|
2018-06-15 20:51:18, péntek
|
| |
| |
|
|
| |
Dsida Jenő / A kovakő
Acél, kovakő az én furcsa lelkem,
melyeket folyvást összecsapkodok,
s a szűzi szikrák szertecsiholódnak
és néha-néha lángja is lobog.
Ti csak nézitek, ennyi mérve rátok,
semmi egyebet nem kell tennetek!
Ti örömötökre csiholom a lángot
fény-boldogság és béke veletek!
E fényüzenet én egyetlen kincsem,
de szívem csupa áldva-szerető,
s csak ütöm, ütöm Tinektek a szikrát,
míg elkopik, vagy szétreped a kő.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - DSIDA JENŐ |
|
|
|
Címkék: összecsapkodok, fényüzenet, örömötökre, boldogság, szétreped, folyvást, egyetlen, tennetek, melyeket, csiholom, tinektek, elkopik, kincsem, nézitek, egyebet, szikrát, szerető, veletek, szikrák, szívem, furcsa, kovakő, lelkem, lángja, lángot, dsida, semmi, áldva, rátok, szűzi, csupa, lobog, mérve, ennyi, szűzi szikrák, Dsida Jenő,
|
|
Offline
