|
2018-09-22 17:34:20, szombat
|
| |
| |
|
|
| |
Gyulai Pál :
Szüreten
Szüret-e ez vagy talán tor?
Hallgatunk, pedig fogy a bor,
És sohajtunk, mint körültünk
A süvöltő őszi szél;
Jól illik, hogy ide űltünk,
Hull reánk a falevél.
Hajdanában nem így volt ez,
Hűn megmondja, bárkit kérdezz:
Pezsgett a szív, szólott a hegy,
Milyen vígan, mily nagyot!
A hegy hallgat, a szív szenved,
A lőpor meg elfogyott.
Komoran űl a vén gazda,
Nincs már többé vidám napja.
Rajta még a régi mente,
Régi kedve nincs sehol,
Ajkán egy-egy teremtette,
De sem tréfa, sem mosoly.
Rá-ráhuzzák a cigányok,
De a tánchoz senki sem fog,
Elindulnak, tovább lépnek,
Elhal a hang szomoran;
Ifjusága a vidéknek -
Hol és hol nem - oda van.
Fa alatt, a dombok alján,
Ül, mereng egy fiatal lyány.
Szeméből könnyet törűl ki,
Már rég menyasszony szegény,
De sirját sem tudja senki,
Hol nyugszik a vőlegény.
Az unalom egymáshoz űz,
Leülünk, hol lobog a tűz,
És beszélünk a multakról,
A szó gyakran megreked...
Lelkünk hosszan el-elgondol
És felszítjuk a tüzet.
Köd a völgyben, éj a bércen,
Már a tűz is alvófélben.
Halvány hold és sötét árnyak
A felhők közt oda fenn...
A halottak fel-feljárnak,
Sok a sír a völgyeken. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: ŐSZI VERSEK |
|
|
|
Címkék: menyasszony, hajdanában, alvófélben, elindulnak, hallgatunk, teremtette, felszítjuk, körültünk, beszélünk, völgyeken, megmondja, egymáshoz, sohajtunk, elfogyott, multakról, feljárnak, nyugszik, szomoran, ráhuzzák, cigányok, pezsgett, völgyben, szüreten, vidéknek, vőlegény, ifjusága, megreked, elgondol, halottak, szeméből, süvöltő, tánchoz, kérdezz, lelkünk, szólott, hallgat, süvöltő őszi, hegy hallgat, szív szenved, régi mente, tánchoz senki, hang szomoran, dombok alján, fiatal lyány, unalom egymáshoz, felhők közt, halottak fel-feljárnak, Gyulai Pál,
|
|
Offline
