|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 11
|
|
|
|
|
|
2023-05-21 01:14:12, vasárnap
|
| |
| |
Remélem ma is sütni fog a nap, olyan jól esett és végre nem kellett este kicsit sem bemelegíteni. Nagyon kellemes meglepetés ért az év végi gázelszámolásnál vissza kaptam 44 000 forintot. ezek szerint használt a rezsi- ijedelem és az enyhének mondható tél.
Nagyon kellemes napot kívánok! |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kellemes napot, hetet,stb. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-05-21 01:05:37, vasárnap
|
| |
| |
Márai Sándor - Négy évszak - Május - Virágok
Úgy lépnek fel, sorban, mint egy divatbemutatón a próba-
kisasszonyok: sudáran, kacér illegéssel, kibontva pompáju-
kat, mely céltalan és érthetetlen. Az árvácska, ez a takaros
és szomorú erényesség, a gyöngyvirág, az elsö áldozás fe-
hérségével és csengettyüszavával, a tulipán, a bazsarózsa s
az elsö rózsák, harmatos díszükben, maradi formáikkal,
emésztö, édes szenvedélyük illatával. Ez a virágok bemuta-
tó-hónapja.
Uj virágok nincsenek. A szegfü, a rózsa ma is pontosan
olyan, mint volt Horatius idejében. Az ibolya nem fejlö-
dött. A lapulevél csökönyösen egyforma az évszázadok-
ban. Igaz, a rózsákat és tulipánokat keresztezik: van már
kék levelü rózsa is, láttam rózsaszín gyöngyvirágot. De a
természet nem hódol e múló divatoknak. Beéri ösi talál-
mányaival, s minden májusban ugyanazt mutatja, mintegy
szelídített, kisebbített, civilizált változatban. Lehet, hogy az
öskorban a rózsa oly termetes volt, mint ma a tölgyfák. De
akkor is csak rózsa volt: s a hozzávaló óriás letépte s át-
nyújtotta egy mitikus nönek, kinek feje a felhökbe ért.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Márai Sándor |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-05-21 01:02:12, vasárnap
|
| |
| |
Kaffka Margit - Hangyaboly
(részlet)
Május - boldog hó -, tavasz teljessége! Érett, nagy szerelmet, büntetlent, nyilvánosat, boldogat példázó. Tiszta és ifjú mátkapárok hava; Mária hava és a kinyílott virágoké; Mária hava, a dicsőséges, örökös Menyasszonyé, Isten szép jegyeséé. Ó, Mária - boldogságos Szűz Mária!
A kedves, szép kis templom főoltárán ott a Szűz képe, a mosolygó, telt, édes Asszonyé - murillói derűben áll felhők és rózsák között; angyalfejecskék kacagnak, rózsák piroslanak a felhőfüggöny kedves rejtekeiből; kandi angyalok vagy ámorok tán; pufók pogány puttócskák. A Szűz sugárzó feje körül csillagkoszorú; szép, erős lábai alatt a telihold sarlója, úgy lebeg rajta, és nyugodt győzelemben tapos a Kígyó fején... Persephoné, ki tavaszkor diadalt arat a Sötétségen. - A bezárt, sínylő és titkos, téli érzéseken is... Ó, drága, értett misztérium; ó átlátszó, gyenge fátyol; ó, ifjúság!
Jó a templom padjain ülni kedves tavaszi zsibbadásban, hosszú délutáni órákon - tömjénfüstben és virágillatban - hallani a szószékről újra meg újra a drága, naiv, örök legendát; aztán karban együtt, halk zümmögéssel, lüktető ritmusban és felváltva ilyeneket mondani: ,,Te Aranyház! Te frigynek szent Szekrénye! Mennyek Kapuja! Ó, elefántcsontból való Torony! Titkos értelmű Rózsa!..."
Világiak is, a város szépasszonyai, sőt szerelmes ifjai is ismerték, szerették, látogatták e virágos, muzsikás szép-szép tavaszi ájtatosságot; e Mária-litániákat a zárdatemplomban. S a bennlakók néha, kivonuláskor idegen úri ruhás férfiakat láthattak mosolyogva, levett kalappal álldogálni a csarnokban. És egy szép vasárnapon a nyitott kapu világos terében egyszer csak felrévlett nekik egy összefogódzott, csinos fiatal pár. Virágos, világos kalapka volt a menyasszonyon, szép fehér ruhácska; eleven kis arcán még néhány pattanás; barna, meleg szemei elmélyedve és álmodóan bámultak bele a zárdafolyosó sötétjébe. Mikor Király Erzsi lépett ki, huncutul rámosolygott, és meglökte a férfi karját, hogy figyelmeztesse. A fiatalember levette kalapját, és tisztes, hálás mosollyal odaköszönt vigyázva az idegen leánynak - jó szellemüknek.
- Si-étni! Was fir réndetlenség! - kiabált az Öreg az első pároknál.
- Láttátok Helént? Helént, Helént, Gross Helénkét! - szállt és lihegett a suttogás a bennlakók soraiban.
- Still sein! Unverschämtheit!* - üvöltött Kunigund félelmes hangon, és felborította mérgében az uzsonnához való kenyereskosarat. Másnap és harmadnap és azután is az ájtatosságon mindig ott volt az ifjú mátkapár; innét a templomból nem űzhette ki senki őket. ,,Lám csak, visszahúzza a szíve ide mégis!" - mondogatták néha azok a sororok, kik különösebben szerették és tisztelték Helén nagynénjét, a nemrég boldogult Főasszonyt. ,,Mennyire hasonlít rá, a szeme, ugye?" És Helénke néha elmenőben félénken odaköszönt nekik: ,,Gelobt sei...!" Visszafeleltek; erre vétek is volna nem felelni.
Egy napon az előcsarnokban Virginia ment el a pár mellett; váratlanul megállt, és mélyen a leány szemébe nézett. Az lehajolt, és gyorsan, forrón csókolt kezet.
- Boldog vagy-é? - kérdezte komolyan az apáca.
- Jaj, nagyon - igazán nagyon, kedves nővér! Engedje meg, hogy bemutassam a jegyesemet; ó, ő olyan jó katolikus! Ó, kedves, drága jó nővér!...
És síró meghatottsággal hajolt újra a Virginia szép keze fölé, hogy csókkal borítsa. Az sima, kissé papos mozdulattal engedte.
- Imádkozni fogok érted, gyermek! A boldogult is, odafenn azt teszi bizonnyal; ő olyan jó volt, olyan bölcs!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kaffka Margit |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-05-21 00:57:59, vasárnap
|
| |
| |
Imre Flóra - Én szeretem a rejtélyeidet
Én szeretem a rejtélyeidet
tartózkodásod zavart büszkeséged
ahogy nem mondasz nemet sem igent
ahogy a személyes teredet véded
még a játszmáidat is szeretem
mikor nem válaszolsz vagy mikor másra
mikor a mondat mögül hirtelen
felvillan a lélek elhallgatása
a mozdulat és a megtorpanás
a nehézpáncélozott védtelenség
ahogy önmagadnak elébe állsz
rejteni tenger-szemed végtelenjét
meg ne lássák a titkolt benti képet
engedékeny gyönyörű gyöngédséged
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szerelem és szeretet |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-05-21 00:54:51, vasárnap
|
| |
| |
Orgona, orgona,
illatos muzsika,
zengő és libegő lila virág...
fürtjeim lengetem,
illatom pergetem,
szakíts le hát engem,
s légy boldog te világ,
légy boldog te világ!
(Várnai Zseni - Orgona - részl.)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: TAVASZ TAVASZ TAVASZ |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-05-21 00:52:00, vasárnap
|
| |
| |
József Attila - És keressük az igazságot
Lábunk elkophat hónaljig,
Sej haj, fütyülve baktatunk,
Igazságot keresünk, de
Nem találunk még seholse.
Nincsen batyunk, csak az agyunk,
Betyárkodó Ábel vagyunk,
Nem kérdik, hogy szívünk dög-é,
Gondolatunk az ördögé,
Lelkünket meg Isten fogja
Sziklaszántó ostorosba.
Hogyha tél van, hát didergünk
S nem is tudjuk, hogy didergünk,
Szemünk, fülünk lefagy együtt,
Lázas szóval melengetjük,
Nem hálunk soha árnyékban,
Zsebünkben is csak szándék van,
Magunk vagyunk: a kenyerünk,
Hogyha vesztünk, úgyis nyerünk,
Ínség, asszony nem bir velünk,
Északnak meg délnek megyünk,
Koldusokkal parolázunk,
Ott a tanyánk, ahol ázunk,
Összenőtt már a két kezünk
S nem könyörgünk, nem vétkezünk,
Nagy éhünk van s nem éhezünk,
Mindig korábban érkezünk,
Szájunkra a jövő hágott,
Kiáltunk emberebb világot,
Szeretetet, szabadságot,
Szél a lábunk, arcunk áldott,
Nézünk minden követ, ágot,
Ahol utat ki se vágott,
Sej haj, dallal, jó vigasszal,
Asztaltalan szómalaszttal
Keressük az igazságot.
1924. jan. 4.
Kép:Friedrich Drake alkotása, a 8,3 méter magas, arannyal bevont kétszárnyú
győzelem szobor Berlinben, a győzelmi oszlop tetején
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: József Attila |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-05-21 00:48:08, vasárnap
|
| |
| |
Lila orgonák (dalszöveg)
Lila orgonák, ó, vigasztaljatok!
Mi lesz most velem, hogy mind kinyíltatok?
Hiába járok a kertbe', jobbra-balra nézegetve,
nem találok kedvesemre, bárhol is keresem,
a sok szép virág közt én őt nem lelem,
a sok szép virág közt én őt nem lelem.
Lila orgonák oly dús a lombotok,
egy kis barna lányt, de elbújtattatok.
Ha nem jő elő a párom,
nem marad virág az ágon,
mind letépem, s megtalálom,
többé nem menekül,
bármerre szaladna, karomba repül,
bármerre szaladna, karomba repül.
Lila orgonák a bokrotok alól,
hallom, hogy az én szép kedvesem dalol.
Mondj búcsút az orgonáknak,
pompázzon csak a világnak,
jöjj elő, én csókkal várlak!
Megkérem a kezed,
boldogok leszünk majd kettesben veled,
boldogok leszünk majd kettesben veled.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Dalok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-05-21 00:41:58, vasárnap
|
| |
| |
Ha kevés időm van - mindig kevés időm van -, megengedek magamnak, mondjuk, egy óra olvasást. Nézem az órám: még tíz perc. Alkuszom magammal. Na még csak öt perc, aztán még egy fél oldal - könyörgök magamnak. Aztán indulatos leszek: égjen oda a vacsora, ne jöjjenek vendégek, nem indítom el a mosást, egye fene, elég lesz öt óra alvás. Én most olvasni akarok!"
(Polcz Alaine: Éjjeli lámpa)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézet özön |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-05-21 00:21:47, vasárnap
|
| |
| |
Kun Magdolna: Egy virág története
Több volt mindenkinél az a sokat megélt virág,
aki küzdött-küzdött és nem adta meg magát,
pedig annyiszor sújtott rá vihar s nap melege,
hogy lassacskán elfogyott törékeny ereje.
De valami miatt mégis mindig tartotta magát,
talán mert várta azt az igazi nagy csodát,
mikor felfedezik egyszerű, rejtett szépségeit,
amik a többi virágtárstól megkülönböztetik.
Mindig érezte és tudta, ha lelkét megismerik,
elfogadják különcségét, és akként szeretik,
azzal a különösen gyengéd, érző virágszívvel,
amivel sem vihar, sem orkánszél nem bírt el.
A virág vakon hitt, és bizalommal vágyta,
hogy két tenyér érintését szirmaiba zárja,
s majdan az a két tenyér lehessen menedékhelye,
mikor a kíméletlen sorscsapás elbánik vele.
Szép májusi nap volt és rátalált egy ember,
lehajolt hozzá könnybe lábadt szemmel,
majd úgy fordította maga felé a szép virág fejét,
hogy az, végre érezhette a puha érintést.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kun Magdolna |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 11
|
|
|
|
2023. Május
| | |
|
|
| ma: |
1 db bejegyzés |
| e hónap: |
218 db bejegyzés |
| e év: |
2071 db bejegyzés |
| Összes: |
10006 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 440
- e Hét: 957
- e Hónap: 4707
- e Év: 73627
|
|
|
Online
