|
2018-10-08 21:15:36, hétfő
|
| |
| |
|
|
| |
A remény madara
Madarat fogtam kalitkába tettem,
Gyönyörű énekében örömömet leltem.
Haldokolni kezdett, hiába etettem,
A kalitka aljáról, a kezembe vettem.
Meg-meg simogattam, nógattam kedvesen,
Hiába volt minden, csak pihent csendesen.
Lehunyta szemeit, meg- meg remegett,
Annyira féltettem, a szívem reszketett.
Éreztem kis szívét, ahogyan dobogott,
Halkulni kezdett, s a lelkem zokogott.
Lehunytam szemeim, féltettem könnyemet,
A madárra hullott, éledezni kezdett.
Kitárta szárnyait, de még néma volt,
Tudtam, hogy él, a szíve úgy dobolt.
Élned kell madaram, suttogtam halkan,
Mikor haldokoltál, én majd; meghaltam.
Szívembe zártam, ott jobban őrzöm,
Ott ő vigyáz, nehogy a szívem összetörjön.
A remény madara volt, már tudom jól,
Addig él ő is, míg az én szívem dobol.
/szerzője számomra ismeretlen/
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: SZÉP VERSEK |
|
|
|
Címkék: haldokoltál, összetörjön, reszketett, simogattam, ismeretlen, haldokolni, suttogtam, kalitkába, meghaltam, féltettem, csendesen, lehunytam, szárnyait, könnyemet, kedvesen, lehunyta, szívembe, remegett, dobogott, éledezni, nógattam, halkulni, szerzője, zokogott, örömömet, gyönyörű, számomra, énekében, kezdett, etettem, ahogyan, éreztem, szemeim, madárra, madarat, madaram, remény madara, kalitka aljáról, kezembe vettem, szívem reszketett, lelkem zokogott, madárra hullott, szívem összetörjön,
|
|
Offline
