|
2018-09-26 17:56:23, szerda
|
| |
| |
|
|
| |
Szabados István:
Te vagy a szerelmek szerelme
Oly szomorú a bájos arcod,
véres lett a fehér ruhád.
Ó, nem, csak egy csillag festi meg,
mely ragyog a félhomályon át.
Rám csillog a könnyáztatta szem,
érzés teszi, nem fáj semmi sem.
Permetként hull a könny oda,
csak a boldogságom hullóharmata.
Gyönyörű vagy, élet festett Téged,
elpirul az ajkad, ha szemem rád téved.
Remegő kebleden szüzességed éled,
rád nézni sem merek, szemed szinte éget.
Rózsaszirom ajkad csókot igéz,
álmodó szemed a távolba néz.
Álmomban is felragyog a képed,
festő sem festhetett volna ilyen szépet.
Közelebb, közelebb, félve ostromollak,
szemedben a szerelem lángjai lobognak.
Szoríts engem örökké lágyan a szívedre,
Te vagy az életem, a szerelmek szerelme.
Dunaújváros, 2017. január 21.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - SZABADOS ISTVÁN |
|
|
|
Címkék: könnyáztatta, hullóharmata, szüzességed, rózsaszirom, félhomályon, ostromollak, boldogságom, dunaújváros, festhetett, permetként, szerelmek, felragyog, szemedben, szerelem, szívedre, szabados, kebleden, lobognak, közelebb, álmomban, gyönyörű, szerelme, festett, távolba, csillag, szoríts, elpirul, csillog, lángjai, szomorú, álmodó, lágyan, remegő, szemed, életem, január, szerelmek szerelme, bájos arcod, fehér ruhád, csillag festi, könnyáztatta szem, boldogságom hullóharmata, szerelem lángjai, Szabados István,
|
|
Offline
