|
2018-09-01 20:20:37, szombat
|
| |
| |
|
|
| |
Ölveti József -
Vihar
Viharnak tornyán, felhőhegyek ormán
villámok ropognak, szelek zokognak
a szelídség önfeledt vad táncán.
Míg napfény csillant fent, kéklő magasban,
ráborult a szürkeség, mint ítélet,
pálcát tört idelent, csúnya pokolban.
Most gyűl, meghízik a sötét förgeteg,
majd kiszakad, hirtelen elöntve mindent,
mint kemény, kiáradt lelki görgeteg.
Véget vet a bálnak, hamis csodának,
gyenge gyökerűt elmossa örökre,
nem állhat ellen az idő sodrának. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: ESŐS VERSEK VILÁGA |
|
|
|
Címkék: felhőhegyek, szelídség, szürkeség, meghízik, ráborult, magasban, förgeteg, hirtelen, gyökerűt, sodrának, csodának, görgeteg, csillant, kiszakad, pokolban, zokognak, ropognak, viharnak, önfeledt, villámok, mindent, napfény, kiáradt, tornyán, elmossa, idelent, elöntve, pálcát, józsef, gyenge, táncán, kemény, bálnak, szelek, ítélet, állhat, szelídség önfeledt, sötét förgeteg, Ölveti József,
|
|
Offline
