|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 10
|
|
|
|
|
|
2023-05-08 23:02:22, hétfő
|
| |
| |
Komáromi János: Az a nevetés
nevetés ült a felhőt rejtegető égre
és kékre festette a levegőt
de hiába kerestem a nevetőt
csak a hang...
az visszhangzott a fülemben
az a nevetés...
hogy megváltozott...
valaha tisztán csengő kacagás volt
édes öröm
még a hang is csókolt
becézett
és jó volt minden rezdülés
mert lelkemig ért
hiszen értem csendült
nekem szólt
később huncut kuncogássá változott
incselkedő
szívet borzoló
izgató titkokat súgó dallammá
ígért mennyt
és adott poklot
de aztán felemelt
és a forróság ahogy átölelt
már nem a pokol tüze volt
majd udvariassá vált
megszokottá
ott volt ha kellett
de többre már nem tellett
néha még kicsit simogatott
kicsit még melegített
de már valahogy mégsem volt jelen
azután kicsit más színt kapott
az a valaha tisztán csengő
őszinte árnyalat
hogy megkopott
és egyszerre szinte vágott
olyan éles lett a belerejtett gúny
még az emlékétől is...
dühöm újra kigyúl
de rosszabb is jött
a közöny
amikor már csak másokkal nevetett
s ha elment talán
már nem is köszönt
csak intett
vagy mormogott szavakat
és a vidámság mindig ott maradt
ahova elvitte
és mosolya a közönybe ragadt
de mégis
most az a felhőkre ült nevetés
milyen sokat jelent
még nem fedte el a feledés
mert amit az évek a szívbe bele véstek
az bármilyen kevés
mikor már semmi nincs
akkor ismét
kellene még
...az a nevetés
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szerelem és szeretet |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-05-08 22:57:54, hétfő
|
| |
| |
Tete a tete - Nárcisz
A nárcisz Eurázsia és Észak-Afrika területein őshonos, már az ókor óta igen kedvelt hagymás virág, melynek 27 faja és több ezer fajtája van. Hazánkban a fehér nárcisz található meg vadon a Dunántúl egyes részein.
Szebbnél-szebb, hat szirmú virágaik formája, mérete igen sokféle lehet, de színeik a sárga és fehér árnyalataiból kerülnek ki. Kedves, légies lényük nélkül elképzelhetetlen a tavasz, virágaik számos költőt, írót, festőt ihlettek meg. A. A. Milne, a Micimackó szerzője is, szentelt a Kicsi sárga nárcisz-nak egy verset:
Sárga kerti kalapja,
Zöld ruhája volt,
Bókolt a déli szélnek,
Fel és alá hajolt.
Nekifordult a Napnak,
Társának súg, beszél,
Sárga fejét himbálva:
Meghal a tél:"
Nevét a görög mitológia hiú, az erdők és források istennőjének, Echonak szerelmét semmibe vevő ifjújáról, Narcissussról kapta, aki önmaga - egy tó vízében meglátott - tükörképébe szeretett bele. Echo, azonban megkérte Nemesist, hogy büntesse meg az ifjút, aki belecsúszott a vízbe és bár a folyóisten fia volt, úgy tűnik úszni nem tudott. A helyen, ahol meghalt egy virág nyílt ki, ami a nárcisz nevet kapta.
1949-ben nemesített 'Tete a Tete' a botanikai vagy ciklámenvirágú nárciszok közé tartozik, jellemzőik, hogy viszonylag alacsonyak, minden szár egy magányosan álló, kissé csüngő virágot hoz, melyek szirmai erősen visszahajlanak, pártájuk hosszú.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: TAVASZ TAVASZ TAVASZ |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-05-08 22:53:28, hétfő
|
| |
| |
A szeretet koldusbottal jár,
A magas egek felé kiált,
De meg kell téged őriznünk,
Hogy őrizhetünk meg, világ?
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézet özön |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-05-08 22:49:39, hétfő
|
| |
| |
Benedek Elek - Hangverseny
Egyszer egy kutyának mi jutott eszébe?
Ej, huj, ej, huj, mi jutott eszébe!
Gazdáját megunta, hűtlenül elhagyta,
S felcsapott művésznek, fel ám az ebadta.
Hirdették újságok, hétöles plakátok:
Ilyen híres művészt a világ nem látott:
Magas C-ét kivágja, de sőt még a H-át is,
S szép lágyan pengeti hozzá a gitárt is.
Hej, Állatországban lett nagy riadalom!
A jegypénztár körül szörnyű sokadalom!
Keltek a biléták dupla, tripla áron,
Akár a marhahús a pesti vásáron.
Páholyok, zártszékek csordultig megteltek,
Még egy pesti színház sem lehet megteltebb.
S mi pesti színházban csak nagy ritkán esik,
A királyi páholy sem maradt üres itt.
Újságok nem győzték felsorolni másnap
Nevét, rangját, címét a sok uraságnak.
Ami nem is csoda, mert mind jelen vótak,
Színház nyitásáig akik meg nem hótak.
Ott volt a Víziló, vízügyi miniszter,
Akit Mackó portás hajbókolva tisztel,
Kinek a sofőrje is olyan úri fajta,
Hogy az orrát merőn az ég felé tartja.
Hosszúnyakú Zsiráf, hosszúlábú Gólya,
Mind a kettő nagy úr, bár nincs autója,
S Elefánt nagysága, tollas kalapjával,
(Közbe legyen mondva: adós az árával)
Hát Kecske kisasszony, milyen szendén lépdel!
(Nem ült még egy sorban ennyi úri néppel).
Bezzeg Mopszli úrnak büszke a tartása,
Hogyne, mikor ő a művész úr kartársa.
És a többi s többi, írták az újságok,
Kihagytak temérdek hölgyet, uraságot,
Kakasülő népét észre sem vették,
Pedig ők magukat folyton billegették!
Az Ökör téns úr is, haj, kifelejtődött,
Pedig egész este rekedésig bőgött.
Kimaradt a Ló is (hej, hogy nyihaházott!)
Róka úr is szintén, pedig hogy újrázott!
Hej, kutya-kutyánszki, mondanom se kén tán,
Hogy a művész urat ünnepelték méltán.
Fényesen sikerült minden egyes száma,
Aki el nem hiszi, hát járjon utána.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Benedek Elek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-05-08 22:46:03, hétfő
|
| |
| |
Grigo Zoltán: Gyújtsatok...(részlet)
Háztetők felett a reggel,
A városomba betekint,
Egyedül vagyok magamban,
Féltve őrzöm a csendjeim...... ......
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézet özön |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-05-08 22:40:15, hétfő
|
| |
| |
Tóth Árpád - A tavaszi sugár
A tavaszi sugár aranyburokba fonta
A zsenge bokrokat, s a bimbók reszkető
Selyemgubóiból zománcos fényü pompa,
Ezer szelíd szirom lepkéje tört elő.
A zsongó fák előtt, a kerti út szegélyén
A park-őrző, borús csillámu rácsvasak
Festékes könnye folyt, sírtak, mert fémük éjén,
Hiába van tavasz, boldog rügy nem fakad.
Egy lány jött az uton, virággal, sok virággal,
Mellettem elsuhant, illatja megcsapott,
Egy-testvér volt talán a fénnyel és a fákkal,
Eltűnt. Szivem zenélt. Merengve álltam ott.
Bús voltam vagy derűs? ki tudja. Ama ritka
Kelyhű percek közül ragyogva volt ez egy,
Melyben pezsegve forr kedv és bú drága titka,
Mint mélyen csillogó, nektár-izű elegy.
Olyan perc volt, midőn a vaskos testi érzet
Kitágul... rezg, s ha kinyúlik a kéz,
A Nap arany almáját a tenyeredben érzed...
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Tóth Árpád |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-05-08 22:34:53, hétfő
|
| |
| |
Almaszirmok - még ép a roncs ág -
igyekszenek, hogy szállni bontsák
kis lepkeszárnyuk - mily bolondság!
S ameddig ez a lanka nyúl,
a szegény fűszál lekonyúl,
fél, hogy örökre alkonyúl.
Borzongásuk a nem remélt vád -
így adnak e kicsinyek példát,
hogy fájdalmad szerényen éld át,
s legyen oly lágy a dallama
mint ha a fű is hallana,
s téged is fűnek vallana."
/József Attila/
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: József Attila |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-05-08 22:30:32, hétfő
|
| |
| |
Jékely Zoltán: Aki Szent György napján született
Ezer évig szeretne élni
s e világon mindent szeret,
és mindég csak az emberek,
az emberek az ellenségi.
Gonosz csillagoknak hatalma
küldte égő lelkét bele
s ha jó az alkonyat szele,
szegény mindég szállni akarna.
Van bűne s büntetést nem ismer,
mert minden bűne szertelen,
égből jött: az itéleten
jelen kell hogy legyen az Isten.
Mert ki teremté ily gonosznak,
hogy éjjel jár, mint denevér,
hogy nem kell földi pályabér
s könnyei örömet okoznak?
Ilyen vásottnak ki teremté,
hogy csak forrásvizet szeret,
s ha nincs, bort iszik, ha lehet,
és a szegénységtől sosem fél?
Ezer évig szeretne élni,
s nem fáj, hogy tudja: nem lehet;
pedig az örökéletet
csak mécspislogásnyit reméli.
Üresen kell neki a templom,
csak a koporsók s alakok,
mennyszínü karcsú ablakok,
orgonaszó, sekrestye lim-lom.
Átkozottul s furcsán magányos,
száz ember közt van egyedül,
s ha egyedül van, menekül
a száz közt lelhető magányhoz.
Nem jó, ahol van, messze vágyik,
hol a horizont leborul;
de vágya visszahomorul
s lelkéből egy darab leválik.
Bukdácsol s nem tanul a kárán.
Hol szükség van rá, nincs jelen.
Csak tiblából a végtelen határán,
mint őszi légy az ablaküvegen.
1940
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Jékely Zoltán |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-05-08 22:22:40, hétfő
|
| |
| |
Romhányi József - Szomorú esőben
Szomorú eső hull, csepereg cseppenkint,
sáros a városom, nyálasan rám csettint.
Csavargócsizmámon csámcsog a csúf latyak,
locs-pocsban lépkedek, csúszik a bús agyag.
Mogorván morogva csüggeteg szavakat
ugrálok keresztül undok, kis tavakat.
Most egy nagy pocsolya... úgy állok ott gyáván,
ahogy egy öngyilkos reszket a kútkáván.
Lábam nem kímélem, ingyen van az izma,
ellenben drága volt nekem ez a csizma.
Csak most ne hagyj cserben, kifejlett lábizom!
Így futok neki, és magasba lendülök:
csizmám kint a vízből, én pedig bent ülök.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Romhányi József |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-05-08 22:18:57, hétfő
|
| |
| |
Göldner Ildikó - Repce
Virágzik a repce
ragyogóan sárga
leköltözött a nap
nyaralni a tájra
lenyugvó szeleket
csókjával csikálja
aztán gondol egyet
hintát köt sugárra
melegét dobálja
mint forró kemence
napraforgóimra
fázékony lelkemre
aranyait szórja
a nyüzsgő méhekre
fekete paplanra
mit fenn hagyott
magasságos égre
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: TAVASZ TAVASZ TAVASZ |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 10
|
|
|
|
2023. Május
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
218 db bejegyzés |
| e év: |
2071 db bejegyzés |
| Összes: |
10102 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 642
- e Hét: 4458
- e Hónap: 14044
- e Év: 82964
|
|
|
Offline
