|
2018-07-05 18:12:56, csütörtök
|
| |
| |
|
|
| |
Heltai Jenő: Nagymamácska
Nagypapácska, nagymamácska,
Két fehérhajú öreg,
Akik együtt mevénültek,
Lent a kertben együtt ültek,
Harmatos volt még a regg,
Trallala, trallala,
Harmatos volt még a regg.
És megszólalt nagymamácska,
Mint egy régi zongora:
"Rajta, valld be most barátom,
Nem haragszom, megbocsátom,
Nem csaltál-e meg soha?
Trallala, trallala,
Nem csaltál-e meg soha?"
Nagypapácska fejvakarva
Szól: "Bevallom hát...no jó...
Fordítsd félre most az orcád,
Egyszer voltam hűtlen hozzád,
Egyszer voltam áruló,
Trallala, trallala,
Egyszer...érted, kis bohó?"
"Látod, látod, milyen kár volt"
Mondja most a nagymama -
"Hisz az ember gyönge, gyarló,
S az az egy is, te pazarló,
Nékünk mily jól esne ma,
Trallala, trallala,,
Nekünk mily jól esne ma!"
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - HELTAI JENŐ |
|
|
|
Címkék: nagymamácska, nagypapácska, megbocsátom, megszólalt, mevénültek, fejvakarva, haragszom, fehérhajú, trallala, nagymama, harmatos, fordítsd, bevallom, csaltál, pazarló, barátom, kertben, egyszer, zongora, voltam, nékünk, hűtlen, együtt, hozzád, milyen, heltai, gyönge, mondja, gyarló, nekünk, ültek, orcád, áruló, félre, ember, látod, kertben együtt, régi zongora, ember gyönge, Heltai Jenő,
|
|
Offline
