|
2018-09-20 23:37:47, csütörtök
|
| |
| |
|
|
| |
Várnai Zseni Egy pillanat
Mily furcsa, ahogy itt ülök magam
S kezemre hajlik bánatos fejem,
Hogy szenvedek, azt tisztán érezem,
Arról tudom, hogy élek és vagyok.
Reám merednek tenger tegnapok,
S jövendők, melyben újra nem leszek,
Nem voltam és majd újra elveszek
A végtelenben, kis parány; szegény.
A horizontról csillagom lemén,
Szétmorzsolódik múló életem,
Mint habfodor az örök tengeren,
A végtelen mély vizekbe simul.
Az Időből egy pillanat kimúl,
S fejem fölött a múlt és a jövő
Ölelkezik, mint két bús szerető,
Kiket holt magzat sírja egyesít. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - VÁRNAI ZSENI |
|
|
|
Címkék: szétmorzsolódik, horizontról, végtelenben, szenvedek, ölelkezik, csillagom, elveszek, pillanat, tegnapok, merednek, habfodor, jövendők, végtelen, tengeren, szegény, vizekbe, melyben, szerető, bánatos, tisztán, kezemre, egyesít, voltam, furcsa, életem, érezem, parány, várnai, hajlik, fölött, leszek, időből, vagyok, magzat, tenger, zseni, horizontról csillagom, örök tengeren, végtelen mély, pillanat kimúl, Várnai Zseni Egy,
|
|
Offline
