|
2018-09-12 16:43:51, szerda
|
| |
| |
|
|
| |
Erdős Renée -
A fekete pillangó
A fekete pillangó két kiterjesztett szárnnyal
Rászállt homlokomra. És íme, jöttek, jöttek
Rég eltemetett gondok,
Nagy ifjúságos lázak, színesek és bolondok -
És a homlokom égett...
A fekete pillangó rászállt két szememre -
És íme, izzón jöttek bíboros látomások:
Egy kert, szökőkutakkal és rejtett lugasokkal
S benne az Idolino megelevenült szobra.
Színe bronz, de hőséges. Élő, sudár, húsz éves.
S álma a diadalmas, a mindentudó asszony...
És a szemeim égtek. -
A fekete pillangó játékos lebbenéssel
Rászállt az ajkamra.
És íme, csókok jöttek, új, nagy, asszonyi csókok,
Titkos kasból kiröppent méhek, nagyszomjú rablók,
S zümmögve és zenélve, hízelkedő fullánkkal
Ellepték meleg ajkát az eleven szobornak.
És az ajkam égett...
A fekete pillangó viharos szárnyveréssel
Körülcikázott engem - és íme, lángban álltam!
Soha ily meddő lángot, ily vigasztalan fénylőt!
Mint elfeledett fáklya, mely túlélte az éjjelt
És a napfény kelésén, szégyenlős lobogással
Fáradtan esik össze: úgy roskadtam magamba.
S az önvádtól gyötörve, magamat ostorozva
Kiáltottam: Halál, szán meg és olts el engem!...
A fekete pillangó fejem fölött cikázott...
Bús volt az alkonyat. Csillagok lomhán keltek,
Köröttem a kutak fáradtan énekeltek -
A kertet megtöltötték lappangó puha árnyak,
S föllobbant mámora a meleg éjszakának,
A föld sóhaja érzett s a tenger remegése -
És a tenger fölött, egekig érő szárnnyal
Ott lebegett sötéten a fekete pillangó. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - ERDŐS RENÉE |
|
|
|
Címkék: szárnyveréssel, kiterjesztett, körülcikázott, szökőkutakkal, megtöltötték, megelevenült, lebbenéssel, vigasztalan, lugasokkal, mindentudó, eltemetett, nagyszomjú, fullánkkal, elfeledett, föllobbant, éjszakának, lobogással, kiáltottam, homlokomra, szégyenlős, diadalmas, szárnnyal, énekeltek, csillagok, ostorozva, hízelkedő, látomások, kiröppent, roskadtam, szobornak, ifjúságos, ellepték, bolondok, pillangó, cikázott, alkonyat, fekete pillangó, homlokom égett…, mindentudó asszony…, szemeim égtek, eleven szobornak, ajkam égett…, napfény kelésén, önvádtól gyötörve, kutak fáradtan, kertet megtöltötték, meleg éjszakának, föld sóhaja, tenger remegése, tenger fölött, Erdős Renée,
|
|
Offline
