|
2018-07-10 18:19:47, kedd
|
| |
| |
|
|
| |
Hirth Éva - Néha...
Néha úgy érzem, nem maradhatok,
kitaszított már az egész világ,
tudom, én csak egy szomorú hölgy vagyok,
de hidd el, ez nem csak ostobaság.
Néha úgy érzem, hogy el kell mennem,
a hold sem tekint oly régóta rám,
nem tudom, hogy még mit kéne tennem,
hogy szeretettel szóljanak hozzám.
Úgy érzem, jobb, ha meg sem szólalok,
úgysem hallja senki az én szavam,
úgy jobb, ha soha semmit nem hallok,
nem látok soha senkit... csak magam...
Néha úgy érzem, nem maradhatok,
öröm itt többé úgysem vár rám,
másra én már nem is áhítozok,
csak békesség találjon végre rám.
Néha úgy érzem, hogy el kell mennem,
ez a föld nékem már olyan sivár,
tudom, mielőbb meg kéne tennem,
mennem kell, talán jobb világ vár már.
Néha úgy érzem, nem maradhatok...
Néha úgy érzem, hogy el kell mennem... |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - HIRTH ÉVA |
|
|
|
Címkék: szeretettel, kitaszított, maradhatok, ostobaság, szóljanak, áhítozok, szólalok, békesség, találjon, mielőbb, szomorú, szavam, tennem, tekint, régóta, mennem, hallok, hozzám, úgysem, hallja, senkit, vagyok, semmit, érzem, többé, másra, tudom, végre, senki, sivár, egész, világ, hirth, látok, nékem, talán, egész világ, szomorú hölgy, föld nékem, Hirth Éva,
|
|
Offline
