|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 7
|
|
|
|
2023-03-10 21:55:25, péntek
|
|
|
Reményik Sándor
- Örök szerelem
Egy bükk és egy fenyő.
Úgy összeforrtak ők,
Ahogy csak lelkek forrnak össze néha,
Egymást halálig híven szeretők.
A bükk a nő,
A fenyő tán a férfi.
Ez áll szikáran, míg a bükk elomló,
Ölelő karjaival átaléri.
Úgy látszik, mintha reáomlana,
Pedig támasztja, mint a fenyő őtet.
S övezi csendes napfény-glória
A vihar ellenébe szegülőket.
Így öredtek meg:
Egy örök ölelésben.
Ölelkeznek a törzsek, koronák,
Ölelkeznek a gyökerek a mélyben.
Mikor kezdődött ez az ölelés?
Ez volt a növekedésük célja, iránya?
Egymáshoz simult itt már hajdanán
Két Isten ültette pici palánta?
S ahogy a törzsük hatalmasodott:
Úgy lett szerelmük is hatalmasabb,
Törzsüket bronzzal ötvözte körül
A felkelő és lemenő nap.
E mozdulatlan, néma szerelem
A jót s a rosszat most is együtt állja.
S egyszerre csap le majd a fejsze rájuk:
Az emberbőrbe bújt Halál kaszája.
|
|
|
0 komment
, kategória: Reményik Sándor |
|
|
|
|
|
2023-03-10 20:52:47, péntek
|
|
|
Marilyn Monroe
Én önző vagyok, türelmetlen, és egy kicsit bizonytalan. Hibázok, irányíthatatlan vagyok és időnként nehezen kezelhető. De ha nem tudod kezelni ezeket a rossz dolgokat, akkor biztos, mint a pokol, hogy nem érdemled meg a legjobbakat sem. |
|
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
2023-03-10 19:05:35, péntek
|
|
|
Aradi Gábor
Perpatvar
Perpatvarral indul a reggel,
Érzelem háborúval s jókora sereggel.
Nyoma sincs már a tegnap esti csendnek,
Sértő, sértett szavak, kard pengéi csengnek.
A te meg én meg az a bizonytalan ő,
Ha volt is, most már teljesen homályos a jövő.
Nincs már bizalom, csak fogcsikorgatás zajlik,
Mind értéktelen, mind érdektelen, senki sem hajlik.
Ajtó zúg, s előad ma a szomszédvidító drámaszínház,
A lélek alászáll, s lefelé nincs határ, minden szó gyaláz.
Mint macskák a közös tál fölött fújva egymást,
Sértés a cél, és mi nem vétjük el ezt a célzást.
Forrás: www.poet.hu
|
|
|
0 komment
, kategória: Mai költők versei |
|
|
|
|
|
2023-03-10 18:36:58, péntek
|
|
|
Lant Györgyi
Drága élet
Mondjam el, mit érzek, zűrt és űrt,
Szívem megkövült,
Szemem elködösült.
A sötétség leple lelkemre ült,
A harag, a bánat bennem csak gyűlt!
Gyűlt, kövült, és már a rossznak is örült!
Boldogság, az elkerül,
Bennem már nem hevült,
Kihűlt!
Szabotál, rossz gondolatokat küld,
Értékeket összegyűrt,
A hamis érzés már fürtökben ült,
Ezt harangozta lelkemből trombita, kürt,
Minden, minden sokba kerül!
...és most csend,
Helyreállt a rend,
Kevesebbet költ,
Ki csak verseket költ!
|
|
|
0 komment
, kategória: Mai költők versei |
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 7
|
|
|
|
2023. Március
| | |
|
|
ma: |
1 db bejegyzés |
e hónap: |
163 db bejegyzés |
e év: |
1772 db bejegyzés |
Összes: |
9037 db bejegyzés |
|
|
|
|
- Ma: 1152
- e Hét: 3323
- e Hónap: 12345
- e Év: 80110
|
|
|