|
2023-05-06 22:00:14, szombat
|
| |
| |
ANYÁK NAPJÁN
Május hónap első vasárnapja, - Anyák napja!
Minden évben május első vasárnapjára esik az Édesanyák ünnepe. Mindenkinek van vagy volt anyukája, aki felnevelte, óvta, védte szeretettel, elhalmozta és elindította az élet rögös útján.
Ők azok kikre mindig számíthatunk, örömünkben, bánatunkban velünk vannak. Kik sokáig élnek akkor is az emlékezetünkben, ha már nem lehetnek velünk.
Nem csak ezen a napon kell rájuk gondolnunk, hanem amikor csak lehet. Odafigyelni személyükre, mert hiszen mindig a mi érdekeinket nézik. Ha szükséges feláldozzák magukat miattunk, gyermekeik miatt.
Édesanyák lesznek a fiatal nők is, mikor gyermeket várnak, de ugyanakkor még mindig gyerekek a saját édesanyjuk szemében. A férfiak hiába nőnek fel, mindig van, akinek ők a kicsi fiúk.
Legnagyobb földi értékünket, - az életünket, - Édesanyánknak köszönhetjük. Annak, hogy minket, - anyánk, mint Isten ajándék át, - elfogadott. Anyák napján megköszönjük a meleg otthont, az önmagát felejtő teljes odaadást. Mert nincs önzetlenebb egy anyánál. Kinek mindenben és mindig, gyermeke a legfontosabb. Hisz minden édesanya élete egyetlen nagy kiüresedés, önátadás, áldozat.
Ma minden gyermek köszönetet mond Édesanyjának... Boldog, aki teheti... Sokan vannak, akik akkor szeretnék meghálálni az anyai áldozatos szeretetet, amikor már késő!
Az édesanya elvesztése az ember számára az élet egyik legfájdalmasabb eseménye. És hiába megy ki az ember a temetőbe édesanyja sírjához, hiába hullnak könnyei a sírra, a sírás már nem hozza vissza az életbe az elhunyt édesanyát. A hatalmas koszorúkkal és a méregdrága síremlékekkel azonban nem lehet már pótolni azt a szeretetet, amelyet valaki elmulasztott gyakorolni szülei iránt még földi életükben.
Mit is tennénk, ha nem lennének, ha belegondolunk mi sem lennénk. Köszöntsük Őket szeretettel, tisztességgel, őszintén ezen a napon. Hiszen egyszer valamikor, valahol ők is megszülettek, hogy mi legyünk. Nekik is valaki ugyan annyi jót, szeretetet, bölcsességet adott, melyet mi örököltünk.
Hívhatjuk százféleképpen, de ANYA akkor is csak egy van! Boldog Anyák napját kívánunk minden Édesanyának, Nagymamának és Dédnagymamának!
Köszönjük!
ANYÁK NAPJÁN
Anyák napján a virágot
én a temetőbe viszem
Ezért hallod sokszor
hogy sír zokog a szívem
Nem adhatom a virágot
Jó Anyám kezébe
Csak ide leteszem a
hideg sírkőre 
Drága Édesanyám
nézz onnan föntről rám
Szánd meg gyermeked
aki itt maradt árván
Kérd meg a Jó-istent
legyen gondja rám
Mert nekem itt lent
nincs Édesanyám
Csukás István: ISTENKE, VEDD TÉRDEDRE ÉDESANYÁMAT
Istenke, vedd térdedre édesanyámat,
ringasd szelíden, mert nagyon elfáradt,
ki adtál életet, adj neki most álmot,
és mivel ígértél, szavadat kell állnod,
mert ő mindig hitt és sose kételkedett,
szájára suttogva vette a nevedet.
Én nem tudom felfogni, hogy többé nincsen,
s szemem gyöngye hogy a semmibe tekintsen,
hová a fény is csak úgy jár, hogy megtörve:
helyettem nézzél be a mély sírgödörbe,
próbálkozz, lehelj oxigént, tüdőd a lomb!
Nem is válaszolsz, kukac-szikével boncolod,
amit összeraktál egyszer végtelen türelemmel,
csak csont, csak por, ami volt valamikor ember,
mivel nem csak Minden vagy: vagy a Hiány,
magadat operálod e föld alatti ambulancián.
Mi mit nyel el a végén, fásultan szitálod
a semmiből a semmibe a létező világot,
anyát és gyereket, az élőt s a holtat,
s mert Te teremtetted, nem is káromolhat,
csak sírhat vagy könyöröghet, hogy adj neki békét,
nem tudjuk, hogyan kezdődött, de tudjuk a végét;
én sem káromollak, hallgasd meg imámat:
Istenke, vedd térdedre édesanyámat!
Mihail Eminescu: ANYÁM
Anyám, én jó anyácskám, a rezgő fák alatt
a lomb neszével múltak ködéből hív szavad.
A szentelt sírhalomra, sötét kriptádra száll
a fűzfa lombja, melyben az őszi szél kaszál,
holt hangodat sugallja, ha egy kis ág zörög,
örökkön fúj a szellő, és álmod is örök.
Ha meghalok, te kedves, zokognod nem szabad,
a szent és drága hársról szakíts egy friss gallyat,
és ásd el önkezeddel halott fejem felett,
szemed könnyével öntözd az élő sírjelet:
én lent megérzem árnyát, ha szétterül a rög,
örökkön nő az árnyék, és álmom is örök.
De hogyha úgy adódik, hogy együtt meghalunk,
ne zordon cinterekben legyen jövő lakunk,
a sírgödrünket ássák a vízparton - csak ott
pihenjen egy koporsó ölén a két halott:
hogy mindig ott lehessen szívem szíved fölött...
Örökkön sír a víz majd, s az álmunk ott örök.
Falus Lajos: NEKEM MÁR NINCS ANYÁM
Nekem már nincs anyám, ki simogasson,
Estére érve álomba ringasson,
Gyengéd kezével édesen becézzen,
Szelíd szaván szép meséket meséljen,
Az én anyám a kéklő égben él már,
Csillag-szemével onnan néz le énrám:
Ha boldognak lát arca felragyog,
De mindig sír, ha szomorú vagyok.
Az én anyám olyan mint mindegyik:
Őnéki fáj ha gyermekét verik,
Ne bántsátok hát egymást emberek!
Minden rossz szó egy anyán ejt sebet...
Minden ütés egy anyaszívet ér,
Nyomában onnan serken ki a vér.
Ó szeressétek egymást, emberek!
Anyátokért... ha másért nem lehet...
Lengyel Jolán: ANYÁK NAPJÁRA
Harmatos virágból
kötöm a csokrom,
szívem szeretetével
szépen körbefonom.
Gondolatban mindent
megköszönök Neked,
közben elképzelem
az ölelésedet...
Nagyon sok emlék 
jut most az eszembe,
Édesanyám nyugszik
itt a temetőbe'.
Óvatosan, csendben
elhelyezem csokrom,
előtte gyengéden
rálehelem csókom.
József Attila: NEM TUD ÚGY SZERETNI...
"Nem tud úgy szeretni a világon senki
Mint az édesanyám tud engem szeretni.
Akármit kivántam megtette egy szóra,
Még a csillagot is reám rakta volna.
Mikor a faluban iskolába jártam,
Rendesebb egy gyerek nemigen volt nálam.
El nem tűrte volna ő azt semmi áron,
Hogy valaki nálam szebb ruhába járjon.
Éjjel - nappal őrzött mikor beteg voltam,
Magát nem kimélte, csak értem aggódott.
Mikor felgyógyultam, fáradt két szemében
Öröm könnynek égtek, s csókolva becézett.
Én Istenem áldd meg, őrizd az anyámat,
Viszonozhassam én ezt a nagy jóságot.
Lássak a szemében boldog örömkönnyet,
Ne lássam én soha búsnak, szenvedőnek."
Kiss Virág: ANYÁK NAPJÁN
Istenem! Áldd meg az én Anyámat
Amíg ő élt, nem érhetett bánat
Szerető szívét adta, tanított a jóra
Isten áldása szálljon sírhantodra
Köszönöm, hogy felneveltél, óvtál
Minden szépre, jóra tanítottál 
Éltedben senki nem szeretett jobban
Áldasson a neved haló poraidban
Pihenj csendesen, drága jó Anyám
Szépséges lelked régen az égbe szállt
Ameddig én élek, itt vagy a szívemben
Szeretlek, szeretlek, sohase feledlek.
Kun Magdolna: MÉGIS-MÉGIS VÁRLAK MAMA
Tudom, hogy nem jössz Mama,
mégis-mégis várlak,
mint puha meleg kincset fogom a ruhádat,
és hozzásimítom arcom, hadd érezzem át,
édes parfümödnek virágillatát.
Tudom, hogy nem érlek el, bárhová is mennék,
hisz a távolságot nem győzheti néhány kicsi lépés,
de mikor este van, és csillagszemed látom,
átlátok Mama a fényes mennyországon.
Látom, hogy ott ülsz, és könnyeid hullatod,
hiába ölelnek gyöngyhajú angyalok,
neked, csak értem fáj annyira a szíved,
értem, ki visszasírja gyermekmeséidet.
Üres a ház Mama, üres nélküled,
a bútorok, az álmaim mind-mind eltűntek,
csak egy tőlem kapott rajz maradt a hófehér falon,
mely neked készült egy ünnepi napon.
Próbálom a hiányt ki nem mutatni,
de nem tudom Mama, mert itt bennem valami,
újra és újra feltépi a sebem,
azt, ami forratlan, mi nem gyógyul be sosem.
Tudod Mama, amíg emlékemben élsz,
olyan, mintha kettőnk között nem szűnne a lég,
s e lég újra hallatná hangod bársonyát,
melyben eggyé válik majd a föld és ég-világ.
ANYA CSAK EGY LEHET /Hexina/ - Videó
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Anyák napja - gyermeknap |
|
|
|
|
|
Offline
