2018-06-03 07:12:52, vasárnap
|
|
|
|
|
|
Szerencsés Tünde - Egy maréknyi csend
Az idő kezemből a padlóra zuhant,
A metsző csendben
Koppanása élesen süvített fülembe,
Elfogytak a szavak,
Mint ahogy a mögöttem hagyott nap.
Most nem is kell a beszéd,
Néha jobb a kevés,
Csak ülni szótlan, gondolatok nélkül,
Üresen.
Mert van úgy, hogy a csend is mesél,
Lelkünkhöz szól hangtalan,
Tenyerébe veszi azt óvatosan,
Aztán csak ott tartja kedvesen.
Még az óra is elhalkul,
Ne zavarja meg az idillt,
Majd szép lassan járni kezd,
Mint azelőtt,
Jelezvén: minden megy tovább.
Eltűnik belőlem a szürkeség,
Legbelül minden fehér,
A holnap már nem nehéz a vállamon,
Testem-lelkem megpihent,
Aranyat érő volt ez a csend. |
|
|
0 komment
, kategória: VERSEK - SZERENCSÉS TÜNDE |
|
Címkék: gondolatok, szerencsés, lelkünkhöz, elfogytak, tenyerébe, megpihent, szürkeség, koppanása, hangtalan, kedvesen, maréknyi, mögöttem, elhalkul, jelezvén, vállamon, legbelül, kezemből, óvatosan, süvített, csendben, fülembe, zavarja, azelőtt, aranyat, belőlem, eltűnik, szótlan, padlóra, hagyott, lelkem, testem, minden, üresen, tovább, tartja, szavak, maréknyi csend, padlóra zuhant, metsző csendben, mögöttem hagyott, Szerencsés Tünde,
|
|