka vagyok, és most először sérültem meg.
- Mi történt?
- Ez maga volt a pokol, asszonyom. Siklok lefelé a pályán a magam nyugodt ritmusában, mikor mögülem felbukkan egy boszorkány, a pulóverje a nyakában, az overálja a bokáján, egyébként teljesen meztelen, még a vakbél-operációjának a helye is látszott, egyébről nem is beszélve. Üvöltve, teljes sebességgel elvágtatott mellettem,annyira megdöbbentem, hogy nekimentem egy fának. De csak kerüljön a kezembe az a boszorkány! Ön is az ő áldozata volt, asszonyom?
- Én is - mondom, és eltöprengtem, hogy mennyi levonással adnák vissza a nyolcnapi üdülési díjat.

Mórickát elküldi az apja:
- Fiam, itt van ecset és festék, fesd újra az ablakokat.
20 perc múlva jön is a lurkó:
- Apu, a keretet is?

Nagycsalád:
- Mondja, asszonyom, hány gyermeke van?
- Most várom a harmadikat.
- Valóban? Nem is látszik. Mikorra várja?
- Bármelyik percben itt lehet. Leküldtem a boltba tejfölért.

Nagyvonalúság:
- Őszintén sajnálom - mondja az orvos a frissen operált betegnek -, de újra fel kell nyitnom a hasát.
- Miért?
- Mert benne felejtettem a gumikesztyűmet.
- Ez nem probléma doktor úr! Itt van száz forint, és vegyen magának egy másikat.

- Na, hogy érzi magát? - kérdezi az orvos a páciensétől.
- Jaj, nagyon rosszul, doktor úr - feleli a beteg. - Képzelje, már az sem ízlik, amitől eltiltott.

- Ne aggódjon! - mondja az or­vos az egyik betegének vizit köz­ben. Két hé­ten belül kikerül az osztályomról.
- Hogyan főorvos úr?
- Vagy így, vagy úgy.

Orvos a pácienshez:
- Van egy jó, meg egy rossz hírem, melyikkel kezdjem?
- Kezdje a jóval!
- Egy betegséget fogunk magáról elnevezni...

Orvosnál:
- Mit ajánl doktor úr?
- Iszappakolást.
- Miért, az használ?
- Nem, de legalább szokja a földet.

Ödön nőtlen volt, egyedül élt apjával, és a családi vállalkozásában dolgozott. Amikor megtudta, hogy beteg édesapjától egy vagyont fog örökölni, úgy döntött, hogy megnősül, és feleségével együtt élvezi majd az életet. Egy fogadáson pillantotta meg a legszebb nőt, akit valaha is látott. Elállt a lélegzete.
- Lehet, hogy átlagos férfinak tűnök - vallotta be álmai asszonyának - de pár hónap múlva,
amikor apám meghal, 65 millió euró örököse leszek.
A lenyűgöző hír hallatán a fiatal szépség elkérte a névjegyét és három hónap múlva a mostohaanyja lett.
/Tanulság: a nők sokkal jobb pénzügyi elemzők a férfiaknál.../



A rendőr megbízatást kap:
- Nézze meg jól azt az alakot ezen a fényképen, és kövesse mindenhová, akár
az árnyék.
Mire a rendőr:
- És mit csináljak akkor, ha nem süt a nap?







Panaszkönyvi bejegyzések:
1.
- Én egy kiló zselés szaloncukrot vásároltam, de a fele kókuszos volt.
- Kedves Vásárló! Legyen kedves majd 145 forintot fizetni, az árkülönbözet miatt.
2.
- A feleségem által vásárolt vibrátor nem vibrál, és hamar túlmelegszik.
- Kedves Uram! Vibrátort nem tartunk, de a felesége által vásárolt hotdog-sütő munkatársaim szerint kifogástalanul működik.
3.
- A Gazdálkodj okosan! társasjátékban nem volt annyi játékpénz, hogy az egész családunk, azaz négy fő játszhasson.
- Kedves Vásárló! Nagyon sajnáljuk, de a játék tervezői - mint az a dobozon is olvasható - bevallottan az életszerűségre törekedtek.
4.
- A napokban vásároltam a fényképezőgépemhez vakut, de nem működött.
- Kedves Vásárló! Megvizsgáltuk a készüléket, nekünk működött, igaz, mi tettünk bele elemet.
5
- A napokban vásároltam a fényképezőgépemhez vakut, de nem működött.
- Kedves Vásárló! Megvizsgáltuk a készüléket, nekünk működött, igaz, mi tettünk bele elemet
6.
- Néhány napja vásároltam Önöknél egy alsónadrágot, amely elszíneződött.
- Kedves Vásárlónk! Mindenkivel előfordulhat ilyen baleset, köszönjük, hogy megosztotta velünk ezt a titkát
7.
- Önöknél vásároltam egy ´Roberto´ márkanevű pantallót, és nembírom felhúzni a cipzárját.
- Kedves Vásárló! Mi sem bírtuk, mégsem panaszkodunk.
8
- A postán küldött fogyasztóportól habzik a szám és kihullott a hajam!
- Tisztelt Fogyasztó! Amennyiben visszaküldi a megmaradt Super Polish autópolírozó vegyszert, korrigáljuk a sajnálatos kézbesítési hibát.
9
- Tisztelt Uram! Az Önöknél vásárolt kínai úti hajszárítót nem tudom használni, mert a készülék kábelét már a kimenetnél elvágták.
- Kedves Uram! Az említett hajszárító érintésvédelmét csak így tudtuk az európai szabványoknak megfelelően megoldani.
10.
- Vitába keveredtem a szerviz egyik dolgozójával, aki rövidlátónak nevezett, és ki akarta tépni a kezemből a panaszkönyvet.
- Kedves Ügyfelünk! Figyelmeztettük munkatársunkat, hogy máskor legyen udvariasabb, és ne avatkozzon közbe, ha valaki össze akarja firkálni a Kincses Kalendáriumot.
11
"Szerettem volna olvasólámpát vásárolni, erre az eladójuk azt javasolta, hogy dögöljek meg, és a következő életemben változzak bagollyá, akkor legalább nem őt zaklatom zárás előtt 2 perccel."
12
"Nagyon hideg volt a krémes, és a hidegre érzékenyek a fogaim, ezért betettem az önök által gyártott mikrohullámú sütőbe felmelegítés céljából. A krémes szétolvadt és szétrobbant. Miért nem írják rá a használati utasításra, hogy tilos benne krémest melegíteni?!"
13
"Nyomdahibásan jelentették meg a hirdetésemet. Nem tökerős, hanem tőkeerős befektetőt kerestem."
14
"Komolyan gondolták, hogy a nászutas lakosztályban mindössze csak egy darab emeletes ágy van?!"
15
"2800 forintot kellett volna fizetnem, egy ötezrest adtam, és csupán egy százast kaptam vissza.... Igaz, hogy azt dollárban, de akkor is!"
16
"Behoztam az önök kulcsmásoló műhelyébe egy 14-es villáskulcsot, de kiröhögtek és nem másolta le senki!"
17
"örültem, hogy végre van egy étterem ahol tiszta az illemhely... Erre jött a főpincér, és kizavart a személyzeti WC-ből!"
18
"A buszsofőr csúnyán beszélt velem... Mintha ő még nem hányt volna soha!"
19
"Azt mondták, hogy a kisteherautójuk platóján bármit lehet szállítani. Rátettük a buldózert, de összeszakadt alatta."
20
"Szerettem volna egy lábbelit, ami nem ázik be. Amikor a huszadik pár sem tetszett, az eladójuk gúnyosan a betoncsizmát javasolta..."

- Pista bácsi, sajnos van egy rossz hírem.
- Jaj nekem, mi az?
- Sajnos a bal oldala hamarosan teljesen le fog bénulni.
Erre Pista bácsi felülről belenyúl a gatyájába, láthatóan megmarkolja a farkát, és áthúzza a jobb oldalra:
- Akkor mentsük, ami menthető!

- Pistike! Először fordult elő, hogy hibátlan házi feladatot adtál be. Hogy lehet ez?
- Az apukám elutazott a hétvégére és nem tudott segíteni.

Pistike és barátja lélekszakadva szalad a benzinkúthoz.
- Gyorsan kérünk öt liter benzint!
Öt perc múlva visszaérnek.
- Nem elég. Kérünk még húsz litert!
A kutas érdeklődik:
- Mihez kell ez a sok benzin gyerekek?
- Ne kérdezzen olyan sokat, csak töltse gyorsan! Ég az iskola!

Pistike megy haza az iskolából.
- Apa, hallottam egy rendőrös viccet.
- Ejnye Pistike, hiszen én is rendőr vagyok.
- Nem baj, akkor lassabban mondom.

Szex után az ágyban. Feleség:
- Mire gondolsz?
- Nem ismered - feleli a férj.

Székely bácsi ül a padon. Mellette fekszik egy kutya. Odamegy a turista.
- Bátyám, harap a kutyája?
- Nem harap az.
Erre a turista meg akarja simogatni a kutyát, de az jól megharapja.
- Jaj! Azt mondta, nem harap a kutyája!
- Az enyém nem is harap, de ez a sógor kutyája.

Szilikonmellű bombanő áll a Balatonban. Egy csónakázó férfi nézi, nézi, majd mivel ismerkedni akar, megkérdezi tőle:
- Meg tudná mondani, hány fokos a víz?
- Uram! Engem már sokszor néztek kurvának, de hőmérőnek még soha...

Szőke nő a lottózóban:
- Mi az a lottó?
- El kell találni 5 számot...
- Értem... és milyen messziről?

- Tábornok Úr, felakaszthatom a kabátját?
- Tőlem agyon is lőheti...

Természetes gyógymód:
- No, hogy van a beteg? Beváltak a piócák?
- Hát elég sok baj volt velük... Az elsőt még hajlandó volt lenyelni, de a többit már meg kellett sütni neki.

Télapó dilemmája.
Télapó a szokásos éjjeli csomagosztogatása közben leereszkedik az egyik kéményen.
A ház úrnője a kandallóval szemben, anyaszült meztelenűl és terpeszben az igazak álmát alussza.
A télapó egy ideig csak nézi-nézi, majd halkan megszólal.
- Uramisten. Ha megteszem azt amit gondolok, elkárhozok és soha többé nem lehetek Télapó. Ha nem, akkor nem férek vissza a kéményen...







Tréning
Legalább 10 éve férjezett asszonyok egy csoportja tréningen vett részt, amelynek ez volt a témája:
"Mennyi még a szerelem az ön házasságában?"
Először mindegyikük azt a kérdést kapta, hogy szereti-e a férjét?
Mindegyikük azt felelte, hogy "igen".
A következő kérdés az volt, hogy ezt mikor mondta a férjének legutoljára?
Egyesek azt válaszolták, hogy "ma", mások azt hogy tegnapelőtt", "múlt héten", "már nem is emlékszem"... stb.
Ekkor azt a feladatot kapták, hogy küldjenek a férjeiknek egy sms-t ezzel a szöveggel: "Szeretlek, drágám!"
Itt vannak a férjek válaszai:
1. Ki vagy?
2. Az istenért, mi történt...?!
3. Én is Téged (ez csak egy eset volt).
4. Ez meg mi akar lenni? Megint összetörted az autót?!
5. Mi van? Nem értem, mi akar ez megint lenni...
6. Nem tudom, mit vittél véghez, de ezt már nem bocsátom meg neked!
7. ????
8. Ne háríts rám semmit, nyíltan írd meg, mennyit akarsz már megint...!
9. Álmodom?
10. Ha megtudom, hogy valójában kinek szól ez az üzenet, garantálom, hogy agyoncsapom!
11. Már többször szépen kértelek, hogy ne igyál annyit. Ha nem hagyod abba, végleg elhagylak!

A töbszörös gyilkossággal vádolt személyt villamos székbe ültetik.
- Van valami utolsó kívánsága? - mondja az őr.
- Igen
- És mi?
- Megfogná a kezem?

- Tudod-e fiam, miért teremtette az Úr először Ádámot és csak azután Évát?
- Igen, Tiszteletes úr - válaszolja Pistike -, mert minden mestermű előtt kell egy piszkozat is.

Vérvétel:
Már hetedszerre sem sikerült eltalálnia a vénámat, nővérke! Döntse már el, hogy most vért vesz tőlem, vagy tetoválni akar?

Zsúfolt metrókocsiban egy csinos nő odaszól a mögötte álló férfinak:
- Uram, ha még egyszer hozzám nyomja a micsodáját, feljelentem zaklatásért!
- Ugyan hölgyem, csak a fizetésem van a zsebemben, az ért magához, nem én! - feleli a férfi.
- Jó kis munkahelye lehet, mert ahogy éreztem, az elmúlt tíz percben ötször kapott fizetésemelést!












 
 
0 komment , kategória:  Humor  
Kedvenc történeteim, meséim 1.
  2023-03-27 22:00:33, hétfő
 
 







KEDVENC TÖRTÉNETEIM, MESÉIM 1.


A ​mesék évszázadok óta azért születnek meg, hogy megőrizzék a legnemesebb érzéseket és élni segítsenek az embereknek. Blogbejegyzésem meséi - legyenek azok népmesék vagy klasszikus mesék - egytől egyig a szeretetről szólnak, arról az érzésről, amelyből legnagyobb hiány van mai világunkban.







Martin Buber: AZ IS BAJ, HA NINCS SEMMI BAJ?


Egyik napon a bölcs rabbihoz egy férfi jött, és így panaszkodott:

- Rabbi, elviselhetetlen az életem. Hatan lakunk egy házban, s rettenetesen unalmas minden. Mondd, mit csináljak?

A rabbi ezt mondta neki:

- Tudod mit, végy egy bakkecskét, és vidd be a szobátokba. A férfi felháborodva mondta:

- Egy bakkecskét a szobába?

- Igen, igen. Tedd, amit mondtam - szólt a rabbi -, aztán egy hét múlva gyere vissza!

Egy hét múlva megjelent az ember a rabbinál, idegileg teljesen kimerülten:

- Nem bírjuk tovább elviselni. A kecskebak olyan büdös, hogy nem tudunk a szobában megmaradni.

- Rendben van - válaszolt a rabbi -, menj haza, és a bakkecskét kösd az istállóba. Aztán egy hét múlva gyere vissza!

Gyorsan eltelt az a hét is, s örömtől sugárzó arccal jött vissza az ember:

- Ó, rabbi, milyen nagyszerű az élet! Áldott minden perc, amikor hatan együtt vagyunk, a bakkecske nélkül!







Erhart Kaestner: MIRE VALÓ A CSÖND?


A magányosan élő szerzetes remetéhez egyszer emberek jöttek. Megkérdezték tőle:

- Mire való, hogy életed nagy részét itt töltöd el csöndben és magányban?

A remete éppen azzal foglalatoskodott, hogy vizet mert egy ciszternából, az esővíz összegyûjtésére szolgáló mély kútból. Fölfigyelt a kérdésre, s munka közben odaszólt a látogatóknak:

- Nézzetek bele a ciszternába! Mit láttok?

Az emberek kíváncsian körülvették a szerzetest, és próbáltak beletekinteni a mély kútba:

Nem látunk semmit - mondták kisvártatva.

A remete abbahagyta a vízmerítést, pár pillanatnyi csöndet tartott. A látogatók feszülten figyeltek rá, mozdulni sem mertek:

- Most nézzetek bele a kútba egyenként, csöndesen. Mit láttok?

A látogatók érdeklődéssel hajoltak egyenként a kút fölé, s felkiáltottak:

- Saját arcunkat látjuk a kútban!

- Bizony, amíg zavartam a vizet - mondta a remete -, nem láttatok semmit. De a csöndben és a nyugalomban megismeritek önmagatokat.

A látogatók megértették a remete tanítását.







A KÉT FAVÁGÓ


Az erdőben egymás mellett dolgozott két favágó. A fák törzseinek hatalmas volt az átmérője. Sokat kellett dolgozni a fakitermeleéssel. Mindketten egyformán jól kezelték a fejszét, de a munkamódszerük nem egyezett: az első kitartó munkával vágta a fába fejszéjét, egyiket a másik után. Ritkán és akkor is csak rövid szünetet tartott. A másik favágó óránként hosszabb pihenőre megpihent.

Naplementekor az első favágó csak a munka felét végezte el. Izzadtan és fáradtan tette le a szerszámot, szinte teljesen kimerült. A második, szinte hihetetlen, de befejezte a munkát. Egyszerre kezdték a favágást és a fák is nagyjából egyformák voltak. Az első favágó nem hitt a szemeinek.

- Nem értem a dolgot - mondta. - Minden órában kiadós pihenőt tartottál és mégis előbbre vagy.

- Igen, láttad, hogy minden órában megálltam pihenni. Amit viszont nem láttál az az volt, hogy a szünetet arra is felhasználtam, hogymegélezzem a fejszémet - mondta a másik favágó.










A KISFIÚ MEG AZ ÜRES VIRÁGCSERÉP (Koreai népmese)


Egyszer régen élt egy bölcs és boldog király. Egy bánata volt csupán: hogy nem születtek gyermekei. Sokat törte a fejét, hogyan segíthetne magán, míg egyszer remek ötlete támadt:

"Kiválasztom az ország legbecsületesebb gyermekét és örökbe fogadom." Nyomban megparancsolta a szolgáinak, hogy minden gyermeknek adjanak virágmagvakat, és kihírdette:

- Aki ezekből a magvakból a legszebb virágokat neveli, azt fiammá vagy lányommá fogadom!

A gyerekek buzgón nekiláttak az ültetésnek, öntözésnek, hiszen mindanyian szerettek volna a bölcs király fogadott gyermekeként élni. Szon Il is szorgalmasan öntözte a magvakat, de hiába teltek a hetek, bizony semmi eredmény nem mutatkozott: a magvak csak nem akartak kicsírázni.

"Milyen különös" - álmélkodott Szon Il, s végül az édesanyjához fordult segítségért.

- Mi lehet az oka, hogy nem csíráznak ki a magvaim? - kérdezte.

- Talán másik földbe kellene átültedned őket - tanácsolta anyja.

Szon Il átültette a magvakat, de ott sem indultak fejlődésnek. Hamarosan felvirradt a nap, amikor a királynak meg kellett tekintenie a virágokat. Díszbe öltözött az egész város, a sok-sok gyerek meg az utcára tódult, és szorongatták a szebbnél szebb virágokat. A király sorra elhaladt előttük, de bizony egy szikrányi öröm se látszott az arcán.

Az egyik ház előtt azonban megpillantotta a pityergő Szon Ilt, aki üres virágcseréppel álldogált az utcán. Halvány mosoly derült föl a király arcán, és maga elé hívatta a kisfiút:

- Hát te meg mit állsz itt ilyen búsan ezzel az üres virágcseréppel? - kérdezte tőle.

Szon Il hüppögve mesélte el, hogyan ültette el a magvakat, hogyan öntözte, gondozta, de azok mégsem indultak fejlődésnek.

A király ennek hallatára karjába kapta Szon Ilt, és boldogan kiáltotta:

- Ez az én becsületes kisfiam!

Az emberek értetlenül nézték, mi történik, és egyikük lármázni kezdett:

- Miért fogadod örökbe ezt a fiút az üres virágcsréppel?

A király ekkor így szólt:

- Minden virágmag, amit a gyermekeknek kiosztottam, főtt mag volt. Egy sem csírázhatott ki közülük.

Az emberek erre helyeslően bólogattak, a gyemekek pedik, akik a pompás virágokat szorongatták, igencsak elszégyelték magukat hiszen valamennyien más magvakat ültettek el.







Lázár Ervin: A HÉTFEJŰ TÜNDÉR


Nem volt nálam csúnyább gyerek Rácpácegresen. Azazhogy mit beszélek, hetedhét országon nem akadt nálam csúnyább gyerek. A lábam gacsos volt, a hasam hordóhas, a fejem úritök, az orrom ocsmonda, egyik szemem balra nézett, másik szemem jobbra nézett, hívtak emiatt kancsalnak, bandzsalnak, sandának, bandzsának, kancsinak, bandzsinak, árokba nézőnek; tyúkmellem volt, suta voltam, fülem, mint az elefánté, harcsaszám volt, puklis karom, a termetem girbegurba.

Hát ilyen csúnya voltam.

Vagy tán még annál is csúnyább.

Úgy szégyenkeztem emiatt, ahogy még senki Rácpácegresen. És forrt bennem a düh, emésztett a méreg, rágtam magam, elöntött az epe. Miért vagyok én ilyen csúnya? Kiért? Miért? Mi végre? Ki végre?

Két zenész lakott a szomszédomban Rácpácegresen. Jobbról Rácegresi, balról Pácegresi. Rácegresi tudott furulyázni, Pácegresi nem.

Rácegresi azt mondta nekem:

- Csúnya vagy, csúnya vagy, de azért rád is süt a nap. Ha egyszer jó szíved lesz, el is felejted, hogy csúnya vagy. És meg is szépülsz tőle.

De én nem jó akartam lenni. Szép akartam lenni. Mérgelődtem, acsarkodtam, kardoskodtam, epéskedtem.

Pácegresi meg azt mondta:

- Olyan randa vagy, hogy nem lehet rád nézni. Téged elvarázsoltak. Ez a hétfejû szörny varázsolt el téged biztos, aki itt lakik Csodaországban. Azt kellene megölnöd.

- De amikor olyan szépen énekel - mondtam neki.

Pácegresi legyintett.

- Álnok ének az - mondta. - Így csalja tőrbe az áldozatait.

Ez a hétfejû szörny vagy hétfejû sárkány, avagy hétfejû boszorka ott élt hozzánk közel. Mert Rácpácegres a Négyszögletû Kerek Erdő közepén van, s innen csak egy ugrás Ajahtan Kutarbani király fazsindelyes palotája, s a palota mögött meg rögtön kezdődik Csodaország. Ott lakott ez a hétfejû micsoda. És esténként gyönyörûen énekelt. Hét szólamban. Mind a hét szájával más szólamot. Hát ő varázsolt el engem. Õmiatta lettem ilyen rút. Na megállj! - gondoltam magamban!
Elhatároztam, hogy megölöm.

- Ez az egyetlen lehetőség - helyeselt Pácegresi, a zenész, aki annyira nem tudott furulyázni, hogy már nem is akart, a furulyája is tömör arany volt, lyuk se volt rajta.

Ettől kezdve mindennap edzettem, hogy legyőzhessem a hétfejû szörnyet. Hétfőn sárkánytejet ittam, kedden lándzsát szórtam, szerdán karddal hadakoztam, csütörtökön baloskával, pénteken péklapáttal, szombaton szablyával, vasárnap vassal, vérrel, vencsellővel.

Meg is erősödtem hamar, s egy éjszaka nekiindultam. Karddal, lándzsával, baloskával, péklapáttal, szablyával, vassal, vérrel, vencsellővel.

- Megöllek, gonosz szörny, megöllek, elvarázslóm - ropogtattam a fogaim között.

A talpam alatt rídogáltak a füvek. Csak mentem: bimm-bumm. Mit nekem füvek! A fejem felett recsegtek, sírdogáltak a fák. Csak mentem: dimm-dömm. Mit nekem fák! Az ég sóhajtozott, a föld nyöszörgött. Csak mentem: zitty-zutty. Mit nekem ég, mit nekem föld!

Hajnaltájt értem Csodaországba, még alig-alig pirkadt. De rátaláltam a hétfejûre. Ott aludt egy eukaliptuszfa alatt, be volt hunyva mind a tizennégy szeme

Nosza, nekiestem. Sutty, levágtam az első fejét - mintha egy húr pattant volna el, földtől holdig érő, megzengett a világ. Fölébredt persze, álmélkodva bámult rám tizenkét szemével. Nem kíméltem, nyissz, levágtam a második fejét is! Illatok szabadultak el ekkor, kikerics, fodormenta, kakukkfû, orgona és nárcisz illata. Felém nyúlt, meg akart fogni. De nem hagytam magam. Dolgoztam keményen a karddal, lándzsával, baloskával, péklapáttal, szablyával, vassal, vérrel, vencsellővel.
Lehullt a harmadik feje is - források, csermelyek bugyogtak fel egy pillanatra.

A negyedik is - aranyhajfonatok libbentek s tüntek el a fák közt.

Az ötödik is - felcsilingeltek s elhaltak szánhúzó lovak téli csengettyûi.

A hatodikat nagyon féltette, húzta, óvta, de nem menekült. Lenyisszantottam. Harang szólalt meg akkor, sok békességes harang. Egyre halkabban, egyre halkabban.
..
De akkor, jaj, elkapott! Szorosan magához ölelt, mozdulni se tudtam. A fejem épp a mellére szorult, hallottam a szívdobbanásait. Kopp-kopp - dobogott a szíve. És azt kérdezte tőlem:

- Mit vétettem én neked, ember fia?

- Megölhetsz - mondtam neki -, szétroppanthasz. De akkor is jól tettem, amit tettem, mert ilyen csúnyává varázsoltál. Én vagyok a legcsúnyább ember a földön.

Fölpillantottam, megláttam a szemét. Fénylett a szeme, mint a szép távoli csillag. Megláttam az arcát. Tavak jóságos tükre, föld barna nyugalma, templomok békéje, májusi rétek szépsége - ilyen volt az arca.

- Te bolond, te bolond - mondta kedvesen. Megcsókolt jobbról, megcsókolt balról, megcirógatott.

Ez nem öl meg engem, ez nem varázsolt el engem, ez nem bánt engem, ez szeret engem. És már sírtam is; te úristen, hat fejét levágtam!

Elengedett. A szeme tükrében megláttam magam. A lábam egyenes volt, a hasam sima, a fejem hosszúkás, nem voltam se bandzsa, se lapátfülû, se tyúkmellû, se harcsaszájú.

Térdre estem előtte.

- Nem érdemlem én ezt - mondtam neki -, változtass vissza rúttá. Hiszen hat fejed levágtam. Jaj, csak visszaragaszthatnám!

Rázta a fejét, hogy nem lehet. Mosolygott. Ekkor kelt föl a nap, rásütött. Akkor jöttem rá, hogy hiszen a Hétfejû Tündért akartam megölni, a világ legjóságosabb tündérét. Balga ésszel hat fejét levágtam.

Mi lesz, ha ez az egy feje is elvész?

- Engedd meg, hogy a testőröd legyek, engedd, meg, hogy őrizzelek - mondtam neki.

Bólintott.

Soha többé nem mentem vissza Rácpácegresre, ott maradtam a tündért vigyázni.

Õrzöm őt ma is, lándzsával, karddal, baloskával, péklapáttal, szablyával, vassal, vérrel, vencsellővel.

Ne is próbáljatok rossz szándékkal közeledni hozzá! Nem engedhetem bántani.

Mert egy bolond levágta hat fejét, csak egy maradt neki. Erre az egyre vigyázzunk hát mindannyian. Lándzsával, karddal, baloskával, péklapáttal, szablyával, vassal, vérrel, vencsellővel. És szeretettel.












MESE A SZERETETRŐL, A TÜKÖRRŐL ÉS A SZÉPSÉGRŐL


Mit most hallasz nem mese régi korok poros története, szakállas manók mesélik ha eljönnek az árnyak, csupán száz évben egyszer, mikor megpihennek a lábak. Mit kobold mondott, igaz, pont szó szerint írtam le, hát figyelmesen olvasd, íme:

Egyszer, messze földön, nagyon rég, egy királynak lánya született. Gyönyörű volt kicsinek is, s egyre szebb lett ahogy felcseperedett. Mire eladósorba került, olyan szép lett, hogy nem volt hozzá hasonló az egész földkerekségen. Messze földre vitték a szépség hírét a galambok, s a hírt, hogy a Hercegnőnek vôlegényt keresnek.

Nem messze a vártól lakott egy csúf tündér, irigy volt, gonosz s megkeseredett. Hallotta a szépség hírét és dühösen felkerekedett. Egész a várig ment, be is jutott, s ahogy meglátta a szépséges Hercegnőt, olyan dühös lett, hogy nyomban megátkozta.

Szebb és szebb legyél napról napra, ki rád néz, a valóságot lássa! Egyedül Te, csak Te légy az, ki minden tükörben csúnyát lát, egy csúf ocsmány banyát!

Szegény Hercegnő nagyon megijedt, berohant a várba s egyből tükröt keresett. Belenézett, s mit látott! Egy szörnyű ocsmányságot! Egy rút, vén banyát, rettenetes szörnyű pofát. Volt nagy sírás, nagy ijedelem, a király is megijedt, nem tudta mit tegyen. Aztán kiötlötték, hogy meghívják a jó tündért, hátha van segítség. Az igazság az volt, hogy az átok ellenére a Hercegnő szép maradt, de minden tükörben melybe belenézett, egy szörnyű vénasszonyt látott. Hiába mondták neki sokan, hogy szép, gyönyörű, nincs Hozzá fogható, nem hitte el senkinek. Magába roskadt, megkeseredett. Idővel megérkezett a jó tündér, de sajnos az átok olyan erős volt, hogy nem tudta feloldani, csak enyhíthetett rajta.

- Minden tükörben mely nem él csak a rútat láthatod, de az élő tükör majd megmutatja az igazságot, az képes lesz feloldani a varázslatot!

Így szólt, s ezzel távozott, azt mondta többet nem szólhat, segített ahogy tudott,érjék be annyival, hogy enyhítette az átkot.

Telt múlt az idő, senki nem értette a varázslatot. Az élő tükör, mi lehet az? Senki nem tudta, ezért aztán segíteni sem tudtak szegény Hercegnőn. Kipróbáltak sok-sok féle tükröt, messzi országokból hozattak különleges tükröket, furcsákat, nagyon drágákat, de a Hercegnő mindegyikben csak a csúfságot látta. Mások viszont napról napra szebbnek és szebbnek látták őt. Özönlött a kérők hada de a Hercegnő mindet visszautasította, magába roskadt, megkeseredett. A vártorony szobájából többet ki sem nézett. Õröket állíttatott a lépcsőkhöz, súlyos lakatokkal záratta le a szobát, senki-senki ne lássa csúfságát. A kérők lassan elmaradoztak, a Hercegnő jó ideje senkivel nem találkozott, magányában kesergett, búslakodott.

Élt egy távoli országban egy egyszerű legény, nagy volt a szíve, szerette a világot, minden mi élő a barátja volt. Szelek szárnyán járt a hír a Hercegnőről aki gyönyörű, és az átokról ami miatt élve eltemetkezett, a legény is hallotta ezt. Nem bírta a szíve a szomorúságot melyet olyan távolról hallott. Felkerekedett hát, és csak úgy gyalogosan elindult, hogy megnézze magának a Hercegnőt. Sok vándorlás után, elérkezett a várhoz, ahol Hercegnőnk élt önnön rabságában. Megpróbált hozzá bejutni, de nem engedték, a Hercegnő paranesa szent volt, a szolgák még mindig azt lesték. A legény fejében egy terv fogant, jó hosszú kampós kötelet kerített, s várta az éjszakát. Mikor sötét lett, a legény nagy bátran a vártorony alá ment, óriás lélegzetet vett és teljes erőből hajított egyet, a kampó megakadt a vártorony tetején, szédítő magasságban. Elkezdett mászni a bátor, egyre feljebb és feljebb haladt, húzta magát rendületlenül felfelé, kíváncsi volt a szépre, amely rejtőzik előle. Mászott csak mászott rendületlenül,tenyeréről a bőr már rég lejött, fájt nagyon de ő ezzel nem törődött.

Mászott csak mászott az irdatlan mélység felett többször megcsúszott, de nem érdekelte semmi, csak előre, előre, már nem állíthat meg senki. Nincsenek éles fegyverek marcona őrök, villogó kések. Csak a kötél és a magasság, küzdött keményen hajtotta a boldogság. Végre feljutott, kifújta magát és az ablakhoz lopakodott, belesett. S mit látott, attól kővé dermedt, a szépségnek ilyen természetes, egyszerű megjelenését nem szokta ő meg. Órias ágyban, puha, gyönyörű ruhában egy tündér aludt ott. Arca mely régóta csak álmában mosolygott, szebb volt mindennél mit a legény eddig láthatott. Gyönyörű haja, hófehér karja elbűvölte a bátor lovagot. Nesztelen a szobába lépett és az ágyhoz osont. Órákon át nézte a szépséget lélegzet visszafojtva, nem tudott betelni a látvánnyal melyet szeme látott. S egyszer csak, ki tudja miért? A Hercegnő felriadt, meglátta a fiút s nagyot sikoltott de a sikoly abban a pillanatban a torkára forrt, évek óta elôször egy szerető szempárban meglátta magát, s amit látott több volt mint egy szép arc, a mosolygó szempárban csodát látott. Hirtelen minden szépségét meglátta a legény szemében, egy szerető szempárban mely maga volt az élő tükör. Látta a szépséget amely addig rejtve volt, a varázs megtört és a várba újból boldogság költözött.

Ennyi volt mit a kobold mesélt, elmondta a szép Hercegnő történetét. Nem üveg s fém az, melyben az igazat láthatod, csupán az elő tükor képes megmutatni a valóságot.







Rabindranath Tagore: A VÁNDOR


Egy poros, gubancos, csapzott hajú őrült kereste a varázskövet. Teste már árnyékká soványodott, ajka szorosra zárult, mint szívének örökre bezárult kapuja, szemei világítottak, mint párjukat kereső szentjánosbogarak. Lábainál a végtelen tenger morajlott.

A fecsegő hullámok rejtett kincseikkel dicsekedtek és gúnyolták az őrült vándor süke fülét, aki nem értette beszédüket.

Talán már maga az örült sem reménykedett, de mert a keresés életévé vált, nem pihenhetett.

Ahogy a tenger sem pihen, örökké az elérhetetlen ég felé nyújtogatva karját.

Ahogy egy soha el nem érhető célt kergetve a körbenjáró csillag sem pihen.

Poros, csapzott hajfürtjeivel az őrült is tovább kóborolt a magányos parton keresve varázsköveit.

Egy napon egy gyermek lépett hozzá és megkérdezte: "Mondd, hol szerezted ezt az aranyláncot?" - s derekára mutatott.

Az őrült rábámult - a lánc, mely egykor valóban vas volt, most színarany - nem, nem álom, arannyá változott, csak azt nem tudta, hogy hol, s mikor.

Az őrült vadul öklözte homlokát - hol, ó hol talált rá - tudtán kívül - a varázskőre?

Régi szokása volt, hogy fölszedett minden kavicsot, aztán megérintette vele a láncot, ismét eldobta, anélkül, hogy ügyelt volná a változásra. Így talált rá és vesztette el az őrült a varázskövet.

A Nap lassan leáldozott az égen. Az őrült eszeveszetten, görnyedt testtel, s porba hullt szívvel, mint a gyökerestül kitépett fa visszafordult, hogy megtalálja az elveszett kincset.










A TITOK


Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy különös ország. Minden szürke volt benne. Szürke az égbolt, és szürkék rajta a felhők. Szürke a rét, és szürkében nyíltak a virágok. Szürkeség uralta a kapcsolatokat is. Minden lapos volt. Nem volt kirobbanó öröm, korlátokat túlszárnyaló remény, de hiányzott a fájdalom sötétje is, a miértek időnként kínzó tengere - csak csüggedés.

Képzeljetek el egy színek nélküli világot! Nem hallottak még soha se pirosról, se zöldről, se sárgáról, se kékről. Az őszi erdô számukra nem ezer színben pompázott, hanem száz szürkében bólogatott. Hát ilyen volt Palaország, minthogy így hívták e földet. De ne higgyétek, hogy hiányzott nekik valami... Amiről nem is hallottál, amit nem éltél át, az sohasem hiányzik

Ebben az országban élt Pál, aki akkor még csak nem is sejtette, hogy egyszer még különös dolgok történnek vele.

Messze távol tőlük, minden képzeletet felülmúló távolságban élte mindennapjait Szivárványföld boldog népe. Mikor királynője tudomást szerzett a mindig szürke Palaországról, úgy gondolta, elküldi hozzájuk leghűségesebb alattvalóját, Kékszeműt. Miután megkérdezte tőle, vállalja-e a kockázatos utat, egy titkot bízott rá., és jó szerencsét kívánva útra bocsátotta. Miért volt veszélyes ez a vállalkozás? Mert aki belép Palaországba, számára is megszűnnek a színek, és ha nem vigyáz, és nem ad ja át időben a színek titkát, ő is úgy marad örökre.

A hamuszín tónál találkozott először Pál és Kékszemű. Mindjárt barátok lettek. Pál még nem is hallott ehhez hasonló nevet életében, Kékszemû, de vonzotta őt a fiúból áradó boldogság. Hetekig játszottak közösen, és Pál bemutatta őt legkedvesebb barátainak. Sokat meséltek egymásnak, míg végül Kékszemű elérkezettnek látta az időt, hogy a színekről meséljen. De Pál csak nevetett, vagy éppen értetlenül rázta a fejét. Bármennyire is szerette barátját, nem tudta komolyan venni szavait.

- Még hogy micsodák, hogy is mondtad, színek?

- Pedig igenis vannak! - és Kékszemű hosszan beszélt a naplemente varázslatos színvilágáról.

Este Pál nem tudott elaludni. Visszhangoztak benne az izzó pirosak, aranyló sárgák, meleg bordók és bársonyos kékek.

Ah, butaság.... De hát, a barátja!... És ha igaza van. Ráadásul ez volt az utolsó közös estéjük, mert másnap Kékszeműnek vissza kellett indulnia távoli hazájába. Istenem, de szép is lehet ott! Ha csak egyszer, csak egyetlen egyszer láthatná ő is a színeket. És nagyra nyitotta szemét. koncentrált... de semmi. Azaz, hogy szürke.

Másnap szomorúan ébredt, és mintha csak az ég is szomorú lenne, szakadatlan hullatta grafitszínû felhőiből könnyeit.

De Kékszemű szemében mosoly ült, és nevetett akkor is, amikor fölszállt a postakocsira.

- Te, én elhiszem neked a színeket, de bárhogy is szeretném, nekem nem megy. Kell, hogy legyen valami titka ennek.

- Van! - de már indult is a kocsi. - Mikor a legnagyobb a szürkeség, de te igent mondasz rá, ott megtalálod. Ott a titok.

Pál csak állt és nem értett semmit. Hát ezzel most mit csináljon, ennek se füle, se farka. Egyenesen hazament. Csalódott volt. Bezárkózott szobájába és keserves sírásra fakadt. Soha nem fogja meglátni a színeket, és barátját is örökre elveszítette. Úgy érezte, ennél nagyobb tragédia még sohasem történt vele. Nem elég hogy ott kint minden szürke, de most, Kékszemű nevetése nélkül, itt bent is a szürkék szürkéje honol

De hisz pont ezt mondta, "mikor a legnagyobb a szürkeség", hát nem ezt mondta! Csak akarnom kell! Istenem, mit kell ilyenkor csinálni?!

Akarom! Akarom ezt a ronda szürkeséget, akarom akkor is, ha egész életemben csak ez lesz. Az enyém! Igen!

Egyszerre csak mintha egy arcot látott volna. Mosolygott. És a szeme, a szeme! Ilyet még nem látott! Kék! Ez lehet a kék!

Emberek, hát igaz, mégis igaz!

És a szobája is. A faasztal ódon barna a függöny kék-fehér és mélypiros a lámpabúra. De hisz ez mesés! Maga se vette észre, de hirtelen felkiáltott, ahogy kinézett az ablakon. A tó, a tó, ahol először találkoztak, az is kék, és hullámzó zöld a fű, és az őszi pompájában izzó cserszömörce... hát ez nem lehet igaz!

Rohant azonnal barátaihoz.

- Fiúk, vannak színek! Tudjátok, amiről Kékszemű beszélt. Mind igaz! De azok csak hűvösen méregették.

- Nem hiszitek?! Hisz én is látom - és próbálta valahogy szürkére fordítani a csodát, amit lát. De egyre nehezebben ment, és a végén, mikor már mindenki rajta nevetett, ijedten vette észre, hogy tompulnak a színek, egyre több és több szürke vegyül közéjük és... és vége. Vége, nincs többé! Üvölteni tudott volna. Hát mégsem igaz! Csak bebeszélte magának, hisz annyira szerette volna. Egy székre roskadt.

Barátai próbálták vigasztalni, de hasztalan.

Pedig milyen kár, már majdnem kezdtük elhinni. De szép is lett volna! Na mindegy, jó nekünk így is - de nem hangzott valami meggyőzően. Lassan egyre szomorúbbak lettek.

- Arca volt - mondta Pál - pedig arca volt a szürkeségnek. Na de most már hagyjuk, felejtsük el, amilyen gyorsan csak lehet!

- Várjunk csak, azt mondod arca? Arca csak valakinek van. És ha keresnénk azt a valakit!? Mit gondolsz Pál?

- Ostobaság, hagyjuk. Én még egyszer ilyen csalódást, köszönöm, nem kérek, és ha lehet, megspórolom nektek is... Ezt nevezem szürkeségnek.

"Mikor a legnagyobb a szürkeség" rémlettek fel benne ismét Kékszemű szavai. Nem! És ha mégis..., de ha mégis, mi lenne, ha megpróbálnánk együtt?!

- Figyeljetek! - és csak úgy ragyogtak rá a baráti szemek - Készek vagytok életetek végéig el fogadni a szürkeséget, akkor is, ha már tudjátok, hogy vannak színek?

Igen - hangzott kórusban az ünnepélyes válasz.

És látták mindannyian az arcot. Az arcot, melyet már sosem felejtettek el. Az arcot, mely ezerszínûre festette mindennapjaik addigi szürkéjét. Az örömöt, melynek immár örökre tudták a titkát. Egész életüket annak szentelték, hogy mind több és többeknek átadják a titkot.

Mit gondoltok, ti miért látjátok színesben a világot!







Tóth Tünde: MESE A SZERETETRŐL


Amikor a Jóisten a világot teremtette,
megpihent, majd három angyalát magához rendelte.
A legértékesebb kincseket köztük szétosztotta,
kezükbe a békét, szeretetet, jóságot adta,
kérte, hogy az emberek közé a földre leszállva
szétosszák egy-egy kis darabját mindenki számára.
De az emberek szíve lakatokkal volt lezárva,
irigység, gyűlölet uralkodott a nagyvilágban.
Az angyalok hiába mentek embertől emberig,
nem tehették szívükbe Jóisten ajándékait.
Jóisten ezt tapasztalva nagyon elszomorodott,
az emberek házaiban a kapzsiság lakozott.
Az egyik kis angyala tőle az erdőt elkérte,
és elviszi általa a békességet, ígérte.
Azon a napon kacagni kezdtek a fák, tündérek,
kacagtak a kis virágok, a manók és a rétek.
Csak a csönd volt bosszús, magányos, és cseppet sem vidám,
rázta zuzmószakállát, mint virgonc, cikázó villám,
alig tudtak megkapaszkodni benne a kis csigák.
Összehúzva köpenyét bújt a mohos sziklák közé,
mélyen az erdőbe, ahol megült a koromsötét.
Az angyal boldog volt, látva, hogy az erdő felébredt,
ruhája ráncaiból a szellő is előlépett,
mely szárnyra kapva utat engedett a könnyű szélnek,
s a fák egymást közt suttogva és karöltve beszéltek.
Sziklák között, bozót sűrűjében suhant az élet,
ami útjába került, újraéledt és felébredt.
Virágok nyíltak a tisztások rejtett napfoltjain,
halak ugrálva táncoltak a forrás hűs habjain.
Visszhang ült magában a sziklán halovány ruhában,
lógatva lábát merült el a született csodákban.
Az angyal elindult, hogy megkeresse három társát,
hogy újra viruljon a szeretet, béke és jóság.
Hitte, hogy az erdő megnyitja az emberek szívét,
ha elhelyezik benne a világ értékes kincsét.
Leültek egy tisztásra, és vártak a csodára,
jött az első: rontó ember, de minden hiába!
Hiába volt madár, virág, a patak lágy zenéje,
nem érintette meg a szívét az erdő szépsége.
Fogta a fejszéjét, majd egy fa tövére suhintott,
párat kivágott, majd elégedetten elballagott.
Az angyalok elszomorodtak, az embert siratták,
s könnyeik által az első harmat a földre leszállt.
Jött a gyűjtő ember fejét hajtva vakon, süketen,
rőzsét gyűjtött a fák közt andalogva közönyösen.
Siratták az angyalok, nem nyílt meg az ő szíve sem,
így megszületett a második harmat az erdőben.
Búsan állt a négy angyalka a tisztás közepén,
könnyeik szétterültek a virágok szőnyegén.
Sírt a fákkal a szellő, a csenddel a manók és tündérek,
hogy az emberek nem tudnak örülni a szépnek.
Megjelent a látó ember, csak állt a tisztás szélében,
abban a pillanatban kinyílt a lakat a szívében.
Meghallotta az erdő síró dallamát a szélben,
a fák tövében, virág énekében, csermely mélyében.
Csak állt ott, mosolya, mint egy ártatlan gyermeké,
csak annyit tudott mondani: Istenem, milyen szép!
Felkelt a nap is, aranyló sugarai kacagtak,
felszáradt a könnyharmat egy szempillantás alatt.
Ragyogott a kék ég, csillogtak a zsenge fűszálak,
tündérek táncra keltek, manók bukfencet hánytak.
Lágy szellő csiklandozta a fák puha leveleit,
tavaszillatú madárdal tarkította az erdő színeit.
Madárdalokat énekelt a visszhang a sziklák falain,
örömzene szólt a boldogság zengő húrjain.
Akkor az angyalok halkan az emberhez léptek,
megcsillant a reménysugár az eddigi sötétségben,
a jóságot, szeretetet, békességet a szívébe tették,
fejüket az égre, a felhők felé szegezték,
oda, ahol ült és alámosolyodott a Jóisten,
elégedetten lenézve a lelkecskékre meghitten.

Mikor az erdőbe lépsz, figyelj minden apró neszre,
a fák éreznek, jeleket küldenek érkezésedre,
a szellő víg táncot jár az angyalok köpenyéből,
tündérek kacagnak rád a virágok kelyhéből,
figyelnek, látó ember vagy-e, hisz nemhiába félnek,
megtörtek a sok év alatt, de még most is remélnek.
Ha látó ember vagy, a tündérek hamar felismernek,
örülnek a veled együtt töltött minden egyes percnek,
a virágok a legszebb ruhájukat öltik magukra,
legszebb énekét dúdolja neked a patak hangja.
Az angyalok tisztására érve észre sem veszed,
hogy kinyílik végre szemed, megtelik a szíved.
Majd amikor az erdőt elhagyva újra visszatérsz
a rontó és gyűjtő, gonosz embertársaid közé,
határtalan szeretetet érzel mindegyik iránt,
megtanulod szeretni azt is, ki veled elbánt.
Érezni fogod, hogy ez a legcsodálatosabb dolog,
s látni, hogy a Jóisten egy felhőn ülve rád mosolyog.

Vass Albert: Mese az erdőről hatására










 
 
0 komment , kategória:  Irodalom - Próza  
Térden állva jövök Hozzád
  2023-03-25 21:30:05, szombat
 
 










TÉRDEN ÁLLVA JÖVÖK HOZZÁD




Térden állva jövök hozzád Gianni Morandi - Videó

Link



Térden állva jövök hozzád (Film - 1964)

Link



SlidePlayer

Link








Igazán bölcs, aki egyetlen szót ismer: SZERETNI!

(Svéd Szent Brigitta)







Ámor mondja:
Boldogok az összekulcsolódó szeretők: úgy kapnak, hogy adnak, s úgy adnak, hogy kapnak; adott és kapott ajándékot itt nem lehet megkülönböztetni, sem adományt és zsákmányt. Sebezve sebesülnek és sebesülve sebeznek. Egymás iránti féktelen szomjukban tulajdonképpen vágytalanok, hiszen karjukban tartják a kielégülést, aki éppúgy szomjazik. Dulakodnak, sírnak, haragusznak, de dulakodásuk ölelés, könnyük ékesség, haragjuk szerelem.

(Weöres Sándor: Fairy Spring III.)







Szeretlek, mint anyját a gyermek,
mint mélyüket a hallgatag vermek,
szeretlek, mint a fényt a termek,
mint lángot a lélek, test a nyugalmat!
Szeretlek, mint élni szeretnek halandók,
amíg meg nem halnak.

(József Attila: Óda)







Rád gondolok, ha nap fényét füröszti
a tengerár;
rád gondolok, forrás vizét ha festi
a holdsugár.

Téged látlak, ha szél porozza távol
az utakat;
s éjjel, ha ing a kis palló a vándor
lába alatt.

Téged hallak, ha tompán zúg a hullám
és partra döng;
a ligetben, ha néma csend borul rám,
téged köszönt.

Lelkünk egymástól bármily messze válva
összetalál.
A nap lemegy, csillag gyúl nemsokára.
Oh, jössz-e már?!

(Goethe: A kedves közelléte)

Szabó Lőrinc fordítása







Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,
Elrévedezni némely szavadon,
Mint alkonyég felhőjén, mely ragyog
És rajta túl derengő csillagok.

Én nem tudom, mi ez, de édes ez,
Egy pillantásod hogyha megkeres,
Mint napsugár ha villan a tetőn,
Holott borongón már az este jön.

Én nem tudom, mi ez, de érezem,
Hogy megszépült megint az életem,
Szavaid selyme szíven símogat,
Mint márciusi szél a sírokat!

Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,
Fájása édes, hadd fájjon, hagyom.
Ha balgaság, ha tévedés, legyen,
Ha szerelem, bocsásd ezt meg nekem!

Juhász Gyula: Szerelem?







Az vagy nekem, mint testnek a kenyér
S tavaszi zápor fűszere a földnek;
Lelkem miattad örök harcban él,
Mint fösvény, kit pénze gondja öl meg;

Csupa fény és boldogság büszke elmém,
Majd fél: az idő ellop, eltemet;
Csak az enyém légy, néha azt szeretném,
Majd, hogy a világ lássa kincsemet;

Arcod varázsa csordultig betölt
S egy pillantásodért is sorvadok;
Nincs más, nem is akarok más gyönyört,

Csak amit tőled kaptam s még kapok.
Koldus-szegény királyi gazdagon,
Részeg vagyok és mindig szomjazom.

Shakespeare: AZ VAGY NEKEM /LXXV. szonett/







Szeretlek, szeretlek, szeretlek,
egész nap kutatlak, kereslek,
egész nap sírok a testedért,
szomorú kedves a kedvesért,
egész nap csókolom testedet,
csókolom minden percedet.



Minden percedet csókolom,
nem múlik ízed az ajkamon,
csókolom a földet, ahol jársz,
csókolom a percet, mikor vársz,
messziről kutatlak, kereslek,
szeretlek, szeretlek, szeretlek.

(Szabó Lőrinc: Szeretlek)







Mióta készülök, hogy elmondjam neked
szerelmem rejtett csillagrendszerét;
egy képben csak talán, s csupán a lényeget.
De nyüzsgő s áradó vagy bennem, mint a lét,
és néha meg olyan, oly biztos és örök,
mint kőben a megkövesült csigaház.

(Radnóti Miklós: Tétova óda)







Két karodban ringatózom
csöndesen.
Két karomban ringatózol
csöndesen.
Két karodban gyermek vagyok,
hallgatag.
Két karomban gyermek vagy te,
hallgatlak.
Két karoddal átölelsz te,
ha félek.
Két karommal átölellek
s nem félek.
Két karodban nem ijeszt majd
a halál nagy
csöndje sem.
Két karodban a halálon,
mint egy álmon
átesem.

(Radnóti Miklós: Két karodban)







A csönd csendjével susogja a szám,
az esővel esengem szaporán,
a hóval, mely szűk szobád ablakán
bedereng, -- álmomban s álmom után;

tavaszi éjszakán gondolj reám,
és nyári éjszakán gondolj reám,
és őszi éjszakán gondolj reám,
és téli éjszakán gondolj reám.

(Jevgenyij Jevtusenko: Bűvölő)







Minek nevezzelek,
Ha ajkaimhoz ér
Ajkadnak lángoló rubintköve,
S a csók tüzében összeolvad lelkünk,
Mint hajnaltól a nappal és az éj,
S eltűn előlem a világ,
Eltűn előlem az idő,
S minden rejtélyes üdvességeit
Árasztja rám az örökkévalóság -
Minek nevezzelek?

(Petőfi Sándor: Minek nevezzelek?)







Igézve álltam, soká, csöndesen,
És percek mentek, ezredévek jöttek --
Egyszerre csak megfogtad a kezem,
S alélt pilláim lassan felvetődtek,
És éreztem: szívembe visszatér
És zuhogó, mély zenével ered meg,
Mint zsibbadt erek útjain a vér,
A földi érzés: mennyire szeretlek!

(Tóth Árpád: Esti sugárkoszorú)











T. TVN!

Az utolsó 2 kép miért lett törölve máris - már a felvitel másnapján??? A képek a Képtáram képei! a Korlátozás indokolatlan. Egyetlen WEB oldalon nincs ennyi törlés. Sőt - van olyan, ahol 2x is felteszik!

23.03.26. eMGé

 
 
0 komment , kategória:  Lelkem szirmai  
Rejtőzködő villák és történetek a budai hegyekben
  2023-03-25 19:30:52, szombat
 
 







REJTŐZKÖDŐ VILLÁK ÉS TÖRTÉNETEK A BUDAI HEGYEKBEN - A LEGHÍRESEBB LUXUSKÖRNYÉK, AVAGY SÉTA A RÓZSADOMBON
We Love Budapest


Budán lakni világnézet - vallotta Márai Sándor. A Rózsadomb pedig a budapesti konyhanyelvben nem is egy környék elnevezése, hanem inkább egy életstílus, a luxus szinonimája lett. Sokáig a legdrágább, legnagyobb presztizsű városrésznek tartott villanegyedbe csak a kiváltságosok építkezhettek, és ez nem változott a második világháború után sem. Az akkor ,,Káderdűlőként" ismertté vált környék végig a pártelit kedvelt lakhelye volt. És hogy miért télen kerekedjünk fel, ha látni szeretnénk a rózsadombi villákat? Mert ez az egyetlen évszak, amikor a magas kerítések mögött, a buja növényzet hiányában van esélyünk teljes pompájukban megcsodálni az elmúlt évszázad villáit, a klasszikustól a szecesszióson át a gyönyörű modern, bauhausos beütésűig.


Csodás Svábhegyi kalandozásaink és az Ó-Mátyásföldi szecessziós nyaralótelep után a talán leghíresebb villanegyebe indultunk, a Rózsadombra. Ha nagyon szigorúan vesszük, akkor a földrajzi értelemben vett Rózsadomb területéről ugyan el-elkalandoztunk, de a hangulatában és jellegében viszonylag egységes környékbeli hegyvidéken nem igazán tűnt fel, hogy már rég a Szemlőhegyen vagy a Rézmálon sétálgatunk. Érdekesség, hogy az egzotikus hangzású II. kerületi városrész nevéből a mi 21. századi fülünk már csak a réz szót hallja ki, pedig a fémhez vajmi kevés köze van a területnek. Budapest teljes utcanévlexikona szerint amit mi már réznek hallunk, az a rózsa régies elnevezése volt, a 'mál' pedig a mellel azonos finnugor tőről származó szó, ami jelenthette a nyaktól lefelé az alhasig a testrészt, és ezekből a domborulatokból és oldalból áttételesen a hegyoldalt is. Szóval a Rézmál valójában Rózsadomb, ki hitte volna.

Fotó: Major Kata - We Love Budapest




És hogy került ide a sok rózsa? A legendák szerint a török uralom alatt telepítették be a domboldalakat Gül baba rózsáival. Később aztán inkább a praktikus hasznosítás került előtérbe, az 1880-as évekig szőlőhegy volt itt, ekkoriban indultak meg az első elegáns villaépítkezések. Eleinte főként nyaralóknak, később fokozatosan költözött ki a zöldbe a korabeli elit: gyártulajdonosok, gazdag vállakozók, kereskedők. A második világháború után a kommunista rendszerben az eredeti tulajdonosoktól elkobozták az elegáns villákat, és a saját pártfunkcionáriusaiknak, a jó kádereknek osztották ki, innen ered a pesti népnyelvben az ötletes, gúnyos ,,Káderdűlő" elnevezés.


Szépvölgyi út 88/B / Zentai vagy Hoffmann-villa

A Fischer József tervezte gyönyörű villa a legkülönlegesebb rózsadombi villák egyike, a hazai modern építészet kiemelkedő példája.

Fotó: Rockstar Photographers - We Love Budapest




A Bauhaus befolyása tagadhatatlan, maga Fischer vallotta be, hogy nagy hatással volt rá az iskola és stílusa, ismerte Gropiust is, de hasonlóképp mélyen hatott rá az építészet szociális elköteleződését megtestesítő, korabeli bécsi építkezések is. A modernista építészet hazai szószólója volt, Breuer Marcellal és Molnár Farkassal együtt hozta létre a Modern Építészet Nemzetközi Kongresszusa, a CIAM 1928-as megalapítása után a szervezet magyar szekcióját. Az 1933-34-ben épített villán Fischer feleségével, Pécsi Eszterrel együtt dolgozott, aki az első hazai diplomás mérnöknő volt, a megrendelő dr. Hoffmann Dezső ügyvéd vot.

A kétszintes villaépület nagy nemzetközi visszhangot is kapott, amikor az angol Architectural Review a hónap házaként publikálta. A közelmúltban szerencsére felújították, megszabadítva a 20. századi sufnituning minden ráépítésétől, így szinte az eredeti fenségét kapta vissza az épület.


Baba utca 14. / Járitz-villa

A szintén Fischer József és Pécsi Eszter által tervezett modern luxusvilla történetét a Kép-tér Blog dolgozta fel hihetetlen mélységben, az egykori építtető Járitz István fiával készült interjú keretében. A villa 1943-ra készült el, másfél évre rá már a lángok martaléka lett - Budapest második világháború ostroma alatt bombatalálat érte és kiégett. A család még újjépítette, de öt év múlva már költözhettek is, az államosításkor elvették tőlük a villát.

Fotó: Rockstar Photographers - We Love Budapest




Az épület nagy átalakítása, a hozzáépítés és a tetőterasz lefedése akkor történt, amikor az 50-es évek elején tomboló poliovírus, azaz járványos gyermekbénulás alatt kórházzá alakították át. Ma a János Kórház Légzésrehabilitációs Osztálya működik benne, légzésbénult betegek laknak itt.

Mindkét villa korabeli fotókkal, részletes alaprajzzal és leírással megtalálható Ferkai András Buda építészete a két világháború között című - az Akadémia honlapjáról ingyenesen letölthető - munkájában, és reméljük, az idei, a (sokszor lebauhausozott) magyar modern építészetet a zászlajára tűző Budapest100-on is sokat hallunk majd róluk.


Áfonya utca 3.

Ha a környéken sétálunk, a Vérhalom tér szomszédségában álló modern villa is megér egy-két pillantást. Persze érthető, ha valaki nem rajong (elsőre) a korszak építészetéért, hiszen lehet azt mondani, mennyivel izgalmasabbak vagy szebbek a várnegyed középkori-barokk keverék házai, vagy a Szabadság tér szecessziós bérházai.

Fotó: Rockstar Photographers - We Love Budapest




De ez csak az avatatlan szem számára tűnhet így, a két világháború között épült modern épületek igazi csodája tényleg nem a hű de régi történetükben, vagy a gazdag díszítésükben van, hanem a részletek forradalmi újításaiban. Az anyaghasználatban, hogy a mai napig használható, minőségi mestermunkát végeztek, abban, hogy mennyivel emberbarátibb, humánusabb életteret teremtettek a nagyvárosi ember számára. Az igazi luxus amit nyújtottak a napfény, a teraszok, a praktikus konyha és fűtés, a tágas gyerekszoba vagy fürdőszobák voltak.

Az Áfonya utcai kétszintes, lapostetős, szintenként egy lakással megépülő villát 1935-36-ban tervezte feltehetően id. Janáky István, akinek a margitszigeti Palatinus Strandot is köszönhetjük. A hivatalos papírokon ugyan Pogány Móric neve szerepel, de Janáky ebben az időben mint az ő irodavezetője dolgozott.

Fotó: Rockstar Photographers - We Love Budapest





Áfonya utca 7/A

Szintén Pogány Móric irodájában készültek a tervei 1934-ben. Kettővel odébbi szomszédjához képest itt lágyabb ívek törik meg a homlokzatot. A villában összesen két lakás kapott helyet, egy földszinti, és egy kétszintes emeleti. A kert felé nagy ablakok és lépcsőzetes teraszok uralják az épület arculatát, jól kihasználva a hegyvidék nyújtotta előnyöket.


Orgona utca 8.

A frissen felújított, szecessziós jegyeket viselő villaépület 1904-ben készült el, Gabinyi Sámuel tervei szerint.

Fotó: Rockstar Photographers - We Love Budapest




Az épület jelenleg helyi védettség alatt áll. Homlokzati jegyeiben, a szétfutó téglaszalagokkal megidézi, igaz sokkal szerényebb keretek között az azonos időben épült, Baumgarten Sándor és Herczegh Zsigmond tervezte Vakok Iskoláját a Hermina úton. Ha szeretnénk szecessziós villákat nézegetni, például a Városliget környékén rengeteget találunk, kezdésként elég, ha végigsétálunk a Városligeti fasoron. Az új stílus, az Art Nouveau, vagy ahogy itthon nevezik, a szecesszió a századfordulón jelent meg itthon is, és az iparművészet után az építészetre is jelentős hatással volt. Legismertebb hazai zsenije Lechner Ödön, akinek amúgy Baumgartenék is a követői közé tartoztak.

Az egykori építtetőről vagy a villa történetéről a Műemlékem.hu sem tud többet, de ott is kiemelik az igencsak jól sikerült felújítást.

Fotó: Rockstar Photographers - We Love Budapest





Szemlőhegyi út 8.

Szomorúbb sors jutott a még felújítatlanul álló Szemlőhegyi úti klasszikusabb villaépületnek. Még ha kinézetre nem is olyan feltűnő, mint az eddig látott modern vagy szecessziós épületek, stílusában ez idézi meg a környék korai nyaralóépítészetét a leginkább. Érdekessége még egykori lakója, Ungár Imre, aki a leghíresebb magyar vak zongorista volt.


Aranka utca 10.

A soktornyos, sárga villa a környék mesebeli várkastélyaként magasodik a többi épület fölé. A kívülről még inkább eklektikus jegyeket mutató villát belül már szép, szecessziós részletek díszitik, a csempétől a színes üvegablakokig.

Fotó: Rockstar Photographers - We Love Budapest




A tervező és építtető Gerstenberger Ágost Emil építész volt, aki nemcsak saját irodáját költöztette ide, de egész családjával itt is lakott. Úgy tűnik, nem hiába volt a várkastélyszerű külső, egy királyi hercegnek, József Ferencnek is megtetszett a villa. Egy-két vargabetű után - mivel a szokásjog szerint főhercegként nem vásárolhatott egy mezei polgártól, így előbb egy Erdődy gróf kezébe került épület,és onnan a főúrhoz - aki be is költözhetett 1924-ben, újdonsült feleségével, III. Frigyes szász fejedelem lányával, Anna Monikával, akivel 18 éven keresztül éltek itt.

A második világháború után egy ideig a Statisztikai Hivatal költözött be, majd a 1949-től 1964-ig az épület Hóvirág Gyermekotthon néven 120 állami gondozott óvodás otthona volt, később Hetes Otthonként a három műszakban dolgozó szülők gyerekei lakhattak itt hétközben. Jelenleg pedig gyermekvédelmi feladatokat ellátó kollégiumként működik Tapolcsányi Általános Iskolai és Középiskolai Kollégium néven.

Fotó: Rockstar Photographers - We Love Budapest





Marczibányi tér 6.

A polgári lövöldék régen hozzátartoztak a város mindennapjaihoz, és még ahhoz a nagyon régi hagyományhoz nyúltak vissza, amikor a polgárjoggal rendelkező lakóknak is feladata és kötelessége volt a város megvédése támadás esetén. A 19. században persze már úri passziónak és presztízsnek számított a fegyvergyakorlás.

Fotó: Rockstar Photographers - We Love Budapest




A Budapesti Polgári Lövészegylet által építtetett lövőcsarnok és gyakorlóterep mellett közösségi helyeket - mint díszterem, játékterem és étterem - is kialakítottak, amiket gyakran látogatott a felső tízezer és a jómódú polgárság is.


Nyúl utca 6.

Hosszú séta után le is értünk a Városmajor mellé. A Nyúl utcai 1909-es Gyenes-villa legszebb része a gazdagon faragott, erdélyi népművészeti hatásokat mutató erkély. A tervező, Ágoston Emil nevéhez számos budapesti bérház is kötődik, kedvelte az észak-német építészet jellegzetességeit, a meredek manzárdtetőket, fa oromzatokat és díszes részletmegoldásokat.


Link





Szép estét Budapest, szép estét Magyarország!


 
 
0 komment , kategória:  Életmód   
Ez az a nap! - Nick Vujicic előadása a Budapest Arénából
  2023-03-23 20:45:19, csütörtök
 
 







EZ AZ A NAP! - NICKk VUJICIC ELŐADÁSA A BUDAPEST ARÉNÁBÓL


2023. március 11-én egy különleges alkalmon vehettünk részt a Budapest Arénában, ahol Nick Vujicic, a végtagok nélkül született motivációs előadó és prédikátor teltházas előadást tartott Isten örömüzenetét hirdetve. Az est a Golgota Gospel Kórus néhány gyönyörű énekével indult, majd László Viktor, az Ez az a nap! alapítója és Soltész Miklós államtitkár köszöntötte az egybegyűlteket.

Nick Vujicic előadása során személyes történetén és tapasztalatain keresztül osztotta meg üzenetét, amely magába foglalta a hit erejét, önmagunk elfogadását, a hálás gondolkodást és az Isten iránti szeretet fontosságát. Őszintén beszélt küzdelmeiről és nehézségeiről, és arról a reményről és erőről, amelyet Istentől kapott mindezek leküzdéséhez. Nick többek között arra biztatott bennünket, hogy ne arra összpontosítsunk, amit nem tudunk megváltoztatni, hanem arra, amit igenis megtudunk. Ehhez hasonlóan rámutatott arra, hogy ne arra fókuszáljunk, amit nem értünk Istennel kapcsolatban, hanem arra, amit már megismertünk belőle. Hangsúlyozta, hogy Isten úgy szeret bennünket, ahogy vagyunk, és hogy soha nem szabad feladni a hitünket, még a legnehezebb időkben sem.

A humorral, őszinteséggel és alázattal elmondott gondolatok végén Nick megtérésre való döntésre hívott. Hálásak vagyunk, hogy felhívására nagyon sokan válaszoltak és határozták el, hogy a hit útján szeretnének járni. Köszönjük Nicknek, hogy ilyen sok ember szívébe juttatta el az evangélium üzenetét, és segítette őket megismerni Mennyei Atyánkat! Csodálatos este volt, amelyet sosem fogunk elfelejteni! Kérjük, imádkozzanak azokért, akik Jézust választották életük Urának.

Nick Vujicic negyedik alkalommal látogatott Magyarországra. Elmondta, tervei szerint a következő években rendszeresen vissza fog térni, hogy továbbra is inspirálja a fiatalokat és bátorítsa az egyházat. Nagyon várjuk, hogy ismét találkozhassunk vele, és hogy részesei lehessünk nagyszerű küldetésének!

Köszönjük mindenkinek, aki részt vett az eseményen! Legyen Nick üzenete inspiráló mindannyiunk számára, hogy jobban megértsük Isten szeretetét, és bátran kövessük őt életünk minden napján.


Nick Vujicic előadása a Budapest Arénából - Videó

Link












 
 
0 komment , kategória:  Vallás  
Csak vidáman
  2023-03-21 19:15:51, kedd
 
 










CSAK VIDÁMAN




A bankigazgató rászól a biztonsági őrre, mert az öreg ismét néhány percet késett a szolgálatból.
- Pista bácsi! Vegye tudomásul, hogy a bankban a pontosság ugyanolyan fontos, mint... mint a katonaságnál! Volt maga katona?
- Igen kérem, voltam.
- Na, és mit mondott magának az ügyeletes tiszt, amikor késve ment be a laktanyába?
- Azt, hogy "Alezredes elvtárs jelentem, a zászlóalj felsorakozott..."

A dúsgazdag Grün nősülni készül. Jó partit kínálnak neki, de kijelenti:
- Nem veszek zsákbamacskát, látni akarom meztelenül.
Nagy a vívódás, de túl gazdag a Grün, levetkőztetik a lányt. Egy darabig gusztálja, majd így szól:
- Nem kell! Túl nagy az orra.

A féltékeny feleség egy cetlit talál a férje zsebében, rajta egy telefonszámmal. Felveszi a telefont, beüti a számot, majd amikor felveszik, köszönés és bemutatkozás nélkül belevisít:
- Mindent tudok, te cafka!
Mire a válasz a kagylóból:
- Rendben van, de akkor miért tetszett a tudakozót hívni?

A Kremlben megállapodás tervezetet készítenek elő a Szovjetunió és a Vatikán közti megbékélés alkalmából, a tervezet így kezdődik;
Szovjetunió ünnepélyesen elismeri, hogy a világot Isten teremtette hat nap alatt.
A Vatikán pedig a maga részéről elismeri, hogy e hatnapos terv kivitelezése során Isten mindvégig a Vörös Hadsereg döntő erejére támaszkodott.

A nőcsábász sorsa:
- Mostanában határozottan érzem, hogy öregszem - mondja az öregedő Casanova
Egyre inkább örülök, amikor valamelyik szép nő visszautasít !

A pap és a buszsofőr egyszerre kopogtatnak a mennyország kapuján. Kijön Szent Péter, röviden elbeszélget velük, majd beengedi a buszsofőrt. A pap fölháborodva kérdezi:
- És én? Engem, aki egész életemben Isten szavát hirdettem, nem engedsz be? Hogy lehet ez?
- Hát úgy, hogy amíg te prédikáltál, mindenki aludt. Bezzeg, amíg a
buszsofőr vezetett, addig mindenki imádkozott...

A paradicsomban beszélget Nagy Sándor, Julius Caeser és Napóleon:
Nagy Sándor:
- Ha olyan tankjaim lettek volna, mint a szovjeteknek, meghódítottam volna Indiát és Kínát is!
Julius Caesar:
- Ha olyan repülőgépeim lettek volna, mint a szovjeteknek, meghódítottam volna egész Európát, Perzsiát és Kínát!
Napóleon:
- Ha olyan sajtóm lett volna, mint a szovjeteknek, máig nem tudná senki, hogy vesztettem Waterloonál!

A Rákosi-rendszerben zsúfolt villamoson utaznak az utasok. Két barát unatkozik, az egyik a másiknak politikai viccet mesél:
- Tudod, mi a különbség Kína és Magyarország között ?
- Nem - mondja a másik.
- Míg Kína a mosoly országa, addig ami itt van, az tiszta röhej.
Egy harmadik férfi, aki mellettük áll és hallgatja a vicceket, megszólal:
- Tudja, hogy mi a különbség a villamos és maga közt?
- Nem - mondja a férfi.
- A villamos továbbmegy, maga pedig velem jön.

A székely meg a fia az érett gyümölcsöket szedik össze a kertben. A fiú megkérdezi:
- Mi lesz ebből a sok gyümölcsből, édesapám?
- Hát, ha anyád meggyógyul lekvár, ha nem, akkor pálinka

A szovjet tévé dokumentumfilmet ad Afrikáról. A képen meztelen, mezítlábas gyerekek mászkálnak.
A nézők csodálkozva kommentálnak:
- Odanézz, ezek szerint Afrikában is vannak kolhozok!

A szőke nő megáll egy kirakat előtt, és olvasni kezdi a kifüggesztett reklámtáblát:
"AMIT NEM LÁT A KIRAKATBAN, MEGTALÁLJA A BOLTBAN!"
Erre bemegy és azt kérdezi:
- Tessék mondani, itt van az anyukám?







A szőke panaszkodik a barátnőjének:
- Nem működik ez a fogyókúra, amit ajánlottál. Már lefeküdtem mindenkivel a cégnél, megkefélt mindenki az utcából, végigment rajtam egy egész focicsapat, de alig fogytam pár dekát!
A barátnő:
- Még egyszer mondom: TÚRÓKÚRA és nem KÚRÓTÚRA!

A tömött villamoson mindenki igyekszik hazafelé a munkából. Egy szakadt fazonnak csörög a telefonja. Előkapja, előbb bután nézi a kijelzőt, majd szolid hangerővel beleszól:
- Halló. Halló. Ki vagy? Szólj bele, ki vagy?
Mire egy hang a tömegből:
- Akitől loptad, b' meg

A vándor már két napja nagyon éhes, amikor végre meglát egy régi kis viskót. Bekopog, és kérdi az öregasszonyt, aki ajtót nyit neki:
- Öreganyám! Szegény vándor vagyok, nagyon éhes, nincs egy kis étel a számomra?
- Fiam, tegnapi leves jó lesz?
- Persze, öreganyám! Nagyon köszönöm!
- Akkor gyere vissza holnap!

Az aggódó atya egy este megvárja későn hazatérő lányát:
- Egyáltalán nem tetszik ez az új fiúd, durva, faragatlan és buta.
- Jaj, apa, nem - feleli a lány.
- Sanci rettentő okos - tudod, azt mondta, orvosnak készül. - Képzeld, még csak kilenc hete járunk, és már kigyógyított abból a kellemetlen betegségemből, ami eddig minden hónapban előjött...

Az erdőben kitör a kommunizmus. A csiga fejvesztve menekül, de egyszer csak elé ugrik a medve:
- Hová mész csiga?
- Hát, tudod, az erdőben kitört a kommunizmus, nekem is van házam, a családomnak is, megyek, nehogy beállamosítsák.
Erre a medve is elkezd rohanni, egyszer csak elé ugrik a róka:
- Hová mész medve koma?
- Az erdőben kitört a kommunizmus, nekem is van bundám, a családomnak is, megyek, nehogy beállamosítsák.
A róka is futni kezd, majd megáll és elkezd gondolkozni...
- Egy pillanat! Vörös is vagyok, sunyi is vagyok, én inkább beállok a pártba.

Az apa nyitogatja a gyerek ellenőrzőjét. Matek egyes, durr egy pofon. Olvasás egyes, durr egy pofon. Ének ötös, durr egy pofon.
A gyerek méltatlankodva így szól:
- De apa, ének ötös, miért kaptam a pofont?
- Mert két egyes után még volt kedved énekelni.

Az egyik férfi sír. Mire megkérdezi őt a haverja:
- Miért sírsz?
- Ne is mondd, a feleségem.
- Mi történt vele, meghalt?
- Akkor legalább tudnám, hogy hol fekszik!

- Az én vejem áldott jó ember! - dicsekszik az anyós a vendégeknek - Mindenhová elvisz...
A vő rezignáltan teszi hozzá:
- Ez igaz. De a mama mindenhonnan visszatalál

Az ifjú feleség meghízott, és a férje folyton szekálja:
- Olyan nagy a feneked, mint egy betonkeverő!
A feleség csak hallgat, de amikor eljön a lefekvés ideje, a férj kezd hozzábújni. Erre ő:
- Csak nem gondolod, hogy azért a két vacak kavicsért beindítom a betonkeverőt?

Az orosz és az amerikai elnök elmennek egy jóshoz. Megkérdezi az amerikai, hogy mi lesz az USA sorsa 20 év múlva. A jós azt mondja:
- Pontosan nem látom, de egy vörös zászló lebeg a Fehér ház tetején.
Az orosz elnök megörül ennek, és ő is megkérdi, hogy mi lesz
Oroszországgal.
- Azt sem láthatom pontosan, de egy vörös zászló lebeg a Kreml tetején is, és van alatta egy szöveg. - feleli a jós.
- És mi az a szöveg? - kérdezi az orosz.
- Azt sajnos nem tudom kibetűzni, mert kínaiul van.

- Apu, miért pont anyut vetted feleségül?
- Hallod, szívem? Már a gyerek is ezt kérdezi!

- Apu, miért volt Deák Ferenc, a haza bölcse?
- Mert agglegény maradt.

Anya a tizenéves lányával elmegy a dokihoz:
- Drága doktor úr, mit gondol, beszélhetnék a lányommal a nemi életről?
- Beszéljen csak, asszonyom, majd meglátja, sokat tanul tőle!

Apa fiával sétál a boltban épp az óvszereken keresztül. A gyerek kézbevesz egy 3 db-os csomagot és megkérdezi:
- Apa, ez kiknek van?
- Középiskolásoknak. Egy péntekre, egy szombatra, egy vasárnapra.
- A srác kivesz egy 6 db-osat, kérdés ugyanaz, ez kinek van?
- Ez fiam, egyetemistáknak. Kettő péntekre, kettő szombatra, kettő vasárnapra.
- A srác talál egy 12 db-osat, kérdés detto: ez kinek?
Apa válaszol:
- Ez fiam, házasembereknek. Egy januárra, egy februárra, egy márciusra, stb...

Baba született székelyéknél. Pár év eltelik, a gyerek szépen halad: jár, mosolyog, játszik. Egyetlen baj, hogy nem szólal meg. Betölti a hat éves kort, de semmi. Aggódnak a szülők, orvoshoz is viszik. Az mindent rendben talál, a némaság oka számára is titok.
Az idő múlik, végülis a szülők beletörődnek. Ha nem beszél, hát nem beszél, csakis az ő fiacskájuk. A tizennegyedik születésnapján ebédelni ül össze a család. A tányérokban gőzölög a húsleves. Egyszer csak megszólal a gyerek:
- Sót!
Az egész család meglepődik.
- Jajj, de boldog vagyok! - szól az anyja. - Te beszélsz fiam?
- Beszélök.
- Hát az isten szerelmére, eddig mér nem mondtál semmit?
- Eddig ölég sós vót a leves.

Baleset. Székely bácsi mondja a helyszínelő rendőrnek:
- Persze, öt politikus ment mint az állat, nekimentek a fának, és szanaszét repültek.
- És most hol vannak a sérültek?
- Eltemettem az összest.
- Úristen, és ha még éltek?
- Hát, egyik-másik szólt, hogy ő még él, de én már nem tudok hinni ezeknek...

Bánatosan ér haza az öreg székely a munkából. Aszongya az asszonnak:
-Te Márti, bé kell valljam néked, mostanába ollan másodprímásnak érzem magamot ebbe a házasságba!
Erre az asszony egyet húz a vállán s aszongya:
- Folyton bolondságokon töröd a fejed János. Máskülönben es, amilyen furulyád van neked, annak kéne örvendjél, hogy egyáltalán még benne vagy a zenekarba...

A brassói néplaptól újságíró érkezett Csíkszeredára. Kéri, mutassák meg neki a legöregebb favágót. Amikor találkoznak, azt mondja neki:
- Hallom, maga még a gróf birtokán dolgozott. Nekik gürcölt évtizedeken át, s lám, csak egy kis kunyhót tudott szerezni. Meséljen, bátyám, milyen volt az élet régen. Mondja, akkoriban hány gatyája volt?
- Nyolc..
- Miből?
- Gyolcsból.
- És most az új rendszerben hány van?
- Kettő.
- Miből?
- Abból a nyolcból.

- Bácsi kérem, vigyen el az iskoláig!
- Pistike én nem arra megyek.
- Annál jobb!

Brezsnyev kifogja az aranyhalat. Az aranyhal egy kívánság teljesítését ígéri, ha visszadobja.
- Azt akarom, hogy az egész világon legyen kommunista rendszer!
Az aranyhalacska elővesz egy térképet, tanulmányozza, majd kijelenti:
- Ez sajnos képtelenség, Brezsnyev elvtárs, kérjen valami mást.
Brezsnyev:
- Hát akkor azt kívánom, hogy a feleségem legyen olyan gyönyörű, mint egy hollywoodi színésznő!
- Van róla fényképe?
Az aranyhalacska hosszasan tanulmányozza a fényképet, majd kijelenti:
- Na jó, nézzük csak meg még egyszer azt a térképet!

Csak vidáman
Egy anyának húsz évig tart, míg férfit farag a fiából, aztán egy másik nő húsz perc alatt hülyét csinál belőle.
A bíró azért van, hogy eldöntse, kinek van jobb ügyvédje.
Addig vállalj gyereket, amíg a szüleid elég fiatalok ahhoz, hogy gondoskodni tudjanak róluk.

- Doktor Úr! Én úgy félek! A nagybátyámat is epebajjal kezelték és gyomorfekélybe halt bele!
- Nyugodjon meg! Nálam ez nem fordulhat elő. Ha én valakit epebajjal kezelek, az abba is hal bele!

Egy asszony elkeseredve forgolódik a tükör előtt. Azt mondja a férjének:
- Olyan csúnya, öreg és kövér vagyok. Igazán rám férne, hogy mondj nekem valami dicséretet!
- Nos, drágám, a látásod még mindig nagyon jó





Egy dögös kiscsaj bemegy a bárba, és letelepszik az egyik bárszékre, majd hangos koppanással lerak a bárpultra egy vibrátort. A csapos pókerarccal megkérdezi:
- Mit adhatok?
- Nekem egy Vodka-narancsot, a barátomnak meg négy ceruzaelemet.

Egy férfi gyónja a bűneit a papnak:
- Vétkeztem atyám. A minap bementem a feleségem munkahelyére. Senki nem volt ott, csak a kolléganője, én elkaptam és megerőszakoltam.
- Hát ez nem volt szép dolog - mondja a pap - még mi rosszat csináltál?
- Atyám, múlt héten, elmentem a feleségem nővéréhez, senki más nem volt otthon, őt is elkaptam, és megerőszakoltam.
- Ejnye fiam, ez nagy bűn volt - mondja a pap.
- Ez még semmi atyám. - mondja a férfi. - A múltkor meglátogatott az anyósom, csak én voltam otthon, és azt is megerőszakoltam.
A gyóntatószékből nincs válasz. A férfi vár, vár, szólítgatja a papot, majd benyit, és látja, hogy a pap a pad alá bújt, és remeg félelmében.
- Mit csinál ott atyám? - kérdi tőle a férfi.
Erre a pap:
- Fiam, csak most jöttem rá, hogy nincs a templomban senki más, csak te meg én...

Egy férfi ki akarja próbálni a tihanyi visszhangot. Elkiáltja magát:
- Jó helyen vagy ott!
Utána rögtön lép egyet, és beleesik egy gödörbe.
- Segítség! - kiáltja, mire a visszhang:
- Jó helyen vagy ott.

Egy fickót telefonon felhív az orvosa:
- Uram, tegnap megkaptuk a tesztek eredményét. Sajnos van egy rossz és egy még rosszabb hírem.
- Mi a rossz hír?
- Önnek halálos betegsége van, maximum 24 órája van hátra.
- Úristen, és mi az, ami ennél is rosszabb hír?
- Tegnap elfelejtettem szólni.

Egyik bolond le-fel sétál, és egy cipőt húz a fűzőjénél fogva. Meglátja az orvos és megkérdi:
- Mondd bolond, miért húzod azt a cipőt?
Mire a bolond odanyújtja a dokinak a fűzőt, és mérgesen mondja:
- Nesze, itt van, próbáld meg tolni.

Egy kérdés, amelyre a jereváni rádió nem tudott választ adni:
- Ha az egész világon győz a szocializmust, honnan fog a Szovjetunió búzát vásárolni?

Egy kis vidámság
- Mi a hasonlóság a nyugdíj és a sír között?
- Egyikből sem lehet kijönni!
- Jegyeket, bérleteket kérem!
- Én már elmúltam hetven éves.
- Tudja ezt valamivel igazolni?
- Persze. Ha fiatalabb lennék, fellökném magát és elszaladnék.

Egymás mellett lakik a katolikus pap, meg egy rabbi. Egyszer a pap - hogy a rabbi lássa milyen a keresztényi mentalitás - lemossa a rabbi koszos kocsiját.
Másnap, mikor reggel kilép a házából, látja ám, hogy a rabbi, fűrészeli az ő kocsijának a kipufogóját.
- Ember, mit csinálsz?
- Te megkeresztelted az én kocsimat, én körülmetélem a tiédet.

Egy nő bemegy a patikába, és mérget kér a patikustól.
- Asszonyom, miért van szüksége a méregre?
- Megölöm a férjemet!
- Nem adhatok el Önnek mérget azért, hogy megöljön vele valakit!
A nő erre kitesz egy fotót a pultra, mely egy férfit és egy nőt ábrázol félreérthetetlen helyzetben. A férfi a nő férje, míg a nő a patikus felesége... A patikus felemeli a fotót és rábólint:
- Elnézést kérek, nem tudtam, hogy van receptje.

Egy nyolcadik osztályos kislány meséli a szüleinek:
- Ma bejött egy nőgyógyász az iskolába és mindenkit megvizsgált. Képzeljétek, csak egyetlen lány szűz még az egész osztályban.
- Biztosan te vagy az aranyom, ugye?
- Nem... a tanító néni az.

Egy orvosnál csőtörés van, így hát hív egy vízvezeték szerelőt. A szerelő ki is jön, egy fél óra alatt kicseréli a hibás csőszakaszt, majd benyújtja a számlát 30.000 forintról. Az orvos teljesen elképed:
- Ez hihetetlen! Ennyit én, mint elismert orvos sem keresek!
A szerelő csak mosolyog:
- Tudom, én sem kerestem ennyit, amíg orvos voltam!

Egy öreg néni battyog az utcán két kezében két nejlonszatyorral. Az egyik zacskó lyukas, és minden lépésnél kihullik belőle egy ezres. Észreveszi ezt egy rendőr, megállítja a nénit.
- Asszonyom, a szatyrából hullik a pénz!
- Köszönöm, hogy szólt. Visszafordulok, hátha még megtalálok néhányat.
- De honnan van ez a pénz? - kérdi a rendőr. - Talán lopta?
- Jaj, dehogyis! A házammal szemben van egy stadion, és a részeg nézők mindig a kerítésemhez járnak elvégezni a dolgukat. Mikor odajönnek a bokrokhoz, és pisilni kezdenek, előugrok a bokorból egy ollóval, és így szólok: "Azonnal fizess egy ezrest, vagy lenyisszantom!" Hát innen van a pénzem.
- Ötletes! - nevet fel a rendőr. - És a másik szatyorban mi van?
- Hát, tudja, nem mindenki szokott fizetni.

Egy padon üldögélve egy parkban két nyugdíjas beszélget:
- Mondd, mióta nem volt dolgod nővel?
- Hát,mióta nyugdíjba mentem!
- Nekem se volt pont azóta dolgom! Ezek valamit raktak a nyugdíjunkba!
(Katonás változat:)
- Emlékszel, mikor sorkatonák voltunk, brómot raktak a teánkba,
hogy ne legyünk kanosak.
- Igen - de semmi hatása nem volt !
- Akkor még nem. Most kezd hatni...
(Ünnepi változat:)
Két nyugdíjas:
- Te mit választanál: a szexet vagy a karácsonyt..?
- A karácsonyt.
- És miért? A szex már nem tetszik?
- Tetszeni tetszik. De karácsony sűrűbben van.
Két ember beszélget.
- Te mit csinálsz, ha nyugdíjba mész?
- Az első héten még csak üldögélek a hinta székben.
- És aztán?
- Szép lassan elkezdek hintázni

Egy pártagitátor magyaráz a Szovjetunióban egy munkásgyűlésen:
- A városban most épült meg egy új vízi erőmű!
Egy hang hátulról: - Ott voltam a múlt hónapban, nem láttam semmilyen erőművet.
- B városban megépült egy új lakónegyed.
- Ott jártam két hete, még félig sem volt kész a lakónegyed.
- C városban új stadiont adtak át.
- Ott jártam 2 napja, éppen csak elkezdték építeni a stadiont.
- Elvtárs, azt hiszem, hogy magának kevesebbet kellene kószálnia az országban, s többet újságot olvasnia!

Egy rendőr fekete gyászszalaggal a kabátján megy be dolgozni. A kollegája kérdezi tőle:
- Kit gyászolsz?
- A feleségemet.
- Hát mi történt, tegnap még láttam.
- Az este elvágta a kezét.
- De abba nem szoktak belehalni!
- Nem, de lelőttem, hogy ne szenvedjen szegény!







Egy 18 éves lány bevallja az anyjának, hogy teherbe esett. Az anya elkezd hisztizni és sírni:
- Ki volt az a disznó, aki ezt tette veled? Tudni akarom! - toporzékol.
A lány erre előveszi a mobilját, és telefonálni kezd. Fél óra múlva egy Ferrari áll meg a ház előtt; egy őszülő halántékú, finom úr, Armani öltönyben kiszáll, és kopogtat az ajtón. Leül a nappaliban az apával és az anyával szemben, és közli velük:
- A lányuk most értesített a problémáról. Sajnos nem vehetem el őt családi állapotom miatt, viszont gondoskodom a születendő gyerekről. Először is fizetem a lányuk összes kiadását élete végéig. Ha lánya születik, biztosítok számára két kereskedést, egy családi házat, egy tengerparti villát, továbbá 5 000 000 $-t a bankszámláján. Ha fiú születik, neki adok néhány gyárat és 10 000 000 $-t a bankszámláján. Viszont, ha elvetél, nem igazán tudom, akkor hogyan segíthetnék. Önök mit javasolnak?
Mire az apa, aki eddig néma csendben hallgatta az előadást, ráteszi a férfi vállára a kezét, a szemébe néz, és így szól szelíden:
- Akkor megdugod újra.

Érettségi dolgozat.
Téma: Ki a példaképed? Miért pont Lenin?

Fia született a szegény székelynek. Nagy örömében végigszalad a falun, mindenkit meghív, jöjjenek el megnézi a gyereket.
- Aztán ha jöttök, csak rúgjátok be a kaput nyugodtan - teszi hozzá.
- Már miért kellene berúgnunk a kaput? - csodálkozik valaki. - Nincsen rajta kilincs?
- Hogyne volna. De csak nem fogtok üres kézzel jönni?!

- Figyelj Schwarz! Baromi ronda a feleséged. Hol volt a szemed, mikor elvetted?
- A hozományon csüngött.

- Főnök bocsánat a késésért, a feleségemet kellett bevinnem a szülőszobára!
- Ne nézzen hülyének, hogy minden hónapban ezzel mentegetőzik! Mi a maga felesége, nyúl?
- Nem kérem, szülésznő!

Hajótörést szenved a szovjet hajó. A kannibálok elkapják a legénységet és készülnek mindenkit megenni, de a hajókapitány szót kér:
- Kannibál elvtársak, volt Önöknél kollektivizáció?
- Nem volt.
- Na és személyi kultusz volt?
- Nem volt.
- Na és Lenin születésének ünneplése volt?
- Nem volt.
- Akkor meg, elvtársak, mitől vadultatok meg ennyire?

- Hallom, összevesztél a feleségeddel. Mi történt?
- Nem tudtunk megegyezni a nyaralással kapcsolatban.
- Hogyhogy?
- Én mindenképpen a Kanári-szigetekre akartam menni, ő meg mindenáron velem akart jönni

- Használt a szúnyogriasztó, amit tegnap adtam? - kérdi a szőke nőtől a szomszédja.
- Sajnos, nem. Egész éjjel csíptek a dögök, pedig este megittam az egészet!

Hazakíséri Mózsi Julcsát a bálból. Nekinyomja a kerítésnek, de Julcsa ellenkezik:
- Hagyj békit, nem vagyok én olyan!
Mózsi elengedi:
- No, jól van, én akkó megyek hazafelé. Mongyá' valami biztatót neköm.
- Nincs rajtam bugyi.

- Hé kocsmáros, mennyibe kerül a sör?
- A pohár 220, a korsó 330.
- Aha, értem. És a sör?

Hogyan szórakozik az ifjúság veszélyes játékokkal a világ különböző országaiban?
- az USA-ban 3 fiatalember beszáll három versenyautóba és hatalmas versenyt rendeznek, miközben tudják, hogy az egyik autóban nem működik a fék, de nem tudják, melyikben.
- Franciaországban 3 fiatalember szenvedélyes éjszakát tölt el egy-egy lánnyal, miközben tudják, hogy egyikük nemi beteg, de nem tudják, melyikük.
- a Szovjetunióban összeül 3 fiatalember politikai vicceket mesélni, miközben tudják, hogy egyikük besúgó...







Az idős házaspár lefekvéshez készülődik. Mikor bebújtak egymás mellé az ágyba az öregasszonynak kedve támad egy kis hancúrozáshoz. Gyakorlott mozdulatokkal simít végig a férje testén, majd egy bizonyos ponton megállva, megkérdezi:
- Na papa mit fogok? - hajol közel a párjához.
- Mit fogsz, mit fogsz? - mordul az öreg az asszonyra. - Hát alig hanem aludni fogsz!

Idős néni kopogtat a tanári ajtaján:
- A Pistike nagymamája vagyok, és szeretném elkérni az unokámat az utolsó óráról.
- Az lehetetlen! Pistike ma nem is jött iskolába.
- Akkor hol lehet?
- Azt hiszem, az Ön temetésén.

Ismerős szépasszony összeverve állít be az orvoshoz
- Mi történt?
- Csúnyán összevert a férjem!
- De hiszen úgy tudtam, hogy elutazott.
- Én is úgy tudtam..

Izraelben új bevándorlók megnyitják a Nosztalgia nevű orosz éttermet. A bejáratnál megváratják az embert. Az étlapon felsoroltakból minden éppen nincs. Az étel rossz. Amikor a vendég leül valahová és éppen enni próbál, megjelenik a pincér, s átülteti egy másik asztalhoz. A fizetőpincér triplán
számol és nem tud visszaadni. A ruhatárban kiderül, hogy eltűnt a kabátzsebből valami. Majd pedig amikor az ember elmegy, a tulaj utána ordít; takarodj haza Izraelbe, zsidó!

János bácsi Gyergyóban, a vendéglőben rámordul a pincérre:
- Ebbő' a tyúkhúslevesbő' hova lett a tyúk?
- Hova-hova! Magát se főztük belé a székelykáposztába!

- Jean, hallott arról, hogy már az állatok is lövöldöznek?
- Nem uram, de miért kérdezi?
- Azt írja az újság, hogy agyonlőtte a menyét.

Japán turista beszáll egy taxiba Budapesten, és ad egy csomó pénzt a taxisnak, hogy körbevigye a városban. Mennek a rakparton, egyszer csak megkérdezi a japán:
- Ez mi? - mutat a várra.
- Ez a Budai vár.
- És meddig épült?
- 50 évig. - válaszolja a taxis.
- Nálunk egy ilyet 10 év alatt felhúznának - mondja a japán.
A sofőr morgolódik egyet de nem szól semmit. Kis idő múlva jön az újabb kérdés:
- Na és ez mi?
- Ez a Lánchíd - válaszol a taxis.
- És ez meddig épült?
- 7 évig - jön a felelet.
- Nálunk egy ilyet 1,5 év alatt felhúznának. - büszkélkedik a japán turista.
A taxisnak kezd vörösödni a feje, de nem szól semmit. Öt perc múlva megérkeznek a Parlament elé és a japán rögtön kérdezi:
- Ez mi?
- Mit tudom én, tegnap még nem volt itt!

Kapaszkodva áll a székely az ülések között a vonaton. Mondják neki:
- Jöjjön, üljön le, bácsi!
- Nem ülök le. Sietek!

Két ember beszélget.
1.
- Te mit csinálsz, ha nyugdíjba mész?
- Az első héten még csak üldögélek a hinta székben.
- És aztán?
- Szép lassan elkezdek hintázni.
2.
- Mondd, mióta nem volt dolgod nővel?
- Hát,mióta nyugdíjba mentem!
- Nekem se volt pont azóta dolgom! Ezek valamit raktak a nyugdíjunkba!
3. Katonás változat:)
- Emlékszel, mikor sorkatonák voltunk, brómot raktak a teánkba, hogy ne legyünk kanosak.
- Igen - de semmi hatása nem volt !
- Akkor még nem. Most kezd hatni...

Két jóbarát támasztja a pultot a kocsmában.
- Mondd, megegyeztél már a feleségeddel a vagyonmegosztásban?
- Hogyne, a válóperes ügyvédem mindent elintézett.
- Na, mesélj!
- A lakás és a gyerek a feleségemé lett, az autó az enyém, a vagyon pedig az ügyvédé.







Két haver találkozik és elkezdenek beszélgetni.
- A Te feleséged hogy szeretkezik?
- Hát, van aki dicséri.

Két mozdonyvezető beszélget. Mondja a német:
- Nálunk olyan gyorsan mennek a vonatok, hogy pofon akartam vágni az egyik állomásfőnököt, s a következő kapta.
Azt mondja a székely:
- Itt olyan lassan mennek, hogy sógor kifeküdt a sínre, me´öngyilkos akart lenni, s éhen hótt

Két nyugdíjas beszélget:
1.Egy padon üldögélve egy parkban
- Mondd, mióta nem volt dolgod nővel?
- Hát,mióta nyugdíjba mentem!
- Nekem se volt pont azóta dolgom! Ezek valamit raktak a nyugdíjunkba!
2. Katonás változat:
- Emlékszel, mikor sorkatonák voltunk, brómot raktak a teánkba, hogy ne legyünk kanosak.
- Igen - de semmi hatása nem volt !
- Akkor még nem. Most kezd hatni...
3. Ünnepi változat:
- Te mit választanál: a szexet vagy a karácsonyt..?
- A karácsonyt.
- És miért? A szex már nem tetszik?
- Tetszeni tetszik. De karácsony sűrűbben van.

Két nyugdíjas találkozik tavasz táján egymással. Azt mondja az egyik:
- Szervusz komám ugye Te is alig várod már a nyarat? Akkor legalább az életszínvonalunk 50 %-al jobb lesz!
- Hogyhogy?!
- Úgy, hogy télen fáztunk is és éheztünk is, de nyáron csak éhezünk!

Két rab összekerül a börtönben.
- Te miért kerültél ide? - kérdezi az egyik.
- Izgatásért: szidtam a rendszert. És te?
- Nyugtatásért: azt mondtam, úgysem tart ez már sokáig...

Két szőke nő beszélget:
- Te meg mit csinálsz?
- Hajat mosok.
- Víz nélkül?!
- Hát az van a samponra írva, hogy száraz hajra!

Két szőke nő utazik egy helikopteren. Azt kérdezi az egyik:
- Te, mi ez a bigyó itt felettünk?
- Valószínűleg a légkondi. Amióta nem pörög, nagyon izzad a pilóta.

Kihirdetnek egy világméretű káromkodási versenyt.
Bemegy az amerikai,káromkodik 15 percet. Bemegy a német,káromkodik 20 percet. Bemegy az egyszeri magyar ember, megbotlik a küszöbben,káromkodik 30 percet, majd megkérdi:
- Kezdhetem?

Kismama ébredezik, kezébe adják gyermekét, és a nővérke jelenti:
- A boldog apa odakint áll egy csokor virággal. Beengedem, jó?
- Jaj, Isten ments! Minden percben megérkezhet a férjem!

Kohn szomorú arccal állít be a kávéházba. Barátai tudakolják, hogy mi a baja?
- Meghalt a feleségem.
Zavart csend támad, majd megszólal Grün hitetlenkedve:
- Nem is igaz! Csak azért mondod, hogy irigyeljünk!

Kohn-ék Rómába kirándulnak és megállnak a Szt. Péter bazilika előtt. A kis Slomo:
- Ez milyen ház?
- Ez? Ez egy katedrális.
- Mi az hogy katedrális?
- A gojok szerint az Isten háza.
- Hát szerintük az Isten nem az égben lakik?
- Lakni az égben lakik, de innen irányítja az üzletet

Kopogtatnak az ötvenes években, hajnalban Marcsa néni ajtaján. Kiszól:
- Ki az?
- Mi vagyunk az agitátorok!
- Mit akarnak?
- Beszélgetni!
- Hányan vannak?
- Hárman.
- Hát akkor csak nyugodtan beszélgessenek.

A lakodalomban odafordul a menyasszony a vőlegényhez:
- Te, Józsi, ez a hús olyan rágós, hogy alig bírom megenni!
- Talán hajtsd fel a fátylad, kicsim!

Leszállnak a székelyek Madridban a buszról. Odajön egy spanyol:
- Ola!
Kérdi az egyik székely:
- Komám, hallád-e e' mit mondott?
A másik szembeáll a spanyollal:
- Idefigyelj! Nekünk ne oláhozz, me' kitekerem a nyakadot!

Megáll két rendőr egy pékségnél. Bemegy az egyik, majd egy pár perc múlva kijön. Odaszól a társának:
- Ha kitalálod, mennyi kakaós csigát vettem, tiéd lehet mind a kettő!

Meghal a székely, a temetésen a pap szívhez szóló prédikációt mond. Kihangsúlyozza, hogy az elhunyt milyen remek férj és apa volt. Az özvegy szipogva odaszól nagyobbik fiának:
- Menj, fiam nézzé' belé a koporsóba, eisze nem jó temetésre jöttünk.

Megkérdezik a jereváni rádiót:
Lesz-e háború?
- Háború az nem lesz, de olyan békeharc lesz, hogy kő kövön nem marad.

Meséli egy férfi a kocsmában:
- Képzeljétek, tegnap este, amikor itt iszogattam veletek, egy fickó betört a házamba!
- És, mi történt? - kérdik a többiek.
- Agyrázkódást kapott, és kitört hat foga... A feleségem ugyanis azt hitte, megint én megyek haza részegen, és jól megverte

- Miért nem küld a Szovjetunió embert a Holdra?
- ???
- Fél a vezetőség, hogy disszidálnak az űrhajósok.







- Miért mennek a szőke nők egyszerre 19-en moziba?
- ???
- Mert 18 alatt nem ajánlott a film...

- Miért nem nősülsz meg, Péter?
- Ugyan minek? Két nővér is ellát, és szüntelenül kényeztetnek.
- A nővérek nem pótolhatják a feleséget.
- Ugyan miért nem? Nem az én nővéreim!

- Miért gyűlölik a politikusok a Trabantot?
- ???
- Mert kormányváltós.

- Miért rakja a szőke nő a poros szőnyeget a hűtőszekrénybe?
- ???
- Hogy kirázza a hideg.

Mi a különbség a szovjet és a nyugati viccek között?
- ??
- A nyugati viccek úgy keletkeznek, hogy az emberek leülnek és vicceket eszelnek ki. Ezzel ellentétben a szovjet viccek esetében az emberek először kieszelik a vicceket, s csak azután ültetik le őket.

- Mi lesz Hófehérkéből, ha megfogja a magasfeszültségű áramvezetéket?
- ???
- Hamupipőke.

- Milyen nemzetiségű volt Ádám és Éva?
- Természetesen oroszok. Meztelenül, mezítláb éltek a szabadban, nem volt fejük felett tető,
egyetlen élelmük egy alma volt, s mégis azt hitték, hogy a paradicsomban vannak. Mi mások lehettek volna, mint oroszok?

"Mindennek van előnye és hátránya is. Példa erre a házasság. előnye, hogy minden reggel ágyba hozzák a reggelit, hátránya, hogy mindig ugyanaz hozza."

- Mit parancsol, uram?
- Mindegy, csak nagy legyen, hideg, és sok vodka legyen benne.
- Na, akkor jöjjön, bemutatom a feleségemet.

- Mi volt ma az iskolában, kisfiam?
- Anya, ma én voltam az egyetlen aki jelentkezett, amikor a tanító néni kérdést tett fel!
- Nagyon ügyes vagy, Pistike! És mi volt a kérdés?
- Ki törte be az ablakot?

- Mondd csak, biztosan tudod, hogy megcsal a feleséged?
- Biztosan nem, de már két éve nem jött haza.

- Mond Grün, nem vennéd fel a boltodba a fiamat?
- Mihez ért?
- Semmihez! Ha valamihez értene, már nálam dolgozna.

Móricka házasodik, viszont nagy dilemmában van, felkeresi a bölcs rabbit:
- Rabbi! Házasodni akarok, de nagyon tanácstalan vagyok. Mondd mit tegyek: vegyek el egy bomba jo not, aki egész életemben meg fog csalni fuvel-fával, vagy pedig egy rusnyát, ez esetben tudom, hogy csak az enyém lesz örökre.
Mire a rabbi:
- Nem jól teszed fel a kérdést, fiam. Mondd, mi a jobb: megosztani egy tortát a barátaiddal, vagy megenni egy kalap szart egyedül?







Mózsibá' elmenyen az orvoshoz, mert fáj a feje. A doktor megvizsgálja, jobbról és balról, megütögeti, megszuszogtassa, s a fejét csóválva mondja:
- Nem tetszenek a leletei, hajjaje. Mit szokott maga reggelizni?
- Én-e? Egy kicsi kolbászt, juhsajtot, rántottát tíz tojásból, s szalonnát. Előtte két pohárka szilvapálinkát.
- És mit szokott ebédelni?
- Megeszem a reggelről maradott kolbászt, szalonnát, utána faszulykalevest, ekkora csülökkel, né, s osztán lenyomtatom tőtött káposztával. Előtte két pohár szilvapálinkát, utána egy fél liter bort.
- Vacsorára?
- Megeszem a délről maradt faszulykalevest, a csülköt, utána szalonnát, kolbászt, hagymát, s túrót.
Na de előtte két pohár szilvapálinkát, utána fél liter veresbort.
- Jaj Mózsi bá', ez nem egészséges! S hogy áll a koleszterinje?
- Mint a cövek!

Nagypapa meséli unokáinak:
- Ezek a mai fiatalok milyen lusták! Én fiatal koromban akár 15 kilométert is gyalogoltam a szomszéd faluig, ha ott volt valami jó balhé!
- És utána haza is gyalogolt, papa?
- Á, dehogy! Mindig hazahozott a mentő.

Nászéjszakája előtt a leányzó megkérdi az anyját:
- Anyu, mit húzzak fel estére, ami az uramnak tetszeni fog?
- Szerintem az áttetsző kombinéd jótékony hatással lesz rá, azt húzd fel.
Megkérdi nővérét is:
- Mondd, szerinted mit húzzak fel este, mi fog tetszeni az uramnak?
- A fodros kis bugyid húzd fel, az biztos tetszik majd neki.
Még a nagymamát is megkérdi:
- Nagyi, mit húzzak fel este, tetszeni szeretnék az uramnak.
- Hát, lányom, csak a térded húzd fel, de azt a füledig!...

Nő a doktornál:
- Doktor úr, valami baj van a szervezetemmel.
- Jó, vetkőzzön le, megnézem mi a baj.
- De nagyon szégyenlős vagyok.
- Akkor lekapcsolom a villanyt, vetkőzzön le, és szóljon ha kész!
Levetkőzik a nő, szól a doktornak:
- Kész vagyok, hova tegyem a ruháimat?
- Talán ide az enyémekre!

Olyan kedélytelen vagyok, fáradt és fásult...
- Csináld azt, amit én szoktam ilyenkor. A legjobb gyógymód... Menj, és dugj egyet az asszonnyal.
- Gondolod?
Egy óra múlva:
- Barátom, a fene se gondolta volna, hogy ilyen szép kéglitek van!

Összevert ember támolyog este az orvoshoz. A doki szörnyülködve így szól:
- Magával meg mi történt?
- Nekem jött egy hattyú!
- Egy hattyú?
- Utána elütött egy ufó!
- Hm, egy ufó...
- Aztán oldalba csapott egy angyal!
- Aha értem. És utána?
- Utána kikapcsolták a körhintát...

Pistike a villamoson utazik az apjával. A papa mellet egy csodálatos
bombázó csaj áll és a papa állandóan belebámul a dekoltázsába. Egyszer csak a nő elengedi a fogantyút és egy jó nagyot lekever a papának. A papa a következő megállóban leszáll a villamosról a gyerekkel. Megszólal Pistike:
- Apuuu, tetszett neked az a néni, aki melletted állt?
- Persze, nagyon csinos volt, tapogatja az arcát a papa.
- Szerintem is... - mondja Pistike - azért csíptem a fenekébe.

Pistike osztályfőnöke beírja az ellenőrzőjébe:
"A gyerek büdös! Fürdetni!"
Pistike apukája visszaírja:
"Ne szagolgassa! Tanítsa!"

- Rabbi! A nemzés munka, vagy szórakozás?
- Szórakozás. Ha munka lenne, a gojokkal csináltatnánk.

Strull, oroszországi zsidó, elhatározza, hogy ő is emigrál Izraelbe, a többiek után. Az orosz vámhivatalnok, belenéz a csomagjaiba és talál egy nagyobbacska Lenin szobrot:
- Mi ez?
- Hát, kérlek szépen KI EZ? A helyes kérdés, hát nem látod, hogy Lenin elvtárs, te barom, neki köszönhetem a jólétemet születésem óta. Elviszem, hogy tisztelettel emlékezzek rá!
A vámőr átengedi, majd a Ben Gurion repülőtéren az ottani vámőr rátalál a szoborra és rákérdez ő is:
- Mi ez?
- Hát, kérlek szépen KI EZ? A helyes kérdés. Ez a seggfej Lenin, aki elszarta az életemet. Áthoztam, hogy legyen kit köpködnöm a további életemben....
Átengedik, letelepszik, majd egy kis idő múlva meghívja családját és haverjait, egy kis összejövetelre, megünnepelni az eseményeket. Egy fiatalabb unokaféle meglátja a szobrot és rákérdez:
- Ki ez?
- Te barom, úgy kérdezd, hogy MI EZ? 10kg színarany!

A suttyó legényke szántott az apjával. Az apa fogta az ekét, a fiú meg a lovat vezette. Az eke ki-kiugrott a kemény földből. Bosszús volt a székely, szidta a fiát, hogy ő rontja el a szántást.
- Nem én rontom el, hanem édesapám!
- Hogy beszélsz te az apáddal? Annak idején én nem mertem volna visszafeleselni az apámnak.
- Vót is magának apja?
- Vót bizony, különb, mint neked!

- Szabad-e a Pártot bírálni?
- Elvben igen, de ez olyan, mint a tigris seggét nyalni. Nem valami nagy élvezet, viszont roppant veszélyes.

Száguldozik egy motoros az országúton, amikor nekicsapódik a bukósisakjának egy veréb. A veréb elájul, a motoros megsajnálja és hazaviszi.
Otthon beteszi egy kalitkába, ad neki egy kis kenyeret, vizet, és elmegy munkába.
Kis idő múltán a veréb magához tér és körbepillant:
- Atya ég! Rács, kenyér, víz... Csak nem halt meg a motoros?

Székelyek ülnek a tömött csíki vonaton. Felszáll egy ember, benyit
egy tömött kabinba, és megszólal:
- Jó napot atyafiak!
- Jó napot! - hangzik a válasz
- Hely van?
- Van.
- Oszt hun?
- Hát rajta ülünk.

Székely ember sapka nélkül áll a nagy hidegben az utcán . Arra jön a komája:
- Hallja, kend, mit áll itt hajadonfővel ebben a hidegben?
- A házban ráncba szedtem az asszonyt, de most kéne egy bátor ember, aki ki merné hozni a sapkámat.

A szovjet állampolgár elmegy szavazni. Ahelyett, hogy megnézés nélkül bedobná a szavazólapot az urnába (ami igen szavazatot jelent az egyetlen jelöltre), félrevonul és nézegetni kezdi.
Azonnal odamegy hozzá egy civil ruhás szerv:
- Mit művel itt maga?
- Semmit, csak kíváncsi vagyok, hogy kire fogok szavazni.
- Na ne viccelődjön itt, elvtárs, maga még nem hallotta, hogy a Szovjetunióban a szavazás titkos?

Szovjetunió:
- Mi volt régebben, tojás vagy tyúk?
- Régebben minden volt: tojás is, tyúk is!







A szőke és a barna hajú nő ülnek az autóban. Ahogy mennek hirtelen kifogy a benzin és megáll az autó. A szőke nő megkérdezi:
- Mi történt?
- Kifogyott a benzin! - mondja a barna.
- Nahát, és te tudtad, hogy ilyenkor meg kell állni? - így a szőke.

A szőke nő bemegy a benzinkútra. Odamegy hozzá a kutas és megkérdezi:
- 95-ös vagy 98-as benzint tankoljak?
- Miért idei nincs?

Szőke nő sírva meséli a barátnőjének:
- Nem találom a kutyámat! Biztosan elveszett!
- Adj fel egy hirdetést az újságban!
- Te hülye, a kutyák nem tudnak olvasni!

- Szörnyű! - mondja a bálban a férj - a legnagyobb idiótáknak van a legszebb feleségük!
- Te kis hízelgő! - öleli át az asszony.







Tanító néni az iskolában:
- Marika, mit fogsz csinálni, ha olyan nagy leszel, mint én?
- Fogyókúrázni!

Tel-Avivban a tanító a nebulók szüleinek a foglalkozását írja a naplóba. A szegénység gáz.
A szabó gyereke kivágja magát:
- Apám divatszalon tulajdonos!
Suszter-gyerek:
- Apám cipőgyáros!
A kántor kölke:
- Apám dizőz a Rumbach utcai katedrálisban!

Tel-Avivban panaszkodik a Grün a Kohn-nak:
- Ebben a városban nincs tíz tisztességes ember...
- Ugyan már. Itt vagy te, itt vagyok én...muszáj mind a tíznek a mi városunkból lenni?

- Többet kellene sportolnod! Gondolj csak az őseinkre, mennyivel erősebbek, ellenállóbbak, egészségesebbek voltak !
- Na és? Mégis mind meghaltak !







Új bögyös doktornő érkezik a faluba. Jóska bácsi elmegy hozzá.
- Doktornő kérem, nem tudok dugni.
Felír neki egy adag viagrát. Másnap visszamegy:
- Doktornő kérem, még mindig nem megy.
Felír neki dupla adagot. Harmadik nap az öreg megint megy:
. Doktornő kérem, ez nem akar összejönni!
- Nem hiszem el, jöjjön próbáljuk ki.
Megtörténik az aktus, a doktornő megszólal:
- Jóska bácsi, hisz maga szuper profin kefél.
- Ja kérem, hát ha van kivel...

Új igazgatót neveznek ki a diliházba. Ismerkedik leendő munkahelyével,
sorra járja a kórtermeket. Egyszer az egyik ápolt megkérdi tőle:
- Hát te mit keresel itt?
- Én vagyok az új igazgató.
- Jól van, öcsi, ezt itt majd hamar kiverik belőled!

"Utálom a pornófilmeket. Baromi rossz látni, hogy valakinek másfél óra alatt több jó pasi jut, mint nekem egész életemben!"

Ül az öreg székely a feleségével a tornácon és beszélgetnek:
- Hallod-e Mári, akartá' vóna-e férfi lenni legalább egy napra?
- Szerettem vóna. Há' maga?

Vasárnap reggel a házaspár az ágyban lustálkodik, és a férj elkezd a feleség körül matatni. Finoman megcirógatja az oldalát, aztán megérinti a derekát,lenyúl a combjához. Az asszony kéjesen nyújtózni kezd:
- Egy kicsit feljebb... Egy kicsit lejjebb...
Erre a férje abbahagyja a motoszkálást. A feleség csodálkozik:
- Mi történt, miért hagytad abba?
- Megtaláltam a távirányítót.

A világ legboldogabb asszonyává teszlek! - ígéri a férj.
Mire a feleség: - Mikor indulsz?

Zsúfolt buszra nem fér fel egy férfi. Idegesen elkiáltja magát:
- Menjenek már beljebb, annyi hely van még ott, hogy sakkozni lehetne!
Erre a válasz :
- Jöjjön csak jóember, úgyis hiányzik egy paraszt!














 
 
0 komment , kategória:  Humor  
Tanulságos történetek, mesék
  2023-03-18 19:00:48, szombat
 
 







TANULSÁGOS TÖRTÉNETEK, MESÉK







AZ ABLAK


Két, súlyosan beteg ember feküdt ugyanazon kórteremben.Egyikük minden nap délután felült az ágyban egy órácskára, hogy ezzel megmozgassa a szervezetét. Az ágya a kórterem egyetlen ablakához közelebbi volt. A másik beteg ember egész nap csak feküdt az ágyában, a ... plafont bámulva. Beszélgettek a családról, feleségről, gyerekekről, a katonakorukról, a nyaralásaikról, ahogy az szokásos ilyen helyzetben. Az az ember, aki az ablaknál feküdt, minden délután, amikor felült, azzal töltötte az időt, hogy elkezdte közvetíteni a másiknak, mit lát az ablakon át a kinti világból. A másik ágyon fekvő embert egy idő után szinte csak ezek a színes beszámolók tartották életben, már alig várta őket, ez volt minden változatosság az életében. Az ablak egy kellemes , tavacskával díszített parkra nézett. Vadkacsák és hattyúk úszkáltak a tavon, és gyerekek játszottak távirányítós játékhajóikkal rajta. Szerelmespárok üldögéltek a színes virágágyások mellett órákig, egymásba felejtkezve.

Miközben az ablak melletti beteg kimerítő részletességgel írta le a kinti világot , a másik, folyton fekvő behunyta a szemét és maga elé képzelte a látványt. Egy meleg délutánon az ablak melletti ember egy, a parkon átvonuló karneváli menetről beszélt. Bár a folyton fekvő ember nem hallotta a zenészeket, maga elé képzelte őket a másik érzékletes leírása alapján. A napok és hetek teltek. Egy reggel a betegeket fürdetni készülőnővér az ablak melletti embert élettelenül találta az ágyában, mert az éjjel csendben elaludt örökre. Elszomorodva hívta a személyzetet, hogy kivigyék az elhunytat.

Amint alkalom kínálkozott rá, a korábban a belső ágyon fekvő beteg kérte, hogy a másik ágyban fekhessen. A nővér szívesen segített, kényelembe helyezve ott azon az ágyon, majd magára hagyta. Lassan, fájdalmaktól gyötörve az ablak felé fordult az ember, és megdöbbenve látta: az ablak egy tűzfalra néz. Megkérdezte a nővért, mi történhetett az eltávozott szobatárssal, hogy olyan szépnek festette le az ablakon túli világot. A nővér elárulta, hogy az az ember vak volt, nem láthatta a falat sem. Valószínűleg csak bátorítani akarta Önt! - mondta a férfinak.

Tanulság: igazi boldogság boldogabbá tenni másokat,nem törődve saját helyzetünkkel. Bajainkat megosztva csökkenthetjük őket, de ha derűnket és boldogságunkat osztjuk meg másokkal,megsokszorozzuk azt. Ha gazdagnak szeretnéd érezni magad, számold össze azokat a dolgokat az életedben, melyeket nem vehetsz meg semmi pénzért. Minden nap ajándék az élettől, így becsüld meg a napjaidat, melyek száma - bármilyen sok is jusson - véges.







DRÁGAKŐ


Egy asszony, mikor a hegyekben sétálgatott, a folyóban talált egy különlegesen szép követ. Másnap találkozott egy másik utazóval, aki éhes volt. Az asszony kinyitotta csomagját és megosztotta ennivalóját a vándorral. Az éhes utas észrevette a drágakövet, és kérte adja neki.

A nő habozás nélkül neki adta. A vándor örvendezve jószerencséjének tovább állt. Tudta, hogy a kő olyan értékes, hogy hátralevő életében soha nem kell szükséget szenvednie. . .
.
Ám néhány nap múlva visszatért az asszonyhoz és visszaadta a követ.

- Gondolkoztam. - mondta. - Jól tudom milyen drága e kő , de visszaadom, abban a reményben,hogy valami értékesebbet kapok tőled. Add nekem, kérlek azt a részed, ami képessé tett arra, hogy nekem add a követ!







ANYA ÉS FIA


Egy este, amikor anya a vacsorát főzte, 11 éves fia megjelent a konyhaajtóban
kezében egy cédulával. Furcsa, hivatalos arckifejezéssel nyújtotta át a cédulát az anyjának, aki megtörölte kezét a kötényében és elkezdte olvasni azt:
- a virágágyás kigyomlálásáért: 500 Ft
- a szobám rendberakásáért: 1000 Ft
- mert elmentem tejért: 100 ft
- mert 3 délutánon át vigyáztam a kishúgomra: 1500 Ft
- mert kétszer ötöst kaptam az iskolában: 1000 Ft
- mert mindennap kiviszem a szemetet: 700 Ft
Összesen: 4800 Ft.

Anyja kedvesen ráemelte fiára tekintetét. Rengeteg emlék tolult fel benne.
Fogott egy tollat és egy másik cédulára ezeket írta:
- mert 9 hónapig hordtalak a szívem alatt: 0 Ft
- az összes átvirrasztott éjszakáért, amit a betegágyad mellett
töltöttem: 0 Ft
- a sok-sok ringatásért, vigasztalásért: 0Ft
- könnycseppjeid felszárításáért: 0 Ft
- mindenért, amit nap mint nap tanítottam neked: 0Ft
- minden reggeliért, ebédért, uzsonnáért, zsemléért, amit készítettem
Neked: 0 Ft
- az életemért,amit minden nap neked adok: 0 Ft.
Összesen: 0 Ft
Amikor befejezte, anyja mosolyogva nyújtotta át a cetlit a fiúnak.. A gyerek elolvasta és két nagy könnycsepp gördült ki a szeméből. Szívére szorította a papírost és a saját számlájára ezt írta: FIZETVE ...

Oszd meg te is ezt a történetet!







ÉRINTÉS


Nem szólni akarok hozzád, hanem érinteni akarlak. Könnyű a Napnak, mert nem kell szólnia ahhoz, hogy a pirkadat pírjával reményt öntsön a szívünkbe, sem a virág szirmán a harmatcseppnek, hogy parányi ékkőként beragyogja a lelkünket. Egyszerűen csak vannak, nem tesznek semmit, és létük csodája önmagunk csodájának felismeréséhez segít.

Nem szólni akarok hozzád, hanem érinteni akarlak. De mit tegyek, ha nem érinthetlek szellőként, sem friss forrásvízként, s nem vethetek rád óvó árnyékot, mint a dús lombú fa? Ember vagyok és fizikai valómban nem lehetek ott, ahol vagy, hogy megérintselek a tekintetemmel, a hangommal vagy a kinyújtott kezemmel. Lehet, hogy mire az érintésem eljut hozzád, a testem már régóta az enyészeté.

Nem szólni akarok hozzád, hanem érinteni akarlak, és az érintéshez nincs más eszközöm, csak a szó. A szó, amely túl van a tér és idő határán, és a csendből forrásozik.

Nem szólni akarok hozzád, hanem érinteni akarlak. Mert nem lehet szólni. Minden szó a teljességet töri darabokra. Csak a csend igaz. A csend a teljesség, a csend az időtlenség, a csend a változatlanság. Minden szó az időtlen teljességcsendből időt teremtő szárnyalással kél és ereszkedik vissza. A lét hullámverésének kiszakadt, elkülönült cseppjeként felragyogtatja a tengert és visszahull. Minden szó a teljesség gondolatszürke tükrének egy-egy cserépdarabkája. Minden szó az elveszett teljesség feletti fájdalom jajkiáltása. Minden szó hamis, mert az egészet részbesűrítetté, az időtlent időbeágyazottá, a változatlant változás-látszatúvá varázsolja.

Nem szólni akarok hozzád, hanem érinteni akarlak a szavakkal. Mert minden szó igaz, benne a változatlan, időtlen teljesség az időben, a részben és a változóban nyilatkozik meg. Mert minden szó a csend szava, minden szó a csend törődése, minden szó a csend odaadottsága. Mert minden szó, teremtés. Minden szóban a teremtő csend és a teremtett szó eggyé válik. Minden szóban a teremtő és a teremtett eggyé válik. Ez az érintés teljesség. Minden szóban a teljesség van jelen.

Lehet, nem a szavak lesznek, amelyek megérintenek. Hanem a szóközök fehér némasága. A csend könyvét nem lehet üres lapokkal megírni. Az csak a süketszoba csendje lenne. Reményem, hogy a szavaim olyanok lesznek, mint a szellőtől rezdülő falevelek susogása, vagy a madárdal, amelyek csak mélyítik a természet csendjét.

A szíved csendjét.







FONÁK MESE




Valamikor hajdanán, mikor még az utcán köszönt egymásnak ismerős és ismeretlen is egyaránt, élt egy kicsiny kisleány.

Egy szántó-vetőházaspár gyermekeként látta meg a napvilágot. Nem voltak játszótársai, mert környezetükben csupa gazdagok éltek, akik nem engedték a szegény gyermek közelébe csemetéjüket. A kislány távolról figyelhette csak a többiek életét. Fájdalmai elől egy képzeletvilágba menekült. Kopott ruháján a foltokat ékszernek látta. Kukoricababáját hercegnőnek nevezte. A Nap izzó hevét simogató aranyzuhatagként élvezte, és amíg más árnyékba menekült, ő azt mondta: én a Nap leánya vagyok, és azért süt ilyen forrón rám, mert rettentő nagy szeretettel akar átölelni engem Napanyukám. Lassan-lassan megtanulta, hogy mindent a maga javára fordítson, mindenből hasznot kovácsoljon. Ha langyos nyári zápor hullott, szappannal a kezében, kiszaladt házuk udvarára és kacagva mosakodott, miközben vidám hangon kiabálta be édesanyjának: nézd, Anyu! Nekem is van zuhanyozós fürdőszobám. A szomszédok közül sokan bolondnak tartották őt, nem értették, miért tud mindennek örülni. Azt mondták róla: ennek agyereknek visszájára fordította Isten az eszét.

Teltek az évek. A kislány felnőtté vált. A falu bírója kihirdette, hogy vásárt rendeznek. Mindenki hozza el egy batyuban azt, amiből úgy érzi, olyan sok van neki, hogy másnak is szívesen adna át belőle. Megjelentek a gazdag szomszédok felnőtt gyerekei is. Batyujuk betegségtől,válópertől, könnyektől, és elégedetlenségtől duzzadt.

A mi leánykánk csomagjában kacagás, boldogság, elégedettség volt található. Megkérdezték tőle: Téged elkerültek a bajok, hogy nem tudtál hozni belőlük?

Nem. Csupán azokból nem tartok számon mást, mint a betegség után a gyógyulást. A vitákból a békülést. Vagy ha elveszítettem valamit, megőriztem afeletti örömömet, hogy pótolhattam veszteségemet. Az én batyumban is ugyanazok találhatók, melyek a tietekben, csak - tudjátok, én mindent a visszájára fordítva használok.







HAJÓTÖRÉS


Egyszer történt egy hajótörés, amit csak egy ember élt túl.

Őt a víz egy lakatlan sziget partjára vetette. Azon imádkozott nap mint nap, hogy jöjjön és mentse meg valaki. Mindennap kémlelte a horizontot, hátha meglát egy hajót, ami megmentheti, de hiába. Végül, beletörődve sorsába, épített magának egy kis kunyhót a szigeten.

Aztán egy napon, amikor elment halászni, hogy legyen aznapra is mit ennie, szörnyű dologra ért vissza.

Az egész kunyhó lángokban állt! Teljesen elégett, úgy, hogy csak hamu maradt belőle. A hajótörött teljesen elkeseredett. Nemcsak hogy hajótörést szenvedett, de mire beletörődött sorsába és épített magának egy kis zárt menedéket, az is oda lett.

"Hogy tehetted ezt velem Istenem? Mivel érdemeltem ki ezt a rosszat? Pedig már kezdtem megbarátkozni az egyedüllét gondolatával, és olyan jól éreztem magam ebben a kis kunyhóban, miért kellett ezt is elvenned tőlem?" - kiáltott fel elkeseredve.

Másnap kora reggel, amikor kisírt szemét kinyitotta, arra ébredt, hogy kiköt egy hajó. Nem hitt a szemének! Amikor felszállt a hajóra megkérdezte a kapitányt, hogy honnan tudták, hogy ő ott van.
"Abból a nagy füstből, amit csináltál. Abból láttuk, hogy van itt valaki a lakatlan szigeten." - felelte a kapitány.

Az ember életében mindig vannak olyan időszakok, amikor mindent elveszettnek érez, mert annyi rossz dolog történik vele. De az életnek minden negatív történésre van egy pozitív válasza...







A HÁROM ROSTA


A szomszédomhoz jött valaki, és így szólt hozzá:
- Halld csak,miket beszél rólad a barátod!
Szomszédom félbeszakította:
- Mielőtt elmondanád,áruld el: megszűrted-e a három rostán?
- Miféle rostákon?
- Először is az igazság rostáján. Megvizsgáltad vajon, hogy igaz-e, amit el akarsz beszélni?
- Nem. Én is csak hallottam másoktól.
Szomszédom bólintott, és folytatta:
- Azután átbocsátottad-e az öröm rostáján? Még ha nem is igaz, amit el akarsz mondani, de bizonyára jó nekem, és örömet szerez számomra, nemde?
- Nem lesz örömed benne.
- Akkor bizony át kell bocsátanod a hasznosság rostáján! Hasznos-e az nekem, amit közölni kívánsz?
- Egyáltalán nem.
Szomszédom ekkor keményre váltott hangon szólt oda a hírhozónak:
-Távozz innen! Ha, az amit tudatni akarsz velem, se nem igaz, se nem örvendetes, se nem hasznos, akkor tartsd meg magadnak, és felejtsd el mielőbb!







HOLLÓ MESE- A SZERETET TANULSÁGA


Az Óriáshegységben sok-sok holló él. És a sok holló között van egy kis hollógyerek, aki vidáman játszik a többiekkel.

Csakhogy egy napon minden megváltozik. A hollószülőknek új fészket kell építeniük, és nagyon sok a dolguk. Segít az egész hollórokonság - hollónagyszülők, hollóbácsikák, hollónénikék. A nagy szorgoskodás, buzgólkodás közepette nemigen jut idejük a kis hollógyerekkel törődni. Ez persze neki nagyon rosszul esik. Hol mérges, hol szomorú, hol csalódott - aztán megint mérgelődik, hogy kérdezzenek valamit a kis hollótól, az szemtelenül, dacosan válaszol.

- De nagyon elpimaszodtál! - csóválják fejüket a hollószülők. - Miért nem tudsz olyan aranyos lenni te is, mint a többi hollógyerek? Végy róluk példát!

A kis holló erre azt gondolja, a szülei jobban szeretik a többi hollógyereket, mint őt. Nosza, a csőrével odavág a játszótársainak, sőt még a farktollaikat is megtépázza. Persze hátat is fordít neki hamarosan valamennyi kis holló, és nem hajlandók többet játszani vele.

Most persze azt gondolja a hollógyerek, hogy mindenki ellene van, senki nem szereti.

- Nincs is szükségem senkire! - gondolja dacosan.

- Buták vagytok valamennyien! Utálatosak vagytok velem, én meg nem szeretlek benneteket.

És attól fogva még komiszabb a többi hollógyerekkel, szemtelenebb a felnőttekkel, konokabb a szüleivel szemben. Apja, anyja szüntelenül figyelmeztetik, a lelkére beszélnek, büntetik. De semmi nem segít, a hollógyerek továbbra is csak komiszkodik. A szülők nagy gondban vannak miatta, és elrepülnek a hófödte hegyekbe, hogy a bölcs jégemberkétől kérjenek tanácsot.

A jégemberke - hosszú ősz szakállú, jóságos vén törpe - azt tanácsolja: költöztessék hozzá egy időre a kis hollót a havasokba. A jégemberkét jóságosnak, bölcsnek, segítőkésznek ismeri az egész állatvilág. Sok állat keresi fel tanácsért, a sebesültek ápolásáért.

Így hát a hollógyerek a jégemberkéhez költözik. Szomorúan búcsúznak a szülei, anyjának még a könnye is elered. A jégemberke barátságosan fogadja a hollógyereket, és szinte észre sem veszi a durcás, mérges ábrázatát.

- Nagyon örülök, hogy eljöttél. Tudom, hogy megbízhatom benned, és sokat fogsz nekem segíteni. Nagy szívességet kérek tőled. Itt fekszik nálam a jegesmedve, szörnyen fáj szegénynek a hasa. Különleges gyógyfűre volna szüksége. Nagyon megkönnyítenéd a dolgomat, a hatalmas jegesmedve fájdalmait pedig enyhíthetnéd, ha hoznál a völgyből olyan gyógyfüvet. Nem könnyű feladat, megértem, ha nehezedre esik. De én bízom benned. Szerintem, te okos és szorgalmas vagy, és fontos segítőtársam leszel. Megteszed, amire kérlek?

A hollógyerek nemigen tudja, mit válaszoljon. Nem szokott hozzá, hogy megbízzanak benne, hát még hogy ilyen fontos feladatot adjanak neki. Tétovázik, elbizonytalanodik. De aztán hangjára talál és hetykén odavágja.

- Felőlem! Itt úgyis szörnyen unalmas, a sivár havasok között.

A jégemberkét nem izgatja, hogy a hollógyerek ilyen hetykén válaszol, mintha meg sem hallotta volna a szemtelen hangot.

- Köszönöm, igazán nagyon örülök. Szívesen segítesz,és ezért nélkülözhetetlen vagy a számunkra. Jó, hogy ennyire megbízhatom benned.

A hollógyerek ugyan még magának sem vallja be, de valójában nagyon büszke a jégemberke dicséretén. Gyorsan szárnyra kap, hogy a hatalmas jegesmedvének megkeresse a gyógyfüvet. Nem is olyan egyszerű a sok növény között megtalálni a megfelelőt. De a hollógyerek örül, hogy ilyen fontos feladattal bízták meg, és hogy végre szükség van rá. Megkeresi a gyógyfüvet, és visszarepül a havasokba.

A jégemberke nagyon elégedett a hollógyerekkel, és nem is fukarkodik a dicsérettel...

Egy szép napon odaröppennek a szülei. Boldogok, hogy viszontláthatják az ő kicsi és ráadásul aranyos hollógyereküket.

- Sokat tanultál! - mondja búcsúzóul a jégemberke -, tudod, hogyan kell másoknak segíteni, barátságos és megbízható lettél. Nagyon fogsz nekünk hiányozni! Gyere el látogatóba, ha majd sikerült a hollók bizalmát is elnyerned, akárcsak a miénket.

A hollógyerek nemcsak bátor és jó lett, de meg is okosodott - hát a többi hollóval éppoly barátságos és segítőkész, mint a havasi állatokkal. Mind többet adnak a szavára, és valamennyi hollógyerek vele szeretne játszani.

A szülőknek most sincs több idejük a hollógyerek számára, de mindig büszkén mosolyognak rá.

Ebből tudja, hogy nem feledkeztek meg róla, és ha nem is érnek rá, hogy sokat foglalkozzanak vele, azért nagyon nagyon szeretik.







HÚSVÉTI TÖRTÉNET - A SZABADULÁS ÁRA


Lelóczky Gyula: Egy megdöbbentő történet


George Thomas plébános volt New England-nak egy kis városkájában. Húsvét reggelén, amikor zsúfolt templomában felment a szószékre prédikálni, egy régi, rozsdás, rozoga madárkalitkát vitt magával és letette a szószék párkányára. Persze mindenki meglepődve nézte és kíváncsian várta, mi fog itt történni. A plébános elkezdte a prédikációt:

"Amikor tegnap végigmentem a Főutcán, szembe jött velem egy fiatal gyerek, kezében lóbálta ezt a madárkalitkát, és a kalitka alján három kis vadmadár lapult, reszketve a hidegtől és a félelemtől. Megállítottam a fiút és megkérdeztem:

- Na, mit viszel magaddal?

- Csak ezt a három vacak madarat - felelte.

- Aztán mit akarsz csinálni velük? - kérdezősködtem.

- Hazaviszem őket és szórakozom velük - felelte. - Feldühítem őket, kihúzom a tollaikat, egymás közötti viadalra uszítom őket. Élvezni fogom.

- De előbb-utóbb beleunsz majd. Utána mit csinálsz velük?

- Ó, van otthon két macskánk - mondta a fiú -, azok szeretik a madárhúst. Megetetem őket velük.
Hallgattam egy kicsit, aztán ismét megszólaltam:

- Fiam, mennyit kérsz a madarakért?

- Nem kellenek magának azok a madarak, Atya. Hiszen azok csak vacak szürke mezei madarak. Még énekelni sem tudnak. Még csak nem is szépek.

- Mennyit akarsz értük? - kérdeztem ismét.

A fiú végignézett rajtam, mintha megbolondultam volna, aztán megmondta az árat: tíz dollár.

Kivettem a zsebemből a tíz dollárt, odaadtam a gyereknek. A fiú letette a kalitkát a földre és egy pillanat alatt eltűnt. Én aztán felemeltem a madárkalitkát, elvittem a közeli parkba, ott letettem, kinyitottam az ajtaját, és szabadon engedtem a madarakat."


Miután Thomas plébános elmondta a kalitka történetét, mindjárt egy másik történetbe kezdett:


"Egy nap a sátán és Jézus között párbeszéd folyt. Sátán épp az Édenkertből jött és büszkén dicsekedett:

- Az egész emberiséget a kezeim közé kaparintottam. Csapdát állítottam nekik, olyan csalétekkel, amelynek nem tudnak ellenállni. Mind az enyémek!

- Mit fogsz csinálni velük? - kérdezte Jézus.

- Szórakozni fogok velük. Megtanítom őket, hogyan házasodjanak és hogyan váljanak el egymástól; feldühítem őket, meg arra is megtanítom, hogyan gyűlöljék és kínozzák egymást; hogy részegeskedjenek és kábítózzanak; arra, hogy fegyvereket és bombákat találjanak fel és öljék egymást. Nagyon fogom élvezni - mondta a sátán.

- Mit csinálsz majd velük akkor, ha eleged lesz a játékból!

- Megölöm őket! - felelte a sátán.

- Mennyit kérsz értük? - érdeklődött tovább Jézus.

- Nem kellenek neked azok az emberek! Nem jók azok semmire! Megveszed őket, ők pedig csak gyűlölni fognak. Leköpnek, megátkoznak és megölnek. Nem kellenek ők neked!

- Mennyit kérsz? - kérdezte újból Jézus.

A sátán végignézett Jézuson és megvető gúnnyal mondta:

- A véredet, az összes könnyedet és az egész életedet!

Jézus így szólt:

- Megegyeztünk! - aztán kifizette az árat... "

Ezzel George Thomas fogta a madárkalitkát és lement a szószékről.

(Marana Tha 2004)

" Mert ahogy Te szeretsz, úgy szeretnek mások,
Úgy lesz ellenséged, úgy lesz jó barátod! "







AZ IFJÚ ÉS AZ ANGYAL


Él egy régi történet egy fiatalemberről, akinél egy éjjel megjelent egy angyal és csodálatos dolgokról mesélt neki, amelyek az életben várnak rá. Minden lehetőség adott lesz számára, hogy hatalmas vagyonra tegyen majd szert, a társadalom megbecsült tagja lehessen, és egy gyönyörű nőt vegyen feleségül.

Emberünk egész életében várta, hogy az angyal által ígért csodálatos dolgok valóra váljanak, de nem történt semmi, és végül egyedül és szegényen halt meg. Amikor a Mennyország kapujához ért, meglátta az angyalt, aki sok-sok évvel ezelőtt meglátogatta álmában, és felelősségre vonta:

- Te hatalmas vagyont ígértél nekem, társadalmi rangot és gyönyörű feleséget. Egész életemben vártam, de nem történt semmi.
- Én neked nem ígértem ezt - válaszolt az angyal. - Én ezeknek a dolgoknak a lehetőségét ígértem, de te elmulasztottál élni a lehetőségekkel.

Az ember megdöbbent.

- El sem tudom képzelni, miről beszélsz! - mondta.
- Emlékszel, egyszer volt egy ötleted, de féltél, hogy nem sikerül, ezért nem tettél semmit? - kérdezte az angyal.

Az ember bólintott.

- Mivel te visszautasítottad a megvalósítást, az ötletet néhány év múlva egy másik embernek adták, aki nem ijedt meg a nehézségektől, és ha visszaemlékszel, akkor ez az ember az egyik leggazdagabb lett a környéken.
És arra emlékszel-e - folytatta az angyal -, volt egy eset, amikor a várost óriási pusztítás érte, sok ház romba dőlt, sok ezer ember nem tudott szabadulni a romok alól?

Neked lehetőséged lett volna segíteni a bajbajutottakon és a túlélőket kimenteni, de te féltél, hogy ha elmész otthonról, akkor betörnek hozzád és kirabolják a házadat, ezért nem mentél el segíteni a hívó szóra, hanem otthon maradtál.

Az ember szégyenkezve bólintott.

- Ez egy hatalmas lehetőség volt, hogy száz és száz ember életét megmentsd, a város összes életben maradt lakója tisztelt volna téged - mondta az angyal.
És emlékszel-e arra az asszonyra, arra a fekete hajú nőre, aki neked annyira tetszett?

Nem hasonlított egyik nőre sem, akikkel korábban, vagy későbbi életedben találkoztál, de azt gondoltad, hogy sose menne férjhez egy olyan emberhez, mint te. Féltél, hogy elutasít, és elmentél mellette.

Az ember újra bólintott, de már sírt.

- Igen, barátom - mondta az angyal, - ő a feleséged lett volna, vele sok gyermeket neveltetek volna, vele igazán boldogságban éltél volna egész életedben.

*
Tanulság:

Hasonló lehetőségek mindannyiunk életében adódnak, de gyakran, ehhez a történetbeli emberhez hasonlóan, mi is megengedjük, hogy a félelem felülkerekedjen rajtunk, és megzavarjon bennünket, hogy éljünk a lehetőségekkel.

Nem megyünk oda másokhoz, mert félünk az elutasítástól, nem beszélünk az érzéseinkről, mert félünk, hogy kinevetnek bennünket, és nem bízzuk rá magunkat más emberre, mert félünk a fájdalomtól, ha elveszítjük.

De még nincs veszve semmi. Még életben vagyunk. Elkezdhetjük kihasználni az előttünk álló lehetőségeket! Elkezdhetünk létrehozni lehetőségeket saját magunk számára!

Elkezdhetünk hinni magunkban.







Illés Sándor: A FECSKE HALÁLA


Már kisiskolás koromban én is boldog csúzlitulajdonossá válhattam. A nagyapa nézte ki, majd vágta le az ipszilon alakú faágat, s kötötte rá nagy szakértelemmel a gumibelsőt. Ő bibliai szóval parittyának nevezte. Vittem folyton magammal a nadrágzsebben. A másik zsebem tele volt kaviccsal, és lőttem mindenre.
Eleinte csak a cserépkorsókat céloztam meg, amelyek a kerítésre aggatva száradtak, aztán én is a fák alatt toporogtam órákig, zsákmányra lesve.

Sose találtam célba, még a nagymama köcsögjei is épek maradtak, mígnem egy alkalommal elejtettem az első áldozatot.

Mindenki életében vannak sötét, fekete foltok, az enyémben ez volt az, ami örökre emlékezetes marad számomra. Emlékszem jól, szeptember volt, és az iskolából tértem haza, amikor észrevettem, hogy a búcsúzó fecskék fekete raja gubbaszt a villanydróton.

Gyorsan letettem az iskolatáskám, előkaptam a csúzlit, és közéjük lőttem egy földön talált kavicsot. Az egyik fecske sebzetten lehullt, a többiek felrebbentek és délre szálltak. A madarak költözési ideje volt éppen.

A kaviccsal eltalált madár szárnyaszegetten vergődött a földön, és bánatos tekintettel követte távozó társait. Odarohantam, felemeltem, véres volt... Lekaptam a sapkámat, abba rejtettem, majd a keblemre szorítva hazaszaladtam vele. Senkinek sem szóltam az esetről, csak a nagymamát avattam be szörnyű titkomba.

Ő segített kényelmes kis fészket készíteni számára a kamra egyik sarkában. Oda jártam aztán beszélgetni a beteg madárral. Bánatos tekintettel nézett rám. Riadt volt, de megbocsátott, mert a tenyerembe simult, amikor beszéltem hozzá.

A szárnya törött el, azt gyógyítgattam, a nagymama valamivel be is kente, hogy ne fájjon neki a sebe. Én éjszakánként is gyakran gondoltam rá, mert bántott nagyon a lelkiismeret. Mi lesz most vele? Azon tűnődtem, kibírja e nálunk a szigorú telet, amikor a fecskék a nyárhoz szoktak?

A sebesült fecske holléte azonban nem maradt sokáig titokban. De mindenki hallgatott róla. Egyszer észrevettem, hogy a mama összeszorított markából kiperdül egy búzaszem. Éppen a kamra felé tartott. Utána osontam. Lesben álltam.

És feltevésem beigazolódott: a mama etette a beteg fecskét. Kis tálkában vizet is készített meleg vacka közelébe.

Aztán apám is tudomást vett róla, s a nagyapa sem szólt, csak behozta egy alkonyatkor a markában a kicsi, riadt madarat.

"A fecske" - mondta csendesen, és ráhelyezte a konyhai sámlira. Hallgattunk, mert mit is szólhattunk volna? A fecske közben idegesen forgatta a fejét, nem értette a változást. Aztán megszokta. A kamrából a konyhába költöztettük. Nagyapa még legyeket is fogott neki. De nem ette meg. Búzával etettük, én olykor kolbászdarabkával is kínálgattam. Bele-belecsípett. Majd elfoglalta a szobát is, a konyha mellett. A varrógép alatt üldögélt naphosszat.

Szeretett a két ablak között, ahová néha kiraktam, hogy lássa az udvart, a kiskertet, a fákat, az égen vonuló felhőket. És néha az esőt, amely lassan hóesésre váltott.

Talán társaira gondolt ilyenkor, ki tudja, merre jár a fecskeraj... Ő még fióka volt, sohasem költözött, és sóvárogva gondolt társaira. Szárnya közben meggyógyult, már fel-felröppent a díványra, az asztal szélére, sokszor az ablakhoz húzta a kíváncsiság. Így érkezett el a karácsony.

Egy szék karfáján gubbasztott, amikor a mama meggyújtotta a gyertyákat a fenyőágakon. Lobogó fényük szembogarában tükröződött. Sok apró gyertya a fecske szemében!

Amikor egyedül maradtam vele a szobában, beszéltem hozzá. Úgy nézett ilyenkor rám, mintha értené. "Még egy hónap, és visszajönnek, hazatérnek a többiek is" - vigasztaltam. De nem várta meg társait. Meghalt. Mi okozhatta a halálát? Jó fészke volt, szerettük, etettük. Felnőttkoromban jöttem rá. Abba pusztult bele talán, hogy nem élhette át a hazatérés mindennél nagyobb örömét...

( Új Ember Katolikus Hetilap 2006. )







A JÓSZÍVŰ ÓRIÁS


Hol volt, hol nem volt, túl mindenen, élt egyszer egy óriás. Ez az óriás olyan hatalmas volt, hogy az erdő legmagasabb fája is csak a térdéig ért, feje pedig a felhőket súrolta, ám amilyen nagy és erős volt, épp olyan szelíd és jószívű.

Egy szép tavaszi napon, amikor lent üldögélt a folyóparton, kétségbeesett sírásra lett figyelmes. Felnézett, és egy kismadarat pillantott meg az egyik nagy fűzfa ágán.

- Hát te miért sírsz itt ilyen keservesen ? - kérdezte tőle az óriás.

- A sas elragadta egyetlen fiókámat ! - zokogta a kismadár - Ki segít most, ki ad nekem erőt, hogy elviseljem ezt a csapást?

Az óriás elkomorodott. Felállt, az inge alá nyúlt. Amikor előhúzta a kezét, a tenyerében egy hatalmas, vörösen izzó szív lüktetett.

- Az én erőm a szívemben lakozik. - mondta - Most megosztom veled ezt az erőt.

Azzal a kismadár felé nyújtotta a szívet. Az hozzásimult, érezte, ahogy valami melegség járja át a testét. Felröppent az óriás vállára.

- Köszönöm neked ! A te erőd most már az enyém is! - csivitelte hálásan, azzal elrepült az erdő irányába. Félútról még egyszer visszanézett az óriásra. " Milyen furcsa! " - gondolta - " Valahogy nagyobbnak tűnt az előbb."

Az óriásnak ettől a naptól fogva rengeteg tennivalója akadt: az erdő összes állata hozzá jött el bánatával, hogy erőt merítsenek tőle a reménytelenségben. És ő adott mindenkinek.

Közben elmúlt a tavasz, majd a nyár. Őszre az óriás már épp csak elérte a legcsenevészebb fa legalsó ágát, de továbbra is odanyújtotta szívét minden rászorulónak. És eljött a tél ...

Az óriás - aki most már akkora volt csak, mint egy nagyobbacska fűszál - az erdei úton sétált. Meg-megállt, néha szaggatott köhögés rázta meg a testét." A végéhez közeledik az esztendő. Nemsokára újra eljön a tavasz, majd a nyár. De nekem nem lesz már több tavasz."

Idáig jutott gondolataiban, amikor egy csendesen pityergő kisleányt pillantott meg az út szélén.

- Miért sírsz, kisleány? - szólította meg.

" Nini, egy manócska! "- csodálkozott a kisleány és abbahagyta a pityergést.

- Segíts rajtam! Mindenki csak engem bánt! Elfogyott az erőm!

Az óriás elmosolyodott. Kinyújtotta tenyerét, amelyben ott feküdt egykor oly hatalmas szíve összeaszva, megfakulva. Már alig dobogott, csak néha futott át rajta egy-egy gyenge remegés.

- Hunyd be a szemed, és érintsd meg! - mondta a kislánynak.

Az lehajolt az óriáshoz. Becsukta a szemét, és megérintette a szívet. Az összerándult, majd felizzott. A kislány érezte, ahogy az ismeretlen erő átáramlik a testébe.

- Köszönöm, manócska ! - suttogta halkan, és kinyitotta a szemét. De az óriás addigra már eltűnt. Csak egy maréknyi szív alakú hamukupac maradt a helyén, amit a szél felkapott és szétszórt ...

"Ebben a fizikai testben csak egyszer létezünk. Éljünk a lehetőségekkel!"







A KÁVÉSZEM


Egy leány panaszkodott az édesapjának, hogy rosszul mennek a dolgai. Belefáradt az állandó eredménytelen harcba. Nem tudta, hogyan menjen tovább az életében, mert kimerültnek érezte magát. Úgy tűnt számára, hogy valahányszor megold egy problémát, mindig új probléma jelenik meg életében.

Édesapja szakács volt. Kézen fogta őt és elvitte a munkahelyére. Fogott három fazekat és vizet forralt bennük. Amikor forrni kezdett a víz, az egyikbe sárgarépát, a másikba tojást és a harmadikba kávészemeket rakott. Főzés közben egyetlen szót sem szólt, csupán rámosolygott a leányára. A lány türelmetlenül várakozott, magában azt kérdezve, vajon mit akar tenni az édesapja. 20 perc elteltével apja eloltotta a tüzet, majd egy tálba rakta a tojásokat, egy tányérba a sárgarépát és kitöltötte a kávét egy csészébe.Ezután megkérdezte lányától:

- Kedvesem, mit látsz itt?

- Tojást, sárgarépát és kávét - válaszolta ő.

Ekkor arra biztatta, hogy tapintsa meg a sárgarépát. A lány megtapintotta és érezte, hogy puha. Ekkor arra kérte, hogy hántsa le a tojás héját és a lány érezte, hogy a tojás nagyon kemény. Ekkor arra kérte őt, hogy kóstolja meg a kávét. A lány nevetve kortyintott az illatos nedűből, majd megkérdezte:

- Mit jelentenek mindezek, apám?

Az édesapja elmagyarázta ekkor neki, hogy mind a három elemet ugyanolyan körülmények közé helyezték: forró vízbe. Csakhogy mindhárom elem különbözőképpen reagált erre:

A sárgarépa megpuhult és törékennyé vált.
A tojások erősen megkeményedtek.
Ellenben a kávé, megváltoztatta a vizet.

- Mit gondolsz, te melyikhez hasonlítasz ezek közül? - kérdezte lányától az apa.
- Amikor a mostoha körülmények kopognak ajtódon, te hogyan válaszolsz erre?
Egy látszólag kemény sárgarépa vagy-e, akit megérint a fájdalom és elveszíti keménységét?
A tojáshoz hasonlítasz, aki képlékeny szívvel és folyékony szellemmel indul, azonban egy kegyetlen esemény után, keménnyé és rugalmatlanná válik? Te kívül ugyanolyan maradtál, azonban belül megkeseredett a szíved?
Vagy, egy kávészem vagy? A kávé megváltoztatja a forró vizet, a neki fájdalmat okozó elemet.
Amikor a víz eljut a maximális forráspontra, a kávé kiengedi legjobb aromáját és zamatát.

Tanulság:

Ne hagyd magad legyőzni! Emelkedj sorsod fölé és az élet kegyetlenségei csupán megfelelő alkalmat jelentsenek számodra ahhoz, hogy kiengedd "édes kávé zamatodat"! A döntés a Te kezedben van!







LÁBNYOMOK...


Egy ember egy éjszaka azt álmodta, hogy az Úrral sétál a tengerparton. Jelenetek villantak fel az életéből. Minden egyes jelenetnél két, párhuzamos lábnyomot látott a homokban: az egyik az övé volt, a másik az Úré.
Amikor élete utolsó jelenete is véget ért, visszafordult, és szemügyre vette a homokban látható lábnyomokat.
Meglepődve vette észre, hogy élete során több alkalommal csak egy sor lábnyomot lát. Arra is rájött, hogy ezek éppen élete legnehezebb és legszomorúbb időszakaira esnek. Nem hagyta nyugodni a dolog, s megkérdezte az Urat:
- Uram! Azt ígérted, ha úgy döntök, hogy követlek, akkor mindig velem leszel. De íme, épp a legnehezebb időkben csak egyetlen sor lábnyom látható. Nem értem, miért hagytál el épp akkor, amikor a legnagyobb szükségem lett volna Rád?
Az Úr így felelt:
- Drága gyermekem! Szeretlek, és soha el nem hagynálak. Azért látsz néhol csak egyetlen sor lábnyomot, mert amikor a legnehezebb időszakokat élted át, amikor igazán szenvedtél, akkor a karjaimban vittelek.







A LÁDIKÓ - A MEGBOCSÁTÁS DOBOZA


Egy tanár, minden diákjának azt a feladatot adta fel a következő hétre, hogy vegyenek egy karton dobozt és az elkövetkező héten minden egyes személyért, aki bosszúságot okoz nekik, akiket nem szívlelnek és akiknek nem tudnak megbocsátani, tegyenek be a ládikóba egy barackot, melyre tegyenek egy címkét is az illető személy nevével.

Egy héten keresztül ezt a ládikót a hallgatóknak magukkal kellett cipelniük állandóan, otthonukba, az autójukba, az órákra, még éjszaka is ágyuk mellé kellett helyezniük azt.

A hallgatóknak szórakoztatónak tűnt az elején a feladat és mindannyian buzgón írták a neveket, melyek gyermekkoruktól kezdve eszükbe ötlöttek. Ezután, lassan-lassan, amint múltak a napok, a hallgatók újabb neveket írtak a listára, olyan emberek neveit akikkel naponta találkoztak és úgy tűnt, megbocsáthatatlanul viselkedtek velük szemben...

Feltűnt nekik időközben, hogy a ládikó egyre súlyosabbá válik. A hét elején beletett barackok kezdtek ragacsos masszává rothadni, elviselhetetlen bűzt árasztva és a rothadás gyorsan átterjedt a többi barackra is.

Nehéz problémát okozott az is, hogy kötelesek voltak állandóan magukkal hordani ezt, vigyázzanak arra, nehogy az üzletekben, az autóbuszban, az étteremben, találkozón, ebédlőben, fürdőben felejtsék azt, főképp mert minden egyes hallgató neve és lakcíme valamint a kísérlet témája rá volt írva a ládikóra. Ráadásul, a karton dobozt is kellett szétbomlani, siralmas állapotba kerülve: nehezen cipelve súlyos terhét.

Mindannyian gyorsan és világosan megértették a leckét, amit a tanár megpróbált elmagyarázni nekik a hét végén, vagyis, annak a ládikónak a súlya, amit egy héten keresztül magukkal cipeltek, csupán a magunkkal cipelt spirituális nehézség súlyát képviseli, akkor amikor gyűlöletet, irigységet, más személyek iránti megvetést cipelünk magunkban. Gyakran azt hisszük, hogy kegyelmet gyakorolunk másoknak megbocsátva.

A valóságban azonban, ez a legnagyobb szívesség, amit önmagunknak tehetünk!

A te ládikódban hány barack van... és mit szándékozol velük tenni?!







A LEGSZEBB KÖNNYCSEPP




Réges-régen történt: angyalt küldött a földre a Jó Isten, hogy vigye fel az égbe a legszebb könnycseppet. Az angyal bejárta az országot, világot.Végre rátalált egy özvegy édesanyára, aki egyetlen gyermekének koporsója felett hullatta könnyeit. Minden könnycseppje igaz gyöngynek látszott, szikrázott rajtuk a napsugár. Az angyal azt gondolta, hogy könnyen teljesítette a feladatot. Túl korán örvendezett. Isten ugyan megdicsérte őt szorgalmáért, de azt mondta, hogy szebb könnycsepp is van a világon.

Az angyal ismét útnak indult. Másodszor egy ártatlan kisfiú könnyét vitte az égi trónus elé, de ezzel sem teljesítette feladatát. Újból a földre röppent. Villámgyorsan gyűjtögette a legkülönbözőbb könnycseppeket:hálakönnyből, keserű csalódásból kihullajtottat, bánatos édesapáét,szomorú édesanyáét, haldokló emberét... Isten azonban mindezekre azt válaszolta: szebb könnycsepp is van a világon! Szomorú volt az angyal mert nem tudta teljesíteni Isten kívánságát.Bele is fáradt a sok keresésbe.

Betért egy templomba pihenni. Úgy gondolta hiába minden igyekezete, a legszebb könnycseppre soha sem talál rá. A templom félhomályában egyszer csak egy embert vett észre,aki félrehúzódva keserűen zokogott. Saját bűneit siratta, nem talált vigaszt, mert átérezte szörnyű tettét: az Istent bántotta meg. Ezért folyt a könnye és meleg esőként áztatta a poros követ.

Az angyal nyomban mellette termett: szemkápráztatóan ragyogott valamennyi könnycsepp, miközben tarsolyába gyűjtögette őket. Érezte, hogy végül mégis sikerül teljesítenie a rábízott feladatot.Valóban a könnycseppek oly szépek voltak, hogy az angyal nem tudta levenni róluk a tekintetét. Amikor a könnycseppekkel odaállt a Jó Isten elé, dicséretben részesült.

Isten így szólt hozzá:

- Látod nincs szebb ragyogás, nincs aranyosabb fénysugár, mint ami a bánat könnyéről verődik vissza. Mert a bánat fakasztotta könnycseppek igaz szeretetről tanúskodnak, és csillogásukkal a bűntől megmenekült szabad ember szépségéről győzik meg a világot. A bűntől felszabadult ember az örökkévalóság fényét sugározza.

Nagyanyám így fejezte be a meséjét:
Ha vétkezel, szállj magadba és őszintén bánd meg bűneidet. Isten a megtérő bűnösnek mindig kész megbocsátani. Ez már nem mese, hanem örömbe szédítő valóság.










MESE A MADARAKRÓL ÉS A SZERETETRŐL


Amikor még nem volt Föld, az összes madár a Szeretet Országában élt. Mondjuk meg ezt pontosabban: Az összes madár a Szeretet Országában volt, mert a valós életről, amely lényegéhez hozzátartozik a tudat, a legkisebb fogalmuk sem volt.

Egy napon az ország királya elhatározta, hogy életre kelti a madarakat. Sokáig nézett mindegyikre, csodálta gyönyörű színeiket és különféle alakjaikat, végül gyengéden megérintette szárnyaikat. Az érintés következtében a szárnyak szétnyíltak és a madarak életre keltek. Határtalan boldogság töltötte el lelküket. A Szeretet országában lenni csodálatos érzés volt. Mindenki otthon érezte magát, mint a legjobb családban. Maga a király biztosította nem csak az élelmet, hanem azt is, hogy mindenki önmaga lehessen, ami olyan fontos az egészséges fejlődés és az élet nehézségeivel való megküzdés szempontjából.

A király figyelmes szemei alatt próbálkoztak a madarak az első repülésekkel. Az ügyes bánásmód a szárnyakkal nem is olyan egyszerű, amilyennek tűnik. A madarak tanulták megtartani a testüket a széllel szemben, úgy hogy az segítségükre legyen. Gyakorolták a leszállást, hogy a céljuk elérése ne csak puszta véletlen legyen, hanem valami természetes. A haladások a repülés művészetében nagy örömöt okoztak nekik, hiszen azért lettek teremtve és ezért is éltek, hogy repüljenek.

Azon a napon, amikor már az összes madár tökéletesen elsajátította a repülés művészetét, a király összehívta a nagy gyülekezetet.

- Sokáig éltetek az országomban. Megtanítottam veletek a repülés művészetét és biztosítottam nektek az élelmet. Most szabadok vagytok. Oda repülhettek, ahova csak akartok! A ti utatok gyönyörű, de veszélyes kaland lesz. - mondta a király.

- Itt a mi boldogságunk! Itt a mi hazánk! Miért kell innét elrepülnünk? hangzott el a nagy gyülekezetből.

- Mostanáig a Szeretet országában voltatok! De én megajándékoztalak benneteket a szabadsággal, azért, hogy egyszer majd mindenki saját szabad akaratából vissza jöhessen, mert itt van a ti igazi hazátok. A szívetekbe vágyat ültettem, hogy ne hagyja elfelejteni, hogy ide tartoztok, hogy önmagatok maradhassatok. Gyönyörű hangjaitokkal énekeljetek erről a helyről! Boldog repülést! - szólt a király búcsúzóul, majd még egyszer megérintette mindegyikük szárnyát és mindegyiknek még valamit súgott az útra.

Végül csak kevesen maradtak. Számotokra különleges feladatom van! - szólt titokzatosan a király. Számítok rátok, a ti segítségetekre. Azok akik elrepültek előttetek, a Szabadság országában nehéz pillanatokat fognak átélni, mert semmi sem olyan nehéz, mint az élet a Szabadságban. Ők ezt még nem tudatosítják. Nincs még semmiféle tapasztalatuk a szabadsággal, ezért ma még nincs értelme figyelmeztetni őket, vagy valamit is magyarázni nekik. Maguknak kell megismerni a szabadság árát és ízét. Mostanáig csak a nyugalom érzését ismerték, amit a jelenem biztosított. Mostantól saját maguk erejére lesznek utalva, érezni fogják, hogy mit jelent a magány. Megismerik a színes virágokat és a zöld fákat.

Én teremtettem őket nekik. Hűs forrás vízzel oltják majd szomjúságukat, a fák tetején éneklik majd a legszebb dallamokat. Megismerik majd a tél hidegét, a tollukra hullanak a hópihék, a sötét esőfelhők eltakarják előlük a nap fényét. Fészket raknak majd sárból, szalmából és ágacskákból, hogy megmelegedhessenek, hogy éljenek. Nem, sosem feledkezem meg róluk! Nem hagyom őket magukra! Nem lesz egy pillanat sem, amikor nem törődöm velük. De közülük sokan megfeledkeznek rólam és a szavaimra, amelyeket búcsúzáskor mondtam nekik.

Ezért kell utánuk repülnötök! Repüljetek azokhoz, akik reszketnek a hidegtől és nem tudják, mire vannak a szárnyaik, vagy hogyan használják őket! Repüljetek azokhoz, akik magabiztosan ülnek a fészkeikben és közben megfeledkeznek a küldetésükről. Végül repüljetek azokhoz, akiket erejük elhagy repülés közben és az a veszély fenyegeti, hogy a szakadékba zuhannak. Vigasztaljátok meg őket szavaimmal, biztassátok testüket, lelküket!

- Király, miről beszéljünk nekik? kérdezte egyszerre a többi madár.

- Mondjátok mindenkinek: A király szeret téged! Addig nézzetek rá, amíg elhiszi és teli reménnyel és elszántsággal újra belevág a repülésbe.

Nagy feladat van előttetek. Tőletek függ azok sorsa, akiket szeretek. Sasoknak nevezlek benneteket és erős szárnyakat adok nektek. Azok biztonságosan elvisznek benneteket egészen a horizont határáig. A szemetekben fényesebb lesz a világosság, mint a nap fénye. Nem építetek fészket a fákon. Búvóhelyet magatoknak a sziklák repedéseiben találtok. Ennek mély értelme van: mindenkit emlékeztetnetek kell, hogy a világon vannak. Fel kell ébresztenetek bennük a vágyat a haza után, amelyből jöttek és ahova vissza kell jönniük.

A király szavai mélyen megérintették a sasok szívét és gondolatait. A büszkeség érzése a nemes feladattól félelemmel és a felelősség érzésével keveredett.

- Királyunk, a feladat, amivel megbíztál bennünket, nagy kitüntetés számunkra. Mindegyikünk igyekezni fog lelkiismeretesen teljesíteni. Nem vagyunk erre mégis túl gyengék? Habár adtál nekünk szárnyakat és a szemünket világosságoddal ajándékoztad meg, de a mellkasunkban ugyanolyan szív dobog, mint a többi madárnak, amelyeknek segítenünk kell. - mondta egy sas.

- Mindenki közülünk már most fél a magánytól, mindenki a melegségre és nyugalomra vágyik - mondta egy másik sas.

- Igen, ez így van.



A ti szívetek semmivel sem különbözik a többi madár szívétől. És ennek is mély értelme van. Ha más szívet adnák nektek, akkor nem teljesítenétek a rátok bízott feladatot. A többi madárnak kiváló dolgokról kell mesélnétek, de ők a ti nyelveteken nem értenének meg benneteket. Ezért nektek is meg kell ismerni a félelem érzését, tudnotok kell mi a vágy és mi a csalódás.
Aki nem szenved együtt a másikkal, az sosem érti meg a másik szenvedését. Ezért ti, az én sasmadaraim, még jobban fogtok szenvedni, mint a többi madarak, mert tudatában lesztek a gyengeségeteknek. Mert bennetek nagyobb lesz a vágy a tökéletesség után, mint a többiekben. Gyengék lehettek! Sőt nagyon szükséges, hogy tudatában legyetek gyengeségeiteknek, mert csak akkor lesztek szerények és csak akkor fogtok bizalmat érezni irántam. Higgyetek nekem és akkor semmi rossz sem történhet veletek.

A beszéd befejezése után a király odament mindegyik sashoz, egy pillanatig, mely az örökkévalóságnak tűnt, a szemébe nézett és ezt mondta:

- Enyém vagy mindörökre! - és gyengéd, szeretetteljes érintéssel a világba küldte."













MIKOR MÁR KÉSŐ RÁDÖBBENNI...


Amikor aznap este hazaértem, a feleségem felszolgálta a vacsorát, megfogtam a kezét és azt mondtam, "Szeretnék valamit elmondani". Ő leült és csendben evett. Megint láttam a fájdalmat a szemében.

Hirtelen nem tudtam, hogyan nyissam ki a számat. De muszáj volt vele tudatnom, min gondolkodtam. El akarok válni. Hoztam fel a témát nyugodtan. Nem tűnt idegesnek a szavaim hatására, helyette inkább lágyan megkérdezte, miért? Kikerültem a kérdést. Ez feldühítette. Félredobta az evőpálcikákat és rám üvöltött, te nem vagy igazi férfi! Azon az éjjelen nem beszéltünk egymással. Ő sírdogált. Tudtam, hogy rá akar jönni, mi történt a házasságunkkal. De nem igazán tudnék neki kielégítő választ adni, én már Janet szeretem, nem őt.

Nem vagyok már szerelmes belé. Csak sajnáltam! Mély bűntudattal, felvázoltam egy válási szerződést, amiben az állt, hogy megtarthatja a házat, a kocsit, és a cégem 30 %-át. Rápillantott, majd darabokra tépte. A nő, aki 10 évet töltött velem az életéből, idegenné vált számomra. Sajnáltam, hogy elvesztegette az idejét, forrásait, energiáját, de nem tudtam visszavonni, amit mondtam, hogy én már Janet szeretem. Végre hangosan sírt előttem, ami pontosan az volt, amire számítottam. Hogy sírni láttam egyfajta megkönnyebbülést jelentett számomra. A válás ötlete, ami már hetek óta kínzott, szilárdabbnak és tisztábbnak tűnt most.

Másnap nagyon későn értem haza és láttam, hogy valamit ír az asztalnál. Nem vacsoráztam, hanem egyenesen aludni mentem és nagyon gyorsan elaludtam, mert fáradt voltam a Jane-nel töltött eseménydús nap után.

Amikor felébredtem, még mindig ott ült az asztalnál és írt. Nem érdekelt, úgyhogy megfordultam és aludtam tovább. Reggel megmutatta a válási feltételeit: semmit nem akar tőlem, hanem 1 hónap felmondási időt kér a válás előtt. Azt kérte, hogy ez alatt a hónap alatt, mindketten tegyünk úgy, mintha normális életet élnénk, amennyire lehetséges. Az indokai egyszerűek voltak: a fiunknak 1 hónapon belül lesz a vizsgája és nem akarja összezavarni a tönkrement házasságunkkal. Ez számomra elfogadható volt. De volt még valami, megkért, hogy idézzem fel, ahogy az esküvőnk napján a karjaimban bevittem a hálószobába. Arra kért, hogy ez alatt az egy hónap alatt, minden nap, reggelente a karjaimban vigyem ki a hálószobából az ajtó elé. Azt gondoltam, kezd megőrülni. Csak azért, hogy az utolsó napokat elviselhetővé tegyem, beleegyeztem a furcsa kérésébe.

Elmondtam Jane-nek a feleségem válási feltételeit. Ő hangosan nevetett és azt gondolta ez abszurdum. Nem számít milyen trükköt alkalmaz, szembe kell néznie a válással, jegyezte meg gúnyosan. Semmiféle testi kapcsolatom nem volt a feleségemmel, mióta bejelentettem, hogy el akarok válni. Úgyhogy amikor az első nap kivittem, mindketten olyan sutának tűntünk. A fiunk tapsolt mögöttünk, apu a karjaiban tartja anyut. A szavai fájdalmat okoztak nekem. A hálószobából a nappaliba, majd az ajtóhoz, több, mint 10 métert sétáltam vele a karjaimban. Ő becsukta a szemét, és gyengéden azt mondta, ne mondj semmit a fiunknak a válásról. Én bólintottam, kissé dühös voltam. Letettem az ajtón kívül. Ő elment a buszhoz, ami a munkába viszi. Én egyedül vezettem az irodáig. A második napon mindketten lazábbak voltunk. Ő nekidőlt a mellkasomnak.

Éreztem a blúzának illatát. Rájöttem, hogy hosszú ideje nem néztem meg alaposan ezt a nőt. Rájöttem, hogy nem fiatal már. Halvány ráncok voltak az arcán, a haja őszült! A házasságunk komoly áldozatot követelt tőle. Egy percig azon gondolkodtam, mit tettem vele. A negyedik napon, amikor felemeltem, úgy éreztem, hogy visszatért egyfajta meghittség. Ez az a nő, aki 10 évet adott nekem az életéből. Az ötödik és hatodik napon, úgy éreztem a meghittség érzése megint erősödött. Jane-nek nem beszéltem erről. Egyre könnyebbé vált a karjaimban vinni, ahogy telt a hónap. Talán a mindennapos edzések megerősítettek. Egy reggelen válogatott mit vegyen fel. Felpróbált jó pár ruhát, de nem talált egyet sem, ami ráillett volna. Majd sóhajtott, minden ruhám kinyúlt. Hirtelen rájöttem, hogy milyen vékony lett, ez volt az oka, hogy egyre könnyebben tudtam őt vinni. Hirtelen megértettem ... óriási fájdalmat és keserűséget halmozott fel a szívében. Öntudatlanul nyúltam feléje és megérintettem a fejét.

A fiunk ebben a pillanatban lépett be és azt mondta, Apu itt az idő, hogy kividd anyut. Számára, hogy látta az apját karjaiban kivinni az anyját, élete fontos részévé vált. A feleségem jelezte a fiúnknak, hogy jöjjön közelebb és szorosan megölelte. Én elfordítottam az arcom, mert féltem, hogy az utolsó pillanatban meggondolom magam. Ezután a karjaimban tartottam, kisétáltam a hálószobából, keresztül a nappalin, az előszobába. A karjai lágyan és természetesen pihentek a nyakam körül. Szorosan fogtam őt, pont olyan volt, mint az esküvőnk napján. De a sokkal könnyebb súlya elszomorított. Az utolsó napon, mikor a karjaimban tartottam, alig tudtam megtenni a lépéseket. A fiunk elment az iskolába. Szorosan tartottam őt és azt mondtam neki, nem is vettem észre, hogy az életünkből hiányzott a meghittség, az intimitás. Elvezettem az irodáig... gyorsan kipattantam a kocsiból, anélkül hogy az ajtókat lezártam volna. Attól féltem, ha bármennyit is késlekedek, meggondolom magamat.

Felsétáltam az emeletre. Jane kinyitotta az ajtót és azt mondtam neki, Sajnálom Jane, nem akarok elválni. Csodálkozva rám nézett, és megérintette a homlokomat. Lázas vagy? Kérdezte. Elvettem a kezét a fejemről, Sajnálom Jane, ahogy mondtam, nem válok el. A házasságom talán azért volt unalmas, mert nem értékeltük életünk apró részleteit, nem azért mert már nem szerettük egymást. Rájöttem, hogy attól kezdve, hogy az esküvőnk napján karjaimban vittem haza, egészen addig kellene a karjaimban tartani, míg a halál el nem választ minket. Jane hirtelen magához tért. Hangosan felpofozott, majd bevágta az ajtót és zokogásban tört ki. Lesétáltam a földszintre és elhajtottam.

Az útba eső virágboltban rendeltem egy csokor virágot a feleségemnek. Az eladólány kérdezte, mit írjon a kártyára. Mosolyogtam és azt írtam, Minden reggel a karjaimban viszlek ki, míg a halál el nem választ. Azon az estén mikor hazaértem, virág a kezemben, arcomon mosoly, felrohantam az emeletre, azért, hogy a feleségemet az ágyban találjam - holtan.

A feleségem hónapokig harcolt a RÁKkal és én annyira el voltam foglalva Jane-nel, hogy észre sem vettem. Tudta, hogy hamarosan meg fog halni és meg akart menteni bármiféle negatív reakciótól a fiunk részéről, ha végig visszük a válást. Legalább a fiunk szemében én egy szerető férj vagyok. Életetek apró részletei amik igazán számítanak egy kapcsolatban. Nem a ház, nem a kocsi, tulajdon, pénz a bankban. Ezek csak előmozdítják a boldogságot, de önmagukban nem adhatnak boldogságot.

Szóval találj időt, hogy a házastársad barátja légy és tegyétek meg azokat az apró dolgokat egymásért, amik meghittséget, intimitást eredményeznek. Legyen valóban boldog házasságotok! Ha nem osztod ezt meg másokkal, semmi sem történik veled. Ha megteszed, talán megmentesz egy házasságot. Az életben a legtöbb kudarcot olyan emberek szenvedik el, akik nem ismerik fel, milyen közel is voltak a sikerhez, mikor feladták.










A SZERETET MINDENT MEGOLD


Egy asszony kijött a házból, és három, hosszú, fehér szakállú öregembert látott üldögélni az udvaron. Nem ismerte őket. Így szólt:

"Nem hinném, hogy ismernélek benneteket, de éhesnek látszotok. Kérlek,gyertek be és egyetek valamit."

"A ház ura itthon van?" - kérdezték.

"Nem", válaszolta az asszony.

"Akkor nem mehetünk be" - felelték.

Amikor este a férje hazaért, az asszony elmondta neki mi történt.

"Menj, mondd meg nekik, hogy itthon vagyok,és hívd be őket!"

Az asszony kiment és újra behívta az öregeket.

"Együtt nem mehetünk be a házba", felelték "

"Miért nem?" kérdezte az asszony.

Az egyik öreg magyarázatba kezdett:

"Az ő neve Jólét", mutatott egyik barátjára, majd a másikra mutatva azt mondta, ő A Siker és én vagyok a Szeretet."

Majd így folytatta: "Most menj vissza a házba, és beszéld meg a férjeddel, melyikünket akarjátok behívni."

Az asszony bement a házba és elmondta a férjének, amit az öreg mondott.

A férj megörült.

"Ez nagyszerű!" mondta. "Ebben az esetben hívjuk be a Jólétet. Hadd jöjjön be, és töltse meg a házunkat Jóléttel!"

A felesége nem értett egyet. "Kedvesem, miért nem hívjuk be inkább a Sikert?"

A menyük eddig csak hallgatta őket, és most előállt saját javaslatával.

"Nem lenne jobb a Szeretetet behívni? Az otthonunk megtelne szeretettel!"

"Hallgassunk a menyünkre", mondta a férj a feleségének.

"Menj, és hívd be a Szeretetet, hogy legyen a vendégünk."

Az asszony kiment, és megkérdezte a három öreget.

"Melyikőtök a Szeretet? Kérlek, gyere be, legyél a vendégünk."

A Szeretet felállt és elindult a ház felé. A másik kettő szintén felállt és követték társukat. Az asszony meglepve kérdezte Jólétet és Sikert.

"Én csak a Szeretetet hívtam, ti miért jöttök?"

Az öregek egyszerre válaszoltak:

"Ha Jólétet vagy Sikert hívtad volna be, a másik kettőnek kint kellett volna maradnia. De mivel, Szeretetet hívtad, ahova ő megy, oda mi is vele tartunk."

Ahol Szeretet van, ott megtalálható a Jólét és a Siker is!!!

Eddig a történet, mely 4 jókívánsággal folytatódik.


Valaki, aki nagyon közel áll a szívemhez, elolvasva, azt mondta:

"Nagyon szép történet, csak sajnos nem igaz!
Nézz körül, mit látsz?"

És hosszan sorolta mindazt, amivel nap mint nap szembesülünk életünk minden területén, ha nem csak nézünk, hanem látunk, hallunk is. Sokan állítják, lassan mindent elborít a sötétség.
Nem értek egyet!
Csak akkor tehetné meg, ha hagyjuk. De hitem szerint mindig voltak, vannak és lesznek, akik a fényre törekszenek. Akik számára még ma is mindennél fontosabb a Szeretet. Akik nemcsak mondják ezt, hanem a lelkük mélyéig komolyan is gondolják. És ami még fontosabb: ki is mondják, le is írják, egyszóval, továbbadják!
Így, ha egy gyertya meggyújt egy másikat, egy másik egy harmadikat... akkor minél több gyertya ég, annál nagyobb a fényesség!
És, hogy a fény mindig legyőzi a sötétséget, azt a Nap minden reggel bizonyítja!
Életünk minden napjára ezért szívből kívánom magunknak, ne csak emlékezzünk erre, hanem tegyünk is érte!
Hisz tudjuk, "egy gyertya nem veszít semmit, ha meggyújt egy másikat..."










Egy férfi meg a kutyája sétált az úton. A férfi éppen a tájat élvezte, mikor ráébredt, hogy ő már halott...

Emlékezett arra, mikor haldoklott és hirtelen az is beugrott neki, hogy a mellette sétáló kutya is évek óta halott már.

Azon gondolkozott éppen, vajon hova viszi őket az út, amin sétálgatnak, mikor egy magas, fehér falhoz ért.

Drága márványnak tűnt. Hosszú sétány vezetett fel a domb tetejére, ahol egy magas boltív húzódott a napsütésben ragyogva. Mikor elsétáltak a boltívig, akkor látták meg a hatalmas, lenyűgöző kaput, az oda vezető út pedig mintha aranyból lett volna. Megindultak a kutyával, és ahogy közelebb értek, észrevettek egy asztalt, ami mögött egy ember ült. Mikor még közelebb értek, a vándor megszólalt:

- Elnézést, megmondaná, hogy hol vagyunk, kérem?

- Ez a Mennyország, uram! - válaszolt az ember.

- Remek! Kérhetnénk egy kis vizet? - kérdezte.

- Természetesen, uram. Jöjjön csak be, és azonnal hozatok egy pohár jeges vizet Önnek. - invitálta be az ember és a kapu elkezdett megnyílni.

- Bejöhet a barátom is? - kérdezte a kutyusára mutatva.

- Sajnálom, uram, de állatokat nem engedhetek be.

Az utazó gondolkodott egy pillanatig, majd megfordult és visszament az útra a kutyájával együtt, hogy akkor inkább folytatja útját. Újabb hosszú séta és újabb magas domb után elérkeztek egy földútra, ami egy tanya kapujához vezetett. Ez a kapu úgy nézett ki, mint amit soha sem zárnak be. Kerítés sem volt. Ahogy közeledtek a kapuhoz, észrevettek egy fának támaszkodó embert, aki épp olvasott

- Elnézést, uram, kérhetnénk egy kis vizet? - kérdezte.

- Természetesen. Ott egy kút, jöjjenek be - érkezett a válasz.

- A barátom is bejöhet? - kérdezte az utazó, kutyájára mutatva.

- Van egy tálka a kút mellett - bólintott az idegen.

Beléptek mindketten és megtalálták az öreg kutat meg a tálat. Az utazó megtöltötte vízzel, hosszan ivott, újra töltött és letette a kutya elé. Mikor mindketten eleget ittak, visszasétáltak a férfihoz a fa mellé.

- Mi ez a hely? - kérdezte az utazó.

- Ez a Mennyország - válaszolt a férfi.

- Ez furcsa. Egy fickó lentebb ugyanezt mondta

- Úgy érti, az arany út a márvány kapukkal? Nem. Az a pokol.

- Nem bosszantja, hogy így megtévesztik az embereket?

- Dehogy. Örülünk neki, hogy előre kiszűrik az olyanokat, akik hátrahagynák a legjobb barátjukat.


Tehát néha azon gondolkodunk, miért kapunk vicces e-maileket a barátainktól, sokszor egy sor írása nélkül. Talán így már érthető lesz. Mikor sok dolgod van, de kapcsolatban akarsz maradni, szerinted mit csinálsz? Továbbítasz egy viccet. Mikor nincs miről beszámolnod, de kapcsolatban akarsz maradni, továbbítasz egy viccet. Mikor mondani akarsz valamit, de nem tudod mit, vagy hogy továbbítasz egy viccet. Abban is segít, hogy tudasd valakivel, emlékszel rá, fontos neked, törődsz vele. Mit csinálsz? Továbbítasz egy viccet!
Tehát amikor legközelebb kapsz egy poént e-mailen, ne arra gondolj, hogy megint kaptál valami hülyeséget, hanem arra, hogy valaki gondolt rád aznap, és hogy a barátod a számítógép másik oldalán küldeni akart neked egy mosolyt!!!

A holnap a hét legzsúfoltabb napja, még ma keresd meg elfeledett barátaid!













 
 
0 komment , kategória:  Irodalom - Próza  
Magyar természettudósok, feltalálók
  2023-03-15 21:00:50, szerda
 
 




MAGYAR TERMÉSZETTUDÓSOK, FELTALÁLÓK


Link







Jedlik Ányos István (1800 - 1895)

Jedlik Ányos fizikus, bencés szerzetes, a kísérleti fizika kiváló művelője és oktatója, egyetemi tanár, az MTA tagja. Elektrokémiával és elektromossággal, majd optikával foglalkozott.





1826-ban szódavíz gyártó gépet szerkesztett és elkészült első hazai szikvízüzem.
1827-1828-ban készítette el az áram mágneses hatásának szemléltetésére a világon is az első elektromotort, amely első tisztán elektromágneses hatás alapján működő elektromotor volt. (Készülékével hat évvel előzte meg a Jakobi által készített elektromotort).
Készülékét járművek hajtására is alkalmazhatóvá tette.
Az 1850-es évek második felében készítette el az első unipoláris gépet, és ez vezette el a dinamó-elektromos elv felfedezéséhez.
Ugyancsak hat évvel hamarabb, mint Siemens, 1861-ben megfogalmazta a dinamó-elektromos elvét.
1955-ben megszerkesztette a villamos motorkocsi modelljét.





Jedlik Ányos forgonya





A szódavízgyártó gép





Jedlik-féle dinamó





1895. december 12-én halt meg Győrött.
A rend győri temetőjében temették el. Búcsúbeszédét Eötvös Loránd, az MTA elnöke, Jedlik Ányos tisztelője tartotta.






Eötvös Loránd ( 1848 - 1919 )

Eötvös Loránd Budán született július 27-én. Eötvös Loránd személyében a magyar tudomány legnagyobb egyéniségét, de nemzetközileg is olyan elismert tudósszaktekintélyt tisztel, akinek a sokoldalú alkotó tevékenysége egyaránt kiterjed a fizika és a geofizika területére.
Ő a rendszeres kísérleti és elméleti fizikai kutatások első hazai nagy művelője. A közéletben is fontos szerepet töltött be. 1894-ben vallás- és közoktatásügyi miniszter, egyetemi tanszékvezető tanár, 189I-1892-ben a Tudományegyetem rektora, a Magyar Tudományos Akadémiának előbb tagja, majd 1889­1905 között elnöke volt, a berlini Akadémia kültagja.





Különös joggal mondhatjuk mi magyarok, hogy Eötvös Loránd a fizika nagy tudósa, aki a gravitációnak, mint a testek egyik általános tulajdonságának természetét és törvényeit kutatta, és aki a súlyos és a tehetetlen tömeg egyenlőségét milliárdnyi pontossággal bizonyította.
Mivel a nehézségi erőtér ismeretében meg lehet határozni a földfelszín alatti kőzetek sűrűségét, így az Eötvös-inga méréseivel ki lehet mutatni a földfelszín alatti kőolaj-, érc-, kősó- és egyéb készleteket.
Eötvös Loránd felismerte, hogy eszköze a torziós inga alkalmas a Föld mélyének valóságos "kitapogatására". Ingák, amelyek világhírűvé váltak, személyes szerkesztése és irányítása alatt készültek.
Értékes megállapítása az is, hogy a Földön a keleti irányba mozgó testek súlya valamelyest csökken, a nyugati irányba haladóképedig növekszik a nyugvó test súlyához képest. Ez a felismerés Eötvös-hatás, Eötvös-effektus néven került be a fizika tankönyvekbe.





A kettős kis eszköz A kettős nagy eszköz





Ő alapította a Magyar Állami Geofizikai Intézetet
(ma Eötvös Loránd Geofizikai Intézet, ELGI)





Kiállítás az ELGI-ben





A Ság-hegyi múzeum és Eötvös emlékoszlop (Celldömölk)





Trianon emlékoszlop a Ság hegyen





Eötvös Loránd, a legnagyobb magyar természettudós április 8-án halt meg Budapesten.
Amikor híre szállt Eötvös Loránd halálának, A. Einstein így szólt: ,,A fizika egyik fejedelme halt meg."





Csonka János (1852 - 1939 )

A magyar technikatörténet kiemelkedő alakja. A jelenleg üzemeltetett sok száz millió benzinmotoron ma is olyan karburátor van, melynek alapgondolatával Bánki Donáttal együtt ők ajándékozták meg a világot és elsőként szabadalmaztatták.
A legenda szerint Csonka János és Bánki Donát, hazafelé tartva közös kísérletezésükből, egyszer a Nemzeti Múzeum sarkán egy virágáruslányt vettek észre, aki a szájában tartott vékony csőbe levegőt fújva oldotta permetté a virágjainak szánt vizet. Állítólag ez adta az ötletet, hogy megalkossák a porlasztót, mely a motorokban azóta is az üzemanyag-levegő keveréket állítja elő.
Az 1891-ben még csak rajzasztalon létező szerkezet a motor változó üteméhez alkalmazkodva adagolta a megfelelő keveréket, kiküszöbölte a robbanásveszélyt, ráadásul - mivel a szívócsőben áramló levegő energiáját használja fel, nem igényelt külön energiaforrást.





Karburátor Első magyar gázmotor





Még egy motor





Bánki Donát ( 1859 - 1922 )

Csonka Jánossal együtt a magyarországi motorgyártás megteremtője. Együttműködésük különösen a Műegyetem tanműhelyében volt sikeres. Ezt közös szabadalmaik bizonyítják.
1888-ban a benzinmotort, 1893-ban pedig a karburátort szabadalmaztatták.
1894-ben szabadalmaztatta nagynyomású robbanómotorját, amely a Bánki-motor nevet kapja. Ugyancsak 1894-ben elkészít egy kéthengeres, vízhűtéses és függő szelepekkel ellátott motorkerékpárt.
A nagy kompressziójú robbanómotort az idő előtti öngyulladás megakadályozására víz-befecskendezéses hűtéssel tökéletesítette, melyet szabadalmaztatott is 1898-ban.





Semmelweis Ignác ( 1818 - 1865 )

Semmelweis Ignác Fülöp valószínűleg az egyik legismertebb magyar, de mindenképpen a legismertebb magyar orvos 1972-ben felvette nevét a Budapesti Orvosi egyetem.
Semmelweis nagyságát a gyermekágyi láz kórtanának felderítése adta, amelynek során egy konkrét betegség okainak felderítésén túlmenően, a fertőzéssel és annak megakadályozásával kapcsolatban olyan elveket fogalmazott meg, amelyek jelentőségét csak egy jó évtized múltán a francia Pasteur és a német Koch bakteriológiai kutatásait követően ismerték fel.





Bolyai Farkas ( 1775 - 1856 )

A magyar matematika reformkorának megalapozója.
1832-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta.
Sokat foglalkozott Euklidész ötödik posztulátumával; többek között bebizonyította, hogy a "három, nem egy egyenesen levő pontok egy körön találhatók" állítás egyenértékű a párhuzamossági axiómával.
Pedagógiai ,,fő műve" fia és tanítványa, Bólyai János





Bolyai János ( 1802 - 1860 )

1820 és 1823 között dolgozta ki és írta meg korszakalkotó felfedezését: a nemeuklideszi geometriáját.
Ő maga így fogalmazta meg felfedezését, melyet apjának írt egy levelében: ,,semmiből egy új, más világot teremtettem" (1823).
Tudományos felfedezése 1832-ben Appendix címen apja Tentamen-je első kötetének függelékeként jelent meg, melyet francia és német nyelvre fordítottak le.
A marosvásárhelyi gyűjtemény között őriznek egy ,,megfakult" feljegyzést, mely szerint 1911-ben egy ,,Einstein Albert" nevű érdeklődő kölcsönkért a gyűjteményből bizonyos relativitáselméletet tárgyaló kéziratot, de elfelejtette visszavinni.





Irinyi János ( 1817- 1895 )

Irinyi Jánost általában a zajtalanul gyúló foszforos gyufa feltalálójaként tartják számon, bár pillanatnyi ötletén messze túlmutató eredményei vannak a kémia újszerű szemléletének terjesztésében.
1836-ban Magyarországon szabadalmi törvény nem volt, osztrák szabadalmat pedig nem akart magának Irinyi János. Így hát találmányát eladta Rómer István Bécsben élő kereskedőnek 60 pengő forintért, aki elkezdte annak tömeges gyártását, s tekintélyes vagyonra tett szert a szabadalomból, amelyet Irinyi találmányára kért, és még 1836-ban meg is kapott.
Az 1848-49-es szabadságharcban jelentős politikai szerepet játszott, Kossuth őt bízta meg az ágyúöntés és puskaporgyártás irányításával, és az állami gyárak felügyeletével.





A gyufa nem játék





Puskás Tivadar ( 1844 - 1893 )

Felismerve a telefon jelentőségét, kiutazott Amerikába, ahol találkozott Bell-el és Edisonnal. Két évig Edison munkatársa volt.
1879-ben Párizsban megszervezte az első európai telefonközpontot.
1893-ban Budapesten megkezdte rendszeres közvetítéseit az általa létrehozott telefonhírmondó, a rádió előfutára.





Zipernowsky Károly (1853-1942)

Zipernowsky Károly gépészmérnök, műegyetemi tanár, az MTA levelező tagja (1893), a magyar erősáramú elektrotechnikai ipar egyik megalapítója.
1882-ben Zipernowsky és Déri Miksa öngerjesztésű váltakozó áramú generátort szabadalmaztatnak a Nemzeti Színház 1000 izzólámpából álló világításának táplálására.
1885-ben Zipernowsky Károly Déry Miksa és Bláthy Ottó Titusszal szabadalmaztatta a zárt vasmagos transzformátort.





Kandó Kálmán ( 1869 - 1931)

A Budapesti Ganz-gyárban kezdett foglalkozni a váltakozó áramú villamos vontatással.
1902-ben az olasz kormány nagyszabású villamosítási terveihez Kandó Kálmán tervezte a villanymozdonyokat.
1920-as években feltalálta és kidolgozta a fázisváltós villanyos mozdonyokat.





Kandó Val Tellina mozdony
Kandó mozdony Kandó első villanymozdonya





Galamb József ( 1881 - 1955 )

Konstruktőr, a Ford Motor Company tervezője, a Ford T-modell megalkotója. Ez egy egyszerűen kezelhető, olcsón előállítható autó volt, a világ első népautója.





Ford-T-modell a millennárison





BRÓDY IMRE ( 1891 - 1944)

A fizika több területén és az ipari alkalmazás körében számos kutatási eredményt ért el, neve mégis elsősorban a kriptonlámpa feltalálásáról ismert.
A kriptonégőt az 1936-os Budapesti Ipari Vásáron mutatták be.





Bíró László József ( 1899 - 1985)

Eredetileg újságíró volt .
1943-ban Bíró szabadalmaztatta a golyóstollat Argentínában, majd ottani letelepedése után megfelelő módosítással az öntvényrepedést jelző festéket alkalmazta a golyóstoll töltésére.





Goldmark Péter Károly (1906-1977)

Feltalálta a mikrobarázdás hanglemezt és a színes televíziót (1940). Az USA Nemzeti Tudományos Díja (1977) Carter elnöktől.





Bay Zoltán ( 1900 - 1992 )

Magyar fizikus, az MTA tagja. Nevéhez fűződik a magyar Holdradar-kísérlet, az elektronsokszorozó és a fényre alapozott méterdefiníció.
Ő javasolta 1965-ben, hogy a távolságegységet, a métert alapozzuk a pontosabban mérhető időegységre és a fénysebességre.
1983-ban A Súlyok és Mértékegységek Nemzetközi Konferenciája Párizsban tartotta 17.-ik ülését, ahol elfogadták az egységes rendszert és megállapították:
A méter a fény által a vákuumban a másodperc 1/ od része alatt megtett út hossza.





Kármán Tódor ( 1881 - 1963)

Kevesen vannak azok, akik tudják, hogy például az első helikopter modell megalkotása egy magyar tervező nevéhez fűződik.
Kármán Tódor a világ egyik legelismertebb égi tervező volt.
Fontos szerepet játszott az első rakéták kifejlesztésében.
Őt tekintik a szuperszonikus repülés atyjának.
Űrkutatással is foglalkozott.





A National Medal of Science kitüntetést 81 évesen John F. Kennedy elnöktől vette át.





41 Kemény János (1926-1992) Albert Einstein tanársegédje.

Los Alamosban a Manhattan-terv keretében a későbbi Nobel-díjas Richard Feynman munkatársa volt.
Albert Einstein tanársegédje.
Jellemző rá, hogy amikor autót vett, a ,,LOGIC" (LOGIKA) rendszámot íratta rá.
Tom Kurtz-cal együtt 1964-ben megalkotta a BASIC programozási nyelvet és az első időmegosztású számítógépes rendszert.





Szilárd Leó ( 1898 - 1964 )

Magyar származású fizikus. Az első, aki felismerte, hogy nukleáris láncreakció (és az atombomba) létrehozható.
Bebizonyította az uránhasadás esetében a neutronsokszorozást.
Mivel félelmetes lehetőségnek tartották, hogy először a náci Németország fejlessze ki az atombombát, meggyőzték Franklin Rooseveltet, hogy nekik kell elsőnek lenniük. Részt vett az erre irányuló Manhattan-tervben
Szilárd Leó és Enrico Fermi szabadalmaztatták az atomreaktort.





Teller Ede ( 1908 - 2003 )

Magyar származású amerikai atomfizikus.
Legismertebb a hidrogénbomba kutatásokban való aktív részvétele, ezért az USA-ban mint ,,a hidrogénbomba atyja" vált közismertté.
Felismerte az urán-grafit-víz típusú reaktorok veszélyforrását (Teller-Effektus) és sikerült leállíttatnia az olyan grafitos reaktorok működtetését, mint amilyen például a Csernobili erőmű. Csernobilban többek között Teller-effektus vezetett a katasztrófához.





Neumann János (1903-1957)

A számítógépek atyja.
Neumann-elvek:
1. Soros utasítás-végrehajtás
2. Kettes (bináris) számrendszer használata
3. Belső memória (operatív tár) használata a program és az adatok tárolására
4. Teljesen elektronikus működés
5. Széles körű felhasználhatóság
6. Központi vezérlőegység alkalmazása





,,A számítógép és az emberi agy viszonyáról" - Neumann utolsó könyvének borítója
Átveszi Eisenhower elnöktől a National Medal of Science kitüntetést .





Neumann-elvek szerinti PC-felepitése





Az atomkorszak tudósai
Teller Ede
Szilárd Leó
Wigner Jenő
Hevesy György
Neumann János





Bátaapáti Eszter lejtősakna





Bátatapáti Mária lejtősakna





Öveges József ( 1895 - 1979 )

Professzor, tanár, fizikus.





Rubik Ernő Építészmérnök, iparművész.

1990-től a Magyar Mérnök Akadémia elnöke, később tiszteletbeli elnöke.
Találmányai:
Bűvös kocka
Kígyó Bűvös négyzetek
Bűvös dominó
Rubik óra





Köszönöm a figyelmet, türelmet!




Természetesen sokkal több magyar találmány és magyar tudós van, mint ami a fenti bejegyzésben található. Magam is tudnék még sok olyat megemlíteni, amelyek nem szerepelnek a bejegyzésben szereplők között, terjedelmi okok miatt azonban ez nem lehetséges. Az alábbi Link alatt azonban ezek is megtekinthetők. De a szakirodalom is jóval sokkal többet említ. Egyébként érdemes elolvasni ,,Köteles Viktória 88 magyar találmány" című könyvét is, mely megvásárolható a Libri Könyváruházban vagy az Antikvárumokban. /Kiadás éve:2010/


Magyar feltalálók és találmányaik

Link



Magyar találmányok, melyek megrengették a világot

Link



Nemzeti |Top 10| magyar találmány (amiről valószínűleg nem tudtad, hogy az)

Link



Híres magyar találmányok és feltalálók

Link


Híres magyar feltalálók és tudósok

Link


Magyar feltalálók és magyar találmányok

Link








 
 
0 komment , kategória:  Tudomány - technika  
1848. március 15
  2023-03-14 21:30:11, kedd
 
 










1848. MÁRCIUS 15









A pesti forradalom előzményei

- 1848 február 23-án Párizsban kitört a forradalom.
- Nemzeti forradalmak céljai a függetlenség és a feudalizmus felszámolása.
- Szent Szövetség összeomlott.
- Bécs március 13.
- Pest március 15.
- Milánó március 18.
- Velence március 22.







1847 - 1848-as országgyűlés Kossuth követelései - Ellenzéki Nyilatkozat
Párizsi forradalom hírére - felelős magyar kormány megalakítása, függetlenség megteremtése
Bécsi forradalom - az országgyűlés mindkét táblája támogatja
Kossuth követség élén Pozsonyból Bécsbe indul








1848. március 3.
- Felelős magyar minisztérium
- Alkotmány az egész birodalomnak







1848. március 15.







"Ez volt március 15-e. Eredményei olyanok, melyek e napot örökre nevezetessé teszik a magyar történetben. Események folytatásának ez közönséges volna, kétségkívül, de tekintve annak, ami volt, kezdetnek: nagyszerű, dicső. Nehezebb a gyermeknek az első lépést megtennie, mint mérföldeket gyalogolni a meglett embernek.,,
(Petőfi)







Felsőház
Alsóház
Kossuth elhajózik a királyhoz
Törvényjavaslat elfogadása
Pilvax
Bánk bán - kokárda
Nemzeti Múzeum
Nemzeti dal és a 12 pont kinyomtatása
Helytartótanács
Nemzeti Színház
Az udvar emberei meghátrálnak
Közbátorsági Bizottmány
Landerer és Heckenast
Kossuth törvényjavaslata
Jókai elmondja a 12 pontot
Márciusi ifjak gyűlése
Várbörtön Városi Tanács
Táncsics kiszabadítása
Bécs








1848. Március 15. Pest - Buda

Pest
Délelőtt:
Pilvax kávéház (Petőfi - ,,Márciusi ifjak" pont - Nemzeti dal
Egyetemisták, városi polgárság
Városba érkező parasztság (József napi vásár)
Landerer nyomdája (12 pont, Nemzeti dal)
Délután:
Nemzeti Múzeum (Nemzeti dal)
Nemzeti Színház (Erkel: Bánk bán)
Buda
Helytartótanács (helyőrség)
Budai vár (börtön - Táncsics)







A nap eseményei Indulás Pilvax kávéház Egyetem Nyomda Nyomdában
Nagygyűlés
Városháza
Budai vár
Nemzeti Színház
8 óra: Petőfi indul Dohány utcai lakásáról
8 - 9 óra: Felolvassák a 12 pontot és a Nemzeti dalt
9 - 10 óra: Az egyetemisták megnyerése
11 óra: A Landerer és Heckenast nyomda lefoglalása
12 óra: A 12 pont és a Nemzeti dal kinyomtatása
15 óra: A 12 pont és a Nemzeti dal kinyomtatása
16 óra: Ünnepi nagy gyűlés a Nemzeti Múzeum előtt
17 óra: Megalakul a forradalom irányító szerve a Közcsendi Bizottmány
18 óra: A Helytartótanács a követeléseket elfogadja Táncsics börtön-ajtaja megnyílik
19 óra: Ünnepi előadás a Nemzeti Színházban







Események helyszínei







Pilvax kávéház







A nyomdánál







Követelések írásban, szóban







Nemzeti Múzeum







Táncsics Mihály kiszabadul







Első független és felelős kormány megalakulása

Batthyány Lajos miniszterelnök
Áprilisi törvények:
Függetlenségünket biztosítják
Felszámolják a feudalizmust => kötelező jobbágyfelszabadítás állami kártalanítással
Hiányosságai:
Nemzetiségi jogok hiányoznak
Cenzusos választójog







A szeptemberi fordulat
1848. aug.
- Az udvar rendezte az ügyeit Itáliában
- Bécs módosítani akarta az ápr-i törvényeket
1848. szept.
- Széchenyi idegszanatóriumba kerül (Döbling)
- lemond a Batthyány kormány
- megalakul az OHB az ország védelmére
. újoncozás megkezdése - honvédzászlóaljak
. eltörlik a szőlődézsmát
. Kossuth bankó kimutatása
1848. szept.11. Jelacic átlépte a határt







A szabadságharc kezdete

1848. szept.11 - Jellasics serege átlépi a határt (Dráva) → a szabadságharc kezdete
OHB - Országos Honvédelmi Bizottmány felállítása
- elnök: Kossuth Lajos
- cél: a forradalom vívmányinak megőrzése/ honvédel.
. A horvátok rablásai népfelkeléshez vezettek
. István nádor lemond a tisztségéről
1848. szept. 29. Pákozd (Móga János ↔ Jelasic)
1848. okt. 6. Bécs - újabb forradalom
1848. okt. 30. Schwechat - Windischgratz győzelme
1848. dec.2. - V. Ferdinánd lemondatása
Ferenc József az új császár (és király is)
általános offenzíva Magyarország ellen
(Windischgratz ↔ Görgey Artúr)

Link


Link


Európa térképe - 1848

















 
 
0 komment , kategória:  Nemzeti ünnep  
Inspiráló gondolatok
  2023-03-13 20:30:40, hétfő
 
 








INSPIRÁLÓ GONDOLATOK




A válogatásban szép számmal szerepelnek magyar szerzők is, mint például Arany János, Csernus Imre, Müller Péter, Popper Péter és sokan mások. Íme a legjobban motiváló idézetek listája:


"A hosszú és jó életet nem évekkel, hanem élményekkel és megismeréssel mérik."
(Popper Péter: Lelkek és göröngyök

"Az akadály az a rémisztő dolog, amelyet akkor látunk, ha levesszük szemünket a célról.
(Henry Ford)

Azok számára nincs boldogság, akik nagyon korán feladták az álmaikat, és beletörődtek a szürkeségbe."
(Csernus Imre)







,,Az első lépéseket nem a hosszuk, hanem az irányuk minősíti."
(Moldova György)

"Az emberekből általában nem az erő hiányzik, hanem az akarat."
(Victor Hugo)

"Az, hogy senki sem számít rá, hogy megteszed, még nem jelenti azt, hogy képtelen vagy rá."
(Sarah Addison Allen)

"Aki egyszer már veszített, úgy igazán, vérre menően, az nem könnyen kockáztat újra. Aki egyszer már adott, mindenestül, önmagából egy jókora darabot, az nem tékozol újra. Ha gyengülsz, magadra maradsz. Erőd még inkább elhagy. Erőddel pedig mosolyod, lényed. Lassan a többiek is. Mindenki a jóhoz tapadna. Félelmed pedig rád, az arcodra. Az utat mind egyedül járjuk. Legyünk páratlanul vagy párban: egyedül. Tudom, hogy fáj az egyedül. Fáj az együtt, mégis egyedül. Fáj az egyedül is együtt. Záródsz és záródsz, szorongásod a pajzsod, fegyvered. S ha szemed csukva, füled mellett megy el a dal is. Nem látsz színeket, nem érzel ízeket. Ott állsz magaddal szemben, és nem tudod, ki néz a tükörben. Ha elmentél már a legmélyebb mélységbe, rá kell jönnöd, hogy hit nélkül nem térhetsz vissza. Visszatalálhatsz magadhoz, önmagadon keresztül, de egy másik útvonalon, mint addig. Utólag hálás lehetsz veszteségeidért, hogy eljuttattak egy kevésbé szemfényvesztő valósághoz, azaz "a valósághoz". Igen, igen, sorsunk van, feladatunk van. A bánattal is."
(Tisza Kata)

,,Aki nem ismeri a múltat, nem ítélheti meg a jövőt. A múlt az a talaj, amelyen állunk. Tanítómesterünk, megmutatja, hogy milyen hibákat nem szabad újra elkövetni és mit kell tenni."
(Habsburg Ottó)

,,Aki számára nem létezik jövő, az kénytelen a konkrétumban, a reménytelenségben, az ürességben élni."
(Abraham Maslow)

Amikor azt mondod: "Feladom!", gondolj arra, hogy ilyenkor másvalaki azt mondja: "Egek, micsoda lehetőség!"
(H. Jackson Brown)

,,Amikor lehangolt vagy, a múltban élsz. Amikor aggódsz, a jövőben élsz. Amikor békében vagy, akkor élsz a jelenben."
(Lao-ce)

"Amikor úgy tűnik, hogy minden ellened van, emlékezz rá, hogy a repülő is a széllel szemben száll fel, nem vele együtt."
Henry Ford

"Annyira tettre kész vagyok, hogy a nevem valójában ige kellene, hogy legyen."
(Graffiti)

"Álmodj, amit csak akarsz, menj, ahova szeretnél, légy az, aki szeretnél, mert csak egy életed van, s csak egy lehetőséged, hogy olyan dolgokat csinálj, amit szeretnél!"
(Paulo Coelho)

"Álmodozni csodálatos dolog. Annál csak egyetlen jobb dolog van. Tenni valamit az álmainkért, hogy megvalósuljanak."
(Nógrádi Gábor)

"Bármire képes vagy. Ezt se felejtsd el. Mindenki tud valamit, amit ő tud a világon a legjobban. Azért született meg."
(Kornis Mihály)

"Célozd meg a Holdat! Még ha elhibázod is, a csillagok közt landolsz."
(Les Brown)

"Csak az számít, hogy tudd, mit akarsz, és küzdj érte."
(Halálos iramban című film)

"Előtted a küzdés, előtted a pálya,
Az erőtlen csügged, az erős megállja.
És tudod: az erő micsoda? - Akarat,
Mely előbb vagy utóbb, de borostyánt arat."
(Arany János)







,,Emelkedj a vihar fölé, és megtalálod a napsütést."
( Mario Fernández )

"Az életben épp az az érdekes, hogy egy-egy álmot valóra lehet váltani."
(Paulo Coelho)

"Az élet túl rövid - vagy túl hosszú - ahhoz, hogy megengedhessem magamnak, hogy ilyen pocsékul éljem le."
(Paulo Coelho)

"Én is azt akarom, amit mindenki más, csak én jobban."
(Trója című film)

"Én nem vagyok sztár, nem is akarok az lenni! Én legenda leszek!"
Freddie Mercury

,,Gyakran az, amitől a legjobban féltél, sokkal kevésbé problémás, mint ahogy gondoltad. Nincs azzal semmi baj, ha előre tekintünk, és a jövőt tervezgetjük, de tudnod kell, könnyen meglehet, hogy a legnagyobb félelmeid a legnagyszerűbb meglepetéssé válnak."
(Nick Vujicic)

"Gyakran bármilyen lépés jobb, mint a nem lépés, különösen, ha már hosszú ideje élsz egy boldogtalan helyzetbe ragadva."
(Eckhart Tolle)

"Ha azt szeretnéd, hogy egy fiú akarjon valamit, csak arról kell gondoskodnod, hogy az a valami nehezen elérhető legyen."
(Mark Twain)

"Ha boldog akarsz lenni, ne gondolkozz azon, ami jönni fog, vagy ami fölött nincs hatalmad; a jelennel foglalkozz, és azokkal a dolgokkal, amelyeken változtathatsz."
( Christopher Paolini)

"Ha három madár ül egy kerítésen, és kettő elhatározza, hogy elrepül, hány madár marad a kerítésen? A válasz: három. A tanulság: attól, hogy elhatározol valamit, még nem teszed meg." (Robert Toru Kiyosaki)

"Ha meg tudtad álmodni, meg is tudod tenni!"
(Walt Disney)

,,Ha megváltoztatod a gondolataidat a múltról, akkor megváltoznak a gondolataid a jövőről is, és ezzel jobb jövőt teremtesz. A jövőd egy történet, amelyet te teremtettél, akárcsak a múltad."
(Alan Cohen)

"Ha nem lehet úgy, ahogy akarod, akard úgy, ahogy lehet!"
(Szulák Andrea)

"Ha szeretnéd valóra váltani álmaidat, mindenekelőtt ébredj fel!"
(Vavyan Fable)







,,Ha valamit tényleg el akarsz érni, az csak rajtad múlik. Kezeld magas prioritással, vagy vedd le a listáról!"
(Tina Seelig)

"Húsz év múlva sokkal jobban fogod sajnálni azokat a dolgokat, amiket nem csináltál meg, mint azokat, amiket igen."
(Mark Twain)

,,A jövő már itt van - csak még nem mindenkinek jött el."
(William Gibson)







,,Kövesd az álmaidat! Oka van annak, hogy ezekről álmodsz. Nem utolsó sorban az, hogy valóra váltsd őket."
(Mike Dooley)

"A kudarc az az állapot, amikor az illető zsebében volt az energia, amellyel megoldhatta volna a kihívást, azonban a lustaság, a gyávaság, a kifogások keresése, a hanyagság, a tunyaság, a nagyképűség, az önzés, stb. erősebb volt, így nem tette bele mindazt, amit tudott volna. Így a nap végére marad a keserű szájíz, valamint a folyamatos önmarcangolás, hogy miért nem tette bele. A nem sikerült meg azt jelenti, hogy valaki megtett mindent, amit tudott, azonban azt is tudja, hogy emberből van, és nem sikerülhet minden. Ha ő becsülettel mindent beletett, mindez persze rosszul esik, de a nap végére nem marad lelkiismeret furdalása, így nyugodtan alszik."
(Csernus Imre)

"A különbség a között, amit megteszünk és amire képesek lennénk, megváltoztathatná a világot." (Mahatma Gandhi)


"A legnagyobb bukás, a legcsúnyább, a legszörnyűbb hiba is jobb, mintha meg se próbáljuk."
(Grace klinika című film)

"A lehetetlen csupán egy nagy szó, amellyel a kis emberek dobálóznak, mert számukra könnyebb egy készen kapott világban élni, mint felfedezni magukban az erőt a változtatásra. A lehetetlen nem tény. Hanem vélemény. A lehetetlen nem kinyilvánítás. Hanem kihívás. A lehetetlen lehetőség. A lehetetlen múló pillanat. A lehetetlen nem létezik."
(Muhammad Ali)







,,Lehetőséggel születtél. Jósággal és bizalommal születtél. Eszmékkel és álmokkal születtél. Nagysággal születtél. Szárnyakkal születtél. Nem arra szántak, hogy mássz, hát ne tedd. Szárnyaid vannak. Tanuld meg használni őket, és repülj!"
(Dzsalál ad-Dín Rúmí)

"A legfontosabb, amit a győzelemből megtanulhatunk, hogy képesek vagyunk rá. Dave Weinbaum
Bízzál magadban. Többet tudsz, mint hinnéd."
(Benjamin McLane Spock)

,,Mi a legviccesebb az emberben? (...) Mindig fordítva gondolkodnak: gyorsan fel akarnak nőni, hogy aztán az elveszett gyermekkor után sóhajtozzanak. Feláldozzák az egészségüket, hogy pénzt keressenek, aztán meg odaadják minden pénzüket, hogy egészségesek legyenek. Annyira sóvárognak a jövő után, hogy nem törődnek a jelennel, így aztán sem a jelent, sem a jövőt nem élik meg. Úgy élnek, mintha soha nem halnának meg, és úgy halnak meg, mintha soha nem éltek volna."
(Paolo Coelho)

"Minden álmunk valóra válhat, ha van bátorságunk a nyomukba eredni."
(Walt Disney)

"Mindenki tudja, hogy bizonyos dolgokat nem lehet megvalósítani, mígnem jön valaki, aki erről nem tud, és megvalósítja."
(Albert Einstein)

"Mindig mondom, hogy nem azért vagyok különleges, mert nincsenek lábaim, hanem azért, mert úszom. Valamilyen szinten ez emel ki a többi ember közül. Az, hogy sikereket érek el a medencében, vagy ha éppen nem, akkor az, hogy fel tudok állni még egy óriási pofon után is."
(Illés Fanni)







"Mindig többre vagy képes, mint hiszed. A legnehezebb mérföld mindig a legelső."
(Alastair Humphreys)

"Mondj igent. (...) Akkor is, ha belehalsz a félelembe, akkor is, ha aztán megbánod, mert azt is csak bánnád életed végéig, ha nemet mondanál."
(Gabriel García Márquez)

"Ne habozz és ne keress kifogásokat! Egyszerűen indulj el és csináld! Indulj és csináld! Meglátod, nagyon, nagyon boldog leszel."
(Christopher Johnson McCandless)

,,Ne herdáljuk el a jövőt a jelentől való félelem miatt!"
(Barack Obama)

"Ne higgy annak, aki azt mondja, nem vagy rá képes! Ha van egy álmod, ne mondj le róla! Ha valaki nem tud valamit, azt szeretné, ha te sem tudnád. Ha akarsz valamit, tegyél érte!"
(Boldogság nyomában című film)

,,Nekünk, akik hiszünk a fizikában, a múlt, a jelen és a jövő közötti különbségtétel csupán képzelgés, bármily makacsul tartja is magát."
(Albert Einstein)

"Nem legyőzni kell az akadályt - hanem túljutni rajta. A folyó nem áll le vitatkozni az útját álló sziklával, hanem átfolyik rajta, s derűsen rohan a tenger felé."
(Müller Péter)

"Ne rémítsen a szakadék álmaid és valóság közt. Ha a képzelet szárnyára vesz, meglesz a híd is hamar."
(Belva Davis)

,,Ne zsúfoljátok tele lelketeket haszontalan gondolatokkal. Minek rágódni a múlton, elébe menni a jövőnek? Maradjatok a jelen pillanat egyszerűségében."
(Gautáma Sziddhártha Buddha)

"Olvass el naponta néhány igaz szót, bölcs gondolatot, szép verset. Olyant, amit neked írtak. Hallgass olyan zenét, melyet nem a káosz, hanem egy magasabb rend szült. Könnyű megkülönböztetni, mert az utóbbi szép. Hozd helyre magad naponta. A légkör, amelyben élsz, szennyes. Tele van negatív adással, fullasztó, boldogtalan, koszos gondolattal. De te nézz a magasba, s hangold magad a nap sugarára. És ne felejts el esténként fölnézni az égre, hogy újra és újra eszedbe jusson: a végtelen gyermeke vagy."
(Müller Péter)

"Pesszimista az, aki panaszkodik a zajra, amikor a lehetőség kopogtat."
(Oscar Wilde)

"Rossz idő nem létezik, csak gyenge akarat."
(Bill Bowerman(

"Soha ne érd be kevesebbel, mint amit valójában akarsz! Soha ne légy senkivel, akit nem szeretsz igazán!"
(Claudia Gray)

"Tanuld meg a játékszabályokat, aztán már csak játszanod kell - persze mindenkinél jobban."
(Albert Einstein







,,Tartsd arcod mindig a napfény felé, és az árnyékok mögéd esnek."
( Walt Whitman )

"Tedd azt, amiben hiszel, és higgy abban, amit teszel! Minden más csak erő- és időpocsékolás." (Maharaj Nisargadatta)

"Tedd, vagy ne tedd, de sohase próbáld!"
(Csillagok háborúja című film)

"Az univerzum mindig a segítségünkre siet, amikor az álmunkért harcolunk, bármilyen hülyeségnek tűnik is az az álom. Hiszen a mi álmunk, és csak mi tudjuk, milyen áldozatot követel tőlünk."
(Paulo Coelho)

"Vannak ajtók, amik nem maradnak örökké nyitva. Az elszalasztott lehetőség soha nem tér vissza, és ha csak várakozol, az nem jelenti azt, hogy erős vagy, vagy azt, hogy igazad van. Néha csak annyit jelent, hogy félsz a változástól. Mindenkivel előfordul. Tudod, mire jöttem rá? Az élet túl rövid."
(Everwood című film)

"Vannak, akik inkább a szívükre hallgatnak, és nem arra, amit mások diktálnak. Ritkán találkozni ilyen emberekkel, de ők azok, akik emlékeztetnek arra, hogy ha elindultál az utadon, ne tántorítsanak el a kétségek és gyötrelmek, hogy jó abban hinni, hogy nincs "nem tudom", hogy nincs "úgyse sikerül" vagy "lehetetlen". Ők emlékeztetnek minket arra, hogy jó elhinni, a lehetetlen nem létezik."
(Sean Thompson)


Válogatás

Link



Motivációs, inspiráló idézetek

Link










 
 
0 komment , kategória:  Bölcsességek és gondolatok.   
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 19 
2023.02 2023. Március 2023.04
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 19 db bejegyzés
e év: 251 db bejegyzés
Összes: 4824 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 156
  • e Hét: 1652
  • e Hónap: 18796
  • e Év: 156168
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.