2018-07-13 13:02:52, péntek
|
|
|
|
|
|
Mecsek Zsuzsa: Téged látlak
Még mindenben Téged látlak,
fűben, kavicsban, mozdulatban.
Ha azt akartad volna, hogy feledjek,
elbújhattál volna jobban.
A holdban is Te rejtőzöl,
s ha magadra húzod a felleget,
nékem fölfesti rá az arcod
a mindenható képzelet.
Ha távoli csillag hunyorog,
messze révedő szemedet látom,
s ha tűnő felhőt oszlat a szél,
a Te kezed int a láthatáron.
Ha neszez a lomb, susog a nád,
fülembe Te suttogsz lágyan,
s Téged látlak kipirulni
a lenyugvó nap bíborában.
Ha mozdul felém egy kósza ág,
látom kitárulni két karod,
simogató ujjaidnak érzem
a bőrömet érintő napot.
Ha jönnek a virrasztó éjszakák,
Te csókolsz szememre mégis álmot,
s szád ég szorosan ajkaimra,
ha a fájdalomtól nem kiáltok.
|
|
|
0 komment
, kategória: SZERELMES VERSEK |
|
Címkék: fájdalomtól, mozdulatban, elbújhattál, mindenható, láthatáron, kavicsban, bíborában, virrasztó, ujjaidnak, kipirulni, kitárulni, mindenben, szememre, felleget, éjszakák, fölfesti, csókolsz, szemedet, lenyugvó, suttogsz, simogató, rejtőzöl, hunyorog, képzelet, szorosan, feledjek, ajkaimra, kiáltok, bőrömet, fülembe, holdban, magadra, csillag, akartad, oszlat, mecsek, mindenható képzelet, bőrömet érintő, virrasztó éjszakák, Mecsek Zsuzsa,
|
|