|
2018-07-05 17:55:56, csütörtök
|
| |
| |
|
|
| |
Heltai Jenő: Tubarózsák
Ha majd a gyászos elmulásnak
Örök homálya rám borult,
Küldj a síromra, én szerelmem,
Egy tubarózsa koszorút.
Mikor a csöndes temetőre
Csillagsugáros este szállt,
Az hintse, szője álmaimba
Szerelmes, édes illatát.
Éjfél után, fehér kisértet,
Sötét síromból fölkelek
És elborítok csókjaimmal
Minden virágot, levelet.
És visszatér kihűlt szívembe
A boldogság, a szerelem,
És rátalálok csókjaidra
Egy-eyg virágon, levelen.
És mámoros, vad szenvedéllyel,
Miként ha vámpir szívna vért,
Úgy tapad ajkam a virágra,
Amelyet ajkad csókja ért.
Rácsókolom bolond szerelmem,
Mely még a sírban sem lohad,
S lecsókolom e szűz virágról
Forró, szerelmes csókodat. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - HELTAI JENŐ |
|
|
|
Címkék: csillagsugáros, szenvedéllyel, csókjaimmal, rácsókolom, csókjaidra, elmulásnak, tubarózsák, lecsókolom, tubarózsa, szerelmes, elborítok, boldogság, szerelmem, rátalálok, visszatér, temetőre, kisértet, álmaimba, szerelem, szívembe, fölkelek, csókodat, koszorút, virágról, síromból, virágot, levelet, mámoros, amelyet, virágra, gyászos, levelen, virágon, homálya, síromra, illatát, gyászos elmulásnak, tubarózsa koszorút, csöndes temetőre, Heltai Jenő,
|
|
Offline
