|
2018-09-16 22:19:08, vasárnap
|
| |
| |
|
|
| |
Valerij Brjuszov:
Virrad
Virrad. A tollam félretéve
mosolygok és rá gondolok,
lágy, gyermeteg tekintetére,
hangjára, mely körülcsobog.
Nézett már rám ilyen szelíd szem,
a hang sem új, e friss patak.
De vallom: szent e földön minden,
és áldott minden pillanat.
Rég ismert édes gyötrelemmel
csodálom válla szép ívét,
szépségét úgy iszom szememmel,
mint hajdan más valakiét.
S hunyó lelkemben újraéled,
miről azt hittem, rég halott,
a megfakult színekben élet,
elevenítő fény ragyog.
Szeretlek! - mennyi szép titok van
e szóban, mely mindenható!
Ha úgy halódom, megtiportan,
akkor is vallom: élni jó.
Sok elsuhant évezred álma,
mely most puhán felé lebeg...
Földi édenbe kaput tárva
szakadnak szét a fellegek.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - KÜLFÖLDI KÖLTŐK VERSE |
|
|
|
Címkék: gyötrelemmel, megtiportan, tekintetére, körülcsobog, mindenható, szépségét, gyermeteg, elevenítő, szeretlek, színekben, szakadnak, lelkemben, mosolygok, szememmel, megfakult, félretéve, csodálom, újraéled, hangjára, fellegek, brjuszov, pillanat, elsuhant, valakiét, gondolok, valerij, halódom, évezred, ismert, szóban, vallom, édenbe, minden, mennyi, halott, ragyog, tollam félretéve, megfakult színekben, Valerij Brjuszov,
|
|
Offline
