|
2018-07-01 17:21:14, vasárnap
|
| |
| |
|
|
| |
VÁRNAI ZSENI - Szerelem
Messze, a kéklő üveghegyeken
él egy madár, a neve szerelem.
Topáz a csőre, és a két szemén
rubintos tűzben szikrázik a fény.
A szárnya zöld, a begyén kék pihe,
alatta ver forró piciny szíve
és mint a villám lecsap hirtelen,
fényből, viharból jön a szerelem!
Már láttam egyszer, jött egy pillanat
szívemre ült és hittem, itt marad,
utána kaptam gyorsan és kezem
átfogta csöppnyi testét melegen,
vergődött, karmolt és az átkozott
tenyeremben verébbé változott,
szebbik valója eltűnt, messze szállt
s talán már más szív fölött muzsikált.
Elfogni őt, bezárni nem lehet,
akár a fényt, vagy nyargaló szelet,
csupán a vágy oly szárnyaló szabad,
hogy utolérje azt a madarat.
A színe, hangja mindig újra más,
meseszerű, különös és csodás
Ott fönt lakik a kék üveghegyen
az a madár, a neve szerelem. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: SZERELMES VERSEK |
|
|
|
Címkék: üveghegyeken, tenyeremben, üveghegyen, muzsikált, szikrázik, vergődött, változott, szárnyaló, meseszerű, szerelem, viharból, hirtelen, pillanat, szívemre, utolérje, átkozott, nyargaló, rubintos, csöppnyi, szebbik, egyszer, bezárni, verébbé, elfogni, gyorsan, átfogta, melegen, madarat, karmolt, fényből, szárnya, különös, eltűnt, valója, messze, szállt, kéklő üveghegyeken, neve szerelem, szárnya zöld, villám lecsap, VÁRNAI ZSENI,
|
|
Offline
