|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 6
|
|
|
|
2023-06-08 23:58:05, csütörtök
|
|
|
Kivizsgálásra kellett mennem kórházba. Bekerültem egy négy ágyas szobába, A hivatalos felvétel után fogtam magam és bemutatkoztam, én voltam az utolsó aki érkezett. A szobatársak szintén elmondták a nevüket, s onnantól kezdve két napon keresztül egyetlen szó sem esett közöttünk.
Mivel én érkeztem később, vártam, hogy majd megszólal valaki, és majd esetleg én is meg merem kérdezni, hogy mi a szokás, mit kell tenni ( csak hivatalos dolgokra gondoltam) mindenhol van valami kialakult szokás. De nem Így történt.
Nagyon döcögősen ment az idő, talán a beszélgetést azért találták ki, hogy az idő is hamarabb teljen,
meg akkor a bajáról is elfeledkezik az ember.
Estefelé már kezdett hidegebb lenni, hárman mi csak jeleztük, jó volna az ablakot becsukni mert igen csak fáztunk. Az a beteg aki az ablaknál volt annyit mondott, hogy ő nem fázik , neki nagyon jó Így.
Hát mi hárman mint megszeppent kis gyerekek néztünk egymásra, azt hiszem nem volt kedve egyikünknek vitatkozni vele, mindenki beöltözött, zokni,fürdőköpeny, kinek mi volt a legmelegebb cucca, és még akkor sem gondolt rá ,hogy talán be kellene csukni az ablakot.
Nehezen elérkezett a reggeli ébredés halkan jóreggel kÍvántam, nagy meglepetésemre senki sem köszönt vissza. Elég sokszor kellett hosszabb- rövidebb időre meglátogatni hol az egyik, hol a másik kórház betegszobáit, de igy még egyszer sem jártam.
Nagyon elszomorÍtó, hogy igy viszonyulnak az emberek egymáshoz.
Nem egy olyan kórtermet kell elképzelni, ahol nagyon súlyos betegek voltak.
Ha mi sima emberek nem tudunk egymáshoz alkalmazkodni, akkor az ÁPOLÓNŐK MIT TUDNAK TENNI!! Ráadásul ilyen helyzetben ami most van. minden elismerésem NEKIK! Szerecsére hamarabb hazajöhettem a tervezettnél.
Két egész nap, hogy egy szobában négy ember egyetlen szót sem szóljon egymáshoz, pedig nem fogadtak némasági fogadalmat!
Ez az én kis történetem a napokban. Úgy érzem,hogy ez nagyon, nagyon ROSSZ!
|
|
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
2023-06-08 22:29:40, csütörtök
|
|
|
Egymásra hajló fák alatt
léptünk tétován halad
s ha kezünk véletlen összeér,
a fák lényegtelenné válnak
a tétova léptek Rád találnak
csak merjük, mit szabad,
ami lelkünkből fakad,
s mit a szív követel:
el nem engedni szép kezed,
mert az út és az idő halad
s mindjárt valahova érünk
ahol az lesz, mit ketten remélünk.
Őri István
|
|
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
2023-06-08 22:21:29, csütörtök
|
|
|
Van, hogy hú, de megutállak, és van,
hogy újra beléd esek, van, hogy
semmi se fáj tőled, és van, amikor már
egy ujjad is porig éget. S van, hogy
semmi az egész, van, hogy örülök a
félnek, van, hogy semmi se szép;
de nincs olyan, hogy nem szeretlek.
Sohonyai Attila
|
|
|
0 komment
, kategória: Idézet |
|
|
|
|
|
2023-06-08 21:57:11, csütörtök
|
|
|
Akármerre járjak, keljek,
Mégis hozzád térek vissza,
A te édes, hű szerelmed
Az én igaz pihenőm.
Endrődi Sándor
|
|
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
2023-06-08 21:45:46, csütörtök
|
|
|
Csodálatos álom volt a civilizáció,
de úgyis a zsurlók bírják majd legtovább.
Krusovszky Dénes
|
|
|
0 komment
, kategória: Idézet |
|
|
|
|
|
2023-06-08 21:40:16, csütörtök
|
|
|
Az életet magát sem megunni, sem nem szeretni már, nem lehet. Az élet bennünk van, magunkban, tehát amikor az életet szeretjük, magunkat szeretjük s azok a dolgok, melyek a megunást előidézik, külső behatások, melyeket az élethez való erős és őszinte ragaszkodással s az emberek által kitalált boldogságokról való lemondással le lehet küzdeni.
Lux Terka
|
|
|
0 komment
, kategória: Idézet |
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 6
|
|
|
|
2023. Június
| | |
|
|
ma: |
0 db bejegyzés |
e hónap: |
150 db bejegyzés |
e év: |
1772 db bejegyzés |
Összes: |
8876 db bejegyzés |
|
|
|
|
- Ma: 44
- e Hét: 771
- e Hónap: 7027
- e Év: 66176
|
|
|