|
2018-07-18 09:18:55, szerda
|
| |
| |
|
|
| |
Sárhelyi Erika - Nyári kék
Fekszem a fűben,
köröttem kéken
lobog a tér.
Búzavirágok,
percnyi csodátok
szívemig ér.
Rám hull az ég is,
súlyos és mégis
könnyű derű.
Búzavirágban
tobzódó nyár van,
oly gyönyörű!
*
Légy nekem a nyár
Elszökött a Nap, híre-hamva sincsen,
eladó a kedvem, vegyed-vigyed ingyen,
hisz' amíg a tél a küszöbömön ül,
lelkem is vértelen csendbe szenderül.
Sárgába öltözz, ha felvidítanál,
vagy játszd el nekem, hogy magad vagy a nyár,
légy arany búzában megbúvó kenyér,
arcomra szorított tűzforró tenyér.
Én csak egy szédült napraforgó vagyok,
megyek, amerről a hajnal rám ragyog,
menekülök, mintha mindig havazna,
futok örökké az örök tavaszba.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - SÁRHELYI ERIKA |
|
|
|
Címkék: felvidítanál, búzavirágban, búzavirágok, küszöbömön, napraforgó, menekülök, szenderül, elszökött, szorított, csodátok, szívemig, tűzforró, tavaszba, gyönyörű, köröttem, vértelen, sárhelyi, sincsen, tobzódó, csendbe, havazna, sárgába, megbúvó, percnyi, amerről, fekszem, arcomra, szédült, búzában, mintha, játszd, ingyen, hajnal, ragyog, vegyed, megyek, szédült napraforgó, örök tavaszba, Sárhelyi Erika,
|
|
Offline
