|
 1/3 oldal 
|
Bejegyzések száma: 22
|
|
|
|
|
|
2023-06-30 22:00:07, péntek
|
| |
| |
JÓKAI MÓR, A NAGY MESEMONDÓ - MAGÁNÉLETI FURCSASÁGOK
I.JÓKAI MÓRNAK HÁROM RÓZÁJA VOLT
Ahhoz képest, hogy a magyar irodalom legtermékenyebb és egyik legnagyobb prózaírója volt, Jókai Mór magánéletének bizonyos részleteit máig is csak vitatható valóságtartalmú és elfogult visszaemlékezésekből ismerhetjük. Mint a legtöbben tudják, az író mindkét házassága elég botrányosra sikeredett.
Az 1825-ben született Jókai 1848-ban vette el a kor ünnepelt színésznőjét, Laborfalvi Rózát. A legenda szerint a Bánk bán 1848. március 15-i előadásán ismerkedtek meg, amelynek végén a színésznő tűzött kokárdát az ifjú író hajtókájára - a nagy pillanatból pedig közel negyvenéves szerelem virágzott ki. A történet talán túl szép is ahhoz, hogy igaz legyen (egyesek szerint már jóval korábban összeismerkedtek), de Jókai barátai és a közvélemény mégsem meghatottságtól párás szemekkel örült a szerelmeseknek.
Jókainé Laborfalvi Róza egy 1848-as, Barabás Miklós készítette litográfián - Fotó: Wikipdedia
A Benke Judit néven született Laborfalvi ugyanis nyolc évvel volt idősebb Jókainál, ráadásul volt egy 1848-ban már 12 éves, házasságon kívül született lánya is, Benke Róza, akinek apja egy másik ünnepelt színész, Lendvay Márton volt. A tervezett házasságot Jókai családja mellett az író barátainak többsége is ellenezte - Petőfi például hosszasan igyekezett lebeszélni Jókait a szerinte rossz döntésről. Sokan tudni vélik, hogy ez okozta a két irodalmár barátságának megszakadását, bár ebben sem lehetünk biztosak: a sokáig sülve-főve együtt lévő két ifjú a forradalmi események kapcsán sem volt teljesen egy platformon, és az ekkor még közösen szerkesztett lapjuk, az Életképek irányvonala kapcsán is összekülönböztek, Petőfiről pedig köztudott, hogy szinte összes barátjával összeveszett, akár elvettek idősebb színésznőket, akár nem.
Zűrzavaros rokonság
Az mindenesetre biztos, hogy Benke Róza is ,,megesett", 1861-ben neki is született egy házasságon kívüli lánya, ráadásul minden idők legismertebb magyar szívtiprójától, Andrássy Gyula gróftól. Biztos, ami biztos, ezt a kislányt is Rózának nevezték el. Ha minden igaz, a két idősebb Róza egészen a gyerek kétéves koráig el tudta titkolni Jókai elől a család legújabb tagjának létezését, de miután Benke Róza megbetegedett és fiatalon meghalt, az író és felesége magukhoz vették Rózácskát, és saját gyermekükként nevelték. Jókai hivatalosan is nevére vette a kislányt, aki csak kilencéves korában, véletlenül tudta meg, hogy mi is az igazság ,,szüleivel" kapcsolatban.
Jókai és Laborfalvi Róza - Fotó: Wikipdedia
Jókai Mór és Jókai Róza között tehát vérségi kapcsolat nem volt, de ha azt nézzük, hogy az író felesége a gyerek nagyanyja volt, akkor (mostoha)unokája volt a lány, hivatalosan viszont saját lányának számított.
A legifjabb Róza mindenesetre örökölt némi művészi hajlandóságot, írással és festészettel is foglalkozott, és nevelőapja kapcsolataival elég jó kezek alatt bontakoztathatta ki tehetségét: Jókai irodalmi leckéi mellett Székely Bertalantól és Lotz Károlytól tanulta a festészetet, majd a müncheni festőakadémián pallérozódott. 1888-ban férjhez ment Feszty Árpádhoz.
Jókai karikatúra a Borsszem Jankóban - Fotó: Wikipdedia
Családon belüli erőszak?
Jókai Mór utolsó éveiben viszont nagyon megromlott a kapcsolata nevelt lányával. Laborfalvi Róza 1886-ban halt meg, az író pedig 1897-ben ismerkedett meg az akkor 18 éves, Grósz Bella néven született színésznőpalántával, akinek Jókai segített ösztöndíjat, majd szerepeket is szerezni. Két évvel később pedig az akkor 74 éves Jókai feleségül is vette Nagy Bellát, ha lehet, még nagyobb közfelháborodást okozva. A frigyről elsősorban a Feszty-házaspár, illetve Jókai rokonai igyekeztek lebeszélni az írót, a sajtóban megjelent kemény hangú cikkek és botrányos részletek mögött (például elterjedt a pletyka, hogy Bella az eljegyzés idején már várandós volt - és nem az idős Jókai az apa) is részben ők állhattak.
Jókai és neje, Nagy Bella 1899-ben, olaszországi nászútjuk során - Fotó: Wikipdedia
A dolgok odáig fajultak, hogy a családban komolyan felmerült, hogy Jókait szenilis beszámíthatatlanság ürügyén orvosi felügyelet alá helyezzék, ily módon akadályozva meg a házasságot.
A felháborodás mögött persze nem csupán őszinte rokoni, gyermeki féltés állt, Jókai páratlan sikereivel igen szép vagyont írt össze, ennek sorsa aggasztotta leginkább a magukat korábban az örökség biztos várományosainak tudó hozzátartozókat. A helyzet annyira elmérgesedett, hogy Jókai 1904-es halála előtt valóban minden vagyonát és műveinek jogdíjait is Bellára hagyta, Fesztyné pedig pert indított az örökségért, többek között azzal vádolva Bellát, hogy verte idős férjét.
Jókai Mór nagykép - Fotó: Wikipdedia
,,Legyalázta, leköpte, öngyilkossági kísérletig üldözte, ruháitól megfosztva fogolyként elzárta, éheztette" - szerepel az iratokban, de a felperesek kénytelenek voltak elismerni, arra vonatkozó bizonyítékaik, tanúvallomásaik nincsenek, hogy Jókai a végrendeletet fizikai kényszer hatása alatt írta volna. Az ügy végül 1907-ben peren kívüli egyezséggel zárult, Fesztyné a jogdíjak 10 százaléka fejében lemondott követeléséről. Később újra beperelte az özvegyet, 1927-ben viszont 12 ezer pengő fejében korábbi részesedéséről is lemondott.
Link
II. KISEMMIZTE NEVELT LÁNYÁT JÓKAI AZ 54 ÉVVEL FIATALABB FELESÉGE MIATT
Jókai életében három Rózának is fontos szerep jutott. A kissé kusza családi viszonyok az író halála után végképp elmérgesedtek.
Laborfalvi Róza mindössze húszéves volt, amikor a kor ünnepelt színésznőjét, Kántornét letaszítva a drámai hősnőnek kijáró jelképes trónról főszerepet kapott a Nemzeti Színházban. Nem akárki ajánlotta a direktor figyelmébe: Lendvay Márton, a Nemzeti Színház oszlopos tagja, akit - nem mellesleg - gyengéd szálak fűztek az ifjú színésznőhöz. Olyannyira, hogy 1836-ban viszonyukból egy kislány, Benke Róza született. (Mivel a szülők nem kötöttek házasságot, a kislányt anyja hivatalos vezetéknevén anyakönyvezték, Laborfalvi Róza valódi neve pedig Benke Judit volt).
Jókai három Rózája
A színésznő 1848. március 15-én találkozott először a nála nyolc évvel fiatalabb Jókaival, akinek egy kokárdát tűzött a kabátja hajtókájára. Alig fél év múlva összeházasodtak, annak ellenére, hogy a barátok (köztük Petőfi) és az író családja ellenezték kapcsolatukat. A forradalom bukása után azonban nagyon is sokat tett Jókaiért: bújtatta, menlevelet szerzett neki, és megmentette a felelősségre vonástól. Egészen az 1860-as évekig sikert sikerre halmozott a színpadon, vetélytársnője nem akadt, Jókai regényei pedig rendkívül népszerűek voltak, így nagypolgári színvonalon élhettek: Jókai villát vásárolt a Svábhegyen, szőlészkedett, szenvedéllyel vetette bele magát a gyümölcstermesztésbe, majd balatonfüredi villájában pihente ki az írás fáradalmait.
Laborfalvi Róza és Jókai Mór - Wikimedia Commons
Benke Róza (II. Róza) szeretett volna édesanyja nyomdokaiba lépni, színésznői pályára vágyott, de nem bizonyult eléggé tehetségesnek. Felfigyelt viszont rá gróf Andrássy Gyula, akit kora legszebb férfijának tartottak, II. Róza 1861-ben, 25 évesen életet adott egy - ismét házasságon kívüli kapcsolatból születő - kislánynak, akit szintén Rózának kereszteltek. Csakúgy, mint Laborfalvi Róza lányáról, III. Róza létéről sem tudott az író a kislány 3 éves koráig.
Jókai tanította olvasni
,,III. Róza szintén egy titok, vagy egy hazugság a házban, s nem jó, ha sok ilyen hazugság gyűlik össze. Születését nem szabad tudni senkinek, legkevésbé neki magának. (...) Nem szabad idegenek közé mennie, nem adták iskolába, se intézetbe, nem bocsátják sehová, nehogy megtudjon valamit" - írta Mikszáth Jókairól szóló könyvében. Édesanyja (II. Róza) még ugyanabban az évben életét vesztette, így a kislány Jókaiékhoz került, és abban a hiszemben nevelkedett, hogy a vér szerinti szüleivel él. Jókai sokat foglalkozott vele, megtanította írni, olvasni és rajzolni. Állítólag sokkal többet volt vele, mint nagyanyja, az akkor már fejfájásai miatt gyakran ingerlékeny Laborfalvi Róza, aki ekkortájt visszavonult a színpadról, és - ha hinni lehet a visszaemlékezéseknek - szörnyű féltékenységi jelenetekkel gyötörte az írót.
Az író nevelt lánya, Jókai Róza - Wikimedia Commons
,,A mi házunkban nevetés nem hangzott"
III. Róza kilencéves volt, amikor valaki elszólta magát, és a titokra fény derült. Jókai ekkor elindította az örökbefogadási eljárást, ami évekig elhúzódott. A családi légkör sem volt éppen meleg és szeretetteljes:
,,Évek múltak, s a mi házunkban nevetés nem hangzott"
- emlékezett vissza fiatalkorára III. Róza, aki az örökbefogadás után hivatalosan is Jókai Róza lett. Jókai támogatta őt festői ambícióiban, Székely Bertalantól és Lotz Károlytól tanulhatott festeni, majd a müncheni festőakadémiára járt. 1888-ban feleségül ment Feszty Árpád festőművészhez, és Laborfalvi Róza halála (1886) után gondoskodott az idős Jókairól, aki a pár Bajza utcai villájába költözött. A nemzet lelkesen ünnepelte ötvenedik írói jubileumát, kitüntetésekkel halmozták el, műveit díszkiadásban jelentették meg.
A családi idill vége
1897 tavaszán egy fiatal lány kopogtatott be az írófejedelem ajtaján. A Nagy Bellaként bemutatkozó 16 éves lány arra kérte Jókait, segítsen neki abban, hogy színésznő lehessen. Olyannyira hatásosan szavalta el a Tetemre hívást, hogy az idős író homlokon csókolta, majd beprotezsálta a Nemzeti Színházba, majd amikor ott nem bizonyult elég tehetségesnek, Rákosi Szidi színiiskolájába. Jókai Róza és a család többi tagja nem nézte jó szemmel az egyre szorosabbnak tűnő pártfogói viszonyt (Jókai ekkor már a lapoknak is ajánlgatta az ifjú tehetséget, és szárnyra keltek a pletykák, hogy atyai barátságnál több is van a hetvenen túl lévő író és a tizenéves színésznő között). Bella naponta látogatta szobájában az agg írót, Jókai pedig élete ,,angyali jótevőjének" tartotta. A házasságot tervezték, amit Jókai Rózáék körmük szakadtáig elleneztek, de hiába: 1899. szeptember 16-án a különös pár egybekelt.
A frigy - leginkább az óriási korkülönbség miatt - jócskán borzolta a közvéleményt is, főként, miután kitudódott, hogy az író visszakozott volna a házasságtól, de Bella ekkor arra hivatkozva, hogy várandós, öngyilkossággal fenyegetőzött. Bella ezután visszavonult a színpadról, magukhoz vették az asszony anyját és két bátyját, és utazgattak Európa-szerte. Jókai vagyona igencsak megcsappant, a családtagok pedig, talán az örökséget féltve, talán Jókait, elmeorvosi vizsgálatot kezdeményeztek, amely végül kimondta, hogy az író ,,agyveleje már nem normális" - noha ennek írásaiban semmi jele nincs.
Jókai Mór a svábhegyi nyaralójában rózsái között - Wikimedia Commons
Vér szerint nem Jókai lánya
Jókai Róza és az idős nevelőapja kapcsolata egyre inkább elmérgesedett. Drámai jelenetekre is sor került: Róza a temetőben letépte anyja sírjáról a Jókai által ráhelyezett koszorút, meggyalázta. Az író bíróság elé citálta, és kijelentette: csak akkor tekint el a büntetés végrehajtásától, ha Róza nyilvánosan kijelenti: nem vér szerinti lánya. Ezek után nevelt lányát kizárta az örökségből, mondván, hogy életében már eleget támogatta. Az író 1904-ben bekövetkező halála után Jókai Róza megtámadta a végrendeletet, azt állítva, hogy Bella ,,legyalázta, leköpte, öngyilkossági kísérletig üldözte, ruháitól megfosztva fogolyként elzárta, éheztette" Jókait, de hiába: az író művei után befolyó összes jogdíj Nagy Bellára szállt. Egy peren kívüli egyezség értelmében azonban minden évben a Jókai-jogokból befolyó bevétel 10%-a Rózát illette.
Szegénység és pereskedés
1914-ben Feszty Árpád is meghalt, Jókai Róza nehéz helyzetbe került lányával, a tehetséges festő Feszty Masával együtt. A 20-as évekre olyannyira elszegényedtek, hogy eladták a Bajza utcai villát, megpróbálták értékesíteni a náluk maradt Jókai-kéziratokat, majd ismét beperelték az özvegyet. Ekkor kaptak egy összegben 12 000 pengőt, cserébe lemondtak a korábbi megállapodásban megbeszélt éves részesedésről.
Jókai Róza - Arcanum Adatbázis / Magyarország
Nélkülözésben éltek, maguk cipelték fel a fát Semmelweis utcai lakásuk negyedik emeletére. A műteremlakáson nyolc-tíz kóbor kutyával és macskával osztoztak, az állatokat a mélyen vallásos Masa hurcolta haza, aki szíve szerint apácának állt volna, de nem akarta magára hagyni idős édesanyját: mindennap végigsétáltak a Belvároson, szorosan fogva egymás kezét. (Kaptak ugyan jogot egy trafik üzemeltetésére, de sem ebből, sem festményeikből nem tudtak megélni, és Jókai Róza írásos visszaemlékezései is csak mérsékelt sikert arattak.) 1936-ban Jókai Róza fázott a januári hidegben, bement a fürdőszobába melegedni. A kályha fölé hajolt, és egy kipattanó szikra lángra lobbantotta a ruháját. Sikoltására berohant a szomszéd szobában tartózkodó Masa, de Jókai Róza így is súlyos égési sérüléseket szenvedett. Négy nappal később belehalt sérüléseibe
Link
III: RAJONGOTT JÓKAI MÓR KÖNYVEIÉRT A TRAGIKUS SORSÚ ERZSÉBET KIRÁLYNÉ
Jókai Mór kiváló viszonyt ápolt Ferenc József osztrák császár és magyar király családjával. Erzsébet királynéval és Rudolf trónörökössel például kifejezetten baráti volt a kapcsolata, így többször is meghívást kapott a Budavári Palotába.
Jókai 1825-ben született Komáromban, akiről azt is tudjuk, hogy már kilenc évesen verseket írt, amelyekből kettőt a lapok is lehoztak. Petőfi Sándorral Pápán, a tanulmányai során ismerkedett meg és mély barátságot kötöttek. Később azonban összezördültek, mert Jókai édesanyja mellett Petőfi sem helyeselte, hogy Jókai a nála nyolc évvel idősebb színésznőt, Laborfalvi Rózát veszi el feleségül, és mindennek hangot is adott. Jókai hajthatatlan maradt, és az idő őt igazolta: édesanyja idővel megszerette a menyét, a házaspár pedig harmincnyolc évig, Róza haláláig élt kiegyensúlyozott házasságban.
Rudolf trónörökös is jó barátja volt Jókai Mórnak. - Fotók: Wikipedia
Részben feleségének, Laborfalvi Rózának is köszönheti, hogy a levert szabadságharc után nem esett bántódása, de egy ideig csak Sajó álnéven jelenhettek meg az írásai (a Sajó álnevet édesapja juhászkutyája után vette fel). Termékeny és ünnepelt szerző lett belőle, anyagilag sem volt gondja. Ennek jeleként a Svábhegyen volt nyaralója, amelyről így írtak az újságok: ,,Igen csinos parkja van, ritka szép rózsákkal s a legfinomabb dinnyékkel bővelkedik." Az utóbbi nem meglepetés, ugyanis Jókai, a világhírű Zsolnay-gyár tulajdonosához, Zsolnay Vilmoshoz hasonlóan rajongott a különböző dinnyékért. Ha tehette, a nyaralójában a rózsáit és a dinnyéket gondozta, de a lovait és teheneit is sokszor ő etette. Sőt, egy időben még gyapotot is termeltek a földjén.
1868-ban találkozott először Erzsébet királynéval, méghozzá a Budavári Palotában, egy udvari estélyen. Sisi tudta, kit mutatnak be neki, kifejezetten szerette Jókai könyveit: ,,Régen óhajtottam önt személyesen megismerni. Műveit régóta ismerem, azok között legszebbnek tartom Kárpáthy Zoltánt." Jókai Mór válaszában udvariasan fogalmazott: ,,Háromszoros tisztelője vagyok: mint királynőnek, mint nőnek és mint irodalmunk pártolójának." Később is találkoztak, akkor Jókai azt ajánlotta Sisinek, töltsön több időt a Balatonnál, mert nagyon szép. A válaszában a királyné elmondta, Gödöllőn és a budai Várban is remekül érzi magát: ,,Itt van ez a várkert, amihez hasonló semmi királyi palotának nincsen. Itt örökké szabadnak érzi magát az ember."
Jókai Mór 1869-ben pisztolybárbajban vett részt azzal a Pulszky Ferenccel, akit ebben az évben neveztek ki a Nemzeti Múzeum igazgatójává. A párbaj során harminc lépésre álltak fel a felek, Pulszkynál volt az első lövés joga. A pisztolya csődöt mondott, Jókai azonban nem élt a lehetőséggel, és a fegyvertelen embert látva levegőbe sütötte ki a pisztolyát. A párbajban így senki nem sérült meg, tíz évvel később viszont majdnem végzetes balesetet szenvedett. Egy ökrös szekeret előzött a hintója, az ökrök azonban megzavarodtak, és lelökték a hintót az útról. Jókai kiesett, a hintó pedig rázuhant. Mikor levették róla, kiderült, csak az egyik lábát fájlalta, szerencsésen megúszta a balesetet.
1882-ben Ferenc Józseffel is találkozott. Az osztrák császár és magyar király megjegyezte, hogy elolvasta a beszédet, amelyet a pesti Petőfi-szobor átadásánál mondott Jókai. ,,Nagyon szép volt" - mondta Ferenc József. A király évekkel később az iránt érdeklődött Jókainál, hogy miért a Svábhegyen van a nyaralója? A népszerű szerző kifejtette, remek a levegő és ,,mi ott a kolerától sem félünk". Jókai amúgy a legjobb viszonyban Rudolf trónörökössel volt, aki rajongott a könyveiért. Olyannyira, hogy mikor megjelent a Bálványosvár című kötete, az első példányt személyesen vitte el a trónörökösnek. Mikor 1886-ban meghalt Jókai felesége, Laborfalvi Róza, Rudolf trónörökös levélben fejezte ki együttérzését. Rudolf még ebben az évben felkérte Jókait, hogy legyen a szerkesztője Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben című könyvsorozatnak. Az író elvállalta, és mikor 1889-ben Rudolf tragikus körülmények között elhunyt, Jókai a következőket mondta szomorúan a lapoknak: ,,A magam részéről nagy súlyt helyezek arra, hogy a munka, amely a megboldogult nevéhez fűződik, tökéletes legyen."
Ferenc József és Tisza István miniszterelnök egy korabeli festményen.- Forrás: Wikipedia
Erzsébet királyné 1898-as halála után is tollat ragadott, és megírta, életének egyik legszebb jutalma volt, hogy személyesen találkozhatott a királynéval, aki a gyermekét, Mária Valériát is bemutatta neki. Jókai idős korában elvette feleségül a nála jóval fiatalabb Nagy Bellát, aki első feleségéhez hasonlóan szintén színésznő volt. A jelentős - ötvennégy év - korkülönbség általános nemtetszést váltott ki az emberekből, főleg Jókai nevelt lánya, Jókai Róza tiltakozott.
1904-ben, hetvenkilenc éves korában hunyt el az írófejedelem. A pályatársak közül többek között Mikszáth Kálmán is írt nekrológot, amelyben így fogalmazott: ,,A negyvenes évek nagy nemzedékéből három hegycsúcs emelkedett ki, Petőfi, Arany, Jókai. Most az utolsó is eltűnt, árnyéka elvonult a halhatatlanság fönséges boltíve alá, ahová csak azok léphetnek, akik vagy olyat cselekedtek, amit érdemes megírni, vagy olyat írtak, amit érdemes elolvasni."
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Jókai Mór |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-06-29 21:15:23, csütörtök
|
| |
| |
Az ellenzéki pártok Egységben a szabad Magyarországért! címmel tartott gyűlése 2021. október 23-án - Forrás: MTI
HÁRÍTÁS, MAGYARÁZKODÁS, HALLGATÁS - A BALOLDAL HÁROM STRATÉGIÁJA A FINANSZÍROZÁSI BOTRÁNY KAPCSÁN
KEMMA Komárom-Esztergom Vármegyei Hírportál 2023.06.29
Bár a tavalyi választási kampány során még együttműködött a baloldal, pártjai most mégis ódzkodnak a felelősség közös vállalásától a kampányfinanszírozási botrányban.
Az érintett hat párt a Márki-Zay Péter vezette Mindenki Magyarországért Mozgalommal (MMM) együtt
hárít,
magyarázkodik, vagy épp
hallgat
arról, mennyi pénzt kaptak abból a több milliárd forintból, amely az Action for Democracy nevezetű amerikai NGO-n keresztül érkezett az MMM számlájára, amely az összefogás központi kampányának működtetését szolgálta - emlékeztet cikkében a Magyar Nemzet.
Ezt ne hagyja ki! - Vizsgálat
Állami Számvevőszék: a hatpárti összefogás a kampányra költötte el a guruló dollárokat
Az ÁSZ vizsgálata feltárta a külföldről érkező pénzek útját.
Link
Mióta az Állami Számvevőszék jelentéstervezetet küldött a hat pártnak a tiltott támogatásról, illetve a Nemzeti Információs Központ (NIK) titkos jelentése nyilvános lett,
a DK és az MSZP feltűnően hallgat, a Momentum terel.
Karácsony Gergely azzal hárítja érintettségét és felelősségét, hogy a Kilencvenkilenc Mozgalom Egyesület adományai nem külföldről származtak. Márki-Zay Péter pedig váltig állítja, az ő mozgalma minden fillérrel elszámolt.
NINCS KÖZÖS FELELŐSSÉGVÁLLALÁS A BALOLDALON
Magyar Nemzet 2023.06.29.
Nincs közös felelősségvállalás a tavalyi választáson még együttműködésben kampányoló pártok között a külföldről érkezett milliárdos tiltott pártfinanszírozást illetően.
Az érintett hat párt a Márki-Zay Péter vezette Mindenki Magyarországért Mozgalommal (MMM) együtt hárít, magyarázkodik vagy épp hallgat arról, mennyi pénzt kaptak abból a több milliárd forintból, amely az Action for Democracy nevezetű amerikai NGO-n keresztül érkezett az MMM számlájára, amely az összefogás központi kampányának működtetését szolgálta.
Amióta az Állami Számvevőszék jelentéstervezetet küldött a hat pártnak a tiltott támogatásról, illetve a Nemzeti Információs Központ (NIK) titkos jelentése nyilvános lett,
a DK és az MSZP feltűnően hallgat, a Momentum terel.
Karácsony Gergely, akinek egyesülete, a 99 Mozgalom több mint 500 millió forintot mozgatott a kampány alatt, azzal hárítja érintettségét és felelősségét, hogy a Kilencvenkilenc Mozgalom Egyesület adományai nem külföldről származtak. Márki-Zay Péter, aki tavaly nyáron elsőként beszélt a külföldről érkezett milliárdokról, váltig állítja, az ő mozgalma minden fillérrel elszámolt.
A leghevesebben a Jobbik magyarázkodik a tiltott pártfinanszírozás miatt.
Gyöngyösi Márton több fronton is védekezik, támadja Márki-Zay Pétert és Karácsony Gergelyt, nyilvános vitára hívja az Állami Számvevőszék elnökét, és nem ment el arra a találkozóra, amelyet az ÁSZ kezdeményezett az érintett pártok részvételével.
Vagyis míg tavaly a baloldali pártok még karöltve dolgoztak a közös kormányváltáson, közös pénzből kampányoltak közös jelöltjeikért, ma már nem törekednek arra, hogy a tiltott kampányfinanszírozás vádját közösen oldják meg.
Pedig ez nem mindig volt így. 2017-ben, amikor a Jobbik 663 millió forintos pénzbírságot kapott tiltott kampányfinanszírozás miatt, több baloldali párt is közösen tüntetett a Fidesz székháza előtt Vona Gáborral.
Ajánló - Ezt ne hagyja ki!
Gyöngyösi továbbra is tagad, szerinte a Jobbiknak nincs köze a tiltott pártfinanszírozáshoz
Link
A pártelnök nyilvános vitára hívta az Állami Számvevőszék elnökét, hogy kiderüljön, miért támadják pártot.
Másfél évvel később, amikor kiderült, hogy
a Momentum és a Párbeszéd 2018-as kampányelszámolása szabálytalan volt, és költségvetési csalás gyanúja miatt nyomozás is indult a két párttal szemben, már a teljes baloldal közösen demonstrált
,,az ellenzéki pártok pénzügyi ellehetetlenítése ellen". Ezen a tüntetésen már a DK, az MSZP, a Liberálisok is részt vettek, de ott volt Hadházy Ákos és Szél Bernadett független képviselő is. Érdemes megjegyezni, hogy az ÁSZ akkori jelentése szerint
az sem tisztázott, hogy a két párt valamelyike kapott-e máshonnan, például külföldről tiltott támogatást a kampányához.
Link
SÁRDOBÁLÁS A BALOLDALON
Magyar Nemzet 2023.06.23.
Egymásnak estek a baloldali pártok, miután kiderült, a tavalyi összefogásban részt vevő hat párt 3,2 milliárd forint büntetést kaphat külföldi finanszírozás miatt. Márki-Zay Péter állítása szerint a felmerülő bírságokat nem az ő szervezetének, hanem a pártoknak kell megfizetniük. A Jobbik elnöke Karácsony Gergelyre és Márki-Zay Péterre mutogat.
Megkezdődött a sárdobálás, egymásra mutogatás Márki-Zay Péter és a baloldali pártok között azután, hogy kiderült, a 2022-es országgyűlési választáson közös listát állító hat párt 3,2 milliárd forint büntetést kaphat külföldi kampányfinanszírozás miatt. Utóbbiak továbbra is állítják, hogy
nem volt tudomásuk a Mindenki Magyarországa Mozgalomhoz (MMM) juttatott külföldi támogatásokról, a maguk részéről pedig betartották a vonatkozó jogszabályi előírásokat.
Hangoztatják: az ÁSZ jelentéstervezete a Fidesz érdekeit és az ellenzéki pártok totális ellehetetlenítését szolgálja. A Magyar Nemzetnek név nélkül nyilatkozó baloldali politikusok ugyanakkor arról beszéltek:
bár az egész ügyért szerintük Márki-Zay a felelős, az esedékes számvevőszéki bírság nem érinti majd az MMM-et, mert az nem egy párt. Utóbbiak pedig várhatóan a jövőre esedékes állami támogatások megvonásával számolhatnak
- tették hozzá forrásaink.
A külföldi kampánytámogatás a Kormányinfón is szóba került. - A kormány várja az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottságának kezdeményezését a kampánypénzekről szóló jelentés nyilvánosságra hozatalára - mondta Gulyás Gergely. A miniszterelnökséget vezető miniszter úgy fogalmazott,
a kabinet tárgyalt a jelentésről, amelyben vannak olyan új és meglepő részletek eddig kellő hangsúlyt nem kapott szereplőkről is, amelyeket érdemes lenne megismernie a közvéleménynek.
Márki-Zay Péter közösségi oldalán reagált a kialakult helyzetre a tőle megszokott önellentmondásos módon. Egyrészt azt állította, hogy még a titkosszolgálati vizsgálatok sem találták nyomát annak, hogy az MMM-hez juttatott adományokból akár egy fillér is került volna az ellenzéki pártokhoz. Majd úgy folytatta,
nem ellenzéki az a politikus, aki a tavalyi kampány résztvevőjeként pontosan tudja, hogy közös kampányunk szabályosságát éppen a pártok ellenőrizték, éppen a saját érdekükben, hiszen a felmerülő bírságokat nem nekünk, hanem nekik kell megfizetniük.
A tavalyi összefogásban részt vevő Jobbik jelenlegi elnöke is reagált. Gyöngyösi Márton azt írta, feltenne Márki-Zay Péternek és Karácsony Gergelynek ,,néhány százmillió forintos kérdést" a külföldről érkezett milliárdokkal kapcsolatban. A Jobbik elnöke közösségi oldalán pártja érintetlenségéről írt a tiltott kampányfinanszírozás kapcsán. Közölte:
,,Ideje lenne, hogy végre elmeséljék, mit is pénzezgettek ők a kampány alatt."
Gyöngyösi úgy véli: érdeklődésre tartana például számot, hogy mi történt Karácsony Gergely azon kijelentése, hogy csak akkor lép vissza, ha elüti a villamos, és a pár órával későbbi visszalépése között. ,,Aranyból volt tán az a villamos, Gergő? Esetleg a hódmezővásárhelyi tram-traint küldted, Péter?" - tett fel költői kérdéseket a párt elnöke.
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Média |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-06-28 22:30:21, szerda
|
| |
| |
UKRAJNÁBAN AMERIKA HÁBORÚZIK AZ OROSZOKKAL
Ukrajna nemcsak egy illegitim rezsim, de annak illegitim országa /kormánya/ keveri a sz@rt, immár tiz éve. AMERIKA PARANCSÁRA, EGY NUKLEÁRIS VILÁGHÁBORÚ SZÉLÉRE SODORVA AZ EGÉSZ VILÁGOT.
Valójában az számít, hogy az amerikaiak mit akarnak tenni. Ukrajna már nem szuverén ország. Nincs pénzük. Nincsenek fegyvereik. Csak azért tudnak harcolni, mert a nyugat támogatja őket. Tehát ha az amerikaiak úgy döntenek, hogy békét akarnak, akkor béke lesz."
Az EU továbbra is belefolyik az orosz-ukrán háborúba, pumpálja a pénzt Ukrajnába.
Az Európai Unió Külügyek Tanácsa luxembourgi ülésén határozatot fogadott el arról, hogy 3,5 milliárd euróval megemeli az Európai Békekeret (EPF) teljes pénzügyi keretének felső határát - közölte az uniós tanács.
A határozat egyértelmű politikai jelzést küld arról, hogy az EU tartósan elkötelezett Ukrajna és más partnerek katonai támogatása mellett.
Mikor lesz már ennek vége?
A magyar kormány nem hajlandó pénzelni az ukrán hadsereget. A magyarok háromnegyede az azonnali tűzszünet pártján áll a Nézőpont Intézet legfrissebb közvélemény-kutatása szerint
A magyarok 75 százaléka egyetért az azonnali tűzszünet követelésével az orosz-ukrán háborúban. Miközben a baloldali pártok ellenzik, még a baloldali szavazók 58 százaléka is helyesnek tartja a fegyveres harcok azonnali felfüggesztését - közölte a kutatóintézet.
Közel 500 nappal az orosz-ukrán háború kitörését követően még mindig kisebbségben vannak a békepárti tábor képviselői a hazai és nemzetközi háborúpárti hangokkal szemben. A Nézőpont Intézet arra volt kíváncsi, hogy mi a magyar választók véleménye abban a kérdésben, hogy helyes-e azonnali tűzszünetet követelni Ukrajnában.
Bár Volodimir Zelenszkij ukrán elnök sikerekről beszél, a valóságban az országa az összeomlás jeleit mutatja. Új taktikájának a lényege, hogy a sikerpropagandával elterelje a figyelmet a valóságról. Egyelőre semmi jele annak, hogy Ukrajna képes lenne megnyerni ezt a háborút.
A valóság az, hogy már maguk az ukránok is egyre kevésbé hiszik el, hogy az ország képes megnyerni az elhúzódó háborút. Több felvétel is bizonyítja, hogy a hadsereg körében is egyre nagyobb morális problémák vannak.
Zelenszkij új taktikát választott: nem létező sikerekről beszél, miközben az országa összeomlik, ő olyan sikerekről beszél, amelyek nem léteznek. Semmi nem utal arra, hogy ezt a háborút meg tudná nyerni Ukrajna.
Sok ember mégis fogalomzavarban szenved és csak a hazai balliberális oldal szlogenjeit szajkózza.
A magyar álláspont azonban világos, az ukrán - orosz háború kapcsán a többség valójában Oroszország pártján áll.
Ezt a háború első napjától vállaljuk.
S most ne jöjjön senki 1848. 1944. és 1956. eseményeivel!
Többször leírtuk. elmondtuk, van aki megértette, van aki nem akarja érteni.
Röviden:
1848-ban a cári sereg zömét kozákok alkották!
Őseim az I. világháborúban kozákokkal harcoltak!
(Kozák egy Ukrajna területén élő népcsoport, nem orosz).
1944-ben a hazánkra zúduló szovjet hadseregben legalább annyi ukrán volt mint orosz.
S egy grúz parancsára dúlták fel hazánkat.
1956-van hasonló volt a helyzet, csak akkor egy ukrán küldte ide a hadsereget!
KIcsit bővebben:
"54 évet élt Lenin. Származása teljesen zavaros, de a Wikipédia szerint is szemita, nem orosz, meghalhatott volna Goriban (Gorkiban halt meg), ahol a grúz Stalin született, nem orosz, grúz! Utána jött Hruscsov, 56 gyilkosa és ahogy Osztyapenko, ő is ukrán volt. És jött Brezsnyev, aki... hát persze, ő sem volt orosz, igen, ukrán volt, ukrán bizony. Még desszertként megemlíteném Andropovot, aki 1956-ben a budapesti követség vezetőjeként irányította a gyilkos ukrán hordát, hogy, ezt nem hiszitek el, ukrán-kozákként született. Trockij. aki nélkül sok minden más lett volna, szintén ukrán-zsidóként látta meg a napvilágot. Szóval akkor miért kell utálnunk az oroszokat? Csak megjegyzem, Gorbacsov orosz nemzetiségű volt!
Nos, itt egy kép a szifiliszes, agybeteg, csak 54 éves, de milliók gyilkosáról, nemzetek kiirtójáról, megnyomorítójáról akinek a vezetésével egy olyan ideológiát indítottak el, ami a mai napig fertőzi és tönkreteszi az életünket globálisan, hiszen követői komoly pozicíóban vannak világszerte."
Tehát azt vizsgálni ki mit tett Magyarországon - kicsit összetettebb mint, csak az oroszokra fogni.
(De nyilván ők is részesei voltak mindennek.)
Visszatérve az arrogáns ukránokra:
Naponta tesznek olyan kijelentéseket Magyarországra, ami alapján nincs az a pénz, amiért mellettük foglalnánk állást.
Ettől még pontosan tudom, hogy Putyin nem szent.
De Ursula von der Leyen és EP képviselő társai sem azok!
Az amit Ursula művel, megbocsáthatatlan. Az ellenőrizetlen migrációs tömegek Európára szabadítása pár év vagy évtized alatt megszűnteti azt az európai életformát, amit úgy szeretünk!
Én is szeretek Nyugat - Európa országaiban nyaralni, kirándulni stb.
De vajon meddig tehetem azt meg?
Meddig sétálhatok támadás veszélye nélkül, a műemlékeket csodálva?!
Röviden:
Attól, hogy elutasítom az EU vezetését, annak politikáját - a migránsok millióinak beengedését, az ukránok ész nélküli támogatását - még nem vagyok Putyinnak térdet hajtó rajongó.
Még egyszerűbben:
Ursula von der Leyen és Putyin sem szent, veszélyesek mind a ketten. De perpillanat Ursula von der Leyen-t veszélyesebbnek tartom.
Az EU erején felül támogatja a nem EU és NATO tag Ukrajnát.
Hivatalos verzió szerint azért, mert Ukrajna egész Európát, sőt magát a demokráciát védi.
Ezzel szemben, Ukrajna minden csak nem demokratikus jogállam!
Az alapvető emberi jogok naponta sérülnek Ukrajnában, ahol a korrupció és az állami erőszak elképesztő méreteket ölt.
Akkor miért ez a mérhetetlen támogatás, ami mára már Európa társadalmait sodorja veszélybe?!
Azt gondolom, hogy az EU vezetőit hidegen hagyja Ukrajna sorsa.
Feláldozzák az ukránokat a nagy cél érdekében!
Ez a cél nem más mint Oroszország megtörése, majd kizsákmányolása.
Igen ám! De ismerjük a régi mondást!
Nincsen terv hiba nélkül!
A hiba itt is tetten érhető és már érezhető is!
Úgy tűnik a háború kiprovokálói, igen azok, akik most is 50 milliárd eurót akarnak az ukránoknak juttatni - nem számoltak azzal, hogy a világ számos országának elege van már belőlük.
Oroszország mellé olyan országok sorakoztak fel, amik így együtt képesek a térképeket átrajzolni.
Az egyszerű halandó európai állampolgár csak áll és néz.
A legtöbben nem is értik, hogy mi történik csak a szájukba adott szlogeneket skandálják.
Akik viszont átlátják, hogy mi történik - kérdeznek illetve csak kérdeznének ha meghallgatnák őket!
De a "demokratikus" EP képviselői sajnos nem kíváncsiak az állampolgárok kérdéseire.
És amiről szintén beszélni kell:
Ha az ukrán rezsim nem indított volna frontális támadást az oroszok ellen, és nem próbálta volna betiltani a magyar és a román nyelvet is, amikor elfogadta az államnyelvről szóló törvényt, (...) és egyszerűen végrehajtotta volna a minszki megállapodásokat, (...) akkor semmi sem történt volna - nyilatkozta Szergej Lavrov orosz külügyminiszter.
A politikus azt mondta: Oroszország kész lett volna a kapcsolatok fejlesztésére. - De ők ezt nem voltak hajlandóak megtenni - tette hozzá Lavrov.
Magyarra fordítva, ha Kijev nem kezdte volna el üldözni Ukrajnában a kisebbségeket, és - ezt én teszem hozzá - nem akart volna a NATO-ba belépni, illetve nem álmodozott volna atomfegyverről, akkor nem lett volna különleges katonai művelet.
A fősodoratú média munkásai ennek kapcsán persze a Nyugat országaiban megírják majd, hogy Lavrov hazudik, és hogy az agresszor Oroszország akkor is megtámadta volna Ukrajnát, ha Kijev tenyerén hordozta volna a kisebbségeket.
A helyzet azonban az, hogy inkább Moszkvának hiszek. A dolog ugyanis úgy áll, hogy az ukránok tényleg elnyomták a kisebbségeket - a magyart is -, Donbászban éveken át vegzálták az oroszokat, és Moszkvától erre érkezett a válasz a különleges katonai művelet formájában.
Vagyis jócskán megágyaztak az orosz katonai akciónak, akkor lehetne igazuk, ha az oroszok sérelmeinek nem lett volna alapja, fájdalom, de van!
Ezt magyarként kiváltképp tudjuk.
Kedves ukránok! Az utóbbi nyolc évben ki kellett volna próbálni az ellenkezőjét, és akkor lehet, hogy Ukrajna nem az életéért, a megmaradásáért küzdene, hanem a fejlődés útjára léphetett volna, amire a fekvése, a földje, az ásványkincsei és a nyersanyagai garancia lett volna.Viszont így egy romhalmaz az ország, káosz és anarchia, amiért elsősorban az ország mindenkori, így a jelenlegi vezetői a hibásak.
EZ AZ IGAZSÁG
Kasler Árpád írása
"Oroszország, egy 30 éve tartó megalázási folyamatnak tesz most pontot a végére.
Megkockáztatom, ha a kedélyek lecsitulnak, a mostani és ezelőtti ukrán kormányokat, politikai szereplőket a maradék Ukrajnán belülről fogják bíróság elé állítani, hogy Amerika ostoba bolhájaként addig pattogott a medve orrán, amíg elveszti lényegében mindazt, amit meg nem érdemelten, potyára megkapott és nem akármiről van szó.
Az Ukrán állam, nem honfoglaló háborúkban alapozta meg határait, hanem a nagyhatalmi politikai pillanatérdekek és részeg diktátorok adományaiból verbuválta össze rendkívül értékes területeit. Nem is volt rá képes, hogy megbecsülje azokat és a benne lakó népeket.
Az Ukrán politika az elmúlt évtizedben olyan pofátlan ívet öltött, olyan vakmerő orosz ellenességet szított, ami józan ésszel felfoghatatlan. Ezért, elveszti a területének legértékesebb részeit, búzatermő vidékének akár kétharmadát, szinte az összes bányáit, gáz és olajmezőit, tengeri kikötőit, lakosságának nagy részét. Megérte Amerika csicskás szócsövének lenni Európában? Arra mérget vehet mindenki, hogy Oroszország, orosz vérrel visszaszerzett területekből egy talpalatnyit sem fog juttatni senkinek. Biden kormány menni fog, Zelenszkij kormány menni fog, és menni fognak a szankciók is, ami maradni fog, az a nagy Oroszország, olajával, gázával, búzájával és az atombombáival is.
Aki nagy és erős, táplálja a Föld lakosságának egyharmadát, fűti Európát, azt illene tisztelni. Hát nem illették az urak tisztelni, akkor megtanulják félni."
A Donbassz - teljes film, magyar felirattal (+18)
A Donbassz című dokumentumfilm, amely segít megérteni a különleges katonai hadművelet hátterét.
Link
Kapcsolódó cikkek
Megdöbbentő NATO-iratok szivárogtak ki, ez mindent megváltoztathat
Link
Kész az amerikai haditerv a harmadik világháborúra
Link
Miközben az oroszok tovább folytatják a véres harcokat, a déli fronton készülnek az ukrán ellentámadásra
Link
Elképesztő parancsot adott az Egyesült Államok Ukrajnának
Link
Katonai helyzet Ukrajnában
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Tragédiák - katasztrófák |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-06-26 22:00:27, hétfő
|
| |
| |
GAZDASÁGI ÖSSZEOMLÁS...?
Egy friss közvélemény-kutatás szerint a Fidesz-KDNP szinte ugyanakkora támogatottsággal rendelkezik, mint a 2018-as választások után. A kormánypártok népszerűségét többek között a járványhelyzet és az infláció sem rengette meg.
Komoly politikai teljesítmény, hogy a kormánypártok a válságkezelések ellenére meg tudták őrizni a magas támogatottságukat, sőt, korábban nem szavaztak olyan sokan a Fideszre, mint éppen a 2022-es országgyűlési választásokon. Holott éppen az lett volna logikus - számos magyar és külföldi példát lehet erre találni -, hogy a válság apasztja a kormányerők népszerűségét.
Komoly politikai teljesítmény, hogy a kormánypártok a válságkezelések ellenére is meg tudták őrizni a magas támogatottságukat, sőt, korábban nem szavaztak olyan sokan a Fideszre, mint éppen a 2022-es országgyűlési választásokon. Holott éppen az lett volna logikus - számos magyar és külföldi példát lehet erre találni -, hogy a válság apasztja a kormányerők népszerűségét.
A kormány nemcsak arra ügyelt az elmúlt négy évben, hogy a Bokros-csomaghoz hasonló megszorítások ne legyenek, hanem arra is, hogy ,,jelentős osztogatásokat hajtson végre, - például a családi adó-visszatérítést, vagy a 13. havi nyugdíj visszaállítását -, mindezt úgy, hogy a családi adókedvezmény-rendszert is megtartották. Emellett népszerűnek bizonyult az árstop, és minden bizonnyal a nagyobb boltokat érintő kötelező akciózás is kedvező fogadtatásra talál. Népszerű a vasúti és buszos vármegyebérlet is, mert az ingázók csökkenthetik a költségeiket.
Összeállt, milyen Magyarországot akarnak, méghozzá olyan magas szinten sikerült ezt a folyamatot végigvinni, amellyel verni tudták az ellenfeleiket. ,,Brüsszel" ellenségképpé tétele, a ,,szabadságharc" nem a semmiből jön, mert levezethető a nemzeti érdekek kifelé való képviseletéből, amelyet a Fidesz már az 1990-es évek második felében is fontosnak tartott. Az egymással is rivalizáló ellenzék viszont ,,eleve képtelen olyan szilárd ideológiai alapról politizálni, amelyet a Fidesz még az 1990-es években sikerrel létrehozott, a korábbi rosszul sikerült kormányzati időszakuk pedig még most is sötét árnyékként lebeg az ellenzék fölött. A szavazók többsége inkább a stabilitás ígéretére voksolt, mint az egymással is veszekedő ellenzéki koalícióra. Amíg az ellenzék széttöredezett marad, még a válságok ellenére is kevés lesz az esély a hatalomváltásra.
A jelenlegi kormánypárti miniszterelnök viszont tapasztalt, ledolgozta a hátrányát, és most nincs vetélytársa. A magyar kormány pedig helyesen a magyar nemzeti érdekből vezette le az orosz-ukrán háború első napjaiban, hogy a háborúból ki kell maradni és ezt folyamatosan hangoztatta, hangloztatja is.
Orbán Viktor tapasztalt, ledolgozta a hátrányát, és most nincs vetélytársa
Link
SZIMPATIKUS, AMIT ORBÁN TESZ - ABISHUR PRAKASH A MANDINERNEK
Link
SEM AZ USA, SEM KÍNA NEM TUDJA MÁR IRÁNYÍTANI A VILÁGOT, AZ OROSZ-UKRÁN HÁBORUÚ MINDENT ÁTALAKÍT
Abishur Prakash a Mandinernek 2023. június 26.
A Novák Katalin államfő meghívására hazánkba érkezett geopolitikai szakértővel új világrendről, a technológia szerepéről és Magyarország helyzetéről beszélgettünk.
Pintér Lívia és Santo Martin interjúja a Mandiner hetilapban
A globalizáció miatt az országok elvesztették szuverenitásukat, amit most visszanyernének - véli a geopolitika-szakértő. Interjú klímaügyről, a big datáról, a kormány politikájáról.
Abishur Prakash 1991-ben született az új-zélandi Wellingtonban indiai szülők gyermekeként. A Center for Innovating the Future szervezet geopolitikai jövőkutatója, társalapítója. Technológiával, globalizációval és az új világrend kialakulásával összefüggő előadásokat tart. Öt könyv szerzője, melyek közül többet magyarul is kiadtak. Gondolatai rendszeresen megjelennek többek között a Forbesban, a The Wall Street Journalben, a CNN-en és a BBC-n.
Geopolitikai szakértőként mit javasol a cégéhez forduló multinacionális ügyfeleknek, hogyan igazodjanak el a jelen kihívásai között?
A fő célom, hogy segítsem a vállalatvezetőket megérteni, hogyan függ össze a geopolitika és az üzlet. A cégem nevéül is ezért választottam a The Geopolitical Business (a geopolitikai üzlet) kifejezést.
Az érdeklődésem leginkább a geopolitika és annak üzleti hatása felé irányul.
A kérdés, amellyel számos társaságnak szembe kell néznie, hogy miként képes leküzdeni a globális verseny miatt egyre szaporodó akadályokat.
A hamarosan magyarul is megjelenő legújabb könyvéről szóló, zárt körű budapesti előadáson elhangzott, hogy bár eddig is számos térségben dúltak háborúk, az ukrajnai konfliktus alapjaiban forgatta fel a világot. Miért éppen most történt ekkora változás?
Az országok már régóta hadilábon állnak a status quóval, mely hosszú ideig áthatotta a gondolkodásukat. Egyre többen mernek feltenni korábban elképzelhetetlen kérdéseket. Miért dominál az amerikai dollár? Miért támogatjuk Kína felemelkedését? Miért építünk globális rendszereket? Miért cseréljük el a szuverenitásunkat gazdasági sikerekre? Az orosz-ukrán konfliktus új dimenziókat nyitott, az országok bátran megkérdőjelezik a status quót, és szokatlan, radikális lépéseket tesznek.
Ez a háború az egész világ szerkezetét átalakítja,
mondhatjuk, hogy egyfajta káosz közepén vagyunk.
Azelőtt a világ egy megszokott rend szerint működött, minden ország tudta, hol a helye. Ma már nincs így. Az Egyesült Államok az Egyesült Államok volt, a háborúk valahol keleten vagy délen, mindenesetre tőlünk távol folytak. Nagy ma a bizonytalanság, és sokan továbbra is a hidegháborús felosztásban gondolkodnak.
Miben különbözik a most kialakulóban lévő világrend a hidegháborús időszaktól?
Két fő különbség van. Egyrészt a hidegháborús színtéren csupán két nagyhatalom, az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió volt jelen, most pedig világszerte majdnem egy tucat szereplő vesz részt a versengésben. Másrészt ezzel összefüggésben
a világ akkor két részre oszlott, most viszont több helyen szétválik,
hiszen számos hatalom küzd a befolyásért.
Mondhatjuk, hogy ez a gondolkozásmódunk korlátja: két pólust szeretnénk látni, a hagyományos nagyhatalmi tengelyek mentén felosztott világot?
Pedig inkább multipoláris világrendben érdemes gondolkodnunk. Többször hallottam geopolitikai szakértőktől, hogy új hidegháború közepén vagyunk. Ám ha megnézzük: 1988-ban a szovjet bruttó hazai össztermék az amerikainak a fele volt, ezzel szemben Kína gazdasága már most is hatalmas, és csak tovább erősödik. A világ többpólusúvá válik, és ami szerint ezt értelmeznünk kell, nem a hidegháborús szemlélet.
A jelenség valójában úgy ragadható meg, hogy az USA dominanciája lényegesen csökken?
Igen, sőt néhányan az Egyesült Államok bukásaként értelmezik a folyamatot. De nem erről van szó,
az egész globális környezet olyannyira megváltozott, hogy az USA már nem az, ami volt.
Többé nem mondhatja meg mindenkinek a tutit, más országok is felemelkedtek. Ez nem bukás, csak a viszonyok alakultak át drámaian. Van egy autókölcsönző cég Münchenben, százezer kínai elektromos autót rendelt meg. Volt idő, amikor ilyen megrendelést csak a nyugati autógyárak tudtak teljesíteni, a Volkswagen és a Chevrolet. A dolgok rengeteget változtak, de fontos felismerni: az, hogy az Egyesült Államok nem tud mindenki helyett dönteni, nem jelenti azt, hogy Kína megteheti helyette ezt.
Ez jó hír.
Igen, valóban. Az a helyzet, hogy az USA már nem tudja uralni a világot, de Kína sem. Sőt, India, Oroszország és az EU sem. Szóval széttöredezettség lesz, és az országok blokkokban kapaszkodnak össze. Számos ország vezetői úgy gondolkodnak, hogy oldjuk meg az éghajlatváltozás problémáját a G7 csoport keretei közt. Kína és India azonban egyedül kívánja kezelni a kérdéskört. És ez csak egyetlen ügy, sok más kihívással is szembe kell néznie a széttöredezett világnak.
Ilyen például a technológia adta lehetőségek és kockázatok kérdése.
Az országok olyan dolgokat tehetnek már meg a technológia segítségével, amelyekkel visszaszerezhetik szuverenitásukat. Például India megköveteli az amerikai techcégektől, hogy ha ott működnek, osszák meg az adataikat a helyi vállalatokkal.
Az adatok versenyelőnyt jelentenek, India nem akarja, hogy külföldi techcégek irányítsák az országot. Hasonlóan, Európa sem szeretné, ha nagy cégek, mint az Amazon vagy az Apple, birtokolnák a felhőben tárolt adatokat. Azt szeretnék, ha az európai adatok Európában maradnának. A háború azonban veszélybe sodorhatja ezeket az erőfeszítéseket.
Európában erős a törekvés a szuverenitás növelésére,
ezt Emmanuel Macron francia elnök is kifejezte, amikor azt mondta, hogy eljött az idő, hogy Európa a saját útját járja.
Milyen más példát említene a technológiai megosztottságra?
Például a navigációs rendszerekben a GPS uralta a világot. Ma a világ 125 városában többen használják a kínai BeiDou-t, mint a GPS-t. Ha körülnézünk, látjuk, hogy a világ vertikálisan szerveződik. Az a világ, amelyben felnőttünk, nyitott volt és hozzáférhető. Az országok mostani lépései nem ezt növelik, ellentétes folyamatok zajlanak. Egyes államok például az energiaügyekben, mások pedig a technológiai ügyek mentén közelednek egymáshoz.
A 2021 nyarán megtartott esztergomi MCC Feszten Fotó: Mandiner / Ficsor Márton
A pénzügyi világ széttöredezésének is egyértelmű jelei vannak, elég a BRICS szerveződéseire gondolnunk, vagy
a dedollarizációra.
A dedollarizáció újabb jele annak, hogy az országok, tömbök önállósodni szeretnének, és nem akarnak függeni egyetlen valutától, ezért egyre jobban eltávolodnak az amerikai dollártól. Egyiptom is csatlakozott nemrégiben a BRICS országok bankjához, mert nehezen jutott dollárhoz. Ennek pedig az az oka, hogy az amerikai jegybank nem tudta biztosan, Egyiptom mely országokkal milyen kapcsolatban áll, azaz azt vizsgálta, baráti állam-e.
A Fed egyre inkább csak annak ad dollárt, aki szövetségesnek számít.
Ezáltal Egyiptom most már nem dollárban, hanem rubelben, rúpiában, jüanban kereskedhet Oroszországgal, Kínával, Brazíliával és Indiával.
A diverzifikáció jelentheti a megoldást az országoknak?
Igen, jobb finanszírozást jelenthet minden országnak, és dinamikusabb gazdaságot teremthet. De nem biztos, hogy a több lehetőség nagyobb biztonságot jelent. Az egész világnak szüksége van a dollárra és arra a stabilitásra, amit nyújt. Látható, hogy a világunk a valuták mentén is széttöredezett.
Fotó: Mandiner / Ficsor Márton
A vállalkozásokat talán a pénzügyi rendszer fragmentációja érinti leginkább.
Hihetetlenül bonyolulttá válik egy vállalkozás számára, hogy globálisan működjön. Véget ér az a korszak, amikor a cégek egyenlők lehettek: olyan korszakba lépünk, amikor a társaságoknak ki kell választaniuk, mely régiókban működnek, hová koncentrálnak. Számos kormány most olyan dolgokra kényszeríti a cégeket, amelyeket önszántukból nem tennének. Vegyük például az utóbbi harminc évet: Kína a legnagyobb lehetőség volt a világon, több mint egymilliárd fős lakossággal, gyorsan növekvő gazdasággal. Minden vállalat ott akart lenni. Az amerikai kormányzat azonban most már nem engedi, hogy a cégek úgy működjenek Kínában, ahogyan szeretnének: elkezdte ellenőrizni a tőkekiáramlást. Tegnap még elmehetett Kínába egy vállalat, és azt csinált, amit akart; ha megfelelt a helyi szabályoknak, bármelyik piacra mehetett, Kínába, Indiába, Németországba. Az USA ma azt mondja: nem terjeszkedhetsz, ahogy akarsz, mert minél több pénzt viszel Kínába, annál erősebb lesz, és ezt nem engedhetjük meg.
Vannak olyan országok, amelyek hintapolitikát folytatnak politikai és még inkább gazdasági érdekből. Ez lenne a jó irány? A többpólusú világban úgymond időszakosan váltani kell a stratégiák között?
Az első, hogy megértsük és elfogadjuk az új helyzetet. Úgy gondolom, hogy minden ország kiindulópontja ez, még akkor is, ha két kiindulópont van. Egyes országok nem akarnak vertikális irányba mozdulni, más országok igen. Vegyünk például Magyarországot. Miért kellene a magyaroknak vertikális irányra váltaniuk? Nincs okuk rá, hiszen ha az egyik vagy másik országgal folytatott kereskedelemből pénzt tudnak szerezni, akkor miért ne tennék? A probléma az, hogy az EU vertikális irányba indul. Tehát még ha Magyarország nem akarja is, a legnagyobb gazdasági-kereskedelmi kapcsolata igen. Ebből az következik, hogy
a világon minden ország és minden cég most már kénytelen lesz pártot, azaz, ahogy írom, törzset, ha úgy tetszik, irányt választani.
Az ideológia visszatér.
Mi lesz Európával, hogyan lehet ennek az új berendezkedésnek a nyertese? Lesz-e egyáltalán olyan felsőbbrendű hatalom, mint amilyen az elmúlt évtizedekben az USA volt?
Nincs felsőbbrendű entitás, és meg kell határozni, hogy mit is jelent a győzelem. Mindenki azt kérdezi tőlem, hogy ki fog nyerni: az USA vagy Kína? Kérdés, hogy gazdasági győzelemről, diplomáciai fölényről beszélünk, arról, hogy az egyetemi kutatásokban ki a nyertes - mert utóbbiban már egyértelműen Kína jár az élen -, vagy pedig arról, hogy ki irányítja a világot.
És ki fogja?
Senki. Csak mert vannak országok, amelyek kikerülnek az Egyesült Államok hatása alól, nem jelenti azt, hogy Kína hatása alá kerülnek. Sokan gondolják, hogy az USA hanyatlik, én nem értek egyet ezzel. Kína növekszik, ezt mindenki látja, de a helyzet nem ilyen egyszerű. Amikor azt mondom, hogy oldal- vagy szövetségesválasztás, nem csak arra gondolok, hogy az Egyesült Államok és Kína közül kell választani. Európa is egy oldal. Hogy mi is az európai oldal? Ez sok önvizsgálatot igényel.
Azt kell az országoknak kitalálniuk, hol a helyük az új, vertikális világban.
Magyarország hogyan tud jól navigálni a mostani geopolitikai környezetben?
Magyarország számos kihívás előtt áll, mert földrajzilag is közel van a háborúhoz. Ráadásul százezres nagyságrendben élnek magyarok Ukrajnában, tehát az országnak ez személyes ügy, szemben más államokkal, amelyeknek pusztán geopolitikai és gazdasági kérdés a háború. Magyarország mindamellett jó helyzetben van, jobb eséllyel tud megbirkózni a globális gazdasági kihívásokkal, mint más országok, amelyeknek nincsenek kiváló, döntésképes vezetőik. De nem lesz könnyű út.
Mindaz, ami ma történik, olyan, mintha egy hógolyó egyre nagyobbá és nagyobbá válna.
A válságok ugyanis egyre sűrűbbek. Egyik a másik után következik, ezért mindannyiunknak ébernek kell lennünk. Még csak most jön a java. Talán a technikai megoldások segíthetnek: lehet az emberiség fejlődésének előhírnöke a mesterséges intelligencia, amelynek szerepéről egy újabb interjúnyit beszélgethetnénk.
Link
SZIMPATIKUS, AMIT ORBÁN TESZ - ABISHUR PRAKASH A MANDINERNEK
Link
A gazdasági összeomlást nem úgy kell elképzelni, hogy holnaptól a postás nem viszi ki a nyugdíjat, hogy minden kórház bezár, hogy nem lesz többé iskola, és az egyik napról a másikra minden összeomlik. Nem, ez nem ilyen. Ez egy lassú folyamat emiatt nem is olyan látványos.
Lesz kórház, csak kevesebb szakorvossal, ápolóval, gyógytornásszal, rosszabb minőségű kajával, hosszabb várólistákkal.
Lesz nyugdíj is, csak egyre kevesebbet fog érni, hónapról-hónapra.
Iskola is lesz, csak éppen nem lesz kémia meg német szakos tanár, a gyerek pedig egyre silányabb minőségű oktatásban fog részesülni emiatt.
Postás is lesz, maximum csak hetente egyszer fog jönni - jó esetben.
Háziorvos is fog rendelni, pénteken 12:30 és 14:15 között, a 85 éves Géza bácsi a szomszéd faluból.
A boltban is lehet majd fizetni forintért, de egyre kevesebbet fogunk tudni vásárolni a fizetésünkből.
Utak is lesznek, de egyre ritkábban fogják megcsinálni a kátyúkat.
Nem szűnik meg mindegyik munkahely, de sok vállalkozás megy majd a levesbe.
Még többen fognak elvándorolni külföldre a jobb élet reményében.
Lesz buszvezető is, de egyre kevesebb, így a járatok nem szűnnek majd meg, csak kevésbé lesznek sűrűek.
Senki se egy apokalipszis szerű összeomlást képzeljen el, hanem egy lassú folyamatot, ahol napról-napra jut majd kevesebb a családoknak, ahol napról-napra fog kevesebbet érni a fizetés és a nyugdíj, ahol napról-napra lesz rosszabb helyzetben az egészségügy és az oktatás, ahol napról-napra fog lassan, sok esetben alig észrevehetően, de biztosan rohadni minden.
Ez a folyamat pedig már nagyon rég elkezdődött, és tart. De ahogy a béka sem veszi észre az egyre inkább melegedő vizet, úgy láthatóan a magyarok egy jelentős része sem akar róla tudomást venni.
Oszd meg és uralkodj magadon!!!
Látogatóim száma: fő
23.06.27. 22:00 : 10641
e Hét: 15962
e Hónap: 66363
e Év: 476194
. . . . . 
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Hazánk - otthonunk |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-06-24 21:30:43, szombat
|
| |
| |
MAGYAR HISZEKEGY - HITVALLÁS
Magyar Hiszekegy (Eredeti Felvétel 1925)
/A Magyar Hiszekegy a Trianoni ultimatum után/
Link
Magyar Hiszekegy - a költőnő szülőhelyén
/Papp-Váry Elemérné Sziklay Szeréna, a Magyar Hiszekegy szerzője a felvidéki Jánokon született. A település temploma mellett - szülei sírjánál - emlékműve áll. Az ott készült felvételek kerültek a videóba a gyönyőrű verssorok alá. (A verset Mikita Dorka Júlia és Mikita Gábor szavalják, a végére került zenei másodpercek az Áldás együttestől valók)./
Link
Papp-Váry Elemérné Sziklay Szeréna: Magyar Hiszekegy // Ének: Káplán György
/Zeneszerző: Szabados Béla, Kíséret: Zsilinszky Cecilia,
1920 után,a "nemzet imája" lett.
Link
Papp-Váry Elemérné Sziklay Szeréna - Hitvallás - Szeleczky Zita
Link
A Magyar Hiszekegy a Magyarország Területi Épségének Védelmi Ligája és a Védő Ligák Szövetsége által 1920-ban kiírt, a magyarság akkori életérzését a trianoni békeszerződéssel kapcsolatban megjeleníteni hivatott pályázatra érkezett pályamű, melyet Papp-Váry Elemérné Sziklay Szeréna (Rozsnyó 1881-1923) írt, ahol a bíráló bizottság elnöke Rákosi Jenő író, újságíró, politikus, (Acsád, 1842. nov. 12. - Budapest, 1929. febr. 8.) az MTA tagja, (l. 1892, t. 1909) a magyar revizionista mozgalom élharcosa volt.
A pályázati eredmény kihirdetése után alig öt héttel, 1920. október 27-én már milliónyi magyar előtt ismert volt, köszönhetően annak, hogy a vallás- és közoktatásügyi miniszteri posztot betöltő Haller István rendeletben kötelezte az összes magyar iskolát, hogy a diákok nem csak tanítás előtt, de azután is szavalják el a sorait. Budapest minden pontjáról a Magyar Hiszekegy köszönt vissza
A Magyar Hiszekegy címmel érkezett három soros ima a Horthy-korszak ,,nemzeti imája" lett. A később Hitvallás címen 15 szakaszossá bővített verset Szabados Béla zenésítette meg. Az ima, illetve belőle a dal olyan korszakban keletkezett, melyben nem volt olyan politikai irányzat, mely ne értett volna egyet a határrevízióval.
A két világháború között alig volt olyan hivatalos rendezvény, ahol el nem hangzott volna az ún. ,,Magyar Hiszekegy", sőt az iskolák egy részében is naponta elmondták közösen, a tanítás megkezdése előtt, persze nem mind a 15 szakaszt, hanem csak az elsőt, ami egyben az utolsó is: ,,Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában / Hiszek egy isteni örök igazságban, / Hiszek Magyarország feltámadásában."
1920 után nemcsak villamosok, üzletkirakatok és mindennapos használati tárgyak, de házfalak, virágbetűk és üzletbelsők is visszhangozták a reményt erősítő szavakat.
Az ima mellett győztes lett, az ismeretlen szerzőjű ,,Csonka Magyarország nem ország, egész Magyarország mennyország" a jelmondat kategóriában.
Az eredeti pályamű:
,,Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában:
Hiszek egy isteni örök igazságban, 
Hiszek Magyarország feltámadásában! Ámen."
1920
A Magyar Hiszekegy bejárta a korabeli magyar sajtót, a korszak olyan neves írónak műveivel együtt jelent meg az Irredenta című kötetben (1921), mint Heltai Jenő vagy Herczeg Ferenc. Műve sikerén felbuzdulva A Magyar Hiszekegy bejárta a korabeli magyar sajtót, a korszak olyan neves írónak műveivel együtt jelent meg az Irredenta című kötetben (1921), mint Heltai Jenő vagy Herczeg Ferenc. Műve sikerén felbuzdulva Papp-Váryné 1921-ben Hitvallás címmel tizenöt szakaszos verssé bővítette ki:
HITVALLÁS
Ez az én vallásom, ez az én életem,
Ezért a keresztet vállaimra veszem,
Ezért magamat is reá feszíttetem.
Szeretném harsogni kétkedők fülébe,
Szeretném égetni reszketők lelkébe,
Lángbetűkkel írni véres magyar égre:
Ez a hit a fegyver, hatalom és élet,
Ezzel porba zúzod minden ellenséged,
Ezzel megválthatod minden szenvedésed.
E jelszót, ha írod lobogód selymére,
Ezt, ha belevésed kardod pengéjébe,
Halottak országát feltámasztod véle.
Harcos, ki ezt hiszed, csatádat megnyerted,
Munkás, ki ennek élsz, boldog jövőd veted,
Asszony, ki tanítod, áldott lesz a neved.
Férfi, ki ennek élsz, dicsőséget vettél,
Polgár, ki ezzel kélsz, új hazát szereztél,
Magyar, e szent hittel mindent visszanyertél.
Mert a hit az erő, mert aki hisz, győzött,
Mert az minden halál és kárhozat fölött
Az élet Urával szövetséget kötött.
Annak nincs többé rém, mitől megijedjen,
Annak vas a szíve minden vésszel szemben,
Minden pokol ellen, mert véle az Isten!
Annak lába nyomán zöldül a temető,
Virágdíszbe borul az eltiport mező,
Édes madárdaltól hangos lesz az erdő.
Napsugártól fényes lesz a házatája,
Mézes a kenyere, boldogság tanyája,
Minden nemzetségén az Isten áldása.
Magyar! te most árva, elhagyott, veszendő,
Minden nemzetek közt lenn a földön fekvő,
Magyar legyen hited s tied a jövendő.
Magyar, legyen hited és lészen országod,
Minden nemzetek közt az első, az áldott,
Isten amit néked címeredbe vágott.
Szíved is dobogja, szavad is hirdesse,
Ajkad ezt rebegje, reggel, délben, este,
Véreddé hogy váljon az ige, az eszme:
Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában,
Hiszek egy isteni örök igazságban,
Hiszek Magyarország feltámadásában!
1921
Papp-Váry Elemérné Sziklay Szeréna 1920-ban, kétgyermekes anyaként, a trianoni békeszerződés nyomán meghirdetett verspályázatra írta fohászát, melynek első strófája a Magyar Hiszekegy, a "nemzet imája", amely a Trianonban megcsonkított ország lakóiban tartotta a lelket.
Papp-Váry Elemérné 1881-ben Jánokon látta meg a napvilágot ifj. Sziklay Ede lányaként, aki Gömör megye szolgabírója, majd Abaúj megye főispánja és Kassa város díszpolgára volt. Szeréna a Rozsnyói Leánynevelő Intézetben növendékeskedett, ennek emlékére az épület falán 1939-ben emléktáblát helyeztek el. A tábla elhelyezésének ötletadója és szervezője Vargáné Scheffer Etelka írónő, ,,Rozsnyó Nagyaszonya" volt. Az ünnepelt költőnő versét, a ,,Magyar Hiszekegyet" az ünnepélyen is elszavalták.
A Magyar Hiszekegy bejárta a korabeli magyar sajtót, a korszak olyan neves írónak műveivel együtt jelent meg az Irredenta c. kötetben (1921), mint Heltai Jenő vagy Herczeg Ferenc. Műve sikerén felbuzdulva Papp-Váryné 1921-ben Hitvallás címmel tizenöt szakaszos verssé bővítette ki. Ennek megzenésítésére még abban az évben pályázatot írtak ki, melyet Szabados Béla nyert meg.
Magyar Hiszekegy
Link
Budapest minden pontjáról a Magyar Hiszekegy köszönt vissza
Link
Papp-Váry Elemérné Sziklay Szeréna sírja a Kerepesi temető 28. díszsorrának 37. parcellájában
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Papp Váry Elemérné |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-06-23 22:00:33, péntek
|
| |
| |
A MEGSEBZETT MÚZSA: MI LETT LÉDÁVAL ADY ENDRE HALÁLA UTÁN?
A Park szanatórium 71-es számú szobájában, hosszú szenvedés után örökre elaludt egy asszony, aki rettegett a haláltól. Hatvanegy éves volt és gyógyíthatatlan beteg. Brüll Adél.
Tudta, hogy meghal, félt tőle, talán ezért rendelkezett arról is, hogy miután utoljára vesz levegőt, az élettelen testét még hagyják pihenni egy kicsit a szanatórium szobájában. Néhány évvel korábban egy súlyos trombózisból még felépült, ám most nem volt visszaút. Azt is tudta, hogy a másnapi újságok azt írják majd, hogy meghalt Léda, Ady Endre egykori szerelme és nem azt, hogy elhunyt Diósy Ödönné, született Brüll Adél. 1934. január 18-át írtuk ekkor, ám 34 évvel korábban kezdődött minden. 1900 márciusában, az akkor 23 éves Ady Endre Fantom című verse volt az első, amit Brüll Adél olvasott a nagyváradi lapban. Egy tengerparti villa teraszán került a kezébe az újság, hiszen a férje, a jómódú kereskedő, Diósy Ödön a nagyváradi kötődésük miatt ezt a lapot is járatta. Adél ült a teraszon, elolvasta a verset és pillanatok alatt magával ragadta a számára ismeretlen költő vadsága, szenvedélyessége.
Brüll Adél. Egy elegáns dáma, aki rabul ejtette Ady Endrét
Brüll Adél, a gazdag nagyváradi zsidó családból származó, számtalan nyelven beszélő, művelt, elegáns dáma két évvel korábban mondta ki az igent Diósynak, a gazdag kereskedőnek. A koránál talán többnek látszó, kicsit molett hölgy úgy viselkedett, mint egy igazi díva. Ady Endre is a rabja lett. Három évvel később, 1903 szeptemberében találkoztak először Nagyváradon. Brüll Adél ekkor már kereste az alkalmat, hogy találkozhasson az írásaiban vulkánként kitörő Ady Endrével, aki öt évvel volt fiatalabb nála. 1903 szeptemberében ismerkedtek meg, hogy ott, abban a pillanatban útjára induljon egy gyötrő, felemelő, fájdalmas és mézédes szerelem. Ady számára imponált a művelt, modern nő, aki egyszerre lett a múzsája, anyja és szeretője. Adélt pedig lenyűgözte Ady nyers ősereje és a kivételes tehetsége. Mindamellett Brüll Adél sosem akarta elhagyni a férjét. Korábban sem, amikor Diósy súlyos anyagi gondokkal küszködött. Amikor Adél családja a válást erőltette, a következő levelet küldte az apjának: ,,Édes, drága Apukám! Most vettem leveledet és abból látom, hogy könyörtelenek vagytok (...). Még egyszer és utoljára kijelentem, hogy én Ödönt semmi áron és semmi körülmények között elhagyni nem fogom. Tehát ha ő bajban és szerencsétlenségben van, én is abban leszek."
A nagy kalapos dáma volt az, aki bevezette a párizsi mindennapokba a Ady-t, ő ismertette meg az új művészeti irányzatokkal és nála nyert megnyugvást a testiség terén is. Valóban héja nász volt ez az avaron. 1907-ben Brüll Adél egy leánygyermeket hordott a szíve alatt. A kislány azonban augusztusban halva született. A kortársak egybehangzó véleménye szerint a kicsinek Ady volt az édesapja. A gyermek örök kötelék lehetett volna közöttük, ám így csak egy újabb törés a viszonyukban. Aztán az asszony féltékenysége végképp kikezdte a kapcsolatukat. Tegyük hozzá, nem volt alaptalan az érzés... 1912-ben Ady leadta a Nyugat folyóiratnak az Elbocsátó, szép üzenet című versét, amelyben megölte a szerelmüket.
Adél képtelen volt belenyugodni abba, hogy Ady elhagyta, 1913. május 5-én levelet írt a költőnek. ,,Végtelenül, kimondhatatlanul, halálosan szeretném magát még egyszer látni egypár pillanatra"- írta a levélben, ám soha többé nem láthatta Ady-t. Az elhagyott Léda azt is nehezen vette tudomásul, hogy Ady új múzsát talált magának, Boncza Berta személyében. Erről tanúskodik egy levél is, amelyet egy jó ismerősének írt: ,,A neve Bertuka de Boncza, minisztertanácsos lánya. Érdeklődtem utána, vékony, kis leány, sovány, mint egy esernyőnyél, elől-hátul szekszuállis duzzanatokkal.."
Csinszka. Az új múzsa
1914-ben Diósy Ödön és Brüll Adél Párizsból Budapestre költözött a háborús helyzet miatt, s itt is éltek. Kezdetben az Andrássy úton, majd a Bajza utcában, s 1925 nyarán Gödöllőn, az Erzsébet királyné úton vettek egy 12 szobás villát. Hetente kijártak, s minden nyarat ott töltöttek. Ady Endre 1919 januárjában halt meg. Brüll Adél később azt mesélte, megérezte, hogy a korábbi nagy szerelme meg fog halni. Álmában ugyanis megjelent és bocsánatot kért tőle. Másnap pedig jött a hír, hogy elhunyt a költőfejedelem. Adél idősebb korában visszavonultan élt a férjével. Lovagolni járt, mellette pedig a gödöllői villában tartott kutyáival foglalkozott. Volt, hogy tizenhat eb volt a háznál egyszerre. Adyról szinte sosem beszélt. Még társaságban sem. Más talán könyvet írt volna, ám ő magában tartotta a fájdalmát, inkább eltemette.
Még nem érintette meg a halála szele, mégis végrendeletet írt, amelyben a gödöllői villát a két húgára, Bertára és Margitra hagyta, azt ugyanis Brüll-vagyonból vették. Amikor aztán 1934. január 18-án meghalt, a férje nem vette figyelembe ezt a végakaratot, hanem azt mondta a testvéreknek, hogy Adél kérése annyi volt, hogy havi pénzzel támogassa őket. Aztán nem sokkal később Diósy Ödön is meghalt (őt Nagyváradon temették el), az ő családjára szállt a villa, a két Brüll-lány pedig egy időben utcára került, mert nem tudták fizetni a pesti lakásuk bérleti díját.
Igaza lett. A halálakor nem azt írták, hogy meghalt Brüll Adél...
Brüll Adél temetésén a mai Fiumei úti temetőben kétszázan vettek részt. Az elhunyt asszony nem kért hosszú ceremóniát, csupán néhány gyászdalt. Ott volt a gyászolók között Boncza Berta, vagyis Csinszka is. Más kérdés, hogy a koszorúját a szertartás végén levette a sírról Diósy Ödön. A Fiumei úton ma is látható síremléket később állították Brüll Adél tiszteletére. Ott alussza örök álmát a megsebzett múzsa. Nem messze Ady sírjától...
Link
AZ ÉN MENYASSZONYOM
Mit bánom én, ha utcasarkok rongya,
De elkisérjen egész a síromba.
Álljon előmbe izzó, forró nyárban:
"Téged szeretlek, Te vagy, akit vártam."
Legyen kirugdalt, kitagadott, céda,
Csak a szivébe láthassak be néha.
Ha vad viharban átkozódva állunk:
Együtt roskadjon, törjön össze lábunk.
Ha egy-egy órán megtelik a lelkünk:
Üdvöt, gyönyört csak egymás ajkán leljünk.
Ha ott fetrengek lenn, az utcaporba:
Borúljon rám és óvjon átkarolva. 
Tisztító, szent tűz hogyha általéget:
Szárnyaljuk együtt bé a mindenséget.
Mindig csókoljon, egyformán szeressen:
Könnyben, piszokban, szenvedésben, szennyben.
Amiben minden álmom semmivé lett,
Hozza vissza Ő: legyen Ő az Élet.
Kifestett arcát angyalarcnak látom:
A lelkem lenne: életem, halálom.
Szétzúzva minden kőtáblát és láncot,
Holtig kacagnók a nyüzsgő világot.
Együtt kacagnánk végső búcsút intve,
Meghalnánk együtt, egymást istenítve.
Meghalnánk, mondván:
"Bűn és szenny az élet,
Ketten voltunk csak tiszták, hófehérek."
1900
Ady Endre: Az én menyasszonyom - Videó
Link
Amikor Ady megírta ezt a verset, még nem ismerte Lédát. Ebben a versben fogalmazza meg az új nőideált. A korábbi nőideálokban fontos volt az erkölcsösség, a tisztesség, és az udvarlás célja a legtöbb esetben a házasság volt. Ady ezzel szemben egy társat akar, aki lehet akár prostituált is - számára nem ez a fontos. A vers az utcalány eszményítése (pl. angyalarc, tiszták, hófehérek szavak erre utalnak). Ebben a versében részben a hagyományos szerelmi költészet eszközeit használja, de számos olyan szót, kifejezést is, ami az addigi felfogás szerint nem költői (utcasarkok rongya, céda, fetrengek).
MEG AKARLAK TARTANI
Őrjít ez a csókos valóság,
Ez a nagy beteljesülés,
Ez a megadás, ez a jóság.
Öledbe hullva, sírva, vágyva
Könyörgök hozzád, asszonyom:
Űzz, kergess ki az éjszakába.
Mikor legtüzesebb az ajkam,
Akkor fagyjon meg a tied,
Taposs és rúgj kacagva rajtam.
Hóhérok az eleven vágyak,
Átok a legszebb jelen is: 
Elhagylak, mert nagyon kivánlak.
Testedet, a kéjekre gyúltat,
Hadd lássam mindig hóditón,
Illatos vánkosán a multnak.
Meg akarlak tartani téged,
Ezért választom őrödül
A megszépítő messzeséget.
Maradjon meg az én nagy álmom
Egy asszonyról, aki szeret
S akire én örökre vágyom.
A költemény újdonsága, hogy nyíltan ír az erotikáról, a testi vágyról. (szóhasználat: test, kéj, kívánlak) a férfi lelki és testi kiszolgáltatottságáról. Ady ezzel botrányt keltett, az egyház részéről is érték támadások.
A versben megfogalmazza a szerelem ellentmondásait is: egyszerre van jelen a vonzás és taszítás, (,,mikor a legtüzesebb az ajkam, akkor fagyjon meg a tiéd")
Az erkölcsös, ártatlan, érintetlen nő korábbi ideálja idejétmúlt lett, a nők értéke az erotika, a szexuális vonzerő. A nő karakteres, öntudatos, uralkodó, alapvető szerepe már nem az, hogy a férfi gyermekeinek anyja vagy a háztartás vezetője legyen, hanem partner, szerető, egyenrangú társ. Ady leplezetlenül (a korban botrányos módon) beszél a testi szerelemről (A Léda arany szobra, Jöjj, Léda, megölellek). Léda-verseinek meghatározói az erotika, az ambivalencia, a férfi lelki és testi kiszolgáltatottsága: mindennek így együtt nincs hagyománya a magyar irodalomban. Kifejezőeszközei expresszívek, szokatlanok, szakít a szerelmi líra korábbi sablonjaival.
LÉDÁVAL A BÁLBAN
Sikolt a zene, tornyosul, omlik
Parfümös, boldog, forró, ifju pára
S a rózsakoszorús ifjak, leányok
Rettenve néznek egy fekete párra.
,,Kik ezek?" S mi bús csöndben belépünk.
Halál-arcunk sötét fátyollal óvjuk
S hervadt, régi rózsa-koszoruinkat
A víg teremben némán szerte-szórjuk.
Elhal a zene s a víg teremben
Téli szél zúg s elalusznak a lángok.
Mi táncba kezdünk és sírva, dideregve
Rebbennek szét a boldog mátka-párok.
A költemény szimbolista vers: a szimbólum olyan képet jelent, amelynek több értelmezési lehetősége van. A vers egyik központi szimbóluma a bál, ami jelentheti magát az életet. A belépő ,,fkete" pártól megrettennek az önfeledten szórakozó fiatalok: a fekete lehet a bűn vagy a halál szimbóluma is. A költemény ellentétekre épül: kifejezve Ady és Léda szembenállását a hétköznapi világgal: sikolt a zene-elhal a zene, rózsakoszorú-fekete, forró - dideregve, boldog - sírva stb.
HÉJA-NÁSZ AZ AVARON
Útra kelünk. Megyünk az Őszbe,
Vijjogva, sírva, kergetőzve,
Két lankadt szárnyú héja-madár.
Új rablói vannak a Nyárnak,
Csattognak az új héja-szárnyak,
Dúlnak a csókos ütközetek.
Szállunk a Nyárból, űzve szállunk,
Valahol az Őszben megállunk,
Fölborzolt tollal, szerelmesen.
Ez az utolsó nászunk nékünk:
Egymás húsába beletépünk
S lehullunk az őszi avaron.
A szerelmespár hagyományos jelképe a galamb, Ady ezzel szemben egy ragadozó madarat választ ki szerelmük szimbólumaként. Ez a szimbólum kifejezi azt a harcot, amely kettejük között dúlt. A költemény hátterét az évszakok adják. A ,,szállunk az őszbe" kifejezi azt, hogy szerelmük nem a kezdeti, intenzív szakaszban van, és ott van mögötte az elmúlás lehetősége.
ELBOCSÁTÓ SZÉP ÜZENET (1913)
Törjön százegyszer százszor-tört varázs:
Hát elbocsátlak még egyszer, utólszor,
Ha hitted, hogy még mindig tartalak
S hitted, hogy kell még elbocsáttatás.
Százszor-sujtottan dobom, ím, feléd
Feledésemnek gazdag úr-palástját.
Vedd magadra, mert lesz még hidegebb is,
Vedd magadra, mert sajnálom magunkat,
Egyenlőtlen harc nagy szégyeniért,
Alázásodért, nem tudom, miért,
Szóval már téged, csak téged sajnállak.
Milyen régen és titkosan így volt már:
Sorsod szépítni hányszor adatott
Ámító kegyből, szépek szépiért
Forrott és küldött, ékes Léda-zsoltár.
Sohase kaptam, el hát sohse vettem:
Átadtam néked szépen ál-hitét
Csókoknak, kik mással csattantanak
S szerelmeket, kiket mással szerettem:
És köszönök ma annyi ölelést,
Ám köszönök mégis annyi volt-Lédát,
Amennyit férfi megköszönni tud,
Mikor egy unott, régi csókon lép át.
És milyen régen nem kutattalak
Fövényes multban, zavaros jelenben
S már jövőd kicsiny s asszonyos rab-útján
Milyen régen elbúcsuztattalak. 
Milyen régen csupán azt keresem,
Hogy szép énemből valamid maradjon,
Én csodás, verses rádfogásaimból
S biztasd magad árván, szerelmesen,
Hogy te is voltál, nemcsak az, aki
Nem bírt magának mindent vallani
S ráaggatott díszeiből egy nőre.
Büszke mellemről, ki nagy, telhetetlen,
Akartam látni szép hullásodat
S nem elhagyott némber kis bosszuját,
Ki áll dühödten bosszu-hímmel lesben,
Nem kevés, szegény magad csúfolását,
Hisz rajtad van krőzusságom nyoma
S hozzám tartozni lehetett hited,
Kinek mulását nem szabad, hogy lássák,
Kinek én úgy adtam az ölelést,
Hogy neki is öröme teljék benne,
Ki előttem kis kérdőjel vala
S csak a jöttömmel lett beteljesedve.
Lezörögsz-e, mint rég-hervadt virág
Rég-pihenő imakönyvből kihullva,
Vagy futkározva rongyig-cipeled
Vett nimbuszod, e zsarnok, bús igát
S, mely végre méltó nőjéért rebeg,
Magamimádó önmagam imáját?
Kérem a Sorsot, sorsod kérje meg,
Csillag-sorsomba ne véljen fonódni
S mindegy, mi nyel el, ár avagy salak:
Általam vagy, mert meg én láttalak
S régen nem vagy, mert már régen nem látlak.
1912
Ady Endre: Elbocsátó szép üzenet (Bitskey Tibor) - Videó
Link
Az irodalomtörténeti közhely szerint a magyar irodalom egyik legegyedibb szakító verse. Ady leszámol a Léda-szerelemmel, úgy, hogy visszamenőleg azt is megtagadja, ami a szerelem idején értékes vagy igaz volt. Lédát nőiségében sérti meg (pl. életkorára, kicsinyességére és jelentéktelenségére utal).
Ha a vers lélektani hátterét nézzük, Ady akar ebből a játszmából győztesen kikerülni (feledésemnek gazdag úr-palástját, szép énemből valamid maradjon, magamimádó önmagam stb), bár a szakítás számára is nyilvánvalóan fájdalmas volt (ezt végig tagadja).
Összefoglalás:
Ady szerelmi költészetének csúcsát a Léda-versek jelentik. A legtöbb újítás ezekben a költeményekben tapasztalható. Olyan érzéseket és élményeket fogalmaz meg, amelyeket előtte az irodalomban (a költészeti hagyomány miatt) esetleg részleteiben már megfogalmaztak, de így összességében nem. Hatása azzal is magyarázható, hogy a (szerelmes) ember magára ismerhet Ady élményeiben, hogy az életrajzi hátteret ismerve a versek hitelesek, és nyelvi erejük egyedülálló.
Ady Endre szerelmi költészete - a Léda-versek
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Ady Endre |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-06-22 20:15:36, csütörtök
|
| |
| |
A MAGASSÁG MÁMORA: 14 LENYŰGÖZŐ LÁTNIVALÓ A MAGYAR HATÁR MELLETT
Csakhogy itt a nyár! Karintia, az Alpok délvidéke számos kalanddal és izgalmas időtöltéssel várja a napsütés és a csodálatos kilátás szerelmeseit.
Végre újra élvezhetjük a természetet és a szabadságot! Karintiában lenyűgöző hegyek várnak, ezek közül rengeteg megközelíthető autóval vagy rövid sétával is. Íme a karintiai bakancslista azoknak, akik jelentősebb erőfeszítés megtétele nélkül szeretnének lélegzetelállító kilátásban gyönyörködni.
Ferenc József császár-magaslat, Heiligenblut - Fotó: Franz Gerdl
Ferenc József már 1856-os ott-tartózkodásakor - akkor még többórás túrázás után - élvezhette Ausztria legmagasabb hegyének lenyűgöző látványát. Ma már könnyebb: autóval vagy motorral is megközelíthetjük a magaslatot a Grossglockner alpesi panorámaúton. A kilátás a hegyek királyára és az alatta elterülő Pasterze-gleccserre ma is ugyanolyan lélegzetelállító, mint régen volt.
Pyramidenkogel kilátó - Fotó: Gert Steinthaler
A Wörthi-tónál járva kihagyhatatlan kirándulóhely. A tengerszint felett 851 méteres magasságban lévő kilátóból tiszta időben Karintia legcsodálatosabb panorámája tárulhat elénk. 2013-ban újították fel, ekkor kapta jellegzetes, csavart alakját. Tetejére lifttel vagy 441 lépcsőfokon juthatunk fel, lefelé a kontinens legmagasabbról induló belső fedett csúszdáját is választhatjuk.
Városi plébánia, Klagenfurt - Fotó: Arnold Pöschl
A tartományi főváros 92 méter magas templomának réztetője - a felújításnak köszönhetően - régi-új fényében ragyog. Csodálatos kilátásban gyönyörködhet, és káprázatos fényképeket készíthet, aki megmássza a plébánia 225 lépcsőfokát. A toronyból remek panoráma nyílik a Wörthi-tóra, valamint a Karavankák hegyvonulatára is.
Kitzelberg, Klopeini-tó - Fotó: Gert Perauer
A dél-karintiai régió egyik legszebb kilátópontja: a 686 méter magas hegyre széles erdei út vezet, a csúcs meghódítása még a tapasztalatlan túrázóknak is könnyű és biztonságos. A kilátóból csodálatos kilátás nyílik a mélykék Klopeini-tóra, az álomszép Turnersee tóra, valamint Karintia leghosszabb és legnagyobb folyójára, a Drávára, amely kanyargó zöld szalagként szeli át a tartományt.
Airwalk, Kölnbreinsperre-gát - Fotó: Karintia
A kilátó elsősorban erős idegzetűeknek ajánlott: Ausztria legmagasabb duzzasztógátján, a Maltatalban kialakított Kölnbreinsperrén található. A látogatók a 200 méteres mélység felett kialakított üvegfelületen állva gyönyörködhetnek a Hohe Tauern hegyvonulatára nyíló lélegzetelállító kilátásban.
Taborhöhe, Faaki-tó - Fotó: Adrian Hipp
A Taborhöhe kilátópontról csodás panoráma nyílik a Faaki-tóra és a közeli hegyekre. A 725 méter magas hegycsúcs Eggből egyórás könnyű túrával, esetleg rövid autózással érhető el. A hegytetőn egy erdei kötélpark és egy hangulatos vendéglátóhely is helyet kapott, amelynek teraszáról szintén nagyszerű kilátás nyílik a tóra.
Hohe Gloriette, Pörtschach - Fotó: Petra Nestelbacher
A Pörtschach felett lévő sziklán ragyogó fehér oszlopokból álló, elbűvölő pavilon áll - ez a Hohe Gloriette, amely már önmagában is megér néhány fényképet. Aki megkockáztatja a félórás sétát a falu központjától, a környék egyik legszebb kilátópontjából, egy déli fekvésű természetes erkélyről csodálhatja meg a Wörthi-tavat.
Magdalensberg - Fotó: Franz Gerdl
Az Instagram-közösség egyik kedvenc helye - teljes joggal! A Magdalensberg lábánál terül el a Klagenfurti-medence, mögötte húzódik a Karavankák hegyvonulata. A Magdalensbergre autóval, illetve gyalog is fel lehet jutni. A kilátás főképp ősszel lenyűgöző, amikor alul ködtenger terül el, felül pedig süt a nap. A csúcs déli oldalán lévő régi gabonatárolót feltétlenül érdemes megörökíteni.
Sky Walk Brandlalm - Fotó: Elke Maidic
A St. Paul felett húzódó, 1447 méteres magas Bernsteiner Ofenen található Sky Walk Brandlalm kilátóból a Lavanttalon és a Karavankák hegyvonulatán át egészen a Wörthi-tóig, sőt akár még a Grossglocknerig is ellátni! A sziklafalra épült kilátó autóval is megközelíthető a Brandlalmon keresztül. A Sky Walk körül egy rövid élménytúra-útvonal várja az odalátogatókat.
Zwergsee tavi kilátó - Fotó: Gert Perauer
Mint egy hajó orra, úgy nyúlik a Millstatti-tó-fennsík déli lejtője fölé. Az építmény egyedülálló kilátást kínál a tóra és a környező hegyekre. Varázslatos hely, különösen naplementekor. A kilátó közvetlenül a Zwergsee-slow trail, a Millstatti-tó fölött vezető, kifejezetten könnyű körtúra mellett található.
Skywalk Gartnerkofel - Fotó: Peter Maier
Milyen háttér lenne jó a fényképének? A Hohe Tauern a Grossglocknerrel északon, a Karni-Alpok és a Dolomitok nyugaton, esetleg a Júliai-Alpok délen? A Nassfeld-Presseggi-tó sí- és túrarégióban lévő Skywalk Gartnerkofel egyedülálló kilátással kecsegtet, és a környék egyik legkeresettebb fényképezőhelyének számít.
Rote Wand, Dobratsch - Fotó: Franz Gerdl
Akinek nincs tériszonya, nyugodtan lenézhet: a Dobratsch déli oldalán mintegy 1500 méteres magasságban lévő - több mint 7 méter magas - kilátóteraszról csodálatos kilátás nyílik a Rote Wandra, a Dobratsch-hegység vöröses színű, hatalmas sziklafalára. Mindemellett csodálatos panoráma tárul elénk a Gailtaltól a Júliai-Alpokig.
Adlerhorst hütte, Aineck - Fotó: Franz Gerdl
A Katschberg legmagasabban fekvő hegyi kunyhója 2222 méteres magasságban van, és egy kényelmes ülőliftes utazás után kínál egyedülálló kilátást. Jó időben akár Ausztria egyötödét is beláthatjuk innen. Az Adlerhorst (Sasfészek) nemcsak erről, hanem regionális ételkülönlegességeiről is híres. Mindkettő élvezhető a hütte napozóteraszán található kényelmesen nyugágyakból.
Danielsberg, Kolbnitz - Fotó: Karintia
A Danielsberg egy kis kilátóhegy a Mölltal közepén. A csúcson található több mint 900 éves Szent György-templomból varázslatos panoráma nyílik a Mölltalra, a Lurnfeldre és az alsó Drautalra, egészen a Karavankákig. A néhány méterrel odébb lévő Herkuleshof autóval vagy az Alpok-Adria távolsági túraútvonalon haladva gyalog is elérhető.
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Világjárók |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-06-21 21:45:46, szerda
|
| |
| |
KELL A MOSOLY HÉT KÖZBEN IS
A férj egy kiküldetésből váratlanul érkezik haza, azonnal beront a hálószobába és ráüvölt a feleségére:
- Gyorsan kapj magadra valamit, mert ég a ház!
Mire egy hang a szekrényből:
- Először a bútorokat mentsék!!!
A horgász későn ér haza. Felesége dühösen nekitámad:
- Hol a francba voltál ilyen sokáig?
- Hát kifogtam 3 keszeget, 4 pontyot, 1 harcsát...
- Nem érdekelnek a kifogásaid.
A moszkvai Gum áruházba betér egy nő:
- Kérek egy melltartót!
- Itt semmiféle luxuscikket nem árulunk.
- És kombinéjuk van?
- Talán a jövő héten.
- Hát bugyi?
- Azt tudok adni, de előtte hozzon az elvtársnő egy igazolást, hogy létrán dolgozik.
A nyugdíjas arra ébred, hogy betörő járkál a lakásában.
- Segítség! - kiabál.
- Ne csapjon zajt - csitítja a betörő. - Nekem csak pénz kell.
Mire a nyugdíjas -
- Ja, az más. Akkor keressünk együtt, mert az nekem is kellene..
A presszóban egy törzsvendég udvarol a pincérnőnek:
- Mancika, ha maga az enyém lenne, megnyílna előttem a Mennyország kapuja.
- Tudja mit, Béla? Nem bánom, de akkor készítse elő a kapupénzt!
A vőlegény érdeklődik a leendő feleségénél:
- Na szívem, mit szóltak a barátnőid az eljegyzési gyűrűre amit neked vettem? Irigykedtek ugye?
- Nem csak irigykedtek, ketten fel is ismerték...
Az étterem annyira zsúfolt, hogy egy vacsorázni betérő férfi más lehetőség híján odalép egy magányosan ülő hölgyhöz, és udvariasan megkérdezi, volna-e az asztalnál szabad hely.
- Pimasz disznó! - kiáltja a hölgy. - Hogy én lefeküdjek magával? Soha!
Mindenki a férfit nézi, aki vörös képpel odébb kullog, és leül a bárpult mellé. Pár perc múlva a hölgy feláll az asztaltól, és odamegy a megszégyenített férfihoz:
- Uram, kérem ne haragudjon rám. Viselkedéspszichológus vagyok. Az imént csak egy tesztet csináltam. Kíváncsi voltam, hogyan reagál egy ilyen inzultusra. A férfi hirtelen elordítja magát:
- Micsoda? Tízezret egy éjszakáért? Hát mit képzelsz magadról, anyukám? .
Az idős férfi feleségül veszi a csinos, fiatal nőt. A nászéjszakán a menyecske elkezd sopánkodni :
- Úgy is meghalunk, úgy is meghalunk.
- Már miért halnánk meg - lepődik meg a férj -, amikor előttünk az élet ?
- Hát - mondja a nő -, te az erőlködéstől, én meg a röhögéstől.
Az anyuka fürdeti a kisfiát, amikor az megkérdi:
- Anyu! Ha megnövök, nekem is két fütyim lesz, mint Apunak?
- Ugyan már Pistike, honnan veszed, hogy Apunak kettő lenne?
- Amikor pisil, akkor mindig a kicsit veszi elő. Amikor meg megjön a bejárónő, akkor a nagyobbikat...
Anyós az új vejéhez:
- Hát fiam, most, hogy benősültél hozzánk, 3 dolgot jegyezz meg, ha nem akarsz velem összeveszni:
1. Ha rendesen van a kendő a fejemen, akkor bátran szólhatsz hozzám.
2. Ha kicsit hátrébb van tűrve, akkor már óvatosan szólj, ha jót akarsz.
3. Ha a kontyom alatt van a kendőm, ne is szólj semmit.
Erre azt mondja a vő:
- Mama, ha már így szóba hozta, a békés egymás mellett élés szabályait, maga is jegyezzen meg három dolgot.
1. Reggel, ha felkelek, megiszok 2 deci pálinkát, éhgyomorra,
2. Ezután megeszek 6 tojásból rántottát
3. Majd a rántottát leöblítem 1,5 liter vörösborral. Utána már a tökömet se érdekli, hogy hogyan áll a maga fején a kendő.
Apróhirdetés!
Egy férfi felad egy hirdetést: "Feleséget keresek!"
Másnap kap száz levelet, mindegyikben ez áll: "Mit szólna az enyémhez?"
Bejött az élelmiszerboltba egy szöszi.
- Kérek egy kék Szofit!
Levettem egy nekem szimpatikus darabot a sok közül, és a hölgy elé tettem. A dobozon nagy fekete keretben az állt, hogy a dohányzás tüdőrákot okoz. A hölgy felháborodva utasította vissza:
- Nekem ez nem kell, mert ez tüdőrákot okoz!
Padlót fogtam. Hogy valaki ilyen jó helyzetfelismerő legyen! És így lehessen rá hatni! Elhatároztam, hogy olyat mondok ami alapjaiban rengeti meg a világnézetét, majd elboruló aggyal, de faarccal közöltem vele:
- Sajnos mind rákot okoz.
Erre ő szintén faarccal:
- Adjon egy másik dobozzal ugyanebből a márkából!
Először azt hittem viccel, de rájöttem hogy nem. Hát, én adtam neki.
- Erre meg az van írva, hogy a terhesség megszakadásához vezethet.
- Ó, az jó, nem vagyok terhes, és így nincs gond. Tüdőrákot mégse szeretnék kapni!
Azt hittem, felkötöm magam, de erőt vettem magamon, végül is a napom szép volt, mert újfent örömöt okoztam egy vásárlónak. De a történetnek itt nincs vége. A hölgy pár nap múlva visszatért, megint kért egy kék Szofit. Rutinos droidkezelőként mindjárt meg is néztem, mi van a dobozon. Az írás imígyen szólt: "A dohányzás csökkenti a spermiumok számát." Gondoltam, ez biztos jó lesz, és oda is adtam. Nézegette, nézegette, közben egy pár embert kiszolgáltam, majd közölte:
- Ez férfi cigi, ez nekem nem jó! Adjon nőit!
Benzinkutas felfigyel egy sírdogáló szőke nőre. Kérdezi tőle, hogy mi a baj:
- A gyújtáskapcsolóban hagytam a kocsikulcsot és az ajtót véletlenül lezártam a zárgombbal. Nem tudom, hogy nyissam ki.
- Sajnos én nem tudok a pult mögül kimenni, hogy segítsek, de itt van egy darab drót, ezzel az ablaknál próbáljon meg benyúlni és a zárgombot felhúzni.
Szőke boldogan kisiet a töltőállomás épületéből. Néhány perc múlva hangosan röhögve, a nevetéstől kicsordult könnyeit törölgetve belép egy férfi...
- Hát ez nem igaz!... Hát ilyen nincs!
- Mi történt uram? - kérdezi udvariasan a kutas.
- Képzelje el... kint van egy szőke nő, aki egy darab dróttal próbálja a kocsiját kinyitni..... - mondja a röhögéstől fuldokló ember.
- Uram! - csattan fel a kutas - Ön igen modortalan. Miért kell nevetni másnak a baján. Ön is kerülhet még hasonló helyzetbe és akkor Önnek is jó lesz, ha egy darab dróttal ki tudja nyitni a kocsiját!
- Nem azon nevetek én! - mondja a férfi.... - Hanem azt röhögöm, hogy az a szerencsétlen küszködik a dróttal, de bent ül egy másik szőke, aki irányítja, hogy: kicsit balra, kicsit jobbra...
Bosszú
Összeveszik a házaspár, a férj dühösen kiabálja:
- Ha meghalsz, a sírkövedre azt fogom íratni, hogy"Itt nyugszik a feleségem - olyan hidegen, mint életében."
A feleség dühösen vág vissza:
- Ha te meghalsz, én meg azt íratom a sírkövedre:"Itt nyugszik férjem - olyan mereven, mint még soha."
Cicero - olybá' tűnik - nem csak kiváló szónok, hanem bölcs ember is volt, aki nagyon jól ismerte az emberi természetet.
1 - SZEGÉNY = dolgozik
2 - GAZDAG = kihasználja
3 - KATONA = védi mind a kettőt
4 - ADÓKÖTELES = fizet mindháromért
5 - CSAVARGÓ = pihen a négy helyett
6 - RÉSZEGES = iszik az öt helyett
7 - BANKÁR = meglopja mind a hatot
8 - ÜGYVÉD = összeveszíti mind a hetet
9 - ORVOS = megöli mind a nyolcat
10 - TEMETKEZÉSI VÁLLALKOZÓ = elássa mind a kilencet
11 - POLITIKUS = megél az első tízből, nem is rosszul.
/Lejegyezte Ciceró ie. 48-ban! - Azóta változott valami? Nem nagyon!/
Délibáb!
Milyen valójában a házasság?
Olyan, mint egy sivatagi délibáb.
A távolban paloták, pálmák, tevék látszanak.
Aztán mikor közelebb érsz, akkor eltűnik a palota, a pálmák és kettesben maradsz a tevével.
- Doktor úr, rettenetesen félek a foghúzástól. Esküszöm inkább szülnék még egy gyereket.
- Csak döntse már el asszonyom, mert akkor úgy állítom be a széket...
- Drágám, nem lehetne mégis elvetetni ezt a gyereket?
- Na de Lajos, már elmúlt 10 éves!
- Akkor legalább azt a rohadt hegedűjét?
Egy fiatalember először vacsorázik a menyasszonya szüleinél. Étkezés után így szól a leendő anyósához:
- Köszönöm szépen a vacsorát, rég nem ettem ilyen jót!
Megszólal erre a menyasszony kisöccse:
- Mi sem...
Egy francia hetilap férfiak részére pályázatot hirdetett: "Egy reggelem leírása" címmel.
A kritérium az volt, hogy rövid, de tartalmas, lényegre törő legyen az írás.
Az első díjat a következő műnek ítélték:
"Felkelek, megreggelizem, felöltözöm és indulok haza!"
Egy idősebb hölgy hetven kilométeres sebességgel hajt a város utcáin. A rendőr megállítja, és udvariasan így szól hozzá:
− Ha nem tévedek asszonyom, ön túllépte az ötvenet?
A hölgy elpirul, és zavarában így válaszol:
− Ó, nem kedves uram, még nem; csak ez a kalap kissé öregít!
Egyik bolond le-fel sétál, és egy cipőt húz a fűzőjénél fogva. Meglátja az orvos és megkérdi:
- Mondd bolond, miért húzod azt a cipőt?
Mire a bolond odanyújtja a dokinak a fűzőt, és mérgesen mondja:
- Nesze, itt van, próbáld meg tolni!
Egy pasas meséli a haverjának:
- Barátom, tudod én életem legszebb estéit a színháznak köszönhetem...
- Igen?! Nem is tudtam, hogy jársz színházba.
- Én nem, de a feleségem igen!
Egy pár vacsorázik egy elegáns étteremben. A pincérnő épp a szomszéd asztalnál szolgál fel, amikor észreveszi, hogy az épp vacsorázó hölgy lassan lecsúszik a széken, be az asztal alá. A férfi pedig nyugodtan eszik tovább. A pincérnő odaszól neki:
- Elnézést uram, de a felesége beesett az asztal alá!
- Téved, épp most jött be az ajtón...
Egyszer régen, egy japán császár rendeletet adott ki: keressék meg neki a világ legügyesebb szamuráját, hogy őt állítsa a serege élére. Egy év után hárman jelentkeztek: egy japán, egy kínai és egy zsidó jelölt.
Eljött a nap, hogy bemutassák tudásukat.
A japán szamuráj kinyitott egy kis dobozt, ebből felröppent egy légy.
A szamuráj kirántotta a kardját, és ssssuuuhiii - a légy pontosan kettévágva hullott le.
- Hihetetlen képesség! Lássuk, mit tud a következő!
A kínai magabiztosan előlépett, szintén kieresztett egy kis legyet, és a kardjával ssssiiitty-ssssuutty - röptében négyfelé vágta!
- Elképesztő! Kíváncsi vagyok, ezt még felül tudja-e múlni az utolsó jelölt.
A zsidó is felreptetett egy legyet, elő a kardját, sssiityi-sssittyi-sssitty-sssuutty, de a légy még mindig ott röpködött.
- Na mi az!? Nem tudod megölni? - kérdezte gúnyolódva a császár.
- Megölni?!Ugyan már! Azt bárki megtudja tenni! Na de, körülmetélni!
Egy vevő belép az órásüzletbe, és az eladó rögtön oda lép hozzá, és kínálni kezdi a portékáját:
- Üdvözlöm kedves uram! Miben segíthetek? Van itt egy falióra, itt ez szép karóra,vagy tán egy homokóra, melyiket adhatom, mire lenne szüksége?
Vevő:
- Nekem egy pásztorórára lenne szükségem, a pénztáros hölggyel...
Elmegy a székely menyecske az orvoshoz:
- Doktör út, két éve házasok vagyunk, má' mindent megpróbáltunk az uramma', de nem sikerült áldott állapotba kerülnöm.
- Jó megpróbálunk segíteni. Vetkőzzék le lelkem!
- Jaj, doktor úr, nem lesz az úgy jó! Tetszik tudni, én méges csak azt szeretném, ha az uramtó' lenne!.
- Elnézést, ne haragudjon, az állomást keresem...
- Nem haragszom, keresse.
Érettségin:
- Mi volt előbb, az első vagy a második világháború?
- A második!
- Na ne vicceljen, miért?
- Ja, azt hittem, beugrató kérdés volt...
Fakír vagy, ha kibírod nevetés nélkül ---
Egy gróf új inast akar felvenni. Jön is egy jelölt, aki mintha a tükörképe lenne. Gúnyosan megkérdi a legénytől:
- Mondd, nem volt az anyád a családunknál cseléd?
- Nem, de az apám tizenöt évig volt a kedves édesanyja kocsisa.
Férfi begipszelt lábbal horgászik a folyóparton.
Arra megy egy másik horgász:
- Harapnak a halak?
- Nem, csak elestem...
Grün kocsmájában jóízűen vacsorázik egy vendég, majd kér egy üveg kadarkát. Grün hozza a bort, de a vendég idő közben meggondolja magát:
- Uram, ne haragudjon! Inkább egy burgundit innék.
Grün szó nélkül teljesíti a kedves vendég kérését, ám az megint mást akar:
- Ha lehet, akkor cserélje ki kérem egy üveg kékfrankosra.
Grün visszamegy a raktárba, miközben az orra alatt morog:
- Már a 3. vignettát ragaszthatom erre az átkozott üvegre...
Haldoklik az öreg Kohn. Mondja a feleségének:
- Asszony, ha meghalok, minden vagyonomat temesd el velem!
Pár nap múlva a temetés után áll a sírnál Kohnné és a barátnője. Azt kérdezi a barátnő:
- Ugye, nem voltál olyan hülye, hogy minden vagyonát eladtad, vettél egy nagy gyémántot, és betetted abba a kis dobozba az urad mellé?!
- Nézd, én mindig engedelmeskedtem az uramnak. Így most is. Eladtam minden vagyonát, betettem a számlámra, írtam neki egy csekket, ha beváltja, beváltja, ha nem, nem...
Határnál!
Kovács úr és felesége kirándulni megy.
Kovács úr megkérdi a vámostól:
- Aranyat lehet átvinni?
- Lehet.
- És 120 kilót?
- Azt nem.
Ekkor odafordul a feleségéhez:
- Hallod aranyom? Te itthon maradsz.
Honnan tudod, hogy egy férfi megcsal?
- ???
- Elkezd hetente kétszer zuhanyozni.
Három örömlány ül egy kávéház teraszán, mikor odalép hozzájuk egy rendőr és megszólítja az elsőt:
- Magának mi a foglalkozása?
- Én kérem matematikus vagyok, négyzetre emelem a szoknyámat, összeadom magam az igazgatóval, és kivonom magam a termelésből.
- És maga? - fordul a másodikhoz.
- Én agronómus vagyok, vándorolok melegágyból melegágyba.
- Hát maga? - kérdi a harmadiktól.
- Jelentem biztos úr, én is kurva vagyok, csak nem tudom ilyen szépen kifejezni magam.
Huncut ember a magyar, mindenből viccet csinál:
Öreg bácsika elmegy az életbiztosítóhoz, hogy szerződést kössön velük. Az ott lévő hölgy megkérdezi:
- Hány éves, bácsika?
- 102 éves vagyok.
- 102?! És a maga korában életbiztosítást akar kötni? Tudja mit? Jöjjön vissza holnap.
- Holnap nem jó. Akkor lesz az apám születésnapja.
- Az apja születésnapja!? Hány éves az apja?
- 139.
- Akkor jöjjön vissza a jövő héten.
- Jövő héten végképp nem jó. Akkor lesz a nagyapám esküvője.
- A nagyapja esküvője!? Hány éves a nagyapja?
- 164.
- És az ő korában meg akar házasodni?
- Nem akar, de a szülei erőltetik...
Játszunk papást-mamást!
- Játsszunk papást-mamást - javasolja Móricka a kis Ernának.
- Jó, kezd el te!
- Jean, a tojásom!
- Hozom uram!
- Ne hozza, vakarja!
- Képzeld, szegény nővérem 2 éve kórházban van.
- Jaj de sajnálom. Tüdő?
- Nem.
- Szív?
- Nem.
- Hanem?
- Ápolónő.
- Bár sohase vettelek volna feleségül!
- Kérem, adja meg jelszavát!
- Alma
- Sajnálom, a jelszónak legalább 8 karakterből kell állnia!
- Reszeltalma
- Sajnálom, a jelszónak tartalmaznia kell legalább 1számot!
- 50reszeltalma
- Sajnálom, a jelszónak legalább 1nagybetűt kell tartalmaznia!
- 50KIBASZOTTreszeltalma
- Sajnálom, a jelszóban nem követhetik egymást nagybetűk!
- 50,Kibaszott,Reszelt,Alma,Feldugva,A,Seggedbe!
- Sajnálom, a jelszó nem tartalmazhat írásjeleket!
- 50KibaszottReszeltAlmaRohaggymegHaNemFogadodElEztSe.
- Sajnálom, a jelszó már foglalt!
Két barátnő beszélget:
- Mondd, hogy van az, hogy a te férjed a legzsugoribb ember a világon, és te mégis tele vagy pénzzel?
- Pofonegyszerű. Tudod, mi sokat veszekszünk, és ekkor mindig megfenyegetem, hogy hazaköltözöm a mamához. Ilyenkor ő mindig ideadja az útiköltséget.
Két barát találkozik.
Az egyik látja, hogy a másik össze-vissza van verve, karmolva, ezért megkérdezi tőle:
- Mi történt veled?
- Egy hölgy becsületéért harcoltam.
- És?
- Mindenáron meg akarta őrizni.
Két pár minden hétvégén összejár kártyázni. Egyik este John véletlenül leejt egy lapot az asztal alá. Amikor lehajolt érte észrevette, hogy Bill felesége nem visel bugyit. Ezen úgy meglepődött, hogy amikor fel akart egyenesedni az asztal alól, beverte a fejét az asztal lapjába. Teljesen el volt vörösödve, amikor végre a helyére ült. Később John kiment a konyhába inni egy kis üdítőt. Bill felesége követte, majd megkérdezte tőle:
- Tetszett, amit az asztal alatt láttál?
- Igen.
Mire a nő azt mondta:
- Megkaphatod, de száz dollárodba fog kerülni.
- Tetszik az ajánlat.
- Rendben, akkor péntek délután, mivel Bill dolgozik várlak kettőkor!
Eljött a péntek és John el is ment a megbeszélt időre. Miután kifizette a pénzt, bementek a hálószobába és vadul egymásnak estek. Miután John elment, estére Bill is hazaérkezett. Rögtön meg is kérdezte a feleségét:
- Délután itt volt John?
- Igen, beugrott egy pár percre.
- Adott neked száz dollárt?
- Hááát, adott - válaszolta a nő attól félve, hogy a férje tudja a félrelépést.
- Jól van, - mondta Bill. - Mert John délelőtt odajött hozzám és kölcsönkért száz dolcsit. Azt mondta, egy fontos találkozóra kell mennie, de hazafelé beugrik hozzánk és visszaadja a pénzt.
Két rendőr beszélget. Az egyik panaszkodja, hogy amikor akar szeretkezni a feleségével, vigyázzba kell álljon.
Erre a másik:
- Az semmi, nekem sorba
Két részeg nézegeti az italát a kocsmában. Felkiált az egyik:
- Öregem, láttál már jégkockát lyukkal a közepén?!
- Persze, 15 éve vagyok nős...
Két székely vágja a fát télen, rohadt hidegben
- Te koma, hol van a füles sapkád?
- Amióta balesetem volt, nem hordom!
- Milyen baleseted volt?
- Megkínáltak pálinkával és nem hallottam
Kérdés: Mi a globalizáció?
A diák válasza: Diana hercegnő halála.
Kérdés: Mire alapozza a feltevését?
Válasz: Egy angol hercegnő egyiptomi barátjával karambolozott egy francia alagútban, egy német autóval utazva (melyben holland motor ketyegett), amit belga sofőr vezetett, aki előtte skót whisky-t piált,és akiket japán motoron egy olasz paparazzo követett, majd amerikai doktor akarta megmenteni svájci gyógyszerekkel...
Két szőke nő beszélget:
- Te meg mit csinálsz?
- Hajat mosok.
- Víz nélkül?
- Hát az van a samponra írva, hogy száraz hajra.
- Ki a legvonzóbb férfi?
- Mágnes Miska.
- Ki az agglegény?
- Aki elszalasztotta az alkalmat, hogy boldogtalanná tegyen egy nőt.
Kihirdetnek egy világméretű káromkodási versenyt.
Bemegy az amerikai, káromkodik 15 percet.
Bemegy a német ,káromkodik 20 percet.
Bemegy az egyszeri magyar ember, megbotlik a küszöbben, káromkodik 30 percet, majd megkérdi: Kezdhetem?
- Kisasszony, maga aztán igazán gyönyörű. Mondja, nem ülne nekem modellt? Aktot szeretnék festeni.
- Én még sosem ültem aktot...
- Nem baj, én se festettem még sohasem!
- Kisasszony, ismét szeretnék szeretkezni Önnel!
- Mi az, hogy "ismét"?!
- Már tegnap is szerettem volna.
Kohnnak adnak egy táskányi röplapot és ejtőernyővel átdobják a frontvonalon az arabokhoz. Eltelik egy nap, eltelik a második, de Kohn nem érkezik vissza. Harmadik nap jelentkezik a felettesénél.
- Hol volt maga ennyi ideig? Azt a táska röplapot egy óra alatt szét lehetett volna szórni.
- Hát, szétszórni igen, de eladni!
Kohn válni akarna, de a felesége ragaszkodik a gyerekhez:
- A gyerek az enyém - akadékoskodik az asszony - mert én szültem.
- Egy pillanat! Ha én bedobok egy százast az automatába és kijön egy csokoládé, akkor kié a csoki? Az enyém vagy az automatáé?
Kovács felkeresi a pszichiátert:
- A feleségem miatt jöttem, doktor úr. Az a rögeszméje, hogy el akarják lopni a ruháit.
- Biztos ön ebben?
- Hogyne. A dolog már odáig fajult, hogy őrző-védőt fogadott fel a ruháihoz. Tegnap fedeztem fel a férfit a ruhásszekrényben
Kómában van a férj, lóg a lélegeztető gépen. A feleség sírva kérdezi:
- Doktor úr, meddig lesz így az uram?
- Az első áramszünetig...
Megállítja a rendőr az autóst.
- Meg kell önt büntetnem, mert ez egyirányú utca.
- Rendben van, kifizetem a büntetést, aztán megfordulok.
- Itt nem lehet megfordulni.
- Akkor tolatok majd.
- Tolatni sem szabad.
- Akkor itt hagyom a kocsit.
- Csakhogy itt tilos a parkolás.
- Rendben van, akkor beszéljük meg, mennyit ad a kocsimért...
- Mi a jó franc ez Amál... egy meztelen férfi kuporog az ágy alatt!
- Látod látod Géza, ez nálad a vendégszeretet, most úgy megijesztetted szegény vendéget az ordibálásoddal, hogy ijedtében kiugrott a ruhájából és bebújt az ágy alá...
- Mi különbség a fizetés és az alagút között?
- Az alagutat fúrják, a fizetést faragják. Az alagútból ki lehet jönni, a fizetésből nem.
- Mi a különbség a 100 évvel ezelőtti bugyi, és a mostani bugyi között?
- ???
-100 évvel ezelőtt a bugyit kellett félrehúzni, hogy meglásd a popsit, most viszont a popsit kell széthúzni, hogy látható legyen a bugyi.
- Mi az? Cukros, és szobahőmérsékleten köt?
- Nagymama.
- Mi az? Feldobod és többet soha nem látod?
- Na?
- A talpad.
- Miben különböznek a nők a férfiaktól?
- A nők egy férfit akarnak, aki minden szükségletüket kielégíti.
A férfiak minden nőt akarnak, hogy az egyetlen szükségletüket kielégítse.
- Miért van a menyasszonynak fehér ruhája?
- Mert minden nagyobb háztartási gép fehér...
- Milyen hosszú nálatok az előjáték?
- Általában eltart vagy 2-3 órán át.
- Úristen! Mit csinál a férjed annyi időn keresztül?
- Hát könyörög, hogy adjam be végre a derekam,
- Mit csinál a nő, ha kihal a utolsó férfi is a világon?
- Megszelídít egy újabb állatot!
- Mit mond Petőfi Sándor, amikor forró vízbe dobja a dalait?
- ???
- FORR A DALOM
Nagypapa és nagymama összevesztek valamin, s nagymama annyira dühbe gurult, hogy nem szólt többet nagypapához.
Másnap nagypapa már teljesen megfeledkezett a vitáról, de nagymama továbbra sem figyelt rá, és nem is szólt hozzá. Tehetett a nagypapa akármit, nem tudta a párját kihúzni sértődött hallgatásából.
Végül is nagypapa hozzáfogott turkálni a szekrényekben és a fiókokban... Miután ez így ment egy darabig, nagymama már nem bírta türtőztetni magát:
- Mi az ördögöt keresel ? - kérdezte dühösen.
- Istennek legyen hála, megtaláltam! - mondta nagypapa hamiskás mosollyal. - A hangodat!
New Yorkban egy öreg zsidó asszony 20 centért perecet árul egy utca sarkán. Egy fiatal ügyvéd minden délben arra megy, leteszi a negyeddollárost az asztalra, de nem veszi el a perecet. Így megy ez egy éven át minden nap. A férfi nem szól soha semmit, ott hagyja a pénzt és továbbmegy.
Egyik nap utánaszól az asszony:
- Uram! Nagyra becsülöm, hogy minden nap eljön, de fel kell hívom a figyelmét, hogy mától 30 cent a perec ára!
Norbi lázasan készül a randevúra, mert Móni először hívta meg magukhoz. A lány szülei színházban lesznek, az egész este az övék, előrelátóan még délelőtt elmegy a gyógyszertárba, kondomot venni. Este a megadott időpontban becsönget, de legnagyobb megdöbbenésére Móni anyja nyit ajtót, még nem indultak el. Norbi elvörösödik.
- Színházba tetszik menni? Jaj de jó! Mi is csatlakozhatunk?
Móni félrevonja Norbit.
- Te ütődött, mondhattad volna, hogy a színházért jobban rajongasz, mint értem!
- Te meg mondhattad volna, hogy anyád gyógyszerész !
Rossz az, aki rosszra gondol; de ostoba, aki jót vár, mikor tanácsosabb a rosszra számítania.
/Dáné Tibor. magyar író - Forrás: Áthá-Rá, a fáraó írnoka/
Szőke nő a "Legyen Ön is milliomos" stúdiójában. Végig szerencséje van, már csak a főnyeremény van hátra. A műsorvezető (a felülmúlhatatlan Vágó István) felteszi az utolsó kérdést:
- Tehát hölgyem, a mindent eldöntő utolsó kérdésre kell válaszolnia, és Öné a 40 millió forint. Nos, lássuk az utolsó kérdést: melyik az a madár, amelyik nem rak magának fészket?
A) A gólya
B) A fecske
C) A kakukk
D) A rigó
A szőke nő gondolkodik, majd megszólal:
- Azt hiszem, tudom a választ, de nem vagyok teljesen biztos benne.
Szeretném igénybe venni az utolsó segítségemet.
- Kit hívjunk?
- A barátnőmet.
- Szia! A kérdés a következő: melyik az a madár, amelyik nem rak magának fészket? A gólya, a fecske, a kakukk vagy a rigó?
A barátnő egyből rávágja:
- Természetesen a kakukk!
- Biztos vagy benne?
- Abszolút!
A versenyző hátradől, és magabiztosan mondja:
- És igen, a "C" a helyes válasz!
- Gratulálunk, Ön megnyerte a főnyereményt!
Később, a boldog nyertes elmegy a helyes választ adó barátnőjével ünnepelni. Egyszer csak megkérdi tőle:
- Figyelj, te honnan tudtad a helyes választ? Ismered az összes nyamvadt madarat, meg a fészekrakási szokásait?
- Jaj, de buta vagy! Ezt mindenki tudja! A kakukk nem rak fészket, mert az órában lakik!
Szőke nő vizsgázik. Kérdés:
- Ha a XX. század nagy gondolkodói közül beszélhetne valakivel, legyen az akár élő, akár halott, ki lenne az?
Válasz rövid gondolkodás után:
- Az élő...
Szőke nő.
- Képzeld, terhes vagyok! - mondja a szőke nő a férjének!
- Ez nagyszerű, drágám!
- És van egy még nagyszerűbb hírem is: képzeld, ikrek lesznek!
- Ikrek? De ezt ilyen korán még nem lehet megállapítani! Miből gondolod, hogy ikrek lesznek?
- Mert a gyógyszertárban két terhességi tesztet vettem, és mind a kettő pozitív lett!
Több férfi ül a klub öltözőjében, edzés után. Hirtelen egy mobiltelefon csengője szólal meg az egyik padon. Egy férfi felveszi, majd beköszön
- Halló!
- Kevesem, én vagyok, - szólal meg egy női hang. A klubban vagy?
- Igen.
- Kitűnő. Csak két utcányira vagyok tőled. Most láttam egy gyönyörű perzsa bundát. Csodálatos. Megvehetem?
- Mennyibe kerül?
- Csak 300.000 forint.
- Hát jól van, vedd meg, ha annyira megtetszett...
- Óh, szivikém, az előbb megálltam a Mercedes autószalon előtt és megnéztem a 2004-es modelleket. Az egyik bizony nagyon megtetszett. Beszéltem az eladóval, aki igen jó árajánlatot adott... és tudod, már ki kéne cserélni azt a BMW-t, amit tavaly vettünk...
- Mennyiért adja?
- Csak 16 millió forint!
- Rendben van, de ezért az árért minden extrát is rakass bele.
- Oh, de mielőtt szétvágnák a vonalat, még valami...
- Mi az?
- Lehet, hogy ez soknak tűnik, de átnéztem a bankszámláinkat és... Ma reggel megálltam egy ingatlanközvetítő előtt és az a ház eladó, ami tavaly annyira tetszett nekünk... Emlékszel? Uszodával, szép sziklakerttel, egy holdnyi parkkal, mögötte a hegyekkel...
- Mennyit kérnek érte?
- Csak 130 milliót... nagyon jó ár, és tudom, van annyi pénzünk a bankban...
- Rendben van, menj és vedd meg, de először ajánlj fel csak 120 milliót érte...
- Jó, szívem. Köszi. Később majd találkozunk. Szeretlek, édesem.
A férfi lecsukja a mobiltelefon tetejét felnyújtja azt a magasba és megkérdezi a többiektől
- Tudja valaki, kié ez a telefon?
- Tábornok Úr, felakaszthatom a kabátját?
- Tőlem agyon is lőheti...
Van egy guminőm, Pamela Anderson a neve.
Ha pedig nem fújom fel teljesen, akkor Medveczky Ilona.
Zöldségesnél!
Egy nő dinnyét vásárol. Vagy harmincat megnyomkodott, szagolgatott, mire a zöldséges:
- Legközelebb a férjét küldje el vásárolni, az nem válogatós.
Székely észjárás
A székely paraszt befog a szekérbe, hogy átmegy a szomszéd faluba rokon lágatóba. A felesége is nagyon szeretne vele menni, ezért elkezd rimánkodni:
- Kedves uram, hadd menjek veled én is!
- Nem lehet, asszony!
- Légyszives, ne hagyj itthon, egyedül leszek. Elülök én a saroglyán is.
A paraszt azonban nem enged, egyedül vág neki az útnak. Odakint vihar, majd egy villám belecsap hátul pont a saroglyába. A székely hátrafordul, morfondírozik:
- Ej, pedig de szépen kérte.
Az öreg székely elmegy egy nyelvtanfolyamra, héberül szeretne megtanulni. Az oktató megkérdezi:
- Bátyám a maga korában minek nyelveket tanulni?
- Azért, fiam, hogy ha meghalok, és a mennyországba kerülök, mindenkivel szót tudjak érteni.
- És mi lesz, bátyám, ha a pokolra jut?
- Nem baj, fiam, tudok néhány szót románul is!
Az öreg székely felkel reggel, és azt mondja az asszonynak:
- Szépet álmodtam az éjjel!
- És mi volt az? - kérdezi az asszony.
- Bukaresten voltam.
- És mi volt abban olyan szép?
- Hát.. hogy útlevél kellett hozzá.
Az öreg székely kertjében pipázgat. Kiabálva rohan feléje az unokája.
- Nagyapa, nagyapa! Medve van a háztetőn!
Az öreg szippant egyet a pipájába és igy szól:
- No, akkor hozd a kutyát, a puskát meg a petrencerudat.
- Minek ennyi minden, nagyapa?
- Én felmászok a tetőre, a petrencésrúddal lepiszkálom a medvét, te meg ráereszted a kutyát, hogy harapja le nekije a tökét.
- De minek a puska?
Az öreg megint szippant a pipájába, és azt mondja:
- Ha netalántán a medve piszkál le engem, akkor lelövöd a kutyát.
Áll a székely a biróságon:
- Na, hogy is volt az az eset? - kérdi a biró.
- Tekintetes biró úr, az úgy volt, hogy eszem a banánt a bicskámmal. Eldobom a héját. Gyün a román. Elcsúszik, és zsupsz bele, pont a bicskámba! Oszt még vagy hatszor!
Elmegy a székely bácsika az orvoshoz. A doki meghallgatja a tüdejét, és így szól az öreghez:
- Sóhajtson nagyokat komám!
- Ej, haj...
Székely bácsi nagy káromkodva borotválkozik. A gyerek:
- Mi a baj, idesapám?
- Életlen a beretva. Nem viszi a szakállamat!
- Ne mongya mán idesapám, hogy kendnek erősebb a szakálla, mint az a konzervdoboz, amit most nyitottam ki vele!
Székely paraszt bácsi telefonál a rádió kívánságműsorába
- Találtam egy pénztárcát, benne van 30.000 forint, 500 dollár és 30.000 euró. - mondja a bácsika.
- Ez igen gratulálok, más nincs benne?
- De egy névjegykártya, valami Kovács. Na, ennek a Kovácsnak szeretnék küldeni egy számot.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Humor |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-06-18 21:30:54, vasárnap
|
| |
| |
APÁK NAPJA
Az Apák napja egy világi ünnepnap, Magyarországon június harmadik vasárnapján, azaz idén június 18-án ünneplik. (Vannak, akik - viccesen - május 19-ét, Ivó napját tartják apák napjának.)
A 20. század elején kezdték el megtartani az anyák napja párjaként. Az apaságot és a szülői szerepet ünneplik ilyenkor. Ilyenkor emlékeznek az apákra, nagyapákra és a többi férfi elődre. Az apák napját világszerte számos különböző időpontban ünneplik.
Ne feledkezzünk meg az édesapákról mi sem! Bár kétségtelen, hogy az anyák napja sokkal hangsúlyosabb Magyarországon, de azért van egy ünnepnap a nyár közepén, amit az apukáknak szentelhetünk.
Édesapánkat köszöntsük apák napján: hisz ő is ott volt mikor megszülettünk, ugyanúgy éjszakázott, mikor sírtunk, és mikor nagyobbak lettünk, olyan dolgokat is kipróbáltunk együtt, amitől anya nagyon félt volna: hegymászás, gokartozás, lovaglás vagy barkácsolás.
Kósa Gabriella: ÚGY KELLETEK...
Apák napjára
Ha nagy leszek, anya leszek,
főzök finom ebédet,
apuci lesz majd a férjem
és este a gyerekeknek
együtt mondunk meséket.
Ha megnövök, apa leszek!
Nagy leszek és erős leszek!
Előveszek egy nagy kardot,
legyőzöm az összes sárkányt,
és elveszem a királylányt!
Apák, úgy kelletek nekünk, mint az anyák!
Amióta megszülettem,
mindig te fürdetsz meg engem,
és ha anya nagyon fáradt,
éjszakánként te babusgatsz,
cseréled a pelenkámat.
Feldobálsz a levegőbe,
nagyokat nevetünk közbe`,
vagy a nyakadban táncolok,
s mint kisherceg -
a hátadon lovagolok.
Apák, úgy kelletek nekünk, mint az anyák!
Hercegnőset, hogyha játszunk,
mindig te vagy a királyfi,
ha a babáim betegek,
akkor meg a doktorbácsi.
Legóból várat építünk,
utána harcosok leszünk,
ketten vívjuk meg a csatát,
legyőzünk minden katonát!
Apák, úgy kelletek nekünk, mint az anyák! 
Megtanítasz biciklizni,
megyünk sárkányt eregetni,
ha kedvünk van, tollasozunk,
s persze anyáékkal együtt
így telik a vasárnapunk.
Megszereled a bringámat,
közben magyarázod, hogy kell.
Sátrat verni tőled tudok,
s te mutatod, hogy fogjam
a kalapácsot.
Apák, úgy kelletek nekünk, mint az anyák!
Ha randim lesz, így szólsz hozzám:
Hú de gyönyörű vagy nagylány!
Örülhet biz` az a legény,
kinek megfogod a kezét!
Hogyha randira készülök,
zsebpénzt adsz, s lelkemre kötöd:
virágot vigyél a lánynak!
s kölcsönadod a verdádat.
Apák, úgy kelletek nekünk, mint az anyák!
Te vezetsz az oltár elé,
rábízol az ifjú férjre,
de lelkére kötöd százszor:
a lányomat megbecsülje!
Megnősülök, te segítesz,
ha kell, házat is építesz,
büszke vagy felnőtt fiadra,
s attól kezdve a staféta
rám van bízva.
Apák, úgy kelletek nekünk, mint az anyák!
Mindig büszkék voltunk arra,
hogy te vagy az apánk, apa!
Felneveltetek anyával,
de nehogy azt hidd, hogy megúsztad!
Mert jó fej nagypapa leszel,
- csak olyan pasis dolgokra -
egyszer, kétszer, százszor, sokszor
rád bízzuk az unokádat!
Apucik, apák, nagyapák, úgy kelletek nekünk ti is, mint az édesanyák!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Anyák napja - gyermeknap |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-06-15 21:30:39, csütörtök
|
| |
| |
HIRTH ÉVA VERSEI 
Hirth Éva ( Pécs 1954. július 18. - 2018. december) írónő, költő
A CSENDDEL ÉLEK 
Szeret engem a csend, tudom.
Én is szeretek hozzábújni,
vigasztal, fülembe suttog,
olyan jó véle ellazulni.
Ülünk a csillagok alatt,
a magány tovareppen,
a könny is elapadt,
már rég nincs a szememben.
Tested már nem az otthonom,
lelked soha nem volt az enyém,
társról régóta nem álmodom,
jól vagyok ezen az estén.
Most épp egy dalt dúdolgatok,
hajammal táncol a szellő,
csillag hull le a túloldalon,
tárt karokkal várja az erdő.
A CSEND VARÁZSA
Éjszaka minden fehérbe öltözött,
lelkembe béke, nyugalom költözött,
reggel elindultam hosszú sétámra,
jó volt rálépni a szűz hótakaróra.
Térdig érő hóban botorkáltam,
kis patakomat már oly régen láttam,
alig hallottam, csendben folydogált,
a meder szélén pár bokor szunyált.
A hódunna épp lubickolt a vízben,
hókristályok táncoltak a fellegekben,
megcsillant a nap a sötét égbolton,
fénye táncot járt fázós arcomon.
Olyan csend ölelte át fáradt elmémet,
szinte úgy éreztem, ringatja testemet,
de egy faág letört, nagyot reccsent,
megtörte e varázslatos csendet.
Nékem itt van a nyugalom szigete,
elringat a kis patak halk nesze,
úgy érzem, örökre itt kéne maradnom,
a zajos várostól el kéne szakadnom.
A MINDENEM VAGY
Hadd legyek szellő,
mi simogatja arcodat,
hadd legyek a nap,
mi csókolgatja homlokodat,
vagy a tenger,
mi lágyan öleli át minden porcikádat,
vagy fűszál,
mi hajbókol talpad alatt.
Hadd legyek mező,
min gyönyörű tested hempereg,
miért nem lehetek? Ó, miért nem lehetek!?
Ha forrásként élhetnék,
oltanám szomjadat,
ha patak lehetnék,
elénekelném dalodat,
egy szép dallam, mondd, lehetek?
Mi füledbe súgja, hogy szeretlek.
Hadd legyek hópehely,
mi a hajadon kacarászik,
vagy kandalló, ha tested fázik.
Hadd legyek a szerelmed,
egy vágytól égő éjszakán,
vagy a végtelen az ujjadon,
mi örökre elhoz hozzám.
A hold szeretnék lenni,
szemedre csókot lehelni,
a párnád, a szíved,
egész egyszerűen... az életed...
A NŐ CSODÁS SZEME
Mikor belenézel egy nő szemébe mélyen,
megtalálod egész életét az íriszében,
látod benne az örök fiatalságot,
látod benne a szomorú magányosságot,
de a boldogság is ott táncol a szemében,
a fájdalom a szeme szegletében,
az álmodozás is néha megcsillan,
a vágy, mi oly sokszor elillan.
Benne van a bűn, az ártatlanság,
szempillája alatt a szerető anyaság,
szemöldökén kibontakozik a harag,
mi bátorságot ad, hát tiszteld a szarkalábakat!
Mikor belenézel egy nő szemébe mélyen,
a lelkét látod, mi ott tündököl ...szerényen...
A NŐK CSODÁSAK
Nekem össze kell tartanom a családot,
Erős a szívem, ha te gyengének is látod.
Ha kell, elmozdítom a hegyeket,
Idehozom a fellegeket,
Dúlok-fúlok, ha bántanak,
De törékeny kezeim, hidd el, oly lágyak.
Hát vigyázzatok a nőkre,
Oly nagyon hiányozna érintése,
Gyenge nők nélkül kinek lenne szép élete.
Gyermekünk homlokára csókot ki adna?
Egy életen át kire támaszkodhatna?
Nők nélkül nem lenne család, szerelem,
Galambszívünk hiányozna, hidd el nekem,
El sem tudom képzelni, mi lenne az életben.
Virággal halmozzátok el a nőket!
Ajkukra millió csókot adjatok!
Gyenge lelkű nőnek add a te lelkedet,
Oly hálával fogja ölelni szívedet.
Kerek a világ, de nők nélkül nem ér semmit.
A SZIVÁRVÁNY MESÉI
Szeretem a szivárványt, jó kedvre derít,
szeretem a csodálatos, nyugtató színeit,
Apám mesélte nekem valamikor régen,
a szivárvánnyal köszönti a népet Isten.
Mikor látom a szivárvány alatt a fényeket,
oly tisztának, gyönyörűnek látom a színeket,
a szivárvány színei mesélnek nekem,
és minden egyes színét ámulva figyelem.
A sárga bátorságot, intelligenciát ad nekem,
az aranyszín boldogít, vidám lesz a kedvem,
a pirostól erős leszek, bátor, átkarol a szeretet,
a zöld a reményt, a kék elhozza a végtelent.
Apám szerint a lila szín édes bort ígér,
az arany a búza bőségét, hogy legyen kenyér,
a zöld a legelőt, az állatok eledelét,
a piros az összetartozást, a szerelem szépségét.
A Skandinávok szerint a földi s égi életet köti össze,
a Golgotaiak szerint Istar istennő nyakéke,
szeretem, ha a szivárvány mesél nekem,
és jól érzem magam, ezért a meséket elhiszem.
-
A VÁGY SÓHAJA
A folyó oly csendesen folydogál,
csak a szellő színészkedik rajta,
a nap nem látszik a szürke égen,
a ködfátyol teljesen eltakarja.
Egy vashídon állok, a korlát hideg,
lelki szemeimmel most is látlak,
látom, mikor utoljára itt jártam veled,
jó volna, ha újra megtalálnálak...
A könnycseppek most olyan nehezek,
mik kitörnek kisírt szemeimből,
nehéz a szívem, talán sosem látlak,
a vágy sóhaja kirobban lelkemből.
A VILÁG LEGSZEBB SZAVA
Mennyi mindent szeretnék kérdezni,
mennyit kérdezel, de nem tudok felelni.
Mennyi mindent kéne tennem,
a szerelmedet tán át kéne ölelnem?
Már a kérdést sem értem,
a kezed melegét sem érzem,
nézek rád, s hallgatok,
még csak válaszolni sem tudok.
Távolból egy hegedű sírása hallatszik,
a csodás dallam a szellővel eljátszik,
elbódít a virágok illata,
mezítelen talpam: harmatos fű simogatja.
Beleveszek e csodákba,
csukott szemmel, ringatózva.
Olyan, mintha nem is élnék,
olyan, mintha a mennyben lennék.
Látom, a kaput becsukod,
utánad futnék... de nem tudok...
Lehet, hogy holnap hiába várlak,
lehet, hogy többé sohasem látlak...
Pedig te hoztad a fényt az életembe!
Te voltál a szemem a sötétségbe`!
Te voltál az életet jelentő patak!
Veled tudtam... oltani szomjamat...
A kiszáradt földeknek az eső!
Nékem te voltál a levegő!
Te voltál, kiért érdemes volt élnem!
Te voltál a mindenem... a reményem...
Nem tudom veled újrakezdeni,
nem tudlak már imádattal szeretni!
Elfelejteni sem tudnám, s nem is lehet,
hogy másnak mondtad azt a szót... szeretlek...
A világ legszebb szava... szeretlek...
Miért tetted tönkre? Kérdezlek!
Te tönkretetted e csodás érzéseket,
nem tudom újrakezdeni... már nem szeretlek...
AZ ÉLETED
Ki vagyok én?
Én vagyok az életed,
én vagyok, ki fogja mind a két kezed,
én vagyok a szellő, mi simogatja arcodat,
én vagyok, ki csókolja mézédes ajkadat.
Én vagyok, ki átöleli lelkedet,
kiben szíved dobbanását keresed,
én vagyok a nap, mi testedet simogatja,
a csillag az égen, mi utadat mutatja.
Én vagyok a takaród, ha fázol,
én vagyok a játékod, ha játszol,
én vagyok az álom angyala neked,
párnának lehozom a holdat neked.
Én vagyok, ki szomjadat oltja,
én vagyok, ki szíved dobbanását hallgatja,
én vagyok neked a levegő,
csak én vagyok neked... és a teremtő...
Nem akarok könnycsepp lenni a szemedben!
Nem akarok bánat lenni a szívedben!
Én legyek a legszebb dolog az életedben,
AZ ÉLET JÓ!
Mondd, néha miért fáj az élet?
Mindig boldog miért nem lehet?
Sokan ezt kérdezitek,
én élni nagyon szeretek!
Szeretem, ha madarak dalolnak,
énekükkel felvidítanak,
szeretem az esőt, a havat,
a tavaszt, a virágokat!
Szeretem a selymet megérinteni,
szeretem a nap sugarát érezni,
szeretem, ha eső mossa arcomat,
szeretem a lágy dallamokat...
Minden az életet jelenti nekem.
A szerelmet is szeretem!
A magányt is, ő itt van velem,
ő kitartó társam nekem.
Éjszaka a csillagok táncát,
az öreg hold kacsingatását,
reggel az ébredő napot,
ketté válik a felhő, s ő ragyog!
Az élet oly szép, csodás!
Előtted van minden jó, bárhol jársz,
mindenben van valami ragyogó,
érzed, a virág illata...milyen bódító...
ÁLMAINKBAN
Érzem, fontos vagy nekem.
Meddig tart e plátói szerelem?
Jó lenne hozzád bújni,
téged vadul megcsókolni!
Érzem, te is rám gondolsz,
álmodban ezerszer megcsókolsz,
a fülembe súgod, kívánlak,
mindenhol téged látlak.
Ne várj soká, gyere!
Ne kérdezd, szeretlek-e!
Szívem dobbanását úgyis érzed,
ha szívemre teszed reszkető kezed.
Úgysem tudunk megszólalni,
mert a hangunk el fog csuklani,
emelj fel magadhoz, kedvesem!
Mert elveszek... a szerelemben...
Álmainkban ragyognak a fények,
álmainkban csodás az élet,
de a nap fénye már az égen ragyog,
száműzött minden csillagot...
ÁMOR NYILA
A szerelem, ha újra az ajtóban állna,
és Ámor nyila a szívembe találna,
nagyon megbecsülném a szerelmet,
tenyeremen hordoznám a szívedet.
Megérezném minden óhajod,
lábad elé hoznám az összes csillagot!
Forró csókokkal elhalmoználak,
a szerelmemmel elbódítanálak.
Hűs árnyékod lennék, ha éget a nap,
testemmel fűtenélek, ha jön a hideg fagy,
ha megbetegednél, én lennék a gyógyszered,
párnád lennék, ha az álom angyala behunyja szemed.
Mégis, ha úgy döntenél, kedvesem, 
hogy hátat fordítasz énnekem,
az ajtót nem nagyra tárnám,
könnyeidet az arcodról lecsókolnám.
Nemcsak a testünk fonódna össze,
lelkünk is a fellegekbe szállna, lebegne!
Egymásba gabalyodna az életünk,
senki nem vehetné többé el tőlünk!
Ámor nyila, ha a szívünkbe fúródna,
a szerelmünk soha el nem múlna!
Ó, Ámor, ne késlekedj, gyere!
A szívem szeretettel van tele...
ANYAI SZÍV
Sajnálom a gyerekeket,
kik család nélkül kell hogy
felnőjenek, kik soha nem érezték
az Apa szigorát, fegyelmét,
az otthon melegét, s az
Anya gondoskodó, féltő kezét.
Milyen jó is volt reggel
Anyám hangjára ébredni fel.
Felhőtlenül kacagni, nevetni,
gond nélkül élni, és szeretni.
Hisz Anyám a gondot a
vállán hordta,
szelíden, mosolyogva.
Ahogy rám nézett a tekintete,
csak úgy sugárzott a szeretete.
Mikor a lázzal küzdöttem,
ő ott virrasztott mellettem.
Éreztem meleg, simogató kezét,
s aggódó, féltő tekintetét.
Olyan büszkén nézett rám,
úgy éreztem, én vagyok a királylány.
Mire mindent türelmesen megtanított,
az élete fájdalmasan elkopott.
Mikor elszólította az ég,
így szólt, ne félj!
Hisz mindent tudsz, mit tudnod kell,
nyugodtan hagylak most el.
Így szólt, ne sírjunk, búcsúzzunk!
Sokára, de biztos, hogy találkozunk.
Így szólt, ne siessek!
Éljek most a gyerekeknek.
A vállukról a gondot most
én vegyem le, hogy nyugodtan
éljenek, szeretetben.
Sajnálom az árva gyerekeket,
mert egyedül viszik a keresztjüket.
Így nem tudják, mi is a család,
és soha nem érezték az
Anya biztató mosolyát.
APÁMRÓL
Apám az, ki nékem erőt adott,
ki a bajban soha el nem hagyott,
az élet rögös útján is ott állt mellettem,
mikor a kétségbeeséstől reszkettem.
Esténként jó volt hozzábújni,
két kezemmel átkarolni,
nyugalom, biztonság áradt belőle,
szeretet csillogott mindig a szemébe`.
Sokat barangoltunk az erdőkbe,
hisz az volt néki a mindene,
a csend, a friss levegő,
a sok poros munka után a pihenő.
Tanítgatta, melyik gombát szabad leszedni,
elmondta, merre kell észak felé menni,
hogy soha ne tévedjek el, ha elsodor az élet,
de míg élt, nála mindig találtam menedéket.
Hiányzol... nélküled minden sivárabb,
mindennap könnyben áztatom sírodat,
de mindig azt mondtad, vissza nem nézünk,
ha fenn akarunk maradni, előre megyünk.
ÁTÖLEL AZ ŐSZ
Az ezerszínű ősz megérkezett,
már mindennap hűvösek a hajnalok,
harmatcseppek ülnek a leveleken,
a napsugara rajtuk andalog.
A levelek még nem rozsdaszínűek,
szép sárgán csüngenek a faágon,
a lágy szellővel összeölelkeznek,
de néhányan itt henyélnek a parton.
Sok levél ringatózik a kis tavon,
a vízbe esőcseppek ugrándoznak,
néhány itt sétál hideg arcomon,
hajamon is vadul táncot járnak.
Szeretem a hűvös ősz ölelését,
szeretem az ősz százezer színét.
BÁNAT
Bánat emészti szívemet,
magával rántja lelkemet,
itt állok a sírodnál,
szememből könny csordogál.
Szeretnélek átölelni,
arcodra millió csókot adni!
A sok virágot leteszem,
gyermekkorunk... felidézem...
Haragudtam a tegnapra, mára!
Haragudtam az egész világra!
Drága bátyám, hiányzol nagyon,
hányszor örültem, sírtam a válladon...
Fel sem fogta az elmém,
hogy nem ülhetsz többé mellém,
hogy az örömökben nem osztozhatunk,
s a bánatban együtt már sírhatunk.
Megfagyott a tekintetem,
mikor nevedre tévedt a szemem...
Istenem, miért vetted el őt!
Istenem, adj nékem erőt...
Elindulok, visszanézek,
tompulnak a gyertyafények,
csak a bánat az, mi kísér utamon,
s a lágy szellő, mi szaladgál hajamon.
Drága bátyámnak! Nyugodjék békében!
BOCSÁNAT...
Bocsánat, ha úgy érzed, nem szerettelek,
fájó szívemet még most is gyógyítgatom,
még most is könnytől ázva csillog az arcom,
még most is a lépéseidre ébredek.
Némán üvölt lelkemben a fájdalom,
őrült dolgok születnek elmémben,
elfásultságot érzek sajgó testemben,
egy pillanatra sem hagy el... magányom...
Bocsánat, hogy még élek nélküled,
bocsánat, hogy egyedül nem félek,
téged soha nem érdekelt, mit érzek,
bocsánat, hogy nem békülök ki veled.
Szemeidben szerelmet most sem látok,
a fülembe súgod hazugságaidat,
már nem hiszem el a sátáni bókokat,
én már döntöttem, és nem másítok.
CSAK A TIED
Fogd szorosan gyenge, törékeny kezem,
üldözd el mellőlem a bánatot,
néked adom az egész életem,
én már csak melletted ragyoghatok.
Most szívem is átöleli lelkemet,
fáradt elmém meglelte a nyugalmat,
öleld szerelemtől égő testemet,
éljük meg a vágyakat, álmokat.
Tiéd szívem teljes szeretete,
csak a tiéd vágytól égő sóhajom,
szívem a boldogságot meglelte,
kérlek, imádj, ölelj, szeress nagyon...
Mióta beléptél az életembe,
eltűnt a világ, csak te létezel.
CSAK EL NE KÉSSEN
Az élet nagyon szeret játszani velünk,
mikor szeretnénk, nem fogja a kezünk,
lábunk elé millió akadályt görget,
és válladon cipeled a mázsás terhet.
Sokszor érzed úgy, hogy fel kell adnod,
rémülten bolyongsz, nem hallod hangod,
a mázsás súly már a földbe döngöl,
nem tudsz szabadulni a beléd bújt ördögtől...
Mégis úgy szeretjük az életet,
oly jó, mikor a remény átöleli lelkünket,
de mindig az utolsó pillanatban érkezik,
rettegek attól... hogy egyszer elkésik...
CSAK NEKED
Tudom, hogy úgy ébredek fel,
hogy ajkad homlokomra csókot lehel.
Tudom, hogy te vagy, kire számíthatok,
kihez hozzábújhatok,
kiben megbízhatok.
Drága Anyám!
Nincs is ennél szebb szó!
Ha kimondom, olyan simogató.
Soha nem fordítok hátat,
ha kell, a tenyeremen hordalak!
Én leszek a vigaszod, ha baj van.
Én leszek a melegség a hűs szobában.
Én leszek, ki simogatja a kezed,
s ha jó kedved van,
veled együtt nevetek.
Drága Édesanyám!
Ma anyák napja van.
A virágcsokrot tartom,
és az arcod csókolgatom,
szorosan hozzád bújok e szép napon.
Te vagy a legszebb!
A legjobb nekem!
Kebledre hadd hajtsam le a fejem.
Nem számít, hogy milyen nap van,
mert nekem minden nap: Anyák napja van.
CSAK MÉG EGYSZER
Jó lenne, ha még öledben ringatnál,
mindig boldog voltam két karodban,
ha homlokomra csókot adhatnál,
senki sem szeretett nálam jobban.
Emlékszem, meg sem kellett szólalnod,
megnyugtattad zaklatott életem,
szeretném még egyszer hallani hangod,
egy kicsit add vissza nékem, Istenem.
Könnyeimet havas eső mossa le,
sírodra teszem a virágcsokrot,
szerető lelkem bánattal van tele,
halálod szétzúzta a sok szép álmot.
Drága apám, te érzed, hogy itt vagyok?
Lelkemben emlékviharok tombolnak.
CSIPKEDI ARCOMAT
Már úgy vártam e csodára,
fehér sapkát húztak a hegyek,
elindulok álomszép sétámra,
szállingóznak a hópelyhek.
Fagyos szél csipkedi arcomat,
fülem mellett süvítve elszalad,
pirosra festi hideg orromat,
de a jókedvem így is megmarad.
A mi padunkhoz értem,
hol oly sokszor csókoltad szám,
a vastag hó paplant néztem,
és a kristály díszeket a fán.
A hófelhőkön nem láttam át,
hiába néztem le a völgybe,
kerestem a templom tornyát,
de már beágyazott a felhőkbe.
Letört a szél egy nagy ágat,
a hó alól már alig látszik,
hiába vívták a csatákat,
a szikrázó hó, rajta tanyázik.
Láttam, hogy már más is járt itt,
nem volt szűz a hótakaró,
utam szép lassan haza vitt,
holnapra, mindent ellep a hó.
CSODÁS PILLANAT
Behunyt szemmel álmodozom,
millió kis szív táncol a falakon,
még érzem csókod ajakamon,
illatod itt maradt a nyakamon.
Oly jó most ez a néma csend,
akarom, hogy derekam újra átöleld,
a kisszobában hárman maradtunk,
én, a vágy és a kéjes pillanatunk.
Csitt, most ne zavarjatok,
nem akarom elveszíteni a pillanatot,
mit egy hópehelyhez hasonlítanék,
Ő is csak egy pillanatig él, mégis olyan szép.
ELDOBOM
Eldobom a tegnapot, eldobom a holnapot,
a mai nap csodálatos, nem akarok több napot!
Minden percét, minden óráját kihasználom,
ne sírjak vissza semmit, ne maradjon, csak álom.
Egy csodás esélyt kaptam most a sorstól,
mintha kiragadtam volna egy szép álmomból,
nem engedlek ki a kezeimből sohasem!
A múltat minden erőmmel eltemetem.
Fogd a kezem, s szaladjunk el a tegnaptól,
ne akarjunk ma még semmit a holnaptól!
Meg szeretném állítani ezt a szaladó időt!
Nem akarok tegnap, se holnap más szeretőt!
ELHOZTAM
Elhoztam az ünnepi fényeket.
Elhoztam egy karácsonyi éneket.
Elhoztam szívem szeretetét,
elhoztam lelkem békéjét...
Kívánom, boldogok legyetek,
kívánom, mindenki szeressen titeket,
tudom, ti mindenkit szerettek,
ezért él békében szerető lelketek.
A karácsonyi fényeket nézem,
a sok csillogásban vagytok... érzem...
A gyertya fénye bevilágítja a szobát,
látom benne mindenki mosolyát.
Szeretnék most összebújni veletek,
szeretném megfogni a kezetek,
tudnotok kell, jó hozzátok tartozni,
ha eltűnnék, tudom, fogtok keresni...
A fenyő mellett szívem nagyot dobban,
a dobbanásban egy egész élet van.
Köszönöm, hogy veletek lehetek.
Köszönöm, hogy átölel lelketek...
ELMÚLÁS
Reggelente, mikor kinézek,
látom, hogy elballag a nyár.
Mindennap lehullik egy-egy levél, s
az ág az ég felé mutat kopaszodva már.
Csodálom, ahogy beletörődik,
visszavonul, továbbáll,
tudja, hogy ő levirágzott már, s az
ő ideje: most itt lejár.
Mi is így vonulunk vissza
minden évben újra s újra.
Ahogy szállnak az évek, és újra ősz lesz,
a mi hajunk is egyre őszebb.
Már nem várjuk úgy a telet,
pedig milyen jó is, mikor az ember még gyerek.
Már nem várjuk úgy a nyarat,
mert a melegben már csak a hűs szoba marad.
Már csak a simogató tavasz
és a kellemes ősz marad.
Ahogy az ősz adja lágy melegét,
az többet ér: mint száz ölelés.
Így elmúlnak lassan az évek,
tavaszból nyár, nyárból ősz, őszből tél lesz.
A mi életünk vajon hol áll meg?
Ezt a csodás őszt várjam még meg!
Élvezni akarom a vénasszonyok nyarát!
Látni akarom, hogy egy levél sem lóg a fán.
Látni akarom, ahogy visszavonul, s a
tél lába elé borul.
Ó, uram! Segíthetnél még!
Hadd lássam, hogy elolvad a jég.
Szeretném látni még azt,
hogy a hó felett diadalmaskodik a tavasz.
Már csak egy kérésem maradt,
hogy érezzem még a forró napsugarat!
Utána elmegyek, megígérem,
csak azt akarom, hogy a nap tüze égessen még meg.
ELLENTMONDÁSOK
Úgy szeretném, ha tudnék szeretni,
de hagytam a lelkem jéggé dermedni,
már nem tudok mást, sírni, zokogni,
mindent összetörni, vadul tombolni!
Rohanni, mint egy felajzott bika!
Eltaposni mindent, mi nekem mostoha!
Üvölteni, mint egy sakál!
És kettétörni... mint egy szalmaszál...
Úgy szeretnék szép szavakat hallani,
és szép, szerelmes szavakat suttogni,
de sokszor szeretnék megsüketülni!
Bárcsak ne tudnék megszólalni!
Szunnyadó vulkánnak érzem magam,
mely kitörhet minden pillanatban!
Nem akarok lávafolyam lenni!
Kis patakként szeretnék... Tovább élni...
Halkan, nesztelenül folydogálni,
sok kis állatot itatgatni,
de én nem lehetek csendes, kis patak,
lehet, hogy kiapadnának a tavak...
Oly sok ellentmondás él bennem,
tönkreteszi az egész életem!
Sokszor én sem tudom, mit akarok,
...így mindig csak az árral sodródok...
ELŐADÁS
Az élet egy játék, egy előadás, a
díszlet pedig oly csodás!
A függönyt felhúzzák, s
jöhet az első felvonás.
Boldogan kezded a fiatal éveket,
reményekkel telve kacagsz, nevetsz.
A biztos kezek visszatartanak,
minden nehézséget megakadályoznak.
A szíved felveszi a lüktetést,
érzed, hogy az élet milyen szép!
Minden napot meghosszabbítanál,
de véget ér: az első felvonás.
Felhúzzák a függönyt.
Gondterhelt vagy s fáradt.
Már alig várod, hogy vége
legyen egy napnak.
Nincs anyád, ki csókjával simogat,
nincs apád, ki segítő kezet ad.
Reggeltől estig robotolsz, dolgozol,
s válladon, mint az ólom, a gond: honol.
Mire felocsúdsz, jön az utolsó felvonás,
már az élet egy cseppet sem csodás.
A szívedet már elhagyta a lüktetés,
és már örülsz, hogy egyáltalán élsz.
Reggelente mindened fáj,
hegyeket sem akarsz megmozdítani már!
Nézed a felhőket, a kék eget,
már nem érdekel, hogy mi van veled.
Ennyi volt hát?
Véget ért az előadás...
A függöny elé még kilépsz,
hogy utoljára körbenézz.
A nézők már elmentek,
másnak adod át a szerepet.
A fények kialusznak,
az ajtók: bezárulnak...
EMLÉKEZZÜNK (Bányásznap)
Én még bányászcsaládban nőttem fel,
tisztelettel kellett bánnom a kenyérrel,
túl sok verejték csorgott le apám homlokáról,
hogy a kenyér ne hiányozzon az asztalról.
Mikor az iskolában a nagy kapuk kitárultak,
Jó szerencsét! A köszönések így harsogtak,
és mindannyian felfogtuk az értelmét,
mert sok bányász volt, ki haza többé sosem tért.
Apám szemét a szénpor feketére festette,
erős, szerető kezét a lapát kérgessé tette,
mégis úgy szerettem, mikor simogatta arcomat,
úgy szerettem hozzábújni, mikor eljött az alkonyat.
Hányszor harsogott a bányászok himnusza,
hányszor nyílt meg a temető kapuja,
még most is hallom a családok zokogását,
szinte látni vélem a rájuk omlott bányát.
Ma a hős bányászokra emlékezünk,
a múltba sírva beletemetkezünk,
drága apám nékem minden nap hős maradt,
hiába omoltak rá a rút, fekete falak.
ÉRZEM
Érzem a lüktetést ereidben,
hallom sóhajod, elszáll, mint a szél,
kezem tartod forró kezeidben,
a tenger zúgása nekünk mesél.
Homok tapadt mezítelen testemre,
a nap bőrömbe perzseli,
oly nyugalom telepszik lelkemre,
már a fellegekbe felemeli.
Látom, mosoly csillan meg ajkadon,
szemed perzsel, mint a lángoló tűz,
remegést érzékelek hangodon,
mi a szerelem mámorába űz.
Úgy vágyom rád, összeforr testünk,
bőröd, mint a láva, oly égető,
beteljesedett végre szerelmünk,
ölelő karod jó, melengető.
Fejemet izmos melledre hajtom,
szárnyalok odafenn a magasban,
szívverésed hangosabban hallom,
lebegek... a kéj mámorában...
FÁJDALOM
( Ez volt a legelső versem, amit írtam.)
Nem tudom, mi ez, nem értem?
Foglak, de nem érzem.
Nézlek, de nem látlak,
szeretném hallani, amit mondasz,
de nem hallak.
A lelkem megfagyott bennem.
Azt hittem, ez nem történhet meg velem.
Fáradt vagyok s gyenge,
nem kéne ennek így lennie.
Ülök, nézek meredten,
ki vagy te? Kérdezem csendben.
Ki vagy te? Ki összetörted a szívem,
ki vagy te? Ki jéggé fagyasztottad a lelkem.
Nem ismerlek téged,
ez nem te vagy,
én téged így
nem akarlak!
Őt, a másikat akarom,
akit szerettem!
De félek,
őt már nem kaphatom meg.
Elillant, eltűnt, s te
itt maradtál, ha ő
nem jön vissza,
te miért maradnál?
Menj utána, szaladj!
Vidd el a fájdalmamat.
Vidd el ezt az ürességet
belőlem,
Hogy folytatni tudjam az életem.
FÁRADT VAGYOK
Szeretem az életet?
Igen! Nem tévedek.
Fáradtan hajtom le fejem,
hisz már elkopott az életem.
A gyermekeim, mikor a nyakam átkarolták,
az életemet bearanyozták.
Szerettem volna kikürtölni a világnak!
Nálam boldogabb embert nem találnak.
Úgy érzem, nem éltem hiába,
látom, ha ránézek e csodás családra,
mikor a szemükbe nézek,
rögtön tudom: miért élek...
Végignézhettem,
ahogy felcseperednek,
már gyönyörű, érett nők lettek,
csodás unokákkal is megleptek.
Felnőttek már, ők is nagyok.
Igen, kicsit fáradt vagyok,
de mindent ugyanígy tennék,
nélkülük... Elvesznék...
Az élet nehéz, bárhogy élem,
jó, hogy itt vannak nékem.
Nagy árat fizettem-e? Nem tudom.
Ők boldogok, s így jó minden napom.
Esténként elgondolkodom.
Az életnek én tartozom,
mindent megkaptam, amit lehet,
igen: szeretem az életet!
FÁZOM
Szemeim behunyom, arcom eltakarom,
mióta elmentél, örökösen fázom.
Hópelyhek táncolnak a levegőben,
fekete hajamon csillognak fehéren.
Szomorúan sétálok a hóesésben,
egyedül csúszkálva a vastag jégen,
gondolataim elkalandoznak,
szemeimből könnyek hullnak...
Bolyongok... Engem nem vár senki,
pedig én is szeretnék otthonra lelni!
Szeretném, ha valaki az ajtóban várna!
Szeretném, ha fejem alatt te lennél a párna.
Az emberek előtt az ajtók kinyílnak,
hogy lehet az, hogy előttem becsukódnak?!
Elfáradtam, nem is a hidegtől fázom,
úgy érzem, csak a szerelmet hiányolom.
Úgy vonszolom elhagyatott testemet,
alig bírom cipelni meggyötört lelkemet,
az élet mázsás súlyként rám nehezedett,
pedig jó lenne újra szépnek látni... az életet...
FÉRFIAK NÉLKÜL
Azon tűnődöm már napok óta,
férfiak nélkül egy nő nem ragyogna,
hisz mi nők mindig tetszeni akarunk,
ha nem lennének férfiak, kinek csillogjunk?
Ha félelem járná át testünket,
kinél találnánk menedéket?
Ki vigasztalná fájó lelkünket?
Ki fogná meg reszkető kezünket?
Ki lenne az, ki bókokkal halmoz el?
Ki lenne az, ki az egekig emel?
Ki lenne az, ki egy életen át szeret?!
Ki lenne, ki hátat fordít, s elengedi kezed?!
Ki lenne az, ki vadul kívánja testedet!?
Ki lenne, ki eltapossa szívedet!?
Ki lenne, kiért mindent megteszel?
Ki lenne, kire többé rá sem nézel!?
Kit ápolgatnánk, ha gyenge s beteg?
Ki fogja kezünket, ha az idő közeleg?
Ki lenne az, kiért szívünk dobban?
Náluk senki nem szeret minket jobban!
Vajon hogy bírnánk ki nélkülük?
Azt akarjuk, a "nagy Ő"-től legyen gyermekünk!
Valljuk be, a férfiak hiányoznának nekünk,
"a teremtés koronája" nélkül mi sem létezünk!
A FÖLDÜNK EGY CSODA! 
Csodálom, szeretem a gyönyörű földet,
annyi embernek adott otthont,melegséget,
a föld, az otthonunk,nélküle, nem vagyunk...
Vigyázzunk, ha elpusztul mi is meghalunk!
Az erdőink oly szépek, dúsak, zöldek,
ők adják nekünk a friss levegőnket,
állatainkat, madarainkat,
oly jó hallani a dalaikat.
A folyók, melyek átszelik ezt a csodát,
halainknak ők adják otthonát,
a víz, melynek köszönhetjük életünk,
víz nélkül, mindannyian elveszünk!
Az ember gyarló! Féltem az otthonom,
sok embert nem érdekel más, csak a hatalom,
erdeinket írtja, és nem gondolkodik,
csak az érdekli, hogy meggazdagodik!
Állatainkat megölik, kiirtják,
egyszer még remélem ők is visszasírják,
vizeink, ami már túl, szennyezett!
Kérdem én mi lesz velünk emberek?!
A járványok, és a betegségek,
mibe belehalnak nemzedékek,
egy kicsit is, ha egymásra figyelnénk,
ez nem történhetett volna meg még!
Hidd el, én nem csak magamat féltem,
de a jövő nemzedékért, fáj a szívem,
én már úgy érzem, éltem eleget,
de örülten féltem gyermekeimet!
Óvjátok! Védjétek ezt a kincset!
Az életeteket, csak itt élhetitek!
A föld, Csodálatos! Gyönyörű! Kerek!
Kívánom, még sokan ide szülessenek...
GENERÁCIÓK
DÉDI, MAMA, ANYA
Anyák napjára együtt a család.
Milyen jó is látni a sok Mamát.
Az ágyon ül a Dédi, keze már úgy remeg,
ezüstszínű haja befonta a kék eget.
Anyám ül mellette és fogja a kezét.
Átöleli Anyját, látom könnybe lábadt szemét.
Már a szarkalábaknak éles a kontúrja,
simogatja a tavasz fuvallata.
Az Anyám most is a legszebb nekem,
az esthajnal csillagát látom szemeiben.
A keze olyan lágy, finom, ha simogat,
elmúlik minden bánatom.
Nézem őket, s elgondolkodom,
milyen jó is volt a gyermekkorom,
tőlük oly sok szeretetet kaptam,
rájuk mindig, mindenben számíthattam.
Szemben ülök velük, s látom magam bennük,
mindig hiányzik odaadó, forró ölelésük.
Melléjük ülök, egymást átöleljük,
forró csókokkal halmozom megfáradt kezük.
A gyönyörű lányom most éppen belép,
ragyogó arccal harsogja szép versét!
Már az én könnyem is csorog le arcomon,
s a tündéremet magamhoz szorítom.
A Dédi! A Mama! Az Anya.
Szeretetével elhalmoz minket a dédunoka,
csodálatos ez a nap, és mindig egy
gyönyörű emlék marad...
HA MADÁRNAK SZÜLETEK
Ó, ha én is madár lehetnék,
a levegőben repülhetnék,
szárnyalnék a fellegekben,
táncolhatnék a nap kezében.
Ha újra születnék, madár lennék,
a lombos faágakon megpihennék,
minden nap énekelnék néked,
átrepülném a világot is véled.
Úgy szeretnék sirály lenni,
a tengerből néked halat vinni,
vagy sas, harcolnék szerelmünkért,
szerelmes, csodálatos álmunkért.
Ha galambnak születtem volna,
testem öledben ringatózna,
de életem este bagolyként élném,
és édes álmodat féltve őrizném.
Én csak egy szerelmes lány vagyok,
de lelkemmel hozzád szárnyalok,
boldogság önti el vágyakozó szívemet,
mert benned megtaláltam a szerelmemet.
HANYATLÓBAN
Már túl kevesen értékelik a verseket,
inkább a TV-ben nézik a filmeket,
nem olvassák el a szép regényeket,
játékokkal árasztják el az internetet.
Mind-mind, ez nagyon jó dolog,
de ha csak játszanak, az ártani fog,
nem fognak okosodni, csak butulni,
gyűlölni fognak, s nem tudnak szeretni. 
Már nem érdekli őket Petőfi,
hülyeségnek tartják átlapozni,
már nem olvassák Arany balladáját,
már nem számít, ki az, ki megvédte hazáját.
A magyar kultúra kevés embert érdekel,
a Szózat, a Himnusz már lényegtelen lett,
hiába írják a sok regényt, verseket,
kevesen veszik meg, nincs rá kereslet.
HARMATOS FŰ
Hűvös a hajnal, mégis barangolok,
a fák között néhány ágba belekarolok,
néha megcsillan a tó kékes színe,
néhol a köd teljesen befedte.
A nap már birkózik a szürke égbolttal,
de aranyszínét letakarja fátyollal,
a tó körüli bokrokban megzörrennek az ágak,
hisz a lágy szellők aláfújdogálnak...
A hűvös víz a kavicsokat simogatja,
némelyiket oly érzéssel betakarja,
a harmatos füvön lépkedek,
a cipőm már átnedvesedett.
Szép csendesen hazaindulok,
a nap a fátyol alól felragyogott,
hallom a békák brekegését,
hálálkodnak... A nap melegéért...
HÍVJ
Most merre járhatsz?
Oly mélyen hallgatsz...
A képed nézem,
és könnyezik szemem,
kell, hogy hangod halljam,
hogy lelked simogassam,
úgy vágyom, hogy átölelj,
hogy a fellegekbe emelj.
Mondd, ki vigyáz most reád?
Kinek csodálod mosolyát?
Kinek súgsz a fülébe bókokat?
Vajon ő is elhiszi azokat...
Hívj, minden nap várom,
jó lenne a hangod hallanom,
hogy megnyugodjon a lelkem,
nem akarom, hogy elmúljon
köztünk a szerelem.
HOGY FELEDHETNÉLEK
Anyák napjára készülök,
sütök, főzök.
Eszembe jut dolgos két kezed,
azok az isteni ízek,
amit te tettél az asztalra.
...Drága jó Anyám...
Összejövünk Anyák napjára,
virág kerül a vázába,
ahogy átadják a virágom,
folyik a könny az arcomon.
A gondolatom most is a tied,
oda is adnám mindenemet,
ha te is itt lehetnél velem, s
fognád mind a két kezem.
Fejem kebledre hajthatnám,
hajadat,simogathatnám,
láthatnám gyönyörű kék szemed,
mely biztatva rám nevet.
Ó, még most is látom,
mikor a csokrot néked adom,
rászorítod a kebledre,
s könny csillog fel a szemedbe`.
Ha hallhatnám még egyszer a kacajod!
Ó, ha érezhetném még
erős, nyugtató karod,
a nyugalom úgy áradt belőled,
végigkísérte az egész életemet.
Hiányzol! Hogy feledhetnélek?!
Te adtad nékem az életet!
Mindent, mindent, amit tudok,
amit most a gyermekeimnek átadhatok.
Sietek hozzád, indulok, de veled találkozni
már csak a temetőben tudok.
Előtted ezerszer térdre borulok, s
virágtengerrel borítom be: a sírod...
HOL KERESSELEK?
Mondd, hol keresselek?
Hogy újra megleljelek.
Mondd, kit szeretnél?
Hogy tudjam, ki legyek!
Mondd, mit tegyek?
Hogy újra szeress!
Mert nagyon hiányzol,
Kell hogy érezd!
Már csak egy emlék vagyok neked,
Jó vagy rossz, te már eldöntötted.
Szíved már másért dobban,
Őérte: biztosan jobban.
Nagyon szeresd! Jobban,
Mint önmagad,
Lehet, hogy te még őt szeretnéd, s
Nála már nem leszel más: csak egy emlék.
Próbálok továbblépni, messze menni,
Engem nem kérdez úgysem soha senki!
Hisz nem is akartam megszületni!
És nem is akarok meghalni!
Élni sem tudok úgy, ahogy szeretnék!
Szívemben kavarog a sok emlék.
Fennakadtál a kettétört szívemben,
Mindig érezni foglak, egész életemben.
HOSSZÚ AZ ÚT
Hosszú az út, min oly régóta lépkedek,
mindkét oldalon hatalmas fák intenek,
sűrű lombjukkal a kék eget simogatják,
a nap sugarai itt-ott megcsillogtatják.
Törzsük szürke, ágaik egymásba fonva,
így állnak itt, tán egy emberöltő óta,
a lombok már az út szélén elfekszenek,
nagy léptekkel felettük átlépkedek.
Elindultam keresni a boldogságot,
bárkit kérdeztem, olyat Ő még nem látott,
folytatom boldogtalan, rögös utamat,
talán egyszer még megtalálom álmomat.
Hosszú az út, min oly régóta lépkedek,
nem adhatom fel, ilyet én nem tehetek,
érzem, hogy egyszer még rá fogok találni,
mint az ágak, egymásba fogunk fonódni.
Hosszú az út, lehet, hogy végig sem járom,
de úgy érzem, mennem kell, meg kell próbálnom,
talán épp most járok a boldogság útján,
talán rám köszönt, egy nyári nap hajnalán.
HOZZÁD BÚJNI JÓ
Hajnalban a szellővel táncolok,
kényeztetnek a levendula illatok,
felöltöztetem a hajam virággal,
barátkozom a felhőtlen boldogsággal.
Csipkés blúzomhoz bújik a nap sugara,
fodros szoknyámnak is jó a hangulata,
arra gondolok, mennyire szeretlek!
Hozzád akarok bújni, amíg csak élek.
Hiányzol mindig, minden pillanatban,
édes ajkad csókolom álmaimban,
minden percben érezni akarlak téged,
vágytól égek, mikor a szemedbe nézek
IMÁDKOZOM
Nem hittem volna, hogy megtörténik velem,
mikor megláttalak, hangosan vert a szívem.
Nem gondoltam volna, hogy az élet alkonyán
szerelmes leszek, mint egy csacska lány...
Az élettől kaptam még egy esélyt,
az élettől kaptam egy új reményt,
minden nap várom azt a pillanatot,
mikor kéz a kézben veled sétálhatok.
Oly érzéssel csókolgatod öregedő kezem,
és szemedben látom...az én szemem...
Hajunkon a tél színei táncolnak,
elménkben csodás gondolatok szárnyalnak.
Mikor a szerelmes szavakat félve súgod fülembe,
mikor fejem ráhajtom, biztonságot adó melledre,
mikor esténként összebújva ülünk a kanapén,
a jó Istenhez mindennap imádkozom én.
Imádkozom, hogy még adjon nékünk időt,
imádkozom, hogy az időhöz adjon elég erőt,
hogy még sokáig érezzem a kezed melegét,
még sokáig érezzem... szíved lüktetését...
ITTHON VAGYOK
Meggyötört, és elhagyatott vagyok...
Hegyek, erdők, folyók, hiányoztok!
Jó volna Magyar szavakat hallani,
nem csak sírni, hangosan zokogni.
Szeretnék a Dunában horgászni,
úgy szeretném, a Zengőt megmászni,
szeretnék egy jó erős hallevet,
és esténként, énekelni veletek.
Haza indulok, mert már nem bírom,
a sok sírástól, kiszáradt a torkom.
Szeretném megcsókolni anyám kezét,
érezni szeretném, finom főztje ízét.
Átértünk a határon, itthon vagyok!
Itt egészen mások az illatok,
újra itthon! Alig tudtam kivárni,
Hazám földjét, meg akarom csókolni.
Anyám könnyeit érzem vállamon,
jólesnek a puszik az arcomon,
barátaim hangosan köszöntenek,
Itthon vagyok! Többé el nem megyek!
ITT VAGY VELEM
Ó, Istenem! Tudom, hogy fogod a kezem,
nem is féltem, rettegtem sohasem.
Sok a gonosz árny az életemben,
nem tudtak magukkal rántani: te óvtál engem.
Sokszor úgy éreztem, hogy elveszek,
de te nem engedted, s fogtad a kezemet!
Magadhoz emeltél, hozzám beszéltél,
a szavadnak súlya volt: megigéztél.
Mikor már azt hittem, hogy itt a vég,
te visszahoztál, s erőt adtál még.
Olyan jó ebben a tudatban élni,
mert úgy érzem: kevés csak remélni.
Bizakodva kezdek minden napot,
az életem mindennap így ragyog!
Elmondhatom azt, hogy érezlek,
elmondhatom azt, hogy hiszek benned.
Nem kell, hogy lássalak, hogy válaszolj nekem,
elég az a tudat, hogy itt vagy velem.
Megpróbálok mindig jót tenni,
mert a szeretetedet nem akarom elveszíteni.
Anyám azt mondta, a kötényedben hordozol.
Ezért nyugodt, mert nagyon jó helyem van ott.
Segíts nekem, hogy én is nyugodt legyek,
a szeretteimnek hadd foglaljak a kötényedben helyet.
JANUÁR . . . . . . . . . 
Helló január, nem csalódtam benned,
reménykedtem, pedig sokan leintettek,
és elhoztad a várva várt, szikrázó havat!
Oly jó volt érezni, hogy a hajamra tapadt...
Drága január, nem csalódtam benned,
majdnem lefagyasztottad, mind a két kezemet,
nem tudtál így sem rám ijeszteni,
én csak hidegnek, fehérnek tudlak szeretni...
Helló január, még hozzál egy kis havat,
látni akarom a hóban a lábnyomomat!
Akarok répaorrú hóembert építeni!
Akarok angyalként a havon lebegni...
Drága január, érzem friss illatodat,
akarok hosszú, csillogó jégcsapokat!
Akarok hajbókoló fenyőágakat!
Mást nem akarok. Havat! Havat! Havat!
JÓ A CSEND
Szeretni jó,
míg szeretnek téged.
Nevetni jó,
míg nevetnek véled.
Ölelni valakit,
ki simogatja lelked,
de a legnagyobb fájdalom,
ha ő töri össze szíved.
Keresed kis szobád
minden zegzugát,
üldözöd a fényt,
átkarolod a homályt.
Örülsz a magánynak,
és búcsút intesz a vágynak
JÓ VOLNA
Eltűnni szépen, halkan,
elrejtőzni egy sarokban,
igen, az volna jó,
elkerülne a sok bántó szó,
mi sokszor oly megalázó.
Lehetne az élet velem is jó,
egy kicsit édes,
egy kicsit simogató.
KALLÓDÁS
Tudod-e, mi a gyermek?
Nagyon nehéz felnevelned.
Az egész életedet nekik adod,
reméled, boldogok lesznek
egyszer majd nagyon.
Az egészségük s a
boldogságuk van
mindig a szemed előtt, és
nem számít semmi más,
csak ők!
Ha több gyermeked van,
az jó, mert ha az egyik
elfordul tőled,
még mindig van egy,
kit dédelgethetsz.
Ki ezerszer elmondja,
mennyire szeret, hogy ő
soha nem hagy el téged!
Aki naponta vigasztal,
és csókokkal halmoz el...
Hagyd őt, hadd menjen,
úgyis visszajön majd egyszer,
te csak azért imádkozz,
hogy az Isten,
őreá vigyázzon.
Óvja lépteit, ahogy eddig
te tetted, és ne hagyja el,
ahogy ő téged.
Rájön majd, hogy így nem jó,
csak ez addig: borzasztó.
Az évek mennek, elszállnak,
csak az emlékek maradnak.
Nagyon nehéz, de hagyni kell,
hogy magától jöjjön el.
Biztos eljön, csak az a baj,
hogy ennyi év kimaradt.
Vajon lesz miről beszélni?
Vagy erőd lesz-e dédelgetni?
Nem tudom....
Azt sem tudom, mit mondjál,
de el soha ne forduljál!
Mert hiába hagyott el,
ő is a szíved alatt
nőtt fel.
Bármit is tesz, elnézed,
és csak abban reménykedsz,
hogy ő soha ne élje át ezt!
Ezt a fájdalmat:
Amit ő okozott neked.
KÉSŐ MÁR?
Késő már valaki mást szeretni?
Téged el akarlak feledni!
Élni kell! Tudom...
Magam így vigasztalom.
Tudom, te tudsz boldogan élni,
próbálok én is, de nem szabadna félni!
Félek újra szerelemmel szeretni,
félek szeretkezni, s a kéjbe... beleveszni...
Bízni kéne újra, s remélni,
de nem tudok már senkinek hinni!
Csókokkal, ha valaki el akar halmozni,
a lelkem üvölt! Nem fogja hagyni...
Késő már bókokat hallgatni?
az eszem azt súgja, be fognak csapni!
Pedig a szívem követeli,
ő... szerelmes akar lenni...
Ha jönne valaki, kinek újra hinni tudnék,
kit lángoló szerelemmel szerethetnék,
kivel a kéj mámorában elvesznék,
ki a mennyekbe emelne, kit a mennyekbe emelnék...
Késő már égető szád csókolni?
Késő felajzott testem tiéddel összefonni?
Késő már szeretkezni egy hideg hajnalon?
Mindez késő már? Vagy a csalódást újra vállalom...
KIÍROM MAGAMBÓL 
Költőnek lenni csodálatos dolog...
Nem vagyok költő, én csak írogatok,
kiírom magamból a fájdalmat,
kiírom magamból a boldogságomat...
Kikiáltom a világnak, mennyire szenvedek!
Kikiáltom, ha valakit őrülten szeretek!
A lelkemben tombolnak a viharok,
és olyan jó, ha mindent kikiálthatok...
Leírom, hogy a családom mennyire szeret.
Leírom, szívemben ők foglalják el a helyet!
Leírom az évszakok gyönyörűségét,
akarom, hogy ti is érezzétek szépségét...
Soha nem megyek úgy, hogy csak megyek,
mindent megnézek, a ringó faleveleket...
Leírom, a kiskutyám milyen hűséges,
Leírom, hogy milyen okos, szépséges...
Leírom, hogy nem jó így az élet,
mert oly sok ember retteg, kéreget,
és ilyenkor fáj, sajog a szívem,
hát leírom a jó és a rossz érzésem...
KÍN
Mondd, miért van az,
hogy most is arra
ébredek, hogy a
konyhában a
kávémat készíted?
Mondd, miért látom
oly tisztán arcodat,
hallom hangodat, és az
ablak alatt a
cipőkopogásodat.
Nem bírom már!
Minden percben
látlak, hallak.
Belehalok, hogy újra
hozzád simuljak.
Éjjel felriadok.
A párnádon zokogok.
A testem nyirkos
és hideg.
Nem bírom... nem bírom ezt.
Ó, Uram! Ha őt elvetted,
engem miért hagytál meg?
Ha megválthatnám az
életét, bármit is
kérnél, megtenném.
Mondd, mit?! Én rohanok.
Ha kell, az életemet adom.
Nyújtsd kezed!
A bánat úgyis
elemészti szívemet.
Az életem így kín és gyötrelem.
Nem kérek mást tőled,
ezt megígérem, csak egyet
tegyél még meg nekem.
Vigyél oda, ahol együtt lehet velem!
KÖD
A köd a temetőre telepedett,
apró lépésekkel, lassan ballagok...
Vergődök a régi emlékekkel,
visszhangoznak az emlékviharok.
Mennyi virág, mennyi fájdalom,
s ők tűrik csendesen, békésen,
üvölt a csend, a lépéseimet sem hallom,
sötétség uralkodik lelkemben...
A szívembe hasít a fájdalom,
torkom sírás szorongatja,
állok a sírotoknál, s fáj nagyon,
kezetek arcom többé nem simogatja.
Többé nem látom szép arcod, Anyám,
Apám sem egyengeti már utamat,
elfeledni hogy is tudnám
a sok szeretetet, mi utánatok maradt.
Könnyeim folynak, mint a patakok,
hangotokat még most is hallom,
előttetek ezerszer térdre borulok.
Átöleli lelketeket... szerető karom...
KÜZDJ MAGADÉRT
Sokszor voltam elhagyva, nem szeretve.
Sokszor hazudtak a szemembe nézve.
Megcsaltak, de felemeltem a fejem,
lebirkózta a bánatot szívem.
Elvesztettem már barátot,
megcsaltak a hazug álmok,
nehezen, de újra talpra álltam,
és az újabb kihívásokat vártam.
Az élet sokszor meggyötör,
elveszi tőlünk a legszebb gyönyört,
elveszi szerelmedet, barátodat,
de soha ne add fel a vágyadat.
LÜKTETÉS
Mikor a fejemben
még csak egy gondolat voltál,
a jövőmet épphogy elkezdtem építeni,
a kis szíved már akkor hallottam dobogni.
Teltek az évek, és te végre megfogantál.
Az én szívem alatt a te kis szíved dobogott már!
Nagy hassal, büszkén, féltően éltem,
mert, ha elveszítelek, azt én túl nem élem!
Már alig vártam!
Már alig bírtam kivárni!
A gyönyörű gyermekemet
a karjaimban akartam tartani.
Megszülettél, én magamhoz öleltelek,
tudtam, hogy soha többé el nem engedlek!
Mikor a homlokodra csókot adtam,
a kis bőröd illatát úgy magamba szívtam.
Mikor kis kezeddel markoltad az ujjamat,
tudtam, hogy ez örökké így marad.
Mikor a keblemre tettelek, úgy néztél fel rám,
mintha én lennék az Isten: Drága kisbabám.
Vigyáztam rád, óvtalak,
és ez már mindig így maradt.
Már nem tudom elképzelni az életem,
hogy te nem vagy itt nekem.
MEGÁLLOK
Most megállok, és visszanézek.
Keresem a legszebb képet,
keresem azt, mi jó volt,
keresem, mi az enyém volt.
Az élet alkonyán jó megállni.
Vissza-visszakalandozni,
átgondolni mit rontottunk el,
ellapozni, mert már nem érdekel.
Mikor a jóra gondolunk,
újra megfiatalodunk,
újra átéljük a perceket,
újra átélünk minden szépséget.
Halljuk az első bókokat!
Átéljük az első csókokat!
Átéljük a legelső szerelmet!
Mi a szívünkben foglal helyet.
Továbbnézem emlékeim lapjait,
látom gyermekem első lépéseit,
hallom harsogó, vidám kacaját!
Csókolgatom gyönyörű kis pofiját.
Megtaláltam, amit kerestem,
a legszebb képet az életemben,
azóta sem történik velem jobb dolog,
csak ha látom, hogy szívből rám mosolyog.
MEG-MEGCSILLAN
Mikor árnyékot vet már a fa a tájra,
mikor aludni tér a nap pihe-puha ágyába,
fűvel takaródzik a sok apró bogárka,
csodálattal nézek a rózsaszínű égboltra.
A fények csalogatnak, játszanak velem,
az árnyékban a bokor fogja a kezem,
a tó vizében látom még, a nap int nekem,
sima, mint a tükör, mikor megérintem.
Hazafelé lépkedek már az erdei utakon,
még itt-ott megcsillan a fény a hajamon,
lassan sétálok, a tájtól búcsúzkodom,
jól érzem magam, csodás volt a mai napom.
MEGFOJTANAK A SÓHAJOK
Ó, ha még egyszer ölelhetnélek,
tudom, nem menekülnék el tőled,
téged soha többé el nem löknélek,
szorítanám éltető, szerető kezed.
Istenem, milyen bolond is voltam,
magamra haragítottam az életet,
megfordultam, kacagva elrohantam,
nem sajnáltam zokogó lelkedet.
Sóhajaim, úgy érzem, megfojtanak,
már némán megbújnék lelkedben,
de már érzéseim választ nem kapnak,
csak még egyszer ott lehetnék szívedben.
Nem törnék ki két kezedből,
szerelmesen megcsókolnálak,
etetgetnélek két kezemből,
várnám, hogy rám szabaduljanak a vágyak.
A sors keze durván lecsapott rám,
a szellő is a függöny mögé rejtőzik,
a magány maradt, s a kisszobám,
hol testem is csak érted vergődik.
MEGGYÖTÖRVE
Ma valahogy meggyötört a lelkem.
Ma valahogy halkabban dobban a szívem.
Ma valahogy úgy érzem, feladom,
rájöttem, az életem... romhalom...
Szeretem, ha az ősz átölel,
pedig ő ragadott tőlem el,
nézem a lehulló leveleket,
s hallgatom a néma csendet...
A csend szava félelmetes,
így nem lehet leélni egy életet!
A fejemben tombolnak a viharok!
A testem fáradt, elhagyatott...
A bánat a szívembe mardos,
a csend üvölt! Oly hangos!
Már nem tudom, mi az, amit akarok,
úgy érzem, belebolondulok...
Nézem a lehulló leveleket,
a szellő az ölembe fúj egyet,
nézem a száraz, törékeny levelet,
s látom benne... szétesett életemet...
MÉG ÉLSZ!
Mire a fáradt öregkort megéred,
már semmi örömöt nem érzel.
A lábaid, mint az ólom nehezednek,
a szemeid előtt, árnyékok lebegnek.
A kezed mikor már úgy remeg,
nem mersz megfogni semmit, mert elejted.
Mikor a hangod akadozik, és zihálsz,
sokáig pihensz ki egy kis sétát.
Mikor a szádból kiesik egy kis falat,
a víz is karcolja a torkodat,
ülsz a kis széken, és kérdezed,
érdemes -e így élned?
Mikor saját gyermekeidnek,
semmit nem mesélsz, mert
attól félsz,
hogy úgy sem értenék.
Talán, ha örülni tudnál az esőnek,
a szomszédnak, s a gyerekeknek.
Talán, ha még érdekelne, hogy a kutya ugat,
milyen szépen énekelnek a madarak.
Talán, ha kicsit mások szavára figyelnél,
jó lenne, hisz nem haltál meg még!
Nem mindenki rossz csak azt hiszed,
sok ember jó, és téged szeret.
Le kéne vetkőznöd a rossz érzéseket,
és hinned kéne!
Hiába öregedtél meg, a családod félt,
és ugyanúgy szeret.
MÉG ÉREZNEM KELL
Hallgatom dalom, fáj nagyon,
fáj minden szó, ahogy hallgatom...
Könnyeimmel küszködök,
lehet, hogy a karjaidba menekülök.
Kitártad nékem a szívedet,
hát te is értsd meg lelkemet.
Még nem tudok szerelmet ígérni,
még nem tudom a múltat feledni,
de a magányban úgy érzem, elveszek,
szeress nagyon, hogy én is szeresselek!
Biztass! Beszélj! Ölelj! Ne fordíts hátat,
még éreznem kell a mámorító vágyat.
MÉG NEM ADOM FEL
MÉG UTOLJÁRA
Soha többé nem nézek hátra,
nem várok senkitől biztatást,
el fogom feledni a múltat,
nem akarok több álmodozást.
Az ablak üvegén esőcseppek
oly boldogan szaladgálnak,
megpihennek a párkányon,
dúdolnak a szomszédoknak.
Egy hatalmas fa áll az udvaron,
sokszor kileste szerelmünket,
az utolsó szavadat mikor hallotta,
titokban törölte a könnyeket.
Ej, de szeretnék a fejedbe mászni!
Belelátni a gondolataidba,
mielőtt végleg elfelednélek,
befészkelném magam álmaidba.
MÚLNAK AZ ÉVEK
Múlnak a hónapok, múlnak az évek,
múlnak az évszakok, kicsit félek,
az idő szép lassan ellenem fordult,
a bíró döntése fejem felett megkondult.
A múltra, mikor néha visszaemlékezem,
mintha tegnap történt volna minden velem,
de még alig húzott a hold ezüst ruhát,
a nap boldogan felhúzza rengeteg aranyát.
Az óra mutatója is gyorsan előre halad,
már nem hallok mást, csak a kattogásokat,
a fejemen is hófehér tincsek ragyognak,
az őszi levelek újra a széllel táncolnak.
NE FELEDD
Ne feledd, hogy Édesanya csak egy van!
Ki dobogó szívvel vár a kapuban.
Ne feledd, hogy megölöd a lelkét,
ha cserben hagyod, szinte évenként.
Ne feledd, hogy ő úgyis szeret,
ha nem fogja mindig a kezed.
Lélekben mindig veled van,
s rögtön ugrik, ha baj van.
Hát ne öld meg! Inkább szeresd!
Ki tudja, meddig szeretheted?!
Ha egyszer már nem áll ott a kapuban,
senkire sem számíthatsz, ha baj van.
Ha sokszor elfordulsz tőle,
már csak ül, beletörve.
A szeméből folynak a könnyek,
s arcán megfagynak a remények.
Sok-sok év múlva, ha újra látod,
már nem repül feléd, nem nyújtja fáradt kezét.
Sok év után miről beszéltek?
Mi volt vele: évekig nem kérdezted...
Tudod, kinek a szíve már nem dobban,
nem áll kitárt kézzel a kapuban.
Édesanyádtól nem szabad elfordulni!
A lelkiismereteddel nem tudsz majd elszámolni.
A temetőben már csak sírhatsz,
a sírkőre is ráborulhatsz.
Többé nem látod szép mosolyát,
nem érzed: simogatását...
Becsüld meg, és szeresd!
Úgy érzem, ennyit megtehetsz.
Édesanya csak egy van!
Ha egyszer ő is elhagy,
mi lesz veled: ha bajban vagy???
NE GYERE
NE INTEGESS
Nem búcsúzunk, még találkozunk.
A vágy villamosán még összebújunk.
Kezed kezemben, s dúdolgatunk,
a múltról beszélve jót kacagunk.
Nem akarom, hogy integess!
Szemedből könny, ugye nem pereg?
Fel a fejjel! Nem búcsúzunk,
emelt fővel elvonulunk.
Nem akarom, hogy hátranézz!
Búcsúzni így túl nehéz.
A múltba vissza nem vonulunk,
csak a jövőben bizakodunk.
Tudod, a múltat feledd el!
A jövődet így építheted csak fel.
Ha mindig a múlt jár az eszünkbe`,
akkor az életünk nem ér semmit se.
Majd, ha egyszer találkozunk,
a vágy villamosán újra összebújunk.
Kezed kezemben dúdolgatunk,
a múltról beszélve jót kacagunk.
Mikor ismét elindulunk,
vissza nem fordulunk.
Ne integess! Nem akarom!
Csorog a könny az arcomon.
NÉHA...
Néha úgy érzem, nem maradhatok,
kitaszított már az egész világ,
tudom, én csak egy szomorú hölgy vagyok,
de hidd el, ez nem csak ostobaság.
Néha úgy érzem, hogy el kell mennem,
a hold sem tekint oly régóta rám,
nem tudom, hogy még mit kéne tennem,
hogy szeretettel szóljanak hozzám.
Úgy érzem, jobb, ha meg sem szólalok,
úgysem hallja senki az én szavam,
úgy jobb, ha soha semmit nem hallok,
nem látok soha senkit... csak magam...
Néha úgy érzem, nem maradhatok,
öröm itt többé úgysem vár rám,
másra én már nem is áhítozok,
csak békesség találjon végre rám.
Néha úgy érzem, hogy el kell mennem,
ez a föld nékem már olyan sivár,
tudom, mielőbb meg kéne tennem,
mennem kell, talán jobb világ vár már.
Néha úgy érzem, nem maradhatok...
Néha úgy érzem, hogy el kell mennem...
NINCS VISSZAÚT
Töprengek a múlton, az időn,
hiába, vissza többé nem jön.
Elrepült, már minden csak emlék,
elrepült, tovaszállt oly rég...
Jó lenne újra átélni,
a múltból csak jóra emlékezni,
visszareppenni az időben,
újra gyermekként élni az életem.
Anyám befonná hosszú hajam,
apámmal kézen fogva sétálnék boldogan,
felszabadultan nevetnék,
csak kis dolgokon sírnék.
Jó lenne újra gyermeknek lenni,
a testvéreimmel együtt nevetni,
összeveszni, kibékülni,
esténként egymással összebújni...
Sajnos ez csak álom marad,
az idő nem áll meg, előre halad,
az első lépéseket is meg tudtam tenni,
az utolsókat is nekem kell befejezni...
Elindultam egy hosszú úton,
most a vége felé fel nem adom!
Tudom, hogy egyre nehezebb az út,
de végigmegyek rajta, a lelkem: így hazajut.
NŐK ÉS FÉRFIAK
Ezerszer átgondoltam magamban,
és ha a szerelem összhangban van,
néha összecsapnak a hullámok,
az élet nagyon rögös, hisz tudjátok.
A szerelemben is vannak viharok,
ketten könnyebben megoldjátok,
és milyen jó este kibékülni,
milyen jó is, jóéjt-csókkal elaludni.
Puszit kapni, mikor kinyitod szemed,
egymást szorosan ölelni, hisz ott van neked,
van kivel kávézni, beszélgetni,
munkába indulva egymásnak integetni.
A keblére borulva sírni, zokogni,
a jó dolgokon hangosan kacagni,
együtt nevelni csodás gyermeketeket,
hogy kapjon... nagyon sok szeretetet...
Lehet egyedül is kiegyensúlyozottan élni,
örömödet, bánatodat nincs kivel megosztani,
az ember társas lény, szükségünk van egymásra,
akárhogy is gondolkodom, jól van ez így kitalálva.
Én úgy érzem, nők nélkül sivár lenne az élet,
mégis a férfi karjaiban keressük a menedéket,
szükségünk van egymásra, és ez így van jól,
hisz egymás nélkül lelkünkben gyász honol.
NŐK NÉLKÜL
Mi lenne nélkülünk, arra gondolok,
nélkülünk nem lennének holnapok,
nélkülünk nem lenne szerelem, mámor,
hisz kihez jönne akkor el... Ámor...
Nélkülünk nem lenne lágy ölelés,
még fájdalmasabb lenne a szenvedés,
nélkülünk nem lenne mézédes csók,
ha nem lennénk, kinek szólna a sok bók?
Ki lenne a szellő, ki simogatná hajatok?
Ki lenne a harmat, mi csókolja vállatok?
Ki ölelne úgy, mint egy tüzes láva!?
Ki lenne nektek a jéghegy orma?
Ki lenne, ki mély álomba ringat?
Ki lenne, ki téged úgy felbosszant?
Ki lenne, kiért szívetek dobban?
Ülnétek szomorúan egy sarokban...
Nélkülünk unalmas lenne a napotok,
kivel néznétek a sok csillagot?
Nélkülünk életetek mostoha lenne!
És nem születne soha meg a szerelem
...gyümölcse...
NYUGALOM
Oly sok mindent takar ez a szó, Béke!
Béke, ha szabad az ember lelke.
Béke, ha nincs öldöklés, háború!
Béke s nyugalom, ha nem vagy szomorú.
Mikor családodat boldognak látod,
úgy érzed, lehoznád a Mennyországot!
Olyan békét, boldogságot érzel szívedben,
úgy érzed, ez a legfontosabb az életedben.
Mikor gyötrődsz, és úgy érzed, feladod,
de elhessegeted ezt a gyáva gondolatot!
Nem adod fel a reményt, bízol, harcolsz!
Békét érzel újra, hogy sorsodon uralkodsz.
Jó lenne, ha nem lenne soha fegyver!
Békét akarunk! Kiáltaná minden ember,
hogy ne legyen már több kínlódás, öldöklés,
csak boldogság, béke, és szerető ölelkezés.
OLYAN VAGYOK
"Olyan vagyok neked, mint a levegő,
karjaidban szerelmesen remegő,"
olyan vagyok neked, mint a patak,
mi hűs vizet adva oltja szomjadat.
Olyan vagyok, mint a lágy zeneszó,
gyönyörű tested ölelve elringató,
a nyugodt tenger vagyok neked,
szerelmemmel simogatom lelked.
Olyan vagyok neked, mint a fellegek,
az egekbe emelem az egész életed!
A nap vagyok, mi felmelegít, simogat,
a szellő, mi csókolgatja arcodat.
A csillagod vagyok, mi utad mutatja,
éjjelente engem látsz szemedet behunyva...
Én vagyok, ki a nyugalmat hozza el neked,
én vagyok, ki selyemmel fonja át szerelmed.
Tudod, hogy én ki vagyok még neked?
Én vagyok a te egyetlen szerelmed,
én vagyok, ki soha el nem engedi kezed,
én vagyok, ki boldoggá teszi életed...
OLYAN VAGYOK
Öleltem, szerettem az életet,
mint a levél tavasszal a rügyeket.
Szerettem az édes ízeket,
mint a kisbaba az anyatejet.
Szerettem a szeretkezést, a csókokat,
mikor fülembe súgtak hízelgő bókokat,
szerettem a tél hidegét,
magamhoz öleltelek,
mint a kandalló melegét.
Olyat, mint te, nem találok,
nem keresek, de nem is várok.
Most olyan vagyok, mint egy árván csüngő falevél,
várom a szelet, talán még egyszer táncra kér,
és utolsó utamra ő lesz, aki majd elkísér...
OTT SZERETNÉK ÉLNI
Ott szeretnék élni,
hol béke honol,
hol a néma csend
a szívembe markol.
Ott szeretnék élni,
hol a virág illata átfon,
testemet átkarolja,
szívemet elbódítja.
Ott szeretnék élni,
hol a lelkem szárnyalhat!
Hol az elmém
békésen megnyugodhat.
Ott szeretnék élni,
hol mély, fekete éj van,
reggel felébredve
nem látni foltokban.
Ott szeretnék élni,
hol béke honol,
nem hallani mást, csak
hogy madár dalol...
ÖLELKEZIK A NYÁR AZ ŐSSZEL
Még glória öleli át a napot hajnalban,
a harmat, mint a gyémánt csillog a füvön,
az ősz már ott tanyázik a nyár karjában,
a sok sárguló levél naponta rám köszön.
Avarszínű levelek hintáznak a faágakon,
majd elszédülve a szellővel táncolnak,
a nap sugara keringőt jár a bokrokon,
nem sokáig marad, szomorúan búcsúznak.
Távolabb még köd honol a földeken,
de szép lassan a fellegekbe költözik,
győzni fog az ősz szeptemberben,
az indián nyár mindennap leselkedik.
Már nem olyan forró az ereje a napnak,
becsukott szemmel átadom magamat,
a sugarai finoman, lágyan simogatnak,
a gyenge szellő összekócolja hosszú hajamat.
ŐK A BARÁTAIM
ŐSZI FÉNYEK
A kék ég s a bárányfelhők alatt
egy vidám kis patakocska szalad,
parton sorakozó nyárfákat nézem,
egy kicsit a nyarat felidézem.
Rám kacsintanak a rozsdás bokrok,
már nem oly hangosak a madárdalok,
az ősz millió színe rám köszön,
elcsábít az őszt hozó fényözön.
Sárgult levelek úsznak a vízben,
megkapaszkodnak a part szélében,
összeölelkeznek a falombok,
véget érnek a nyári kalandok.
Az ágtól búcsúzik egy sárga levél,
az ő küldetése itt véget ér,
fénylő harmatcseppek tanyáznak rajta,
velük együtt hull le a patakba.
Eljött az ősz, mit én úgy szeretek,
nem éget a nap, öleli testemet,
néha még táncot jár erős fénye,
meg-megcsillan a patak vizében.
PRÓBÁLLAK FELEDNI
Próbállak elfeledni, hiányzol nagyon,
gyönyörű arcod látom a harmaton,
a fűszálakat szellő táncoltatja,
csípőd ringását eszembe juttatja.
Mindig mindenben érezlek, látlak,
téged elfeledni, így hogy is tudnálak!
Mikor a barackvirág illatát érzem,
felpezsdül tőle szerelmes szívem.
A lombok lágyan, csendesen susognak,
édes hangod a füleimben csacsognak,
bársonyos száddal csókolod nyakam,
de csak álmodom... hallom jajszavam!
Ködfátyol telepedett a tó vizére,
visszaemlékszem két szép szemedre,
lassan szertefoszlik, felszáll a fellegekbe,
és eltűnik, mint te... a végtelenbe...
RÁM VÁRT
Ültem egy sziklán, a tengert csodáltam,
oly halkan morajlott... hallgattam...
A sziklának hullámok csapódtak,
combomon vízcseppek csillogtak.
Bőröm sós volt, harmatos, szinte ragyogott!
A szél oly lágyan a hajamba kapott.
Néztem ezt a végtelen csodát,
éreztem az élet... édes mámorát...
A távolban az ég a tengert ölelte,
a lelkem beleveszett a végtelenbe.
Itt az idő egy helyben állt,
itt a béke, a szépség: csak rám várt.
A part szélén a víz kifehéredett,
de visszafordult, s a kékségben elveszett.
Távolabb a Nap a vízbe mártózott,
a tenger tükrén már aranyhíd csillogott.
A lelkemmel átöleltem az egész világot,
szívem halkan, csendesen dobogott,
a tenger morajlását már nem is hallottam,
csak a szerelmünkről, s rólad... álmodoztam...
REMÉNYSUGÁR
Az élet elsétál mellettünk,
oly sok mindenre emlékezhetünk,
emlékeinkbe szerencsére belelátunk,
és újra van miről álmodoznunk...
Én is voltam erős, de gyenge is,
voltam kegyelt, de száműzött is,
csodásan éltem szerelemben,
de azt is elvették tőlem!
Vakmerő és gonosz voltam!
Mindenkire haragudtam!
Szerettem volna sikeres lenni,
de nekem soha nem sikerült semmi!
Sokszor féltem, de voltam bátor is,
sokszor kacagtam, de remegve sírtam is,
hogy boldog lehettem, megadatott,
de mindig csak egy kis ideig tartott...
Szerettem volna sokkal bátrabb lenni!
Szerettem volna jobban szeretni!
Sokkal hangosabban nevetni!
Kevesebb ideig kitaszítva lenni...
Törölni semmit sem tudok,
hisz ezek megtörtént dolgok,
csak annyit tudok tenni,
megpróbálok a jóra emlékezni...
Bárhogy is múlik el az életünk,
jó, hogy visszaemlékezhetünk,
jó, hogy mindig van egy kis reménysugár,
mert reménykedni fontos... muszáj...
SZABADON SZÁRNYALNI
Szabadon repülök, mint a fecske.
Senkinek nem vagyok elkötelezve,
hogy szabad legyek, végre elértem,
békében szárnyalhat a lelkem.
Kiszaladok a világból!
Kacagok a boldogságtól!
Melletted láncra verve éltem,
de most a láncokat letéptem!
Lehajtott fővel jöttem-mentem.
Ránézni senkire sem mertem.
Kacaj sem jött ki ajkamon,
csak könnyem csorgott arcomon.
Most a szél mutatja utam,
én megyek vele boldogan!
A nap simogatja arcom,
végre hallom saját hangom.
Mint a szitakötő, keringek!
Mint a pillangó, lebegek!
Minden nap frissen ébredek,
hisz ő is nékem integet.
Még néha-néha hátrafordulok,
de szépen lassan megnyugodhatok.
Nem kell már soha rettegnem.
Nem kell már többé szenvednem.
A szabadságom többé nem adom!
Lehet bármilyen jó vagy rossz napom!
Ha okoznak is majd fájdalmat nekem,
akkor is szárnyal szabadon a lelke.
SZALAD AZ IDŐ
Szaladnak a napok, a hónapok,
búcsúzkodnak egymástól az évszakok,
mikor csipkedi arcunkat a fagy,
alig várjuk, hogy jöjjön a tavasz.
Érezni akarjuk a virágok illatát,
a nap kellemes simogatását,
de oly kevés időt tölt velünk,
már túl forró, égeti testünk.
Lassan hűvössé válnak a hajnalok,
az ezerszínű ősz bekopog,
arcunkat simogatja a lágy szellő,
olyan, mint egy túlfűtött szerető.
Túl gyorsan eltáncol egy esztendő,
mintha versenyt futna velünk az idő,
mikor tükörbe nézel egy nyári hajnalon,
észreveszed, hogy a tél itt maradt hajadon.
SZALADNÉK
Sokszor úgy érzem, szaladnék,
a világból is kirohannék!
Keresek egy helyet,
hol boldogan élhetek.
A szakadék szélén állok,
a mélységbe bámulok,
nem tudom, ki vagyok!
Nem tudom, hol vagyok!
Keresem a végső célt,
keresek egy új reményt,
vissza akarom kapni az életem!
Érezni akarom, hogy létezem.
Érezni akarom a nap erejét!
Belőle erőt meríthetnék,
de e borús hajnalon
csak lépkedek a száraz ágakon.
Talán még rám süt a nap,
talán a szellő még simogat,
tudom, hogy révbe érek,
de oly gyorsan múlnak el az évek.
SZERELMESNEK LENNI
Kinek a szíve a boldogságtól ragyog,
nem érdekli, ragyognak-e csillagok,
nem érdekli, csak a szíve dobbanása,
fütyül és dalol az egész nagyvilágra!
Ragyoghat rá a forró nap sugara,
tombolhat a tájfun pusztító vihara!
Ki a szerelem mámorában úszik,
azt sem veszi észre, ha a jégen elcsúszik.
Színesnek, szépnek látja a világot,
megszagol minden szál virágot,
szakadó esőben sem siet haza,
ajkát vidáman hagyja el a szerelem dala.
SZÉP EMLÉK MARADSZ
Fekszem a földön és rád gondolok,
a tulipán velem szembemosolyog,
már csak egy álom vagy, egy emlék,
ilyen szép álmot hogy felejtenék?
A vágy felkorbácsolja testemet,
örökre itt marad már mellettem,
az eszem megérti, de fáj nagyon,
könnyek csordogálnak le arcomon.
SZÍVED DOBBANÁSA
Mindenki feketébe öltözött,
a szerelem: a temetőbe költözött.
Szememből könnyek csorognak,
ajkamból hangok nem hallatszanak.
Megyek... Hangokat sem hallok,
némán, szótlanul ballagok.
A fejemben emlékek futkosnak.
A szívembe a fájdalmak: belehasítanak.
Elhagytál... Egyedül félek!
Ó, Istenem! Vigyél hozzá, ígérd meg!
Oly keveset élhettem vele,
megígértem, együtt maradunk örökre...
Úgy érzem, még fel sem fogta az elmém,
hogy többé soha nem fekszel mellém,
az éjjel a párnádon zokogtam,
jajveszékeltem s kiáltoztam!
Sokszor úgy érzem, nem bírom tovább,
de körbefog a szerető család.
Lágy szellő fújdogálja hajamat,
látom biztató mosolyodat.
A lelkemben mindig velem maradsz,
fújhat a szél, süthet a nap,
de nem érezhetem többé meleg kezed,
nem érezhetem, hogy dobban a szíved...
SZÍVETEKBEN
Gyermekként sokszor féltem,
éjszakánként felébredtem,
édesanyám szólongattam,
összebújtunk az ágyamban.
Álmot hozott két szememre,
nyugodtság a lelkemre,
olyan gyengéden ölelt át,
még érzem simogatását.
A magányt soha nem érezte,
mindig ott voltam mellette,
szégyellte reszkető kezét,
jó lenne látni szép szemét.
Az idő gyorsan elszaladt,
Ő a szívemben itt maradt,
lassan én is megöregszem,
néha már megremeg kezem.
Sokszor elgondolkodom,
mikor lányom szavait hallgatom,
nem kérek mást, csak szeressetek,
mert jó érzés, ha szívetekben lehetek.
TALÁN
Talán elmúlnak egyszer a gondok.
Talán lehetek egyszer még boldog.
Talán helyreáll még az életem
akkor is, ha nem vagy velem.
Nézem a felhőket,
szabadon lebegnek,
szárnyalnak a magasban
különböző alakban.
Talán, ha felhő lehetnék,
akkor én is szárnyalhatnék,
bejárnám a világot,
levetkőzném a sok gondot.
Nem időznék egy helyben sokáig,
fentről nézném az emberek gondjait,
simogatnám a hajukat,
puszilgatnám az arcukat.
Vigasztalnám őket a bajban,
ölelgetném a karjaimban,
és mikor minden jóra fordulna,
továbbmennék az utamra.
A felhőket, ha nézem,
megnyugszik a lelkem,
olyan nyugalom telepszik rám, hogy
már nem is érzem magam mostohán.
Oly sok szeretet van bennem,
az egész világot át kéne ölelnem,
a boldogságot mindig meglelem,
mikor az ég kékjében: elveszem...
A fellegekben lebegek, repülök,
reggelre szivárványt küldök,
vissza többé nem nézek,
újra s újra előrelépek.
TÁNCOLJON A LELKED
A fény felé táncol a szívem, lelkem,
szép, fényes ruhám könnyedén lebben,
táncolni hívlak, te táncolnál velem?
Jó érzés, mintha lebegnél a fellegeken.
Az élet gyönyörű, csak tudni kell élni,
a csend is néha fáj, nem kell tőle félni,
a legszebb gondolatok a csendben születnek,
az élet nehéz, de győztesnek kell lenned.
Mikor úgy érzed, összecsapnak a hullámok,
hogy fejedre szóródik millió átok!
Akkor csukd be szemed, hagyd elméd szárnyalni,
ne akarj semmi mást, csak lebegve táncolni.
TE VAGY AZ OTTHONOM
Magyarország, te vagy az otthonom,
ideszülettem, itt él a családom,
nyugalom, béke lakozik szívemben,
büszke vagyok, hogy itt élhetem életem.
Dicsőség, hogy Magyarnak születtem,
ereimben büszkén folydogál vérem,
sok ősünk feláldozta életét,
hát ne hajtsa le egy Magyar sem fejét!
Magyarország, imádom illatod,
folyóidat, minden daloló patakot,
a füvön a harmatcseppek táncot járnak,
itt a felhők is sokáig egy helyben állnak.
A Magyar szavak csengése lágy dallam,
oly érzéssel hagyja el az ajkam,
minden szóban megtalálod a szeretetet,
minden szó átöleli a lelkedet.
Magyarország, engedd, hogy itt haljak,
kérlek, adj helyet az utódoknak,
ne hagyják el ezt a csodás földet,
itt alapozzák meg ők is jövőjüket.
TE VAGY NEKEM
Oly sok évet vártam
félelemben, magányban.
Most itt vagy nekem,
kérlek, ne engedd el a kezem!
Te vagy nékem az esthajnal csillaga,
ha eltévednék, az utam megmutatja.
Te vagy nékem a szellő fuvallata,
simogatod arcom, ha égeti a nap sugara.
Te vagy nékem a hűs szobában a meleg,
felhevíti és simogatja testemet.
Hangod a csendben lágy zeneszó,
mely elringat, ha aludni volna jó.
A szíved másik fele én vagyok,
kérlek, emelj fel magadhoz!
Összefonódjon a testünk,
szabadon szárnyaljon a lelkünk.
Ha megszomjazol, én leszek a patak,
mi a fáradt vándornak hűs vizet ad.
Ha fejed fáradtan lehajtod,
ölem a párnád lesz: ha te is akarod.
Az életem vagy, s én a mindened leszek,
az élettől mást nem is kérhetek,
hisz te adtad vissza, hogy újra élni tudjak,
egyengessük ketten a közös utunkat...
TÓPARTI GONDOLATOK
Milyen jó is itt a tóparton,
átölel a csend, a nyugalom,
a nap most tér nyugovóra,
aranyhidat terített a tóra.
Lassan a hegy ormán megpihen,
egy édes mosolyt küld nekem,
egy kicsit még elidőzik,
a feljövő holddal kacérkodik.
Lábam a vízbe lógatom,
tücskök ciripelését hallgatom,
hajamba túr a lágy szellő,
bíbor színű sálban táncol egy felhő.
Jó volna, ha felkérne egy táncra,
megpihennék egy csillag karjában,
behunyom szemem, álmodozom,
egy régi, kedvenc dalom dúdolom.
TÓPARTI SZERELEM
A tóparton csendben üldögélek,
egy békával épp szembe nézek,
hallom, hangosan brekeg nekem,
talán meg akarja kérni a kezem?
Nagy szemeivel bámul rám,
hív, gyere hozzám, szép arám,
hát én csókot nem adok,
inkább örökre csóró maradok!
A nádasban jól ellennénk,
a tó vizében megfürdenénk,
a fátylad pókhálóból készülne,
mi harmatcseppel lenne ékesítve.
Megmozdul az egyik bokor,
látom, benne kígyó honol,
borzasztóan megijedek,
még megmozdulni sem merek.
A vőlegényem gyorsan eliszkol,
hát persze, ő is fél a kígyótól,
hamar magamra hagyott,
még az a jó, hogy csókot nem kapott.
Hazug szavakat mindenki tud mondani,
de kevesen tudják betartani,
királyfinak bárki érezheti magát,
de az igazi király a bajban sem hagyja el az arát.
TŐLED TANULTAM SZERETNI
A folyóparton ülünk egy padon,
ott ,ahol első csókunk elcsattant,
most is ide járunk,ha jő az alkony,
egymást öleljük szerelmesen ,halkan .
A fákat nézzük, oly nagyra nőttek,
lombok üdvözölnek a túlpartról,
az apró kis bokrok is felnőttek,
mi is álmodozunk, a tegnapról.
Oly sok emlékem van, örökre őrzöm,
lelkemben dúlnak az emlékviharok,
sokszor kísértett minket az ördög,
de feladta,és faképnél hagyott .
Már harminc éve fogom a kezed,
soha nem tudnálak elengedni,
akkor adtad oda nékem a szíved,
szeretlek, tőled tanultam szeretni.
TUDOD-E, MI A... 
Tudod, mi az igazi bánat?
Ha a szülői háznál már nem várnak,
soha többé nem hallhatod hangjukat,
nem érzed homlokodon édes csókjukat.
Tudod, mi az igazi fájdalom?
Mikor gyermeked elfordul tőled az úton,
mikor úgy várod, hogy hallhassad hangját,
szüntelenül keresed, hogy hol láthatnád.
Tudod, mi az igazi magány?
Mikor nincs, kivel ezt megoszthatnád,
mikor reménykedsz, hogy valaki meghallgat,
s várod, talán kicsit a vállán sírhatsz.
Tudod, mi az igazi közöny?
Ha tudják, mily sok a bánatod,
de átnéznek felette, majd te megoldod,
nem érdekli, mi az, mi néked úgy fáj,
míg ő is nyakadba zúdítja apró kis bánatát.
TÜNEMÉNYEK 
Lehet fehér, sárga, lehet fekete,
lehet zöld, barna, kék a szeme,
lehet egynapos vagy százéves,
mindegy, mindig tüneményes!
Kik szebbé tesznek minden napot,
kiknek lehozod a csillagot,
kik széppé teszik az életed,
kiket gyűlölsz, de titkon szereted.
Mikor még meg sem született,
már akkor az egekbe emeled,
mikor szerelmedet csókolod,
mindig nála jár a gondolatod.
Gyermekként ölébe hajtod fejed,
a nyugalmat, békét nyújtja neked,
és gyermeked lelkét átöleli,
Ő a NŐ! Ki a világot egyengeti!
A Nők, a Nők, a Nők, a tünemények!
Őket nőnapkor virággal köszöntsétek!
Halmozzátok el szeretettel, csókokkal!
Halmozzátok el kedves, szép szavakkal...
ÚGY ÉREZTEM
Úgy éreztem, minden rendben van,
életemet éltem veled boldogan,
nem éreztem, hogy már nem szeretsz,
azt hittem, örülsz te is, hogy velem lehetsz.
Nem búcsúztál, nem magyarázkodtál,
mire hazaértem, összecsomagoltál...
Álltam az ajtóban, rám omlottak a falak...
A lelkemből felszakadtak a fájdalmak...
Úgy hagytál el, mint a falevél az ágakat,
elhagytál, mint a sóhaj az ajkakat,
mint mikor tavasszal elolvad a hó,
és eltűnik a gyönyörű hótakaró.
A szívem el akarta hagyni testemet.
Őrülten fájt! Nem kívánom neked...
Belefásultam az életbe,
fájdalommal küszködve a lelkembe.
Úgy érzem, most már kicsit könnyebb,
nem mondom, hogy nem szeretlek téged,
de el akarlak felejteni,
a fájdalom, mit okoztál, biztos fog segíteni.
ÜVÖLTENÉK
Sötétség telepszik a falakra,
várom a holdat, tán kivilágítja.
Nem tud kitörni a fekete fátyol alól,
az utcán is koromsötét honol.
Meredt szemmel figyelek,
egy kis fény sem csillan meg,
lassan az ablakhoz megyek,
eszembe jut gyönyörű, fekete szemed.
Neked szólok, hozzád beszélek!
Válaszra várok, választ tőled kérek?!
Tátong az űr a lelkemben,
vér csillan meg kettétört szívemben.
Látod? Összeroppanok!
Látod? Boldogtalan vagyok...
Hiába is hullt már le az özvegyi fátyol,
lelkemben örökre feketeség táncol.
Üvöltenék! Nem tudok...
Úgy szeretnék... Akarok!
Sírni szeretnék, sírni akarok!
Nem tudok sírni... Nevetni sem tudok.
Istenem! Segíts, mert nem tudok élni!
Istenem! Segíts, segíts legalább félni!
Nem félek, de nem is élek,
nem nevetek, de nem is remélek.
Minden érzésem veled elköltözött,
utánad sietek, érte jövök.
Gyújts egy kis fényt, merre induljak?
Sötét árnyak fognak: visszahúznak.
VAJON
A földről távozom, ha elhagy az élet...
Vajon velem jöhet majd a szeretet?
Vajon hova érkezek, ott várnak rám?
Vajon ott megláthatom... jó anyám...
A szívembe hatol a fájdalom,
vajon hogy viseli el a családom?
Gondolatok támadják meg elmémet,
nem tudom elhessegetni a félelmet.
Vajon látom még a kék eget, hegyeket?
Vajon látom az erdőket, legelőket?
Vajon a kis patakot látom-e még?
Mikor a köveken ugrálva medréből kilép.
Vajon érzem még a vad, viharos szelet?
Az aranyló búzát látnom kell, ha integet!
Vajon érzem még az eső finom ízét?
Érzem a fagyos hó dermesztő hidegét?
Mikor melegíti testem a nap sugara,
mikor átölel éjszaka a hold karja,
a millió csillag csak nékem táncol,
hiányozni fognak... Lehetek bárhol...
Vajon ott nem lesz gyötrelem, fájdalom?
Nem harsog hangosan vidám kacajom!?
Félek, hisz ez mind maga az élet,
e csodás dolgok nélkül... ott nem is lehet élet...
VALAHA
Érzem -e még valaha, hogy
rám ragyog a nap sugara?
Érzem -e még valaha, hogy rám kacsint az
esthajnal csillaga?
Nem tudom, érzem - e még, hogy a
szél nekem mesél?
Vajon, hallom -e még valaha, hogy
rólam szól valaki dala?
Vajon csillog - e még az arcom
a hold fényében?
Vajon eltakar-e a sötétség
a rettegésben?!
A madarak csiripelését, vajon hallom -e még?
A méhek táncát, vajon látom -e még?
Vagy süketen, vakon kell már élnem?!
Tompa fejjel várnom, hogy lebegjek a széllel?!
Érzem - e még a patak frissességét?
Érzem - e még valaki simogató kezét?
Vajon súgja -e még valaki a fülembe,
hogy ne menj el, maradj itt örökre...
VANNAK PILLANATOK
Sokszor úgy fáj az élet, ugye, te is érzed?
Sokszor még szólni sem tudok, és őrülten félek.
Szorítja lelkem a fájdalom, megöl egy szó, egy hang,
könnyeim hullnak, talán elmúlik egyszer minden rossz nap.
Sokszor érzem úgy, hogy mindenki eltapos,
sokszor érzem úgy, hogy nem akarom a másnapot,
de mintha csoda történne, megcsókol a szeretet,
butának érzem magam, és a rossz napokon nevetek.
Vannak pillanatok, mikor úgy érzem, feladom,
de vannak jó pillanatok, ilyenkor gyönyörű az alkony.
Vannak pillanatok, hogy a boldogság hazatér,
nem is értem, miért hagyott el, miért?!
Szakad az eső, folydogál az üvegen,
mosd el a bánatom, ne lássák a könnyem...
VÁGYOM HAZA 
Eljöttem egy idegen országba,
úgy éreztem, eljöttem a szabadságba,
teszem a dolgom, de keresem magam,
itt nem vagyok más, csak hontalan.
Nem érzem a virágok illatát!
Nem érzem a nap sugarát!
Hiányzik anyám csillogó szeme...
Hiányzik simogató, meleg keze...
Otthon körbevettek a barátok,
de itt mindig egyedül vagyok,
nem kérdezi senki, mi van veled?
Nem vár senki, ha az ajtón belépek...
A magyar szavak csengése úgy hiányzik!
Hiányzik a konyha, hol anyám pakolászik!
Oly nagyon vágyom már haza!
Haza kell mennem a szép magyar honba...
VÁRLAK
Ülök a szobában, s
tördelem a kezem,
azt mondtad, napnyugtára,
Itt leszel velem.
A nap, pont most bukik le
a hegyek mögé,
nekem integet, siess
készülődjél.
Az órára nézek, s
kiugrik a szívem,
ha nem jössz el,
mi lesz majd velem.
Oly nagyon várlak!
A pezsgőt be hűtöttem.
Egyedül, nem tudom meginni.
indulj már el!
Elterveztem, ha belépsz:
átölellek.
Nem teheted meg velem,
hogy nem jössz el.
Annyi mindent akarok
mondani, s ha
kibeszéltük:
veled összebújni.
Simogatni, dédelgetni,
szeretnélek,
szeretkezni, és
meginni a pezsgőt veled.
Utána összebújni,
szorosan hajnalig,
és újra folytatni,
másnap reggelig.
Szól a telefon,
rosszat sejtek.
Felveszem, és már
alig értem,mert a
sírás, majd megfojt engem.
Tehát nem jössz, pedig
jó lett volna, ha
nem is békülni, de
elbúcsúztunk volna.
A pezsgőt kinyitottam,
veled koccintottam.
Többé nem kell jönnöd,
mert el is búcsúztam.
VÁRLAK 2.
Szeretnék veled újra találkozni,
füledbe súgni szerelmes szavakat,
a lelkemmel lelkedet átölelni,
a mézédes szádra adni csókokat.
Szorosan karolnám karcsú derekad,
és elmondanám, mennyire szeretlek,
megsimogatnám szép, illatos hajad,
érezném, hogy újra beleremegek.
Már alig várom, hogy halljam léptedet,
szíved dobbanását még most is hallom,
esténként ugyanott várlak tégedet,
hol először átölelt féltő karom.
Az illatod már messziről érzem én,
látom, jössz felém kecses lépteiddel.
VELED MEGYEK
Fejünk felett elrepültek az évek,
érted még most is lángra gyúl szívem,
csak ketten, kéz a kézben sétálgatunk,
kicsalogatnak a festői színek.
A tengeren fodrozódnak a habok,
sirályok táncolnak a kék víz felett,
hajszálaidon játszanak a fények,
mit a kor már ősz színűre festett.
Szarkalábak ölelik csodás szemed,
kacéran mosolyognak énreám,
csókod íze édes, mint az akácméz,
szemed színe olyan, mint az óceán.
Fejünk felett elrepültek az évek,
de nékem most is te vagy a legszebb,
jó, mikor gyenge kezeddel simogatsz,
jó, hogy ujjadra húztam a végtelent.
A nap már magasan jár az égen,
a gyűrű megcsillan kecses ujjadon,
én már nem tudnék élni nélküled,
ha elszólít az Úr, véled utazom.
VIGYÁZNÁK RÁD
Ha én, zöldike lehetnék!
Reggel, a dalomra ébrednél,
Még te reggeliznél,
én, csak énekelnék.
Mikor útra kelnél,
Inkább sólyom lennék,
a lépteidet figyelném,
s az eget kémlelném.
Délben, friss halat
viszek neked, hisz addigra
sirály leszek, gólya, nem leszek!
Mert tőled távol, nem élhetek.
Ebéd után, ha pihennél,
mint a sas, úgy figyelnék.
a nyugalmadat, nem zavarhatná
senki, tudnám, hogy kell elkergetni.
Este, az öledbe ülnék,
és turbékolnék,
válladra hajtanám a fejem,
hisz a galambod lettem.
Éjjel,a faágon ülnék,s
az álmodra vigyáznék,
mert akkor már rég,
gyöngy bagollyá változnék.
VILLÁM
De jó lenne
felhőn ülni!
Vagy meg tanulni repülni,
belesni az ablakodon,
és hívni a napot,
hogy beragyogjon.
De jó lenne
holdnak lenni!
A csillagokkal
jönni-menni!
Éjjel belesni hozzád,
hogy a szemed
behunytad -e már.
Jó lenne
szellőnek lenni!
Téged újra
dédelgetni,
de nem szeretnék
villám lenni!
Nem akarlak elégetni.
VOLT IDŐ
Volt idő, mikor még szerettelek.
Alig vártam, hogy megérintselek.
Volt idő, mikor úgy hiányoztál nekem,
mint az eső a kiszáradt földeken.
Volt idő, mikor bármerre néztem,
csak téged láttalak a fűben, a levélben,
mikor a harmatcsepp lassan folyt le a levélről,
majd megőrültem a szerelemtől!
Úgy szerettem volna érezni az ajkad,
eltemetni minden bántó szavad,
de már a levelekről elszállt a harmat, s
a szívem is vele szállt, nem maradt.
A lelkemben a hangok hallgatnak.
A nap tüzében a könnyeim csillognak.
Ha okosabb lennék, mint amilyen vagyok,
most elfelednélek, mert repülnek a napok.
Az élet csupán egy perc, egy rezdülés,
észre sem vesszük, és itt a vég.
A mi életünk csak volt: a szél elfújta,
a szerelmemet is felkapta, és magával sodorta.
A levelek zizegésében a hangod még hallom,
de az arcod vonásait már nem látom.
Felnézek az égre, kék fátyolként lebeg,
elindulok: szép lassan lépkedek.
ZÚGJATOK, HARANGOK
Sok év telt el, s most találkozunk.
Vajon egymásról mit gondolunk?
Vajon megismerem a hangját?
Felismerem a járását?
Folyton ezen merengek,
még messze vagy, már érezlek.
Messze vagy, nem tévedek:
Mégis hallom a lépteidet.
Zúgjatok, harangok, zúgjatok!
Ne hallja szívem, hogy dobog.
Zúgjatok, harangok, zúgjatok!
Ne hallja, hogy a hangom elcsuklott.
Felemelem tekintetem,
érzem, fogod a kezem,
meg sem tudok szólalni,
csak magamban imádkozni.
Magadhoz szorítasz,
százezer csókot adsz,
megszólalni sem tudok,
csak mélyen hallgatok.
Zúgjatok, harangok, zúgjatok!
A szívem hangosan dobog!
Zúgjatok, harangok, zúgjatok!
Ne hallja a lelkem, hogy zokog!
Elindulunk, mint régen,
szerelmesen, kéz a kézben.
Beszélsz, beszélsz, jó hallgatni,
úgysem tudnék megszólalni.
Zúgjatok, harangok, zúgjatok.
Most olyan boldog vagyok.
Zúgjatok, harangok, zúgjatok,
mert örökre vele maradok...
George Zamfir - She (Ő) Hirth Éva - Gyengédség
Link
VALAMI SZÉP IS JÁR NEKEM
Betöltötték a szobát a csúnya szavak,
megrezzentem, ahogy az ajtót becsaptad,
a vágy, s a bánat karöltve rohant felém,
semmit sem akartam jobban, csakhogy légy az enyém.
Egy félre értett szó, mit már elsodort a szél,
beletörődtem, már minden véget ért,
sokáig szenvedtem, a hajam is úgy fájt!
Elmém sem gondolkodott, téged várt.
Hiába csalogattak vissza fájó könnyeim,
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Hirth Éva |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/3 oldal
|
Bejegyzések száma: 22
|
|
|
|
2023. Június
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
22 db bejegyzés |
| e év: |
251 db bejegyzés |
| Összes: |
4843 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Általános (21)
- Belső kör (0)
- Család (22)
- Munka (14)
- Haverok (0)
- Iskola (20)
- Ábrányi Emil (4)
- Adamis Anna (1)
- Ady Endre (16)
- Ágai Ágnes (1)
- Agytorna (29)
- Albert Einstein (0)
- Albert Einstein (1)
- Alföldi Géza (2)
- Alhana (1)
- Ambrus Magdolna (1)
- Andók Veronika ( (1)
- Andróczky Lászlóné (3)
- Antoine de Saint-Exupery (3)
- Anyák napja - gyermeknap (32)
- Áprily Lajos (3)
- Arany János (11)
- Arany Viktor (1)
- Arany-Tóth Katalin (1)
- Aranyosi Ervin (19)
- Artai Zsuzsanna (2)
- Árvai Attila & Emil (3)
- Átyim Lászlóné (1)
- B. B. Nala (1)
- B. Huszta Irén (1)
- B. Radó Lili (1)
- Babits Mihály (5)
- Bagi Tibor (1)
- Bajza József (1)
- Baktai Faragó Aranka (2)
- Balassi Bálint (1)
- Balázs Béla (1)
- Balázs Sándor Turza /B.A.S.A. (2)
- Bálintffy Etelka (1)
- Balla Zsuzsanna (2)
- Balogh József (2)
- Baranyai Mária (1)
- Baranyi Ferenc (2)
- Barsy Irma (2)
- Bartalis János (1)
- Bartis Ferenc (2)
- Bartos Erika (2)
- Bella István (1)
- Bencze Marianna (1)
- Benedek Elek (3)
- Berde Mária (1)
- Bertók László (1)
- Berzsenyi Dániel (1)
- Bíró Melinda (1)
- Birtalan Ferenc (1)
- Boda Magdolna (1)
- Bódás János (2)
- Bodnár Éva (3)
- Bodó János (1)
- Bodor Aladár (1)
- Bodré Anikó (1)
- Bogár Lilla (1)
- Bogdán András & Bogdán László (2)
- Bognár Barnabás (1)
- Bonifert Ádám (1)
- Buda Ferenc (1)
- Budai Zolka (1)
- Bulvár (52)
- Bölcsességek és gondolatok. (139)
- Börzsönyi Erika (1)
- Coelho Paulo (1)
- Csabai Andrea (1)
- Csabai Lajos (2)
- Csapó Lajos (2)
- Csatári Édua Éva (1)
- Cseffán Zsolt (2)
- Cseke Erika (1)
- Cseppely Zsuzsanna (1)
- Cserényi Zsuzsanna (1)
- Csiki András (1)
- Csitáry-Hock Tamás (1)
- Csokonai Vitéz Mihály (1)
- Csoóri Sándor (1)
- Csorba Győző (1)
- Csukás István (1)
- Csuray Zsófia (1)
- Czóbel Minka (1)
- Dáma Lovag Erdős Anna (1)
- Dapsy Gizella (1)
- Deák Erika (2)
- Devecseri Gábor (1)
- Dévényi Erika (3)
- Dienes Eszter (1)
- Dobos Hajnal (1)
- Dobrosi Andrea (1)
- Dobszai Károly (2)
- Dóczi Lajos (1)
- Domahidi Klára (1)
- Domonkos Jolán (1)
- Donászy Magda (2)
- Dorys May (0)
- Dr. Gyökössy Endre (2)
- Dsida Jenő (7)
- Duduj Szilvia (1)
- Dugasz István (2)
- Dutka Ákos (2)
- Dylan D Tides (1)
- Ecsedi Éva (1)
- Egészségünk érdekében... (146)
- Egyed Emese (1)
- Elekes Tímea Izabella (1)
- Életképek (99)
- Életmód (91)
- Endrődi Sándor (1)
- Erdei Éva (1)
- Erdélyi József (1)
- Erdős Olga /Luna Piena/ (2)
- Erdős Renée (1)
- Eszenyi Matula István (1)
- Évszakok (122)
- Falcsik Mari (1)
- Falu Tamás (1)
- Farkas Anna&Árpád&Éva&Imre (6)
- Fáy Ferenc (1)
- Fazekas István (1)
- Fazekas Miklós (1)
- Fecske Csaba (2)
- Fehér Miklós (1)
- Fekete Lajos (1)
- Fellner Isrván (1)
- Fenyő László (1)
- Ferenczi Csilla (1)
- Fésűs Éva (2)
- Ficzura Ferenc (1)
- Film - színház (54)
- Flammerné Molnár Edit (1)
- Fodor Ákos& Emese&József (2)
- Fonyó Tamás (3)
- Fortune Brana (2)
- Fuchs Éva (1)
- Füle Lajos (6)
- Földeáki-Horváth Anna (1)
- Gabriel Garcia Márquez (4)
- Gál Éva Emese (1)
- Galyasi Miklós (1)
- Gámenczy Eduárd (1)
- Garai Gábor&János&Katalin (3)
- Gárdonyi Géza (6)
- Gaudi Éva Molly (1)
- Gebhardt Nóra (3)
- Geisz László (2)
- Gere Irén (1)
- Gergely Ágnes & István (2)
- Gligorics Teréz (3)
- Goethe (5)
- Gősi Vali (1)
- Gr. Vay Sándor (0)
- Grigó Zoltán (1)
- Gulyás Pál (1)
- Gutási Éva (1)
- Gyimóthy Gábor (2)
- Gyóni Géza (2)
- Győrfi-Deák Éva (3)
- Gyulai Pál (5)
- Gyurkovics Tibor (2)
- Gyöngy (1)
- Gyönyörű virágok&idézetek (37)
- György László (2)
- H. Kohut Katalin (1)
- H.Gábor Erzsébet (0)
- Hajas György (1)
- Hajdú Levente (1)
- Hajdu Mária&Saci (2)
- Hajnal Anna (2)
- Hámori István Péter & Zsóka (2)
- Hamza Anikó (2)
- Harcos Katalin (4)
- Hatos Márta (1)
- Havas Éva (1)
- Hazafias versek (18)
- Hazánk - otthonunk (180)
- Heine (3)
- Heiner Ágnes (1)
- Héja (1)
- Helen Bereg (3)
- Helena (1)
- Heltai Jenő (10)
- Hemingway (2)
- Hepp Béla (1)
- Hervay Gizella (1)
- Híres emberek-jeles napok-évfo (151)
- Hirth Éva (1)
- Hóbor Hajnalka (1)
- Hock Éva Etelka (1)
- Hollósy-Tóth Klára (1)
- Horváth Ilona & Horváth István (1)
- Horváth M. Zsuzsanna (1)
- Horváth Piroska (1)
- Hosszú Bettina (1)
- Humor (241)
- Húsvét - Pünkösd (33)
- Idézetek birodalma (145)
- Ignotus (1)
- Ilianne (2)
- Illés Judit & Gábor (2)
- Illyés Gyula (2)
- Imre Flóra (1)
- Irodalom - Próza (102)
- Ismeretlen szerzők (1)
- Jagos István (1)
- Jakos Kata (1)
- Jatzkó Béla (1)
- Jékely Zoltán (1)
- Jobbágy Károly (2)
- Jókai Mór (4)
- Jolie Taylor (1)
- Jónás Tamás (1)
- Jószay Magdolna (1)
- József Attila (9)
- Juhász Gyula (6)
- Juhász Magda & Juhász Szilvia (3)
- Juhászné Bérces Anikó (2)
- K. László Szilvia (1)
- Kacsa Zsóka (2)
- Kaffka Margit (1)
- Káli László (1)
- Kálnoky László (1)
- Kamarás Klára (2)
- Kamenitzky Antal (1)
- Kányádi Sándor (2)
- Karácsony - Újév (76)
- Karai Gábor (1)
- Karinthy Frigyes (4)
- Károlyi Ami (1)
- Kárpáti Tibor (1)
- Kassák Lajos (1)
- Kaszás Zoltán (1)
- Katerina Forest (1)
- Katona Bálint & Andrea (3)
- Katona József (0)
- Kecskés Beatrix (2)
- Kelemen Évi (1)
- Keller Boglárka (1)
- Kerecsényi Éva (1)
- Kerekes László (1)
- Kereszti Hajnalka (1)
- Keresztury Dezső (1)
- Kerner Mariann (1)
- Kertünk - házunk - otthonunk (53)
- Kijacsek Erzsébet (2)
- Kincses Zoltán (2)
- KisJenő,József,Judit,Irma,Rea (6)
- Kocsis Dániel (1)
- Koltay Gergely (6)
- Komáromi János (2)
- Komjáthy Jenő (2)
- Komróczki Zoltán (0)
- Konda Bartal Piroska (2)
- Kondra Katalin (1)
- Koós Attila (2)
- Koosán Ildikó (1)
- Kormányos Sándor (1)
- Koszpek Ferenc (1)
- Kosztolányi Dezső (7)
- Kotsy Krisztina (1)
- Kovács Daniela & Anikó & Erika (4)
- Kun Magdolna (4)
- Kustra Ferenc (1)
- Kölcsey Ferenc (4)
- Lackfi János (2)
- Ladányi Mihály (1)
- Lady Moon (1)
- Lampert Géza (1)
- Lányi Sarolta (2)
- Laren Dorr (2)
- László Andrea, & Ilona, &Noémi (3)
- László Ilona (1)
- Lelkem szirmai (73)
- Lengyel Jolán (2)
- Lengyel Károly (1)
- Lesznai Anna (1)
- Lévay József&Lévay László (3)
- Ligeti Éva (2)
- Linda Dillow (1)
- Lindák Mihály (1)
- Linn Márton (1)
- Lippai Marianna (1)
- Lithvay Viktória (1)
- Lőrinczi L. Anna (1)
- Losonci Léna (2)
- Lupsánné Kovács Eta (2)
- Lys Noir (1)
- Lyza (1)
- M. Laurens (1)
- Maczkó Edit (1)
- Madách Imre (2)
- Magyar sorsot - magyar kézbe! (88)
- Major Gabriella&Majoros Gabrie (2)
- Majtényi Erik (1)
- Majthényi Flóra (2)
- Márai Sándor (7)
- Mardi Miriam (1)
- Marschalkó Lajos (1)
- Marton Pál (2)
- Maryam /Moldován Mné (1)
- Maszong József (1)
- Máté Péter (2)
- Matos Maja (1)
- Mécs László (1)
- Média (413)
- Meggyesi Éva (1)
- Mentovics Éva (2)
- Metzger Zsuzsanna (1)
- Mikodi Bianka (1)
- Minden, ami szép (8)
- Mindenszentek, halottak napja (10)
- Mirian (2)
- Monok Zsuzsanna (1)
- Móra Ferenc (4)
- Móra László (3)
- Moretti Gemma (1)
- Móricz Eszter (1)
- Művészet (58)
- Müller Péter (2)
- Mysty Kata (1)
- N. (0)
- Nadányi Zoltán (1)
- Nagy István Attila & Bálint (3)
- Nagy Krisztina (1)
- Nagy László & Ilona (4)
- Nemes Nagy Ágnes (1)
- Némethné Mohácsi Bernadett (1)
- Nemzeti ünnep (59)
- Névnap- szülinap (48)
- Nőnapra & Farsang (10)
- Nyakó Zita (1)
- O, Ó (0)
- Ó. Kovács Ibolya (1)
- Oláh Gábor (1)
- OMNYE (58)
- Orbán Balázs&Orbán Hajnalka (3)
- Őri István (3)
- Orosz költők (3)
- Orth László (3)
- Osho (4)
- P. Geraldy (1)
- P. Pálffy Julianna (1)
- P. Tóth Irén (1)
- Pajzán történetek&mondák (46)
- Palágyi Lajos (1)
- Pálvölgyi Attiláné (1)
- Papp Váry Elemérné (2)
- Pásztor Piroska & Klaudia (2)
- Paudits Zoltán (1)
- Paula S. Tizzis (1)
- Pecznyík Pál (2)
- Pej Erika (1)
- Pénzár Miklós Csaba (1)
- Péter Erika (1)
- Pethes Mária (1)
- Petőfi Sándor (13)
- Pilinszky János (2)
- Piszár Éva (1)
- Pogány Zoltán (1)
- Politika (24)
- Poller Ildikó (3)
- Popper Péter (2)
- Pósa Lajos (11)
- Posztós Lenke (1)
- Prohászka Ottokár (1)
- Puskin (3)
- Rab Zsuzsa (1)
- Rabindranath Tagore (1)
- Radnóti Miklós (4)
- Rajki Miklós (3)
- Rajzó Eszter (1)
- Rasztik Edit Emese (1)
- Ratkó József (1)
- Reichard Piroska (1)
- Rejtő Jenő (2)
- Reményik Sándor (25)
- Reviczky Gyula (3)
- Riersch Zoltán (1)
- Rónay György (1)
- Rózsa Amarilla (1)
- Rudnyánszky Gyula (1)
- S. Farkas Zsuzsanna (1)
- Sajó Sándor (6)
- Sándor Gyula (2)
- Sango Villagren (1)
- Sárándí Szilvia (1)
- Sárhelyi Erika (2)
- Sarkadi Sándor (1)
- Sárközi György (2)
- Sarlós Erzsébet (1)
- Scheffer János (1)
- Schrenk Éva (1)
- Schvalm Rózsa (1)
- Schwartz Léda (1)
- Serfőző Attila (1)
- Shakespeare (1)
- Shelley (2)
- Sík Sándor (2)
- Siklós József (1)
- Simon Ágnes & István (2)
- Simonyi Imre (1)
- Sipos Julianna (1)
- Sohonyai Attila (1)
- Somlyó Zoltán&Somlyó György (3)
- Somogyváry Gyula (3)
- Sonkoly Éva (1)
- Soóky Melinda (1)
- Sport (83)
- Steph McGrieff (2)
- Süssünk - Főzzünk (13)
- Szabados István (3)
- Szabó Éva, ...Gitta, ...Ila (3)
- Szabó Kila Margit (1)
- Szabó Lőrinc (3)
- Szabó Magda (1)
- Szabolcsi Erzsébet (1)
- Szabolcska MIhály (1)
- Szádeczky-Kardoss György (1)
- Szakáli Anna (1)
- Szalai Fruzsina (1)
- Szász Károly (1)
- Szatmári Delina (1)
- Szebenyi Judit (3)
- Szécsi Margit (1)
- Szeicz János dr. (2)
- Székely János (1)
- Szeleczky Zita (3)
- Széles Kinga (1)
- Szemlér Ferenc (1)
- Szent Gály Kata (1)
- Szentirmai Jenő (2)
- Szép Ernő (3)
- Szép versek és idézetek (84)
- Szépek szépei (21)
- Szerencsés János & Tünde (2)
- Szilágyi Anita&Viktória (2)
- Szilágyi Domokos (1)
- Szilágyi Hajnalka (1)
- Szilas Ildikó (1)
- Szilveszter Levente (2)
- Szőke István Attila (3)
- Szőllösi Dávid (0)
- Szőnyi Bartalos Mária (1)
- Szuhanics Albert (6)
- T. Fiser Ildikó (1)
- Takács Dezső (1)
- Tamás István (2)
- Tánczos Katalin (2)
- Tarsoly Beke Tamás (1)
- Tasnádi Bernadett (1)
- Tatiosz (1)
- Taygate (4)
- Telekes Béla (1)
- Természet (21)
- Thalis Silvenier (1)
- Tobai Rózsa (1)
- Tóbiás Tünde (1)
- Tokaji Márton (2)
- Tompa Mihály (2)
- Torday Teodóra (2)
- Torma Judit (1)
- Tormay Cécile (1)
- Tornay András (2)
- Tóth Anett, Juli, Julianna (3)
- Tóth Árpád (5)
- Tóth Attila & János (3)
- Tragédiák - katasztrófák (154)
- Tudod-e? (17)
- Tudomány - technika (67)
- Túri A. Zsuzsa (1)
- Túrmezei Erzsébet (3)
- Turza Sándor (0)
- Törő Zsóka (1)
- Történelem (164)
- Ujvári Lajos (2)
- Utassy József (1)
- V. Hugó (2)
- Váci Mihály (2)
- Vajda János (4)
- Vallás (70)
- Válóczy Szilvia (1)
- Vámosi Nóra (1)
- Varga János Veniam (1)
- Varga József (1)
- Varga Patrícia & Gyula (1)
- Vargáné Éva (1)
- Vargha Gyula (1)
- Varjú Zoltán (2)
- Várnai Zseni (8)
- Varró Dániel (2)
- Vas István (1)
- Vasas Mihály (1)
- Vázsonyi Judit (1)
- Végh Mária (1)
- Venyercsán László (1)
- Vesze László (1)
- Vészi Endre (1)
- Víg Éva (1)
- Világirodalom (19)
- Világirodalom: Burns (4)
- Világjárók (218)
- Virág Aliz (1)
- Vitó Zoltán (1)
- Vogelweide (2)
- Vona Erzsébet Cecilia (2)
- Vörös judit (2)
- Vörösmarty Mihály (3)
- Wass Albert (75)
- Weöres Sándor (4)
- Z. Konkoly Juci (1)
- Zágorec-Csuka Judit (1)
- Zagyi G. Ilona (1)
- Zas Lóránt (2)
- Zelk Zoltán (2)
- Zene, zene, zene... (122)
- Zeneszöveg (20)
- Zimonyi Zita (1)
- Zsefy Zsanett (3)
- Zsigai Klára (1)
- Zsóka Mariann (1)
- Ö (0)
- Örökzöld dallamok (40)
|
|
|
| |
- Ma: 835
- e Hét: 6057
- e Hónap: 45878
- e Év: 223753
|
|
|
Offline
