|
2018-09-04 19:49:45, kedd
|
| |
| |
|
|
| |
Paul Verlaine:
ÉRZELMES SÉTA
Húnyó alkony nyilai bíborozták
a szélringatta sok-sok tavirózsát,
s a nagy, bús, sápadt rózsák csöndesen
tündököltek a nád közt a vizen.
Árván bolyongtam, fájó sebem égett,
a tó partján, ahol, mint felidézett
nagy, tejszinű rém, a füzek mögött
kétségbeesve imbolygott a köd
és sírt, oly hangon, mint a vadkacsák, ha
egymást hívják, csapkodva, kiabálva,
a fűzek közt, hol égő sebemet
hordoztam árván; de a szürkület
elfödte a nád közt a tavirózsát
s a nap nyilait, melyek bíborozták -
a sok rózsát, elfödte, csöndesen,
a sok nagy sápadt rózsát a vizen.
(Szabó Lőrinc fordítása)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - KÜLFÖLDI KÖLTŐK VERSE |
|
|
|
Címkék: kétségbeesve, szélringatta, tündököltek, tavirózsát, imbolygott, bolyongtam, felidézett, bíborozták, csöndesen, csapkodva, vadkacsák, szürkület, fordítása, hordoztam, kiabálva, verlaine, érzelmes, tejszinű, partján, sebemet, elfödte, nyilait, egymást, lőrinc, hangon, mögött, nyilai, alkony, hívják, rózsát, melyek, rózsák, sápadt, fűzek, füzek, vizen, szélringatta sok-sok, füzek mögött, fűzek közt, Paul Verlaine, ÉRZELMES SÉTA, Szabó Lőrinc,
|
|
Offline
