|
2018-09-22 18:23:40, szombat
|
| |
| |
|
|
| |
Kosztolányi Dezső: BÜSZKÉN VALLOM, HOGY MAGYAR VAGYOK
Még büszkén vallom, hogy magyar vagyok,
És nagyapám, a régi katona
hallgatja mosolyogva, boldogan,
sebforradástól lángol homloka
s én térde közt, hadarva szavalok,
hogy győznek mindenütt a magyarok.
Csak a szeme borul el néha kissé:
Jaj, meg ne tudja ez az árva gyermek,
hogy vannak messze, különös világok,
s aranyba nyílnak a versailles-i kertek,
jaj, meg ne tudja és ne lássa őket,
ne lássa fényük és ne hallja hangjuk,
a magyar szó a hét szilvafa alján
körötte most még mint tengermoraj zúg.
Óvjátok édesen az édes álmát,
mint álmát a szegény beteg gyereknek,
hogy meg ne tudja, élete nem élet,
és meghalt már, bár alig született meg.
Jaj, meg ne tudja, hogy hiába minden,
ha dalol és ha a távolba lát,
mert néma gyermek minden kismagyar,
s a Nagyvilág nem érti a szavát.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: MAGYAR VÉR |
|
|
|
Címkék: sebforradástól, kosztolányi, tengermoraj, versailles, mosolyogva, született, hallgatja, kismagyar, gyereknek, mindenütt, nagyvilág, nagyapám, boldogan, szilvafa, magyarok, szavalok, győznek, gyermek, aranyba, óvjátok, szegény, meghalt, körötte, hangjuk, különös, világok, nyílnak, távolba, homloka, hadarva, büszkén, szavát, vagyok, magyar, vallom, vannak, régi katona, szeme borul, árva gyermek, versailles-i kertek, édes álmát, szegény beteg, Kosztolányi Dezső, BÜSZKÉN VALLOM, HOGY MAGYAR VAGYOK,
|
|
Offline
