|
2018-07-13 16:55:35, péntek
|
| |
| |
|
|
| |
Váci Mihály: Hegedű
Értelme magvait a sorsom
szétszórja már, mint záruló virág.
Félelmeim úgy könyörögnek érted,
mint égre kulcsolt ágú őszi fák.
Amerre lépek: szétterülve, törten,
emlékeink hullt erdője zizeg,
s levéltelen napjaim ágbogán át
eget betöltve sóhajt a neved.
Ordítanék utánad, de hiába:
oly néma vagyok, béna, mint az állat,
és mint a kő, mely megütött, s utána
ha belerúgsz, még felvérzi a lábad.
Hegedűként, felsodort idegekkel,
kiszáradva és megfeszülve élek,
oly vágyakkal utánad, hogy vonótlan
sikolt, szikrázik belőlem az ének.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: SZÉP VERSEK |
|
|
|
Címkék: megfeszülve, könyörögnek, szétterülve, szétszórja, hegedűként, kiszáradva, levéltelen, emlékeink, belerúgsz, felsodort, szikrázik, vágyakkal, idegekkel, ordítanék, félelmeim, betöltve, vonótlan, kulcsolt, megütött, felvérzi, ágbogán, értelme, magvait, napjaim, belőlem, sikolt, hegedű, utánad, mihály, vagyok, sorsom, amerre, sóhajt, erdője, törten, záruló, Váci Mihály,
|
|
Offline
