|
2018-09-24 17:33:32, hétfő
|
| |
| |
|
|
| |
Lovászy Károly: Anyám én nem ilyen lovat akartam
Lovat akartam gyermekkoromban,
Csak kérni kellett s hozták már nyomban.
Alighogy kértem, már ott volt a ló,
Kicsike, mézeskalácsból való.
És én mégis sírva fakadtam,
Anyám, én nem ilyen lovat akartam,
Anyám, én nem ilyen lovat akartam.
Később, mikor néhány év eltellett,
Nekem megint csak lovacska kellett,
Volt rajta nyereg, gyeplő, takaró,
De ez sem kellett, mert fából való.
És én megint sírva fakadtam,
Anyám, én nem ilyen lovat akartam,
Anyám, én nem ilyen lovat akartam.
Nagy sokára, mikor férfi lettem
S a lovakat már el is felejtettem,
Akkor egy aranyos kocsival óh,
Kapunkba állott négy igazi ló.
És én a kapuba szaladtam,
Egyszer én épp ilyen lovat akartam,
Egyszer én épp ilyen lovat akartam.
Anyámért jöttek, kit úgy szerettem
És én ekkor újra gyermek lettem.
Mintha csak mondanám: Nézz oda óh,
Milyen szép ez a négy fekete ló!
Aztán újra sírva fakadtam,
Anyám, én nem ilyen lovat akartam,
Anyám, én nem ilyen lovat akartam. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: SZÉP VERSEK |
|
|
|
Címkék: gyermekkoromban, mézeskalácsból, felejtettem, eltellett, szerettem, szaladtam, fakadtam, mondanám, anyámért, lovacska, alighogy, kapunkba, kocsival, akartam, kellett, lovászy, aranyos, lovakat, egyszer, gyermek, nyomban, kicsike, károly, állott, hozták, nyereg, gyeplő, lettem, megint, néhány, takaró, sokára, mintha, fekete, milyen, kapuba, aranyos kocsival, kapuba szaladtam, négy fekete, Lovászy Károly,
|
|
Offline
