|
2018-09-16 15:48:18, vasárnap
|
| |
| |
|
|
| |
Reményik Sándor - Avarban
Halljátok, hogy zörög? -
Jaj, miben járok itt?
Jaj, miben gázolok?
Millió ember-fáról időtlen idők óta
Lehullott levelekben.
Ez a világ-erdő,
Ezek a történelem tölgyei,
Tövükbe temetkezik a tavasz:
Az én tavaszom, a te tavaszod,
Mindnyájunk zöld-izzású tavasza.
Ni, Hellas fájáról a cserfalomb,
Ni, Róma törzséről a száraz ág,
Napóleon és Dante sudaráról
Egy-egy bíborlevél.
Fakult szerelmek, fonnyadt forradalmak
Zizegve, zúgva kísértenek itt.
Milyen világ!
Szeretném belevetni magamat
Hanyatt a tengermélységű avarba,
És úgy zizegni el együtt vele
Minden bölcseség útolsó szavát:
Nem érdemes! -
De mit használna az?
Jövőre újra zöld láng csap a fákból
És esztelenül szép lesz a tavasz.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - REMÉNYIK SÁNDOR |
|
|
|
Címkék: tengermélységű, mindnyájunk, forradalmak, temetkezik, történelem, cserfalomb, bíborlevél, kísértenek, levelekben, esztelenül, bölcseség, halljátok, szeretném, belevetni, törzséről, lehullott, szerelmek, használna, sudaráról, tavaszom, napóleon, fonnyadt, tavaszod, reményik, hanyatt, fájáról, zizegve, tavasza, avarban, magamat, érdemes, zizegni, gázolok, időtlen, tövükbe, tölgyei, történelem tölgyei, tengermélységű avarba, Reményik Sándor,
|
|
Offline
