2018-08-20 19:34:57, hétfő
|
|
|
Új kenyér ünnepe
A magyar ember mindenkor ,,Életnek" nevezte a búzát, a legfontosabb kenyérnövényünket.
És valóban ,,Élet" minden egyes gabonamag.
Mert ezek a kicsi magok bármikor képesek életre kelni. Magukban hordozzák az ,,Életcsírát", a magba zárt kozmikus energiát.
Magyar elődeink a legkorábbi időktől foglalkoztak gabonatermesztéssel. A legrégebbi nyomok öt gabonafélére, a KÖLESRE, az ÁRPÁRA, a HAJDINÁRA, a BARNA RIZSRE és a BÚZÁRA utalnak. Ezekből kenyeret, lepénykenyeret, langallót-lapónyát, kövön sült leppencset és hamubasült pogácsát sütöttek. Emlékét népmeséink is őrzik.
A gabonavetés az acatoláson kívül nem sok gondozást kívánt, legfeljebb a madarakat kellett ijesztőkkel távol tartani, ha már sárgult a gabona. A búza érésének szakaszait így határozzák meg: Szent-György nap (április 24.) táján szárba indul a vetés, májusban kihányja a fejét, Vid napján (június 15.) abbahagyja a növekedést, Péter-Pálkor (június 29.) megszakad a töve, ettől kezdve már csak érik, és lehet kezdeni az aratást.
Az aratás napját gondosan megválasztották. Új holdkor nem kezdtek hozzá, de Illés napját sem tartották szerencsésnek, nehogy a villám beléjük csapjon. Ha éppen péntekre esett volna az aratás első napja, akkor már csütörtökön levágtak egy kévére valót, hogy a szerencsétlennek tartott napon ne kelljen a betakarítás legnagyobb munkájához hozzáfogniok.Az arató részesek a végzés napján szándékosan lábon hagytak egy kis gabonát, amit másnap reggel levágtak.
A lányok kalászokat és mezei virágokat harang alakúra kötöttek össze. Néhol szalmából készült csigaszerű fonadékkal vagy táblákkal díszítették, a helyi szokásnak megfelelően. Ezt lányok vagy legények botra akasztva vitték hangos nótaszóval, esetleg cigányzenészek kíséretében a gazda udvarába .
A gazdasszony néhány csepp vizet hintett rá, hogy jövő évben a termés ne legyen üszkös, közben az aratógazda versben köszöntötte a ház gazdáját. A koszorút a mestergerendára, az asztal fölé akasztották, és alatta megkezdődött az ebéd vagy vacsora, melyről a bor sem maradhatott el. Ezután következett az arató- vagy kepebál, mely éjfélig, de sokszor hajnalig is eltartott. Az aratókoszorút sok helyen karácsonyig őrizték, és akkor a madaraknak adták, míg máshol a legszebbeket a templomban, kápolnában tartották, vagy útszéli keresztre akasztották.
Az aratás befejezése örömünnepnek számított, melyet a szokások és hiedelmek gazdagon átitattak. A magának arató család nem rendezett a munka befejezésekor különösebb ünnepséget, erre a szegényebbeknél csak akkor került sor, ha a munkát kölcsönös segítséggel végezték. Ilyenkor a megvendégelés kötelessége a házigazdáé a munka közben éppen úgy, mint annak befejezésekor.
A módosabb gazda már részes aratókkal dolgoztatott. Amikor először kiment megnézni a munkát, az asszonyok és lányok szalmakötéllel fonták körül a lábát, és csak akkor engedték szabadon, ha pénzt adott, bort vagy ennivalót ígért. Azt tartották, hogy ennek elmulasztása esetén nem eresztene jól a búza. Az aratás befejezésekor néhány szálat a földön hagytak, hogy a zivatar, vihar a következő évben ne tegyen kárt a vetésben.
Az élesztős kenyér újabb “találmány", Közép-Ázsiában lepény-lapónyát, készítenek a mai napig, ahogy azt korábban őseink is tették.
...."Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma."...
Úgy legyen, jusson mindenkinek, írja a Gyökereinket és értékeinket keresők itt.
Amikor még igazi agrár-ipari ország voltunk, akkor augusztus 20-án tartották az aratóünnepeket, aratóbálokat mely nem volt más, mint az új kenyér ünnepe, az új búzából készült első kenyér megszelése.
Az új kenyérről azonban ne feledkezzünk meg soha, hiszen a kenyér az életünk fontos része.
Ez abból is látszik, hogy a magyar hitvilág igen sok, kenyérrel kapcsolatos szokással bír.
A kenyér az egyházi szimbolikában is fontos szerepet kapott - tisztelete részint ezen alapszik.
A kenyérhez fűződő hiedelmek és mágikus eljárások még a mai napig élnek és élni is fognak.
Isten áldása volt a neve; nem volt szabad rálépni, eldobni; ha leesett a földre, meg kellett csókolni, de legalább ráfújni.
A kenyér legalapvetőbb táplálékunk, így a termékenység, a bőség szimbóluma, az agrármágia eszköze, áldozati étel.
Nézzünk vissza közeli múltba:
Az 1938. évi XXXIII. törvénycikk ,,augusztus hó 20. napját Szent István király emlékezetére nemzeti ünnepnek" nyilvánította. A király halálának 900-ik évfordulóján tartott budapesti megemlékezésen a résztvevők száma megközelítette a nyolcszázezret. A Filmhíradó tudósítása az eseményről itt látható.
Ugyanebben az évben Budapest elnyerte a 34. Eucharisztikus Világkongresszus rendezésének jogát, így az önmagában is hatalmas ívű nemzetközi eseményt Horthy Miklós kormánya össze tudta kapcsolni a Szent István-kultusszal. Láthatjuk tehát, hogy az augusztus 20-i megemlékezések a '30-as évek végén is óriási politikai jelentőséggel bírtak.
A huszadik század elején Darányi Ignác földművelésügyi miniszternek köszönhetően születtek már olyan indítványok, amelyek a Szent István-napi programokat igyekeztek összekapcsolni az aratóünnep eseményeivel.
Az aratóünnep azonban nem augusztushoz kötődik.
Az aratás rendszerint akkor indul, amikor ,,megroppan a gabona töve", Péter-Pálkor, vagyis június 29-e után.
A gabona érettségétől függően természetesen változott az aratás időpontja, nem egyszer július végére tolódott.
Hírdetés
Az Új kenyér katolikus ünnepe tehát a népi aratóünnephez kapcsolódik. A magyar egyház az Apostolok oszlása középkori liturgikus ünnep (július 15.) bevezetésével hagyta jóvá, szentelte meg az archaikus hagyományt.
A reformátusoknál pedig augusztus utolsó vasárnapja hagyományosan az új kenyér ünnepe, amit a gyülekezetben általában Úrvacsorával ünnepelnek.
Augusztus 20. és az arató- illetve kenyérünnep összekapcsolása viszont már politikai akaratból történt meg.
A két világháború között, 1927-ben Mayer János akkori földművelésügyi miniszter, a Faluszövetség elnöke a Szent Jobb-körmenet után magyar népviseletbe öltözött földművesek százaival vonult fel a budai Várba, majd egy búzakoszorút nyújtott át Horthy Miklós kormányzónak.
Ez a lépés előrevetítette a '30-as években népszerű hagyományőrző közösség, a Gyöngyösbokréta mozgalom megalakulását is. A parasztcsoportok 1931-1944 között minden év augusztus 20-a táján rendezték tánc-, ének- és játékbemutatóikat Budapesten.
Később az 1947-es körmeneten - a '38-ashoz hasonlóan - több százezren vettek részt. A későbbi kommunista kormányzat ezt az ünneplést már fenyegetésként értékelte: nem engedhették, hogy a szakrális jellegét továbbra is őrző menet politikai problémát okozzon. Inkább betiltották a Szent Jobb-körmenetet.
1951-ben a padlásokat lesöprő Nagy Imre - miniszterként - elsősorban a születésnapos alkotmányt és a terménybeadási kötelezettség teljesítésének első határidejét köszöntötte.
1949-ben augusztus huszadikát a Népköztársaság napjává nyilvánították, az évfordulókon pedig rendszerint bemutatták az új kenyeret.
A Magyar Dolgozók Pártja valamint elődje, a Magyar Kommunista Párt mindenesetre már 1946-ban bejelentette az igényét a kenyérünnep kisajátítására, Szent István felépítése egyfajta országalapító forradalmárként pedig szintén ekkoriban kezdődött.
1989-ben - több mint 40 évi szünet után - újra engedélyezték a Szent Jobb-körmenet megtartását.
Az 1991. évi VIII. törvényben megnevezett három nemzeti ünnepnap (március 15., augusztus 20., október 23.) közül pedig - hosszas országgyűlési vita után - a nyár végi emelkedett ki és vált legfontosabbá.
Az új kenyér motívuma a rendszerváltás után sem tűnt el. Pécsett - tegyük hozzá, magánkezdeményezésre - elindult a ,,Magyarok kenyere" program, amelynek keretében a Kárpát-medence magyarlakta részeiről összegyűjtött búza egy részét liszt, a másik részét pedig kenyér formájában juttatják el a szervezők a rászorulókhoz.
|
|
|
0 komment
, kategória: ÜNNEP - AUGUSZTUS 20 |
|
Címkék: világkongresszus, szerencsétlennek, parasztcsoportok, megválasztották, földművelésügyi, összekapcsolása, mestergerendára, reformátusoknál, gyöngyösbokréta, forradalmárként, szegényebbeknél, megemlékezésen, kisajátítására, megemlékezések, teljesítésének, megközelítette, nyolcszázezret, szalmakötéllel, lepénykenyeret, aratóünnepeket, előrevetítette, terménybeadási, rendszerváltás, eucharisztikus, cigányzenészek, népköztársaság, összekapcsolni, fenyegetésként, nyilvánították, kötelezettség, befejezésekor, aratókoszorút, országalapító, születésnapos, országgyűlési, jelentőséggel, magyar ember, legfontosabb kenyérnövényünket, kicsi magok, magba zárt, legkorábbi időktől, legrégebbi nyomok, acatoláson kívül, madarakat kellett, búza érésének, aratás napját, villám beléjük, aratás első, kévére valót, szerencsétlennek tartott, betakarítás legnagyobb, arató részesek, BARNA RIZSRE, Szent István, Eucharisztikus Világkongresszus, Horthy Miklós, Szent István-kultusszal, Darányi Ignác, Szent István-napi, Mayer János, Szent Jobb-körmenet, Szent Jobb-körmenetet, Nagy Imre, Magyar Dolgozók Pártja, Magyar Kommunista Párt,
|
|