|
2018-09-26 20:59:04, szerda
|
| |
| |
|
|
| |
Kun Magdolna -
Társ nélkül
Mikor az ember magára marad,
könnyezve telik el minden pillanat,
mert szeme előtt állandóan feldereng a múltja,
ahol még ketten álltak, egymás kezét fogva.
Mikor magányosság marcangolja szívünk,
úgy érezzük, boldogok mi már nem lehetünk,
hisz aki mellettünk állt jóban, rosszban, bajban,
falevélként szunnyad a rozsdás avarhantban.
Társ nélkül, egyedül, mind semmik vagyunk.
Elveszettként rójuk megszokott utunk,
mert mind, akik vezettek, s kik vigyáztak reánk,
fentről nézik már a csillaghullását.
Ki árván maradt idelenn az sem tehet mást,
mint hagyja, hogy enyhítse szíve fájdalmát
az a borzas szellő által csókolt néhány szál virág,
mely magába foglal egy csöndes, halk imát.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - KUN MAGDOLNA |
|
|
|
Címkék: csillaghullását, elveszettként, avarhantban, marcangolja, magányosság, falevélként, mellettünk, megszokott, feldereng, fájdalmát, könnyezve, állandóan, vigyáztak, rosszban, boldogok, lehetünk, pillanat, magdolna, szunnyad, vezettek, enyhítse, szívünk, rozsdás, érezzük, idelenn, vagyunk, egyedül, fentről, csókolt, csöndes, foglal, bajban, magába, nélkül, semmik, maradt, ember magára, rozsdás avarhantban,
|
|
Offline
