Belépés
menusgabor.blog.xfree.hu
"A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / Honoré de Balzac / Menus Gábor
1940.08.11
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 24 
Tanulságos történetek 10.
  2023-02-26 21:00:37, vasárnap
 
 










TANULSÁGOS TÖRTÉNETEK 10.







AHOGY MÁSOKAT LÁTUNK


Egy fiatal pár új környékre költözött. Másnap reggel, amikor reggeliztek, a fiatal nő látta, hogy szomszédja kiteregette a mosott ruhákat

- Az a ruha nem túl tiszta - mondta. - Nem tudja, hogyan kell helyesen mosni. Jobb mosószerre lenne szüksége.

A férje nézte, de hallgatott.

Valahányszor a szomszédja kiakasztotta a mosott ruhákat, hogy megszáradjon, a fiatal nő ugyanazt a megjegyzést tette.

Körülbelül egy hónappal később a nő meglepődött, amikor egy szép tiszta mosást látott a vonalon, és így szólt a férjéhez:

- Nézd, megtanulta, hogyan kell helyesen mosni. Vajon ki tanította meg neki ezt?

A férj azt mondta:

- Ma reggel korán keltem, és megtisztítottam az ablakainkat.
tiszta ablakért

Az ablak történetének tanulsága:

Így van ez az élettel is. Az, ahogy másokat nézünk, az ablak tisztaságától függ, amelyen keresztül nézünk. Mielőtt az ablakon kinézve ítélkezünk mások felett, először nézzünk tükörbe, és tisztítsuk meg saját ablakunkat.

Légy óvatos mások megítélésével,
Az, ahogy másokat látunk, az annak az ablaknak a tisztaságától függ, amelyen keresztül nézünk.







BALESET


Egy fiatalasszony autóval ment haza a munkahelyéről. Óvatosan vezetett, mert a kocsi új volt, előző nap vették át az autószalonban. Sokáig spóroltak rá, férjének is sok többlet munkát kellett végeznie, hogy meg tudják vásárolni a kiválasztott modellt.

Az egyik zsúfolt kereszteződésben az asszony nem jól számította ki a távolságot és egy szembe jövő kocsi végighúzta autója oldalát.

Elsírta magát. Hogyan fogja ezt megmagyarázni férjének?

A másik autó vezetője megértő volt, de ragaszkodott ahhoz, hogy adataikat kicseréljék. Az asszony remegő kézzel kereste a papírokat egy nagy irattartóban, amelyből egyszer csak egy cédula pottyant ki.

Határozott, férfias kézírással a következő szavak álltak rajta:

"Baleset esetén emlékezz drágám arra, hogy téged szeretlek és nem az autót!"

És járjatok szeretetben, miképpen a Krisztus is szeretett minket...

(Pál levele az Efézusbeliekhez 5-2,)








BOLDOGSÁGBOLT


Isten megelégelte a szenvedést amit az emberek közt látott és arra gondolt, hogy - mivel kedvenc időtöltésük a vásárlás - épít nekik egy boldogságboltot.

Amikor a bolt megnyitott, hatalmas hírveréssel hirdette ki, hogy nyitva áll és bárki bejöhet. Minden ember, aki csak élt a Földön értesült róla. Mindenki elmehetett oda, aki csak akart.

Az emberek azonban sokfélék, így sokféleképp reagáltak rá. Volt olyan, aki rá sem hederített, csak forgatta tovább a kereket, amit addig is.

Olyan is volt, aki hangosan jajveszékelve és siránkozva panaszkodott, hogy az a bolt messze épült, hogy az ő lába már nem olyan friss és fiatal és milyen igazságtalan is az élet, hogy őt elzárja ettől a lehetőségtől.

Olyanok is akadtak, akik azt gondolták, hogy ez biztosan nagyon sok nehézséggel jár és nem is mertek elindulni oda. ,,Nincs pénzem"' - mondták. A boldogság bizonyára nagyon drága. Nekem ez nem elérhető cél, biztosan csak a kiváltságosok jutnak hozzá!

Mások megtámadták az egész ötletet. Boldogság? Boltban? Micsoda képtelen ötlet! Egyszerűen aljasság, hogy ilyet ígérnek az embereknek, hiszen az köztudott, hogy a boldogsághoz nem lehet boltban hozzájutni. Mindenki tudja, hogy ez lehetetlen!

Akadtak olyanok is, akik azt híresztelték, az ismerősük egyszer már járt ott és biztosan tudni vélték, hogy mennyire megütötte a bokáját és észérvekkel megpróbáltak lebeszélni mindenkit arról, hogy oda menjen. Volt ugyan pár lelkes ember, akik meg akarták próbálni, hogy elmenjenek, de őket azonnal lebeszélték. amint találkoztak a rosszat hírlelőkkel.

Volt azonban egy maroknyi ember, aki mit sem törődött ezekkel a hangokkal. Amikor Isten hirdetését meglátták, azonnal tudták, hogy nekik az égadta világon mindent megér, hogy boldogok legyenek ezért azonnal a boltba mentek és ott elöntötte a szívüket a boldogság csodálatos érzése. Úgy érezték, hogy mindent a világon képesek már megtenni, minden a világon pont úgy alakul, ahogy azt szeretnék. A boldogságboltban megtalálták a párjukat, a barátaikat. Szeretet gyúlt a szívükben. Azonban - mivel boltban voltak - keresték a kasszát.

- Isten! Hol kell fizetnünk? Mi a fizetség, hogy elvihessük a szívünkben ezt a csodálatos érzést? - kérdezték.

Isten a kijárathoz vezette őket, ahol ez a felirat állt:

- A szándék, hogy elhatároztad, hogy eljössz ide hozzám, volt a számla, amit megnyitottál.
A cselekedet, hogy tényleg el is jöttél és beléptél ide, volt a fedezet ezen a számlán, s a tudás, hogy semmi a világon nincs ingyen, anélkül, hogy ne kéne adnod érte valamit, ez volt a fizetség, azért, hogy elvihesd a szívedben ezt az érzést. Ha bármikor azt hinnéd, hogy elvesztetted, amit a boltomban vásároltál, szakíts egy blokkot!

A blokkon ez a három szó állt: Szándék - Tett - Tudás

Vidd magaddal ezt a számlát most te is!







CSODÁT VENNI


Egy csoda nem a természet törvényeitől függ, hanem magasabb törvények működésétől. Isten mindig természetfeletti módon, a hitünk alapján cselekszik.

Egy kislány bement a szobájába és a szekrénykéje mélyéről előhúzott egy lekváros üveget. Kiöntötte a padlóra az üvegben lévő érméket és gondosan számolni kezdte. Háromszor is megszámolta, mert a végösszegnek nagyon pontosnak kellett lennie. Nem hibázhatott. Ezután óvatosan visszatöltötte a pénzérméket az üvegbe, rázárta a tetejét, és kisurrant a hátsó ajtón A hat háztömbnyire lévő patikába ment, amelynek ajtaja fölött a nagy vörös Indián Törzsfőnök képe volt látható. Türelmesen várt a patikusra, hogy szentelne rá egy kis figyelmet, de a patikus éppen nagyon el volt foglalva.
Tess - így hívták a kislányt - megcsoszogtatta a lábát a padlón. Semmi. Megköszörülte a torkát úgy, hogy a legkellemetlenebb hangot adja, amit csak lehet. Ez sem volt sikeres. Végül kivett egy érmét az üvegből és megkocogtatta a pult üvegét.

Ez használt!

- És te mit szeretnél? - kérdezte a patikus érezhetően bosszús hangon. - Éppen a testvéremmel beszélek Chicagóból, akit már ezer éve nem láttam - tette hozzá a patikus, mint aki választ sem vár a kérdésére.

- Én pedig az én testvéremről szeretnék beszélni veled - mondta Tess a patikuséhoz hasonlóan bosszús hangon. - Az öcsém nagyon beteg és egy csodát szeretnék venni neki.

- Tessék? - fordult hozzá a patikus.

- A neve Andrew és valami csúnya dolog nő a fejében, és az Apukám azt mondta, hogy csak egy csoda mentheti meg őt. Hát tessék mondani, mennyibe kerül egy csoda?

- Kislányom, mi nem árulunk csodákat. Sajnos nem tudok neked segíteni - felelte a patikus, kissé megenyhült tónusban.

- Figyelj, nekem van pénzem, meg tudom fizetni. Ha nem lenne elég, kipótolom. Csak mondd meg mibe kerül.

A patikus testvére, akivel eddig beszélgetett, jól öltözött férfi volt. Lehajolt a kislányhoz és megkérdezte:

- Mondd csak, miféle csodára van az öcsikédnek szüksége?

- Azt nem tudom - válaszolt Tess könnyes szemmel - csak azt tudom, hogy nagyon beteg és Anyu azt mondta, hogy valami operációra volna szüksége, de Apu nem tudja megfizetni, ezért szeretném odaadni az én pénzemet.

- Mennyi pénzed van? - kérdezte a chicago-i férfi.

- Egy dollár és tizenegy cent - felelte Tess alig hallhatóan - Ez az összes, ami van, de tudok többet is szerezni, ha kell.

- Nahát, milyen csodálatos véletlen! - mosolygott a férfi - Egy dollár és tizenegy cent - éppen az a pontos összeg, ami egy kisfiú csodájának az ára.

Egyik kezébe tette a pénzt, a másikkal kézen fogta a kislányt:

- Vezess engem haza hozzátok, szeretném látni az öcsédet és találkozni a szüleiddel. Lássuk,
hátha van nálam egy olyan csoda, amit te szeretnél.

A jólöltözött férfi Dr. Carlton Armstrong volt, sebészorvos, aki az idegsebészetre specializálódott. Ingyen elvégezte az operációt, és nem telt bele sok idő, amire Andrew ismét otthon volt, épen, egészségesen. Anya és Apa boldogan beszéltek arról az esemény-láncolatról, ami idáig vezetett.

- Ez a műtét egy igazi csoda volt - suttogta Anya - vajon mennyibe került volna?

Tess mosolygott. Ő pontosan tudta, mennyibe került a csoda: egy dollárba és tizenegy centbe. No és egy gyermek töretlen hitébe. Egy csoda nem a természet törvényeitől függ, hanem magasabb törvények működésétől. Isten mindig természetfeletti módon, a hitünk alapján cselekszik.







ÉLET VIZÉNEK KÚTJA


Volt egyszer egy kislány, szép volt, tündöklően szép, még a Napnál is ragyogóbb, mert tiszta szívével soha nem bántott meg senkit. Egy napon aztán apja kiküldte őt a kútra az élet vizéért:

- Menj, vidd ezt a vödröt, és merítsd bele a kútba... Amikor megtelik vízzel, gyere vissza hozzám...

Úgy tett a lány, ahogy az apja kérte, mikor a vödör színültig telt a kút friss vizével, elindult hazafelé.
Ám mire hazaért, egy üres vödröt tartott a kezében.

- Mi történt? - kérdezte az apja.

- Ó, semmi... a vödröt, ahogy kérted belemerítettem a kútba, és megtöltöttem az élet friss vizével...

- Hiszen ez a vödör üres - mondta az apja, és nevettek mindketten. - Hová lett, gyermekem, az élet vize?

- Mindent úgy tettem, ahogy tanácsoltad. Ám ahányszor csak belemerítettem a vödröt a tiszta vizű kútba, megjelent egy ember, s mert szomjas volt, neki adtam az utolsó csöppig... Így ment ez végtelenségig, míg a kút ki majdnem száradt. Végül épp annyi vizet adott, amennyivel az utolsó vödröt telemertem.

Az apa mosolygott:

- És hol van az a víz?

- Mindenfelé... amerre jártam, mindenkinek adtam belőle, aki kért.

"Adj jót, ha adni tudsz - ha jót nem tudsz adni, ne adj semmit."







HAJLÉKTALAN BOLTI KISEGÍTŐ


A fiú azelőtt egy otthonban élt...aztán egy ideig sehol... Ott aludt, ahol utolérte az álom. Ha jobb idő volt, akkor volt egy kedvenc helye egy parkban. Nappal dolgozott, csak éjszakára keresett valahol menedéket. Minden kincse egy hátizsákban volt... Egy haverjánál mosott, azért mindig fizetett. Ingyen nem várt semmit.

Volt egy álma, egy kis ház, valahol vidéken. Még emlékezett a nagyszülei udvarára...Onnan került az otthonba, édesanyja halála után... Aztán ők is meghaltak, a házat pedig a rokonok eladták. Sokszor álmodott az udvarról és az udvar közepén álló körtefáról. A kiskutyáról, akit befogadtak, és a nagymamája lekváros buktájáról is. Valahányszor éhesen feküdt le, még az ízét is érezte.

Nem bízott az emberekben... Először a rokonok csapták be, később a barátnak hitt emberek. Félt mindenkitől. Ahol napközben dolgozott, csak úgy hívták: ,,a néma fiú". Senkivel nem beszélt. Elvégezte a munkáját, majd félrevonult.

Aztán egyik nap, műszak után a városban kóborolt. Nem nézte a kirakatokat... nem vágyott semmire, csak egy kis házra... valahol vidéken. Aztán egyszer csak friss péksütemény illat csapta meg az orrát. Egy kis vegyes üzlet előtt haladt éppen el. Éhes volt, de azt tervezte, nem vacsorázik, hiszen annyival is közelebb kerül az álmához.

Ennek az illatnak viszont, nem tudott ellenállni és felnézett. Ahogy felnézett, a hátranyitott ajtóra ragasztott feliraton megakadt a szeme:

,,Kisegítő munkaerőt felveszünk. Azonnali kezdéssel. Érdeklődni az üzletben."

Nem gondolkodott, csak betért és egyenesen a pultnál állt meg. A túloldalon egy régi vágású kereskedő állt, köpenyben. Olyan hatvannak látszott. Háta kicsit hajlott volt. Udvariasan szólt.

- Parancsoljon kérem, mivel szolgálhatok?

A fiú csak állt, és hirtelen az a vidéki, sarki kisbolt jutott eszébe, ahová kenyérért járt a nagymamájával. Kicsit megzavarták az emlékek. Érezte, hogy legszívesebben kirohanna az üzletből, de nem tette, mert a kis ház megjelent előtte.

- Kérem, én...én nem kérek semmit. Csak... csak dolgozni szeretnék. - mondta halkan, de egyenesen a kereskedő szemébe nézve.

- Tulajdonképpen zárás után lenne a munka. - válaszolta az úr.

- Az nekem éppen megfelel. - válaszolta kicsit bátrabban.

- Mikor tud kezdeni? - kérdezte a kereskedő.

- Akár ma is. - válaszolt szinte mosolyogva a fiú.

- Rendben, amennyiben önnek is megfelel, kilenc órakor találkozunk.

Már alig várta, hogy kilenc legyen. Fél órával előtte, már a bolt körül sétált, aztán kilenc előtt egy perccel belépett az ajtón. A kereskedő, még a pulton belül állt, ahogy meglátta üdvözölte, és hozzátette:

- Köszönöm a pontosságát.

A fiú csak állt. Neki, megköszöntek valamit? Már régóta nem hallott ilyet. Zavarában, csak biccentett, majd csak pillanatok múlva tudta kimondani:

- Ez természetes.

Ekkor kinyílt az ajtó, és egy őzikeszemű, hosszú barna hajú, szerény arcú lány lépett be. Üdvözölte őket. Majd bemutatkoztak. A fiú hordta a ládákat, a lány pakolta a polcokat... és ez így ment napokon, heteken keresztül. Nem beszélgettek, csak végezték a munkájukat.

Aztán egyik nap, látszott a fiún, hogy nagyon beteg. A szeme csillogott a láztól, és vörös volt az arca... Akkor, már hűvösek voltak az éjszakák...

- Te jó Isten! Nagyon beteg vagy! Miért nem maradtál otthon? - kérdezte a lány.

- Nem vagyok olyan beteg. Bírom. - válaszolta a fiú.

Aztán minden fordulónál egyre rosszabbul lett, egyre jobban lihegett és patakokban szakadt a verejték a homlokán, majd az egyensúlyát is elveszítette. A lány elmondta a főnöknek, hogy a fiú nagyon beteg.

- Jöjjön fiam, hazaviszem. - szólt a fiúnak.

A fiú szabadkozott, de a férfi nem tágított. Aztán a fiú halkan, leszegett fővel megszólalt:

- Uram, engem nem tud hazavinni, nekem nincs otthonom.

- Hogy, hogy nincs otthona? Akkor hol lakik? Hol él? - kérdezte csodálkozva a kereskedő.

A fiú lerogyott egy székre. A lány kirohant és hozott egy pohár vizet.

- Evett ma valamit fiam? - kérdezte az úr.

- Igen uram, minden nap ebédelek. - válaszolta csendesen a fiú.

A kereskedő ott hagyta, és elment. A fiú csak ült, magába roskadva, és csak az járt a fejében, hogy mindjárt odaadják a bérét és megköszönik az eddigi munkáját, majd szépen, udvariasan kitessékelik, úgy ahogyan fogadták.

Próbált erőt venni magán, hogy felálljon, de nem sok ereje volt. Fejét lehorgasztva ült a hokedlin, majd hallotta a tulajdonos lépteit.

- Most hozza a pénzem, és megköszöni a munkát..- a gondolatát megszakította az idős úr szava.

- Fiam, ezt most szépen egye meg... Mi Bözsikével befejezzük a pakolást, addig maradjon nyugton. Majd utána kitalálunk valamit. - mondta, és kezébe nyomott két szelet kenyér közé téve egy vastag szeletet sonkát.

Azzal sarkon fordult, és elsietett. A fiú könnyeit nyelve ette a kezébe adott szendvicset. Alig hogy megette, a kereskedő és a lány is visszatért.

- Jöjjön fiam, menjünk. - és szelíden megfogta a fiú vállát.

- Köszönöm a vacsorát uram, mennyivel tartozom? - kérdezte a fiú.

- Semmivel nem tartozik, egészségére. - válaszolta meglepődve a bácsi.

- Uram, én nem... - kezdett szabadkozni a fiú, amikor a bácsi odaállt elé, a szemébe nézett és azt mondta.
- Fiam! Higgye el tudom, hogy mit akar mondani... Valamikor nekem is... De ezt majd elmesélem. Most menjünk. - és az ajtó felé terelte a fiút.

Az ajtóban a fiú elköszönt, és még egyszer megköszönte a vacsorát.

- Most így betegen hová akar menni? - kérdezte a kereskedő.

- Egy darabig még nyitva van az állomás. Ott ismernek, nem küldenek el...Aztán ha bezár, már szinte indulhatok dolgozni. - válaszolta a fiú.

A bácsi odalépett hozzá és megfogta a karját.

- Dehogy megy az állomásra! Velem jön! Kérem ne sértsen meg azzal, hogy nem fogadja el a segítségem!... - mondta határozottan, majd vett egy hatalmas levegőt, és halkan, elérzékenyülve még hozzá tette: - Valamikor rajtam is segítettek ...

A fiú nem értette az egészet. Neki eddig még senki nem akart jót, a nagyszülein kívül és talán az édesanyján, de rá nem emlékszik...

Két utcával arrébb, egy hatalmas barna kapu előtt megálltak. Valamikor hasonlónak képzelte a Mennyország kapuját. Hatalmas kopogtató volt rajta... És ő ámulva nézte. A kereskedő kinyitotta előtte, és kedvesen szólt:

- Isten hozta fiam.

- Köszönöm szépen uram. - válaszolta a fiú.

- András a nevem, de ha simán csak Bandinak szólít, az is megteszi. A barátaim általában így hívnak. - mondta a kereskedő, majd beléptek a házba.

Hatalmas előtér közepén álltak. A fiú tágra nyitotta szemeit, és bámulta a gyönyörű színes ajtókat.
Félreállt az ajtó mellé, és félszegen bámult. Ennyi szépséget még nem látott a szeme.

- Jöjjön fiam. Kerüljön beljebb. - invitálta kedvesen az úr. Vegye le a kabátját és jöjjön. Meleg lesz az itt. - szólt mosolyogva.

Ahogy beléptek a színes ajtón még jobban elcsodálkozott. Gyönyörű bútorok, szőnyegek, festmények között találta magát.

- Nyugodtan jöjjön, helyezze kényelembe magát. Én valami harapnivaló után nézek. - szólt a bácsi és elsietett. Pár perc múlva visszatért abrosszal és terítékekkel. Majd megvacsoráztak és elkezdtek beszélgetni.

A fiú is elmesélte az életét, és a kereskedő is.

Kiderült, hogy inasként került a boltba. Édesapja nem tért vissza a frontról, édesanyja pedig két gyermekkel özvegy maradt. Ő tíz éves volt és gyenge fizikumú. Az édesanyja ott vásárolt a kisboltban, egy idő után, már csak hitelre. Aztán délutánonként segített, és azért annyi pénzt kapott, hogy el tudta tartani az édesanyját, aki közben beteg lett és a kisöccsét. Tudta, hogy nem ér annyit a munkája, de a bolt tulajdonosa nem akarta megbántani az önérzetüket azzal, hogy úgy érezzék alamizsnát ad. Gyakran megdicsérte a fiút, de amikor kellett, akkor bizony meg is feddte. Amikor tizenkét éves volt skarlátos lett a testvére, és nemsokára meghalt. Két hónapra rá az édesanyja is.
Ott marad egyedül...

Ekkor a bolt tulajdonosa és a felesége magukhoz vették, nekik nem született gyermekük, és már nem voltak fiatalok. Kitaníttatták. Egy idő után már ő vezette a boltot. Majd örökbefogadói halála után megörökölte. A felesége pár éve meghalt, gyermekük nem lett...

Miután elmesélték egymásnak az életüket, megbeszélték, hogy napi két óra munka fejébe ott lakhat nála a fiú.

És az idő telt... Majd egyre több és több feladatot bízott rá a fiúra a kereskedő. Már feladatot kapott a pultban is. Aztán ő vette át az árút, később pedig már ő is rendelte meg. Így szépen, fokozatosan beletanult a szakmába.

Az üzlet is egyre jobban ment. Aztán kinőtték a kisboltot... és már volt pár üzlet, amit ő irányított..
És az idő telt,... de a kisbolt maradt, és ha ideje engedte felvette a Bandi bácsi köpenyét, és beállt a pult mögé.

A környéken csak úgy emlegették: az Árvák Boltja...

És neki naponta eszébe jutott, hogy mit élt át akkor, amikor sok évvel ezelőtt belépett azon az ajtón, amin azt írta: ,,Kisegítő munkaerőt felveszünk"...

És valahányszor hazatért, mindig végigsimította a hatalmas barna kapun, a kopogtatót...







INKÁBB ÖLELJ ÁT!


Rossz kedvében volt egy lányka. Bárki szólt hozzá, idegesítette. Úgy érezte magát, mint egy sündisznó, akit a kutya megugat. Rengeteg leckéje volt. Sokszor feleltették és keveset tudott. Édesanyja is csak állandóan prédikált neki. Százszor elmondta a megszokott szöveget.
A lány még rosszabbul érezte magát. Ránézett anyjára és így szólt:

- Unom már a sok figyelmeztetést. Miért nem veszel inkább karjaidba, és ölelsz magadhoz szorosan? Ezt a leghatékonyabb tanács sem múltja felül.

Az édesanya ámulva hallgatta lányát. Erősen szemébe nézett, és elállt a lélegzete, hogy a lánya ölelésre vár. Csaknem elsírta magát és így szólt:

- Azt akarod, hogy megöleljelek? Tudod nekem is az a legnagyobb vágyam, hogy Te is megöleljél! Magához ölelte lányát, mintha még gyerek lett volna.

A kor nem számít. A hetvenévesnek is szüksége van, hogy vigasztalják, és megöleljék. Arra vágyunk, hogy valaki megszorítson, és szeressen. Sokszor féltékenyek vagyunk, nem tudjuk kimutatni a szeretetünket. Ezért rejtőzünk el egy hideg álarc mögé. Félünk, hogy valaki észreveszi gyengeségünket.

Korunk hideg légköréből csak testvéreink meleg ölelése szabadíthat ki.







A KIRÁLY ÉS A BÖLCS


Egy bölcs haladt át a híres király fővárosán. Séta közben észrevett egy pénzérmét az úton. Felvette. Meg volt elégedve egyszerű megélhetésével, és nem használta ezt az érmét. Így azt tervezte, hogy annak adományoz, akinek szüksége van rá. Egész nap mászkált az utcákon, de nem talált senkit. Végül elérte a pihenőhelyet, és ott töltött egy éjszakát.

Másnap reggel felébred a mindennapi tevékenységére, és látja, hogy egy király háborúra kész hadseregével egy másik állam megszállására készül. Amikor a király meglátta a bölcset állni, megparancsolta, hogy állítsák le a seregét.

Odament a Bölcshöz, és azt mondta: ,,Ó, Nagy Bölcs, háborúba indulok, hogy megnyerjek egy másik államot, hogy az államom bővülhessen. Szóval áldj meg, hogy győzzek!"

Gondolkodás után Sage egy pénzérmét adott a királynak! A királyt ez zavarta és bosszantotta, mert mi haszna van egyetlen érmének, miközben ő már az egyik leggazdagabb király!

Kíváncsian megkérdezte egy bölcset: ,,Mit jelent ez az egyetlen érme?"

Egy bölcs elmagyarázta:

,,Ó, nagy király! Tegnap találtam ezt az érmét, miközben a fővárosa utcáin sétálgattam. De nem volt hasznom belőle. Ezért úgy döntöttem, hogy egy rászorulónak adományozom. Estig mászkáltam a fővárosodban, de nem találtam ilyet. Mindenki boldog életet élt. Úgy tűnt, elégedettek voltak azzal, amijük van. Így hát nem találtam senkit, aki odaadja ezt az érmét. De ma, ennek az államnak a királya, még mindig szeretne többet nyerni, és nem elégedett azzal, amije van, úgy éreztem, szüksége van erre az érmére.

A király belátta hibáját, és feladta a tervezett háborút.

,,Meg kell tanulnunk elégedettnek lenni azzal, amink van. Igen, mindannyian többre vagy jobbra vágyunk, mint amennyi már van, de ne veszítsük el az örömünket arra ami már meg van.
Akadnak olyanok, akiknek nem biztos, hogy az van, ami nekünk, és lesznek, akiknek sokkal több van, tőlünk. Ne hasonlítsuk össze a miénket másokéval, legyünk boldog és elégedettek, éljünk egészséges életet.







KI SEGÍT IGAZÁBÓL?


Ugyanazon az úton járt haza, évtizedek óta. Amikor a szomszéd telken építkezni kezdtek, mély gödör zárta el útját. A megszokott úton haladva nem vette észre, beleesett. Jól megütötte magát. Kimászni nem tudott. Kiabálni kezdett segítségért.

Az arra jövő pszichológus készségesen ajánlotta fel segítségét, megvizsgálta a gödör kiterjedését, mélységét, összehasonlította azt más ilyen élethelyzetekkel és a férfi személyiségével. Kifejtette ezek összefüggését, egymásra hatását, majd ezek figyelembevételét ajánlva elköszönt.

Hamarosan megállt egy pszichoterapeuta is a gödör szélén. Leguggolt, hogy közelebb legyen klienséhez, érdekes kérdéseket tett fel a férfi múltjára vonatkozóan, majd a korábbi gödörbeesés tapasztalatait és az onnan való kikászálódás lehetőségeit illetően. Mivel az áldozat még sohasem volt ilyen helyzetben, hozott neki egy ásót, és ajánlotta, ásson mélyebbre, ott majd rálel a megoldás gyökereire. Aztán, munkájával elégedetten, folytatta útját.

Bibliaórára menet megállt a kiáltozás hallatára a lelkész is. Meghallgatta a szomorú történetet, majd megkísérelte biblikus összefüggésbe állítani azt és hitbeli tanítást nyújtani. Elmondta a 130. zsoltárt:

,,A mélységből kiáltok hozzád, Uram...", majd áldást kívánva sietett a bibliaórára.

Az arra járó szociális munkás azonnal beugrott az áldozat mellé a gödörbe, hogy tisztázza vele, melyik biztosítónál jelentheti majd be kártérítési igényét, és utána fekvőtámaszokat végeztetett a férfival, hogy az majd képessé váljék önerejéből kimászni a mélységből.

Szerencsére arra sétált egy pszichiáter orvos is. Röviden diagnosztizálta a kórképet, majd táskájából néhány tablettát vett elő, melyeket a bajba kerültnek - a dózis pontos megjelölésével és a lehetséges mellékhatásokról való felvilágosítással - vigyázva ledobott.

Már későn járt, mikor az edzésről hazafelé tartó kisfiú csodálkozott le a gödörbe kerültre.

- Tessék mondani, elhozzam a létránkat? - kérdezte.

Elhozta.

Kimászott.

(I. K. Berg nyomán)







MENNYIT ÉR?


Egy apa azt mondta a lányának:

- Befejezted a tanulmányaidat, itt van egy autó, amit valamikor ezelőtt vettem... néhány éves.
De mielőtt odaadom, vidd el a város parkolójába, eladni, megnézni, hogy mennyit kínálnak érte.

A lány elment a parkba, visszatért az apjához, és azt mondta:

- 1000 eurót ajánlottak, mert nagyon megviseltnek tűnik!

Az apa azt mondta:

- Fogd és vidd el a zálogházba.

A lány elment a zálogházba, visszatért az apjához, és azt mondta:

- A zálogház 100 eurót ajánlott fel, mert ez egy nagyon régi autó.

Az apa megkérte a lányát, hogy menjen el egy szenvedélyes autóklubba, és mutassa meg nekik az autót.

A lánya bevitte az autót a klubba, megfordult, és azt mondta apjának:

- Néhány ember a klubban felajánlott nekem 100 000 eurót azért, hogy ez egy ritka autó, amely jól megőrzött állapotban van és nehéz megtalálni.

Aztán az apa így szólt:

- Azt akartam, hogy tudd, értéktelen vagy, ha nem vagy jó helyen. Ha nem becsülnek meg, ne légy ideges, ez azt jelenti, hogy rossz helyen jársz. Ne maradj olyan helyen, ahol senki sem látja az értékedet.







NINCS IDŐM


Volt egyszer egy ember, olyan, mint ezer más. Ennek az embernek sohasem volt ideje. Amikor a munkahelyén megszólalt a telefon, naponta legalább tízszer kijelentette:

- Bocsánat, de pillanatnyilag, sajnos, nincs időm.

Amikor hazaért és gyerekei elészaladtak, rögtön ideges lett:

- Kérlek, hagyjatok békén, most a legjobb akarat mellett sincs időm veletek játszani.

Felesége szépen megterített reggelire, hogy legalább egy pillanatra együtt lehessen a férjével, de emberünknek erre sem volt ideje. A munkaidő előtt még feltétlenül el kellett intéznie valamit a városban. Nem volt ideje, hogy feleségével megigyon egy csésze kávét. Mindent egyszerre akart elintézni. Felesége óvatosan kezdte kérdezni:

- Te is eljössz vasárnap velünk a templomba?

Emberünk, akinek nem volt ideje, megijedt:

- Hová gondolsz? Hiszen, tudod, hogy nincs időm. És egyáltalán, istentiszteletre? Ne haragudj, de ez tényleg csak asszonyoknak és kisgyerekeknek való. Minket, modern embereket, már nem érdekel Isten.

Ki ez az ember, akinek nincs ideje? Sem Isten számára, sem a felesége számára, de még a gyerekei számára sincs. Ki ez az ember? Talán te lennél? Jó lenne, ha határozott igennel vagy nemmel tudnál válaszolni. Akár így, akár úgy, olvass még egy kicsit tovább.

Egy nap emberünk megint túlesett a borotválkozáson, reggelin, és az újság átfutásán - a feleségét és a gyerekeit is elintézte -, gyorsan felugrott és már rohant is. Mivel ma sem volt ideje, olyan gyorsan vezetett, hogy összeütközött egy másik, talán éppen olyan sietős autóval. Súlyos sérüléssel szállították kórházba. Mivel keresztyén kórház volt, az orvos megkérdezte, hogy hívják-e a lelkészt.

- Igen, kérem, ha még van idő - mondta teljesen kimerülten.

Mire a lelkész megérkezett, a férfi már nem élt. Nem maradt ideje Isten számára.

Forrás: P. Friedrich nyomán







RAJZOLD LE A BÉKESSÉGET!


Egy festőt egyszer arra kértek, rajzolja le a békességet.

A feladat egyszerűnek látszott, s ő nyomban neki is látott. Rajzolt tengert, széltől mentesen, rajta egy hajót, mely állt csöndesen. Utasa mind lusta álomba merült..., s a kép összegyűrve a szemétre került. Nem békesség volt a papíron, hanem szélcsend és unalom.

Aztán újabb rajzba kezdett, s egy szundító öreg bácsit festett. De békességet nem ábrázolt ez sem, nekiállt hát, hogy tovább keressen. Rajzolt virágot, csöndes téli tájat, békésen legelésző birkanyájat...

A papírkosár lassan tele lett, s közben be is esteledett.

Ám az este sem volt békés, messziről hallatszott a mennydörgés. Vihar közeledett, az ég rengett, a festő az ablaknál töprengett. Nézte a szélben sodródó leveleket, a villámokat, mik átjárták az eget. A ház előtti tölgy recsegve hajlongott, kövér esőcseppek verték az ablakot. A festő nem tudta, tovább hogyan legyen, Istent kérte hát, hogy csodát tegyen.

Tekintete ekkor ismét a fára esett, s ott meglátta, amit egész nap keresett. A fa egyik vastag benső ágán, úgy a fának szíve táján, a viharról szinte mit sem sejtve, ült egy madár, fejét szárnya alá rejtve. Nyugodtan aludt, miközben zengett az ég.

Ez hát az igazi békesség.

- Uram, te megmutattad békességedet! - szólt a festő, és nem tévedett.

Csodálatos isteni békesség ez, mit a viharban alvó madár jelképez.

A világ legyen bármily nyugtalan, ha szívünkben Isten békessége van. Ő minden gondot vállára vesz, s bennünket szabaddá, békéssé tesz. Az Ő békessége tökéletes, minden félelemtől mentes.
Nekünk szánja ezt a békességet, s tőlünk csak egyet kér: engedelmessége







ÚJ FÜLEK


Guy Dowd meséli ezt a történetet:

Danny fülek nélkül született. Hallott ugyan, de nem volt fülkagylója, mint más normális embernek. Dannyt egész életében kinevették és elutasították a deformitása miatt. De ő megtanult ezzel együtt élni. Hála Istennek, szerető szülei voltak, és erős család állt mögötte.

Amikor középiskolás lett, az orvosa tájékoztatta egy újfajta eljárásról, amelynek segítségével át lehet ültetni egy személy fülét egy másik személyre. Ez azt jelentette, hogy Danny kaphat új fület, amennyiben egy megfelelő donor odaadományozza a sajátját.

Ez izgalmas hír volt. Végtére is az emberek adományoznak mindenféle szervet - szívet, vesét, tüdőt. De Danny nemsokára megtudta, hogy a füladományozás rendkívül ritka.

Azért nem adta fel a reményt. Tudta, hogy egy napon új füleket fog kapni. Kitűnővel érettségizett, és felvették egy híres egyetemre több ezer mérföldre az otthonától. Elköszönt a szüleitől, és elkezdte egyetemista éveit. Itt is nehezen talált barátokra, és nehezen tudott beilleszkedni a fülei miatt.

Egy nap felhívta az édesapja: ,,Danny, menj be a kórházba! Találtak egy donort!"

Danny másnap befeküdt az egyetemi kórházba, ahol az orvosok már felkészültek a műtétre. Néhány órával később Dannynek új füle volt.

Amikor lekerült a kötés, Danny órákon át bámult a tükörbe. Végre neki is volt füle, mint a normális embereknek. Életében először nem szégyellte, ahogy kinézett. Nemcsak új fület kapott, hanem új életet is.

Néhány héttel később Dannyt újra felhívta az édesapja.

- Fiam, édesanyád nagyon beteg! - mondta neki. - Lehet, hogy nem éli túl az éjszakát.

Danny felült az első gépre, és hazarepült. Amikor hazaért, az apja közölte vele a szomorú hírt, hogy az édesanyja meghalt.

Együtt mentek a ravatalozóba, ahol Danny egy utolsó pillantást vethetett az édesanyjára. Lehajolt, hogy búcsúpuszit nyomjon az arcára. Hátrasimította édesanyja haját az arcából, és ekkor vette észre, hogy az anyjának hiányzik a füle.

Alkalmazás: Egy édesanya elképesztő szeretete adott új fület Dannynek. És egy Atya elképesztő szeretete adott új életet nekünk.

Wayne Rice







A VÁROS KÚTJA


Volt egyszer egy király, akinek vára egy magas hegy tetején állt, és a birodalmára nézett. Az uralkodó annyira népszerű volt, hogy a közeli város lakói mindennap ajándékokat küldtek neki, és születésnapját az egész királyságban megünnepelték.

Az emberek szerették, mert közismerten bölcs és igazságos volt az ítéleteiben. Egy napon tragédia sújtott le a városra. A város vize beszennyeződött, és minden férfi, nő és gyermek megőrült. Csak a király nem, akinek saját kútja volt. Nem sokkal a tragédia után, a bolond városlakók beszélni kezdték, hogy a király “különösen" viselkedik, az ítéletei nem helyesek, és a bölcsessége színlelés csupán. Néhányan az is feltételezni merészelték, hogy a király megőrült. Népszerűsége hamarosan szétfoszlott. Az emberek már nem hoztak neki ajándékokat, nem ünnepelték a születésnapját. A hegy tetején élő magányos királynak nem maradt senkije. Egy nap elhatározta, hogy lemegy a hegyről és ellátogat a városba. Meleg nap volt, ezért ivott egyet a város kútjából. Aznap éjjel hatalmas ünneplés volt a városban, az emberek boldogok voltak, hogy imádott királyuk “visszanyerte a józan eszét".

(Dan Millman - A békés harcos útja)

Így járhatunk, ha hatással van ránk a világ.












 
 
0 komment , kategória:  Irodalom - Próza  
Ujvári Lajos
  2023-02-24 20:15:45, péntek
 
 













UJVÁRI LAJOS







ANYÁM


Véredből véred lettem én,
Szíved alatt egy csöppke lény.
Várva vártál, és megjöttem,
Lelkek útja volt mögöttem.

Fiad voltam amíg éltél,
Szárnyad alatt melengettél.
Tanítottál szépre, jóra,
Tereltél az igaz szóra.

Életednek szép lámpása
Kialudt, és hideg mára,
De a lelked fénye izzik,
Lelkedből a lelkem nyílik!

Emlék vagy Te most szívemben,
Útjelző a szeretetben.
Legyen áldás emlékeden,
Anyám, ma Rád emlékezem!







ÁLMODOM


Álomcsókod megérintett,
Mint a Hold, ki lágyan intett.
Párnám alól tündér nézett,
Szerelmes szóval igézett.

Kezed érzem homlokomon,
Áldás ő a holnapomon.
Álmaim most Veled szövöm,
Életem szívedhez kötöm!

Álmunk legyen szép, mint a rét,
Hintse reánk harmatvizét!
Összeforrva két karodban,
Álomszívem Veled dobban!







ÁLMOMBAN


Talán álmodom ezt a világot,
Talán könnyebb az álom, mint látnom,
Talán éppen szeretetre vágyom,
Talán te is álmodod az álmom,
Talán.

Álmodtam szerényt és még félénket,
Álmodtam bátort, a hős merészet,
Álmomban segített a természet,
Álmomban elhittem az egészet,
Álmomban.

Most hideg fázós tél van álmomban,
Most öreg a nappal, meghal gyorsan,
Most a közeledő Karácsonyban,
Most születik meg a Megváltóban,
Most.







CSILLAG


Szerelmem egy csillag a szép magas égről,
Szerelmes szívemnek csillagközepéből.
Szerelem táncot küld Isten, szép egéről,
Szerelmes szívembe, Isten szépségéről.

Égi kupolának, csillag otthonában,
Szívem templomának, fénylő oltárában,
Ott van az én Uram teljes dicsőségben,
Szívvirág rejtekben, ékes fényességben.

Hálaimát mondok minden fénysugárért,
Lélekkupolámnak minden csillagáért.
Szerelmem egy csillag Isten országából,
Szerelemben vagyok Isten áldásából.







DAL


Dal vagyok egy kislány ajkán, tekeregve szállok,
Dalban élek, dalban halok, vajh hová találok?
Esti dalban, altatóban, álmok honát járom,
A reggeli napsugárban, fényvirág a párom.

Pacsirta sző fénypalástot énekével nékem,
Kakukk szava aranysújtás, vállaimon érzem.
Rigódalból virágcsokrot varázsol a dallam,
Ökörszemtől köves gyűrűt tolmácsol a szólam.

Galambbúgás puha nadrág, illik a lábamra,
Harkály kiált, vasfokossá válik a számomra.
Szajkó szóból derékszíj lesz, ő az erősségem,
Fülemüle kedves szava esti fényességem.

Dal vagyok egy kislány ajkán, kanyarogva szállok,
Dalban élek, dalban halok, bárhová eljárok.
Dalruhában, dalparipán, dalolom az álmom,
Dalos ajkú szép menyecske nótája a párom.







A DUNÁNÁL


Ülök a parton, lábam a hűs vízbe mártom.
Tört kagyló és csigaházak csillogását látom.
A Nap tüze úszik a vízen, még vakító álom.
Alattam fehér fatörzs pihen, túl életen, túl halálon.

Várok némán, csak a víz suttog a part kövének.
Életről beszélnek, s halál a vége a mesének.
Kezdődik minden, újra meg újra,
A lebukó Nap holnap felkel újra az útra.

Elrévedek a víz mellett, gomolygó fények,
Jönnek-mennek jó és rossz emlékek.
Érzések, vágyak, szenvedélyek, társak,
Nekem sokat jelentett, de semmit másnak.

Eltűnt az aranyhíd utolsó fényszála,
Rálelt az esti szél víztükör fodrára.
Szervusz, szürke fatörzs aludd az éjszakát,
Holnap újra jövök, a hajnal bíborán át.







ESTE


Szememben álom hunyorog,
Szemedre csókot mormolok.
Ágyam az ágyad - ágyazod,
Szívemben szíved rám ragyog!







AZ ESTE


Az alkonypír rőt folyóvá vált a mezőn,
Halkan suhanóan pirosló fényözön.
Arcomat akkoron ottan megfürdettem,
Búmat, bánatomat vele elengedtem.

Szemem könnyeit az esti szellő issza,
Ami régen elmúlt, nem jön többé vissza.
Mint törött cserepek, hullnak az emlékek,
Múlt szerelmek, bús levelek, fakó képek.

Hajnalcsillag ragyogj, űzd el a tegnapot,
Adj hitet, szép szerelmet, fényes holnapot.
Jöjj drága Nap, terítsd ki sárga ruhádat,
Engedd látnom reményteli palotádat!







ÉBREDEZŐ KIKELET


Tél foga vásik
Hasad az ágya,
Hóvirág látszik
Nyílik virága.

Fagy selyme mállik,
Virággal fakaszt,
Sóhaja áhít
Szerelmes tavaszt.

Duzzad a rügy már
Terhes az ága,
Fürge rigópár
Fészke hazája.

Illatos jácint
Néz az avarból,
Cinege járt itt
Fut a tavaszból.

Tavaszi szellő
Árasztó, oltó,
Kikelet eljő
Szíveket bontó.

Nap tüze színez,
Hold selyme éleszt.
Rétre ha hímez,
Szerelmet ébreszt.







ÉBREDÉS


Aranytüzű hajnalsugár
Álomország határán jár,
Édes álom voltál csupán
Csókillatú emlék már szám.

Karom a karodba fontam
Álmunk még ölelkezve járt,
Szemed a pirkadatba hoztam
Tűzcsókom újra veled száll!







FÉNYES TÁRSAM


Szép lelkemnek fényes társa,
Te vagy most a fény forrása!
Áldott szíved körém fontad,
Életemet aranyoztad!

Rózsaillat lengi lépted.
Nagyon szeretlek már téged!
Elmerülök szemed fényén,
Fénnyé válok szíved mélyén!

Tüzem erős, fényem tiszta,
Lelkem lényed fényét issza!
Kedves sziget, szép szerelmem,
Hidam nézd a két szememben!







FOLYÓK


Pillantásom rózsa,
Csókol az arcodra.
Szemed örvény, szívedbe húz,
Dobbanása fülembe zúg.

Szememben szemed,
Ölemben öled.
Ajkad számra tapad,
Nem véded magad.

Egybefolyik vágy és álom,
Benned magam megtalálom.
Folyók, amik összefutnak,
Tengerükbe együtt jutnak.







A FORRÁS


Zúg bennem, morajlik, áramlik az élet,
A végtelen isteni forrás én vagyok.
Most is bennem munkál, Isten terve éltet,
Már mindent megkaptam, semmire se vágyok.

Elém jönnek színes fények, képek, az élet,
Általad küldött érzések, áldásos álmok.
Ugyanaz a forrás, ugyanaz a folyó éltet
Téged és engem, s ugyanaz a tenger vagyok,

Hullám vagy a hátamon, s én a habos élet
A taréjodon, most emelsz, majd a mélybe vágyok,
A mélység csendje vagy, s engem a nyugalom éltet.
Összeállnak bennem képek, filmek, fénylő álmok.

Megálmodjuk egymást, s hisszük, ez az élet.
Élet vagyok, benned életre kel, mire vágyok.
Az álmodók ma mi vagyunk, az álmod éltet.
Patakod hűs mélyén a forrásod én vagyok.







HAJNALI ÉRZÉS


Hideg hajnal hasadáson
Felrepülve mint egy álom
Fénysugáron elmerülve
Harmatcsepp kiül a fűre.

Lelkem benne néz az útra,
Szépre, jóra, szomorúra.
Szivárványán elmélázik,
Néha még egy kicsit fázik.

Tavaszillat leng a földön,
Virág bújik lenn a zöldön.
Világ-virág nyiladozzál,
Szép lelkemben illatozzál!







KARÁCSONYI ÁLDÁS


Jöjjön el a szép Karácsony,
Szívem feléd most kitárom,
Szeretettel azt kívánom:
A kis Jézus megtaláljon!

Békét adjon házad táján,
Bőséget a ládafián,
Minden jót, mit szíved kíván,
Ne legyen az fénynek híján!

Őrangyalod el ne hagyjon,
Kalács legyen asztalodon,
Lelkedben nőjön bizalom,
Aki barát, az maradjon!

Szeretetben növekedve
Istent szívedbe engedd be!
Szálljon áldás életedre,
Csillogjon fény a szemedben!

Legyen áldott a Karácsony,
Szívemből neked kívánom!
Gábor angyal feléd járjon,
Isten áldásával áldjon!










KARÁCSONY ÉJSZAKA




Karácsonynak éjszakáján
Csillog egy dísz fenyő ágán,
Ámulva egy gyermek nézi,
Kis Jézuska mit hoz néki?

Álmodik egy szép babáról,
Meg egy habos nyoszolyáról.
Szép papírra lerajzolva,
Kívánságát felsorolta.

Kirakta már az ablakba,
Hadd vigye el az angyalka.
Holnap mi lesz, jaj de izgul,
Este van, a fenyő virul!

Ágya mellett anyja beszél,
Régi Karácsonyról mesél,
Ezüstpapíros dióról,
Almáról, meg mogyoróról.

Szenderedik már a gyermek,
Vágyálmai jönnek-mennek.
Göndör fürtös babát látott,
Rajta piros kiskabátot.

Kis csizma is volt a lábán,
Plüss takaró nyoszolyáján.
Megvolt minden amit kívánt,
Meghallgatják a jó kislányt!

Egy angyalka erre járva
Puszit lehelt az arcára...
Édesanyja csendben, halkan,
Ajtót csukja, alig kattan.

Álmodik a sok kisgyermek,
Az angyalkák serénykednek.
Közben Jézus Betlehemben
Most születik, örvendjetek!










KERESTELEK




Kerestelek régen és mégsem láttalak,
Mióta nem kereslek, megtaláltalak!
Szemed mély tüzéből átáramlik a fény,
Lelkemnek lelkeddel már oly kedves a lét!
Megálmodjuk együtt jelenünk és jövőnk,
Mint a búza, egyszer éretten felnövünk.
Szeretet szava szál, sorsod a sorsommal,
Szám a csókoddal, karom akaratoddal..







KÖZELÍTŐ ŐSZ


Hol keresselek fülledt nyár, az elsuttogott ígéretekkel?
Most az ősz tarol, s reggeli nyirkos leheletével összeránt.
Hol keressem a tavasz buja illatát, a tarka rétekkel?
Most az ősz fest, sárgát meg pirosat, füvekre, fákra egyaránt.
Hol keresselek lila szirmú ibolya, a zsongó méhekkel?
Most az ősz, kopaszodó fákról erőtlen leveleket leránt.
Hol keressem a dús rózsáimat, az üde zöld levelekkel?
Most az ősz keményen ígérget, zúzmarát, deret, kopasz magányt.

Még őrzöm szívemnek közepében a vakító nyár aranyát.
Hová tűnt a tikkadt-nyári szabadság, a felhőtlen nyaralás?
Még őrzök néhány színes kavicsot, az emlékeimben tanyát.
Hová tűntek a nyári barátok, fontos a munka, az állás?
Még őrzök egy meleg kézfogást, forró ölelést, szelíd anyát.
Hová tűntetek ti gyűrött ágyak, tüzes vágyak, készen állás?
Még őrzöm lelkem édes útjain egy izzó szempár irányát.
Hová tűntetek cifra-lenge nők, ölelő karok, csókvallás?

Itt közelít az ősz, jön, somfordál, le-lecsap, az idő halad.
Amerre jársz bús szívem, rőt koppanások az avarra hullva.
Itt közelít az ősz, gesztenyét gurít a vad, az idő halad.
Amerre jársz kedves, tavasz van, ibolya az avarra hullva.
Itt közelít az ősz, a hajamba túr, fakul, az idő halad.
Amerre jársz haldokló énem, korhadt vágyak avarra hullva.
Itt közelít az ősz, hoz szőlőt, áldást, váltást, az idő halad.
Amerre jársz majd kedvesem, felnézek rád az avarról halva.







LOCSOLÓVERS


Meglocsollak kislány téged,
Szívem dobban, talán érted!
Szemed szép és varázslatos,
A mosolyod is bűbájos,

Itt maradok, ha nem bánod,
Lehetnék akár a párod!
Vagy ha nem, hát önts egy italt,
Még locsolok pár fiatalt!







OKTÓBERI VÉR


Eljött október huszonhárom.
Látsz vérfoltot a ruhámon?
Leverték akkor mindenáron,
Látsz foltot a pufajkámon?

Szovjet tankokat sorban látok.
Szerinted ők a barátok?
Budapestre rászáll az átok.
Hol vannak most a barátok?

Szabadság, érted hősök halnak!
Áldott sírok merre vannak?
Nincs segítség, meghalni hagynak.
Jeltelen hantok hol vannak?

Széthúzó népünk egyre fogyott.
Ávós ki legéppuskázott?
Öreg, nő, gyerek, vérbe-fagyott.
Vörös aki meggyalázott?

Aratni jött a vörös kaszás.
Tudod mi a disszidálás?
Sírva a sárban lapos-kúszás.
Vajon mi a disszidálás?

A bátor honfiak halottak.
Ott mi maradt a terrornak?
Az igazak is akasztottak!
Így mi maradt az utódnak?

Gyászolj magyar, mert lefölöztek!
Javát irtva él népetek?
Nimród unokák ébredjetek,
Javát írtja még népetek!







OTT VAGYOK


Szívem táján, lelkem ágán,
Lélekvirág bomló szirmán,
Álmok színes valóságán,
Lélekhajód fordulásán.

Ott vagyok a friss szellőben,
Dús illatot terjesztőben.
Langyos szél a pihenőben,
Mindig fújó sietőben.

Álomhajók nagy tengerén,
Sodró vágyak fergetegén,
Szívem táján, lelkem egén,
Szíved táján, lelked egén.







SZÜRKÜLET


Szól az erdő lágyan suttog,
Súrlódik a falevél,
Sürög-forog, arra szalad
Sajgó gyomrú kisegér.
Makkot keres az erdőben,
De már a Nap lemenőben,
Bagolykarmok készülőben,
Így az élet mit sem ér!
Sötét nyúló árnyak nyomán,
Riadt szemű pocok komán
Erőt vett a fáradtság.
Makkra lelve, leheverve,
Riad lelke, kínkeserve
Uhu van ott fenn a fán!







TAVASZ


Tavaszt hozó szép szerelem
Átfesti az én életem.
Hóvirágot vált tulipán,
Tiszta vízen bogár szitál.

Énekével csal a patak,
Gólyahírtől sárgult utak.
Rigódaltól édes reggel,
Napsugaras szerelemmel.

Rügy fakad a rózsaágon,
Vajon merre jár a párom?
Mezőt járok, hegyet nézek,
Kikelettel frigyre lépek.

Viruló zöld, közte színek,
Zene szól, és lágy az ének.
Lefesteném mind, mit érzek,
Tavasz kincse benned élek!







TEKINTETED


Tekinteted, mint két izzó Nap,
felperzselte minden gondolatom.
Látom a ragyogást, a szavak
néha kifolynak a számból,
mint gyenge forrásból a víz,
de nem tudom, mit mondok,
mert beragyogtad lényem.
Csak a fény van, semmi árnyék.
Beléd vesztem, vigyázz rám!







TÉLI KÉP


Megfagy a harmat a jégfogú tájon,
Zúzmara jajdul lógva az ágon.
Szárnyaszegetten ül a madárka,
Jégben a fészke, fagyva a párja.

Szél dere dermeszt hóra palástot,
Tél szava kondul jégben a sás most.
Mélyen a vízben halkan halaknak
Álma igéz, már tavaszt akarnak.

Reggel a Napnak csillog a háza,
Fényfuvoláján izzik a táj ma.
Oldja a fagynak szürke bilincsét,
Szól kikeletnek szín-teli kincsért.







12


Ez az év is félholt,
Pusztuljon mi régi!
Kitisztul az égbolt,
Fénylik az, mi égi!

Itt a tizenkettő,
Óra lapján a dél,
A hit nem kelendő,
Van olyan, ki nem fél?

Törhetetlen hittel
Várom az új évet,
Kívánom, hogy hidd el,
Lesz még itt új élet!

Harangoznak délben,
Sokan nem emlékszünk,
Hősök voltunk régen!
Hiány osztályrészünk.

Arra tekints, kérlek,
Csillag szép szemeddel,
Ami maradt néked,
Azt ma mind fedezd fel!

Lelked tiszta fényét,
Mosolyod melegét,
Hangod selymességét,
Szíved tisztességét!

Gazdagodjon lelked,
Én ma azt kívánom!
Isten nálad legyen,
Bőség veled járjon!







VAGY


Múlt idők lábnyomát követtem
mindig magamhoz érkeztem
Fejem csattog a hátamon
tekintetem egyre kapkodom
Hajam egyenes, meg hullámos
Talán ez nem is az a város
Forog az idő lépek a lépésben
Fények a képek,
lények az érzések
Lótok az utamon
a múltamat bámulom
Gondol a gondolat
lassan az is elmarad
Lényeg az érzések
a semmi nem érné meg.
Bandukol egy alak,
rajta bélyeg a rag
Nincs már szó, száj, szag,
Ráaggattak egy piros szívet,
és az szeret dobogni







VONATON


Ülök a vonaton zakatolnak a kerekek,
nézem az ablakon, hamar ősz ül a lombokon.
Lomb-alagutakon kúszó vonaton felnézek,
Arany fények a szememen, villog az ablakon.

Lomha a sárga avar, mit a szél tova kavar,
Fanyar illata elvisz az emlék-palotába.
Múlt vágyamat önti ma dalba az illó avar.
Szépül az emlék, ami éled szívem honában.

Ülök a vonaton zakatolnak a kerekek,
Átnézek az ablakon, az őszülő hajamon
Dideregnek a fények, zúgnak fájó emlékek.
Ezüst fények a szememen, kongnak az ablakon.

Teliholdnak a játéka csupán ez az érzés?
Kihunyta a Napnak lehelet sugarát az est.
Kimúlt nappalok a holt szerelmek, éjbe nézés.
Ülök egy vonaton, hol vagyok nem tudom... az est.










 
 
0 komment , kategória:  Ujvári Lajos   
Tudtad-e...
  2023-02-22 20:15:47, szerda
 
 







TUDTAD-E...




Megmutatjuk Magyarország azon arcát, amelyet sokszor csak kevesen láthatnak. Kitaláció, mese, legenda, elmélet? Kalandozz velünk és a végén a döntés úgyis megszületik.


Kezdjük néhány kérdéssel.

Tudtad-e...
Hogy a magyar nők más népek szerint a legszebbek a világon?

Tudtad-e...
Hogy Magyarország Európa egyetlen nem indoeurópai népe?

Tudtad-e...
Hogy az avarok, kunok, jászok és más hasonló kultúrájú, genetikájú népek beilleszkedtek a magyarságba?
Kipcsakok (kunok)

Tudtad-e...
Hogy a környező ,,szláv tenger" ellenére a magyar képes volt megőrizni nyelvét és kultúráját?

Tudtad-e...
Hogy Atilla hunjai a hatodik században települtek be a mai Erdély területére, akik ma székelyeknek hívják magukat?

Tudtad-e...
Hogy a hunokról Kunfíciusztól kezdve Stein Aurélig türk, kínai, örmény, mongol, tibeti, grúz, muszlim és egyéb források írnak?

Tudtad-e...
Hogy a Habsburg elnyomás alatt az Akadémia bevallottan politikai okokból csak a finnugor rokonság elméletét támogatta, annak ellenére, hogy az ugor embertani jelleg a magyarban alig 0,6%?

Hogy néznek ki a magyarok?
Nézd meg, milyen embertani jellegzetességekkel rendelkezik a magyar!
Nyílhegy és agytérfogat

Tudtad-e?
Hogy Samu, a vértesszőlősi előember

Tudtad-e...
Hogy a Magyarországon talált nyakszirtcsont egy kb. 270-400 ezer évvel ezelőtt élt férfié volt, akit a tudomány ma már csak Samunak nevez?

Tudtad-e...
Hogy az anatómiai vizsgálat szerint Samu agytérfogata nagyobb lehetett a ma élő emberénél, tehát kora alapján homo sapiensnek, de a koponyaméret és az eszközök alapján a homoerectusnak (felegyenesedett ember) lehet nevezni?

Tudtad-e...
Hogy a vértesszőlősi előember agyveleje a kutatók szerint csak egy hirtelen és szokatlan, ugrásszerű fejlődés következtében alakulhatott ki így, és ez a fejlődés minden jel szerint a Kárpát-medencében ment végbe?

A bükki Szeleta-barlang kincsei

Tudtad-e...
Hogy 30-40 ezer éves nyíl- és lándzsahegyeket találtak ezen a helyen, amelynél tökéletesebb lándzsahegyeket, nyílhegyeket az ősember talán sehol sem gyártott?

Az istállóskői lelet

Tudtad-e...
Hogy itt háromlyukú, barlangimedvecsontból készített, öt hang megszólaltatására alkalmas furulya került elő?

Tudtad-e...
Hogy a másik itteni legfontosabb lelet a sok apró nyílhegy, amely rendkívül fontos lépés a civilizáció fejlődésében, hiszen itt találtak nyílhegyeket legkorábban egész Európában?

Tudtad-e...
hogy ez az eredmény rácáfolt az addigi álláspontra, miszerint a nyílhasználat csak a Kr. e. 8000-től volt elterjedt, tehát a Kárpát-medencében kb. 25 ezer évvel korábban használták?

Genetika

Tudtad-e...
Hogy a genetikai vizsgálatok szerint a Kárpát-medence újkőkori népessége az őskori népességből származik, tehát folyamatosan azok lakták a Kárpát-medencét, akiknek leszármazottai így vagy úgy, de itt élnek?

Forrás:
Bunyevácz Zsuzsa: A Szent Grál üzenete
Összeállította: Antal Zsuzsanna


EZEK A KÉRDÉSEK LEGALÁBB ILYEN IZGALMASAK


Mi az a kacsalábon forgó palota?
A Kis Göncöl. Régi neve ugyanis: Tündérasszony palotája. A Sarkcsillagé: Boldogasszony matullája (motollája).
Matulla = a fonásnál használt madárlábhoz hasonló, háromlábú tengely). Csak ez a csillag kering egy adott sarokpontja körül. E csillagkép mellett ott van a Sárkány-csillagkép is!

Mi az az aranyalma?
A révülő (mese)hős lélekutazással feljut az égigérő fa tetejére, majd amikor visszatér testébe, egyre kisebbnek látja a csillag-képet, a kacsalábon forgó palotát. A csillagok az aranyalmák rajta.

Mi az a lélekutazás?
A Tejút régi neve: Lelkek Útja. A Csaba-monda szerint is a lelkek otthona a csillagösvény. A hős kiszáradó testét elhagyja az utazás (révülés) erejéig, majd visszatér a testbe (lásd: Platón írásait. A görögök a lelket a szkítákkal való találkozásig felesleges, járulékos elemnek gondolták (ld. Meuli, E.R. Dodds szerzők műveit.).

A lélekutazás legismertebb módszerei:
- álom, életveszély, szerelem, tánc, zene - a zene is "kozmikus járműként" üzemel, egy másik világba repíti az embert (szerintem ez a katarzis érzésével lehet összefüggésben). Földöntúli hatalmakkal kerülünk kapcsolatba.

Egyedi-e Isten-szavunk?
A szó előfordulása más nyelvekben: Perzsául: jisdan. Hettitául: Istanu. Hattiul: Estan. Chaldeusul: Esta. Avesztaiul: Ista, Görögül: Észtia. És így tovább.

Hol van a világ közepe?
A néphit szerint mindig az a világmindenség közepe, ahol állsz, hiszen felfoghatatlanul nagy, végtelen a kozmikus tér.

Hol van a világvége?
Ahol ég és föld összeér, ott áll a világhegy/világoszlop. Ez köti össze az eget a Földdel, ez a Föld forgástengelye. Itt nő a világfa, amely magasabb a világoszlopnál, és folyamatosan nő, mindig is nőtt. A világhegy tetején van a sarkcsillag, és itt lakik a főisten.

Ki a főisten?
Meglepő módon a népmesék Tündér Ilonája, aki madártársaival él a világhegy csúcsán (hollók, galambok, pávák, hattyúk stb. képeit ruházták rájuk), és általában csak ő változik át szép leánnyá, a társai pedig elviszik éjjel a termést a fáról (aranyalmák). (Érdekesség: A Heléna név magyar megfelelője: Ilona. Szép Heléna trójai édesapjának a neve: Tündar, görögösen Tündareusz.)

Miért pont fát tisztelünk Karácsonykor?
A fa ösztönösen tudja, mikor kell kivirágoznia, ősi bölcsességet hordoz, amelyre felnéztek a természeti népek. A növényi gondolkodásban az élet szentsége van, gondoljunk csak a szinte lehetetlen körülmények között is megélő fákra.

Milyenek voltak igazából az "Õsemberek"?
Tisztelték a természet, az élet (lélek) és a bölcsesség (értelem) hármasát. Ez évmilliókig nyúlik vissza, és ellentétben áll a ma sulykolt primitív ősemberképpel. Az igazi ősi ember hite többek között a Napvallás volt. Ma inkább a természet iránti félelmét hangsúlyozzák az ősembernek, nem pedig
azt, milyen egységben élt vele.

Mit ünneplünk a Téli napfordulókor?
A legősibb ünnepet. A nappalok hosszabbá válnak. A hunok ekkor ünnepelték törzseik együvé tartozását. (Ünnepelték a szkíták, a szibériai népek, az egyiptomiak, a babiloniak is többek között.)

Mi az a világfa?
Régen Tetejetlen faként ábrázolták - a kozmosz, a világegyetem végtelenségét fejezi ki. Tehát az emberek tudták, hogy végtelen az univerzum (aranykori gondolkodás). A fák, mint a többi növény, a fény felé törekszenek. A növények királya a fa. A világfa képzetéhez a zenélést is társítják (román népmesében a 12 ágú tölgyfa minden ága zenél), ld. a népmeséket ("mozog a föld az énekükre"). A testet elhagyó lélek a világfán utazik.

De most akkor ki a Boldogasszony?
A világmindenséget jelképezi; az elhalást, a megújulást. A karján ülő gyermek a Nap. Zaraoszter vallása előtt Mezopotámiában, Örményországban, Szkítiában: Ana, Anu, Anahit (méd mágusoktól származó elnevezés), Anahita istennőt tisztelték. Gyémánt korona van a fején, négy fehér ló húzza szekerét. A Napisten Szeplőtelen Szűz Anyja elnevezés is gyakori.

Forrás:
Grandpierre Attila: Karácsony


TAVASZVÁRÁS, ÖRÖK TAVASZVÁRÁS!


Minden ujjong, örül, éled szinte zsong a természet; megindul az éltető nedvek keringése, s hangzik az ősi ének:

Tavaszi szél vizet áraszt
Virágom, virágom,
Minden madár társat választ
Virágom, virágom.

Hát én immár kit válasszak
Virágom, virágom?
Te engemet, én tégedet
Virágom, virágom...

Hangzik évezredek óta, minden tavasszal a Nagy Nép gyermekeinek szájáról a Kárpátoktól - az Altáj hegységig, sőt azon túl is Dzsungáriáig. Hungáriától-Dzsungáriáig, délen pedig a Tigris folyóig.

Ranner Gizella írta (a Nők Lapja, 1978. szeptember 16-i számában):

"...A hun birodalom tárgyi emlékei egyre nagyobb bőségben kerülnek elő, nemrég tárták föl Közép Mongóliában egy hun úr lakóházát. A ház teljesen fából készült, szöget egyáltalán nem használtak hozzá. Holott egyébként a leletek fejlett kovácsmesterségről és kézműiparról, sőt némi földművelésről tanúskodik.

...A mongolok a hunokat elődeiknek, őseinknek tekintik... Él itt is a legenda a hun-magyar rokonságról, s ezzel összefüggésben a magyar-mongol rokonságról is...

A mongol zene is pentaton, a TAVASZI SZÉL VIZET ÁRASZT - szinte ugyanilyen mongolban is. Jurta táborunkban vendéglátóink szép mongol népdalokat énekeltek nekünk. Mi is nekik, magyart..."

Amikor az 1960-as években kutatók rájöttek arra, hogy a korábban kiásott sumér cseréptáblák között néhány zenei vonatkozású is van, olyan ékjelekkel, melyek zenei hangokat képviselnek - nem is gondolták, hogy milyen következményekkel járhat. A négy, ,,hangjegyes" tábla közül a legfiatalabb körülbelül 2400 éves, a legidősebb körülbelül 3800 éves. Rajtuk zenei kifejezések és húros hangszerek hangolására vonatkozó utasítások vannak.

Ezek segítségével megfejtették azt a kb. 3400 éves táblát amely Ugaritból került elő, és a hangjegyeket képviselő ékjelekkel együtt rajta volt a hurrita-sumér ének szövege is.

Ugarittól alig 200 km-re volt ÁRPÁD városa is (észak-keleti irányban). ARAD városa pedig csak kb. 100 km-re (dél-felé). SZITTYAVÁROS (Scythopolis) kb. 700 km-re, ettől pedig nem messze a galilei Názáret és Betlehem.

A Berkeley egyetem (California) három kutatója A. D. Kilmer régész, R. L. Crocker zene-történész és R. Brown fizikus kellő kutatás után, egy kb. 4800 éves sumér hangszer, az un. ezüst hárfa pontos kb. 1 m2-es mását készítették el, tíz húrral felszerelve. Majd megszólaltatták a díszes
hárfát és hozzáénekelték a hurrita szöveget és dallamot.

1976-ban hanglemezre vették az ősi zenét-éneket, s amikor elérkezett a nagy pillanat, hogy meghallgattuk az emberiség legősibb énekét - elállt a lélegzet, mert a felcsendülő dallamokból népünk lelkülete szólalt meg ismerős hangon.

Mintha a magyar ,,TAVASZI SZÉL VIZET ÁRASZT" és a japán ,,CSERESZNYEVIRÁG (Sakura)" kezdetű népdalok édes testvérét hallottuk volna...
Szólt a zene, szállt az ének, megszólalt az idők mélye, s megrezdült a ma élők lelki húrja, mert magukra ismertek a dallamokban. Évezredek távolából üzentek az elődök:

,,Legyetek jók, hűségesek, erősek; őrizzétek az örökséget, a szépet, a jót.
Gyógyítsatok, szépítsetek; varázsoljatok tavaszt magatok köré, sugározzatok fényt, hogy láthasson a világ.
Áhítatban éljetek és éltessetek, ti vagytok a megújulás, az örök létben.
Hirdessétek az Örök Tavaszt, s lelketekben őrizzétek az égi dallamot.
Ismerjétek meg a hóvirág titkát, mert ti vagytok a tavasz hírnökei, a világ reménysége..."

,,Aki szeret, az énekel" - mondta Szent Ágoston.

Milyen sok-sok szeretet lehetett édesanyáink szívében-lelkében, akik még a legnehezebb munka végzése közben is énekeltek.

Énekeltek nagy-mosáskor, énekeltek kapáláskor, énekeltek aratáskor... énekeltek, daloltak, mert csordultig volt szívük szeretettel.

Még nehéz napokon is derűsek voltak, mert lelkükben hordták a mennyországot.

Szállt a dal, szállt az ének évezredek óta szakadatlan; erőt adva az élethez. És száll a tavasz üde leheletét hozó csodás ének ma is - Hungáriától-Dzsungáriáig. Egyformán csendül Magyarországon Sebestyén Márta hangján, vagy Újgur földön a jogur törzshöz tartozó bájos Jinxingisz tiszta, csengő hangján.

Rokon népünk e pacsirtájának dalai szívből, lélekből jövő áhítatos imaként emelkednek az ég, a magasságos tengerég felé. Viszik az üzenetet:

ÉLÜNK ÉS ÉLNI FOGUNK, MERT HISZÜNK AZ ÖRÖK TAVASZBAN,

mert akármilyen hideg és akármilyen hosszú is a tél, a Mindenható csodálatos rendelése folytán

MINDIG MEGJÖN A TAVASZ! MINDIG!

Orosz László


MILYEN BOLDOG AZ EMBER?


- A boldog emberek különbséget tudnak tenni aközött, amivel rendelkeznek, és amire vágynak, tisztában vannak a lehetőség és az igény fogalmának jelentésével.
- A boldog emberek kreatívak és kíváncsiak.
- A boldog emberek nem a boldogság elérésére összpontosítanak, hanem egyszerűen csak élnek, és elfogadják az élet felkínálta örömöket.
- A boldog embereknek gyakran vannak pozitív élményeik, és itt a gyakoriság fontosabb, mint
az intenzitás. Jobb kis dolgoknak örülni ahelyett, hogy az ember a "nagy boldogságra" várna.
- Céljaik és lehetőségeik megítélését illetően a valóság talaján állnak. Igényeiket nem adják alább, ugyanakkor erőfeszítéseiket sem fokozzák. Rövid és hosszú távra egyaránt terveznek.

- Létüket egy felsőbbrendű értelemnek rendelik alá, és nem maguk hódolnak be sem a pillanatnyi nehézségeknek, sem az élvezeteknek, de nem korlátozódnak az itt és mostra sem.
- Társadalmi kapcsolataikat tudatosan ápolják, és bármikor számíthatnak barátaik és családtagjaik támogatására. Bíznak benne, hogy embertársaik elismerik és kedvelik őket (még akkor is, ha a valóság mást mutat).
- A boldog emberek nyitottak a világra, derűlátók, és megfelelő az önértékelésük. Tulajdonságaik csak részben genetikai meghatározottságúak, ennélfogva igaz az, hogy a negatív érzések iránti hajlam csupán félig-meddig örökletes, mint ahogy a boldogság átélésének képessége sem annyira eleve elrendelt, hanem sokkal inkább tanulható


BOLDOGSÁGRECEPTEK


Mindenkinek megvan a saját képlete a boldogságra. A fent említett sajátságok alapján az alábbi általános tanácsok foglalhatók össze:

Élj a mának!
A jelenre való összpontosítás segíti a pontos érzékelést, így nem terelődik el a figyelem, könnyebben létrejön a flow és az azzal járó boldogságérzet.

Ápold kapcsolataidat!
Az emberek többsége akkor a legboldogabb, ha együtt van valakivel. A szerelem, a barátság, a bajtársiasság még az egyéniség megbecsülésének korában is az első számú eszköze a boldogságnak.

Határozd meg a helyes sorrendet!
A legtöbb fejlett nyugati országban az élet alakulásának lehetősége már-már határtalan, a szükségletek azonnal kielégülést nyernek. Ezzel szemben a féktelen hedonizmus felborítja ezt az egyensúlyt, mert csökkenti az örömérzést és az élvezetet. A választás szerint történő fogyasztás a mértéktartóan kezelt élvezetek, a lényegre való összpontosítás elősegíti a helyes sorrend felállítását.

Munka és szabadidő egyensúlya
A tehetség és a képességek előnyös kihasználása következtében létrejön a flow - az örömteli áramlatérzés. Az ember büszke lesz teljesítményeire, és nő az önbizalma.

Tégy úgy, mintha boldog lennél - és az is leszel!
A mosolygás megalapozza a jó hangulatot, függetlenül attól, hogy szívből jön-e vagy sem. David Moyers ezt a következőképpen fejezi ki: "Going through the motions triggers the emotions." (A külső mozgások belső mozgásokat idéznek elő.)

Maradj higgadt!
A boldogságot nem lehet kikényszeríteni. Néha éppen a lemondás és a kivárás vezet el hozzá.

Részlet Sütő Gyöngyi: Flow-áramlatban... Interneten megjelent írásából







 
 
0 komment , kategória:  Tudod-e?  
Téli hangulat - Idézetek
  2023-02-18 19:15:22, szombat
 
 













TÉLI HANGULAT - IDÉZETEK




Minden évszaknak megvan a maga öröme. A télnek is. A tél általában megragadó szépségével ejt rabul bennünket. A napok óta hulló nagy mennyiségű hó igaz mindig sok-sok munkát ad, de kárpótol mindannyiunkat a hófehér varázslat.

Csend van mindenütt, de néha hallani lehet a madarak csicsergését, és látni lehet ahogy megrázzák tollaikat a hideg miatt. Messze, a nagy fehérségben kitűnik a csipkebogyótermés a bokrokon, látni lehet, hogy megcsípte a dér. Esteledik. Az erdőre friss hótakaró hull. Az ezüstös holdfény úgy esik a földre, mint a legfinomabb selyemből szőtt fátyol.

A nemrég még csendes utcák ilyenkor megelevenednek, előkerülnek a hólapátok, a szánkók. Mindenki vidám, s örül a manapság oly ritkán látott téltábornok éveleji ajándékának. A jó szomszédok besegítenek egymásnak, hamar tiszta és járható lesz a járda. Régi idők telei a beszéd téma és Kovácséknál az újszülött kislány érkezése. A boldog nagypapa ennek örömére barátsággal invitálja a hómunkásokat egy korty italra. A torkunkat maró, méreg erős pálinka ilyenkor újra erőt ad.

Egybehangzó a vélemény, jöhet a következő havazás!

A hidegnek, a fagynak is vannak kellemes pillanatai, melyek feledtetik velünk, hogy jégcsappá vált az orrunk, vagy esetleg a szempillánkon hópihék díszelegnek. Gyerekkorunk élményei villannak be, és főként az, hogy akkor sosem fáztunk?

A tél csodákra is képes. Valóságos ékszerként ragyogó jégvirágokat rajzol ablakunkra, és "Mint menyasszony, talpig csillogó fehérben, úgy öltözteti a tél a tájat"







De idén ez kissé máshogy lett...

Mert idén:

"Januárban
Szabadságra ment
A Tél."

...és februárra is ott maradt! Mintha rohamléptekkel a tavasz kopogtatna!

És hogy azért idén ne csak a reggeli jégvakarás maradjon meg az emlékezetünkben a télről... Íme: kárpótlásul egy nagy csokor a legszebb szép téli idézetekből, kedvenc költőink, ismert hazai és külföldi hírességek szép mondásaiból.

Kárpótoljuk magunkat most ezekkel!








"...Ablakokon jégvirág van,
művészkedő hideg csípte
Domb lejtőjén hóból dunna,
faágakon hóból csipke.

Képzelhetsz-e ennél szebbet,
szemnek, szívnek ékesebbet?


Ékesebbet? édesebbet?
ennél békességesebbet?...

Élni ilyen környezetben,
ó milyen szép, ó be jó!
Hull a hó, hull a hó,
hull a... hull a... hull a hó!"...

Gábor Andor: HULL A HÓ








Ajkainkat tél rajzolja kékre,
körmünk fénye régen megkopott,
ruhánkra a zúzmara fehérje
jégcsap tűvel fagyot foltozott.
Tovasiklunk január jegében
- sors-keringő, töretlen varázs -
körbe-körbe forgatnak az évek...
Szédült táncunk majd folytatja más.

Kapui Ágota: Fagykeringő







Akkor a leghosszabb a tél
Ha már az ember nem remél
Ha a holnap csak ködös kép
Tövissel barázdált vidék.

Ákos: Szeress így - Zeneszöveg







Amikor először esik a hó, az olyan szép.
Még ha azonnal elolvad is.
És ilyenkor mindig gondolni kell valakire.
Muszáj gondolni valakire!

Petrovácz István: Lány a Wiktorskán







Az alkony mögé bújnak a házak
Tavaszt álmodnak és fáznak a fák
A hóban sárga fenyő-csontvázak
És egy régen elnyűtt, tarka kabát

Varjak kárálnak, majd tovaszállnak
Oly rövidek, szürkék a nappalok
Szívemben elégnek a gyertyaszálak
S elcsendesülnek bennem a dalok

Átélem újra halandóságom
E kegyetlen nehéz, bús számadást
A fagyott hó alatt fekve várom
Reszketve várom a feltámadást

Kárpáti Tibor: Januári alkony







Álmodója vagyok
annak a télnek,
az éjjel
csendben jövő
puha hóesésnek.
Az ünnepet izenő
csengőhangnak,
ahogy a fenyő alatt
mások,
örömet adnak.
Bolondja, lázasa
benne
fagynak, szélnek,
a kékest pipáló
dűlt kéménynek,
az ablakunkra
rajzolt jégvirágnak,
a rég volt, zimankós
szép világnak.
Siratója lettem az
odahagyott háznak.
Ahová,
megbocsájtón,
... visszavárnak.
Ahol az asztalánál,
nekem, még most
is, ...megterítnek.
Télben, nyárban,
egyformán,
és úgy szeretnek
mintha hűtlen,
soha el
nem mentem volna!
S otthon, ha estüll,
egy árva csillag felnéz
az égre,
és édes imát mond
értem,
a fehér hóesésbe.

Eszenyi István: Nosztalgia







Bandukolni térdig érő hóban,
gyönyörködni hósapkás oromban,
utazni kedves, csilingelő szánon,
ez az igazi téli álom...

Csúszkálni fényes korcsolyákon,
nevetni fehér hólabdákon,
nézni szállongó hópihét
ez az igazi téli szép!

Várady Lilly: TÉLI SZÉP!







Beszélget a kályhánál a család,
a téli alkony nesztelen leszállott.

Kosztolányi Dezső: TÉLI ALKONY







"A békés téli táj fölemeli a lelket és lebontja a barikádokat."

(André Aciman)







a bokrok, a fák ülnek a hó alatt,
a tücsök most a mennyei réten citerál
A fagy csípi pirosra a fázó arcokat,
hideg, csípős szél rázza a fákat,
a kopár ágak közt süvölt, jajgat,
A horizonton sötét felhők sodródnak,
könnyedén, légies hópihék táncolnak
átölel, ringat a meghitt ünnepekben,
pihenőre tér a természet: decemberben


Fazekas Margit: Verselő Antológia 2013







Csillog a szoknyám,
csillog az ingem.
Ott, ahol éltem,
hófehér minden.
Jéghegyek csúcsán
imbolygó felleg...
Éled a szellő,
ringnak a pelyhek.
Várnak a dombok,
hívnak a rétek.
Szél karján lengek,
szállok felétek.

Mentovics Éva: Hópihe







Csíp a dér, fagy az ér,
csupasz ég feketéll,
pihenő cinegék
szeme még feketébb,
s a nyitott kapunál
didereg január.

Szilágyi Domokos: JANUÁR







Csodálattal tölt el engem a természet,
Bár nem minden évszak vonzza lelkemet:
Búra hangol a tél sívó pusztasága,
Míg örömre gyújt a zengő kikelet;
Ámde még a tél is, ha itthon borul rám,
Idegen tavasznál kedvesebb nekem,
Mert én a hazámat, szép Magyarországot,
Az egész világnál jobban szeretem!

(Jakab Ödön)







"A csönd csendjével susogja a szám,
az esővel esengem szaporán,
a hóval, mely szűk szobád ablakán
bedereng s - álmomban, s álmom után,
tavaszi éjszakán gondolj reám
és nyári éjszakán gondolj reám
és őszi éjszakán gondolj reám
és téli éjszakán gondolj reám."

(Jevgenyij Alekszandrovics Jevtusenko)







De szép is a
nagy természet,
hol haldoklik,
hol meg éled!
Hóból víz lesz,
vízből hó lesz...
Más szavunk sem
lehet erre:
így is jó lesz,
úgy is jó lesz!

Tamkó Sirató Károly: A nagy természet







Délben ezüst telihold
a nap és csak sejlik az égen.
Köd száll, lomha madár.

Éjjel a hó esik és
angyal suhog át a sötéten.
Nesztelenül közelít,
mély havon át a halál.

Radnóti Miklós: December







Elbüvöl e buja szépség,
Foglyul ejt a pillanat,
A tél ezer szépségétől,
Lélegzeted elakad.

Kulik Tamás: TÉL







"El kell fogadnod a szívedben zajló változásokat, éppúgy, ahogy elfogadod az évszakok váltakozását is. S ha egyszer szívedbe költözik a tél, próbáld derűs nyugalommal kiböjtölni a tavaszt."

(Ernest Hemingway)







Az emberek nem figyelik, hogy tél van-e vagy nyár, ha boldogok.

Anton Pavlovics Csehov







Enged a fagy, földről, égről
tűnik a tél boruja,
hóvirág nyit, a hólétől
megárad a nagy Duna.

Simon István: FEBRUÁR







Ess hó, ess három napig!
Vagy egy hétig egyfolytában!
Öltöztesd szűzi-fehérbe a tájat!
Mint a tiszta gyermeki lélek,
mit nem fertőzött be a földi mocsok,
úgy ragyogjon fehéred, bármerre nézek,
mindenhol!

Ess hó, ess! Ne is egy hétig:
egy hónapig! Térdig szeretnék gázolni benned,
mint a gyermek, ki voltam,
hógolyóztam és szánkóztam!
Feledtesd el, hogy a hó alatt
feketeség van... latyak lesz belőle,
Kiábrándító...

De most... most szeretnék megállni...
csak állni a hóesésben,
megtisztult lélekkel
a hófehér térben...

S. Farkas Zsuzsanna: Ess hó, ess!







- Ez a legrövidebb nap. Most már tényleg itt a tél.
- De a leghosszabb éjszaka is a maga csodáival.

Fordította: Laik Eszter

Angol nyelven:
""It`s the shortest day. Winter is truly upon us."
"But also the longest night, and that comes with its own wonders.""

James Norbury: Nagy Panda és Kicsi Sárkány







"Ez a rózsa nem oly illatos, mint a nyári virág, de állt minden megpróbáltatást, amit amaz el nem viselne: a tél hideg esője elegendő volt a táplálására, a nap halvány sugara a melengetésére; a süvítő szél meg nem sápasztotta, szárát el nem törte, a csípős fagy el nem sorvasztotta."

(Anne Bronte)







"Az éjszakában az embernek nincsen társa, a nagy téli sötétségben csak Isten előtt áll, kívül űr és feketeség, a lelke elkezd nagy magánosságában reszketni és olyan gyáva lesz, mint a legutolsó sakál."

(Dallos Sándor)







...Élni ilyen környezetben,
ó milyen szép, ó be jó!
Hull a hó, hull a hó,
hull a... hull a... hull a hó!"...


Gábor Andor: HULL A HÓ







"Élvezd a csendet!
A csendben megszólal a világ,
simítja lelked
s ellazít egy suttogó faág."

(Gergely István)







Érzed? jön a tavasz,
a fák alá
már tarka-fátylú verőfényt havaz.
A messzeségből hirnök érkezett:
madár lebeg a rónaság felett
s fény szállt a holt avarra: Hóvirág.

Wass Albert: TAVASZ-VÁRÁS







Február a tél vége.
Elolvad jég végre.
Hóvirág nő a hó alól.
A kis cinke vígan dalol.
Február rövid hónap,
de van benne sok jó nap.
Farsangi bál és medveles.
De az út széle még jeges.
Februárban megy a tél,
A jó kedvünk visszatér.
Februárban olvad a hó,
Ez a hónap nekem való.

Mészáros András: FEBRUÁR







Fehér a hó, fehér a ház
fehér a gondolat, mi rám talál.
Az első hó fedte, nyugalmas táj
békével tölt el, s rám kiabál:
megállj!

Tedd le most gondod, békítsd meg lelked!
Pihentesd tested, tárd nagyra szíved!
Szorongó fájdalom szálljon most messze.
Suhanjon kavargó, fehér pihével.
Űzd el a bánatod hótakaró alá!
Minden rosszat fedjen,
s hozzon jót és áldást!

Fehér a hó, fehér a táj...
Fehér a lélek... fehér varázs...

S. Farkas Zsuzsanna: AZ ELSŐ HÓ










Fehér lett a kert, az udvar, fehér lett a nagyvilág!
Mesebeli kristályoktól mesések a kerti fák.
Csakhogy nem hó hullott rájuk, nem is dér és nem dara...
Mesés kertbe mesés fákat varázsolt a zúzmara.

(Szalai Borbála: Mesevilág







A fény az fény. Nem igaz? Nem, a holdfény nekem csak keserű emlékeztető volt arra, amit nem élvezhetek; a téli napra. Bár halvány melegsége nem űzi el a tenger jegét, nem ébreszti fel a föld növényzetét, nem fakasztja dalra a sármányt, lisztsápadt arca mégis újraéleszti lelkemben a hitet, hogy képes erre. És ez megmelengeti az ember szívét.

Sjón: A cethal gyomrában







Foltokban már olvad a hó a hegyen,
Az avarból virág bújik szerényen.
Fehér harangját lehajtva földre néz.
Dárdás levele vigyázza testőrként.

Pici hagymából fejlődve díszeleg,
Takarítja maga elől a telet.
A hóvirág jelez: tavasz közelít,
Érkezése téli tájat megszépít.

Te kis virág milyen nagyon bátor vagy!
Jössz akkor is mikor kemény még a fagy!
Legyőzöd a rideg-hideg világot,
Megelőzöl minden büszke virágot.

Káldi Géza: Hóvirág







Fuss, te tél!
Fuss, te tél!
Jön a Tavasz, utolér.
Jön óriás
sereggel,
hóolvasztó meleggel.
eső dobol
hátadon,
a Nap sem lesz pártodon.
Hányszor mondjam,
tűnj el gyorsan,
szép szerivel, míg lehet.
Mert ha vársz - hát jaj neked!

Osvát Erzsébet: TÉLKERGETŐ







Habosra elbágyadt
a jégfényű ég,
olvadt ragyogásban
a lenti vidék,
a kopasz fa
árnyék
kéklik a havon,
friss patak csillámlik
a kocsiúton.

A kakas a hóban
rikkant egy nagyot,
piros farka tolla
mint rubin ragyog,
olvadoz a zúzmó
a fűszál hegyén,
s rengedez már csilló
harmat a helyén.

Juhász Ferenc. TAVASZ-ELŐ







Ha nem lenne tél, nem élveznénk annyira a tavaszt.
Ha nem kellene néha nélkülöznünk, nem vágynánk annyira a jólétet.

Anne Bradstreet







Havazás lennék, lengőn áldó,
gyűrött arcokra, földre szálló,
vigasztaló-nagy csöndes ének,
lélegzete a mindenségnek...

Farkas Árpád: Dúdoló







Havazik, havazik...
Meg sem áll tavaszig.
Tán az egész világ
hó alatt aluszik.

Gazdag Erzsi: Fehér Karácsony







Hát újra itt vagy, édes, drága hó!
Beláthatatlan, végtelen fehérség.
Alvóknak takaró,
Holtaknak szemfedő,
Békétleneknek: diadalmas béke.
Alattad nem fáj a virágok szíve,
Alusznak mind:
A nefelejcsek és a margaréták,
Mert fáraszt a virágzás
És jó pihenni jövő tavaszig.
S még jobb talán - örökké.

Remenyik Sándor: DICSÉRŐ ÉNEK AZ ÚJ HÓRA







Hej, mostan puszta ám igazán a puszta!
Mert az az ősz olyan gondtalan rossz gazda:
Amit a kikelet
És a nyár gyűjtöget,
Ez nagy könnyelműen mind elfecsérli,
A sok kincsnek a tél csak hült helyét leli.

Petőfi Sándor: A PUSZTA TÉLEN







Hol van a nyár, hol van a nyár?
Elröppent, mint egy sóhajtás.
Most tél van, csikorgó hideg tél.

Csukás István: A nagy ho-ho-ho-horgász télen










Hova lett a tarka szivárvány az égről?
Hova lett a tarka virág a mezőkről?
Hol van a patakzaj, hol van a madárdal,
S minden éke, kincse a tavasznak s nyárnak?
Odavan mind! csak az emlékezet által
Idéztetnek föl, mint halvány síri árnyak.
Egyebet nem látni hónál és fellegnél:
Koldussá lett a föld, kirabolta a tél...

Petőfi Sándor: A téli este







Hóna alatt seprűt szorít,
pedig nem is sepreget.
Bizony ésszel fel nem éred,
ez az ember ki lehet.
Hóval, faggyal nem törődik,
tűri némán, szótlanul,
De mikor a tavaszt érzi,
mint a patak, könnye hull.

Donászy Magda: Hóember







Hó hull az ágra,
s apró kis pelyhek
szél karján vígan
libbennek, lengnek.
Felkel a szél most,
jól megkavarja-
Pelyheket szép nagy
buckákra rakja.
Hófehér dombok,
mint téli álom-
csillogva ringnak
hófehér tájon.

Mentovics Éva: Apró kis pelyhek







Hó a mező takarója,
hűvös a nap, fogy a láng.

Délen a fecske, gólya
gondol-e ránk?

Nincs dal az ég hidegében,
károg a varjusereg.

Mégis a szán fut a jégen,
gyerekek!

Weöres Sándor: Tél







Hópelyhek az én álmaim,
Fehérek, halaványak,
Néha eltűnnek-foszlanak,
Alighogy földreszálltak...

Reményik Sándor: Hópelyhek







Hószendvicset készít tetőnkből a tél
Éles késével még átkeni a szél
Széléről túlcsordul - égi méz - a jégcsap
Köröző varjú felette egy légy csak

Séd Imre: Január







Hull a hó, hull hó,
lesz belőle takaró,
ráborul a vetésre,
hogy a fagytól megvédje.

Vastag hóbunda alatt
kenyérmagvak alszanak,
puha ágyban telelenek,
s kikeletkor kikelnek.

Várnai Zseni: HULL A HÓ










Hull a hó hull a hó
Mesebeli álom
Télapó zúzmarát
Fújdogál az ágon

A kis nyúl didereg
Megbújik a földön
Nem baj az ha hull a hó


Csak vadász ne jöjjön

Parányi ökörszem
Kuporog az ágon
Vidáman csipogja
Süt még nap a nyáron

Gazdag Erzsi: Hull a hó, hull a hó - Dalszöveg







...Hull már a hó
Halkan, csendben, szépen,
S takaróvá gyűlik
A kopár vidéken.
A tél fehér leple
Telepszik a tájra,
Betakar mindent,
Maga alá zárva...

Kormos István: TÉLI ESTÉN








Itt van a farsang,
készül a fánk.
Hatalmas móka
vár itt ma ránk.

Pattog a tűz, és
serceg a zsír,
mindenki ehet,
amennyit bír.

Tűnjön el innen
végre a tél,
ropja a táncot
aki csak él!

Jöjjön a napfény,
süssön le ránk!
Addig is együnk,
fogyjon a fánk!

Mentovics Éva: Tél-kergető







Januári hó hull, fehér lesz minden,
tiszta lapot nyit az új év.
Mit írunk rá? Itt a nagy lehetőség,
egy pillanatra költő lesz mindenki,
a hóra íródik a közös költemény!

Csukás István: JANUÁRI HÓ HULL







Január, január
mindig hócsizmában jár;
jégbajusza, jégkabátja,
zúzmara a jó barátja.
Január, január
palotája nyitva áll.
Jégtükörű padlóján
korcsolyázik fiú, lány.
Áll a tánc, áll a bál.
Kicsi szánkó csengve száll.
Meg nem áll tán tavaszig,
mindaddig, míg havazik.

Gazdag Erzsi: JANUÁR







Jégből van a topánkája,
roppan a hó alatta.
Fújhat a szél, mégsem bánja,
megóvja a kalapja.

Hullhat a hó egész héten,
süvíthet a fergeteg,
kacaghatják, az se bántja,
hisz a dolga rengeteg.

Vesszőkosár lóg a karján,
odajár a sok madár.
Ilyen sűrű hóesésben
ennivalót hol talál?

Ezért aztán sok a dolga:
kínálja a sok magot,
s vígan nevet, mikor a sok
apró cinke jóllakott.

Mentovics Éva: A dolgos hóember







Jégvirágok nyiladoznak
ablakunkon hetekig;
az éhező verebeket
jó gyerekek etetik.

Hallgasd csak, hogy csilingel
sok fehérlámpás éjszakán,
versenyezve hópelyhekkel
a telet vivő ezüst szán.

Józsa Márta: Csilingelő tél







Jó reggelt, Tél! Már vártalak.
Hajnalban a deres mezőn,
este a kopasz fák alatt.
A fagy jelezte jöttöd,
hogy az őszt a sárba döntöd.
A fagy és a félelem,
hogy fény nélkül mi lesz velem.

Palotás Petra: Lélekszirmok







Jön a tavasz, megy a tél,
barna medve üldögél:
- Kibújás, vagy bebújás?
Ez a gondom óriás!...

Weöres Sándor: A MEDVE TÖPRENGÉSE







Kert zuzmorája
Minden kis ágra
Fehérlő csipke,
Hideg lehellet
Kristály virága.

Fehér nyirágról
Leomló fátyol,
Földig leérő
Libbenő hajló
Kristályos csipkés
Leomló fátyol.

Pirosas, biboros
Lilaszin hóra
Hullnak a pelyhek,
Zuzmora pelyhek.

Czóbel Minka: Hókirályné palotája







Későn kel a nap, teli van még
csordúltig az ég sűrü sötéttel.
Oly feketén teli még,
szinte lecseppen.
Roppan a jégen a hajnal
lépte a szürke hidegben.

Radnóti Miklós: Január







kopár
határ
zörgő
erdő
rojtos
bojtos
ide-
oda
lengő
felhő
síró
rívó
dúló
fúló
morgo-
lódó
rideg
szél
fejre
kucsmát
lábra
csizmát
hátra
bundát
ágyba
dunyhát
jön a
jön a
hideg
tél

Kányádi Sándor: Őszvégi játék







Lehetséges, hogy ma egy csalódás miatt levert vagy,
elborít a szomorúság, vagy a halálra gondolsz.
Ilyenkor tél van, de készülj a tavaszra."

(Jean Vanier)







Magam leszek a zúzmara,
a hóval olvadok.
Elillanok, akár a tél,
akár a sóhajok.

Vad Fruttik: Szemben a nappal - Dalszöveg







"Majd lesz talán, igazán, még egy fényes könnyű élet.
Úgy lesz bizony, fogadom, ahogy annyiszor reméltem.
Lesz őszre tél, szenvedély, és a rosszat elfelejtjük,
és tavasz, nyár megtalál, minden reggel újra kezdjük."

(Dés László)







Már tél van, elcsendesült minden
nyugalom van ott kinn és itt benn,
halk nevetés töri meg a csendet,
hópelyhek kacagva érik el a földet.

Vass Lajos







Megfagy a harmat a jégfogú tájon,
Zúzmara jajdul lógva az ágon.
Szárnyaszegetten ül a madárka,
Jégben a fészke, fagyva a párja.

Szél dere dermeszt hóra palástot,
Tél szava kondul jégben a sás most.
Mélyen a vízben halkan halaknak
Álma igéz, már tavaszt akarnak.

Reggel a Napnak csillog a háza,
Fényfuvoláján izzik a táj ma.
Oldja a fagynak szürke bilincsét,
Szól kikeletnek szín-teli kincsért.

Ujvári Lajos: Téli kép







Megszeppent a
hóvirág,
amikor
kikandikált.
Látja,
pilinkél
a hó,
a földön
hótakaró.
Télapó meg
nincs sehol:
talán szundít
valahol,
és nem vette észre,
hogy a télnek vége?

Osvát Erzsébet: A MEGSZEPPENT HÓVIRÁG










Mikor megkezdődik a havazás, az első napon, mikor szánok jelennek meg az utcán, kellemes nézegetni a fehér földet, a fehér tetőket, jólesik belélegezni a friss levegőt, ilyenkor szokott az ember ifjúságára emlékezni. A vén, dérlepte hársak és nyírfák jóindulatúaknak látszanak, közelebb állnak a szívhez, mint a ciprusok és pálmák, az ő szomszédságukban már nem is akaródzik az embernek a hegyekre és tengerekre gondolnia.

Anton Pavlovics Csehov: A 6-os számú kórterem







Mindegyik évszaknak van valami bája.
Van aki leszólja, van ki megcsodálja!
Ha kívül hideg van, öltözz melegebben,
a lelked sem fázik, ha van szeretet benn.

Aranyosi Ervin: Öntsd szíved melegét a fagyos világra!







Minden éjjel egy sereg virág
költözik az ablak üvegére,
könnyű indák, álombéli fák,
szirmok, ágak, levelek fehére.

Kuzebaj Gerd: Jégvirágok c. vers







Minden fagyos tél
Után új tavasz jön.
Az ember szívében
Új remény köszön.

Uhrin Benedek: A szerelemmel játszani nem szabad










Minden tél szívében rejtezik egy vibráló tavasz,
és minden éj leple mögött ott vár egy mosolygós hajnal.

Kahlil Gibran







Mit lehet tenni a tél ellen? Várni kell a tavaszt.

Jókai Mór







Most én is hó-ruhát kapok:
s a szívem tán azért sajog,
azért ily árva, elhagyott,
mert olyan tiszta, jó vagyok,
ahogyan csak a hó ragyog; -
de majd telnek a hónapok,
s ha engednek a zord fagyok,
a bánatom eloldalog,
én is, én is "felolvadok",
sugárba, fénybe roskadok, -
s megkönnyeznek - a csillagok...

Vitó Zoltán: Téli mondóka










Most tél van, és csend, és hó, és halál.

Vörösmarty Mihály: Elősző







A mozdulatlanság állapota. Az alvás, a várakozás állapota.
A szomorú szépség állapota. A csend, a hideg, a fagy, a jég, a hó.
A hó gyönyörű. Szomorúan gyönyörű.
... De nem csak szomorúság, nem csak fagy van a télben.
Hanem jó is.
Az, hogy véget ér. Ezt mindig, minden évben biztosan tudhatjuk. Véget ér.
Hogy mikor, nem tudjuk. Lehet, hogy hamarosan, lehet, hogy sokára.
De biztosan vége lesz.... És ezt várjuk.
Ez tartja bennünk a lelket, tudjuk, hogy érdemes élni, várni, mert lesznek szebb napok.
Amikor minden megmozdul, minden felébred, és minden szép lesz megint.
Csak várni kell és hinni. Nem is hinni - tudni.
És türelmesnek lenni.
Ez a legfontosabb. És ha megérkezik a tavasz, elfelejtünk minden mást.
A hideget, a szomorúságot, a fagyot, a mozdulatlanságot.
...Igen, most tél van. De lesz tavasz.

Csitáry-Hock Tamás: Van a tél...







"Nekem a tele Holdak,
Az együtt-nézettek,
Szépek lesznek, mert szépek voltak
S a fogadásunk
Nekem ma sem egy útált, ócska folt:
Megbolondulnál, ha tudnád,
Miket juttat eszembe
A vándor, téli tele Hold."

Ady Endre: Vándor, téli Hold







Nem fáztok, ti téli fák,
Mikor meztelen az ág?
Eldobtátok a nyári zöld
S az őszi aranyruhát.

Ejnye, ejnye, téli fák,
Ez aztán a furcsaság:
Hideg télben levetkőztök,
Nyáron viseltek ruhát!

Zelk Zoltán: Téli fák







Neszez a hó, minden hallgat,
ez a kert ma a végtelen,
óvatosan, lassan ballag a
decemberi éj velem.
Minden messze, minden távol,
semmi sem látszik a tájból,
bokor és fa sokaságtól,
minket a tél elvarázsol.
Gyermekkorok mese éje,
támad újra ma estére,
boldog nyugalmat idézve,
mi nincs már csak emlékébe...
Hó rakta varázspalástban
minden alszik, minden hallgat,
áll a kert a havazásban,
hó neszezget, hó takargat.

Fetykó Judit: Éjjel, havazásban







"Néha úgy szállong nesztelen libegéssel, mint ősszel a falevél. Nagy pelyhei tanácstalanul tántorognak, aztán lehullanak valahova, és el is olvadnak azonnal, mert így csak tél elején hull a hó.
Ha mégis megsűrűsödnének, akkor a füves völgyek, hideg árokpartok lesznek először fehérek, és szinte felszólnak az alacsony hófelhőknek, hogy:
- Ereszthetitek a többit is! Már megmaradunk.
Ekkor aztán feltámad a szél, szitálni kezdi a havat, apró pelyheit megforgatja, és sziszegő, vad suhogással ráborítja a világra.
A hegyek, völgyek, erdők, mezők elnémulnak ilyenkor, mert a hó takar, temet, fehér lepedője alatt ijedt csendben alszik az élet, és sose lehet tudni, lesz-e belőle ébredés.

(Fekete István)







"Nézem, ahogy az est leszáll az ablakom előtt,
Ezüstbe és fehérbe öltözik a Föld.
Álmaink és bűneink, jó és rossz tetteink
Ma hó takarja."

Piramis: Kívánj igazi ünnepet!







Nem eszi meg a kutya a telet.

Közmondás







Nincsen virág, nincsen zöld,
Nagyon meztelen a föld
Kihűlt lelke jéghideg, holt,
Az égen is reszket a hold...
Élessz tüzet január,
Kell a szeretetsugár
Egész évben szerethessünk,
Hogy így boldogok lehessünk!


György Emőke: JANUÁR, JANUÁR







Nincs tavasz tél nélkül. Nincs élet halál nélkül.

Spíler c. film







...Nini! nézd csak, de szépek a
Mezőcskék, hegyecskék!
Az angyalok fehér hóval
Behúzták, befedték.
Száll az égből, szállingózik,
Hull a hó, hull a hó -
Szegény földnek a hidegben
Jó meleg takaró!

Pósa Lajos: A HÓ







Olvad a hó, fenn fordul a nap,
kiböködi a hideg csillagokat,
döccen a vén Föld rossz kerekén -
túl vagyunk... látod, a tél nehezén.

Szabó T. Anna: FEBRUÁR







Olvad a hó a hegyormokon,
S a néma fenyves lágy szellőt szitál,
Itt -ott fehérlő tiszta foltokon
A zúzmarás tél búcsú-képe áll.

Wass Albert: FEBRUÁR








"...olvad a hó, tavasz akar lenni.
Mit tudom én, mi szeretnék lenni!
Pehely vagyok,


olvadok a hóval,
mely elfoly mint könny, elszáll mint sóhaj.
Mire a madarak visszatérnek,
szikkad a föld, híre sincs a télnek..."

Babits Mihály: ŐSZ ÉS TAVASZ KÖZÖTT










Olyan halk és hideg idő van,
halk és hideg, halk és hideg:
hallani szinte suhanóban
a gyöngyház égen a telet.
Selymesen száll ő rongyaink közt
s arcba legyez, bár semmi szél...
Óh láthatatlan, hűvös angyal,
előkelő, gyönyörü Tél!

Babits Mihály: AZ ELŐKELŐ TÉL







Ó, de szép,
Ó, de jó,
Leesett
Nézd, a hó!
Hull a házra, hull a fára,
A lámpára, a járdára,
Mint az álom, oly csuda
Fehér lett Pest és Buda.

Ó, de szép,
Ó, de jó,
Gyúródik
Hógolyó.
Fiúk, lányok meg nem állják,
Egymást vígan hajigálják,
Olyan harc ez gyerekek,
Amit én is szeretek.

Szép Ernő: HÓ







Öröm rezzen ágról ágra:
itt a tavasz nemsokára,
kizöldülnek mind a fák -
Isten hozott, hóvirág!

Zelk Zoltán: HÓVIRÁG







Összenőtt a föld az éggel,
csupa fehér, csupa szürke.
Ég és föld közt oszlopokként
feszül a kémények füstje.

Farkasordító hideg van.
Csattog a fagy, mint a fejsze.
Kibújni a jó melegből
kinek volna kedve, mersze?

Szégyen volna mégis-mégis
egész nap bent rostokolni:
mire való a jó csizma
meg az a sok meleg holmi?

Lám, a varjú milyen bátor,
se csizmája, se bundája,
mégis kiült károgni a
fehér lombú diófára.

Kányádi Sándor: Tél derekán







Az ősz az az évszak, ami után rögtön a tavaszt várjuk.

Doug Larson







"Rád borulnék ősszel, takaró avarral
És ha tél lehetnék, behavaználak.
Beléd olvadhatnék nyíló szép tavasszal
Forró nyár, ha lennék, beragyognálak."

Bikini: Veled akarok... (Zeneszöveg)







Reggel vagy este,
Szélben vagy csenddel,
Eljön magától
Sorsod mit rendel:
Miként nyár és tél.

Kölcsey Ferenc







Száll az idő, száll fölöttünk,
Sebesebben, mint a madár,
Gyűlnek az évek mögöttünk.
S vajon, hol a véghatár:
Nem tudja ezt a halandó,
Csak annyit tud, hogy mulandó
Minden itt az ég alatt -
Életünk egy pillanat.

Benedek Elek: JANUÁR







Szellő rezdül csendben,
hópihékkel játszik,
az egész világból
gyöngy-fehérség látszik.

Pillangó pihékkel
fehéredik minden,
ennél szebb varázslat
egész évben nincsen.

Devecsery László: Harang szól valahol...







A szép rögtön kell.
Az igazra alszunk egyet.
Lelkünknek elég a kép.
A testnek keret is kell.

Márai Sándor







Szép a tavasz és szép a nyár is,
de szebb az ősz s legszebb a tél,
annak, ki tűzhelyet, családot
már végképp másoknak remél.

József Attila: Ime, hát megleltem hazámat... c. vers







Sziszegve nyargal a fagyos szél,
komor még az alvó világ.
Ugye Kedves hosszú már a bezártság, a tél...
De nézz csak ki s reménykedj! T
Tavasz hírnökeként kinyílott a hóvirág.

Lovas Éva: REMÉNYKEDJ!







Tavasz s tél küzdenek egymással,
Harcol a fagy és napsugár
Egy-egy hiszékeny bokor ága
Rügyét is bontogatja már.

Endrődi Sándor: TAVASZ FELÉ







Táncolj a légben, forogj a térben,
Hófehérséged hintsd le rám!
Csillogj az égben, szállj le, s igézz meg!
Mutasd meg nekem tél-csodád!

Vámosi Nóra: Hópihe







A tél legszebb pillanatai. amikor hull a hó és a napfény csillog.

Meor







"A tél csodákra is képes. Valóságos ékszerként ragyogó jégvirágokat rajzol ablakunkra, és "Mint menyasszony, talpig csillogó fehérben, úgy öltözteti a tél a tájat"

Meor







Tél eleje, tél közepe:
havas a hegyek teteje,
sehol egy árva virág -
zúzmarás a fán az ág.

Ám télután egy reggelen,
csoda történik a hegyen:
kibújik a hóvirág,
s megrezzen a fán az ág.

Öröm rezzen ágról ágra:
itt a tavasz nemsokára,
kizöldülnek mind a fák -
Isten hozott, hóvirág!

Zelk Zoltán: HÓVIRÁG







,,A tél a kényelem, a jó ételek, a melegség,
a barátságos kéz érintése és a tűz melletti
beszélgetések ideje: otthon vagy."

(Edith Sitwell)







A tél nem egy évszak, hanem egy ünnep.

Sinclair Lewis, amerikai iró







A tél nem tart örökké; a tavasz nem marad el.

Hal Borland







A tél olyan évszak, amikor a világtól el lehet vonulni, a szűkös készletekből a legtöbbet lehet kihozni, elképesztően hatékony tetteket lehet végrehajtani, és el lehet tűnni szem elől. (...) A tél nem a halála, hanem az olvasztótégelye az élet ciklusának.

Katherine May: Út a télbe







A tél ölelésében tudja meg az ember,
hogy lelke mélyén a nyár soha nem múlik el.

Albert Camus







Tél, tél, hófehér,
ezer pehely pilinkél.
Megpihen a faágon,
pihe-puha hóálom.
Tél, tél oly fehér,
Hótakaró térdig ér.

Balla Piroska: Hófehér tél







,,A tél a tündérmesék ideje.
Természetanyácska csillogó ruhába öltözve köszönti
az évszak mitikus teremtményeit, míg a téli álmot alvó állatok
meleg ölébe és kényelmes faodvakba fészkelik magukat."

(Sarah Ivens)







Tél van. Havasak a háztetők, varjak keringve kárognak a házak felett, emberek csúszkálnak a jeges járdán, szürke a kép az ablak keretében. Hideg, rideg, barátságtalan. Tél van. És benne tavasz. Bennem tavasz. Szökkenő szarvassal, csivitelő madarakkal, zöldellő fákkal, napsütéssel... és egy nyíló virággal. A legszebb virággal, ami csak létezik a Földön. A legszebb érzéssel, ami csak létezik a Földön. Veled.

Csitáry-Hock Tamás: Csitáry-Hock Tamás: Angyaltoll







Tündöklik, mint a gondolat maga,
a téli éjszaka.

József Attila: Téli éjszaka







Udvarunkon, ablak alatt,
Álldogál egy furcsa alak.

Hóból van a keze, lába,
Fehér hóból a ruhája.

Hóból annak mindene,
Szénből csupán a szeme.

Vesszőseprű hóna alatt,
Feje búbján köcsögkalap.

Gazdag Erzsébet: Hóember







Ugye, szép a tavasz, mikor
rügy születik s madár dalol?
S ha daluk némul, szép, ugye,
nyáron a méh-, s virág-zene?

És nem szép, ha elmúlt a nyár,
hogy a levél, lehullva már,
cipőnk orránál kavarog,
vagy markunkban ireg-forog?

Most tél van, beállt a patak;
sétálgatok a fák alatt:
öles hóban áll mindegyik,
odvukban mókus aluszik,



s bármily kicsiny az ág, a gally,
mindent fehér szirom takar.
Köszöntelek, tél! Te szépíted,
nagy virággá te építed

ezt a fát, ötven fekete
karját fehérrel vonva be,
míg a gallyakra millió
kis fehér kesztyűt húz a hó.

Davies, William Henry: A TÉL SZÉPSÉGE - Ford: Szabó Lőrinc







Ujra lebeg, majd letelepszik a földre,
végül elolvad a hó:
csordul, utat váj.
Megvillan a nap. Megvillan az ég.
Megvillan a nap, hunyorint.
S íme fehér hangján
rábéget a nyáj odakint,
tollát rázza felé s cserren már a veréb

Radnóti: Február







"Vajon miért vár az ember mindig másik évszakot? (...) Miért ne lehetne örülni a télnek, amely szemlátomást nem óhajt enyhíteni a szorításán, és amolyan színházi havat szór a járdákra, amikor mindjárt itt a március? A nyár úgyis eljön, és a következő tél is, amikor már egy évvel öregebbek leszünk, és egy évvel közelebb kerülünk ahhoz, amitől úgy félünk."

(Iselin C. Hermann)







...Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,
Hisz zúzmarás a város, a berek...
Fagyos kamrák kilincsét fölszaggatni
És rakni, adjon sok-sok meleget.

Azt a tüzet, ó jaj, meg kéne rakni,
Hogy fölengednének az emberek!

József Attila: Tél







Vándor, ki elhaladsz mellettem, ne emelj rám kezet!
Én vagyok tűzhelyed melege hideg téli éjszakákon,
Én vagyok tornácod barátságos fedele,
Melynek árnyékába menekülsz a tűző nap elől,
És gyümölcsöm oltja szomjadat.
Én vagyok a gerenda, mely házadat tartja, és vagyok asztalod lapja,
Én vagyok az ágy, amelyben fekszel,
A deszka, amelyből csónakod építed.
Én vagyok házad ajtaja
Bölcsőd fája ...
... Koporsód fedele.
Vándor, ki elmégy mellettem,
Hallgasd meg kérésem:
Ne bánts!

Hannes Tuch: Az erdő sóhaja - Bitte des Waldes (Ford. Fekete István)







Zúzmarás a december,
Örülhet a hóember.
Hófehér a pocakja,
Óriási hólabda.
Hópocakján hófeje,
Seprűt tart a jobb keze.
Kavicsszem és kavicsszáj,
Répaorrán kismadár.

Bartos Erika: Hóember c. vers








A tél szépsége - Gyönyörű téli felvételek és zene

Link



A TÉL SZÉPSÉGE...PÁNSÍP - EVITA

Link



Vivaldi -- Tél.

Link


A tél dala - Nox

Link



Wass Albert: Tél - Muck Ferenc: Piros szív, fehér hó, zöld levél..

Link



VERSEK A TÉLRŐL - ERNESTO CORTAZAR zenéjével

Link












 
 
0 komment , kategória:  Évszakok  
Rólunk mondták, Nekünk mondták
  2023-02-16 21:00:13, csütörtök
 
 








RÓLUNK MONDTÁK,NEKÜNK MONDTÁK




Mottó

"Mindig, mindent adjál oda hazádnak.
A világnak nincs semmiféle értelme hazád nélkül.
Ne várj jót a hazától, s ne sopánkodj, ha megbántanak
a haza nevében. Mindez érdektelen. Egyáltalán semmit
ne várj a hazádtól. Csak adjál azt, ami legjobb életedben.
Ez a legfőbb parancs. Bitang, aki ezt a parancsot nem ismeri."

(Márai Sándor, Füveskert)



Amit a magyarság szellemi értékekben a világnak adott, messze kimagaslik
sok nagy nemzet teljesítményei közül is.

Elég ha csak a tudományban és sportban elért eredményekre utalunk.

Itt olvasható /látható/ néhány idézet, hogyan vélekedtek rólunk az elmúlt
századok­ban a világ kiemelkedő szellemiségei.

Légy büszke Magyarságodra!







Theophylactus Simocattus (korai 7. század) bizánci történetíró:

"A magyarok rendkívüli módon szentnek tartják a tüzet; a vizet és a levegőt tisztelik, a földet dicsőítik, de csupán azt imádják és nevezik Istennek, aki a világmindenséget teremtette (ez a Teremtő).







Bölcs Leo bizánci császár (866-912):

A magyarok a munkát, a fáradtságot, az égető meleget,
fagyot, a hideget, minden nélkülözést tűrnek.
Szabadságkedvelők és pompakedvelők.







Llotharingiai Regino prümi apát ( - 915)

A fáradalmakban és harcokban edzettek, testi erejük mérhetetlen... karddal
csak keveseket, de sok ezreket ölnek meg nyilakkal, amelyeket olyan ügyesen
lőnek ki szarujaikból, hogy lövéseik ellen aligha lehet védekezni...
Természetük dölyfös, lázadozó... természetüknél fogva hallgatagok,
készebbek a cselekvésre, mint a beszédre.







Gardizi perzsa író, 1050. körül:

A magyarok bátrak, jó kinézésűek, és tekintélyesek.







Prágai Kozma cseh püspök 1110-ben:

A magyar király/nép hatalmas, kincsekben gazdag, háborúban
diadalmaskodó s a föld bármely királyával képes szembeszállni.







II. Murad szultán:

Aki elfoglalja Magyar-országot, az ura az egész világnak.







TH. ROOSEVELT (1858-1919), az Egyesült Államok elnöke, 1910-ben Magyarországon mondta:

,,Az egész civilizált világ adósa Magyarországnak az ő múltjáért. Amidőn Amerika még Európa méhében leledzett, Magyarország gátolta meg a barbárok terjeszkedését, Magyarország őrizte a civilizált világ biztonságát. Nincs fényesebb történelem mint a magyar nemzeté."







Enea Silvio Piccolomini - II. Pius pápa (1405-1464):

Minden joguk megvan a magyaroknak visszakövetelni a koronát,
mert a magyar királyság archiregnum. Magyarország a kereszténység
pajzsa és a nyugati civilizáció védője.







Marzio Galeotto és Antonio Bonfini olasz humanisták:

Európa népei mind írigylik a magyaroktól a Kárpát-medence területét, az itt lévő gazdagságot, ezért gyűlölet veszi őket körbe. Magyarországon a leggazdagabb a föld, bő a hal-áldás, nagymennyiségű a kenyérgabona, a bor pedig kiváló.







Milton John (1608 - 1674) angol költő, politikus:

Büszke vagyok arra, hogy Magyarország és Anglia között kulturális kapcsolat áll fenn.







Charles-Louis Montesquieu (1689 - 1755), francia filozófus:

A magyar híres szabadságszeretetéről, nemes és nagylelkű jelleméről,
hősi bátorságáról. Vendégszeretetének legendás híre van.







Charles-Maurice de Talleyrand-Périgord (1799 - 1807) gróf francia államférfi, diplomata mondta Napoleonnak:

"Felség! Régi szokásuk a magyaroknak, hogy felnéznek nagyjaikra és büszkék múltjukra. Vedd el e nép múltját, és azt teszel velük amit akarsz."







13 A magyar nemzet a hősiesség, a lelki nagyság és a méltóság arisztokráciája.
Mikor fogjuk adósságunkat ez áldott nemzet iránt leróni, mely a Nyugatot megmentette?
Vajha a francia történetírás leróhatná már egyszer hálájának adóját a magyarsággal,
a nemzetek hősével szemben. E nemzet hősi példájával felemel és megnemesít minket.
A magyar hősiesség magas erkölcs megnyilatkozása.

Jules Michelet (1798 - 1874) francia történész







Magyarország a hősiesség megtestesülése.
Magyarország nem halt meg és nem halhat meg.
Ez a kiváló nemzet majd kitör sírjából ahová az önkény fektette.

Victor Hugo (1802 - 1885) francia költő, író







Elisée Reclus (1830-1905) francia földrajztudós

Magyarország rendkívüli előnye, hogy szoros értelemben vett földrajzi egység.
A magyar királyság földrajzi szempontból Európa egyik legösszefüggőbb területe.
Bármint alakuljon is a közép-európai államok sorsa, bizonyos, hogy a magyarság
mindig a legjelentékenyebb szerepet fogja játszani a Kárpátok által körülvett óriási arénában










Magyarország egy olyan kalitka, amelyből egyszer még egy gyöngyörű madár
fog kirepülni. Sok szenvedés vár még rájuk, de egész Európában páratlan
dicsőségben lesz részük. Írigylem a magyarokat, mert általuk nagy boldogság
árad majd az emberiségre. Kevés nemzetnek van olyan nagyhatalmú őrangyala,
mint a magyaroknak és bizony helyes lenne erősebben kérniük hathatós
oltalmát országukra!

Szent PIO született Frencesco Forgione (1887 - 1968) olasz kapucinus szerzetes







VI. Pál pápa ( 1897. - 1978. ):
"A Vatikán szigorúan őrzött iratainak nyilvánosságra hozatala megrendítené a magyarság valós őstörténetét, történelmi küldetését nem ismerő európai és egyetemes közvéleményt és átrendezésre kényszerítené a történelem oktatását.

Az iratok titkosságának feloldása ma még nem lenne megalapozott cselekedet, mert az emberiség nem érett az ismeretanyag lojális megértésére. Napjainkban még feszültségeket keltene az iratok közzététele. De el fog jönni, majd azaz idő, amikor őszinte tisztelet és csodálat fogja övezni a magyarságot."







Albert Camus (1913-1960) francia Nobel -díjas író

1957. október 23. A magyar vér oly nagy értéke Európának és a szabadságnak, hogy óvnunk kell minden cseppjét... A legázolt, bilincsbe vert Magyarország többet tett a szabadságért és igazságért, mint bármelyik nép a világon az elmúlt húsz esztendőben. Nehéz minékünk méltónak lenni ennyi áldozatra. A magyar munkások és értelmiségiek, akik mellett annyi tehetetlen bánattal állunk ma, tudják mindezt, s ők azok, akik mindennek mélyebb értelmét velünk megértették. Ezért, ha szerencsétlenségükben osztoztunk, miénk a reményük is. Nyomorúságuk, láncaik és száműzottségük ellenére királyi örökséget hagytak ránk, melyet ki kell érdemelnünk: a szabadságot, amelyet ők nem nyertek el, de egyetlen nap alatt visszaadták nekünk!







Helmut Kohl (1930 - 2017) német konzervativ politikus, kancellár 1982-1998-ig:

A legnagyobb csapást a nemzetközi kommunizmusra a magyarok mérték
és a berlini falból az első követ a magyar hősiesség ütötte ki.







XIV. Dalai láma Dzsepcun Dzsampal Ngagvang Loszang Jese Tendzin Gyaco született Lhamo Donrup (1935 - ) az 1980-as évek második felében:

Magyarok! A lehetőség mindazon által eljött az Önök számára, hogy kibontakoztassák képességeiket és megmutassák a világnak szellemüket, kezdeményező képességüket. Ehhez azonban az önbizalom elengedhetetlen. Éppen ezért akármilyen nehéz is, bármilyen akadállyal, nehézséggel néznek szembe, nem szabad, hogy elveszítsék a reményt és az elhivatottságukat. Bizakodónak kell maradniuk!







Tanpai Rinpoce a nepáli Fehér Király kolostor vezető lámája 2007-ben:

Önök, magyarok elképzelni sem tudják, milyen büszkék lehetnek nemzetükre, magyarságukra. Mi biztosan tudjuk, hogy a világ szellemi, lelki és spirituális megújhodása az Önök országából fog elindulni.







El lehet menni Magyarországról!
Itt lehet bennünket hagyni, kérem szépen!
Tessék! Lehet menni!

Gyurcsány Ferenc, Magyarország miniszterelnöke 2006-ban







Ó, boldog Magyarország, ne engedd tovább gyötreni magad!
(O Beata Ungheria! Se non si lascia piu malmenare!)

Dante Alighieri (1265 - 1321) a legnagyobb itáliai költő







JOACHIM MEISNER (1933 - 2017 ) bíboros 2009. augusztus 20-án:

Európának szüksége van Magyarországra, arra a szenvedésben, háborúban
és szükségben megerősödött népre, amely soha nem hagyta magát legyőzni...







Orbán Viktor (1963 - ), Magyarország miniszterelnöke

Szabad bírálni, de nem szabad egy népet megsérteni - mi valóban éltünk
diktatúrában... Amikor megtámadják Magyarország demokratikus
elkötelezettségét, akkor nekem alkotmányos kötelezettségem, hogy
megvédjem az országot. Meg is fogom tenni

Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke







R. Backwill angol politikai író (1841-ben):

Magyarország foglalja vissza helyét a nemzetek között, és legyen az,
ami régente volt: Európa legbüszkébb védőbástyája.







Lelkünkbe szíva magyar földünk lelkét,
Vérünkbe oltva örök honszerelmét,
Féltőn borulni minden magyar rögre,
S hozzátapadni örökkön - örökre!

(Sajó Sándor /1868 - 1933./ költő, Magyarnak lenni)







Az a szóbeszéd járja Amerikában, hogy két intelligens faj létezik a Földön:
emberek és magyarok.

Angol nyelven:
"A persistent rumor has circulates in the USA: There are two intelligent races
living on the surface of planet Earth: the standard people and the Hungarians."

Isaac Asimov. 1920. január 2. - 1992. április 6. orosz származású amerikai író és biokémikus


Link








Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország,
Gyönyörűbb, mint a nagyvilág!
Ha zeng a zeneszó, látom ragyogó
Szép orcád!


Kalmár Pál - Szép vagy, gyönyörű vagy (Dalszöveg)

Link








Vélemények a magyarságról! I.
EZ a kis film a külföldi kutatók,államférfik, vezetők, papok,egyházi személyek, irók, költők valamint a történelem egyéb jeles személyiségeinek véleményét mutatja be, hazánkról és a magyarságról.
Kerkayné Maczky Emese összegyűjtött adatai alapján készült a videó.

Link



Külföldi vélemények a magyarságról ezer év során - II.RÉSZ
Az első rész folytatásaként bemutatja, hogy igenis van helyünk a Világban és ezt dicső múltunk igazolja.A II.rész szintén írók,költők,tudósok,történészek,politiku­sok véleményeit mutatja be a magyarságról!

Link



A Rólunk mondták magyarokról sorozat III. része.
A világ által alkotott vélemények a magyarságról egy csokorban.
Érdekes vélemények, megfigyelések, tanulmányok külföldiek által megfogalmazva, amikre büszkék lehetünk és büszkének kell lennünk!
Jó szórakozást. Szebb jövőt!

Link



Magyarország (Hungary, Ungarn, Hongrie)

Link


















 
 
0 komment , kategória:  Hazánk - otthonunk  
im Blount üzenetei Magyarország számára
  2023-02-15 20:15:26, szerda
 
 




JIM BLOUNT ÜZENETEI MAGYARORSZÁG SZÁMÁRA
Civilek.info | 2023. febr. 13.


Jim Blount újra Magyarországon járt 2023. február 11-én és a Szent István Bazilikában előadást tartott. Az amerikai misszionárius és exorcista pap legutóbb augusztus 27-én járt nálunk a máriaremetei kegytemplomban tartva előadását a Szeretetláng - mozgalom keretében. Prófétai előadásában Magyarország számára üzeneteket hozott akkor és most is. Ő a Magyarországról kiinduló, azóta nemzetközivé vált Szeretetláng-mozgalom misszionáriusa. Valójában arra hívja fel a figyelmet, hogy az ország használja saját imáját, ami védelem a gonosz támadásai ellen. A Szeretetláng Kindelmann Károlyné Szántó Erzsébet egy egyszerű magyar szent életű asszony nevéhez fűződik, ő kapott egy erős imát 60 évvel ezelőtt mindannyiunk és Magyarország védelmére. Az előadásból megtudhattuk, hogy milyen gonosz erők fenyegetik az országot, és hogyan védekezhetünk ellene.

Az Új világrend, az elit, meg akarja ölni Magyarországot. Soros György el akarja pusztítani az országot-jelentette ki az exorcista pap előadó. De Isten meg fogja menteni az országot, Jézus és édesanyja a Szűzanya védelmünkre siet. A szellemi látással rendelkező pap látja, hogy a sátán Budapest fölött van. Ő Jézus Krisztus keresztjével megdorgálta a sátánt előadás közben. Egyébként rendelkezik egy olyan kis kereszttel, ami Jézus keresztfájából származik, ezzel mindenkit megáld előadásai végén. Elmondta, hogy Pió atya, aki életében sokat küzdött a sátán személyes támadásai ellen, és exorcista volt, évekig segített neki már a mennyből. Szeretett volna ő is Magyarországra jönni, de miután már személyesen nem tud, elhozta magával az atya szerzetesi köpenyét. Az előadás alatt végig ott volt mellette a jól ismert barna kapucnis köpeny.







Magyarországnak használnia kell saját imáját a kommunizmus démonai, az Új világrend, az erőszak, az EU démonai ellen. Ez az Urral való Egység imája, mely megvakítja a sátánt, amit a mostani időkre kaptunk. Ez Magyarországnak elhozza a győzelmet! A Szűzanyától származik, amit legalább 4-5-ör el kell mondani naponta. A protestánsok éppúgy elmondhatják, mint a katolikusok. Jim atya is el fogja vinni és átadja miniszterelnökünknek ezt az imát. Így hangzik:
Imádott Jézusom!

Lábunk együtt járjon.
Kezünk együtt gyűjtsön.
Szívünk együtt dobbanjon.
Bensőnk együtt érezzen.
Elménk gondolata egy legyen.
Fülünk együtt figyeljen a csöndességre.
Szemünk egymásba nézzen,
és tekintetünk összeforrjon.
Ajkunk együtt könyörögjön
az Örök Atyához irgalomért!

Ámen.

Ha imádkozzuk, a legboldogabb nemzet leszünk. Volt egy látomása, még korábban Magyarországról, amit most is elmondott. Ez figyelmeztetés volt a mennyből. Hadsereget látott, ami le akarta rohanni Magyarországot. (Ezt lehet szellemi értelemben is értelmezni, lehet a gonosz hadserege, ami fenyegeti országunkat.) Ha imádkozzuk az imát, a legbiztonságosabb nemzet leszünk. Magyarországhoz a veszély nem közelít, olvassuk a 91. zsoltárt. ,,S ha ezren esnek is el oldaladon, a jobbod felől tízezren, téged nem találnak el." (Zsolt91,7)

Az én hazámban - mondta az előadó- kislányokat operálnak át kisfiúkká, és kisfiúkat kislányokká. Nem tudja Magyarországon, hogy van, de náluk a gonosz már idáig jutott a támadásban. A gyerekek átoperálása a gonosz műve, össze akarja zavarni az embert. A legnagyobb veszélynek a serdülők vannak kitéve az átoperálások a drog és más függőségek miatt. A keresztény nemzet megvédi a fiatalokat. (Valószínű Jim atya nem tudja, hogy Magyarország mennyire küzd a gender ellen, ami elvezet az átoperálásokhoz, és ezért milyen zsarolásnak van kitéve az EU-ban). Amerikáról beszélt, ahol ez már mindennapos, aminek oka a gyenge kereszténység. Nézzétek meg Amerikát, nézzétek meg a Fehér Házat, nézzétek meg az elnököt, igen gyenge a kereszténysége!

Elmesélte még, hogy a serdülők megmentésére, milyen imát kapott egy afrikai serdülő, és ő hogyan mentett meg vele egy drogfüggő fiatalembert, akit fogvatartott, a drog démona. Ezzel sikerült kiűzni: ,,Jézus Krisztus drága szent vére ments meg minket és az egész világot!"Ez egy exorcista ima lett, amit mi is mondjunk.

Az Úrral való Egység imáját, azonban Magyarország kapta ajándékba, mert nagy támadás alatt állunk. Isten, Magyarországot a szentek nemzetévé akarja tenni. Csak a szentek boldogok. E nélkül mindenki szomorú és mogorva, melynek démonai is fenyegetik Magyarországot. Legyen Magyarország a világ legboldogabb nemzete! Nagy öröm, hogy Erdő Péter bíboros megadta engedélyét és áldását erre az imára. Imádkozza mindenki Magyarországon!

Imádott Jézusom!
Lábunk együtt járjon

Szerző: Pók Katalin







Az új világrend

Link



Ez itt a kérdés - Az új világrend létrejötte - Kultúrharc (2022. április 5.)
/Joe Biden amerikai elnök szerint egy új világrend van létrejövőben, amit az Egyesült Államoknak kell irányítania - mai adásunkban elsőként ezzel a témával foglalkozunk. Majd arról beszélgetünk, hogy hogyan alakult Magyarország külföldi megítélése és sajtóvisszhangja a rendszerváltás óta. Végül pedig arról lesz szó, hogy Florida államban kitiltják az iskolákból és a munkahelyekről a kritikai fajelmélet oktatását./

Link



Az új világrend működése - Ez itt a kérdés, 2022. november 4.

Link

















 
 
0 komment , kategória:  Hazánk - otthonunk  
A zseniális magyar mérnök találmánya tízezrek életét mentett
  2023-02-13 19:45:34, hétfő
 
 










A ZSENIÁLIS MAGYAR MÉRNÖK TALÁLMÁNYA TÍZEZREK ÉLETÉT MENTETTE VOLNA MEG TÖRÖKORSZÁGBAN
- CGA - 2023.02.13. 13:47


A mai napon már meghaladta a 33 ezret a február 7-i törökországi-szíriai földrengés halálos áldozatainak száma. Nem vitás, hogy a világ egykori legidősebb olimpiai bajnoka, a 2016-ban, 103 éves korában elhunyt Tarics Sándor zseniális találmánya, a földrengésbiztos építkezés alkalmazása tízezrek életét menthette volna meg - ha a térségben összeomlott házakat annak idején vízilabdázó olimpiai bajnokunk módszerével építik.

A hétfő délelőtti jelentések szerint minimum 33 ezer halálos áldozatot követelt a múlt hétfői, február hetedikei törökországi-szíriai földrengés, de a szakértők és a térségből hazatért magyar kutyás mentők becslése szerint még legalább ennyien feküdhetnek holtan a romok alatt.

A katasztrófa súlyossága, a pusztítás nem csupán a földmozgás erősségétől (7,5-7,8 a Richter-skálán) függ, hanem az épületek műszaki állapotától is, sőt talán ez utóbbitól még inkább.

Márpedig a szóban forgó házak nagyrészt régi építésűek voltak, kispórolták belőlük a cementet, és egyáltalán nem gondoskodtak a földrengésbiztos technológia alkalmazásáról. Ami persze nyilvánvalóan anyagi kérdés is.


Szabadalmaztatott találmány

Márpedig a hetvenes évek óta létezik ilyen technológia, amely egy zseniális magyar mérnök, Tarics Sándor szabadalmazott találmánya. Az óbudai születésű Tarics a 2010-es évek elején a földkerekség legidősebb élő olimpiai bajnoka volt, 2016-ban 103 éves korában hunyt el San Francisco melletti otthonában. Olimpiai aranyérmét 23 évesen, 1936-ban, Berlinben szerezte a magyar vízilabda-válogatott tagjaként. Tariccsal többször is volt alkalma találkozni e sorok írójának, 2013-ban S. Tóth Jánossal, a Nemzeti Sport újságírójával közösen könyvet is írtunk az idős sportemberről Tarics 100 címmel.

A Tarics-életműnek legalább annyira fontos eleme a földrengésbiztos építkezés technológiájának kifejlesztése, mint az olimpiai bajnoki cím.

Tarics a Budapesti József Nádor Műszaki és Gazdasági Egyetemen szerzett építészmérnöki diplomát a harmincas évek derekán, vízilabdás pályafutása befejeztével, 1941-ben hosszas tanulmányúton vett részt az Egyesült Államokban, majd 1943-ban hazatérve doktori fokozatot szerzett. A háború után, az utolsók egyikeként a határok lezárása előtt, 1948-ban még ki tudott vándorolni az Egyesült Államokba, ahol óriási karriert futott be építészmérnökként.
Dobostorta adta az ötletet

A földrengésbiztos építkezés technológiáját a hetvenes években dolgozta ki, az ötletet egy hungarikum, a dobostorta adta. A speciális édesség rétegesen épül fel (egy sor piskóta, egy sor csokikrém, majd a tetején égetett cukor), és Tarics úgy gondolta, a hasonló elven épített házakat nem dönti romba a földrengés, mivel az emeletek vízszintesen elmozdulnak, ahelyett, hogy a falak összetörnének.

Tarics Sándor 1979-es szabadalmában földrengés-szigetelő tömörgumi-pogácsákat használt, amelyeket azóta is előszeretettel alkalmaznak a középmagas épületeknél és az autópályahidaknál Japánban és az Egyesült Államokban, vagyis ott, ahol van rá pénz.

Tarics szabadalma akkor sikert aratott, hogy a magyar tudóst foglalkoztatták az ENSZ földrengésügyi szakbizottságában is.

Törökországban és Szíriában azonban nem volt pénz a Tarics-módszer alkalmazására, illetve a házak nagy része még 1979 előtt épült ósdi tákolmány volt, amelyek kártyavárként omlottak össze a földmozgás hatására, maguk alá temetve emberek tízezreit. Borítékolható, hogy az újjáépítés során már beépítik a Tarics-féle földrengés-csillapító gumipogácsákat...







A 103 éves korában elhunyt Tarics Sándor a világ legidősebb olimpiai bajnoka volt, az 1936-ban Berlinben a magyar vízilabda-válogatott aranyérmese.

Tarics Sándor 1913. szeptember 23-án született Budapesten. 1936-ban olimpiai bajnok. Pályafutását az Óbudai TE-ben kezdte, 1931-től 1940-ig a MAC játékosa. Főiskolai világbajnok: 1933, 1935 és 1937 Háromszor volt magyar bajnoki ezüstérmes és háromszor magyar bajnoki bronzérmes. 2011. augusztus másodika óta volt ő a világ legidősebb olimpiai bajnoka. A Budapesti Műszaki Egyetem gyémánt és rubindiplomáját is megkapta.

Tarics Sándor 1949-ben vándorolt ki Amerikába, ahol földrengésbiztos épületek tervezésével, feltalálóként jutott el a világhírig. Szabadalma nyomán több ezer, a természeti csapásnak ellenálló toronyház épült a világon. Az építészmérnök még a 70-es években fejlesztette ki azt a szerkezetet, amely elnyeli a rengések erejét, így a magas épületek, a felhőkarcolók, de a hidak sem dőlnek össze.

Tagja volt például az ENSZ földrengésügyi bizottságának is. Szabadalmát, a rugós alapra épített felhőkarcolókat szerte a világban használták, ezer milliárd dollár értékű beruházásánál használták fel. A szabadalom: ruganyos alapra, gumis-fémes pogácsákra helyezte a magas épületeket, ez volt a találmány - mindig hangsúlyozza, nem egyedül találta ki -, amit a Dobos-torta réteges szerkezete és felépítése ihletett, mert így az épületek nincsenek kapcsolatban a talajjal. Ha pedig mozognak, a réteges szerkezet elnyeli a szeizmikus hullámokat.

A referenciája jobban nem is sikerülhetett volna, mert Los Angeles egyik részén, a Szent András törésvonal mentén, San Bernardinóban volt egy négyes - kisebbnek mondható - erősségű rengés. Az általa megálmodott épült sértetlen maradt, míg a többi összedőlt. A saját házát is ő tervezte, az is jól sikerült, mert amikor volt egy rengés, a lámpák leestek a falról vagy az asztalról, de a ház meg sem rendült. A Golden Gate-re vezető utakat is ezzel a technológiával látták el.

Építészeti munkásságát a Goethals emlékéremmel, és a Toulins medállal ismerték el, az amerikai építészek díját is kiérdemelte.


SZÁZADIK SZÜLETÉSNAPJÁRA KÉSZÜL AZ OLIMPIAI BAJNOK MAGYAR VÍZILABDÁZÓ

Link



MEGHALT A VILÁG LEGIDŐSEBB OLIMPIAI BAJNOKA, TARICS SÁNDOR


Link







 
 
0 komment , kategória:  Tudomány - technika  
A görög-perzsa háborúk
  2023-02-12 19:15:47, vasárnap
 
 







A GÖRÖG-PERZSA HÁBORÚK


A görög - perzsa háborúk

Link



Az időszámításunk előtti 5.-6. században az ókori világ két legjelentősebb népe a perzsa és a görög volt. A görög és perzsa területek közti háború szinte elkerülhetetlen volt, tekintve a folyamatosan terjeszkedő Perzsa Birodalom politikáját és a görögök fejlett kultúráját és haditechnikáját. A majd fél évszázados ellenségeskedés furcsa módon a népesebb, nagyobb és elvben erősebb Perzsa Birodalom vereségével zárult, ami nem is olyan érthetetlen, ha figyelembe vesszük a görög falanx, a hoplita gyalogság, a tehetséges vezetők hatékonyságát, a görögök találékonyságát és a Perzsa Birodalom méretéből adódó ,,tehetetlenségét". A háború kirobbanásához egy jelentéktelennek induló helyi konfliktus vezetett, mely az Égei-tenger szigetvilágában, és a Kis-ázsiai partvidéken kezdődött.







A görög-perzsa háborúk

Casus belli = a háború oka: perzsa terjeszkedés: kis-ázsiai ión városok bekebelezése - perzsabarát türannoszok, adózás perzsa hadjárat a szkíthák ellen (Kr.e. 514) - kudarc, de I. Dareiosz meghódította Boszporuszt, Thrákiát - ezzel elvágta az athéni kereskedelmi útvonalak egy részét







Dareiosz birodalma







Athén 20 hajóval segítette az ión városok felkelését
- Athén 20 hajóval segítette az ión városok felkelését (Kr.e 500-494), amit a perzsák levertek
- a belügyeibe avatkozó Athént akarta megbüntetni

A háború első szakasza:
Kr.e. 492: a perzsa hajóhadat szétszórta egy vihar; nem jutottak el Athénig







Kr.e. 490: marathóni csata:

20-25.000 perzsa - 11.000 hoplita
taktika: perzsák - íjászat, görögök - közelharc
Miltiadész vezetésével a görögök nyertek a csata után egy hírnök vitte a diadal hírét Athénba - marathóni futás (42, 195 km)
Miltiadészt a csata után osztrakizálták







A háború második szakasza:
a. változások:
- I. Dareiosz Kr.e. 486 † - fia, Xerxész követi
- Athén: gyalogságot vagy a hajóhadat kell-e növelni?
1. Ariszteidész (arisztokrácia és parasztság)
2. Themisztoklész (kereskedők és kézművesek)

Themisztoklész nyeri meg a vitát, Ariszteidészt osztrakizálták
180 db háromevezősoros hajót gyártanak (triérész)







b. Xerxész hadjárata: Kr.e. 480: fővel és 650 hajóval indult a görög ellen
480: Thermopülai-szoros: Leonidász és 300 spártai - perzsák perzsa győzelem

,,Itt fekszünk, Vándor, vidd hírül a spártaiaknak:
Megcselekedtük, amit megkövetelt a haza."

Xerxész bevonult Athénba (a lakosság Szalamisz szigetére menekült)

Delphoi-i jósda jóslata a perzsa betörés előtt a spártaiaknak:
Sorsotok, ím ez lesz majd, tág terű Spárta lakói:
vagy gyönyörű város dől romba a perzsa kezétől,
vagy, ha nem így lesz, majd Héraklész hős ivadékát gyászolják,
kik lakják szép Lakedaimónt.







480: Szalamisz: a szűk szorosban legyőzték a perzsa hajóhadat
- Xerxész kénytelen visszavonulni, de jelentős erőket hagyott Hellászban

Kr.e. 479: Plataianál a görögök felmorzsolták a perzsa erőket
Pauszaniasz spártai fővezér vezetésével

Mükálé- hegyfoknál újra legyőzték a perzsa flottát







A háború befejező szakasza:

Kr.e. 478: a visszatért Ariszteidész javaslatára szövetséget hoztak létre a perzsák ellen: Déloszi szövetség /Délosz szigetén őrizték a pénztárat/

váltakozó sikerű harc: tengeren a görögök, szárazföldön a perzsák az erősebbek

Kr.e. 448: béke: perzsák lemondtak az Égei-tengerről, a kis-ázsiai ión városokról és a tengerszorosokról

Hérodotosz: A görög - perzsa háborúk


Link













 
 
0 komment , kategória:  Történelem  
Vándor! Vidd hírül a Spártaiaknak...
  2023-02-11 22:45:36, szombat
 
 







Orbán Éva: VÁNDOR! VIDD HÍRÜL A SPÁRTAIAKNAK...
(Kitörés, 1945. február 11.)
2023.02.11.


Itt fekszünk, Vándor, vidd hírül a spártaiaknak:
Megcselekedtük, amit megkövetelt a haza.
Szimonidész



,,Aki ilyen szépen tud meghalni,
az nem lehet valami szemét ember"
(Vitalij Axejenkó, szovjet tiszt 1945)

Régebben rendszeresen megemlékeztek az 1945. február 11-i Kitörés évfordulója alkalmából a Budapest ostromában elesett katonahősökről. Mindig voltak olyan emlékezők is, akik a hazájukért életüket áldozó hősök emlékére évente hagyományos emléktúrát szerveztek. Végigjárták a via dolorosát, a megpróbáltatások és fájdalmak útját. Azt az útvonalat, melyen 1945-ben, Budapest védői jártak, miután az ostromgyűrűből kitörtek.

Történelmünkben bőven találni hamisításokat, és hazug rágalmakkal vádolt hősöket és hősi tetteket. A történelmet a győztesek és utódaik mindig saját érdeküknek megfelelően hamisítják meg. Napjainkban is. 2022-ben betiltották a köztéri megemlékezést, és az emléktúrát. A BRFK-tól 2023-ban is tiltó határozatot kaptak a kitörésre a Várban emlékezni akarók, bár külföldi és magyar antifák tiltakozhattak.

1945. február 11-én, este 8 óra tájt 78 évvel ezelőtt az 1944. karácsonya óta a Budai-várban rekedt magyar és német alakulatok katonái, hátrahagyva a Várhegy pincéiben sebesült és beteg bajtársaikat, hogy ne kerüljenek szovjet fogságba, megkísérelték a lehetetlent, megpróbáltak rohammal kitörni a Vár és Budapest körül kiépített többszörös szovjet gyűrűből. Megpróbáltak eljutni a 30-35 kilométerre lévő a német vonalakig, a szovjet ellenőrzés alatt lévő területen. A Kitörésben a két Egyetemi zászlóalj kb.600 fővel és a Vannay-riadó-zászlóalj úgy 120 fővel vett részt.

A Budapest körüli szovjet gyűrű 1944. karácsonyán bezárult. 1945. január közepén a magyar és német alakulatok, feladták Pestet, majd fokozatosan a Budai várba szorultak vissza. A Hitler által ígért légi utánpótlás pedig akadozott, majd a Vérmező eleste után leállt. Hindy Iván vezérezredes és Karl Pfeffer-Wildenbruch tábornok összességében közel 44 ezer katona - nagyjából fele-fele arányban magyar és német katona - felett rendelkeztek. Minden korábbi kitörési engedély-kérelemre elutasító választ kaptak. Budapest 102 napig tartó védelme után lőszer és élelem fogytával elhatározták a kitörést. Berlint 17.50-kor rádióüzenetben értesítették a kitörésről, majd összetörték a rádiót, hogy ne juthasson el hozzájuk a tiltó parancs.

Pfeffer-Wildenbruch tábornok utolsó távirata a következő létszámadatokat rögzíti:

,,4. Erők: németek 23 900, ebből 9600 sebesült; magyarok 20 000, ebből 2000 sebesült; civilek 80-100 000. 1945. február 11.17.50"

Az 1945. február 11-én este 8 óra tájt a Bécsi kapun keresztül a Várfok és az Ostrom utcán kijövő a tüzérségi támogatással és nehézfegyverekkel nem rendelkező magyar és német csapatokat, és az önkéntes egységeket a kitörést ,,váró" szovjetek már a Bécsi kapu téren, majd a Széna és Széll Kálmán tereken félelmetes golyózáporral fogadták. Egyértelmű, hogy árulás útján értesültek a kitörés időpontjáról. Az egyenlőtlen küzdelem hamar eldőlt: a fáradt, kiéhezett, lőszerrel alig rendelkező, kitörő magyar és német katonából másnapra csak 600-700 katona érte el a magyar-német vonalakat, és átmenetileg megmenekült.

Illene fejet hajtani a katonai esküjükhöz halálukig ragaszkodó, a hazájuk fővárosát az ellenségtől 102 napig védő magyar katonák és önkéntesek végső erőfeszítése előtt. Becsület és bátorság az, hogy nem adták meg magukat, inkább a végső küzdelmet és a halált választották.

Eléggé köztudott, hogy mit műveltek Magyarországon az akkori szovjet katonák. Hírek voltak arról, hogy mi történik a fogságba esett honvédekkel, a meggyalázott lányokkal és asszonyokkal, hogy mi történik a szabadrablások idején. Tabu téma -csak a neten olvashatunk róla -, hogy a Várhegy pincéiben berendezett hadikórházak sebesültjeinek szenvedését a szovjetek hogyan rövidítették le.

A kórházat pedig felgyújtották.

A mohácsi csatával azonos emberveszteség az, ami itt történt. Miért nem érdemel meg, több mint 78 év után sem rehabilitációt, a hivatalos Magyarországtól egy kisvárosnyi hazáját védő magyar honvéd, köztük a fiatalokból álló két Egyetemi Rohamzászlóalj és Vannay fiatal rohamosztagos önkéntesei? Kevesen tudják, hogy Vannay László 1938-ban részt vett Felvidéken a Rongyos gárda létrehozásában, majd Kárpátalján harcolt a magyar területekért. Önkéntes zászlóaljába sok 15-18 éves fiatal harcolt. Vannay maga is meghalt a kitörés során. De itt vesztette életét a 70 éves Prónay Pál is, az egykori Rongyos gárda másik legendás vezetője, Lajtabánság egyik kikiáltója, akinek Sopront köszönhetjük.

Nagyon ideje lenne már államilag felmenteni az elesett honvédeinket a hamisan csengő ,,fasiszta" jelző súlya alól. Elvégre ma már minden tisztességes hazája érdekeit szolgáló magyar emberre is ezt alkalmazzák a liberálisok.

Budapest 1944-45-ös ostromával ma is megoszlanak a vélemények. Van, aki még ma is, hazánk megszállását felszabadulásnak tartja, és az ostromgyűrűbe szorult 44.000 magyar és német katonát fasiszta gyilkosoknak. A szocialista Magyarországon ezt tanították, ez tananyag volt.

Felhívnám a figyelmet a megszálló Vörös Hadsereg, egy tisztjének a véleményére.

Vitalij Axejenkó, a Vörös Hadsereg főhadnagya így látta Budapest védőit*, mikor közvetlenül az ostrom után 78 évvel ezelőtt felment a Citadellára.

,,Amikor én odaértem, már csak a halottak voltak ott. (...) Én is körülnéztem, és amit láttam, az megdöbbentett. A tisztek, az altisztek, de még a katonák legnagyobb része is valósággal ki volt öltözve: láthatóan mind a legjobb holmiját vette fel. (...) Ott dolgozott egy régi ismerősöm, Dobov alhadnagy a temetőosztagtól. Az mesélte nekem, hogy csaknem minden halott tisztet hanyatt fekve találtak meg, ami azt jelenti, hogy állva haltak meg. Dubov gyűlöli a németeket - a családja még '41-ben eltűnt - és semmiképp nem hazudna, vagy akár csak lódítana az érdekükben. Ha ő azt mondja, akkor elhiszem. De a dolog roppant elgondolkodtató: (...) akárhonnan nézzük is, igen szépen haltak meg. Aki ilyen szépen tud meghalni, az nem lehet valami szemét ember."

Ez egy a hazánkat megszálló, szovjet tiszt véleménye volt!


Link













 
 
0 komment , kategória:  Történelem  
Minden relatív - mondotta Bolyai
  2023-02-11 21:45:46, szombat
 
 




MINDEN RELATIV - MONDOTTA BOLYAI
Magyar Krónika, június 11.


Bolyai János nemcsak világhírű geométer volt, hanem egyetemes matematikai zseni, akit a matematika szinte minden ága érdekelt, és aki korának számos alapvető problémájával a tudományos világtól teljesen elzártan sikeresen foglalkozott, olykor évtizedekkel megelőzve más nagy nevekhez fűződő felfedezéseket, vagy körülbelül ugyanabban az időben hasonlót alkotva, akinek több meglátása, kérdésfelvetése, sejtése beigazolódott, illetve bizonyítást nyert. George Bruce Halsted, az austini (Texas) egyetem volt matematika professzora, Bolyai János egyetlen nyomtatásban megjelent munkájának, az Appendix-nek - melyet 2009-ben az UNESCO is bejegyzett a Memory of the World regiszterbe, mint a Világemlékezet részét képező művet - angolra fordítója úgy jellemezte őt, hogy: ,,... a halhatatlan János a világtörténelemben a lángésznek legtökéletesebb megtestesítője...". Mi magyarok is valljuk, Szentágothai János szintén világhírű, Nobel-díjra is többször jelölt agykutató tudósunk-kal, Tudományos Akadémiánk volt elnökével együtt, hogy: ,,A magyar nép géniusza a tudomány területén, legmagasabb fokon Bolyai Jánosban öltött testet."
Egyetlen nyomtatásban megjelent műve APPENDIX (függelék) néven híresült el, amely ugyancsak 26 oldal, de a már idézett Halsted professzor szerint: ,,a legrendkívülibb két tucat oldal a gondolkodás történetében". Megoldotta a matematika 2000 éves, megoldhatatlannak hitt problémáját, s felfedezett egy új geometriai rendszert, a tér abszolút igaz tudományát, az első nemeuklideszi geometriát, amelynek egy módosított változata képezi a matematikai alapját a modern fizika legnagyobb elméletének, a relativitáselméletek. Eredményét még értékesebbé teszi az a tény, hogy kora tudományos világától teljesen elszakítva, csak a maga erejéből alkotta meg világraszóló művét. Ezért életében soha, senkitől, nyíltan elismerést nem kapott, pedig még kortársa, a matematikusok fejedelme, GAUSS is lángelmének nevezte.

Bár Bolyai János hiába tette a matematika történetének egyik legnagyobb felfedezését, életében ezért sem anyagi, sem erkölcsi elismerést nem kapott, ,,Talentuma használatlanul ásatott el" - jegyezték róla fel az anyakönyvbe temetése után,

ahol a kötelező katonai kíséreten kívül mindössze három civil vett részt.

Kitartás, tenni akarás, a kudarc eltűrése, a forradalmi, nem szokványos gondolat, az alkotás és nem az alkotó fontosságának hangsúlyozása jellemzi. Külső halhatatlanságra nem vágyó, de az igazságot határtalanul szerető ember volt. Mindezekért példakép lehet minden fiatal és minden magyar számára.


Subject: Albert Sweitzer a tolvaj Bolyai kutato
"Én már korábban talán évekkel ezelőtt hallottam ezt a történetet. Azt, hogy Bolyai János diákládájából eltűntek bizonyos dokumentumok amelyeket legutoljára egy magát svájci tanárnak kiadó jól öltözött figura kölcsönzött ki az 1930-as években a Tékából. Ezek a munkák amelyek a relativitás elmélet alapját képviselték később az A.Sweitzer hagyatékából kerültek újból elő.
Én nagyon is hihetőnek tartom a történetet, ugyanis Albertunk annak idején a svájci tudományos találmányok intézetében levéltárosként működött. Szerintem itt szerezte azt a fülest amely Erdélyi útjára indította a nagy tudásvágyú biboldot.





Nincs még egy nép a föld kerekén, amelynek szellemi kincseit annyiszor orozták, babérait annyiszor tépdesték mint a magyarét! Tették - kárunkra - a hozzánk nem tartozó idegenek, akik ügyes szimattal mérték fel a mi tudásunk, tehetségünk ezerrétű magyar tárházát. S hogy ekképpen bennünket Fortuna csak ritkán kegyelt, nem is sorolhatunk a szerencsés nemzetek közé. Meglehet, ennek eredője éppen népünk sajátos nyíltságában, őszinteségében rejlik.

,,Földönjáró csillagaink" - ahogy én fajtánk nagy tudósait, költőit, katonáit, művészeit nevezem, becsületességük, tiszta gondolkozásuk miatt.

Témám Erdélybe vezet tudós matematikus Bolyai Farkas és Jánosra vonatkozik, akiket Istennek kegyelme székely üstökösként adott mellénk. Erre a földre hívom most megjelent magyar testvéreimet, pontosabban Marosvásárhelyre, ahol a két lángeszű magyar - hol egekig szárnyaló pályán, hol a hétköznapok gondjaival küszködve - életének derekas részét élte. Kárpátaink keleti peremvidékére, ahol vártát állnak a fenyők és ahol a havasokról aláfutó, surrogó szél, mintha ki akarná seperni a völgyeket. Erdélybe, az annyira egyéni zamatú, törekvéseiben, harcaiban, kételyeiben, bizonyosságában, őrökké megújuló, újarcúságában magasabb célokat feltáruló földre.

Most térek valóban a Bolyaiakra, akiknek pályája, milyen másként ívelhetett volna, ha történetesen Fortuna szekerén ülnek! Másként, ha a mi magyar népünk előző hosszú évszázadokon át Európa védelmében - ha nem is mindig egyedül - emeli magasra a pajzsot, épít erődöket. Ha ezalatt a mi tudásszomjas ifjúságunk is a katedrák köré gyülekezhet, - mint Bolognában, Göttingában - a mi magyar vérünk hullása árán, boldogabb a Nyugat! De számunkra a várszerűség, a védő és védekezz jellem lett kötelező, vált hagyománnyá, - és míg mi, peremvidékünk messzi tekintő figyelőtornyaiból kémleltük a Kelet felől megindult ellent, - ők a védett nyugaton csillagvizsgálókból figyelték planétánkat...

Ezzel kerülök az Úrnak 1802-ik esztendejében Kolozsvárott napvilágot látott Bolyai Jánoshoz, kinek születését atyja, tudós Bolyai Farkas, ezzel jegyzi Bibliájába:

,,Én is adtam egy planétát a világnak, melynek azonban sem középpontját, sem pályáját nem tudom kiszámítani."

De lehet-e jövendőjét mondani olyan csillagnak, aki négy éves korában felkap egy szeletkét a konyhában burgonyát hámozó szolgáló kosarából s azzal fut atyjához ,,Táte nézzed mit kaptam: pityóka árkusának pityóka szinuszát!"

Alig cseperedik, tudományszomja már külföldre viszi. Nyugatra. Amikor elindul, egyetlen vagyontárgya az erdélyi keményfából ácsolt, veretes diákláda, mely úgy kíséri útjain, mint üstökös Körösi Csoma Sándort, az enyedi pagonyban somfából metszett vándorbot.

Göttingában ismerkedik össze a nála idősebb Karl Friedrich Gausszal, a germánok későbbi matematika-fejedelmével. Egyelőre még csak indulnak az egyforma képességek, de nem egyforma esélyek alapján. Így lesz Gauszból a híres göttingai csillagvizsgáló intézet nagytekintélyű professzora, míg Bolyaiból a vidéki város - Marosvásárhely - kollégiumi tanára.

Bolyai János onnan is összeköttetésben marad a Nyugattal! Sorra küldi ki munkáit, képleteit Gausznak, akinek becsületességében bízik. Amikor a paralellák teóriájáról szóló megoldása Gauszhoz érkezik, az, hiúságában sértődötten - indulatosan tépi össze a maga - szintén e témakörben 35 esztendő óta kutató - eredményt nem ért dolgozatát. Ezután már - ,.fejedelemségét" féltve - az előzően zseninek nyilvánított Bolyait - agyonhallgatja.

*Megjelent München Hídfő Könyvtár 1974.évi 3. szám 47. Oldal

Így lesz a mindenekfelett hiú Gausz ,,barátsága" drámaian sorsdöntő a messze élő, földhözragadt székely életére. Ez a kegyetlen mellőzés, ez a csalódás teszi keserűvé, emberkerülővé, meghasonlottá. Mindinkább az erdőket járja és ebben az időben jegyzi Testamentumába:

,,Isten veled, te földön is égi szép természet. Légy mindig menedéke a sokaságból kivitt sebes fájdalmat enyhítve vigasztaló minden csüggedő gyermekeidnek."

Ezekben a bolyongásaival teleszőtt időkben olykor kályhák építését vállalja el, gazdag mágnások kastélyaiban, vidéki udvarházakban. Erdélyben még ma is azt tartják, hogy ahol egy-egy fennmaradt öblös kandalló, terebélyes kályha kéményén különös mértani számítások alapján kúszik magasba a füst, és amelyben a rönkök égésekor sem vész el kalória: azt a kályhát Bolyai rakta.

Éppen a múlt nyáron kaptam példáját egy ilyen legendaszépségű emlékezésnek, amikor Marosvásárhely környékének erdeit, mezeit járván, vakolatot hullató omladozó kúriához értem, amelynek sarokszobáját agg székely házaspár lakta

Ott üldögélt a két kedves öreg, lócán a ház e1őtt. Köszöntöttem őket, s ahogy észrevettem: a fészerhez támasztott roggyant kóberes szekér mögött békés tehénke legel - illendően feltettem a kérdést: kaphatnék-e, vásárolhatnék-e náluk, szomjúságom oltására egy pohár tejet.

Ahogy kimondottam, már röppent is a néni és hozott bögrényi finom, pincegádorban hűtött aludttejet. Beinvitáltak szobájukba, a diófaasztal mellé. Még rozskenyeret is tettek elém: ,,Fogyassza lelkem" mondták meleg mondattal. Amint közéjük telepedtem, szemembe ötlött a szoba sarkába beépített hatalmas - műremeknek is gyönyörűséges - mázas, zöldszemes kályha.

- Hát biza, úgy kell arra tekinteni - magyarázta készségesen Ráki néni -, hogy azt igen-igen híres ember rakta. Az is meglehet, éppen a Rákóczi vagy a Petőfi!

- Ne bomolj, asszony - hördült fel a bácsi mán hogyan lett volna azoknak idejük kályhát rakni, amikor hun a nímöt, hun meg a muszka ült a nyakunkon! - Ám az oldalbordája felé intézett személyes neheztelésén és a maga hiányos történelmi magyarázatán ő sem jutott túl és lemondóan legyintett. - Ne nyűdd az eszedet Ráki, csikorog az mán a magaméval együtt, akár a deszkásszekér.

S hogy jómagam valami be1ső sugallatra kimondottam a Bolyai János nevét, úgy ragyogott, világosodott meg a két meleg, ezerráncú arc, mint amikor a hunyó parázsból még pattan egy szikra...

Azóta is felidézem őket! Gyönyörködöm anyanyelvük csodálatos fonetikáján, szóváltozataiknak különös világán, betűvariációjuk különös rejtélyén... Ha képzeletben bódenitói magányomból hozzájuk szállok, úgy érzem a Bolyai-rakta szemeskályhánál melegszem.

1860-tan halálát érezte közeledni Bolyai János. Sok utat járt diákládájába rendezi iratait. Pontosan, gondosan, számozottan a több mint tizennégyezernyi írott oldalt kitevő munkáit. Közöttük az egykor már nyomtatásra kész - Gausz irigysége folytán nyomdát nem látott - könyvalakban meg nem jelent művét: a relativitás elméletét. És amikor a Marosvásárhelyt ma is álló ősi cinteremből a kollégium lélekharagjának csengése mellett kísérik a temetőbe - hagyatéka, a diákládájával együtt, megőrzésre a Teleki Thékába kerül.

Ma már bizonyos: egyedül Bolyai János jutott el geometriai vizsgálódásai alapján ahhoz a felismeréshez, amely az általános relativitás fizikai lényegét alkotja. Nevezetesen ahhoz, hogy a gravitációs erőtér és a geometriai erőtér mögött belső összefüggés van. Ezzel a korszakalkotó felfedezésével évszázaddal megelőzte korát!

Nemrég történt, hogy Kanadában tudósokból álló társaság, matematikai témákról és ezzel kapcsolatban a nagy tételek megoldásáról beszélt. Az egyik - különben montreáli francia - arról, miszerint a relativitás atyja több mint száz esztendővel ezelőtt élt magyar. Hozzá is fűzte gall akcentusú angoljával: ,,Indeed the former great Transylvanian Johannes Bolyai" (Valóban az egykori nagy erdélyi Johannes Bolyai.)

Felszólalások, megjegyzések követték egymást, az egyik torontói matematikus bejelentése, miszerint tudomása van arról, hogy Magyarországon a matematikusok - ezek között többen éppen a Műegyetemen - tudnak Bolyai igazáról. Az időközben a Bolyai- Gausz levélváltásából nyilvánosságra hozott levelek - Eötvös Loránd feljegyzései - utalnak erre. Döntően a pár esztendővel ezelőtt Amerikában, Princetownban meghalt Albert Einstein hagyatéka:

Az Einstein halála után felvett pontos közjegyzői leltár, melyben a tudományos világ által hiányolt Bolyai iratok számozottan vannak feltüntetve.

Hogy a korszakot meghatározó munka miként jutott idegen kezekbe, arra régen fényt deríthetett volna a marosvásárhelyi Théka naplójába jegyzett különös szöveg. Ennek története:

1914 tavaszán Marosvásárhelyre érkezett egy idegen, ismeretlen tanár. Olyan kiváló ajánló levelekkel, hogy azok alapján megkapta betekintésre a Bolyai János-ládába zárt hagyatékot. Ezek között a már említett relativitás-elméletet felölelt munkát. A tanár - akit Einstein Albertnek hívtak - elutazása után került a hiányt jelentő feljegyzés a Théka naplójába.

Einstein tudhatott arról, hol őrzik Bolyai János írásait. Érdekelhette a hagyaték. Bizonyos, hogy nem ok és cél nélkül vette útját az eladdig neki ismeretlen erdélyi városba. Jó megérzése vitte a vasveretes iratládáig! Einstein köztudomásúan 1916-ban már mint a berlini Kaiser Wilhelm Institut professzora lépett a nyilvánosság elé az akkor óriási feltűnést keltett relativitás-elmélettel.

Joggal kérdezhették a kanadai matematikusok, miért nem védte meg a magyarság lángeszű tudósának igazát? Fájdalom, az alapvető mulasztás, röviddel Bolyai halála után, még a múlt században történt! Akkor, amikor a nyugati matematikusok több ízben is felkeresték leveleikkel Marosvásárhelyt és kérdezősködéseikre - feleletet sem kaptak!

Lehet, - mint már annyiszor az életben - egyetlen tudatlan, nemtörődöm, felelőtlen ember vétkes hanyagságán múlott, aki nem értette meg a zsenit, aki az erdőben bolyongó ,,meghibbant vénembert" látta benne, és aki butaságának hallatlan vétkével dobta a papírkosárba az érdeklődő leveleket...

Valószínű, más irányt vesz - Einsteinnek 1914 tavaszán tett látogatása után - az iratok hiányos visszaszolgáltatása, ha nem üt ki röviddel később a véres és oly sok mindent elsodró, első világháború és utána nem adja Trianon Erdélyt a románoknak!

Bizonyos - szögezték le a kanadaiak, a mai világszellemet tekintve, a mai hatalmon levőket ismerve, nehéz erről szólni.

Magam - mint Erdély szülötte - mégis úgy vélem: Tartozik ezzel Bolyai Jánosnak a világ! Éppen az ő szellemében, az ő Testamentumába jegyzett szavai szerint:

Az igazságot is tanilag és erkölcsileg határtalanul szeretem.

Az elmúlt nyáron, Marosvásárhelyen jártam. Azóta is követ, foglalkoztat a Bolyai Múzeum ottani kincsestára. Kísér a Teleki Thékában őrzött relikviák képe! Az elsárgult papirosú Appendix, a Testamentum, a veretes diákláda. Az egyik szekrényke üveglapja alá simított kesztyű. A hitves, az anya, Pávay Krisztina selyemkesztyűje...

A törekvéseikben, küzdelmeikben, harcaikban, kételyeikben, bizonyosságaikban, újarcúságukban magasabb célokat kereső Bolyaiak arca! Pályájuk ragyogását, tragédiájuk oly igazi erdélyi képét hoztam el vigaszul. Az ő Istentől kapott fényüket, dicsőségüket.

Régi sebeikről így hántom le a kötést, hogy egy kicsit a magunk hazátlanságát pólyázgassam be vele...

(Dr. Szakáts Istvánné (USA)


A mindenség elméletét kezdte írni, mégis elfeledetten halt meg az első magyar zseni

Link








 
 
0 komment , kategória:  Tudomány - technika  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 24 
2023.01 2023. Február 2023.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 24 db bejegyzés
e év: 251 db bejegyzés
Összes: 4824 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 455
  • e Hét: 1951
  • e Hónap: 19095
  • e Év: 156467
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.