|
2023-06-08 05:51:18, csütörtök
|
| |
| |
Gennadíj Ajkij (Cs. Varga István)
,,A hajdani óbolgárok és az egyik legnagyobb hun törzs, a szuvarok ivadékai nekünk - László Gyula szerint is - szegről-végről rokon csuvasok. A szuvarokat a perzsa krónikákban fehér vagy ezüst hunokként emlegetik. Ennek a sokat szenvedett, maradékok maradékaiként mégis megmaradt népnek a fia: Gennadij Ajgi. Egyaránt magáénak vallja a Csuvasföld, a soknemzetiségű ,,Közép-Volga"-vidék és az orosznyelvűség jogán a kortárs orosz irodalom is.
Ajgit a szülei ,,Hunnadi"-ra, a ,,Hunok fiá"-ra akarták kereszteltetni, de a hivatalos szervek csak a hangzásban ehhez közel álló ,,Gennadijt" engedélyeztk. Apja elesett a II. világháborúban. Tanító volt: Puskint elsők között fordította csuvasra. Anyai ágon sámánok leszármazottja. Anyjától sok varázsigét, ráolvasást tanult. Hívő keresztényként élte életét."
,,...Léon Robel francia költő és műfordító így értelmezi Ajgi örökségét: ,,Mert a csuvas nép, amely meg tudta őrizni identitását és saját világképét a történelem legszörnyűbb szenvedései közepette, kivédte a kazárok, kipcsákok, a tatárok és az oroszok beolvasztási kísérleteit, megmenekült a zsidó, az iszlám és az ortodox vallásra való erőszakos áttérítésről, túlélte a huszadik század nagy pusztításait, ez a nép megmaradt saját maga...a költői emlékezet kegyelméből egy- az élet minden pillanatát átszövő - rituális költői gyakorlat révén."
,,Költészetében eredeti módon egyesített három forrást: a csuvasok hagyománytisztelő kultúráját, az orosz művészeti avantgard esztétikáját és a XX. századi francia költészet eredményeit. A sokáig tiltott, majd nehezen megtűrt, de náluk sosem népszerű szabadverset művelte iránymutató jelentőséggel".
Guas
M. Roginszkijnak
Újságokkal teleszórt mező, lapjait összekavarja a szél,
(elmosódnak kontúrjai). Kószálok egész nap, ízlelgetem a
szót: feledés. Eljátszogatok vele, s hozzászokok. Közben
múlik az idő? Hirtelen rádöbbenek: jaj, emlékezni sem tu-
dok már! Ha felvillan egy-egy arc, visszahull rögtön a
semmiba. Hol vagyok, hová térhetek vissza? Járhatatlan
utak mindenfelé, amerre né zek, mindenütt papírzizegés.
Újságlapok borítják a Földet, meg árvaság és sötét.
1979. Cseh Károly fordítása Csillagkép ablakomban című kötetéből
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kelet örökségek |
|
|
|
|
|
Offline
