|
2018-07-21 19:18:09, szombat
|
| |
| |
|
|
| |
Reményik Sándor: FÖLD
Alkonyba nyúló, fekete szántás,
Őstelevény Te, szomorú barázdás,
Ki rejted, őrzöd a jövő életet:
Szenteltessék meg Föld, a Te neved.
Szenteltessék meg a Te neved, Föld,
Akiben minden új alakot ölt.
Nyugalomba fordul a szív, az árva,
Kalászba a mag, a halott virágba.
Ki felszívod az esőt, harmatot,
S ajándékul a tengernek adod,
Ki kebled sziklabordái alatt
Fakasztasz zúgó, szent folyamokat.
Kinek szívébe vágyón ereget
Az óriásfa örök gyökeret,
Az emberfecskék fészkét aki tartod,
S tűröd, hogy megtiporják tisztes arcod.
Mint anyához a tékozló fiút,
Hozzád hoz vissza minket minden út,
Szemünk, habár a fény tengerét issza,
Lecsukódni csak hozzád kerül vissza.
Ha Ikarosnak szárnya eltörött,
Te adsz neki még álmot, örömöt,
Rögöt, munkálni arccal napkeletnek,
S göröngyöt, amit majd utána vetnek. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - REMÉNYIK SÁNDOR |
|
|
|
Címkék: szenteltessék, emberfecskék, sziklabordái, megtiporják, napkeletnek, lecsukódni, fakasztasz, őstelevény, folyamokat, nyugalomba, tengernek, ikarosnak, felszívod, ajándékul, göröngyöt, harmatot, kalászba, tengerét, eltörött, barázdás, alkonyba, reményik, munkálni, gyökeret, szívébe, tisztes, tékozló, virágba, szemünk, anyához, szántás, óriásfa, fészkét, szárnya, szomorú, kebled, jövő életet, halott virágba, tengernek adod, óriásfa örök, emberfecskék fészkét, tékozló fiút, fény tengerét, Reményik Sándor, Őstelevény Te,
|
|
Offline
