|
2018-09-26 20:46:05, szerda
|
| |
| |
|
|
| |
Kun Magdolna: Nagymamám
Nagymamám nevelt fel. Ő vigyázott rám,
mikor az első pipacs kinyílt a mezők pázsitján.
S mikor madárhang töltötte be a végtelen teret,
jelezvén, hogy újra tavasz közeleg.
Nagymamám volt ki vigyázta a létem,
mikor dermedt télbe szaladt csetlő-botló léptem,
s mikor nyár érlelte aranyszínre a búzaszemeket,
melyeket körbe-körbeöleltek az őszi levelek.
Nagymamám volt nékem az álmok otthona,
nappalaim jó tündére, az éjek vándora.
Minden-minden ő volt, mely megtanított arra,
hogy nagy a szeretet Isteni hatalma.
Mert az én nagymamám mindig azt vallotta,
ki szerény és szelíd annak boldog minden napja,
mert az igaz boldogságot csak az ismeri meg,
kit szeretnek és tisztelnek a többi emberek.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - KUN MAGDOLNA |
|
|
|
Címkék: körbeöleltek, búzaszemeket, aranyszínre, megtanított, boldogságot, tisztelnek, nagymamám, nappalaim, madárhang, pázsitján, vigyázott, szeretnek, vallotta, szeretet, végtelen, töltötte, magdolna, melyeket, jelezvén, vigyázta, érlelte, dermedt, szaladt, emberek, tündére, szerény, vándora, otthona, hatalma, levelek, kinyílt, közeleg, mindig, tavasz, szelíd, boldog, első pipacs, mezők pázsitján, végtelen teret, őszi levelek, álmok otthona, éjek vándora, szeretet Isteni, igaz boldogságot, többi emberek,
|
|
Offline
