|
2018-07-18 11:05:55, szerda
|
| |
| |
|
|
| |
Ferenczi Csilla - Suttogás
Halkan csendül egy dobogó szív,
egy ismeretlen, ki a távolból hív,
Messze fújja el a gyenge szellő,
a világ érintése, ma átöleli Öt,
Két kezét kulcsolja a magasba,
s várja mikor összeérnek az ajkak,
Balzsamos szivárvány színekkel,
testét átkarolva, pillantásba elhalkulva,
Ott lesz a nap s a kék ég a csendben,
a mély érzelem a felszínre törve,
Már nem lesz a magány vibráló hangja,
csak az édes csillogó mosolya,
Mi egykor elzárva minden félelemtől,
berekesztet sötét kalitka mélyén,
Akkor szélesre tárul a csillogó fény,
karodba borulva elmondom, szeretlek Én. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - FERENCZI CSILLA |
|
|
|
Címkék: berekesztet, pillantásba, félelemtől, ismeretlen, összeérnek, szivárvány, elhalkulva, átkarolva, színekkel, felszínre, balzsamos, kulcsolja, szeretlek, távolból, suttogás, ferenczi, csendben, csillogó, érintése, elmondom, szélesre, borulva, magasba, elzárva, mosolya, érzelem, vibráló, karodba, csendül, kalitka, átöleli, egykor, halkan, messze, hangja, mélyén, dobogó szív, gyenge szellő, világ érintése, mély érzelem, felszínre törve, magány vibráló, édes csillogó, csillogó fény, Ferenczi Csilla,
|
|
Offline
