|
2023-06-07 12:03:36, szerda
|
| |
| |
A szülő-gyerek viszony egész életünk során változik és átalakul, különösen,
ha olyan momentumok történnek, amik új szerepekbe helyeznek minket. Ilyen
pillanat lehet, amikor a szülők betegségük vagy öregségük miatt ápolásra
szorulnak. A szülői nevelést és gondoskodást természetesen szép dolog
viszonozni, ám egyáltalán nem könnyű ezt a feladatot elvégezni, különösen
akkor, ha egy szülő túl korán igényli ezt a támogatást.
Nehéz feldolgozni ezt az átalakulást. Sok esetben ilyenkor a szülőnk iránt érzett
szeretet egy különleges, alázattal és tisztelettel teli érzéssé alakul át.
Természetesen ez egy lassú folyamat, ami közben érezhetünk bűntudatot, esetleg
korábbi gyerekkori sérelmek felszínre törését is. Ha azonban képesek vagyunk az
ápolásra szoruló családtagot nem csak szülőként látni, elindul a leválásnak egy
egészséges formája, ami számunkra is megkönnyíti az ápolással járó nehézségeket.
A szerepek tehát bizonyos mértékben módosulhatnak, azonban azt egyik félnek
sem szabad elfelejtenie: a gyermek soha nem válhat szülővé a saját szüleivel
szemben. Ha ezt sikerül tudatosítani, a gondozásra szoruló ember sem helyezkedik
egy gyermek szerepébe, hanem egy együttműködő féllé válik.
Minden családban fontos beszélni arról, hogy a szülők és a gyerekek hogyan képzelik
azokat az időket, amikor az idősebbek segítségre szorulnak, biztosítva így egy bűn
tudattól mentes, egészséges kapcsolat fenntartását.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szépkor 2. |
|
|
|
|
|
Online
