|
2018-06-11 12:20:25, hétfő
|
| |
| |
|
|
| |
Fésűs Éva - Őszi alkonyat
A kertemben kilobbant rózsatűzre
hamvát hinti az őszi alkonyat,
a szél meg mintha rossz játékot űzne,
egy aranypénzű bokrot fosztogat.
Megadta magát, reszket a barackfa,
és vele együtt én is reszketek:
lesz-e időm s erőm még új tavaszra
az ismétlődést szebben érni meg?
Továbbadni az örömöt egymásnak,
vigasztalni és megbocsájtani, -
vagy téli estén támadt rövidzárlat,
mely egész világomat oltja ki?
Sok ráérős, nyári megalkuvásom
csak árnyékot termett, - s most hull a lomb!
Vádol, amire nem volt bátorságom,
és megszégyenít mind, amire volt.
Még kiáltanék haladékot esdve,
de bezárult az ég, választ nem ad.
Csenddé oldódik a virágok lelke,
s elfogadom az őszt. A sorsomat. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - FÉSŰS ÉVA |
|
|
|
Címkék: megbocsájtani, megszégyenít, megalkuvásom, rövidzárlat, vigasztalni, ismétlődést, továbbadni, bátorságom, aranypénzű, rózsatűzre, fosztogat, kiáltanék, kilobbant, kertemben, világomat, reszketek, elfogadom, haladékot, egymásnak, árnyékot, alkonyat, sorsomat, tavaszra, barackfa, bezárult, oldódik, szebben, virágok, játékot, termett, reszket, választ, megadta, csenddé, hamvát, mintha, kertemben kilobbant, őszi alkonyat, aranypénzű bokrot, ismétlődést szebben, örömöt egymásnak, virágok lelke, Fésűs Éva,
|
|
Offline
