|
|
|
2013-10-22 19:42:55, kedd
|
| |
| |
Íme a haló porában is támadott SS tiszt, Erich Pribke interjúja
2013. október 18. 17:28
Hunhír.info
2013. október 11-én elhunyt Erich Priebke, a tömeggyilkossággal vádolt volt SS tiszt, akinek az őrjöngők miatt nem adhatják meg a minden embert megillető végtisztességet. A halála után ügyvédje nyilvánosságra hozta videó-üzenetét, amelyben egyebek mellett a zsidó holokauszttal kapcsolatos korábbi álláspontját is megerősítette. Az alábbi interjút a brit International Business Times tette közzé néhány hónappal a halála előtt.
Erich Priebke a második világháború, a nácizmus és a Führerstaat egyik utolsó közvetlen tanúja volt, tehát már csak ezért is felbecsülhetetlen jelentőségű a mondandója mindazok számára, akik az objektív történelmi elemzés híveiként meg akarják ismerni mindkét oldal tanúvallomását, megszabadulva az amennyire tudománytalan, olyannyira hiteltelen manicheizmustól, amely a fenti témakörök tárgyalását mind a mai napig jellemzi.
Kérdés: — Priebke Úr, Ön néhány éve kijelentette, hogy nem tagadja meg a múltját. Ma, száz évesen is ugyanezt gondolja?
Válasz: — Igen.
K. — Mit ért pontosan ez alatt ?
V. — Hogy azt választottam, hogy az maradok, aki voltam.
K. — Következésképpen még ma is nácinak érzi magát ?
V. — A múlthoz való hűség meggyőződés kérdése. Az én világlátásomról, az eszméimről van szó, arról, amit mi németek Weltanschauungnak (világnézet) nevezünk, és ez az önszeretet és a becsület kérdése is. A politika egy másik dolog. Vereségét követően a nemzetiszocializmus eltűnt, és manapság semmiképpen sem térhet vissza.
K. — Ennek a világnézetnek, amelyről beszél, része az antiszemitizmus ?
V. — Ha kérdéseinek az a célja, hogy megismerje az igazat, akkor el kell hagyni a közhelyeket: valaki bírálata nem jelenti azt, hogy meg is akarjuk semmisíteni. Németországban az 1900-as évek elejétől nyíltan kritizálták a zsidók magatartását. Azt a tényt, hogy mérhetetlen gazdasági és következésképpen politikai hatalmat tartottak a kezükben, miközben a világnépesség elenyészően kis részét képviselték, igazságtalannak tartották. Még ma is ugyanígy van, ha a világ 1000 leggazdagabb és leghatalmasabb személyét vesszük, meg kell állapítanunk, hogy tekintélyes részük zsidó, bankárok vagy multinacionális cégek részvényesei. Később Németországban, különösen az első világháborús vereség és a Versailles-i szerződés igazságtalanságai után a kelet-európai zsidó bevándorlás valóságos katasztrófát okozott, néhány év alatt hatalmas tőkefelhalmozással a zsidó bevándorlók kezében, miközben a weimari köztársaságban a német nép nagy része rettenetes szegénységben élt. Ebben a légkörben az uzsorások meggazdagodtak, és megnőtt a zsidókkal szembeni frusztráció érzése.
K. — Egy régi történet szerint a zsidók azért gyakorolták az uzsorát, mert ezt megengedte a vallásuk, miközben a keresztényeknek megtiltotta a sajátjuk. Ön szerint is így van ?
V. — Valójában ez nem az én személyes ötletem. Elég elolvasni Shakespeare-t és Dosztojevszkijt, hogy megértsük, ilyen problémák valóban léteztek a zsidókkal a történelem folyamán Velencétől Szent Pétervárig. Ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy a korszakban csak zsidók voltak az uzsorások. Magaménak érzem a költő Ezra Pound mondatát: « Egy zsidó tolvaj és egy árja tolvaj között semmiféle különbséget sem látok. »
K. — Mindezen okok miatt Ön igazoltnak látja az antiszemitizmust ?
R. — Nem, ez nem jelenti azt, hogy a zsidók között nincsenek jó emberek. Megismétlem: az antiszemitizmus gyűlöletet jelent, válogatás nélküli gyűlöletet. Én viszont, még az üldöztetésem utolsó éveiben is, öregen és a szabadságomtól megfosztva, mindig elutasítottam a gyűlöletet. Még azokat sem akartam gyűlölni, akik gyűlölnek engem. Csak a bírálathoz való jogról beszélek, és megmagyarázom az indokait is. És még ennél is többet mondok: nem szabad elfelejteni, hogy sajátságos vallási okokból a zsidók nagy része felsőbbrendűnek tekintette magát az összes többi emberi lényhez viszonyítva. A Biblia « választott népeként » azonosították magukat.
K. — Hitler is azt mondta az árja fajról, hogy felsőbbrendű.
V. — Igen, Hitler is a felsőbbrendűség kétértelmű eszméjéhez folyamodott. Ez volt a jóvátehetetlen tévedések egyik oka. Vegyék azonban tekintetbe, hogy egy bizonyos rasszizmus az akkori évek normájának számított, nemcsak a népi mentalitások szintjén, hanem a kormányok és a jogi rendszer szintjén is.
Az amerikaiak, miután deportálták az afrikai népességeket és rabszolgatartók voltak, továbbra is rasszisták maradtak, és valójában diszkriminációt alkalmaztak a feketékkel szemben. Hitler első, fajinak mondott törvényei nem korlátozták jobban a zsidók jogait, mint amennyire az USA egyes államaiban a négerek jogait korlátozták. Ugyanígy volt a bennszülött népekkel szemben az angolok és franciák részéről, akik majdnem azonos módon viselkedtek gyarmataik lakóival. És akkor ne beszéljünk arról a bánásmódról, amelyet a volt Szovjetunió nemzeti kisebbségei elszenvedtek.
K. — És aztán Ön szerint hogyan fajultak el a dolgok Németországban ?
V. — A konfliktus radikalizálódott: német, amerikai, angol zsidók és a világ zsidó közössége Németország ellen. Természetesen a német zsidók egyre nehezebb helyzetbe kerültek. A nagyon kemény törvények meghozatalának döntése valóban megnehezítette a zsidók életét Németországban. Azután 1938 novemberében egy Grynszpan nevű zsidó meggyilkolta a párizsi német követség tanácsosát, Ernst von Rathot, és bekövetkezett a híres "kristályéjszaka", amelynek során a Birodalomban tüntető csoportok betörték a zsidó üzletek kirakatait. A zsidókat ettől a pillanattól kezdve csak és kizárólag ellenségeknek tekintették. Hitler, miután megnyerte a választásokat, először különböző módszerekkel Németország elhagyására bátorította őket. Utóbb a háború és a nemzetközi bojkott miatt a német zsidókkal szembeni erős bizalmatlanság és a legfontosabb zsidó világszervezetekkel való nyílt konfliktus légkörében táborokba zárta őket, mint ellenségeket. Biztos, hogy sok család számára, amelyek gyakran vétlenek voltak, ez katasztrofális volt.
K. — Következésképpen, Ön szerint, maguknál a zsidóknál kell keresni annak az okát, ami velük történt ?
V. — Az okot minden oldalon kell keresni, a szövetségeseknél is, akik kirobbantották a második világháborút Németország ellen, miután az lerohanta Lengyelországot, hogy területeket követeljen ott, ahol a jelentős német közösség szüntelen atrocitásoknak volt kitéve. Ezeket a területeket a Versailles-i szerződés helyezte az újonnan létrejött lengyel állam ellenőrzése alá. Sztálin Oroszországa és a maradék lengyel területek szovjet megszállása ellen senki nem mozdította a kisujját sem. Sőt mi több, a háború végén, amelyet hivatalosan Lengyelország Németországgal szembeni függetlenségének a védelmében indítottak, az egész Kelet-Európát odaajándékozták Sztálinnak, Lengyelországot is beleértve.
K. — Tehát minden politikát félretéve magáévá teszi a történelmi revizionizmus téziseit ?
V. — Nem nagyon értem, hogy mit értenek revizionizmus alatt. Ha az 1945-ös nürnbergi perről beszélünk, akkor azt mondhatom Önnek, hogy ez egy hihetetlen dolog volt, egy nagy színjáték, amelyet azért kreáltak, hogy dehumanizálják a német népet és vezetőit a világ közvéleménye szemében, és hogy acsarkodjanak a legyőzöttre, akitől immáron megtagadták a védekezés lehetőségét.
K. — Mire gondol ?
R. — Mit lehet mondani egy olyan bíróságról, amely csak a legyőzöttek bűneiről ítélkezik, a győztesekéről viszont nem; ahol a győztes egyúttal közvádló, bíró és sértett is, és ahol a bűntett cikkelyeit speciálisan a tények konstatálása után alkották meg, más szóval visszamenőleges hatállyal ? Maga Kennedy elnök is elítélte ezt a pert, « undorító » dolognak minősítve azt, mert « megsértették az amerikai alkotmány elveit, hogy megbüntessenek egy legyőzött ellenfelet ».
K. — Ha azt akarja mondani, hogy az emberiesség elleni bűn, amely lehetővé tette a nürnbergi ítélkezést, még nem létezett azelőtt, hogy ez a nemzetközi bíróság hivatkozott rá, ez mindenképpen azt jelenti, hogy a vádak mégis rettenetes tényekre vonatkoztak.
V. — Nürnbergben a németeket vádolták meg a katyni mészárlással is, majd 1990-ben Gorbacsov elismerte, hogy ők, az orosz vádlók gyilkoltak meg húszezer lengyel tisztet tarkólövéssel a katyni erdőben. 1992-ben Jelcin orosz elnök bemutatta a Sztálin által aláírt parancsot is.
A németeket azzal is megvádolták, hogy szappant készítettek zsidókból. E szappan mintadarabjai eljutottak az USA, Izrael és más országok múzeumaiba. 1990-ig kellett várni, hogy a Jeruzsálemi Egyetem egyik tanára megvizsgálja ezeket, és végül beismerje, hogy egy csalásról volt szó.
K. — Igen, de a koncentrációs táborokat nem a nürnbergi bírák találták ki.
V. — Ezekben a rettenetes háborús években bevett (normális) dolog volt lágerekbe zárni a nemzetbiztonságra veszélyt jelentő civileket. A második világháborúban az oroszok ugyanezt tették, ahogyan az Egyesült államok is. Ez utóbbi különösen a kelet-ázsiai származású amerikaiakkal szemben járt el így.
K. — Amerikában azonban a japán etnikumúaknak fenntartott koncentrációs táborokban nem voltak gázkamrák.
V. — Ahogyan azt mondtam, Nürnbergben végtelen számú vádat találtak ki. Ami azt illeti, hogy a koncentrációs táborokban voltak-e gázkamrák, még mindig várjuk az erre vonatkozó bizonyítékokat. A táborokban a fogvatartottak munkát végeztek. Sokan közülük kijártak dolgozni, este pedig visszatértek. A háborús munkaerő-szükséglet összeegyeztethetetlen azzal, hogy ugyanakkor a tábor egy másik pontján emberek álltak sorba a gázkamrába menve. Egy gázkamra működése árulkodó és halálos, és még kívülről is rettenetesen veszélyes. Ily módon a halálba küldeni milliókat ugyanazon a helyen, ahol mások élnek és dolgoznak anélkül, hogy bármit is észrevennének, ez egy őrült gondolat, ráadásul nehezen kivitelezhető a gyakorlatban is.
K. — Ön mikor hallott először a zsidók kiirtásának tervéről és a gázkamrákról ?
V. — Ilyesmiről először a háború után hallottam egy angol koncentrációs táborban, ahol Walter Rauffal voltam. Mindketten elképedtünk. Egyáltalán nem hihettünk ilyen szörnyű dolgokat: gázkamrák férfiak, nők és gyermekek megsemmisítésére ! Rauff ezredessel és más kollégákkal napokig erről beszéltünk. Noha mindannyian az SS tagjai voltunk, és a saját szintünkön különleges pozíciót töltöttünk be a nemzetiszocialista apparátusban, de ilyen dolgokról sohasem hallottunk. Képzelje el, hogy sok évvel később megtudtam, hogy barátomat és felettesemet, Walter Rauffot, aki együtt raboskodott velem a koncentrációs táborban is, azzal vádolták meg, hogy ő a feltalálója egy állítólagos gázkamionnak! Nem hihetünk efféle dolgokat, ha ismertük Walter Rauffot.
K. — És a gázkamrák létezésére vonatkozó tanúvallomások ?
V. — A táborokban sohasem találtak gázkamrákat, kivéve azt, amelyet az amerikaiak építettek Dachauban a háború után. Nincsenek jogi vagy történelmi téren hitelt érdemlő tanúvallomások a gázkamrák kapcsán; kezdve az utolsó táborparancsnokok némelyikének a vallomásaival. A legismertebb auschwitzi parancsnok, Rudolf Höss vallomása például tele van kiáltó ellentmondásokkal, nürnbergi tanúskodása előtt megkínozták, utána pedig az oroszok utasítására végleg elhallgattatták azzal, hogy felakasztották. Ezek a győztesek által értékesnek tekintett tanúk elviselhetetlennek érezték a fizikai és morális kínzásokat, amelyeknek alávetették őket, ahogyan a családtagjaikat érintő bosszúfenyegetéseket is. Saját személyes és bajtársaim börtöntapasztalatából tudom, hogy a győzteseknek hogyan sikerült vallomásokat kicsikarniuk a koncentrációs táborokban a foglyoktól, akik gyakran angolul sem tudtak. És ismerjük a szibériai fogolytáborokban alkalmazott módszereket is, ahol aláírtak bármiféle vallomást.
K. — Tehát Ön szerint a halottak milliói is csak puszta kitaláció ?
V. — Én személyesen ismertem a lágereket. Utoljára 1944-ben mentem Mauthausenbe, hogy Hitler parancsára kihallgassam Badoglio fiát, Mariót. Két napig keresztül-kasul bejártam a tábort, ahol óriási konyhák voltak a rabok szükségleteinek biztosítására, sőt még egy bordélyház is. Gázkamrák azonban nem voltak.
Sajnos, sokan meghaltak a táborokban, de nem ölési akarat eredményeként: a háború, a kemény életkörülmények, az éhség, a megfelelő ellátás hiánya katasztrófához vezetett. Ezek a civil tragédiák azonban nemcsak a táborokban voltak napirenden, hanem egész Németországban, mindenekelőtt a városok válogatás nélküli bombázása miatt.
K. — Következésképpen Ön kisebbíti a zsidók tragédiáját, a holokausztot ?
V. — Szó sincs erről; egy tragédia az tragédia mindenképpen. Ha valami problematikus, az a történelmi igazság kérdése.
A második világháború győzteseinek az volt az érdekük, hogy ne kelljen számot adniuk a bűntetteikről. Egész városokat radíroztak le, ahol nem volt egyetlen katona sem, hogy nőket, gyermekeket és öregeket gyilkoljanak, és így gyöngítsék ellenségük harci kedvét. Ez történt Hamburgban, Lübeckben, Berlinben, Drezdában és sok más városban. Kihasználták légi erejük fölényét, hogy büntetlenül és őrült kegyetlenséggel gyilkolhassák a civileket. Aztán ugyanez történt Tokió lakosságával, végül pedig az atombombákkal Hirosima és Nagaszaki lakóival.
Ezért kellett különleges bűnöket varrni a németek nyakába és eléggé megrágalmazni őket ahhoz, hogy gonosz teremtményekként ábrázolhassák őket, rémregények alanyaiként, amelyek alapján Hollywood százával forgatott filmeket.
Egyébként a második világháborús győztesek módszerei azóta sem igen változtak: Őket hallgatva a demokráciát exportálják állítólagos békeküldetéseik során a gazfickók számára, terroristákról hadoválnak, akik mindig elmondhatatlan szörnyűségeket követtek el. A gyakorlatban azonban mindig a légi erejükkel támadnak azokra, akik nem hajlandók alávetni magukat. Lemészárolják a katonákat és védekezésre képtelen civileket is. Végül egyik humanitárius intervenciótól a másikig olyan bábfigurákat helyeznek el különböző országok kormányzataiba, akik az ő gazdasági és politikai érdekeiket szolgálják.
K. — De akkor hogyan magyarázza az olyan támadhatatlan bizonyítékokat, mint amilyenek a táborokban készített fotók és filmek százai ?
V. — Ezek a filmek éppenséggel a hamisítás további bizonyítékai. Majdnem mind a bergen-belseni táborból ered, ahová a német hatóságok a többi tábor munkaképtelen internáltjait küldték, és ahol külön szektor volt lábadozó betegek számára. Ez önmagában sokat elmond a németek ölésvágyáról: furcsának tűnik, hogy háborús időben felállítanak egy struktúrát azok fogadására, akiket el akarnak gázosítani. Az 1945-ös bombázások nyomán a tábor élelem, víz és gyógyszerek nélkül marad. Tífuszjárvány tört ki, amely ezrek életét követelte. Ezek a filmek ezeket a tényeket rögzítik, amikor a járvány által sújtott bergen-belseni menekülttábor 1945 áprilisában a szövetségesek kezébe került. A jeleneteket kifejezetten propaganda-célokra forgatták a horror mestere, az angol Hitchcock rendezésében. Rettenetes látni a cinizmust, minden emberi érzés hiányát, amelyekkel még ma is ezekre a képekre spekulálnak. Éveken keresztül a televíziókban vetítve őket, félelmetes zenei effektusok kíséretében, becsapták a publikumot, kegyetlen ravaszsággal a gázkamrákhoz társítva ezeket a rettenetes jeleneteket, pedig semmi közük sincs egymáshoz. Ez egy hamisítás!
K. — Ön szerint mindezen misztifikációk célja a szövetségesek részéről az lenne, hogy fedezzék a saját bűneiket ?
V. — Kezdetben így volt. A nürnbergi forgatókönyvvel azonos procedúrát talált ki McArthur tábornok Japánban a tokiói perben. Hogy felakasszák a vádlottakat, más történeteket és más bűntetteket találtak ki. Hogy kriminalizálják a japánokat, akik az atombomba áldozatai voltak, egészen odáig mentek, hogy kitalálták a kannibalizmus vádját.
K. — Miért « kezdetben » ?
V. — Mert később a holokauszt-irodalmat főleg Izrael Állam használta két okból. Az elsőt jól elmagyarázza egy zsidó író, Norman Finkelstein. A Holokauszt-ipar c. könyvében megmagyarázza, hogy ez az ipar a különböző követelés-kampányokon keresztül hogyan hozott kárpótlás-milliárdokat a zsidó intézmények és Izrael Állam kasszájába. Finkelstein egy « valóságos zsarolásról » beszél. Ami a második pontot illeti, Sergio Romano olasz író (a vezető olasz napilap, a Corriere della Sera publicistája - a ford. megj.), aki persze nem egy revizionista, megmagyarázza, hogy a libanoni háború után Izrael megértette, hogy egyre fokozva és kihangsúlyozva a holokauszt-irodalom drámai aspektusát, előnyökhöz és « egyfajta diplomáciai fél-immunitáshoz » juthat az arabokkal szembeni területi vitájában.
K. — Az egész világon népirtásként beszélnek a holokausztról, Önnek azonban kételyei vannak vagy nyíltan is tagadja ezt ?
V. — Azok propaganda-eszközei, akik ma a világuralmat gyakorolják, kimeríthetetlenek. A tévé és a mozi által egy speciálisan létrehozott és terjesztett történelmi alkultúrán keresztül manipulálják a tudatot, az érzelmekre hatva. Különösen az ifjú nemzedékeket az iskolában kezdve agymosásnak vetették alá, morbid történetekkel öntözve őket, hogy leigázzák a véleményalkotási szabadságukat.
Mint mondtam, már 70 éve várjuk a bizonyítékokat ezekre a gonosztettekre, amelyeket a német nép kétségbe von. A történészek nem találtak semmiféle dokumentumot a gázkamrára vonatkozóan: egyetlen írásbeli parancsot, beszámolót vagy felhívást sem valamelyik német intézmény részéről, egyetlen jelentést sem valamelyik alkalmazottól. Egyáltalán semmit.
Dokumentumok híján a nürnbergi bírák vitathatatlan ténynek tekintették, hogy a Harmadik Birodalomban a « zsidókérdés végleges megoldása » néven tanulmányozott terv, amely felmérte a területi lehetőségeket a németországi zsidók eltávolítására, beleértve a Madagaszkárra való szállításukat is, egy titkos fedőkód volt, amely a kiirtásukat jelentette. Ez abszurdum ! A háború közepén, amikor még győztesek voltunk Afrikában és Oroszországban is, a zsidókat, akiket kezdetben csak bátorítottunk erre, 1941 végén minden eszközzel Németország elhagyására ösztönöztünk. Csupán a háború kezdete után két évvel kezdtük életbe léptetni a szabadságukat korlátozó intézkedéseket.
K. — Tegyük fel, hogy felfedezik a bizonyítékokat, amelyekről beszél, mondjuk egy Hitler vagy egy másik vezető által aláírt dokumentumot. Mi lenne az Ön álláspontja ?
V. — Határozottan elítélném az efféle tetteket. A közösségek elleni kollektív erőszak, amely nem veszi tekintetbe az egyéni felelősségeket, elfogadhatatlan és teljességgel elítélendő. Ami az amerikai indiánokkal, az oroszországi kulákokkal, az istriai barlangokba vetett olaszokkal és a törökországi örményekkel, az amerikaiak németországi koncentrációs táboraiba és az orosz táborokba zárt német foglyokkal történt, akiket Eisenhower és Sztálin akaratából szándékosan éheztettek halálra. Ez a két államfő szándékosan hagyta figyelmen kívül a genfi konvenciót. Mindezek az epizódok, ismétlem, korlátozás nélkül elítélendők, beleértve a németek által elkövetett zsidóüldözéseket, amelyek kétségtelenül megtörténtek. De a valódiak, nem pedig a szövetséges propaganda által kitaláltak.
K. — Elfogadja tehát annak a lehetőségét, hogy ezek a bizonyítékok, amelyek elkerülték a háború végén a németek által végrehajtott esetleges megsemmisítésüket, egy napon felbukkanhatnak ?
V. — Mondtam már, hogy egyes tettek mindenképpen elítélendők. Következésképpen az abszurddal okoskodva, ha netán holnap bizonyítékokat találnánk ezekre a gázkamrákra vonatkozóan, az ilyen szörnyűségek, az ezeket kitervelő egyén és az ezeket gyilkolásra használó egyének elítélése vitathatatlannak és teljesnek kellene lennie. Látja, megtanultam az életben, hogy a meglepetéseknek soha nincs végük. Ebben a konkrét esetben azonban azt hiszem bizonyosan kizárhatom a dolgot, mert a háborús győztesek által csaknem hatvan éven át lefoglalt német dokumentumokat kutatók százai vizsgálták és értékelték, olyannyira, hogy az, ami idáig nem bukkant fel, már nehezen fog előkerülni a jövőben.
Egy másik okból is rendkívül valószerűtlennek kell tekintenem a dolgot, és megmagyarázom, hogy miért: amikor már alaposan benne voltunk a háborúban, az ellenfeleink elkezdtek a lágerekben zajló állítólagos emberirtó tevékenységekre célozgatni. A szövetségesek 1942. decemberi nyilatkozatáról beszélek, amelyben általánosságban beszéltek a Németország által a zsidók ellen elkövetett barbár bűnökről, és büntetéssel fenyegették a tetteseket. Majd 1943 végén megtudtam, hogy nem általános háborús propagandáról volt szó, hanem valójában az ellenségeink hamis bizonyítékokat szándékoztat fabrikálni ezekre a bűnökre nézve. Először évfolyamtársam és barátom, Paul Reinicke százados tájékoztatott erről, aki napjait a német kormány második emberével, Göring birodalmi marsallal töltötte, akinek a testőrségét vezette. Göringet felháborította mindez, megalázónak tartva ezeket a misztifikációkat az egész világ szemében, és mielőtt öngyilkosságot követett el, hevesen ostorozta a nürnbergi bíróság előtt a hamis bizonyítékok gyártását.
Ugyanilyen jelzést kaptam Ernst Kaltenbrunner rendőrfőnöktől, aki Heydrich helyébe lépett, miután ez utóbbit megölték, és akit utóbb akasztófára küldtek a nürnbergi ítélet eredményeként. A háború vége felé találkoztam vele, hogy információkkal lássam el Victor Emmanuel király árulásáról. Ekkor jelezte nekem, hogy a jövendő győztesek már azon ügyködnek, hogy hamis bizonyítékokat gyártsanak háborús bűntettekre és más atrocitásokra, amelyeket a lágerekel kapcsolatban találtak ki, a németek kegyetlenségének a bizonyítékaként. Már akkor egyeztették annak részleteit, hogy miként fognak megrendezni egy rendkívüli pert a legyőzöttek részére.
Ráadásul pedig 1944 augusztusában találkoztam Kaltenbrunner tábornok közvetlen munkatársával, Heinrich Müller tábornokkal, a Gestapo főnökével, akivel igen jó viszonyban voltam. Eljött Rómába, hogy megoldja parancsnokom, Herbert Kappler ezredes egy személyes problémáját. Ekkoriban az ötödik amerikai hadsereg már majdnem áttörte a frontvonalat Monte Cassinónál, az oroszok pedig Németország felé masíroztak. A háborút visszafordíthatatlanul elveszítettük. Ezen az estén megkért, hogy kísérjem el a szállodájába. Mivel bizalmas viszonyban voltunk, fontos részleteket tudtam meg tőle a kérdéssel kapcsolatban. Azt mondta, hogy a felderítésnek hála megbizonyosodott róla, a végső győzelemre váró ellenség már javában fabrikálta bűntetteink bizonyítékait, hogy majd egy látványos perben kriminalizálja a legyőzött Németországot. Pontos információi voltak és komolyan aggódott, tudva tudván, hogy nem lehet megbízni ezekben az emberekben, mert halvány fogalmuk sincs a becsület fogalmáról, és egyáltalán nincsenek skrupulusaik. Akkor még fiatal voltam, és nem mértem fel szavainak valódi súlyát, de a dolgok később valójában pontosan úgy történtek, ahogyan azt Müller tábornok megjósolta.
Íme a férfiak, a tisztségviselők, akik aszerint, amit ma mesélnek, kitervelték és megszervezték volna a zsidók kiirtását gázkamrák segítségével ! Nevetségesnek találnám ezt, ha nem tragikus dolgokról lenne szó.
Ezért amikor az amerikaiak 2003-ban azzal az ürüggyel támadták meg Irakot, hogy « tömegpusztító fegyverekkel » rendelkezik, és az ENSZ biztonsági Tanácsa előtt Colin Powell számtalanszor hamisan esküdött, miközben éppen ők voltak azok, akik a háborúban egyedüliként alkalmaztak ilyen fegyvereket, azt mondtam magamnak: nincs új a Nap alatt!
K. — Német állampolgárként tudja, hogy Németországban, Ausztriában, Franciaországban, Svájcban börtönnel büntetik a holokauszt tagadását ?
V. — Igen, az erős világhatalmak kikényszerítették ezeket a törvényeket, és rövidesen Olaszországra is rákényszerítik. Valójában az az álnokság, hogy elhitetik az emberekkel, hogy aki például szembe száll az izraeli kolonializmussal vagy a cionizmussal Palesztinában, az antiszemita; és hogy aki megengedi magának, hogy kritizálja a zsidókat, az mindig és mindenképpen antiszemita; hogy aki bizonyítékokat mer követelni a gázkamrák létezésére a koncentrációs táborokban, az mintha ezzel helyeselné a zsidók kiirtásának az ötletét.
Egy szégyenletes megtévesztésről van szó. Ezek a törvények éppen az attól való félelmet bizonyítják, hogy az igazság kiderül. Láthatóan attól rettegnek, hogy az érzelmi alapú propaganda-kampány után a történészek górcső alá veszik a bizonyítékokat, és hogy a kutatók rádöbbennek a misztifikációkra. Ezek a törvények éppen fel fogják nyitni azok szemét, akik még hisznek gondolat szabadságában és a történelmi kutatás függetlenségének fontosságában.
Nyilvánvaló, hogy azért, amit elmondtam, üldözhetnek, és a helyzetem bizonyára rosszabbodhat, de el kellett mondanom a dolgokat úgy, ahogyan azok valóban megtörténtek. Az őszinteség bátorsága kötelesség számomra hazámmal szemben, és a századik születésnapom alkalmából hozzájárulás népem megváltásához és méltóságához.
hunhír.info - antidogma.hu
ford.: Hep Titusz
http://hunhir.info/index.php?pid=hirek&id=69550 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
Címkék: kolonializmussal, fogolytáborokban, teremtményekként, vitathatatlannak, franciaországban, misztifikációkra, zsidóüldözéseket, megsemmisítésére, misztifikációkat, kegyetlenségének, függetlenségének, következésképpen, radikalizálódott, szövetségeseknél, antiszemitizmust, valószerűtlennek, megbizonyosodott, véleményalkotási, odaajándékozták, igazságtalannak, felsőbbrendűnek, elfogadhatatlan, családtagjaikat, lengyelországot, antiszemitizmus, kriminalizálják, kristályéjszaka, tisztségviselők, nyilatkozatáról, szükségleteinek, rabszolgatartók, meglepetéseknek, visszamenőleges, dosztojevszkijt, megtévesztésről, tevékenységekre, haló porában, őrjöngők miatt, minden embert, halála után, zsidó holokauszttal, alábbi interjút, brit International, halála előtt, második világháború, mondandója mindazok, objektív történelmi, amennyire tudománytalan, fenti témakörök, múlthoz való, becsület kérdése, másik dolog, Erich Pribke, Erich Priebke, International Business Times, Priebke Úr, Később Németországban, Velencétől Szent Pétervárig, Ezra Pound, Sztálin Oroszországa, Lengyelország Németországgal, Maga Kennedy, Jeruzsálemi Egyetem, Walter Rauffal, Walter Rauffot, Rudolf Höss, Tehát Ön, Következésképpen Ön, Izrael Állam, Norman Finkelstein, Sergio Romano, Harmadik Birodalomban, Paul Reinicke, Ernst Kaltenbrunner, Victor Emmanuel, Heinrich Müller, Eljött Rómába, Herbert Kappler, Monte Cassinónál, Colin Powell,
|
|
|
|
|
|
| haló porában, őrjöngők miatt, minden embert, halála után, zsidó holokauszttal, alábbi interjút, brit International, halála előtt, második világháború, mondandója mindazok, objektív történelmi, amennyire tudománytalan, fenti témakörök, múlthoz való, becsület kérdése, másik dolog, 1900-as évek, zsidók magatartását, világnépesség elenyészően, világ 1000, első világháborús, kelet-európai zsidó, zsidó bevándorlók, weimari köztársaságban, uzsorások meggazdagodtak, zsidókkal szembeni, régi történet, zsidók azért, keresztényeknek megtiltotta, történelem folyamán, korszakban csak, költő Ezra, zsidó tolvaj, árja tolvaj, zsidók között, antiszemitizmus gyűlöletet, üldöztetésem utolsó, szabadságomtól megfosztva, bírálathoz való, zsidók nagy, összes többi, árja fajról, felsőbbrendűség kétértelmű, jóvátehetetlen tévedések, bizonyos rasszizmus, akkori évek, népi mentalitások, jogi rendszer, afrikai népességeket, feketékkel szemben, zsidók jogait, négerek jogait, bennszülött népekkel, volt Szovjetunió, dolgok Németországban, konfliktus radikalizálódott, világ zsidó, német zsidók, nagyon kemény, zsidók életét, párizsi német, zsidó üzletek, zsidókat ettől, pillanattól kezdve, nemzetközi bojkott, német zsidókkal, legfontosabb zsidó, zsidóknál kell, okot minden, második világháborút, lerohanta Lengyelországot, jelentős német, újonnan létrejött, maradék lengyel, háború végén, védelmében indítottak, egész Kelet-Európát, történelmi revizionizmus, 1945-ös nürnbergi, hihetetlen dolog, nagy színjáték, német népet, világ közvéleménye, védekezés lehetőségét, olyan bíróságról, legyőzöttek bűneiről, győztesekéről viszont, győztes egyúttal, bűntett cikkelyeit, tények konstatálása, amerikai alkotmány, legyőzött ellenfelet, emberiesség elleni, nürnbergi ítélkezést, nemzetközi bíróság, vádak mégis, németeket vádolták, katyni mészárlással, orosz vádlók, katyni erdőben, németeket azzal, , ,
|
|
|
|
|
2024. április
| | Hét | Ked | Sze | Csü | Pén | Szo | Vas | |
| 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | |
| 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | |
| 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | |
| 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | |
| 29 | 30 | |
| |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
0 db bejegyzés |
| e év: |
0 db bejegyzés |
| Összes: |
64003 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 660
- e Hét: 3762
- e Hónap: 14873
- e Év: 168369
|
|
|
Offline
