|
2018-07-08 14:47:20, vasárnap
|
| |
| |
|
|
| |
Reményik Sándor: Mi mindig búcsúzunk
Mondom néktek: mi mindig búcsúzunk.
Az éjtől reggel, a nappaltól este,
A színektől, ha szürke por belepte,
A csöndtől, mikor hang zavarta fel,
A hangtól, mikor csendbe halkul el,
Minden szótól, amit kimond a szánk,
Minden mosolytól, mely sugárzott ránk,
Minden sebtől, mely fájt és égetett,
Minden képtől, mely belénk mélyedett,
Az álmainktól, mik nem teljesültek,
A lángjainktól, mik lassan kihűltek,
A tűnő tájtól, mit vonatról láttunk,
A kemény rögtől, min megállt a lábunk.
Mert nincs napkelte kettő, ugyanaz,
Mert minden csönd más, - minden könny, - vigasz,
Elfut a perc, az örök Idő várja,
Lelkünk, mint fehér kendő, leng utána,
Sokszor könnyünk se hull, szívünk se fáj.
Hidegen hagy az elhagyott táj, -
Hogy eltemettük: róla nem tudunk.
És mégis mondom néktek:
Valamitől mi mindig búcsúzunk. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - REMÉNYIK SÁNDOR |
|
|
|
Címkék: lángjainktól, teljesültek, eltemettük, álmainktól, búcsúzunk, színektől, nappaltól, elhagyott, mélyedett, sugárzott, valamitől, mosolytól, napkelte, csöndtől, vonatról, kihűltek, reményik, könnyünk, megállt, zavarta, láttunk, csendbe, hangtól, ugyanaz, szívünk, hidegen, sokszor, lelkünk, belepte, égetett, néktek, mondom, belénk, minden, képtől, mindig, éjtől reggel, nappaltól este, tűnő tájtól, kemény rögtől, Reményik Sándor,
|
|
Offline
