|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 9
|
|
|
|
2023-05-10 23:58:48, szerda
|
|
|
A nagy természet
Miként ragyog.
A nap mi fényt vet!
Mily illatok!
Föld, ág rakodtan
Szines virággal,
Minden bokorban
Ezer madárdal.
Ezer kiáltás
Visszhangra vár:
"Ó, föld, ó áldás,
Ó, napsugár!"
Johann Wolfgang von Goethe
|
|
|
0 komment
, kategória: Goethe |
|
|
|
|
|
2023-05-10 23:39:03, szerda
|
|
|
Sándor Fövényi:
Tegnap
tegnap valahogy boldog voltam,
nem kellett sorba állnom a boltban,
a pénztároslány rám kacsintott,
nem kértem vissza a húsz forintot.
tegnap valahogy más volt minden,
az utca sarkon engem várt az Isten,
gyönyörű szívemmel átöleltem,
aztán ácsorogtunk ott eső verten.
majd lementünk a Duna partra,
melynek a széltől ráncos volt arca,
az akácokon hófehér rongyok,
szinte az egész erdő zsongott.
elhevertünk a friss fűben,
én a Világot hajamba tűztem,
körbe, körbe azt a kerek zöldet,
hol most éreztem senki sem ölhet.
és nem érdekel ha ma halni kell,
a tegnapból úgy sem ébredek fel,
mert boldog voltam, bolond álom,
melyben eszelősen élni vágyom.
|
|
|
0 komment
, kategória: Fövényi Sándor |
|
|
|
|
|
2023-05-10 23:28:17, szerda
|
|
|
Nyáridőben, az alkonyi erdőn ezer élet lüktet. Sosem érzed azt, hogy egyedül vagy! Hallod a madarak énekét, ami lelket melengető érzéseket ébreszt minden emberben. Te sem vagy kivétel. Aztán, amikor beáll a sötétség - szinte varázsütésre - néma lesz a táj. A Hold még nem kél, nincs, ami egy fikarcnyi világosságot adna a lábaid elé. Magadra maradtál... elpártolt tőled minden, s a "mindenki itt hagyott" érzés kerülget. Jönnek a gondolatok, amire aztán nem tudsz visszaemlékezni soha többé. Andalító tücsökzene indul, s vele együtt megannyi kobold lépésének neszezése a száraz avaron. Sosem voltál egyedül!
Németh Tamás
|
|
|
0 komment
, kategória: Idézet |
|
|
|
|
|
2023-05-10 22:39:19, szerda
|
|
|
Mikor nőni kezd bennem a világ iránt érzett kétségbeesés,
és a legkisebb hangra is felébredek éjszaka,
attól félve, hogy mivé lesz saját és gyermekeim élete,
felkelek és lefekszem oda, ahol a fadarazsak
pihenésében gyönyörködhetek, ahol a nagy kócsag táplálkozik:
a vad dolgok békéjébe menekülök.
Wendell Berry
|
|
|
0 komment
, kategória: Idézet |
|
|
|
|
|
2023-05-10 22:24:28, szerda
|
|
|
A természet nem kívánja tőlünk ösztöneink korlátozását, engedi azok kielégítését, de más módon korlátoz bennünket, éspedig igen hatékonyan: megöl minket, hidegen, kegyetlenül, részvét nélkül, lehetőleg éppen akkor, amikor boldogok vagyunk.
Sigmund Freud
|
|
|
0 komment
, kategória: Idézet |
|
|
|
|
|
2023-05-10 22:09:43, szerda
|
|
|
Sándor Fövényi:
Ma nem érek rá
Uram, én ma nem érek rá meghalni,
az öltönyöm is a Patyolatban van,
szegény anyámnak meg kell majd varrni,
akár az életem szakadt, gombtalan.
hányszor téptem le részegen magamról,
mert csavargó vagyok nem urak fattya,
köpenyem angyalok nyűtték a napból,
fénye paloták tornyait koptatja.
még kellene néhány perc, néhány óra,
annyi mindenkitől nem köszöntem el,
vén lelkem ráköptem a kaptatókra,
melyen púder por röhög, ilyen leszel.
egyetlen szót kérnék az utolsó jogán,
az Istennek mondanám siessen értem,
mert könnyű konc lettem a semmi fogsorán,
pedig azt hittem a mindenségnek éltem.
majd mennyei muzsikában felolvadok,
akár köröttem a hat szál gyertyalányka,
és hagyjátok az öltönyt, a Patyolatot,
takarjon pogány őseim, hófehér vászna.
|
|
|
0 komment
, kategória: Fövényi Sándor |
|
|
|
|
|
2023-05-10 21:52:41, szerda
|
|
|
Törő Zsóka :
Hajnali hangverseny
Odakinn még sötét az ég,
madárdaltól zeng a vidék,
trillájukat úgy élvezem,
milyen szép így, jó a kedvem.
Énekük a napot kelti,
dicsőségét messze zengi,
mire pirkad az ég alja,
ezer madár dallal várja.
Lassan bővül a zenekar,
egyre szebben csendül a dal,
korán van, de mégse bánom,
tűnik szememből az álom.
Gyenge szél kél, lebben levél,
ébredező város zenél,
mire napfény terül széjjel,
lelkem telve sok szépséggel. |
|
|
0 komment
, kategória: Törő Zsóka |
|
|
|
|
|
2023-05-10 19:47:51, szerda
|
|
|
A fák (...) az élet, a megújulás, a tudás és az öröklét szimbólumai. Annyi mindent mondanak róluk. Az idő fája. Az élet fája. A tudás fája. A világfa. Jelképezik magát az embert, de az emberi életutat is: növekednek, virágba borulnak, termést hoznak, végül megöregszenek és meghalnak. Végigkísérik az emberi élet állomásait, készül belőlük bölcső és koporsó is. Ugyanakkor a hosszú életű, hatalmas fák évről évre megújuló lombjukkal, viharoknak ellenálló életerejükkel és holtig való növekedésükkel az időt és a múló időt legyőző életet testesítik meg.
Réczey Kata
|
|
|
0 komment
, kategória: Idézet |
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 9
|
|
|
|
2023. Május
| | |
|
|
ma: |
1 db bejegyzés |
e hónap: |
163 db bejegyzés |
e év: |
1772 db bejegyzés |
Összes: |
8995 db bejegyzés |
|
|
|
|
- Ma: 952
- e Hét: 3967
- e Hónap: 7061
- e Év: 74826
|
|
|