|
2018-10-22 15:25:03, hétfő
|
| |
| |
|
|
| |
Talán nem volt hiába
Én is csak egy ábrándos, naiv ember voltam,
ki örök tavaszt várt a hideg tél helyett,
s ki nem hitte, hogy az ősz minden napsütést
jégkristályos hópihéjű avarba temet.
Én is álmodoztam, mint annyian mások,
kiknek vágyuk volt az, hogy szeretve legyenek,
egyszerű érzésekkel, de kiteljesült szívvel,
mely egy életre szóló boldogság lehet.
Én is úgy képzeltem, mint milliónyi társam,
ha majd reám lelnek, sosem hagynak el,
s úgy vigyázzák bennem jóravaló lelkem,
hogy az ne sérülhessen, ha könny szakítja fel.
Én is bíztam abban, sosem marad nyomtalan
az összegyűjtött emlékek színes halmaza,
mert abban a halmazban mindig lesz egy perc,
mely a múló évek szépségét visszaadhatja.
Én is úgy reméltem, virágzó tűz-nyaram,
hervadásig óvja meg két ölelő tenyér,
s majdan úgy szorítja magához le-lehulló szirmát,
hogy az-az elmúlással is méltán megbékél.
Kun Magdolna
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - KUN MAGDOLNA |
|
|
|
Címkék: jégkristályos, visszaadhatja, összegyűjtött, sérülhessen, kiteljesült, álmodoztam, érzésekkel, hervadásig, elmúlással, boldogság, nyomtalan, napsütést, milliónyi, szépségét, halmazban, vigyázzák, képzeltem, ábrándos, magdolna, szakítja, hópihéjű, megbékél, egyszerű, reméltem, szorítja, szeretve, legyenek, jóravaló, lehulló, virágzó, szirmát, annyian, hagynak, helyett, tavaszt, emlékek, életre szóló, összegyűjtött emlékek, halmazban mindig, múló évek,
|
|
Offline
