|
2018-06-10 08:21:00, vasárnap
|
| |
| |
|
|
| |
SÁRHELYI ERIKA
"Születtem hatvanöt őszén,
apró, elsőszülött leány.
Szemem, hajam mint a kőszén,
hogy szép voltam, nem mondanám.
Gyermekkorom, mint a másé:
hinta, a tér és a Sziget,
iskolák, majd - ócska klisé,
de tanultam az ,,életet".
A munkát, mert kell a kenyér,
és az értelmét a tettnek.
Hogy ad és elvesz a tenyér...
s közben kísértek a versek.
Tanultam szeretni lázban,
és hogy vannak örök dolgok,
hogy ország és határ 'száz' van,
de ,,otthon"-t csak itthon mondok.
És még mindig csak tanulom,
hogy nincsenek véletlenek,
s hogy bármi van vállamon,
cipelni kell a terheket.
S okítom fiam a szépre,
míg ő tanít hinni a mesét,
hogy lehet jó is a vége,
s hogy valamit valamiért.
...
Az élet, akár a vers, szól
hozzám, és ma már figyelek.
Lehet túl messze a távol,
ma értem jönnek a hegyek. "
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - SÁRHELYI ERIKA |
|
|
|
Címkék: gyermekkorom, elsőszülött, véletlenek, születtem, valamiért, nincsenek, tanultam, hatvanöt, értelmét, mondanám, kísértek, terheket, szeretni, figyelek, sárhelyi, vállamon, tettnek, tanulom, valamit, iskolák, cipelni, hozzám, kenyér, munkát, vannak, mondok, itthon, dolgok, ország, lázban, versek, tenyér, közben, otthon, mindig, elvesz, SÁRHELYI Erika, SÁRHELYI ERIKA,
|
|
Offline
