|
2018-06-19 15:38:10, kedd
|
| |
| |
|
|
| |
Meggyesi Éva:
Most még nem érted
Most még nem érted, de eljön majd az óra,
hogy elköltözöm, hol nem fáj semmi sem,
valami különös árnyékvilágba,
ahol már minden, minden idegen.
Talán majd írok, mielőtt elmennék
könnyek között egy búcsúlevelet,
s hogy lesz- e majd időm elköszönni tőled,
Ki tudja még? De addig bármi lesz:
Minden ízemmel szeretni foglak,
s aranyló betűkkel írom a neved
szívem mélyére gyöngybetűkkel róva,
mint a legszentebb, legdrágább nevet.
S ha majd rátalálsz a gyűrött papirosra,
amelyen könnyem pacát képezett,
jusson eszedbe: nem volt olyan óra,
nem volt olyan perc, hogy ne szeresselek.
Talán akkor már mindent másképp látsz majd,
s megérted végre mennyi szeretet
áradt belőlem oly féltve hozzád,
minden napon, és minden éjjelen.
Azok a betűk majd úgy szólnak hozzád,
mint egy távoli, bűvös üzenet,
amelyen nem fogott az idő múlása,
s felszínre hozza a szép emlékeket.
Akkor fogod majd elhinni végre,
hogy nem volt, és nem lesz többé senki sem,
ki szívének utolsó dobbanásáig
miattad aggódott, téged szeretett. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - MEGGYESI ÉVA |
|
|
|
Címkék: gyöngybetűkkel, árnyékvilágba, búcsúlevelet, szeresselek, dobbanásáig, legszentebb, legdrágább, elköszönni, elköltözöm, szeretett, rátalálsz, felszínre, emlékeket, papirosra, elmennék, szeretni, szívének, megérted, betűkkel, meggyesi, szeretet, képezett, aggódott, eszedbe, mielőtt, másképp, gyűrött, könnyek, szólnak, belőlem, éjjelen, különös, könnyem, elhinni, amelyen, miattad, gyűrött papirosra, betűk majd, szép emlékeket, Meggyesi Éva,
|
|
Offline
