|
2018-05-31 12:37:26, csütörtök
|
| |
| |
|
|
| |
Tompa Mihály - VADRÓZSA
Szeress... szerelmed hű legyen,
És tiszta, mint a réteken
Csillogva lejtő csergeteg;
Hűtlen kebelre köny pereg.
A büszke rózsa ajkirúl
Tüzes szerelmi csók pirúl:
A csapodárnak kebele,
Szerelmi vággyal van tele.
A liljom érte sápadoz,
Ajkára csókot lepke hoz;
Hozzá, szegény folyóka fel,
Lábát ölelve esdekel.
A szegfűt, mályvát, rozmarint
Szerette, s elhagyá megint.
S ujabb szerelmi élvezet
Miatt kaland után eped.
S éjfélt midőn az óra üt,
S halotti csend lesz mindenütt:
A kertből titkon kiszökik,
Futván a habzó rétekig.
Ott hízelegve meg-megáll
A rét gyöngéd viráginál,
Csábítva szól, keccsel felel,
Midőn szerelmet esdekel:
Tavasz mosolya, kék iboly!
- Ajkának méz beszéde foly, -
Édes virágom, jer velem,
Légy holtomig szerelmesem!
A kertben a zápor el nem önt,
Csak ajkam hint rád csóközönt,
S mely sugár- s széltől védni fog,
Föléd lombos sátort vonok!
Az ibolyácska elmene,
Gyönyörben uszva kék szeme:
Rózsájához közel, helyet
Fogván, a kert lakója lett.
De ki keblét, érzelmivel,
Könnyelműen rabolta el:
A rózsa hűtelen leve...
Könyekben úszva kék szeme:
Az ibolyácska hervada,
Míg meg nem ölte bánata.
A könnyelmű virág pedig
Ujabb kaland után esik.
És szól, kit szenvedélye hoz,
A tónak sásas partihoz:
Ah, karcsu sárga liliom,
Szeretlek... légy menyasszonyom!
Jer e mocsárból oda, hol
Édes harmatcsermelyt iszol!
A tágas kertben, mindenek
Irígyeim hadd légyenek,
Ki látna meg? ébren ki van
Az éj késő óráiban?
Jer, jer... kiért régen eped:
Te boldogítsad szívemet!
S elment a sárga liliom,
De hervad már harmad-napon:
Forró a föld, a lég rekedt,
S kinzó szomjúságban eped...
A rózsa csókja, könyei
Birnák a kínt enyhíteni:
De az már más virágra néz...
S a sárga liljom elenyész.
A harmadik nap éjjelén,
A távol fekvő bércre mén
S járván a gyöngyvirág körűl:
Kalandjának hiún örűl.
'Bércek szép hölgye, gyöngyvirág!
Meghalok, büszke rózsaág
Előtted...! ah mert kellemed
Lábadhoz igéz engemet!'
«Szép szó ömöl szép ajkadon,
De tüskéid vérzők nagyon!
Csábítasz s ölsz, - ne jőj idébb!
Én nem leendek a tiéd!»
'Bájos virág! ne érts balul:
Eljegyezlek menyasszonyul...!'
«Késő! szentgyörgynap éjjelén
Kikircs mátkája lettem én!»
'Hadd és feledd kikircsedet,
E vad kietlen bérc felett...!'
«Ah, e vad bérc édes hazám,
Sirom, ha elvirágozám...!»
'Királynő kertem-, szívemen!
Jer... jer... ne nézz oly hidegen...!'
De szókat hasztalan keres:
- Kalandor, elkésel... siess;!!
És visszatér a rózsafa,
A perc kevés, a kert tova...!
Siet, siet, de hasztalan:
Az óra elsuhanva van.
S midőn a puszta útfelen
Egy árokpart felett megyen:
Kakasszó hangzik...! s ő legott
Csipkebokorrá változott.
A csipkerózsa szintelen,
Telj nélkül elhull hirtelen;
Tüskéje szúró, s ágain:
Vérszin gyümölcsben függ a kin.
Árok, garád lakója lőn,
Tengődve él parlag mezőn;
S az illat a bokor felett:
Szebb mult felől emlékezet!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VIRÁGOK VERSBEN |
|
|
|
Címkék: harmatcsermelyt, szentgyörgynap, menyasszonyom, csipkebokorrá, menyasszonyul, szomjúságban, kalandjának, csapodárnak, gyöngyvirág, eljegyezlek, gyümölcsben, csipkerózsa, szenvedélye, boldogítsad, könnyelműen, kikircsedet, szerelmesem, elvirágozám, rózsájához, gyönyörben, ibolyácska, érzelmivel, csergeteg, szintelen, könyekben, rozmarint, hasztalan, szerelmet, visszatér, viráginál, hízelegve, csillogva, csóközönt, csábítasz, mindenütt, enyhíteni, büszke rózsa, csapodárnak kebele, liljom érte, kertből titkon, habzó rétekig, ibolyácska elmene, kert lakója, rózsa hűtelen, ibolyácska hervada, könnyelmű virág, tónak sásas, tágas kertben, sárga liliom, rózsa csókja, kínt enyhíteni, sárga liljom, Tompa Mihály,
|
|
Offline
