|
2018-09-25 19:00:40, kedd
|
| |
| |
|
|
| |
Megható vers a szeretetről, az elmúlásról. A nagyszülőkkel töltött minden pillanat valódi csoda az unokák számára, ezt ne feledjük el soha!
A nagymamámnál otthon,
Egy domboldal szélén,
Vastag zúzmara hullott,
Az üveg nélküli ablakra.
Fúj a szél, a ház üres,
Nyikorog a szélben a kút.
A falon egy kép amin valaki,
Egy kéz után nyúl.
De a nagymamám nincs itthon,
Már rég a másvilágra költözött,
A kép újra poros,
Reszketnek a szentek a fagyban.
Hozd vissza Istenem a percet,
És add vissza az éveket,
Hogy jöjjön újra a nagymamám,
És törölje le a port róla.
Fűtse be ismét a házat,
Egy földi kályhával,
Töltse meg ismét az asztalt,
Birsalmával és mezei virággal.
Hogy érezzek még fenyő illatot,
Amikor ismét eljön a karácsony,
A hulló hópelyhek között,
A nagyapám a szánkóra tegyen.
A nagymamám pedig,
Az ablakon kitekintsen,
A tűz pedig ropogjon,
Az agyagból készült kék kályhában.
Csak egy pillanatot kérek,
Hogy megcsókoljam a nagymamám kezét,
Mert ő nevelt fel engem,
Most pedig az égben van a szentekkel.
Hamarosan lehull a hó,
Minden fehér lesz,
A nagymamám háza,
Ahol anyám kenyeret és kalácsot sütött.
A megfagyott kép,
A falon lóg a dér ellepte,
Várja az elment nagymamámat,
A kitört ablakon kinézve. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Család |
|
|
|
Címkék: nagyszülőkkel, megcsókoljam, nagymamámnál, nagymamámat, szeretetről, kitekintsen, birsalmával, másvilágra, pillanatot, szentekkel, reszketnek, elmúlásról, megfagyott, nagymamám, hamarosan, domboldal, költözött, hópelyhek, karácsony, kályhában, kályhával, agyagból, ropogjon, szánkóra, virággal, nagyapám, nyikorog, pillanat, kalácsot, kenyeret, feledjük, megható, ablakon, ellepte, készült, hullott, nagyszülőkkel töltött, unokák számára, nagymamámnál otthon, domboldal szélén, üveg nélküli, nagymamám nincs, másvilágra költözött, port róla, földi kályhával, hulló hópelyhek, szánkóra tegyen, nagymamám pedig, ablakon kitekintsen, agyagból készült, pillanatot kérek, nagymamám kezét,
|
|
Offline
