|
2018-10-03 11:59:41, szerda
|
| |
| |
Szépen megöregedni
Mindannyian szeretnénk szépkorúak lenni. Nem hagyva abba a szuszogást, megérni a 80-90 évet Isten kegyelméből, hisz a hosszú élet, a szép öregkor áldás.
A haszonelvű, önző érdekszempontokon túl, érdemes lenne azon is eltöprengeni: szeretjük-e az öregeket? Megbecsüljük-e tudásukat, bölcsességüket? Akarjuk-e, hogy átadják felhalmozódott élettapasztalataikat, értékes kincseiket? Néha úgy tűnik, mintha peremre szorítanánk, kiiktatnánk őket életünkből, s szívesen öregotthonokba dugnánk. Elavult, elkopott, divatjamúlt, 'vén szivaraknak' tituláljuk, akik fölött már eljárt az idő, és csak fölöslegesen bosszantanak. Unjuk a nosztalgiájukat, nincs bennük semmi ,,érdekes". A fejlett tudás, az egészség birtokában könnyen megfeledkezünk arról, hogy egyszer mi is megöregszünk.
Az öregségre készülni kell. Már jóval a nyugdíjazás előtt. És ha ez a tanulási folyamat idejében elindul, nem teher, hanyatlás, leépülés lesz - az is -, hanem inkább lehetőség, adomány, egyfajta spirituális kaland. ,,Az öregek olyanok, mint az aszalt gyümölcs"- mondja Iván László professzor. Kívül ráncos, de belül finom, zamatos, érett. Miközben az ember már 40-50 körül érzi az idő múlását, idősebbként egyre ,,kézzelfoghatóbbak" a fizikai jelek is: régebben kettesével mentünk fel a lépcsőn, ma már lassan, meg-megállva. Már nem szaladunk az autóbusz után, több időbe kerül, amíg felöltözünk, foltot ejtünk az abroszon, orrunkat szüntelen törölgetni kell, folyton elfelejtjük a neveket, segítségre, mankóra szorulunk, és már nem bírjuk olyan könnyen felemelni a nagyobb tárgyakat.
Ezzel együtt jó is öregnek lenni, hisz nem kell sietnünk sehová, nem sürget a határidő, nyugodtabban sétálhatunk, nézelődünk, nem hajt a valamiről való lemaradás kényszere. Jelenits István piarista szerint, ha gondolkodva öregszünk meg, szebb lesz az öregségünk, több lesz az öröm, mint amekkora a veszteséglista.
Minden társadalom akkor életképes, ha megbecsüli öregjeit és igényt tart rájuk. Sokat elárul rólunk, hogyan bánunk öregjeinkkel.
Jövőnk, öregedésünk értéke, szépsége azon is áll, mennyire tudatosan készülünk fel rá. Isten szemében ugyanis ez nem a hanyatlás, hanem az összegzés, a szembenézés, az elengedés, a megbocsájtás, a megbékélés időszaka. A hívő ember ezt csakis hálával, Istenbe vetett bizalommal igyekszik meg- és átélni. Szívünk-lelkünk csak akkor marad örökifjú, ha elfogadjuk: megöregedni igenis az élet rendjéhez tartozik. Ha az idős ember Isten kezébe helyezi magát könnyebben ,,elveszíti a hatalmát" önmaga fölött, megtalálja erőforrásait a szenvedéshez, tehetetlensége és kiszolgáltatottsága elviseléséhez, feladva a 'mi lett volna, ha' álmait. Közben állandóan felfigyel napi örömeire, Isten apró ajándékaira, és megtalálja az értéket abban is, ami addig haszontalannak tűnt.
Megtanul elengedni, nem ragaszkodva görcsösen semmihez, hanem készen állva Isten ajándékainak befogadására. Ha karban tartja magát, és állandóan azt fürkészi, mennyi telik tőle, megtalálja sajátos lelkiségének titkát. Úgy érzi, Isten is lemosolyog rá: ,,milyen szépek a fiatalok, de az öregek még szebbek" (J.I.)
Link |
|
| |
|
0 komment
, kategória: SZÉP KORÚAK ALBUMA |
|
|
|
Címkék: nosztalgiájukat, bölcsességüket, tehetetlensége, veszteséglista, megfeledkezünk, öregotthonokba, haszontalannak, felhalmozódott, elviseléséhez, eltöprengeni, bosszantanak, megbecsüljük, erőforrásait, megbocsájtás, öregjeinkkel, lelkiségének, megöregszünk, nyugodtabban, szenvedéshez, fölöslegesen, befogadására, ajándékainak, kegyelméből, megöregedni, szivaraknak, szembenézés, idősebbként, divatjamúlt, gondolkodva, kiiktatnánk, szorítanánk, ragaszkodva, öregedésünk, ajándékaira, sétálhatunk, spirituális, 80-90 évet, hosszú élet, szép öregkor, fejlett tudás, egészség birtokában, öregségre készülni, nyugdíjazás előtt, tanulási folyamat, öregek olyanok, aszalt gyümölcs”, fizikai jelek, autóbusz után, nagyobb tárgyakat, valamiről való, megbékélés időszaka, hívő ember, Iván László, Jelenits István,
|
|
Offline
