|
2018-09-26 12:51:09, szerda
|
| |
| |
|
|
| |
H.Kohut Katalin: Leplezés
- Béééla! Magdika ismét abba hagyta az írást!
- Miért, drága Vilma?
- A szokásos, nem értik még mindig...
- Mit nem értenek rajta... érthetetlen..., annyiszor elmagyarázta mindenkinek, hogy miért ír, hogy nem tud mást, mert elment az énekhangja teljesen...
- Meg nemcsak azért, hanem leplezés végett.
- Igen, 1991. óta apokalipszist írt, amit rajta addig végrehajtottak, s ahogyan írta a verseket, daljátékokat, novellákat, úgy emelkedtek azok, akik főszereplők voltak a Hunnia börtönnel együtt, saját emberjogi bizottságokat hozva létre.
- Igen, ő meg ezeket az írásokat akarta akkor kiadni, kötetekbe sorolta őket. Persze, hogy kinevették miatta, hiszen ők voltak a családjával az áldozatok.
- Kár volt mindegyik bezúzásáért, különösen a mesékért, soha többé nem lehet még egyszer megírni őket eredetiben. Mindegyik egy régi történelmi korszakot jelentett, úgy írta meg a régi könyvek alapján, ahogyan egykor lejátszódtak.
- Még a vőfélygyűjteményét is ellopták, bevezették a tort ülők maguknak, drága Vilma. Mercedessel ment az esküvői sereg, motoros rendőr kísérte a pompájukat.
- Hihetetlen, Bélám, ismételték valóban az összes írását Magdikának akkor, amikor mentek végig ismételten a Hunnia elme világkönyvtárán viháncolva, s ekkor Magdika vakon írt, megbénult kezekkel, téve fel az internetre a könyveket, melyeknél éppen jártak a miskolci és budapesti utcákon, lakókon való végig haladáskor. Tisztult egyetlen nagy közös áldozással már az utca és aljanép, őrjöngve mutatták be a médiájukban a nyíregyházi kukorica labirintust, a létradobást a hátára egyikőjüknek, a budapesti ágykidobást az emeletről...
- Nincs törvénye az országnak egyáltalán, Magdika hiába kért segítséget Voltam és Hulla jelszóval, senki sem segített, azt mondták, küldjön egy kopogást a másvilágból, meg ők lesznek a jövők, leírták véglegesen, Évikének nevezték, éppen az Idegenhangú Éva könyvön mentek végig. Aki megsajnálta, azt üzenték neki, hogy itt maradt hányássöpredék.
- A szomszédok ufó népe is átjárt kiszedni belőle a rontásokat, míg eszméletlenül feküdt kollektív kivégzése és csonkítása után a megyei kórházban, mely mai napig kivizsgálatlan. Időnként átmentek hozzá, amit tudtak, segítettek, de itt sokkal nagyobb hatalomra lett volna szükség, hiszen a világ urait kellett legyőzni.
- Már nincsen akkor sátán sem?
- Nincsen, struma jellegű dagadása volt Magdikának a nyakában körben és a fejében, bal szemében, abból nézett ki két társával együtt. Sokkal régebben kellett volna leszámolni a Rákóczi térrel, hogy ilyen mocskot, a tisztességes emberek leigázását, kihalatását soha ne hatják végre az ózdi fekete mágus központjukkal.
- Most mi a gond éppen, hogy nem akar többé írni?
- Még mindig a régi, hogy a négy éve rengeteg írás gyakorlás után kezdett leplező írásait nem értik, ironikusan beszélnek róla, hogy a művésznő életműve ez, holott semmi köze nincsen azokhoz a dolgokhoz, melyeket néven nevezett és megfogalmazott úgy, hogy soha nem foglalkozott a sötétség tudományával, abba kellett belefolynia, hogy leírja az állapotát és harminc év után segítséget kérjen. Megkérdezte az egyik fórumon, mikor hagyják abba a rég felnőtt kislány áldozását és kínzását, áttették a kérdést a Mónika show alá.
- Mesélte egyszer, hogy amikor írni kezdte a könyveket, beszállította a vője a Nyírő Gyula kórházba, ott vádolta, hogy hülyeségeket ír a neten, erre megkérdezte a rokkantkocsis jelzésű főorvos, mi a problémája, Magdika csak eutanáziát kért hatalmas kínja miatt.
- Igen, nevettek rajta az orvosok, éjjelente a maffia mozgatta alatta a vaságyat, amelyik ellopta az Ombudsmannak küldött szerepek idején a halál angyala könyvillusztrációt, egyszerűen felemelkedett a levegőben. Sokan próbáltak meg jeleket adni, ezeket nem is kellene büntetni, csak össze kellene írni valakinek végre, mert ez már majdnem hatvan éve kezdődött.
- Hallottam, hogy nem sokkal utána az egyik nővért nevezték el halál angyalának ott, ahol eutanáziát kért, de senki sem könyörült rajta.
- Magdika sem tudta, mi történik vele, Bélám, ha páran nem mondják be a médiában, hogy a könyvek szerepein mentek végig, soha nem tudta volna meg.
- Drága Vilma, már a Táncdalfesztiválos vasfüggöny idején kezdődő elpörölése mindenkitől elején abba kellett volna hagyni az álomvilágba tevését mindenkinek, mielőtt a fekete mágusok megtámadják az őskígyóval együtt.
- Borzalmas beszélni is róla, a Hunnia elme meg vígan él kísérete mellett, melyek által emelkedtek, utazgattak szerte a világban, híresek, nevesek lettek, folyamatosan történik a kitermelésük.
- Az egész világnak arról kellene beszélni, hogy a magyar elmeosztály hogyan harcolt, maga helyetti áldozatokkal.
- Remélem, megtörténik, Bélám! Addig is gyógyítgassuk Magdika szívét, tartsuk benne a reményt.
2017. június 12. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kohut Katalin |
|
|
|
Címkék: világkönyvtárán, végrehajtottak, hányássöpredék, megfogalmazott, kivizsgálatlan, beszállította, eszméletlenül, apokalipszist, gyógyítgassuk, felemelkedett, rokkantkocsis, központjukkal, bizottságokat, elmagyarázta, foglalkozott, daljátékokat, lejátszódtak, tudományával, folyamatosan, áldozatokkal, hülyeségeket, tisztességes, kitermelésük, ombudsmannak, egyikőjüknek, létradobást, labirintust, megsajnálta, családjával, bezúzásáért, ágykidobást, megtörténik, álomvilágba, belefolynia, megtámadják, mercedessel, énekhangja teljesen, írásokat akarta, régi történelmi, régi könyvek, tort ülők, esküvői sereg, összes írását, nyíregyházi kukorica, hátára egyikőjüknek, budapesti ágykidobást, országnak egyáltalán, megyei kórházban, világ urait, nyakában körben, tisztességes emberek, ózdi fekete, Kohut Katalin, Idegenhangú Éva, Nyírő Gyula, Drága Vilma,
|
|
Offline
