|
2018-09-30 16:19:18, vasárnap
|
| |
| |
|
|
| |
Szuhanics Albert -
Ady köztünk van
Ady Endrének titok-bús szeme,
Olyan mintha, mindent értene.
Ősi magyar lélek, rejtek-titkait,
Puszták zsellérének múló álmait.
Őszi szél sóhaját, Párizs útjain,
Cserepes ajkaink, vágyak kútjain.
Lidércfény-szerelmet, mit messzeség igéz,
Testi vágy tüzében, héja-nászra kész.
Költő, ki távoli, fenség -, mint Ady..,
S mégis, oly közeli -, van e valaki?
Fülünkbe suttogó, lágy álmot hozó,
Valóságos, éber, mégis álmodó.
Rejtelmes-sejtelem, mit pókháló beszőtt,
Mégis olyan örök, mint maga a föld.
Szava lágy mint a sár, mégis gyémánt-kemény,
Versében ott lapul, mély-árnyék, égi fény.
Bús-magyar valóság - lelki visszhangja ő,
Táltos és álmodó, csillag-út ismerő.
Isten ismerőit, látóként látja még,
Varázsol, elbájol..., de szava igaz beszéd!
Mint, ki vasvillával szórja parazsait,
Úgy látni az éjben, izzani szavait.
Hamvadón-hamvadnak, bús dalra fakadnak,
Fekete szérűkön, csillagként ragyognak.
Imádságos-pogány, szentséget hirdető,
Benne van az erő, mely Istent ismerő.
Elhivatott költő, még itt jár szelleme,
Időtlen tanítja, mit tudni kellene...
Debrecen, 2007. július 13. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - SZUHANICS ALBERT |
|
|
|
Címkék: zsellérének, csillagként, vasvillával, visszhangja, elhivatott, szentséget, lidércfény, imádságos, messzeség, parazsait, szerelmet, szuhanics, rejtelmes, hamvadnak, valóságos, ragyognak, cserepes, endrének, fakadnak, fülünkbe, látóként, debrecen, szelleme, versében, hamvadón, szérűkön, varázsol, sejtelem, ismerőit, suttogó, hirdető, szavait, tüzében, beszőtt, pókháló, ajkaink, Szuhanics Albert,
|
|
Offline
